Evangélikus Élet, 1957 (22. évfolyam, 1-41. szám)
1957-09-08 / 25. szám
Hála és könyörgés — együtt Uj munkaév küszöbén budapest-PR/gA—BERLIN—BUCKOW ez a reménységv.nlk a legteljesebb mértékben válóra is vált. Augusztus 10-én jött el az indulás napja. Három boldog teológus (Lackner A ladár V. évf. szenior, Bárdossy Tibor IV. évf., Szelényi Miklós II. évf.) és hét református fiatal (Kocsis Elemér debreceni tanársegéd, 3 debreceni és 3 pesti teológus), valamint én indultunk neki a „felfedező” utazásnak. Pozsonyba kora hajnalba értünk, innen kezdve szinte az utazás végéig a vonat ablakánál álltunk és sze- müvlk szomjasan itta a soha nem látott tájak érdekességeit és szépségeit. Mert látnivaló volt elég. Első pillanatban úgy éreztem, hogy semmi különös, az otthoni tájaktól elütő látnivaló nincsen. Ugyanolyan a szántóföld, a kisvárosok állomásai, az emberek, a napsütés, mint otthon. De a következő pillanatban mindent másnak láttam. Az apró elütő dolgoktól eltekintve szinte az vtítt az érzésem, hogy még a levegő, az ég is más, mint odahaza. A „mással” különben már a határon találkozz tűnik, hiszen Komáromban a vám- vizsgálat után óráinkat egy órával vissza kellett igazítani. Itt már a középeurópai időszámítás érvényes. Később még csak fokozódott ez az érzésem, amikor egyik alagútból mentünk a másikba, amikor hosszú kilométereken keresztül fenyveserdők mellett mentünk el, majd amikor az erdőt felváltotta a 4—5 méter magasra megnőtt komló végéláthatatlan hosszú sora. Hja, az egész világos híres pilseni sörnek rengeteg komló kell és gondolom elég jól jövedelmező befektetés is ez a csehszlovák parasztoknak. Az itl-ott feltűnő meredek hegycsúcsok omladozó várromjai a Felvidék középkori kiskirályainak rég elmúlt dicsőségét idézik vissza. (Folytatjuk.) Juhász Géza A finn nagyváros találkozott a magyar faluval és hívta istentiszteletre, igehirdetési alkalmainkra. Jóllehet mindenki lebeszélte erről a látogatásról, nemvárt szíves fogadtatásra talált. A férfi örömmel vette a hívást, láthatóan jól esett neki. Ki is fejezte, hogy ilyen kedves ügyben még senki sem kereste, és megígérte, hogy ősztől kezdve részt vesz az alkalmainkon. Asszonytestvérünk boldogan tért haza. Hálát adott Istennek és várta az őszt. A férfi is várta az őszt... Csak az Isten nem várt őszig. Kora tavasszal Finnországban az utóbbi évtizedek legnagyobb vasúti szerencsétlensége történt. Az újságban az áldozatok fényképei között ott volt ennek a férfinek is a képe. — Hívogatjuk az embereket Jézushoz és közben folyton tapasztaljuk: sürget az idő. Nem lehet várni egy napot, egy órát sem. „Keressétek először Isten országát” — ez az Isten akarata. Most egy „vérbeli” fiatalos kérdés következett: Van-e táncőrület Finnországban? Megkapó volt a felelet. Nem azért, mert tudtuk, ott is van zajos szórakozást, táncot hajszoló fiatalság, hanem, mert így folytatta a lelkész: Mi eljárunk szórakozóhelyékre, mulatóhelyekre és rövid pár perces bizonyságtétellel hívjuk az ottlevő- ket Jézushoz. És mindig vannak, akik velünk jönnek. Mindig vannak, akik velünk jönnek —' ez a mondat milyen pompásan fejezi ki Krisztus hatalmát, és azt, amiről mi sokat beszélünk fiataljaink között: Jézus nélkül üres minden öröm, és értelmetlen a legvidámabb élet is. Akik velük mennek, élő bizonyságai ennek. Lopnak-e Finnországban, mert úgy hallottuk, hogy ott nagyon becsületesek az emberek? Csodálatos kép bontakozott ki előttünk a felelet nyomán. Talvitie