Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)

1956-02-19 / 8. szám

4

EVANGÉLIKUS ÉLET

Bonhoefferről egy magyar tanítványa

Énekeskönyvünk új kiadásának imádságos részében az egyház régi nagy imádkozóinak neve mellett a mi korunk imádkozóinak nevével is találkozunk. A »kereszt alatt« című szakaszban bizonyára többeknek feltűntek Bonhoeffer imádságai. Mennyi erő, bizakodás, Istenre hagyatkozó engedelmesség szólal meg ezekben az imádságokban!

Kicsoda Bonhoeffer Dietrich? Ez év február 4-én töltötte volna be életének 50. évét. 1945. április 9-én halt meg. Hitler titkos rendőrsége, a Gestapo, közvetlenül a felszabadulás küszöbén felakasztotta a flos- senbürgi koncentrációs táborban. A nemzeti szocialista őrület sok áldozatot szerzett a keresztyének közül is. Bonhoeffer nem áldozat volt csupán. Mártír volt, vértanú. Halála beszédes bizonyságtétel Jézus Krisztusról, aki a beléje vetett hit által a legembertelenebb körülmények között is igaz emberséggel ajándékoz meg, kiszabadít a testvéri szeretet szabadságára. Élete és halála beszédes példa arra, , hogy milyen bátor, átfogóan széles és kiapadhatatlanul mély a szeretet. A szeretet elszánt bátorságára utal egyik nyilatkozata is: »Ha látom, hogy egy részeg sofőr a Kuríürsten- dammon 100 km-es sebességgel rohan, akkor, mint keresztyén és lelkipásztor nemcsak abban látom feladatomat, hogy az őrült áldozatainak családtagjait vigasztalom, hanem fel kell ugranom az autóra, mindent meg kell tennem, hogy megakadályozzam sokak életének kioltását.« — »Bonhoeffer meg is tett mindent, hogy feljusson a robogó autóra, de ez az ugrás életébe került.«

Kiválóan művelt, ragyogó elme volt. 1927-ben Berlinben fejezte be teológiai tanulmányait. Utána Barcelonában az ottani német gyülekezet segédlelkésze. Amerikai tanulmányútja után egyetemi magántanár és az egyetemisták lelkipásztora Berlinben. 1933-ban a londoni német gyülekezet hívja lelkészéül, de visszamegy Németországba, mert a fasizmussal szemben folytatott egyházi harcban szükség van reá. »Most nincs itt az ideje annak, hogy Illést játszunk a fenyőfa alatt, vagy Jónásként gubbasszunk a tökbokor árnyékában, hanem most tüzelni kell minden csőből«'— írja néki Barth Károly ebben az időben. 1935-ben átveszi Finkenwaldban a Hitvalló Egyház illegális lelkész- képző intézetének vezetését. 1936- ban eltiltják az egyetemi tanítástól. A háború kitörése után is többször sikerült külföldre utaznia. Általa tartott kapcsolatot a Hitvalló Egyház az akkor alakulóban levő Egyházak Világtanácsával. 1943 áprilisában tartóztatják le. Énekeskönyvünkben közölt imádságai ebben az időben keletkeztek. A német nacionalizmus újraélesztői hazaárulót látnak benne ma is, hiszen a hitleri háború elvesztéséért könyörgött és ennek, megfelelően is cselekedett — a német nép javába. Halála évfordulóján levélben keresték fel többen édesatyját, mert Hamburgban az ellenállás vértanúiról neveztek el néhány utcát és közöttük egyet őróla. Felszólították, ne engedje, hogy fiának neve »ilyen társaságban« szerepeljen. A válasz így hangzott: »Fiam ebben a társaságban halt meg. Neve ezután is jó helyen lesz közöttük.«

Bonhoeffer 50-ik születésnapja alkalmából néhány kérdést intéztünk Lehel Ferenc szombathelyi lelkészhez, aki személyesen ismerte őt és egy ideig tanítványa is volt.

