Evangélikus Élet, 1957 (22. évfolyam, 1-41. szám)
1957-03-24 / 1. szám
f Visszatekintés ai elmúlt hónapok egyházi eseményeire k Belső újjárendeződés Egyházunk külső és belső életviszonyainak újjá rendező dé se a nyár folyamán megindult. Híveink feszült figyelemmel kísérték az eseményeket: államunk képviselőinek, az Evangélikus Világszövetség vezetőinek és egyházunk vezetőségének a bizalom légkörében lefolytatott tárgyalásait. Később megelégedettséggel értesülhettek szinte napról napra azokról a lépésekről, melyeket a belső rendeződés útján megtettünk. Egyházunk népének az volt az érzése. mint a kitűzőit célja felé igyekvő utasnak, akinek vonatja a menet- rendszerű időpontokban érkezik a meghatározott állomásokra. Akkor jöttek az októberi napok. Államunk vezetői nem léptek vissza, egyházunk vezetői nem álltak meg az újjárendezés útján. Nehéz történelmi körülmények között is folyt tovább az események meghatározott sora. Testvéreinknek azonban sem belföldön, sem külföldön nem volt módjuk a helyes és pontos tájékozódásra. A tájékozatlanság találgatások szülője és tévedések forrása. Egyházi lapjaink most újra indulnak és megkezdik tájékoztató szolgálatukat is. Hisszük, hogy ezzel megszűnnek a találgatások s bel- és külföldön egyaránt helyreigazítást nyernek a tájékozatlanságból fakadó téves hírek. Nehéz feladat hónapok torlódó eseményeiről pár hasábon kimerítő tájékoztatást adni. Történések puszta felsorolása hű képet soha nem nyújt, visszatekintésünkben ezért inkább csak a kiemelkedő eseményekről kívánunk képet vázolni. A novemberi napokban egyházi törvényekben meghatározott intézkedő szervek összehívása lehetetlen volt, ezért november 3-án a Déli Egyházkerület püspöki hivatalában csupán egy szélesebbkörű értekezlet volt D. Ordass Lajos püspök elnöklete alatt. Erről az Evangélikus Naptárban már beszámoltunk^ Törvényes intézkedések Egyházi Törvényünk által rendelt hivatalos intézőszerveink decemberben megkezdték működésüket. Az Egyházegyetem Tanácsa december 11-én egyházunk legfontosabb és legsürgősebb kérdéseit tárgyalta. December 12-én mind a Déli, mind az Északi Egyházkerület presbitérium! tanácskozásban döntött az egyházkerületek fontos kérdéseiről. A Déli Egyházkerületben a tisztséget viselők megbízatása az év folyamán lejárt. Az egyházkerületi presbitérium ezért elrendelte az általános tisztújítást. D. Ordass Lajos püspök javaslatára a presbitérium elhatározta a püspöki hivatal túladmi- nisztráltságának megszüntetését. Tárgyalták az egyházkerület 1955. évi zárszámadását és 1957. évi költség- előirányzatát. Ennek minden egyházközség részére való megküldését elhatározták. Felmérték a pesti templomokat ért károkat. Az angyalföldi és a kőbányai templom sérült meg súlyosobban, a fasori templom ablakai teljesen, a Rákóczi-úti és zuglói templom ablakai pedig részben sérültek meg. A sérüléseket azóta egyrészt rendbehozták, másrészt folyamatban van rendbehozataluk. A rongálódások ellenére is zavartalanul folyt a templomokban az istentiszteletek tartása. Az Északi Egyházkerület tanácsa december 12-i ülésén szükségesnek tartotta mindazokra a helyekre nézve megejteni a választást, melyeket a kerület tisztségviselői rendelkezésre bocsátottak. A presbitérium elrendelte a megüresedett püspöki szék és a kerületi felügyelői tiszt betöltését is. Ugyancsak számbavették a megsérült budai templomokat. Az Északi Egyházkerületben a budavári és csepeli egyházközség temploma, az Üllői