Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)

1956-05-20 / 21. szám

4 EVANGÉLIKUS ÉLET Hit, munkakedv, biztonság EVANGÉLIKUS EGYHÁZUNK ősi hagyományaiban gyökerezik az együttérzés a föld népével. Történel­münk lapjai sokat tudnának beszél­ni arról, hogy a jót-akarásnak és a szeretetnek a jogán megszólaló falu­si evangélikus lelkészek tanácsukkal és pásztori szavukkal mennyire szol­gálták a hívek javát és előmenetelét. Ma különösen is nagy lehetősé­günk van arra. hogy ezt a szerétéi­ből folyó segítő szolgálatot lelké­szeink hűségesen végezhessék el. Ha­zánk öt esztendejének terve mind­nyájunk előtt nyitott könyv. Ebből világosan kitűnik, milyen nagy célki­tűzések és lehetőségek állanak előt­tünk a magyar föld termésének nö­velése terén. Magától értetődő igazság, hogyha jobban akarunk élni, jobb előfeltéte­leket kell teremtenünk hozzá. Ma már egyre szélesebb rétegek látják meg az összefüggést a maguk élet- színvonalának emelése és a termelés eredményei között. Egészen nyilván­való, hogy a jó erőben tartott föld, a gazdagabban fizető termés, a kor­szerű módszerekkel dolgozó/állatte­nyésztés tudja szaporítani hazánk­ban a kenyeret, a tejet, a húst, a zsírt. A nemzet nagy programjából mindnyájunk előtt ismeretes például az a célkitűzés, hogy 1960-ban há­rommillió mázsával több legyen a búza, tizenkétmillió mázsával több kukorica, félmilliárd literrel több a tej, félmilliárddal több a tojás, mint 1955-ben volt. Ezekből az óriás szá­mokból is látható, hogy hazánkban még nem volt példa a mezőgazdasági termelés ilyen gyors ütemű növeke­désére. # Kétségtelen, hogy ennek elérésé­ben nagy része lesz a már most is je­lentős és a jövőben egyre inkább túl­súlyba jutó nagyüzemi szövetkezeti gazdálkodásnak. De a termelés ilyen nagyméretű növeléséhez az egyénileg gazdálkodó parasztok erőfeszítései is szükségesek. Minden egyes egyéni gazdálkodó termésének eredményére számít az ország. Országos érdek, de egyéni érdek is, hogy évről évre job­ban gazdálkodjék minden egyéni ter­melő. HIT. MUNKAKEDV, BIZTON­SÁG viszi majd előre ezt a munkát is. Isten mindent megad ehhez a ke­resztyén hitben. Mert ez olyan eró, amely kisugárzik az emberi élei minden oldalára. Ez teszi a keresz­tyén ember gyümölcstermő életét ör- vendezővé, bizakodóvá, dolgossá, kö­zösségivé, a jobbért küzdővé. Evan­gélikus egyházunk minden időben hirdette Isten igéjének ezt az örök­kévaló tanítását, de különös erővel hirdeti most, amikor hazánk életének alaptörvénye az, hogy a szorgalmas és becsületes munka nagy megbecsü­lésnek örvend és bő jutalmat nyer. HAZÁNK nemcsak jobb és több termést kér az egyéni gazdáktól, ha­nem több segítséget is nyújt. 1960- ban például négyszer annyi műtrá­gyát, több nemesített vetőmagot, te­nyészállatot, facsemetét, szőlőszapo­rító anyagot kap az egyénileg dolgo­zó parasztság, mint 1955-ben. Termé­szetesen a termelőszövetkezetek még hathatósabb támogatást kapnak, mert félreérthetetlen hazánk mező- gazdaságának fejlődési iránya, amely szerint parasztságunk mind nagyobb számban lép a szövetkezeti gazdálko­dás útjára. Kétségtelen, hogy a szö­vetkezeteké a jövendő. Éspedig azért az övék a jövendő, mert