Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)

1956-05-20 / 21. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET

%

A Szentlélek gyülekezetét teremt

Az első püskösdkor valami hallatlan és titokzatos dolog történik a Szentlélek kitöltetésével. Nem látni, mi történik. A Szentírás úgy ad hírt róla, hogy csak egyszerűen annyit látni: kettős tüzes nyelvek ülnek a tanítványokra. De hogy ez miért a Szentlélek és mi az, amit a Szentlélek véghez visz, az maga a legnagyobb titokzatosság és megfoghatatlanság. És mégis ennek a titokzatosságnak látható, történeti valósága van: a Szentlélek munkájának eredménye az a gyülekezet, amelyik az első püskösd ünnepén létrejön. Ez az egyik pont, ahol a mai kor keresztyéné számára is valóság lehet a Szentlélek munkája. A pünkösd azt jelenti, hogy a Szentlélek gyülekezetét, Krisztusban hívőket teremt és

a gyülekezet tagjainak hitében, cselekedetében, munkájában él. Éppen ezért, ha nehéz megközelítenünk, megértenünk és szinte kézzel megfognunk a pünkösdi Szentlélek kitöltetését, akkor mindig arra kell gondolnunk, hogy mi történt ott Jeruzsálemben. Péter által hirdettetett az ige, vagyis a Jézus Krisztusról szóló bizonyságtétel és ennek meg- hallása emberekben hitet ébresztett úgy, hogy gyülekezetté, a Krisztusban hívők közösségévé formálódtak. És azóta is: amikor hirdetik az igét — úgy, hogy az Jézus Krisztusról szól — és emberek hittel hallgatják, fogadják azt, ott munkálkodik, jelen van a Szentlélek. Sőt éppen ez a munkája.

Ezt fejezi ki ez a szimbólum is.

PÜNKÖSDI RIPORT

Csel 2, 42—47.

»Pillanatképek egy gyülekezet életéből" — ez lehetne a címe ennek az igeszakasznak. Lukács nem a történetíró aprólékosságával ír a jeruzsá- lemi gyülekezetről. Szavaiból nem tudunk meg semmit a részletekről. Pedig milyen érdekes volna közelebbről is megismerkedni az első keresztyének életével! Lukács mégis jól válogatta ki az eseményeket. Csak arról ír. ami valóban fontos és lényeges. Az írásában felvillanó képek úgy elevenítik meg az eseményeket. mintha csak filmen peregne előttünk egy gyülekezet élete. Mert Lukács nemcsak az első jeru- zsálemi gyülekezetről szól, nemcsak időben és térben tőlünk egyaránt nagyon messze eső történetet rajzol elénk, ami számunkra lehet érdekes, sőt talán csodálni való, mint valami ókori, múzeumi lelet, de ami lényegében számunkra mégis elavult régiség. Amit Lukács a jeruzsálemi gyülekezetről ír, abban minden igaz keresztyén gyülekezet életét mondja el.

Az első pillanatkép — ha Lukács tudósítását mindjárt a mai gyülekezeti életre alkalmazzuk — egy Bibliát olvasó embert mutat Isten tudományát kutatja. Ez a tudomány őrzi meg a rajongó elbizakodottságtól és tévtanítások kísértéseiben. Ez a tudomány tanítja meg a hétköznapi, józan keresztyénségre és emeli fel tekintetét az örök élet reménysége felé. Hite ebben a tudományban gyökerezik, nem bizonytalan érzések kormányozzák. Bibliájából újra meg újra felragyog előtte Isten tudományának örök-egy tétele: »Ügy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.« — »Foglalatosak valának az apostolok tudományában« — mert a gyülekezetnek állandó feladata és boldog kötelessége Isten igéjének tanulmányozása.