úti és Szentkirály utcai egyházi épületek sérültek meg. Rendibehozatalukra megtették a szükséges intézkedéseket. A budai templom renoválását, miként a második világháború után, most is az állam vállalta magára. Országos lelkészértekezlet December 13-án meg lehetett tartani az országos lelkészértekezletet. Egyházunk lelkészserege tekintélyes számban volt együtt, bár sokan nem tudtak az értekezleten megjelenni értesítés hiánya és közlekedési nehézségek miatt, A lelkészértékez- let nyugodt hangjával, tartalmas tanácskozási anyagával azt a reménységet keltette fel a jelenvoltakban, hogy egyházunk lelkészei Isten szolgálatában, egymással összefogva egyházi életünk megújulására törekszenek és bíznunk kell abban, hogy ezt a reménységet megáldó kegyelmével megvalósuláshoz is segíti az Úristen. Külföldi vendégek Január 31-én egyházunk meglátogatására hazánkba érkezett az Evangélikus Világszövetség főtitkára: Dr. C. E. Lund-Quist és a Világszövetség kisebbségi ügyeivel foglalkozó titkára: Zeuthen Mogens dán lelkész. Látogatásukról lapunk első oldalán adtunk tájékoztatást. Turőczy Zoltán püspök székfoglaló beszédéből Az Északi Egyházkerület új püspöke és felügyelője Február 6-án iktatta be hivatalába D. Ordass Lajos püspök az Északi Evangélikus Egyházkerület újonnan megválasztott püspökét: Turöcz.v Zoltánt, és megválasztott felügyelőjét; Dr. Mády Zoltánt. Az egyházkerület bizalma szépen megmutatkozott a szavazásban. Turóczy Zoltán püspök a 285 érvényes szavazatból 238-at, dr. Mády Zoltán 310 érvényes szavazatból 186-ot kapott. A beiktatást megelőző napon tartották a budavári evangélikus templomban az egyházkerület espereseinek értekezletét, presbitériumának ülését és a közgyűlést előkészítő értekezletet. Ugyancsak ezen a napon volt az egyházkerület lelkészi munkaközösségének ülése. Mind az Északi, mind a Déli Egyházkerületből szép számmal jelentek meg a lelkészek. Másnap a beiktatás a budavári templomban volt. Ebben a templomban Turóczy Zoltán püspök dédatyja, Bauhofer György hirdette először az igét. Ennek a templomnak oltára előtt szentelték lelkésszé 42 esztendővel ezelőtt Turóczy Zoltán püspököt. Most pedig ugyanebben a templomban iktatta be D. Ordass Lajos püspök az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöki tisztébe. Ketten álltak az oltár előtt: püspök és felügyelő. Kettőjük felé hangzott az ige és D. Ordass Lajos püspök igehirdetése „Ezek után pedig rendele az Űr másokat is, és elküldé azokat kettőnként az Ő orcája előtt minden városba és helyre, ahová ű menendő vala.” (Lk. 10, 1.) Igehirdetésében többek között a következőket mondotta: . j. Amit Jézus Krisztus földi napjaiban tett, ugyanazt cselekszi az Anyaszentegyház szakadatlan, történetén végig. Tanítványokat rendel maga mellé. Meggyőzi szívüket arról, hogy Ö a föld és menny Ura. Megtölti őket Evangéliuma túláradó örömével. Utasító szavával szolgálat útjára bocsátja el őket. Ezt cselekszi most is közöttünk Jézus Krisztus. Szívünk hálája emberi szóval kife- jezhetetlen, hogy ezzel a keresztyén örömmel, a keresztyén élet kiapadhatatlan forrásával ajándékoz meg minket Isten. .:. Az elküldés parancsa hangzik ma felétek. Evangéliumi versünk ezt így mondta: Az Űr rendelt másokat is és elbocsátotta őket kettőnként az ö orcája előtt. Talán a legnagyobb, amit ma Jézusról el tudunk mondani, éppen az, hogy titeket nem egy pillanatra parancsolt maga elé, hogy királyi szavát elmondja és azután utatokra elbocsásson, hanem