a gazdálko­dásnak az a formája jobb életet és jobb módot nyújt a réginél minden szorgalmasan dolgozó tagnak. De ad­dig is, amíg nem jut el valaki a szö­vetkezetig, az eddiginél sokkal job­ban kihasználhatja kis gazdaságá­nak termelési lehetőségeit. Sokat se­gíthet abban, hogy megvalósuljon a nemzet nagy programja, a mezőgaz­dasági termelés jelentős fellendítése. A gazdasági segítség és a termelési lehetőség bármennyire is jelentős, de mégsem ad mindent. Hit, munka­kedv, biztonság kell ahhoz, hogy va­lóban fellendüljön a kisgazdaságok termése. Ehhez minden alap megvan Minden egyes egyénileg dolgozó pa­rasztcsalád bizalomteljesen tekinthet a jövőbe, mert a bővebben termő föld és a nagyobb hozamot adó állat­tartás nagyobb hasznot hoz a gazdá­nak is, a hazának is. Ha pedig a szö­vetkezeti gazdálkodás útját választ­ja majd a család, akkor is többre megy az olyan közösség, amely tag­jai virágzó kisgazdaságának felsze­relésével indul el a nagyüzemi ter­melés útján. Az evangélikus embernek mindig az elsők, a szorgalmasak, a becsüle­tesek, a jobbért küzdők között van a helye! A hitnek, a munkakedvnek, a biztonságnak a felemelő érzése töltse be szívünket és adjon erőt a hazánk iránti kötelességek teljesítéséhez! Dr. Ottlyk Ernő Egyházi kórusművek bemutatója a Zeneakadémián A Budapesti Kórus és az Állami Hangversenyzenekar Cantate hetét nagyszabású egyházzenei esttel zárta. A Zeneakadémia nagytermét zsúfo­lásig megtöltötte a lelkes hallgató­ság. Előbb Händel: D-moll orgonaver­senyét adta elő Margittay Sándor orgonaművész az Állami Hangver­senyzenekarral. Az orgona, a »hang­szerek királynője« valóban verseny­zett a zenekarral. Az orgona és a hangszerek párhuzamának művésze­tét nyújtja e művében Händel, a nagy oratórium-mester. A mű zse­nialitását Forrai Miklós karnagyi interpretációja és vezénylése a ze­nekarral juttatta érvényre, Margit­tay Sándor pedig az orgonán. Utána került műsorra Kodály Zol­tán: »Missa Brevis«-ének a bemu­tatása, Kodály '»Psalmus Hungari- cusa« és »Budavári Tedeum«- a után a Missa brevis«-1 »Missa Pa­risának is nevezhetnénk, mert ben­ne az »Agnus Dei«-ben »Dona nobis pacem«, »Adj nekünk békét« kö­nyörgései és az »Ita missa est« záró- tételében »Da pacem«, »Békét adj« eget ostromló kiáltásai a béke vá­gyát fejezik ki. A mű a kórusművé- ezet remeke a zenekar és az orgona kísérőzenéjével s a szóló dallamok kicsendülően beleszőtt poézisével. A Budapesti Kórus, az Állami Hangversenyzenekar, Margittay Sán­dor orgonaművész, Rosier Endre Kossuth-díjas, kiváló művész, Melis György és Tiszay Magda operaéne­kesek művészi teljesítményét Forrai Miklós karnagy mesteri munkája foglalta egybe. Velük együtt a nagy magyar zeneszerzőt, Kodály Zoltán-t felállva és többszöri vissza­hívással köszöntötte a hallgatóság nagy tömege. A harmadik, bemutatásra került mű William Walton (sz. 1902) ma élő világhírű angol zeneszerző s-Belsazár lakomája« című bibliai könyvének 5. része és a 81., valamint a 137. zsoltár szövegét Osbert Sitwell alkalmazta a kettős vegyeskarra és baritonszólóra, magyarra ifj. Sulyok Kálmán, a Budapesti Kórus tagja fordította. A kórusműben a kettős vegyeskart a »Budapesti