1. Mikor és hogyan ismerkedett meg Bonhoefferrel?

1932 őszén, mint csereösztöndíjas, a berlini egyetemre iratkoztam be. Figyelmes lettem Bonhoeffer előadásaira. Német barátaim hamarosan összehoztak személyesen is vele. A kapcsolat elmélyült s gyakori vendége lettem a Wangenheim utcai Bonhoeffer-villának. Hatalmas szál 26 éves fiatalember volt. Szemüveget hordott, de ez biztonságérzetét egyáltalán nem zavarta. Csupa derű, csupa egészség és sugárzó értelem az egész ember. Inkább sportember megjelenésű, mint papos vagy tudós. Szerette a humort. Amikor tiltakoztunk egyszer a megvendégelés miatt, megnyugtatott minket: »Ha a kenyér nem az enyém, hanem a miénk, és együtt fogyasztjuk a kenyeret, akkor marad ott még 12 kosárral.« Életem egyik legszebb kirándulásának részleteit ő dolgozta ki. Az utat Bonhoeffer ballongumis kerékpárján tettem meg. örült annak, hogy Magyarországon félmillió lutheránus van. Melegen érdeklődött mindig tanulmányaim iránt.

2. Mivel gyakorolt Bonhoeffer olyan nagy hatást tanítványaira?

Prófétai erővel, igen tömören, a kérdéseket igen kiélezve tanított. Szenvedélyesen kereste az igazságot. Nemcsak eszméltetett akkor, mikor a fajgyűlölet és a fasizmus előretörése sokakat sodort magával, hanem Isten igéjéből a konkrét mondanivalót is kereste. Csoda-e, hogy a nagy sodródás és tanácstalanság idején egy hálás kis sereg zsúfolásig töltötte meg az előadói termet?

Nemcsak professzor volt, hanem lelkipásztor és barát, aki egészen közel jött hozzánk. A velünk együtt tusakodó, a velünk együtt viaskodó Bonhoeíferre készséggel tudtunk figyelni, nem is annyira őreá, mint inkább keresztelőjánosi ujjara, amint a Getsemáne-i kert velünk és érettünk Tusakodójára mutatott rá. Ezért különösen kedves számomra, hogy az új énekeskönyv 485. oldalán Bonhoeffer imádsága mögött: »Bennem minden sötét, de Nálad van a világosság« — épp ezt a mutató ujjat látom.

3. Miért fordul a mai keresztyén- Ség világszerte olyan figyelemmel Bonhoeffer élete és .szolgálata felé?

Isten mindinkább az egyház kérdésévé teszi a világ, az ember minden kérdését. Bonhoeffer — Blum- hardttal együtt — a bibliai üzenet középpontjában az Isten országáról szóló bizonyságtételt ismeri fel. Nem a túlvilágról van szó egyoldalúan, hanem evilágról, Isten teremtett, kiengesztelt és megújításra váró világáról. Nem értjük a testté létei, a kereszt és a feltámadás titkát, ha nem tudjuk szoros kapcsolatban evilág- gal. Krisztus evilágért halt meg'. Az Ö országát várni azt jelenti, ezért imádkozni s ezt nagyon komolyan venni. Csak az várja igazán, aki már előbbre akarja hozni azt a világot, amelyben nem lesz fájdalom, kiáltás, könny. Az egyház egész magatartásában tegyen bizonyságot Istennek evilág iránti szeretetéről s az érkező Isten országának légköréről. A hit megbizonyítása csak a cselekvésben lehetséges. Az egyház bizonyságtétele magatartásbeli bizonyságtételként hiteles.

Bonhoeffer vallotta, hogy a keresztyén cselekvés a kereszt felvételét is jelenti. Mint hívő keresztyén ember, mélységesen szenved az emberiség szétesettsége miatt, majd szenvedélyesen küzd a szétesés megakadályozásáért. A fajgyűlölet és a háború elleni keresztyén küzdelmében lett a mi századunk mártírja.

