Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)
1956-02-26 / 9. szám
WXXI. ÉVFOLYAM, 9. SZÁM 1956. FEBRUÁR 26. ZÁGOS V A N G ÉLI K U S HÉT ARA: 1,40 FORINT Szervezzük a Központi Alapot Magyarországi evangélikus egyházunk hallatlanul nagy vállalkozásba kezdett, amikor elhatározta, hogy egyházunk szolgálatának anyagi biztosítására, az önálló háztartás felépítésére megszervezi a Központi Alapot. Arra vállalkoztunk, hogy államunkkal kötött egyezményünk értelmében eddig kapott államsegély fokozatos csökkenése közben és annak végleges elmaradása után előteremtjük azt az összeget, mely szükséges az anyagilag elerőtleinedett gyülekezetek életének továbbfolytatására, a lelkészi állások fenntartására, teológiánk, szeretetintézményeink, nyugdíjosztályunk, és egyházikormányzati szerveink munkájának biztosítására. Azt lehetne gondolni, hogy ilyen méretű, az egyház egészét érintő és Igénybe vevő anyagi vállalkozáshoz mindenekelőtt három dolog szükséges: pénz, pénz, pénz. Pedig nem egészen így van. Kétségtelenül szükség van a pénzre éspedig nagy összegre. De ez csak akkor gyűlik össze, ha a Központi Alappal kapcsolatban előbb a teljes bizalom ver gyökeret a gyülekezetek tagjainak szívében. BIZALOM ISTEN IRÁNT. Luther ismételten hangsüj^’ozta, hogy a hit elsősorban bizalom Isten iránt. Isten iránti gyermeki bizalom nélkül hiábavaló minden lépés, amit a Központi Alap felépítése érdekében teszünk. Amikor itt munkába kezdünk, nagyon tágra kell nyitnunk szemünket, hogy Istent annak láthassuk, aki ő valójában. Először is mindenható Istennek: aki előtt nincsen semmi lehetetlen, aztán gondviselő Istennek: aki'a szó szoros értelmében oond-viselő és aki mindig segít ott, ahol bizo- dalrnas hittel segítségül hívják, végül szerető Atyának; aki Jézus Krisztusban leleményes és atyai szeretettel vezeti drága vérén megváltott egyházát. Amikor mi elindulunk, elsősorban nemcsak a ceruzát vesszük kezünkbe, hogy kiszámítsuk: mekkora a szükségletünk és milyen bevételt várhatunk, hanem gyermeki bizalommal ránézünk erre a hatalmas és gazdag Istenre. Tudjuk, hogy ő lesz az, aki előteremti azt, amire szükségünk lesz, ha tudunk neki gyermeki módon engedelmeskedni. Aki tudja, hogy az egyház léte nincs társadalmi és gazdasági rendhez kötve és vallja az Ágostai Hitvallás VII. cikkelyével, hogy »az egy anya- szentegyház örökké megmarad« az bizalommal és reménységgel néz az egyház jövendőjére. Tudja, hogy az Istennek engedelmeskedő, szolgálatát az emberek között jól végző egyházunknak népünk új társadalmában is van jövendője és éppen ebben a bizalomban tesz meg mindent az egyház anyagi szükségleteinek biztosítására is. Mi bizalommal nézünk a Magyar- országi Evangélikus Egyház jövendőjére, ezért merünk tervezni és egyházunk jövőbeli szükségleteire is már most gondolni. BIZALOMMAL NÉZÜNK AZ EGYES GYÜLEKEZETEKRE IS. Ha mi nem hinnénk, hogy az• egyes • gyülekezetek és azok tagjai tudnak a saját kerítésükön túl látni, a maguk szükségén kívül az egész Magyarországi Evangélikus Egyház szükségét is látni és minden vonatkozásban országos összefüggésekben gondolkodni, akkor nem mernénk a Központi Alaphoz kezdeni. De egyházunk vezetősége bizalommal néz a kicsi és nagy gyülekezetekre. Tudja, hogy ezekben a gyülekezetekben milyen nagy áldozat- készség van. Tudja, hogy ezeknek a gyülekezeteknek fontos a kisebb gyülekezetek fennmaradása, az igehirdetés szolgálatának biztosítása minél szélesebb körben, a lelkészképzés munkája, a szeretetszolgálat végzése, nyugalomba