Kórus« nyújtotta, a baritonszólót Melis György adta. A komplikáltan meg­szerkesztett kórusműnek az ó-héber és a keleti zenéből merített, ütő-, pengető-, kürt-, fúvó és egyéb hang­szerekre alkalmazott zenekari és orgonakíséretét, mely rendkívüli technikát és előadási módot követel, bravúrosan oldotta meg Forrai Mik­lós karnagy, az Állami Hangver­senyzenekarral és Margittay Sándor orgonakíséretével. A hallgatóság valami olyan rend­kívülit hallott e műben, amit tom­boló s az egész hangversenyt lezáró frenetikus tetszésnyilvánításával igyekezett viszonozni. Dr. Gyimesy Károly KÜLFÖLDI EGYHÁZI HÍREK LENGYELORSZÁGBAN újból megalakult az Ökumenikus Tanács. A tanácsban részt vesz a lutheránus, a református, az egyesült evangé­liumi, a metodista, a baptista, a máriavita és a lengyel katolikus egyház. Utóbbi kettő nemzeti kato­likus egyház, amelyek nem ismerik el a pápa főségét. A SVÉD baptista egyház vezetői­ből álló küldöttség kétheti tartózko­dás után visszaérkezett a Szovjet­unióból. Nyilatkozatukban leszöge­zik, hogy nemcsak az ország szívé­ben, hanem a balti államokban is a vallásos élet korlátlan szabadságá­val találkoztak. A vendégek 14 is­tentiszteletet tartottak, amelyeken legalább harmincezer ember vett részt. A delegációra egész utazásuk alatt mély hatással volt a szemmel- látható vallásos érdeklődés és a tel­jesen megtelt templomok. A SVÉD kormány — a Lutheran című láp jelentése szerint — nem ad engedélyt templomok építésére. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkesztőség é3 kiadóhivatal: Budapest, Vili., Puskin-u. 12. Telefon: 142—074. Szerkesztésért és kiadásért felel: D. Dezséry László szerkesztő. Előfizetési árak: Egy hóra 5.— Ft, negyedévre 15.— Ft, félévre 30.— Ft. egész évre 60.— Ft. Csekkszámla: 20.412—VIII. 10 000 példányban nyomatott 2-562245. Athenaeum (F. v. Soproni Béla) Bach-míívek a Deák téren Az egyházi muzsika visszhangja, »kísérőzenéje« a hitnek, amely ör­vendezve felismeri, hálával elfogadja és megragadja Isten értünk tett cselekedeteit. Mikor felragyog előt­tem Isten szeretetének a titka, mi­kor rácsodálkozom a kereszt váltsá- gára, akkor jön el az egyházi zene ideje: »Jer, dicsérjük Istent!...« Bach muzsikáját — amelyből má­jus 6-án ismét gazdag, pompás kós­tolót adott nekünk a Deák téri gyü­lekezet Lutheránia ének- és zene­kara — azért hallgatjuk újra meg újra nagy belső örömmel, mert min­dig ezt a hálaadásra biztató, szent lendületet érezzük benne. S noha mindig Isten nagyságos dolgait ta­pogatja körül, ezt mégis — vagy ta­lán annál inkább — mindig nagy formagazdagsággal, friss, új és mé­lyen meditativ gondolatokkal teszi. A Lutheránia egyházzenei estjé­nek csúcspontja kétségtelenül a 79. számú, reformáció ünnepére írt kantáta volt. A hatalmas, erős és irgalmas Isten dicséretére biztató csodálatos ének ez a mű. Ivánka Irén bensőséges művészi egyszerű­séggel énekelte az alt-szólót, dr. Sváb Nándor kitűnő oboakíséretével. A 8. számú motetta — új énekes­könyvünk 701. énekének dallamára írt mű — az énekkar és a hallga­tóság szempontjából egyaránt igé­nyes. A Lutheránia újra megmutatta — mint már annyiszor — karnagyá­val való összeforrottságát