Vagy húsz évvel ezelőtt Finkenwaldban írta le e sorokat: »Isten az egyiket nagy szenvedésekre méltatja, a mártírium kegyelmével ajándékozza meg, a másikat nem engedi erején felül megkísértetni és mégis ugyanaz a kereszt.« Igen, az igazi mártírium ajándék és kegyelem, nem olyasvalami, amit keresni kell. A keresztyén mártír keresztje nem nagyobb, mint másoké. Az igazi mártír nem tartja nyilván szenvedését s másokkal sem tartatja nyilván. Az új énekeskönyv 487. oldalán Bonhoeffer így imádkozik a nagy szenvedések idején: »Segíts, hogy megbocsássak mindazoknak, akik vétkeztek ellenem.«

4. Mit tanul a mai keresztyén Bon- hoeffertői?

A világ egészen Krisztusé, akár felismeri ezt a világ, akár nem. Nincs felosztva Krisztus és a sátán között. Az Isten szeretetéről bizonyságot tevő egyház nem öncélú, hanem a világért élő egyház. A világért van az egyház, de nem a világból. Igaza van Bonhoeffemek: »Minél inkább a Krisztusé, annál inkább a világé.« A világban való szolgálatra való alkalmatosság — ajándék. Ami azonban Isten ajándéka, az elkötelezés is. Megajándékozottan és elkötelezetten viszont hittel és nyugalommal tesszük szívügyünkké a világ és az emberiség kérdéseit. Én magam annak idején Tengelicen Bonhoeíferre figyelve kerültem a falu társadalmi kérdéseinek közelségébe. Tőle tanultam konkrét szolgálatot történelmi időkben az emberek között.

Benczúr László

ISTENTISZTELETI RÉM)

Budapesten, február hó 19-én

Deák tér de. 9 (úrv.) Cselovszky Ferenc, de. 11 (úrv.) D. Dezséry László, du. 6 sze- reietvendégség. — Fasor de. II (úrv.) Gyöngyösi Vilmos, du. 7 Gyöngyösi Vilmos. — Damjanich u. 28/b. de. fél 10 Gyöngyösi Mlmos. — Dózsa Gy. út 7. de. fél 10 Dulcz Pál. — Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák Gyimesy Károly dr. — Thaly K. u. 28. de. 11 Bonnyai Sándor, ,du. G Bomryai Sándor. — Kőbánya de. 10 Scholz László. —■ Utász u. 7. de. 9 Holla Árpád. — Vajda Péter v. 33. de. fél 12 Bolla Árpád. — Zugló de. 11 (úrv.) Sülé Károly, du. G Scholz László. — Gyarmat u. 14. de. fél 10 Muntag Andor. — Rákosfalva de. fél 12 (úrv.) Muntag Andor. — Fóti út 22. de. 11 (úrv.) Rimái* Jenő, clu. 7 Gádor András. — Váci út 129. de. 8 Rimái* Jenő. — Újpest de, 10 Blázv Lajos, du. fél 7 Blázy Lajos. — Dunakeszi de. 9 Matuz László. — Pesterzsébet de. 10 Bencze Imre.

Soroksár-Újtelep di fél 9 Bencze Imre.

Pestújhely de. 10 Kürtösi Kálmán. Rákoscsaba de. 9 Békés József, clu. fél Békés József. — Rákosszentmihály de. fél 11 Tóth-Szöllős Mihály, du. 0 Tóíh-Szöllős Mihály.