ugyan szerény volt és csak annyit mondott, hogy a háború óta sokat romlott ezen a téren a helyzet és előfordulnak lopások, de a tolmács Koren Emil esperes ezt már nem hallgathatta szó nélkül. Kilépett a hűséges fordító szerepéből és csak úgy kapusból elmondta, hogy tavasz- szal, mikor Finnországban járt, Helsinki legforgalmasabb pályaudvarán, ahol percenként legalább ezer ember fordul meg, másfél órán keresztül őrizetlenül hagyta bőröndjeit, és visszatértekor mindent hiánytalanul megtalált. Hát persze, ilyen eseteket százával lehetne mondani — ismerte el Talvitie, és nem tudta, milyen újság ez nekünk. Peregtek a kérdések és peregtek a percek. Fél egy felé járt az idő s most valami új következett. Az utolsó kérdést a vendég tette fel. Ügy éreztük, az ő kérdése az eddigieknél döntőbb, fontosabb. Van-e itt köttetek valaki, aki elhatározta komolyan, egész életre szólóan, hogy Jézust fogja követni? Lehajtott fejjel ültek fiataljaink és soká késett a felelet. De tálán jobb is volt így. Ezt a feleletet nagyon meg kellett gondolni. Te mit válaszoltál volna? Pintér Károlyné EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja. Szerkeszti a szerkesztőbizottság* Főszerkesztő: D. Ordass Lajos. Szerkesztésért és kiadásért felel: Dr. Kékén András szerkesztő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest VIII., Puskin u. 12* Telefon: 142—074* Előfizetési árak: Egy hóra 5,— Ft, negyedévre 15,— Ft, félévre 30,— Ft, egész évre 60,— Ft. Csekkszámla: 20412—VIII. 10 000 példányban nyomatott. ZR tXYI NYOMDA Felelős: Bolgár Imre. Kedves (gyerekek! ' E lőször is hadd köszönjem -meg, hogy adSig is gondoltatok rám, amíg messze idegen- fjen voltam- Gondolok itt különösen azokra, akik levélben kívántak jó utazást és fejezték ki azt a kívánságukat, hogy minél előbb jöjjek haza. Hadd emlékezzem itt meg egyről külön. Kovács Erzsébet Jolánka bedegkéri kis testvérem a következő igét küldte hazaérkezésemre: Megváltott téged az Úr (5. Móz. 24,18). Azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van (Róma 8,28). Azért írom ide ezeket az igéket, mert olyan komoly üzenete Van mindkettőnek, hogy én is ezekkel az igékkel köszöntlek mindnyájatokat. Az első ige mindnyájunknak üzeni, hogy Istennek olyan gyermekei vagyunk, akiknek az a boldog öröm jutott osztályrészül, hogy az Űr megszabadít minket bűneink büntetésétől. A másik ige az Istent szeretőknek arról a nagy jutalmáról beszél, hogy Isten minden cselekedete javunkra, testünk épülésére, lelkünk üdvére van. Az augusztus 11-i számban közöltük a II. rejtvénysorozat megfejtéseit és nyerteseit. 'A nyertesek azóta már biztosan türelmetlenül várják a jutalmak megérkezését. Sajnos, éppen közbejött utazásom miatt késett a jutalmak kiküldése idáig. A mai nappal azonban postára adjuk őket és mire ezeket a sorokat olvasni fogjátok, már a boldog nyertesek kezében lesz a jutalomkönyv is. A III. sorozat megfejtéseit, megfejtőinek és nyerteseinek névsorát a következő számban közöljük, l^em mulaszthatom el, hogy egy nagyon ^ ’ kedves üzenetet átadjak nektek, minden magyar evangélikus gyereknek. Abban a német fürdővároskában, Buckowban, ahol németországi útunk nagy részét töltöttük, kétezer lelkes gyülekezet van. Résztvettem egy gyermekbibliaórán és egy gyermek- istentiszteleten. A buckowi evangélikus gyerekek igen nagy szeretettel vették körül és igen sokat kérdezgettek rólatok. Mikor meghallották, hogy az újságon keresztül hetenként érintkezünk