azt jelenti ez az óra, hogy Ö szüntelenül a közelségetekben akar lenni. Ti minden szolgálatban azzal a meggyőződéssel végezhetitek Jézus parancsát, hogy uratok orcája rajtatok van. Benne van ebben a bibliai versben hivatásotok lényege és tartalma is. Hírnökök vagytok. Uzenetvivők. Ennél sem több, sem kevesebb nem vagytok. Keresztyén hivatásotok lényege ugyanaz, mint minden embernek, akinek Jézus megtöltötte a lelkét az Evangélium örömével. Az egyházi élet földi szervezetében magas szolgálati helyein állhattok, lesz sok olyan kötelezettségetek, amely nem feladata más embernek. Azonban. bizonyságtételetek lényege vál- lozhatatlanul ugyanaz, mint minden meggyőződött-szívű keresztyén emberé. Utat egyengetni Jézusnak, hirdetni az Ö érkezését és megszólaltatni Evangéliumát. „Az Űr pedig rendele másokat is és elbocsátá azokat kettőnkint az ő orcája előtt, minden városba és helyre, ahová ö menendő vala.” Azt mondottam, hogy örömünnepre hívott egybe bennünket Isten Szentlelke. Az Ö orcája előtt bocsát el titeket városokba, falvakba, szórványokba, magános emberek otthonába, mindenüvé, ahová ö menendő. Hálával kell felelnünk Istennek, hogy magyarságunk életébe elbocsátja Jézust, hogy elhozza hozzánk szeretetét, bűnbocsátó kegyelmét, egységre vezérlő Lelkét, belső csendes békességét. D. Ordass Lajos püspök beiktató beszéde után Turóczy Zoltán és dr. „Mindennek rendelt ideje van”, állapítja meg a prédikátor könyve (3, 1). A közszolgálatnak is megvan tehát a maga Isten-szabta időkorláta. Nem szorul bizonyításra, hogy Isten teremtési rendje szerint a köz- szolgálat rendelt ideje az az életszakasz, melyet a Biblia „érett férfiú- ságnak” nevez (Ef. 4, 13.), mely túl van már a meggondolatlan ifjúságon, de innen van még az elmélázó öregségen. Ha ez így van, akkor önkéntelenül felmerül az a kérdés, hogy nem kerül-e szembe Isten teremtési rendjével az Északi Evangélikus Egyházkerület, amikor ma egy öreg embert ültet a püspöki székbe, aki túl van már a törvényszabta közszolgálati korhatáron, és nem kerülök-e szembe én magam is, aki vállalóm ezt. Nekem ez a kérdés súlyos lelkiismereti kérdés, melyet nem tudok elintézni azzal, hogy ifjúság és öregség kérdése nem az évek számának, hanem lelki alkatnak á kérdése. Tudom azt, hogy vannak született aggastyánok és örök ifjak, de azt is tudom, hogy az öregség rendszerint azzal kezdődik, hogy az ember évei dacára is ifjúnak képzeli magát s elkezd belecsontosodni abba a meggyőződésbe, hogy nélkülözhetetlen. Míg tusakodtam, ó-emberem görcsösen belekapaszkodott abba az objektív ténybe. hogy az én időm lejárt, barátaim és lelki testvéreim kemény beszédére azonban kénytelen voltam belátni, hogy Istennek és az egyháznak van joga és hatalma visszahívni a közszolgálatba a pusztából, nekem azonban nincs jogom ennek a hívásnak ellenszegülnöm. A, teremtési rend nem mechanizmus. A teremtési rend nem ura Istennek, hanem Isten az ura a teremtési rendnek. Mózest 80 éves korában hívta vissza a pusztából s állította népe élére. Engedelmeskedtem. Belátom, hogy a testvéreimnek volt igaza. A szavazás eredménye meggyőzött arról, hogy Isten és az egyház visszaparancsolt a munkába. Most itt vagyak. Maradék és fogyó erőmet leteszem maradéktalanul és nem fogyó hűséggel az egyházkerület oltárára. Meg kell azonban őszintén vallanom, hogy látásom szerint — amikor Isten idős embert hív el a közszolgálatra — nem általában hívja el a köz szolgálatára, hanem mindig