és tech­nikai tudását. Melis György a ma­gyar énekkultúra egyik legismer­tebb és legkedveltebb művésze. Cso­dálatosan szép, telt hangja mindig újra élmény a számunkra. Két dalt énekelt, s a kantáta recitativóját mély, higgadt, áhítatoe komolyság­gal. Zalánfy Aladár orgonaszólói (két korálelőjáték) újra azt éreztet­ték meg velünk, hogy Bach az evan­gélikus koráinak nemcsak nagy fel- dolgozási lehetőségét, de a lelkét is ismerte. Weltler Jenőnek, a Lutheránia fáradhatatlan karnagyának, köszön­jük ezt a minden tekintetben szín­vonalas, művészi és igazán »egyház­zenei« előadást. Dóka Zoltán ISTENTISZTELETI REND Budapesten, Pünkösdvasárnap, május hó 20-án Deák tér de. 9 (úrv.) Hafenscher Károly, de. 11 (úrv.) D. Dezséry László, du. 6 Dóka Zoltán. — Fasor de. 9 (konfirmáció, úrv.) Gyöngyösi Vilmos, de. 11 (úrv.) Gyön­gyösi Vilmos, du. 5 konfirmandusok szeréieí- vendégség, du. 7 Sülé Károly. — Dózsa Gy. út 7. de. fél 10 Sülé Károly. — Üllői út 24. de. fél 10, de. 11. — Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) Szilády Jenő dr., de. háromnegyed 12. — Karácsony S. u. 31. de. 10. — Thalv K. u. 2S. de. 11 Bonnyai Sándor, du. 6 Bony- nyai Sándor. — Kőbánya de. 10 (úrv.) Koren Emil. — Utász u. 7. de. 9 (úrv.) Koren Emil. — Vajda Péter u. 33. de. fél 12 (úrv.) Koren Emil. — Zugló de, 9 (gyerm.) Scholz László, de. II (úrv.) Scholz László, du. 6 Muntag Andor. — Gyarmat u. 1,4. de. fél 10 (úrv.) Muntag Andor.. — Rákosfalva du. 5 (úrv.) Scholz László. — Fóti út 22. de. 11 (úrv.) Gádo-r András., dü. 7 Rimár Jenő. — Váci út 129. de. "8 (úrv.) Gádor András. — Újpest de. 10 (úrv.)^ Blázy Lajos. — Dunakeszi de. 9 Matuz László. — Pesterzsébet de. 10 (kon­firmáció és úrv.) Bencze 'Imre, du. 6 sze- retetvendégség. — Soroksár-Újtelep de. fél 9 (úrv.) Madarász István. — Rákospalota MAV-telep de. 8 Kökény Elek. — Rákospalota de. 10 Kökény Elek. — Bp. Kisteinplom du. 3 Schreiner Vilmos. Pestújhely de. 10 Kür­tösi Kálmán. — Rákoscsaba de. 9 Békés Jó­j zsef. clu. fél 7 Békés József. — Rákosszent­mihály de. fél 11 (úrv.) Tóth-ozöllős Mihály, du. 5 Tóth-Szöllős Mihály. Béosikapu tér de. 9 Juhász Géza, de. 11 (úrv.) — délután 7 Benes Miklós. -- To- roczkó tér de. 8 (úrv.), de. fél 9 Várady Lajos. — Óbuda de. 10 (úrv.) Komjáthy La­jos, du. 5 Sárkány Tibor. — XII., Tarcsay V. u. 11. de. 9 Danhauser László, de. 11 Dan­hauser László, du. 7 Ruttkay Elemér. — Diana u. 17. de. fél 9 Ruttkay Elemér. — Pesthidegkút (Szent István u.) de. fél 11 Groó Gyula. — Kelenföld de. 8 (úrv.) Muncz Frigyes, de. ll (úrv.) Muncz Frigyes, du. 6 hangverseny. — Németvölgyi út 138. de. fél 9 (úrv.), de. 9 Rezessy Zoltán dr. — Budafok de. 11 (útv.) Visontai Róbert. — Nagytétény de. 8 (úrv.) Visontai Róbert. — Kelenvölgy de. 9 (úrv.) Bodrog Miklós. — Albertfalva de. 11 (úrv.) Bodrog Miklós. — Csillaghegy de. fél 10 Kaposvári Vilmos. Pünkösdhétfőn, május hó 21-én Deák tér de. 9 (úrv.) német Téssényi Kor­nél, de. II (úrv.) Cselovszky Ferenc, du. 6 Dóka Zoltán. — Fasor de. li (úrv.) Sülé Károly, du. 7 Gyöngyösi Vilmos. — Üllői út 24. de. 11, du. 7. — Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) Szilády Jenő dr., de háromnegyed 