A második kép templomi oltárt vetít elénk. »Vegyétek és egyétek, ez a mi Urunk Jézus Krisztus teste... Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az Ö vére, mely érettetek és sokakért kiontatott...« — hangzik a lelkész csendes szava, miközben kiosztja az ostyát és a bort az oltár előtt térdeplőknek. A gyülekezet nem ünnepi szokásból él az úrvacsorával, hanem azért, mert hitének szüksége van erre a drága szentségre, melyben olyan valóságosan adja az Űr önmagát. Krisztus megtöretett teste és kiontott vére a bűnbocsánatot hirdeti azoknak, akiket meghurcolt a bűn, s akiket térdre kényszerített Isten ítélő törvénye. Gyakori úrvacsorázás nélkül vágy elbizakodik, vagy kétségbeesik az emberi lélek. Ebben a szentségben van a hivő erőforrása, reménysége és öröme. — »Foglalatosak valának a kenyérnek megtörésében ...« — a gyülekezet igazán gyülekezetté az úrvacsora közösségében lesz.

Aztán ismét egy másik kép a lelkészt hivatalt mutátja. Nem kattog az írógép, csukva vaunak a hivatalos könyvek. Bibliaóra volt, s most együtt imádkoznak a gyülekezet tagjai az egyházközségben folyó munkáért, a betegekért, egyházunkért, hazánkért, az egész világért. Nem azért imádkoznak, hogy mindenki hallja, hanem egyedül azért, hogy Isten hallja és meghallgassa gyermekeinek könyörgését. — S itt megint változik a kép: egy édesanya kulcsol össze két pici kezet, s tanítgatja imádkozni gyermekét: Mi Atyánk, ki a mennyekben vagy... Ezekben az imádságokban lüktet a gyülekezet élete. — »Foglalatosak valának a könyörgésekben .;.« — írja Lukács, mert az imádság által lesz a gyülekezet igazán Isten népiévé.

Egy újabb kép: egy templomi perselybe offertóriumot csúsztat egy gyülekezeti tag. Talán egyházközségének, talán egy egyházi munkaágnak, talán egy szeretetintézménynek, hivő áldozatként. A szeretet diktálja ezt az áldozatot. Mert a szeretet sohasem tudja elmondani, hogy mindenkinek elég a maga baja, hanem vállalja a másikét is. — S itt végtelen sorban válthatnák egymást a képek. Mert a szeretet leleményes és mindig talál módot a segítségre és sohasem lesz olyan szegénnyé, hogy még valamit oda ne adhatna Krisztus szava szerint ez a szeretet az ismertető jele a gyülekezetnek. Pál apostol pedig arról beszél, hogy e szeretet nélkül semmitérő üres formaság egész keresztyénségünk. — »... mindenük köz vala«, mert a gyülekezet mindig a szeretet otthona.

Ezek a képek feltárják a gyülekezet életét, mégsem mutatnak meg mindent. Rejtve marad bennük a szív legbenső magatartása, amit már nem lát a szem és nem tud rögzíteni a fényképezőgép lencséje. Most tehát nézzük a láthatatlant: nézzünk a gyülekezet szívébe. Mi rejlik ott, azoknak a lelke mélyén, akik' a gyülekezetben, a szentek közösségében élnek? Félelem és öröm — így mondja Lukács. Furcsa ez a két szó egymás mellett. A félelem gyötrelme és az öröm boldogsága nagyon messze van egymástól. S hogyan lehet a félelem rabja az a gyülekezet, melynek Isten erős vára? Nem is emberi rettegésről, hanem Isten félelméről van Itt szó. A gyülekezet féli Urát, aki előtt mindenkinek számot kell adni arról, amit cselekedett, vagy jót vagy gonoszt. Az istenfélelem belső feszültsége nélkül a hit elveszti alázatát s az Űr szolgáit gőgös elbizakodottság tölti el azért, mert ők Isten »bizalmas munkatársai«. —■ De e szent félelem mellett ott él a gyülekezet szívében az öröm is. Hiszen Isten nemcsak Űr és Parancsoló, hanem Megváltó is! Ez örömének elve- hetetlen alapja. Az örömtelen, vagy hamis örömökben vigadozó emberek között ott van a gyülekezet csendes öröme: van Megváltóm! Ezen az örömön már átfénylik a menny boldogsága. Jézus azért jött, hogy ezt az örömünket betöltse. Érre az örömre hív az »evangélium«, Isten »örömhíre«.