egymással, akkor megkértek arra, hogy az Evangélikus Elet gyermekrovatában közöljem veletek, hogy a többi német evangélikus gyerek nevében is szeretettel SZEPTEMBERI LEVÉL üdvözölnek minden magyar evangélikus gyereket. Sókat kérdezősködtek rólatok és megsúgták, hogy nagyon szeretnének levelezni magyar evangélikus gyerekekkel. Aki közü- letek erre hajlandó és tud valamennyire németül (vagy a szülei tudnak), írja meg nekem. A gyermekbibliaórán és a gyermekistentiszteleten különben élvezet volt részt- venni. Olyan sok szép egyházi éneket és kánont tudnak a buckowi gyerekek, hogy én csak csodálkoztam. Nagyan szeretnek énekelni és tudnak is. No és az aranymondásokat hogy tudják! Vajon, ha egyszer találkoznátok velük, nem maradnátok-e szégyenben? Különben németországi útunkról beszámolunk az ifjúsági oldalon, olvassátok szorgalmasan, biztosan titeket is érdekelni fog. lfyfiközben ezt a nektek szóló levelet diktá- lom a szerkesztőségben, rég nem hallott zaj üti meg a fülemet. Gyermekzsivaj, kacagás, lárma, majd egy csengő hangja és utána néma csend. Kinézek az ablakon, hát a szomszédos iskolából jön a zaj. És most jutott eszembe, hogy tulajdonképpen miért is akartam nektek írni. (A nagy mesélés közben majd elfeledkeztem róla.) Hát persze, az iskolaév megkezdéséről. Szeptember 2-a van, ma kezdődik szerte az országban a tanítás! Nem hiszem, hogy türelmetlenül vártátok volna ezt a napot. Hiszen olyan jó volt a hosszú szünidő! Többen közületek biztosan nagyon élvezték a Balaton hűs hullámait, a fürdést, csónakázást, vagy egy jó túrán vettek részt a Mecsekben, vagy a Mátrában, vagy az osztállyal mentek el táborozni a Bakonyba, vagy otthon segítettek az aratásban. Mindenképpen új volt és pihenés volt számotokra ez a nagy vakáció* Sok örvendezéssel, meglepetéssel szolgált bizonyára. Csak egy nagy baja volt: aíkármilyen hosszúnak látszott, mégis rövid volt és már vége van. Ma már ott ültök a padokban* a feldíszített, frisszagú, kitakarított iskolában, élményekkel gazdagon, egy osztállyal feljebb, mint ahol júliusban abbahagytátok. És most egymásnak mesélitek, milyen jó is volt a Balatonnál, vagy a Mátrában. Közben nagyokat sóhajtotok: de jó is lenne még ott! Deh&t hiába: a pihenés éppen arra váló volt, hogy felkészülhessetek testben és lélekben arra, hogy szeptemberben új feladat vár rátok az iskolában. Tovább tanulni, új ismereteket szerezni, az Istentől kapott tálentumaitokat (Máté 25,14—30) haszonnal forgatni magatok és mások javára. Amit születtek, a felnőttek csinálnak a gyárban, a hivatalban, vagy a szántóföldön, azt kell nektek végeznetek az iskolában. Őket Isten oda állította, titeket ide. Mindannyiunknak gyűjtögetnünk kell, hogy — mint ahogy Jézus példázata is mondja — a hazajövő Űr érdemesnek találjon az O országába való bemenetelre. most megkezdődő iskolaévben azonban nemcsak a tanulás a feladatotok. Isten már most, az indulásnál különösen a szivetekre akarja helyezni azt is, hogy társaitokat testvérként szeressétek. Ti magatok tudjátok legjobban, mennyi harag, veszekedés, verekedés, irigység volt tavaly is közietek. De azt is ti tudjátok legjobban, hogy sokszor milyen tiszteletlenek voltatok a tanítóbácsival, taniónénivel szemben, elfelejtkezve a negyedik parancsolatról. Nekünk, keresztyéneknek éppen avval kell megmutatnunk ke- resztyénségünket a világban, pl. az iskolában, hogy a tízparancsolatot megtartva, szeretjük azokat, akik tanítanak és akikkel együtt tanulunk. Afég két