Bécsikapu tér de. 9 Juhász Géza, de. 11 Varady Lajos, du. 7 Juhász Géza. — To~ roczkó tér de. fél 9 Varady Lajos. — Óbuda de. 9 (gyerm.) Komjáthy Lajos. de. 10 (úrv.) Komjáthy Lajos, du. 5 Komjáthy Lajos. — XII., Tarcsay V. u. 11. de 9 Danhauser László. — Budakeszi de. fél 10 Ruttkay Elemér. — Pesthidegkút (Szent István u.) de. fél II Groó Gyula. — Nagykovácsi du, 3 Groó Gyula. — Kelenföld de. 8 (úrv.) Muncz Frigyes, de. 11 (úrv.) Muncz Frigyes, du. G Rezessy Zoltán dr. — Németvölgyi út 138. de.

9 (úrv.) Rezessv Zoltán dr. — Budafok de.

11 Bodrog Miklós. — Nagytétény de. 8 Bodrog Miklós. — Kelenvölgy de. 9 Visontai Róbert. — Albertfalva de. 11 Visontai Róbert. — Csillaghegy de. fél 10 Kaposvári Vilmos. I

A böjt — felszabadulás a szolgálatra

A böjt az egyház, a keresztyén ember önvizsgálatának ideje. Nem mintha erre az önvizsgálatra máskor, az év más napjain nem lenne szükség és az egyház, annak tagjai máskor nem is gyakorolnák. Mégis az a helyzet, hogy nagypéntek közeledte nyomatékosan figyelmeztet bennünket erre a különben mindennapos kötelességünkre.

Az önvizsgálathoz szorosan hozzátartozik a bűnbánat. Hitünk és cselekedeteink számbavételekor itt is, ott is találkozunk valami olyannal, amely nem volt Isten szerint való.

De mit is jelent a bűnbánat? Lelki gyötrődést, hangos vagy csöndes »mea culpázás«-t? Bűneink egyenkénti vagy summás bevallását és a fölöttük való kesergést? Az Isten és az emberek megkövetését? Minden bizonnyal ezt is jelenti. A felsoroltak bármelyike igen fontos része lehet a bűnbánatnak, de az egyes bűnök felismerése, megbánása, a bűnbocsánat kérése csak első fele a bűnbánatnak. Ami ezután következik, éppen olyan lényeges, mint az előzőek.

Krisztus a hozzá őszinte és töredelmes szívvel forduló házasságtörő asszonyt ezekkel a szavakkal bocsátja el: »Eredj el és többé ne vétkezzél!« Ezzel azt jelzi, hogy a bűnbánat nem teljes, nem igaz, ha nem követi igaz élet, a felismert és megbocsátott bűnök kerülése.

. Ez utóbbit szoktuk igen gyakran elfelejteni és tegyük hozzá, hogy szinte szívesen szoktuk elfelejteni. A végletekben szólva így adódhat az, hogy vannak emberek, akik a bűnbánatból élnek — gonoszul. Érthetőbben: vannak emberek, akik sokszorosan megbánják gonosz cselekedeteiket, de azt követően ismét ugyanúgy cselekednek. A Szentírás bármennyire is'hangsúlyozza a bűnbánat szükségességét, sehol sem találunk igazolást, mentséget az ilyen életfelfogásra, hitre. Ezzel szemben Isten parancsa szerint él az az ember, aki bűneit igazán megbánja és azon igyekszik, hogy elkövetett bűneit valamiképp jóvá tegye és azokat többé meg ne cselekedje.

Az önvizsgálat gyakorlására a legjobb útmutató a Szentírás. Ennek tükrében megláthatjuk gyarlóságainkat, bűneinket s a Szentírás az, amely útmutatásul szolgál abban is, hqgy bűnbánatunk milyen legyen. Kézenfekvő .tehát az, ha mi is a böjti időben a Szentíráshoz fordulunk útmutatásért, tanácsért, hogy a régen élt emberek szavaival tudjunk Istenhez fohászkodni, hogy sorsukban meglássuk életünket, annak hibáit s végül, hogy hitünk erősödjék, cselekedeteink igazak, Isten szerint valók legyenek. Ezért' figyeljünk mosr fel az ún. bűnbánati zsoltárok egyikére, a 0. zsoltárra, hogy annak szavaiból kapjunk tanítást az igaz és helyes bűnbánatról.