12, du. 7. — Karácsony S. u. 31. de. 10. du. 6. —- Thaly K. u. 28. de. ll Bonnyai Sándor, du. 6 Bonnyai Sándor. — Kőbánya de. 10 (úrv.) BoIIa Árpád, du. 7 Koren Emil. — Utász u. 7. de. 9 (úrv.) Bolla Árpád. — Vajda Péter u. 33. de. fél 12 (úrv.) Bolla Árpád. — Zugló de. 11 (úrv.) Muntag Andor, du. 7 Muntag Andor. — Gyarmat u. 14. de. fél 10 Scholz László. — Fóti út 22. de. 11 (úrv.) Rimár Jenő. du. 7 Gádor András. — Váci út 129. d. 8 Rimár Jenő. — Újpest de. 10 (úrv.) Blázy Lajos, du. fél 7 Blázy Lajos. — Dunakeszi de. 9 Matuz László. — Pest­erzsébet de. 10 Madarász István, du. 7 Bencze Imre. — Rákosszentmihály de. fél 11 (úrv.) Tóth-Szöllős Mihály, du. 5 Tóth- Szöllős Mihály. Bécsikapu tér de, 11 Benes Miklós, du. 7 Juhász Géza. — Toroczkó tér de. fél 9 Ju­hász Géza. du. 7 Várady Lajos. — Óbuda de. 10 (úrv.) Sárkány Tibor, du. 7 (úrv.) Komjáthy Lajos. — XII. Tarcsay V. u. 11 de. 11 Ruttkay Elemér, du. 7 Danhauser László. — Pcsthidegkút (Szent István u.) du. 7 Groó Gyula. — Nagykovácsi du. 3 Groó Gyula. — Kelenföld de. 11 Bottá Ist­ván, du. 6 Bottá István. — Németvölgyi út 138. du. fái 6 Rezessy Zoltán dr. - Budafok de. 11 Visontai Róbert. — Kelenvölgy de. 9 1 Visontai Róbert. Gyúró Székács Józsefre emlékezik JÉZUS KRISZTUS mennybemene­telének ünnepe jeles nap a gyúrói egyházközség életében. Ezen a napon tették le 1826-ban temploma alap­kövét, e napon vették használatba két év múlva a megépített templo­mot. 1856-ban, száz évvel ezelőtt, szintén áldozócsütörtökön került sor a templom ünnepélyes felszentelésé­re is. A dolgok természetes sorrendje az lett volna, hogy az elkészült templo­mot annak használatbavétele előtt szenteli fel az illetékes püspök. Ak­kor Gyúró mint a tordasi egyházköz­ség filiája a fejér-komáromi egyház­megyével együtt a dunántúli szuper- intendenciához tartozott. Teljesség­gel érthetetlen lenne a felszentelés­nek ez a majdnem három évtizedig tartó késleltetése, ha nem vennénk számba a gyúrói hívek függőségét a földesuraságtól. A felszentelés ügye összekapcsolódott a ' gyúrói evangé- líkusságnak azzal az igyekezetével, hogy önálló gyülekezetté alakuljon. A feudalizmus korszakában a gyúrói hívek arra kényszerültek, hogy a föl­desúrtól javadalmí földet kérjenek papjuk részére, az egyházi felsőség ugyanis ennek biztosításához kötötte az önállósítást. A földesúr viszont az önállósághoz kötötte a papi föld kije­lölését. SZÁZ ÉVVEL EZELŐTT azonban mégis megtörténhetett a templom felszentelése. Most már oltárt is épí­tettek benne. A felszentelést Gödör József fejér-komáromi esperes vé­gezte. Maga is a kiválóbb papok kö­zül való volt, 1818-ban a jénai egye­temen a bölcsészet doktorává avat­ták, sőt egy ideig rendkívüli tanári minőségben előadásokat is tartott; az újtestámentomi írásmagyarázat kö­réből tudományos dolgozatokat adott ki. De még jelesebb személy volt az igehirdető a szentelési ünnepen: Szé­kács József pesti pap. Akkor még nem volt püspök, csak négy évvel később lett azzá, azonban máris or­szágos volt a híre és tekintélye. Nyil­vánvaló, hogy emiatt hívták meg Gyúróra. Ünnepi prédikációja mara­dandó nyomot hagyott a gyúrói hí­vek lelkében. A gyülekezet