Lukács pünkösdi riportjának utolsó jelentése: »Az Űr pedig minden napion szaporítja vala a gyülekezetét. az idvezülőkkel.« Az utolsó kép az Urat mutatja,, aki ígérete szerint minden napon jelen van gyülekezetében a világ végezetéig. Krisztus jelenléte teszi igazán a gyülekezetét a szentek közösségévé. Az ö szava hangzik az igében, az ő kegyelmét kapja a gyülekezet az úrvacsora szentségében, ő tanít imádkozni és szeretni. Jelenléte teszi az evangéliumot »Isten hatalmává«, s így növekedik a gyülekezet minden napon &z üdvözülökkel.

így él Isten gyülekezete + ebben a világban. Mondjunk pünkösdi imádságot azért hogy a mi gyülekezetünk élete is ilyen legyen:

Jövel Szentlélek Úristen!

Madocsai Miklós

Nem kézenfekvő összefüggés

Az Amerikai Egyesült Államok Lutheránus Egyházának Nemzeti Tanácsa legutóbbi ülésén »világos és egyértelmű« politikát követelt a gyarmatosítás kérdésében. Elfogadott egy határozatot is, mely kimondja, hogy az Egyesült Államoknak az Egyesült Nemzetek körében végzett munkája »Afrika és Ázsia népeit arra késztette, hogy kiábránduljon az Egyesült Államok politikájából«. Ez a nyilatkozat megnyugtató és üdítő. Jele az amerikai lutheránusok felelősségérzetének több irányban is. A határozat jólesően mutatja, hogy a lutheránus egyházak evangéliumi felelősségérzettel foglalkoznak azoknak a földrészeknek a problémáival, amelyek felé kiterjedt missziót végeznek és akarnak végezni. Érzik azt az ellentmondást, amely a missziót végző egyházak evangélium-szolgálata és otthoni, politikai magatartása között oly sokszor kialakult és kialakulhat ma is, ha az egyházat nem az igazság és a szeretet vezeti, hanem más. Jólesően mutat felelősségérzetet ez a határozat abban a tekintetben is, hogy bátran kimondja az állam felé nemzedékünk mindig szélesebben elterjedt véleményét arról, hogy a gyarmatosítás kora lejárt. Ez a vélemény az egyház bizonyságtételében ennél is világosabb és egyértelműbb, hiszen a keresztyén erkölcstan a gyarmatosítást, vagyis más népek leigázását, természeti kincsei kiaknázását, más népek elmaradottságban tartását sohasem igazolhatta. Egyházi szempontból tehát nem azt kell mondani, hogy a gyarmatosítás kora lejárt, hanem még ennél is többet, pontosan azt, hogy a gyarmatosítás sohasem felelt meg Isten akaratának, tehát az erkölcsi törvénynek s következőleg az emberiesség szempontjainak sem. Az amerikai lutheránusok nyilatkozatából a saját hazájuk iránti féltő szeretet is kiérződik. A nemzet becsületének, hírének védelme, a nemzeti szellem javításának szándéka, a keresztyének természetes megnyilvánulása.

