Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)

1956-03-25 / 13. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET

3

AZ EGYHÁZTÖRTÉNETBŐL:

Károlyi Wittenbergben

A WITTENBERGI EGYETEM

anyakönyvében egyszerű bejegyzés hirdeti, hogy Károlyi Gáspár 400 esztendővel ezelőtt, 1556. március

11-én iratkozott be a wittenbergi egyetemre. 400 esztendővel ezelőtt a hirdeti, hogy Károlyi Gáspár 400 szívta magába a gönci prédikátor, az »istenes vénember« a szentírás- tudomány szeretetét.

Ez a 400 esztendős évforduló sok mindenre emlékeztet és tanít bennünket. Emlékeztet arra, hogy a wittenbergi egyetem száz meg száz evangélikus és református lelkészt neveit egyházának és népének hűséges lelkipásztorává. Emlékeztet arra, hogy az ellenreformáció korában száz meg száz evangélikus és református lelkész talált második otthonára ezen az egyetemen. Emlékeztet arra, hogy ezen az egyetemen nevelődött a magyarországi reformációnak több vezéralakja, akik hazájukba visszatérve, nemcsak az evangélium hirdetésében és a tiszta tanításban szorgoskodtak, hanem foglalatosak voltak a magyar nép tanításában, nevelésében, általános emberi műveltségéneik a gyarapításában is. Emlékeztet a fenti évforduló arra, hogy a halle-witten- bergi egyetem könyvtárában található az a Hallei Magyar Könyvtár, amely közel 850 régi magyar nyomtatványával és kéziratgyűjteményével előkelő helyet tölt be az ilyen jellegű könyvtárak sorában. Rota- rides Mihály, az első magyar irodalomtörténész kéziratai, irodalomtörténetének első fogalmazványai ennek a könyvtárnak a kézirat-gyűjteményében találhatók meg. Ezen az egyetemen tanult Szegedi Gergely, Méliusz Péter, és sokan mások, akikkel Károlyi Gáspár szoros barátságot kötött.

BŐD PÉTER TUDÓSÍTÁSA szerint Wittenberg után megfordult Kájplyi Gáspár Svájcban és Strass- beorgban is, s hazájába hazatérve, ékestollú és következetes harcosa lett a reformáció ügyének. Talán már ott Wittenbergben született meg benne az a gondolat, hogy a Szentíras és benne Isten tulajdon beszédét magyar nyelven megszólaltassa. •

KÁROLYI GÁSPÁR a második magyar reformátori nemzedékhez

tartozott, s ezért reá a reformáció megszilárdítása, irányítása, kialakítása és megszervezése várt a már előkészített talajon. Károlyi hűségesen vállalta ezt a szerepet. Tudta vállalni, mert nemcsak tudományos felkészültsége, hanem egyéb emberi, jellembeli adottságai is képessé tették erre. Mint gönci lelkipásztor és később esperes, hatalmas egyházszervező tevékenységet fejtett ki. De élete fő feladatának mégis azt tekintette, hogy a reformáció szellemében járva »minden nipnek az ü nyelvin«, tehát magyar nyelven szólaltassa meg a Szentírást. » .:. benne látjuk a reformátori magyar bibliafordítót, akinek arcáról egyszer a Sylvester János evangéliumi humanizmusa, máskor a Heltai Gáspár mohó művelődési szomja, majd megint a Méliusz Péter zuhogó ótes- támentomi szenvedelme, ismét a Félegyházi Tamás megpróbált és megtört szívének újszövetségi alázata villan elénk« — mondja róla Révész Imre.