dolgot szeretnék nektek írni. Az egyik az, hogy pár nap múlva kezdődik a hitoktatás is azok számára, akik jelentkeztek. Megvan a lehetőség arra, hogy az islko- W'.ban folyó hittanórákon Jézus Krisztus tanításait is megismerjétek. „Az alkamatossúgókat áron is megvegyétek” — figyelmezteti Pál apostol a keresztyéneket. Mindazok, akik jelentkeztek hitoktatásra, használják fel szorgalmasan a hitoktatás idejét ebben az évben. — A másik az, hogy szeptemberben nemcsak az iskolában van új kezdés, hanem az egyházban is. Minden gyülekezet szeptemberben új munkaévet kezd. A -gyermekbibliaórákon is új lendülettel kezdődik a munka. Mi is, az Ifjúsági Oldal gyermekrovatában új tervekkel indulunk majd el. Vegyetek részt még nagyobb szorgalommal a rejtvények megfejtésében és az új kezdeményezésekben is. Hadd idézzem befejezésül Bóna Etelka kis testvérem levelének egy részét: „... A szünidőnk már vége felé jár, egyre kevesebb lesz a szabadidőnk. De azért én minden tanulásom mellett, továbbra is szorgalmasan fogom olvasni az újságot és igyekszem a rejtvénykérdésekre is válaszolni. Még szorgalmasabban szeretnék eljárni a gyermekbibliakörre és az istentiszte- Vetekre. Otthon édesanyám Bibliájából olvasgatok szorgalmasan. Jelentkeztem hitoktatásra is, mert ha rendszeresen tanulom Jézus dolgait, mind jobban fogok benne hinni.” * Kedves Gyerekek! Legyetek mind ilyen szorgalmasak. Adjon Isten mindnyájatoknak jó kezdetet a tanulásban és jó munkát évközben. Szeretettel köszönt benneteket: Géza bácsi VÁLASZOLJ! IX/1. (Olvasd el hozzá az Apostolok Cselekedeteiről írt könyv 1. és 2. fejezetét) 1. Ki írta az Apostolok Cselekedeteiről írt könyvet? (4 pont) 2. Mikor volt a feltámadott Jézus utoljára együtt tanítványaival? (2 pont) 3. A könyv szerzője hogyan írja le Jézus mennybemenetelét? (2 pont) 4. Mit jelent az „Akaldema” szó? (2 pont) 5. Ki töltötte be Júdás helyét a tanítványi körben? (2 pont) 6. Minek az ünnepe volt pünkösd az Ótestamentumban? (4 pont) 7. Milyen jelek kísérték a Szentlélek kitöltetését? (2 pont) 8. Melyik próféta jövendölése teljesedett be a Szentlélek kitöltetésekor? (2 pont) 9. Mire hívta Péter hallgatóit a pünkösdi prédikációban? (3 pont) 10. Körülbelül hányán csatlakoztak az első pünkösdkor Krisztus egyházához? (2 pont) A megfejtéseket továbbra is Juhász Géza, Evangélikus Sajtóosztály, Budapest, VITT., Pukin u. 12. címre küldjétek „Rejtvényrovat“ felírással. Ennek a rejtvénynek megfejtési batárideje; szeptember 29. I Fancsal olyan apró falucska fent I 3orsod-Abaúj megyében, hogy neve i hallatára mosolyogva csóválják fejü- I két az emberek: hát még ilyen is I van? — Tampere nagy gyárváros i Finnországban, de az 1400 km-es tá- l volság, mely határaink között van, * az ő hírét is elhomályosítja. • Ez a két sohasem hallott név most 1 az egyszer mégis kilép az ismeret- 1 lenségből és idekívánkozik az ifjú- 1 ság színe elé. Mert Tamperéből né- 1 hány héttel ezelőtt elindult egy fia- [ talember, aki szeszélyes nyarunk egy i hűvös estéjén megérkezett kis fa- i lunkba, hogy feleljen az ifjúság kér- i déseire. A fiatalember Talvitie Simo I János tamperei segédlelkész volt... I Kicsit meglepődött, mikor megtudta, I hogy a tervezett beszélgetés kb. este • 11 órakor fog kezdődni — mert a * legnagyobb munkaidőben járunk s 1ilyenkor hajnaltól késő estig miniden épkézláb ember a mezőn van —, 1 de aztán megint csak bebizonyoso- 1 dott, mint Nikodemusz óta annyiszor, | hogy a ritka éjféli párbeszédek éppúgy szerepelnek Isten magvető ter| vében, akár a délelőtti istentiszte- t letek. Fiataljaink dicséretére legyen , mondva, el sem aludt köztük senki, , pedig ilyesmi már Pál apostol prédiI kációjakor is megesett egy ifjúval. II Miről is folyt hát a szó, ami oly ((éberen tartotta a figyelmet? Rövid i kis ízelítőt adunk az elhangzott Icér- i désekből és feleletekből. Milyen munkát végez Talvitie Simo I1 János ott Tampereban? 