Ha a 6. zsoltárt figyelmesen végigolvassuk, nem nehéz felfedezni azt, hogy ezeket a mondatokat egy nagyon elkeseredett ember mondja el. Olyan ember, aki elvesztette életének értelmét, aki nem lát kiutat semerre, mert bárhova tekint, csak újabb és újabb lehangoló dolgot lát. Ilyen szavakat hallunk tőle: »ellan- kadtam« (helyesebben: semmire sincs erőm), »lelkem megháborodott« (minden olyan kuszáit és értelmetlen), »elfáradtam« (nincs célja az életemnek).

Bármilyen oka is lehetett a zsoltárírónak arra, hogy ilyen panaszossá

vá

áltozzék, ő maga tudja legjobban, hogy élete céltalanságának az oka éppen ez a visszahúzódás, sértődöttség. Tudja, hogy éppen az a bűne, hogy nem tud hinni Isten szereteté- ben sem, az emberekben sem, saját magában sem. Ezért kér segítséget Istentől arra, hogy ez a magatartása megváltozzék.

Az elkeseredett, a sértődött életfolytatásban nincsen semmi tartó erő, nincsen semmi előrevivő. Az ilyen emberre csak azt lehet mondani, hogy értéktelen. Értéktelen abból a szempontból, hogy nem tud másoknak segítségére lenni, annyira el van telve a maga valódi, vagy képzelt bajaival, hogy képtelen másokkal törődni, képtelen a közösség munkájában részt venni, a közösség gondjai- bah, feladataiban és örömeiben osztozni.

Vannak keresztyén emberek, akiknek szájából szinte kísértetiesen ugyanazokat a mondatokat, szavakat halljuk, amiket az előbb hallottunk; »Nincsen semmire erőm!«, »Minden olyan kuszáit és értelmetlen!«, »Nincsen célja az életemnek!« Ezek azok az emberek (sokszor mi magunk), akik maguk köré tekintve nem találják meg helyüket — noha megtalálhatnák — ebben a világban. Ezek azok az emberek, akik annyira el vannak telve a maguk meglevő, de sokszor elképzelt gondjaikkal, hogy képtelenek mással foglalkozni, mint saját magukkal. így válhatnak hosz- szabb vágy rövidebb időre értéktelenekké, hiszen tőlük senki sem várhat segítséget és a közösség sem számíthat rájuk, mert a céltalanná lett emberélet csak akadály a közösség munkájában.

A Szentírás nem hagy kétsége! afelől, hogy az ilyen magatartás bűn, mert önzésből fakad. Olyan önzésből, amely képtelenné teszi a keresztyén embert arra, hogy eleget tegyen minden Isten-adta feladatának. Éppen ezért böjti önvizsgálatunk alkalmával figyeljünk erre. Ne feledkezzünk meg arról, amit elöljáróban mondottunk: bűnbánatunk csak akkor teljes, ha azt megváltozott élet követi; Tehát ha elkeseredett, önző mivoltunk eltűnik és helyébe a minden helyes és jó törekvésre felszabadult öröm lép. Erre adjon segítséget a mi Urunk.

Vámos József

»Minden jóérzésü ember előtt egyre világosabbá válik, hogy a tartós békét csak a lefegyverzés, az atomfegyverek betiltása és a német kérdés megoldása alapján lehet létrehozni.« (Jaroslaw Iwanskiewicz)

W

»Ha a háborús erők ismét újabb feszültséget akarnának kiváltam, a békeszerető erők el fogják őket szigetelni.« (Liu Ning-i)

EVANGÉLIKUS ELET

A Magyarország? Evangélikus Egyeteme« Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. VIII.. Puskin-u. 12. Telefon: .142—074.