1587-BEN FOGOTT HOZZA a teljes Szentírás lefordításához. Közel három esztendeig dolgozott rajta munkatársaival együtt és megadatott neki, hogy Isten akkor szólította el az élők világából, amikor nagy művét kinyomtatott állapotban helyezhette oda az evangéliumi keresztyének asztalára. 1590-ben Vizsolyban, Bornemisza Péter volt nyomdásztársának a nyomdájában jelent meg először magyar nyelven a teljes Szentírás, »melyet eleitől fogva sokan igyekeztek offerálni, de véghöz nem vihettek« Ma már I tudjuk, hogy Károlyi nemcsak a ' Szentírás mindkét nyelvét ismerte jól, de járatos volt az akkori legjobb és legmodernebb kritikai fordítások és bibliamagyarézatok terén is. ö maga is elismeri, hogy fordításának lehetnek »tévelygései«, s müve folytonos revíziójához tudatosan ő maga adta meg az indítást és a programot az Olvasókhoz írt előszavában: »az olvasók ugyan re- gestum szerint jegyezzék meg, és engemet intsenek meg, hogy mig Isten ez testben tart, jobbíthassam meg az mi fordításunkat, mindaddig, mígnem igen szép és jó lészen , -..« — Károlyi semmi egyéb nem akart lenni, csupán alázatos és

A loccumi egyházi nevelés

Különös hely ez a Loccum. Loc- cum <a Nyugat-németországi Hannover mellett van. A középkorban ciszterciták kolostora volt itt. A kolostortemplom és a mellette működő intézmények most a hannoveri evangélikus püspökséghez tartoznak. Van itt ún. Evangelische Akademie, főleg laikus egyházi munkások kiképzésére és úgy látszik, van lelkészképző intézet is. A hannoveri püspök pedig dr. Hanns Lilfe, aki egyébként a Lutheránus Világszövetség elnöke is. Loccum- ban azonban Lilje püspököt XI. János apátnak hívják, aki a kolostor priorjával, konventi tagjaival, alapítványi lelkészeivel, laikus és teológus hallgatóival együtt őrzi itt Loccumban a középkori egyház »érdekes régiségeit«, ahogy azt a Die Stimme der Gemeinde egyik 1953. évi száma jellemezte. A lap akkor az Evangelischer Pressedienstet idézte, amely szerint Lilje püspök, vagyis a loccumi XL János apát újságírókat, a helyi lakosságot és a közeli menekült tábor lakóit azzal ejtette bámulatba, hogy fényes papi segédlettel, aranyos apátsüveggel, kezében pásztorbottal, talárján fehér karinggel vonult be a kolostorból a templom főhajóján végig az oltárhoz, ott a süvegét az oltárra tette, pásztorbotját pedig átadta egy teológiai hallgatónak és nagy liturgiát végzett az oltárnál, ugyancsak kar- inges prior és konventi tagok fényes segédletével. Majd a kolostor gyertyafénnyel kivilágított' gótikus könyvtártermében zenés esti fogadást rendezett az újságíróknak. Ezen a parádén akkor mélyen felháborodott a nyugat-német egyházi sajtó evangéliumi komolyságot őrző kisebbsége. Azon külön felháborodtak, hogy az Evangelischer Pressedienst, a német evangélikus egyház hivatalos kőnyomatosa erről az eseményről fellengős híradást közölt.

XI. János apát ünnepi lépteiről, a a templomi gyülekezet hódolásáról irt az apát előtt és a karingekről »amelyek alatt alig lehetett felismerni az evangélikus lelkészeket«, amint azt a Die Stimme der Gemeinde az EPD cikkére válaszolva megjegyzi. A Die Stimme der Gemeinde külön megkérdezi: Miért kellett Lilje püspöknek a nagy liturgia tartama alatt »egy teológust a pásztorbot szorongatásával fárasztania és megkérdezi, hogy »Milyen képet alkothatnak maguknak e látvány szemlélői Jézus Krisztus

ifjú szolgájának feladatairól, aki kénytelen volt valamiféle teológiai képzettségű esernyőtartó szerepét az apát számára eljátszani?« A lap megadja saját kérdésére a választ. Lilje püspök arról akarta meggyőzni a nyugat-németeket és különösen a menekült tábor lakóit, meg az újságírókat, hogy az egyház a középkori »érdekes régiségek megőrző helye« és hogy ez a hierarchikus, klerikális ceremónia »a modern embert az egyház és az evangélium komolyanvételétől elfordítja“.