valami különleges feladat elvégzésére. Mózest azért hívja el, hogy népét Egyiptomból Kánaán földjére, a szolgaság házából az ígéret földjére vezesse. Az öregek szolgálata tehát átmeneti és kötött rendeltetésű szolgálat. Mikor Mózes teljesítette megbízatását s elért népével az ígéret földjének határára, hiába nem ho- mályosodott meg még a szeme s hiába nem fogyatkozott még el az 6 ereje (V. Móz. 34, 7.), Isten félreállította. Sejtem, azt is mondhatnám, hogy látom, mi az én átmeneti rendeltetésem: kivezetni egyházunkat az északi kerület területén a bizalmi válság okozta kátyúból s beindítani azt az új egyházi életet, melyért az 1956. évi nyári konferencián lelkészeink küzdöttek, s amelyet már az előző egyházi vezetőség is megkezdett,.. Az ige uralmáért! Az egyház nem azért van, hogy uralkodjék, hanem azért, hogy az ige uralkodjék. Nem öncélú, önfenntartó intézmény, sem papeltartó szervezet, hanem üdvintézmény. Azért van, hogy a megtérítő, üdvösségre vezérlő, megigazító és eligazító igét hozza ennek a világnak. Minden ezért van az egyházban. Ezt kell, hogy szolgálja az egyházkormányzás azzal, hogy medret biztosít az élő víz folyamainak. Ez a nézőpontja az egyház személyi politikájának. Ezért nem tűrhet istentelen embert a felügyelők, vagy a presbiterek soraiban, de a papok között sem, s ezért akar szolgálatba állítani olyan embereket, akik fölött úrrá lett az ige. Az igét kell, hogy szolgálja az egyház pénze is. Ezért kell krajcárosan takarékoskodni minden fillérrel, mikor a keretek kiépítéséről van szó s ezért kell merni vállalni szent könnyelműséggel mindent, mikor az igehirdetés szolgálata anyagi feltételeinek biztosításáról van szó. Ezért van az egyházban a püspök is. A szó szoros értelmében kerületi lelkésznek kell lennie. Ezért szeretnék minden vasánnap prédikálni, nemcsak nagy gyülekezetekben, hanem szórványok kicsiny nyájának is. Az ige uralmáért azonban csak az tud eredményesen küzdeni, aki fölött már úrrá lett az ige. Nem tévesztheti ezt szeme elől sem lelkészképzésünk. sem lelkész-továbbképzésünk. Én az utóbbi területen látom elsősorban kötelességemet. Az ige uralma alá kell helyeznünk egyházunk politikai állásfoglalását is. Nem úgy, hogy előbb rokonszenv, vagy ellenszenv alapján, alkalmazkodó gyávaságból, vagy pózoló hősiességből, számító érdekből, vagy egyszerűen csak a tényekkel számoló reálpolitika józanságával alakítunk magunkban valamilyen politikai állásfoglalást s azután megpróbálunk hozzá valamilyen teológiai igazolást találni! Ha így cselekszünk, akkor nem az ige uralkodik rajtunk, hanem mi akarjuk igába hajtani az igét Az ige nem cammogó kísérője az életnek, hanem előre világító szövétnek. Nem a politika felől kell közelednünk az igéhez, hanem az ige felől a politikához. Ezt próbálgatom, mikor vallást teszek arról, hogy a népi demokráciát a világkormányzó Isten kezéből veszem rendelt életkeretül, mikor az egyezményt nem csak becsületből vállalom, mert annak idején éppen a ma beiktatott elnökség írta azt alá az egyház nevében a zsinat megbízásából, hanem úgy tekintek rá, mint az Istentől becsukott és kinyitott ajtók okmányára. Ezért engedelmeskedem Róma 13, 1. szerint a felső hatalmasságoknak, de ezért vallom azt is, hogy amikor a felső hatalmasság akarata szembe kerül a legfelsőbb hatalmasság akaratával, akkor Istennek kell inkább engedelmeskedni, hogynem az embereknek (Ap. cs. 5, 29.). Abban a meggyőződésben vagyok, hogy az Isten igéjének fundamentumára