Amikor azonban azon örvendezünk, hogy Ázsia és Afrika problémái iránt az amerikai lutheránusok megértést próbálnak kialakítani, még fájóbb, ha az európai problémákkal kapcsolatban ez sokszor hiányzik. Az egyháznak, amely ilyen nagy kérdésben szól, hogy erkölcsi befolyást érvényesítsen a nemzeti politilca helyesebb kialakítására, 'arra is vigyáznia kell, hogy felelősségteljes hozzászólásához el ne veszítse a bizalmat más területeken. Mert az a lelkendezés például, amellyel az Amerikai Egyesült Államok Lutheránus Egyházának Nemzeti Tanácsa hivatalos lapja, a News Bureau üdvözölte az Észak Atlanti Szövetség (NATO) új katonai főparancsnokát — nem szolgál egyházi érdeket. Ez az újságokat tájékoztató egyházi hírszolgálat ugyanis azt a »szenzációt« röpítette világgá, hogy Lauris Norstad dandártábornok, akit most neveztek ki a NATO főparancsnokává, vagyis az Európai Szövetséges Haderők parancsnokává — egy evangélikus lelkész fia. Az Európai Szövetséges Haderők amerikai parancs- nőiül ilyen egyházi kapcsolatának lelkes emlegetése nem szerencsés. Van valami érdekes véletlen abban, hogy ez a »kiváló képességű tiszt« éppen egy evangélikus lelkész fia, de ennek az érdekességnek egyházi kiemelése nem használ az egyház ügyének. Nem volt szükségünk arra, hogy megtudjuk, hogy ez a papfiú az amerikai légierők taktikai iskolájában szerzett magasabb képesítést, mert ennek — reméljük — semmi összefüggése sincs éppen azzal, hogy ő egy evangélikus lelkész fia. Az se sokkal emelt az amerikai lutheránus egyház ’ kőnyomatosának tekintélyét, ha ez a lap büszkén utal arra, hogy ez a papfiú-generális Gruenther generálisnak, az eddigi NATO-főparancsnoknak közvetlen utóda. Mert Gruenther generális tette az utóbbi idők legfenyegetőbb és legleplezetlenebb katonai nyilatkozatait Nyugaton a lehetséges háborúról és éppen a légierők által taktikailag bevethető atom- és hidrogénfegyverek lehetséges felhasználásáról. A világ emberisége a hóborté ellen küzd és az egyháztól a történelmi felelősségérzetet követeli meg éppen a modern hadviselés elleni erkölcsi fellépés formájában. Sokszor történik, hogy valamelyik egyház egy-egy kiváló tagja életéről példát vévén emlegeti, hogy az, akiről szó van, papi családból származik, Ilyenkor azonban az egyház mindig azt akarja megmutatni, hogy a legbensőbb egyházi körök keresztyén családjaiból olyan szellemi indításokat kaphatnak emberek, amelyekkel az emberiség javára válhatnak. Néhai Martin Norstad lelkész papi házának emlegetése ebben az esetben korai, távlatokban kípróbálatlan, és nem mondható kézenfekvő összefüggésnek, D,

Készülj az ige hallgatására !

1956. május 20. — Pünkösd vasárnap — Csel 2, 1—13 — Jn 14, 23-r-31. Liturgikus szín: piros

Pünkösd piáratlan ünnep abból a szempontból, hogy nem egy egyszer megtörtént eseményre emlékezik ilyenkor a gyülekezet, hanem olyan eseményre, ami valaminek a kezdetét jelentette, s aminek azóta is folytatása van. Az első pünkösd a Szentlélek korszakának kezdete, s mi ma is benne élünk ebben a korszakban. Az egyház pünkösd nép«. Jézus úgy jövendöl erről a korszakról, mint ami:

m

áz ige korszaka lesz (23—25. vers). S valóban az lett.- Pünkösd után az ige lesz Krisztus legfontosabb eszköze abban, hogy embereket az Atyához vezessen. Aki szavát megtartja, annál van Ó és az Atya otthon, annál lakoznak — így ígéri. A keresztyének között a szónak becsülete van azért, mert tudják, hogy a szó lehet Uruk eszköze, s saját szavukat is azért fontolják meg, mert ismerik a szó megszentelt értékét. Amióta Krisztus elment a látható világból, csak szava hallható, most hát nem a szemnek, hanem a fülnek van igazán szerepe az ige korszakában;

ff" — a tanulás korszaka lesz (26. vers), S valóban az lett. A tanítványok azóta szüntelenül a Szentlélek iskolájába járnak és tanulnak. A Lélek mindenre megtanítja őket, ti. mindarra, ami az üdvösségre és itt a keresztyén életre szükséges. Nem mond valami újat, rendkívülit, hanem eszükbe juttatja a Krisztus szavait, alkalmas időben megvilágosítja, mit is mondott Jézus. így segít, így teszi jelenvalóvá és a jelemnek szólóvá Krisztus beszédét. Így válik friss, gyakorlati, használható ismeretté a Krisztus tudománya;