Ez a loccumi egyházi nevelés, ez a középkori pöffeszkedés azonban nem olyan naiv, mint gondoljuk. Mert különös hely ez a Loccum. A Neue Zeit néhány hete megírta, hogy a loccumi Evangelische Akademie igazgatója: dr. Döhring lelkész, az intézmény egyik ülésén azt követelte, hogy az evangélikus egyház feltétel nélkül támogassa Nyugat-Németország felfegyverzését és indítsa a nyugat-német ifjúságot arra, hogy a bonni észak-atlanti hadseregben szolgálatot teljesítsen. Az újságírók és a menekült tábor lakói valószínűen megint jelen voltak. És jelen voltak a sajtóbeszámolók szerint a következők: Baudissin gróf, a bonni hadügyminisztérium belügyi hivatalának vezetője és Kurt Dittmar, a hitleri Wehrmacht volt tábornoka, Hitler fasiszta hadseregparancsnokságának háborús rádiókommentátora. Ezek felszólalásaikkal is részt vettek a fenti gyűlésen. Hogy a gyűlés mondanivalója egészen világos legyen, Dőhring lelkész hangsúlyozta, hogy a Német Demokratikus Köztársaságban viszont az evangélikus egyház vesse el a védelmi intézkedésekben való részvételt és helyezkedjék szembe a Német Demokratikus Köztársasággal.

A nyugat-német egyházi sajtó most már lelki szemeivel láihatja a Wehrmacht kézifegyverét, ugyanannak a teológusnak a kezében, aki egy évvel ezelőtt XI. János apát pásztorbotját fogta.

Különös hely ez a Loccum. Mert Loccum apátja, XI. János egyébként a lutheri örökséghez való hűséget, Kelet és Nyugat között pedig az egyházi semlegességet szokta ajánlani. A Lutheránus Világszövetség lapja, a Lutherische Rundschau legalábbis így szokott vezércikkezni a Világszövetség hivatalos irányzatáról. D.

hűséges tolmácsolója Isten igéjének magyar népe között. Ezzel akarta szolgálni hazájában és egyházában Istennek országát és annak igazságát. Célját a maga és környező világa emberi és történelmi adottságaihoz képest messzemenően elérte. Nemcsak lefordította magyar nyelvre Isten igéjét, hanem magyarázatokat is fűzött hozzá, mert tudta, hogy a bibliaforditónak — ha igazi teológus és igazi lelkész — elemi kötelessége tárgyi magyarázatokat és teológiai megvilágításokat fűznie minden fordításhoz az Igére szomjas emberek számára. Károlyinak ezt a szempontját érvényesíti az a bizottság is, amelyet a Magyar Biblia Tanács küldött ki az Ötestamentum fordítására napjainkban, s ennek a módszernek ma is megvannak a jó gyümölcsei,

KAROLYI magyar ember VOLT, Egyetlen önálló irodalmi művét, a »Két Könyvet« magyar nemzete sorsproblémáinak szentelte. A magyar nép jövőjéért, magyar testvérei földi boldogságáért és üdvösségéért dolgozott. Gyökeres magyarsága ott lüktet a Vizsolyi Biblia minden lapján s annak nyelvezete lehet ma már nem modern, sőt néhol elavult és avas, de még a legnehézkesebb nyelvfordulatokban is zamatos és eredeti. Károlyi nem akarta Luther Mártont utánozni bibliafordításában, aki a . modern német nyelv megteremtője lett. S mégis úgy van, hogy Károlyi nyelve a magyar nép és irodalom nyelvévé lett. A magyar népi és művelt nyelvből, sőt 400 esztendő magyar költészetének és prózájának szókincséből, gondoiatkincséből, képgazdaságából és fordulatkincséből nem lehet kitörölni Károlyi bibliájának a nyelvi hatásait. S ezért nem tudott Károlyi nyelvével versenyezni sem Pázmány Péter vitézkötéses barokk ragyogása, sem a nyelvújító esztéta Nyugat-utánzása. Károlyi bibliájának a nyelve megihlette sok nagy magyar költőnket: Arany Jánost, és Ady Endrét is. S ezért végzett Károlyi Gáspár hatalmas munkát nemcsak a magyar reformáció, a mai evangéliumi egyházak szempontjából, hanem a magyar nép közművelődése terén is.