épült állampolgári hűség az állam számára is a legerősebb fundamentum. Az elpaposodás ellen! Minden egyházat fenyegeti az elpaposodás veszedelme. Egyházunk felett az utóbbi időben különösen úrrá lett ez a kísértés. Egyházunknak nemcsak alkotmányos kötelessége, hanem fontos érdeke is, hogy ezt az elpaposodási folyamatot próbálja megállítani, ne engedje tovább rombolni azt a hidat, melyet laikusok képeznek az egyház és a világ között, helyezze vissza alkotmányos jogaiba s engedje szóhoz jutni az ú. n. világiakat. Számomra különösen szívet melegítő előjele mindennek az a tény, hogy az Északi kerület a mai napon betölti régóta üres egyházkerületi felügyelői tisztét, még hozzá olyan emberrel, aki az ige uralmáért vívott küzdelemben is szószóló, aki nekem •nemcsak elnöktársam, hanem lelkitestvérem is a Jézus Krisztusban. Szabadság és törvény! Szabadság és törvény látszólag szemben állanak egymással. A szabadság azért harcol, hogy egyéni döntésében külső, hatalmi tényezők ne gátolják az embert, a törvény viszont a kollektív szempont béklyóit rakja rá az egyén szabadságára. Ez igaz, de az is igaz, hogy a törvény csak a szabadossággal áll szemben. Nem megalázni akarja az egyént s rabigába törni, hanem azért korlátozza szabadságát, hogy a másik embernek is meglegyen a jogos szabadsága. A szabadság és törvény ezért kerül szintézisbe a jogrendben. Ezt a jogrendet szeretném képviselni az egyházban... Ezért vagyok a presbitérium! kormányzás heLyett a közgyűlési rendszer híve .. . Tudom, hogy a közgyűlés drágább, mint a presbitérium, de hát a közgyűlés nyilvánosságának az eredménye, a közmegnyugvás nem ér-e sokkal többet, mint amennyivel többe kerül a közgyűlés a presbitériumnál? Ezt a közmegnyugvást csak az egyház demokratikus vezetése s a vezetés demokratikust ellenőrzésének biztosítása hozza meg, ennek pedig előfeltétele a közgyűlési rendszer. Egyedül a közgyűlés biztosítja ugyanis a nyilvános számonkérés jogának érvényesülését. Jusson szóhoz a szív! A jogrend sokszor válik rideggé, a kormányzás bürokráciává. Ilyenkor elhallgat a szív, kihűl a légkör s megdermed az élet. Mentsen meg minket ettől az Egyház Ura. Jusson szóhoz az egyházban a szív! Jusson szóhoz a szószékeken!... Jusson szóhoz a szív egyházunk személyi kérdéseinek elintézésében! . .. Jusson szóhoz a szív abban is, hogy egyházunk több figyelmet szenteljen a szeretetmunkának! Merjen egész szívvel odafordulni az élet szerencsétlen hajótöröttjeihez s lássa meg világosan, hogy a diakónia lényeges jellemvonása az egyháznak, hogy az egyház szeretetmunka nélkül nem egyház. Ennek a világnak ma elsősorban szeretetre van szüksége. Ebből a szerétéiből születik meg az egymás megértése, az egymás megértéséből a koexistencia lehetősége s az egymást szerétéiből elhordozó egymás mellett élésből a béke, béke az egyházban, béke a hazában, béke a világban ... Dr. Mády Zoltán székfoglaló beszédéből :.. Vegyük számba, hogy a különböző korokban mi volt a felügyelők legfontosabb feladata és miképpen vonatkoznak ezek a most beiktatott felügyelőre. A 19 század közepéig a felügyelő legfontosabb feladata az evangélikus egyház védelme volt a protestáns- ellenes Habsburg-politika és ennek következtében más felekezeteknek egyházunk ügyeibe való beavatkozása ellen. Szokás volt az is pl. a dunáninneni kerületben, hogy a felügyelő beiktatásakor leoldotta kardját éa az oltárra helyezte annak jelképéül, hogy minden erejével és bátorságával