1] — tettük fel az első kérdést. Hívogatjuk az embereket Jézus- hoz és azután igyekezünk őket ott |, tartani. — Ez a tömör felelet két , kis történettel vált szemléletessé i előttünk: , Az elmúlt télen történt, öreg hivő I asszonytestvérürtk látogatott el a vá- > ros egy köztiszteletben álló emberéKoranyáron érkezett egy levél a lipcsei egyetem teológiai fakultásának docensétől, dr. H auf ét ól, amelyben közölte, hogy augusztus hónapban egy találkozót szeretnének létrehozni cseh— német— és magyar fiatal lelkészek és teológusok között. A kéthetes találkozót ők rendeznék a Berlin melletti Buckow fürdőhelyen, ahol szívesen vendégül látnak tíz magyar (evangélikus és református) fiatalt. Az Állami Egyházügyi Hivatal és egyházunk is mindjárt felismerte ennek a találkozónak nagy jelentőségét, hiszen itt az alkalom az egy évtizeddel ezelőtt megszakadt kapcsolatok felelevenítésére, újból megkezdésére és elmélyítésére. Olym kezdetnek ígérkezett ez a találkozó a három nemzet fiatal keresztyén testvérei között, amelyiknek ígéretes folytatását remélhettük. Most — a találkozóról hazatérve — nyugodtan és örömmel mondhatjuk, hogy Első szavunk az imádság, amikor az elmúlt félév eseményeit végig-1 gondolva* megállunk az új munkaév küszöbén. Hálaadó és könyörgői imádság. Nem kötelességszerűen mondjuk el és írunk róla, hanem valóbani a szívünk mélyéből tör fel. Mert sok gondunk, csüggedésünk ellenőrei nem lehetünk elég hálásak Istennek azért, hogy ad még kegyelmi időt! számunkra. Megengedte, hogy megbocsátó szeretetének örömhírével szó-i ban és írásban, bibliaórákon, konferenciákon és a sajtó hasábjain bekopog-' tassunk fiatal szívek ajtaján. És nem könyöröghetünk eleget azért, hogy* he legyen hiábavaló a kegyelmi idő. Elsősorban ott, ahol nem lehet* emberi eszközökkel lemérni az eredményt, a lélek belsejében végezze el1 Isten Szentlelke életet teremtő munkáját. 1 Be kell számolnunk arról az örömünkről, hogy az evangélikus ifjúság* közt végzett szolgálat fontossága egyidejű felismerése egyházunk vezetői-1 nek, lelkészeinek, híveinek és a gyülekezetek fiataljainak. Ez az egy-' öntetűség sokat segített az elmúlt hónapokban és bizakodással tölt el1 a jövőre nézve. Nagy jelentőségű ez a felismerés nemcsak — ahogy mondani szokták — a holnap, hanem a ma egyháza szempontjából is. Fiatalok jelenléte a gyülekezeti és a mindennapi élet közelségét biztosítja, segít a lelkipásztoroknak elérni a mai embert az evangélium üzenetével. Emellett közvetlenül is segíthetnek a fiatalok a gyülekezeti élet számos( területén. • , De úgy érezzük: egyházunk fiatalok közt végzett munkája nemcsak, bz egyházi, hanem a társadalmi élet szempontjából is jelentős. Nagy örö-, met jelent számunkra, hallani evangélikus fiatalokról, akik becsülettel állják) meg helyüket az üzemekben, földeken, iskolapadokban stb., példamutató, erkölcsi magatartásúak. Nem véletlen ez. A történelemből is számos példa , mutatja, hogy a keresztyén hit mindig felelősségvállalást is jelenített a, közösség