KÁROLYI GÁSPÁR NYOMDOKAIN halad a mi nemzedékünk, amely világosan látja, hogy a Szent- írásnak, az élő Isten ma is élő és ható beszédének a ma élő magyar ember nyelvén kell megszólalnia. Az egyház, a templom nem lehet muzeális értékek tárháza, hanem az élő ige tolmácsolója. Minden nemzedéknek a maga nyelvén kell hirdetnünk Isten üzenetét egyháznak és a világnak Krisztusról, Isten testbe öltözött Szeretetéiől. Csak így leszünk méltó örökösei a gönci prédikátornak. Csak így leszünk hitvalló keresztyének, akik nem szobatudósoknak szánják az igét, hanem élő embereknek a nyelvére, aprópénzre váltva tolmácsolják a bünbocsánat evangéliumát. így leszünk Károlyihoz méltó teológusok, akik az egyházon belül, de nem az egyház megcsontosodott, helytelen, nem biblikus nézeteinek az igazolására folytatnak tudományos munkát, hanem a Szentlélek irányításával, az Isten akaratának jobb megértetésével és tolmácsolásával, ha kell lerombolják a téves emberi tanításokat, hogy az egyházból Krisztus egyháza és nem a dogmák egyháza, — a Bibliából az Élet könyve legyen és nem hétpccpéttel bezárt titok. Dr. Fáify Miklós

VÍZÁRADÁSKOR

Uram! most is jó vagy, Ámbár e veszély nagy,

Most is megtarthatsz minket, Nem nézvén vétkeinket: Kérünk hát töredelmes Szívvel, óh légy kegyelmes.

Az egész környékünk Tengert mutat nékünk;

A folyók megáradtak, Árkukból kidagadtak;

Víz borítja földünket Pusztítja termésünket.

Mind barmunk, mind magunk, Jaj, mind oda vagyunk,

Halál zsákmányi leszünk, Nyomorultul elveszünk,

Ha te segítőnk nem lész,

S e veszélyből ki nem vész.

Oh szánj meg-bennünket, Halld meg kérésünket,

Ne ejts minket ínségbe,

Ne hagyj esnünk kétségbe, Mutasd segedelmedet,

Hogy dicsérjük nevedet.

(Győri énekeskönyv 500. sz.)

istentiszteleti rend

a Keresztyén Énekeskönyv használatához nélkülözhetetlen Ara 4.— Ft

Készülj az ige hallgatására !

1956. március 25. — Virágvasámap.

Mt 21, 1—9. Fii 2, 5—11. — Liturgikus szín: lila.

m Látszólag ugyanolyan vasárnap, mint a többi. Jézus jeruzsálemi bevonulása és az utána következő nagyheti események mégis mássá teszik. A virágvasárnapi diadalmenet, Jézus szamárháton bevonulása, az ujjongó tömeg: mindez szomorúan szép nyitánya a nagyhét egymást kergető tragikus napjainak.

Spontán ünneplésnek tűnik a diadalmas fogadtatás, amellyel köszönti az ünnepekre Jeruzsálembe összesereglett nép Jézust. Véletlen alkalomnak látszik Jézus elfogatása, kínoztatása és megfeszítése. Maguk a tanítványok is úgy vélték, hogy emberek műve, érzelmi megnyilatkozása az ünneplés és a »feszítsd meg« kiáltás is.