— a megbékélés korszaka lesz (27. vers). S valóban az letí A tanítványok meghirdetik és maguk is tapasztalják, hogy Istennek gondolatai a békességnek és nem a háborúságnak gondolatai, hogy nem pusztulást, hanem kívánatos véget készít az Isten népének (Jer 29, II). A tanítványok életéből minden félelem, nyugtalanság eltűnik, mert Isten akaratából békességben lakozhatnak. Krisztus második eljöveteléig terjedő időt, az egyház korszakát, azért tartjuk kegyelmi időnek, mert ebiben az időben békülhet meg az ember az Istennel. A tanítványok ennek a békességnek követei. S természetesen ez a békesség árad az emberek felé is. A tanítványok az emberek közötti békességért fáradoznak és imádkoznak;

| * (— c hit korszaka lesz (28—31. vers). S valóban az lett. A tanítványok LzJbizonyossággal hiszik, hogy Jézus az Atyához ment, nem idegenbe, hanem haza, és ha ezt hiszik, tudnak örvendezni ennek, mert ez azt jelenti, hogy a Gonosz nem tehet semmit Krisztus ellen. A tanítványok hiszik, hogy Jézus mindkét szava egyaránt igaz: elmegyek és eljövök: Az egyház népét ez a közös hit forrasztja egybe, és ezért hallgat az igére, tanul színesen, törekszik a békességre, és hisz az Űr ígéreteinek:

1956. május 21. — Pünkösd hétfő — Csel 10, 42—48 — Jn 3, 16—21,

A Szent Lélek a Krisztus Lelke és az a munkája, hogy Krisztusra mutasson. Amit Jézus ott Nikodémusnak mondott, azt világosítja meg a Lélek nekünk, akik már nem mehetünk el úgy Jézushoz csendes beszélgetésre, mint Nikodémus ment.

1. Krisztust állítja középpontba, az egyszülött Fiút, akin eldől az üdvösség és kárhozat, a bűnbocsánat vagy a bűn kérdése. Mint ahogyan az első pünkösdi prédikáció is a keresztre feszített Krisztusról szólott.

2. Meggyőz az Isten akarata felől. Vagyis meggyőz arról, hogy az Isten szeret, és mindent megtett érettünk, a legdrágábbat adta nekünk. Luther ezt írja: »Ügy szerette Isten a világot.:: ezekkel a szavakkal Jézus mindjárt az Atya szívéhez visz el minket.«

3. Ugyanakkor figyelmeztet a földi élet nagy alkalmára. Itt lehet a miérik a hit ajándéka. Aki hisz, már itt örök élete van. Itt utasíthatjuk ezt vissza, s hitetlenségünk kárhozatot eredményezhet. Luther így ír a hitről: »A hit nem valami ismeret a Krisztusról, hanem olyan szív, amely magába zárja az Isten fiát.:.« Hivő szívvel lehet az igazságot cselekedni, világosságban járni, Isten akarata szerint és emberek javára élni: Hafenscher Károly

Közös imádságunk

PÜNKÖSDKOR

Jöjj Szentlélek, a szomorkodók egyetlen vigasztalója, az igazság igazi Tanítója és az isteni szeretet lángoló tüze! Lobbantsd lángra minden könyörgő szívét, hogy kimondhatatlan sóhajtozással kérjék és elnyerjék az Atya Isten ismeretét. Krisztus által a Te erőddel, gyarapodjanak ismeretedben és tanúskodjanak róla igazi keresztyén élettel, Jézus Krisztus Urunk által. Ámen; Luther Márton — A Keresztyén Énekeskönyv Imádsága; részéből