Szerkesztésért és kiadásért felel:

D. Dezséry László szerkesztő. Előfizetési árak:

Egy hóra 5.— Ft. negyedévre 15.— Ft. félévre 39.— Ft. egész évre 60.— Ft. Csekkszámla: 20.412—VIII.

10 000 példányban nyomatott

2-560554. Athenáeum (F. v. Soproni Béla)

NÉZŐTÉREN G. B. Shaw: Szent Johanna

Még be se lép a színpadra, arcát, tekin- tétét nem látjuk, a színen levők sem látják, de velük együtt mi is pillanatok alatt a hatása alá kerülünk. Mi a titka Johannának, ennek a Lotharingiába való fiatal pa- rasztlánynak, akit Shaw remekművének hősévé választott?

A darab kezdetén még szinte teljesen egyedül áll Johanna, az egyszerű, gyermeki hitű parasztlány, aki a mezőn a pacsirta dalát hallgatva, a bokrok s fák szépségeiben elgyönyörködve felfigyelt a harangok szavára s belőle isteni útmutatást hallott ki, hogy őszinte hazafisággal szeresse hazáját, lelkesítse át az egyszerű embereket és vigye győzelemre azt a gondolatot, amelyet első színpadi vitájában így fejez ki: »Mi mindnyájan a Mennyek Királyának vagyunk alávetve, tőle kaptuk a hazánkat és az anyanyelvűnket s azért adta, hogy őrizzük is meg.« Mig a várkapitány erről vitatkozik s a feudális hűbérúr iránti hűségről példálózik, azalatt az udvaron az egyszerű katonák megértik és szívükbe zárják a Szüzet s azt, amit tőle a hazaszeretetről tanulhatnak.

ohanna őszinte, a szó igazi értelmében meggyőződése s lelkesedése ellenállhatatlan. Királyok és hadvezérek, egyházfejedelmek és hadseregek állnak mögéje és teljesítik parancsait, mert kényszerítő és lenyűgöző az erő, amely szívéből, hitéből árad.

A gonoszság nem sokáig hátrál meg. Erőre kap és támadni kezd. Szinte egy időben indul ellentámadásra nemcsak a szembenálló, megvert sereg, a hódító angol főúr s vele a hitét s hazáját készséggel eláruló püspök, hanem a Johannát-féltes köpenyegébe burkolózó, de saját önző érdekeit egyre leplezetlenebbiil kiszolgáló király, akinek ő adott trónt és feladatot, érsek, akinek érseki székét ő védte meg. hadvezér, akinek ö szerzett babérokat és mind az egész főúri, királyi társaság, akik csak azért élhettek, mert Johanna vezetésével az egyszerű emberek győzelemre vitték nem az ö ügyüket, hanem a haza ügyét.

Az ármány eredményes. A Szűz fogságba kerül s képmutató inkvizíció tör gáládul az életére. Az angol lord kertelés nélkül kimondja: politikai érdekből meg kell halnia. Az inkvizitor s a főpap kenetesen a. lelkét menti, hogy közben a testét elpusztíthassa. Johanna hite végig tiszta marad s igaz. A királyok, föurak, érsekek és inkvizítorok bírósága szenvtelenül juttatja oda a máglyára. Később némelyikük talán kicsit bánja is, mint ahogyan a római egyház hivatalosan is megbánta s tévedésnek minősítette az inkvizíciót és az ítéletet, majd néhány száz év múlva szentté kanonizálta, akit előbb boszorkányként és eretnekként megégetett.

M

iért? Miért van az, hogy Shaw, a zseniális gúnyolódó ebben a darabban kigúnyol, nevetségessé és gyűlöletessé tesz mindenkit, csak egyedül Johannát nem. Miért a lenyűgöző hatás? Miért nő a mi szivünkhöz is, miért szeretjük és miért tudjuk megérteni azokat, akik lángoló lelkesedéssel szerették, követték és mindörökre szívükbe zárták.