emlékeze- 1éből kihullott a szertartást végző es­peres neve, de máig eleven benne, hogy Székács József, »az ország pap­ja« tevékenyen, az evangélium szol­gálatával részt vett a templomszen­telésen. Székács József azzal is erősítette kapcsolatát a gyúrói gyülekezettel, hogy úrvacsorái kelyhet és ostyatar­tót ajándékozott neki. A TEMPLOMSZENTELÉS UTÁN még öt évig kellett várnia a gyúrói gyülekezetnek, hogy elérhesse régen óhajtott önállósulását. Érdekes, hogy a pátens, az országot elnyomó bécsi kormány hírhedt műve körüli harc segítette hozzá az önál]ósághoz. A gyúrói hívek egy része ugyanis bá­tor hazafisággal ellenállott az elnyo­más újabb eszközének, és ezt a pá­tens visszavonása után az egyházi ha­tóságok azzal méltányolták, hogy tel­jesítették az önállósítás kérését. Tud­valevő, hogy milyen jelentős' része volt Székács Józsefnek ugyanebben a harcban, amely voltaképpen szin­tén 1856-ban, tehát a gyúrói temp­lom felszentelésének évében kezdő­dött. Bizonyosra vehető, hogy a gyú- róiak tudatában is összekapcsolódott a hála és tisztelet Székács József iránt — ünnepi szolgálatáért és a pá­tens elleni harcáért. A GYŰRÖIAK áldozócsütörtököt azóta is igen buzgón megünneplik és különös ünnepélyességgel várják e nap istentiszteleti alkalmait. Ez év­ben a gyülekezet Isten iránti hálából kívül-belül kitatarozza templomát, és szeretettel várja a megújított templom megáldására püspökét. De a századik évfordulónak erre elha­lasztott megünneplése előtt áldozó­csütörtökön is emlékezett. Az igét aznap megint egy budapesti lelkész hirdette, dr. Sólyom Jenő teológiai tanár. Az esti istentisztelet keretében — részint az Egyetemes Levéltárban végzett, Gyúróra vonatkozó kutatása alapján — emlékeztetőt adott a gyü­lekezetnek az 1856. esztendőről s így készítette azt elő az új templom- megáldási ünnepre. A száz esztendő­re visszatekintő gyülekezet háláját fokozta még az egykori anyagyüle­kezet, Tordas énekkarának szép énekszáma, Székács Józsefre való ke- gyeletes emlékezését pedig az, hogy a délelőtti istentiszteleten az ö áldo­zócsütörtöki énekét énekelte. Zoltán László Az anyaföld kincsei TERMÉSZETI KINCSEKBEN Pa­lesztina sem túl szegény, sem túl gazdag nem volt. Természetesen csak olyan természetbeli adottságok­ról szólhatunk, melyeket már Jézus korában is ismertek és kiaknáztak. Elsősorban a földből kitermelt ás­ványokat kell megemlíteni. Ha nem is az Evangéliumokból, de más azok­kal kb. egykorú történeti feljegyzé­sekből tudunk arról, hogy a Holt­tenger és környéke aszfaltot, sót, ként, foszfort adott. Ezekből az anya­gokból olyan bőséges volt a terme­lés, hogy nemcsak az ország szük­ségletét látta el, hanem kivitelre is jutott A Holt-tengert a görög írók pl. Aszfalt-tengernek, az Ószövetség (1 Móz 14. 