E

Pedig mindez nem a véletlen műve. Ami virágvasámaptól húsvétig történik, abban Istennek dicsőséges, a világot megmentő akarata teljesedik be. Mindennek így kellett történnie az Ö akaratából. Fanatikus főpapok, vagy ujjongó tömeg csak közvetve oka mindannak, ami történik; Isten felhasználja őket a virágvasárnapi bevonuláskor és nagypénteken ds arra, hogy akaratát ilyen módon raj tűk keresztül hajtsa végre. Jézus is Isten alázatosan engedelmeskedő Fia, aki tudatosan, az Ö karatét teljesítve megy a kereszthalálba. A keresztfán elhangzó utolsó szava jelzi, hogy elvégezte azt, amit az Atya rábízott: a világ megmentését.

Ez a rábízott feladat az, ami szorosan összekapcsolja virágvasárnapot a nagyhéttel. A diadalmasan bevonuló Jézus és a szenvedő, megköpdösött, megostorozott, keresztrefeszített »bűnös« — egy. Ö mindvégig Istennek az a Fia, aki diadalmasan viszi véghez az Atya akaratát. Ezért igaz virágvasárnap is és nagypénteken is az, amit az ige nékünk mond: ímé, a tt Királyotok, aki dicsőségesen munkálkodott értetek.

1956. március 29. — Nagycsütörtök. — Mt 26, 17—28.

Liturgikus szín: fehér.

m

Mi történik az utolsó vacsorán? Összeülnek Jézus és tanítványai, hogy eleget tegyenek az előírt szokásoknak. Közben az, amit Jézus mond s cselekszik, szétfeszíti a régi megszokott kereteket és a pászka- vacsorából Ürvacsora lesz. A búcsúvacsorán Jézus nagy ajándékot hagy örökül tanítványaira: az Ö testében és vérében a bűnbocsánátot és az új élet lehetőségét. A Jézus szava által megszentelt kenyér és bor így lesz nagy és drága lehetősége annak, hogy a bűnös ember Isten előtt — az ö kegyelméből — megigazultan álihasson meg.

S Szükség volt-e erre? Hiszen a következő napok eseményei, a kereszt- halál és a feltámadás ugyanezt végezték el. Jézus áldozata éppen a bűn eltörléséért történt. Miért kellett még ezt megerősíteni az úrvacsorával? — Nem ez történt, Jézusnak az úrvacsorát szerző cselekecteite nem erősíteni, vagy kiegészíteni akarja a kereszten végbement kiengesztelést, hanem a bünbocsánat evangéliumát teszi személyessé. Láthatóan, kézzelfoghatóan, sőt »ehetően« költözik belénk Isten nagy kegyelme. Ezért nagy ajándék az úrvacsora. ________________________ Juhász Géza

Közös im

ádságunk

Kedd — Isten üdvözítő akarata, Isten akaratának titka. Tusakodás engedelmességért.

LEGYEN MEG A TE AKARATOD,

MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS!

Isten jó és kegyelmes akarata meglesz imádságunk nélkül is, mégis azt kérjük ebben az imádságban, hogy bennünk is meglegyen.

Hogyan történik ez?

Ha Isten megtör és meggátol minden gonosz szándékot és akaratot, mely nem engedi Isten nevét megszentelni és országát hozzánk jönni. Ilyen az ördögnek, a világnak és testünknek akarata. Ellenben megerősít és szilárdan megtart minket igéjében és a hitben életünk végéig, Ez az ö kegyelmes és jó akarata;

LUTHER IMÁDSÁGA

Mindenható jóságos Atyánk! Mi azt akarnánk, hogy a mi akaratunkhoz igazodjék minden és hogy elkerüljük a keresztet, de tedd meg rajtunk, Úristen, a Te akaratod, és adj nekünk engedelmességet és türelmet. Amen.