Űr Jézus Krisztus, a mindenható Isten Fia! Kérünk, add Szentlelkedet szívünkbe drága igéd által, hogy kormányozzon és vezessen minket akaratod szerint, vigasztaljon minden kísértésünkben és szükségünkben, és vezessen minket igazságodban minden tévelygéssel szemben, hogy szilárdan megálljunk a hitben, növekedjünk a szeretetben és minden jócsclekedetben, és örök üdvösségünk legyen kegyelmed bizonyos reménységével, amelyet haláloddal szereztél nekünk, mert Te az Atyával és a Szentlélekkel uralkodói örökké. Amen.

PÜNKÖSD MÁSODIK NAPJÁN

Úristen, mennyei Atyánk, aki hozzánk való atyai szeretetedből nekünk ajándékoztad Fiadat, hogy Benne higgyünk és a hit által üdvözöljünk?} kérünk Téged, add Szentlelkedet szívünkbe, hogy ebben a hitben mindvégig megálljunk és üdvözüljünk Jézus Krisztus, a mi szeretett Urunk által. Ámen. Dietrich Veit (150«—134») - Pröhle Károly kitetése

Bibliaolvasó

HETI IGE: És felele és szála nékem, mondván: Az Ürnak beszéde ez Zorobábelhez. mondván: Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én telkemmel! azt mondja a Seregeknek Ura — Zak 4, 6.

Május 20. Pünkösd — Zsolt 118, 24—29.

Pünkösdkor, a Szentlélek kitöltésének napján, hálát adunk Istennek, dicsőítjük Öt, hogy elküldte hozzánk irányitó, útmutató Lelkét, hogy a Szentlélek erejével megtartotta és megtartja Krisztus egyházát.

Május 21. Pünkösdhétfő — Zsolt 106, 1—8.

Az egyház tagjainak sok bűne és mulasztása ellenére is él és szolgál ebben a világban. Hogy ez így történhetett, azt Isten vitte végbe mirajtunk az ö Szentlelke által. Magasztaljuk Öt csodálatos cselekedeteiért, örökké- tartó kegyelméért'

Május 22, Kedd — Csel 2, 42—47.

Ahol a Szentlélek működik, ott a gyülekezet tagjai igaz keresztyén életet élnek. így volt ez az első gyülekezetek idejében és igy kell ennek lennie ma is. A Szentlélek segítségéért pedig napinként imádkoznunk kell.

Május 23. Szerda — Csel 3, 1—21.

Az igehirdetés nem csupán emberi szó, hanem Isten hozzánk szóló szava is. Isten az ö aktuális üzenetét a Szentiráson keresztül — amelyet a Szentlélek elevenít meg számunkra — közli az igehirdetők által.

Május 24. Csütörtök — Csel 4, 5—31.

Pünkösd után az apostolok élete új értelmet nyert, mert egyetlen feladatuknak azt látták meg, hogy Jézus Krisztusról prédikáljanak és, hogy az Ö nevében szolgáljanak másoknak, minden embernek.

Május 25. Péntek — Ef 2, 17—22.

Jézus Krisztus az egyház ura. Ö váltotta meg az egyház tagjait és Ó uralkodik fölötte. Az egyház tagjai pedig mindezért engedelmességgel tartoznak uruknak. Többek között abban is, hogy munkálják az egymással való közösséget.

Május 26. Szombat — Csel 8, 14—25.

A Szentlelkét, az Ö ajándékait nem lehet semmiféle anyagi ellenszolgáltatással megszerzni. Ellenben Isten mindenkinek felkínálja az ö Lelkét, hogy segítségével igazán higgyünk, tisztán éljünk és hűségesen szolgáljunk,

V, J,