3.) pedig Sós-tengernek is nevezi. Nyilvánvalóan: a benne és körülötte található só és aszfalt miatt. Ennek a mélyfekvésű tenger­nek — mely tengernek ugyanúgy nem nevezhető, mint a Genezáret tava (Galüeai-tenger), mert csak kb. akkora, mint a mi Balatonunk — sótartalma hatszor akkora, mint a nagy tengereké Elsősorban azért, mert medencéjében sórétegek van­nak, másodszor pedig, mert rendkí­vül nagymértékű a párolgása. Ér­demes megemlíteni, hogy az Ószö­vetség elbeszélése szerint ezen a területen volt Sodorna és Gomora, az a két város, melyet az Ür rom­lott és bűnös lakói miatt »kénköves és tüzes esővel« pusztított el (1 Móz 19.). Észak-Palesztinában, a Libanon hegységben már ebben a korban vasat bányásztak és Josephus — az egykorú történetíró szerint — ugyancsak voltak bányák az ország déli részében, valamint a Jordántól keletre eső területen is. Libanonban ezenkívül épületek építéséhez és dí­szítéséhez szükséges márványt is fejtettek. SOK SZŐ esik különösen az Ószö­vetségben — nemesfémekről: arany­ról, ezüstről, valamint drágakövekről és féLdrágakövekről, amilyen a sma­ragd, topáz, ónix. zafír, rubin, ame­tiszt, berill, já6pis, agát stb. De nem tudunk arról, hogy Palesztinában va­lamelyik is található lett volna. Ugyancsak ismerték a zsidók a gyön­gyöt és a festéshez használt bíbort, azonban .ezek is behozott -cikkek voltak a rézzel, ónnal, ólommal együtt. Az ország természeti kincsei kö­zött kell megemlékeznünk a vadon található hasznos fákról, növények­ről, állatokról és hőforrásokról. A SZENTIRÄSBAN sokszor elő­forduló cédrusfa, melyet kiváló tu­lajdonságai miatt épületanyagnak használtak, csak északon, a Libanon hegységben található. Igazi hazája különben Kisázsdában van. A szaro­sabb értelemben vett Palesztina kö­zönséges fái a cser-, tölgy- és tere- bintfa, valamint az eper-, füge- és diófa, mely utóbbit Perzsiából hoz­ták be. de hamarosan nagyon elter­jedt és meghonosodott. A talaj és éghajlati adottságok rendkívül ked­vezőek az olajfa, a rózsa és szőlő termelésre. Volt is belőlük bőven, természetesen még vadon, minden gondozás nélkül is. A nem tenyésztett hasznos állatok közül csak a Jordán folyóban és a Genezáret tavában található halfaj­tákat lehet megemlíteni. Különösen ez utóbbi volt nagyon gazdag ha­lakban. Partja menitén mindenfelé nagy és népes halásztelepek voltak. Központjuk Tiberiás városa. Jézus első tanítványai: Péter és András. azután a Zebedeus-Xestvérék: Jakab és János galileaiak, a Genezáret ta­ván halászattal foglalkozó férfiak voltak (Mt 4, 18—22). Palesztina má­sik nagy vizében, a Holt-tengerben, rendkívül nagy sótartalma és a ben­ne oldott állapotban levő más ásvá­nyok miatt semmilyen halfajta nem él meg. Innen nyerte »holt« tenger nevét is. Az Evangéliumok csak egyetlen olyan forrást, vagy kutat említenek, amelynek gyógyító erőt tulajdonítot­tak: Bethesda -tavát« (Jn 5, 1—16). Nehéz megállapítani, hogy ezt a ki­sebb tavat, vagy vízmedencét mi táplálta. Valószínű, hogy egy, vagy több forrás, ezek azonban csak időközönként törtek fel. Ilyenkor megmozgósodott a tó felülete. Az Evangélium bizonysága szerint csak ilyenkor volt a víznek gyógyító ha­tása. Mindenesetre: ezt a helyet a zsidók a betegek gyógyítása szem­pontjából oly nagy becsben tartot­ták, hogy a medence köré oszlop­csarnokokat építettek. A jeruzsálemi forráson kívül azonban Transzjordá- niában, Gadara városában és kör­nyékén is voltak gyógyító hatású források. Fekete István Istentiszteleti rend a Keresztyén Énekeskönyv hasz­nálatához nélkülözhetetlen Ara 4.— Ft

Next

/
Oldalképek
Tartalom