Johanna szinte jelkép. Benne testesül meg mindaz, ami az emberben kedves, szép, igaz, jó és kívánatos. Gyermek, amennyiben mindez gyermeki tulajdonság és felnőtt, amennyiben fel kM nőnünk ahhoz, hogy ennyire-igazán emberekké lehessünk. Ezért szent Johanna kezdettől fogva, ezért volt szent a tűzben és ezért maradt szent annak ellenére, hogy — szentté avatták. Mert az 6 szentsége abban volt, hogy tiszta volt hite Istenben, tiszta volt a hazaszeretete, tiszta volt az em- berszeretete. Így mondja a darabban: »Isten elhagyatottsága az Ö ereje, hová lenne ö, ha a ti irigykedő, kicsinyes tanácsaitokra hallgatna? Hát az én elhagyatottságom is az én erőm lesz ezentúl. Jobb egyedül lenni Istennel, az Ö barátságában sohasem fogok csalódni, sem az Ö tanácsaiban, sem az Ö szerete- tében. Bízni fogok az Ő erejében vakon, vakon bízni fogok benne mindhalálig. Most kimegyek az egyszerű nép közé, az ő szemükből szeretet csillog felém, az megvigasztal és kárpótol a gyűlöletért, amit a ti szemetekből kiolvashattam. Ti mindnyájan szívesen veszitek majd, ha megégetnek, de ha máglyára kell mennem, a fűzből a nép egyenesen befogad a szivébe és ott élek majd tovább mindörökre. Ügy segítsen engem az Isten.« Jól tudta Johanna, a királyok, föurak, főpapok kicsinyes és irigykedő tanácsai félrevezették volna és lelkiismerete máglyáján égették volna meg. Isten s az egyszerű nép voltak s maradtak az ő szövetségesei. Isten, aki a gyermeki hitet, az őszinte szeretetet megáldja s az egyszerű nép, amely tnegérzi és értékeli az igazságot, a tisztaságot, az őszinteséget. Ezért kellett kapkodva visszavonni az ítéletet, ezért kellett kanonikus szentté magasztosítani, hogy minél messzebbre, minél távolabbra kerüljön a Szűz őszinte meggyőződésének az ereje.

ohanna szentsége térdre kényszerűi még az inkviziciós bírót is. Ellenállhatatlan az ereje. A szörnyű kivégzés után előtör a szerzetesből a vallomás: »Aki ebben a pillanatban a másik emberre gondol, a másik ember életét félti, az a lány nem az ördög sugallatát követte. Mikor el kellett vinnem előle a keresztet, felemelte szemét az égre és én nem hiszem, hogy üres mennyország nézett vissza, rá ... És ez nem a vége, hanem a kezdete a történetének.« Valóban Ladvenu barátnak igaza volt. Johanna a nép szívében tovább él mindörökre. Tovább tanít bennünket is, tanít azzal az utolsó kérdésével, amely szinte a darab üzenete: »Istenem, Istenem, aki a mindenséget megteremtetted, ez a Te szép földi világod mikor fogadja már be a te szentjeidet?«

Nekünk keresztyéneknek Johanna története ezt a tanulságot is adja. A keresztyén egyháznak nem az a feladata, hogy az igazságot, az őszinteséget, a becsületes hitet, a ha- zafiságot és az emberszeretetet élő, gyakorló igazi szenteket kiragadja a földi világból, és a kanonizálás elérhetetlen régióiba emelje. Isten nem azt várja az ő keresztyénéitől, hogy fellegjárók legyenek, hanem, hogy Istennek ebben a szép földi világában Isten akarata szerint éljenek embertestvéreik, az egyszerű nép javára.

A Néphadsereg Színháza Shaw remekművét méltó előadásban tolmácsolja. A címszerepben Bulla Elma ás Ruttkay Éva élő alakot formálnak, valóban azt, aki a tűzből egyenesen a nép szívébe lépett. Ebből a darabból és ebből az előadásból sokat lehet és sokat kell. tanulni.

Zay László