oltalmazza egyházát. A ma beiktatott felügyelőnek nincsen kardja. A 19. század második felében hasznos szokássá vált, hogy a felügyelő nagy pénzösszeget ajándékozott, avagy hatalmas alapítványt tett különböző egyházi célokra és az anyagi alap megvetésével hozzájárult az egyházi élet virágzásához. A ma beiktatott felügyelő szegény ember. A legutóbbi évtizedekben előkelő közéleti állásokat betöltő felügyelők működtek, akik befolyásukkal elősegítették az egyház és munkásai ügyének elintézését hivatalos helyeken. A ma beiktatott felügyelő egyszerű dolgozó ember, akinek nincs semmiféle társadalmi súlya. Volt olyan felügyelő is, akinek az volt a rendeltetése, hogy békétlen- kedő, egymásra féltékenykedő egyházi munkások között békét és egyetértést teremtsen. A most beiktatott felügyelőnek nincs sem elég szuggesztivitása, sem elég hangos szava ilyen viták elintézéséhez. Ezek után természetes logikával vetődik fel a kérdés: ennyire súlytalanná lett a felügyelői tisztség és a hierarchia ennyire uralkodóvá lett egyházunk vezetésében,, hogy egészen mellékes lett az e tisztséget betöltő személye. Nem gond- lom. A dunáninneni kerület egyi kiemelkedő püspöke, Geduly Laj egyik püspöki jelentésében szom rúan panaszkodik magányosság gyötrelmessége és elnöktársétól val elszakítottsága miatt. És ezen a pon ton vélem felismerni a felegye’ örök hivatását, amely mindig a leg fontosabb volt, csak eltakarta a kard, a pénz, a tekintély hatalma első- rendűségének látszata. A tanítványok kettesével jártak, mert a Mester előtt nyilvánvaló volt a testvér, az életre-halálra egy testté és vérré vált testvér jelenlétének bátorító tudata, az egy ütemre dobbanó szív, a munkára együtt lendülő kar, a kiegészült látás jelentősége. ... Amióta megtudtam, hogy az Északi Egyházkerület felügyelőjévé választottak, csodálatosképpen a szegény mühlheimi szalaggyártó Ters- teegen énekének egy versszaka cseng állandóan szívemben. Hadd legyen hívás és elkötelezés is kerüiétúnk népe száméra: Menjünk csak szerettim, Jó Atyánk velünk van, Megsegít, ha baj ér Minden utainkban. Szép napját felhozza, Ád erőt és kedvet, Hívét el nem hagyja. Üdvözlések A beiktatott egyházkerületi elnökséget a Magyarhoni Evangélikus Egyház és annak minden intézménye részéről D. Ordass Lajos püspök üdvözölte. Az egyházkerület szeretetét és hűségét dr. Fekete Zoltán egyház- megyei felügyelő tolmácsolta, aki eddig nagy hűséggel és buzgalommal megbízott helyettesként látta el az egyházkerületi felügyelői szolgálatot. Az Evangélikus Világszövetség nevé-_ ben a hazánkban tartózkodó Tevthca Mogens lelkész köszöntötte az újonnan beiktatott püspököt és felügyelőt. A református és a többi protestáns egyház nevében D. Győry Elemér püspök mondta el köszöntését. Az unitáriusokat dr. Csiky Gábor püspöki helynök képviselte. Megjelent az ünnepi közgyűlésen a Művelődésügyi Minisztérium Egyházügyi Hivatalának képviseletében Miklós Imre elnökhelyettes. Ver Pál osztályvezető és Vöígyesi Mátyás, a pénzügyi osztály vezetője. Az elmondott üdvözlésekre — elnöktársa nevében is — Turóczy Zoltán püspök válaszolt. A közgyűlés ünnepi részének befejezése után tartották az egyházkerület munkaülését, amelyen a kerületi jelentéseket terjesztették eiő és folyó ügyekben hoztak döntéseket. bi. Mády Zoltán letették a püspöki, il-1 letve felügyelői esküt s a Luther-, köntösben felsereglett nagyszámú I lelkész együtt énekelte a „Confirms Deus” — „Áldd meg Isten e mun- | kát!”