iránt, melyben a keresztyén ember él. Gondoljunk pl. akár a) reformáció parasztjaira, akik E^Szentírásból tanultak ími-olvasni és egy-) idejűleg a legválságosabb időkfipn egész falujuk gondját vállalták, vagy) akár történelmünk nagyjaira, akiknél a hitért és haladásért vívott küz-( delem oly sokszor összefonódott. Ma a társadalom ifjúsági kérdései sok* helyen összefonódnak egyházunk ifjúsági problémáival. Különösen ott,* ahol az ifjúság laza erkölcséről, céltalanságáról, a fiatalok felelős életéről,* az új ember-típus kialakításéról van szó. Hisszük, hogy itt tudunk és' itt szeretnénk is segíteni, (hogy ma is összefonódjon a reformáció egyháza* & magyar néppel. 1 A bűnbocsánat evangéliuma új életet ad megrekedt életű, megkese-] redett szívű fiataloknak is. Megmutatja az Isten ma is gazdagon áradó] kegyelmét, ennek sok-sok jelét közösségek és egyes emberek életében és megmutatja az üdvösség reménységét. A személyes megoldást talált keresztyén ember nem magántek élő. Új életének gyümölcse — többek] közt — a közösség szolgálata, amiben él. Munkájának becsületes elvégző-, sétől, a körülötte élők segítésének sok-sok apró cselekedetéig ezernyi, lehetőség kínálkozik erre. —- Így, a maga alapvető szolgálatát, az evan-* gélium hirdetését végezve vesz részt a legközvetlenebbül az egyház em-< berek és népek együttélésének, előbbrejutásának munkájában. Mindig* akkor támadtak nehézségek, ha elsősorban nem ezzel a drága lehető-* Béggel élt. A hely, ahol egyházunk népe — az ifjúság is — találkozik: a gyüle-* kezet. Egyházunk egyik jellemvonása mindig a gyülekezetben való élet yolt. Az alkalom, ahol a fiatalok találkoznak: az ifjúsági bibliaóra. Az( Istentisztelet és a gyülekezett bibliaóra mellett a gyülekezeti élet leg-] fontosabb rendszeres alkalma. Olyan jó lenne, ha ebben az évben sehol-( sem maradna el ez az alkalom. Az egyházban élő ifjúságnak szüksége, Van Krisztusra..— Az ifjúsági munka végzői sokszor érzik, hogy egyedül, vannak nehézségeikkel, sok a feladat, sok a fáradság. Jelentsen erőt,, hogy mindenütt keresik az előrevivő utat, hogy érheti el az evangélium, a ma kereső fiataljait. Mindenütt. Nálunk a gyülekezetekben és szerte, a világon. És mindenütt imádkoznak. i Az egyház sajtója és benne az ifjúsági kérdésekkel foglalkozó rész az egyik eleven kapocs, híd a világkeresztyénség, a gyülekezetek és híd az ifjúsági bibliaónák között. Szeretnénk beszámolókon, riportokon keresztül közkinccsé tenni mindazt, ami külföldi egyházakban és itthon, gyülekezeteinkben megszületik. Foglalkozni a hétköznapi élet, a kulturális események keresztyén vonatkozásaival. És továbbra is szeretnénk meg-' szólaltatni a mai életben élő keresztyén fiatalokat különböző kérdésekről. A konfirmandusokhoz szóló, majd a boldogság problémáit _ tárgyaló cikksorozat után ősszel először arról szeretnénk írni, hogyan látják keresztyén fiatalok a keresztyén élet alapvető kérdéseit. Pl. a szeretetet, a hitet, a bűnt, a kegyelmet, stb. Azután pedig szintén több cikkben foglalkozni az udvarlás-szerelem-faázasság-fiatalság kérdéscsoporttal, ahová1 a mai élet annyi nyomorúsága visszavezethető, pedig Isten rendelése sze- jcint annyi öröm forrása leíhetne. Hála és könyörgés. Hála az elmúlt év, a nyár sok gazdag áldásáért és könyörgés, hogy őrizzen meg és áldjon meg az Isten az elkövetkező évben, adjon erőt, ha lankadunk, ébressze fel mindenütt a szolgálat felelősségét. Adjunk hálát és könyörögjünk — együtt. Frenkl Róbert