KEDD REGGEL

Hálát adok Neked, mindenható Istenem, hogy kijelentetted akaratod titkát. Akarod, hogy minden ember üdvözüljön. Akarod, hogy üdvözüljek én is. Akarod, hogy üdvösségemre legyen minden.

Hálát adok Neked, mindenható Istenem, hogy megmutatod akaratod erejét. Végrehajtod akaratodat a világban. Megtörsz minden ellenállást akaratod előtt. Győzöl bűnön, halálon és ördögön. Győzöl az én akaratomon is.

Kérlek Téged, mindenható Istenem: hadd legyen az én akaratom egy a Tieddel, hogy mindenben a Te tetszésed keressem és szívesen cselekedjem a Te akaratod szerint. Hadd kövessem akaratodat akkor is, amikor engedelmeskednem kell azoknak, akiket fölém rendeltél, és amikor vezetnem kell azokat, akiket reám bíztál.

Őrizz meg a türelmetlenségtől és a lázadozástól. Őrizz meg a csügge- déstől és a közönyösségtől. Tarts meg engem bizakodó engedelmességben. Legyen meg rajtam a Te akaratod, mindenható Istenem! Amen.

Bibliaolvasó

HETI IGE: Életét halálra adta és a bűnösök közé számláltatott; pedig sokak bűnét hurdozá és a bűnösökért imádkozott. — Ézs 53, 12.

Március 25. Virágvasárnap — Zsolt 22, 20—32.

Minden embernek vágya és törekvése, hogy boldogan és békességben éljen. Ezért imádkozik a zsoltáríró és erre törekszik a ma embere is. Mi keresztyének csatlakozunk a régiek imádságához s a meghallgatás reményében kérünk boldog és békés életet;

Március 26. Hétfő — Ezs 50, 5—10.

A szenvedő Isten-szolgáról prédikál Ézsaiás. Arról az emberről beszél, aki nem hátrál meg a szenvedések elől, hanem azokat önként viselve megváltja az embervilágot. Hitünk szerint ez az ember Jézus Krisztus;

Március 27. Kedd — Zsid 9, 16—29.

Ez az ige Jézus Krisztus áldozatáról beszél. Arról az áldozatról, amelyet ő adott Istennek, hogy kibékítse az embervilággal. Ez az áldozat egyszeri esemény, de örök időre szól és minden időben üdvösséget szerez, azoknak, akik hiszik, hogy Jézus Krisztus az Isten fia;

Március 28. Szerda — Zsid 4, 15—5, 9.

Jézus Krisztus ismerte az embert, hiszen hozzánk hasonló módon és körülmények között élt. Közösséget vállalt velünk, de nem osztozott bűneinkben, hanem azokat meggyőzte, hogy mi is tisztán és igazán élhessünk.

Március 29. Nagycsütörtök — Mt 22, 2—13;

Isten — Jézus Krisztus által — mindenkit a vele való közösségre hívott el. (Ennek látható jele az úrvacsora.) Erre a közösségre nekünk van szükségünk és így nekünk kell arra törekednünk, hogy tiszta hitünk és igaz életünk által tagjai lehessünk Isten országának;

Március 30. Nagypéntek — 1 Móz 22, 1—18/a.

Nagypéntek Jézus Krisztus kínos szenvedéseinek és kereszthalálának napja. Minden szenvedése és halála értünk volt. Meghalt értünk, hogy mi élhessünk. Magára vette bűneinket, hogy mi bocsánatot kaphassunk minden bűnünkre, hogy örökéletünk legyem

Március 31. Nagyszombat — Mt 27, 57—66.

A világ megváltója a sírban nyugszik. A halál éje szállt szemeire, de nem az örök halálé. Az övéi még siratják, de bánatuk hamar örömmé fiog változni, hiszem, urukat nem tudja magában tartani a sír, mert harmadik napon feltámad» Vámos József