vonult lelkészek és lelkészözvegyek megélhetésének előteremtése, egyházkormányzatunk szolgálatának ügye. Hisszük, hogy egyházunk vezetősége nem fog csalódni a gyülekezetekben. BIZALOMMAL NÉZÜNK EGYHÁZVEZETŐSÉGÜNKRE. Egyházunk püspökei, egyetemes főtitkára és más vezetői alaposan és lelkiismeretesen készültek fel a Központi Alap megszervezésére. Ők valóban hordozzák nemcsak az egyes gyülekezeteknek, hanem valamennyi gyülekezetünknek minden terhét és gondját. Mindent megtettek azért is, hogy a Központi Alap munkája az egyház széles nyilvánossága előtt folyjék. Azt akarják, hogy minden fillér a helyére kerüljön és lehetőséget nyújtanak arra, hogy a gyülekezeti tagok nyomon kísérhessék pénzük hovafordítását. Ezért hozott az Egyházegyetem Tanácsa olyan határozatot, mely szerint az Országos Esperesi Értekezlet mint Egyetemes Bizottság működik a Központi Alappal kapcsolatban. Az espereseken keresztül folyik az érintkezés az egyház vezetősége és a gyülekezetek között. Az esperesek a lelkészi munka- közösségekben mindig részletesen tájékoztatják majd a lelkészeket a Központi Alap munkájáról, a lelkészek pedig ennek alapján tájékoztathatják a gyülekezeteket. Viszont a gyülekezetek és a lelkészek az espereseken keresztül előterjeszthetik javaslataikat egyházunk vezetőségének és betekintést nyerhetnek a Központi Alap szolgálatába. Áldja meg a gazdag Isten a Központi Alap nagy munkáját és ajándékozzon meg bennünket bizalommal minden vonatkozásban, hogy eredményesen végezhessük el a Tőle kapott nehéz, de szép munkát. _________________________Káldy ’Zoltán Hr omadka levele Grüber berlini espereshez Ismeretes, hogy a csehszlovákiai protestáns keresztyénséget hosszú hosszú időn át visszatartották a baráti egyházi kapcsolatok hivatalos ápolásától a németországi protestantizmus felé mindazok a szomorú emlékek, amelyek a második világháborúhoz és a hitleri megszállás szörnyűségeihez fűződtek. A múlt évben hivatalos német egyházi küldöttség látogatott el Csehszlovákiába, majd az ősz folyamán csehszlovák egyházi delegáció viszonozta ezt a látogatást. Hogy Jézus Krisztus nevében leomolhatnak azok a válaszfalak, amelyeket az emberi bűn emelt népek és népek közé, hogy népek és egyházak között a baráti és testvéri kapcsolat kiépítése indulhat meg. annak egyik jele az a levél is, amelyet a prágai Comenius fakultás dékánja: Hromadka professzor intézett Grüber berlini espereshez. A levél így szól: Igen tisztelt Esperes Űr! Nagy örömmel szeretném közölni Önnel, hogy a Comenius Fakultás Tanácsa január 17-i ülésén ünnepélyes határozatot hozott arról, hogy az Ön számára a tiszteletbeli doktori címet kínálja fel. Az Ön részvétele abban a hatalmas szellemi küzdelemben, amely Németországban 1933 és 1945 között, az Ön munkássága, a szenvedők, az üldözöttek és megalázották ügyében való fellépése az Ön nevét Németország és a németországi egyház határain túl ismertté és híressé tette. Ez a név valóban ökumenikus fogalommá vált. A mi egyházunkat és fakultásunkat is meggazdagította az ön személye és munkássága. A teológiai tiszteletbeli doktori cím csak hálánk és tiszteletadásunk szerény kifejezése. Hromadka professzor Teológiai Akadémiánk február 27-én díszdoktorrá avatja D. Ján Chabada és A. Ludovit Katina szlovák evangélikus püspököket Az Egyházegyetem Tanácsa január 27-i ülésében felhatalmazta Teológiai Akadémiánkat, hogy D. Ján Chabadát, a szlovák evangélikus egyház egyetemes püspökét és A. Ludovit Katinát, a szlovák evangélikus egyház nyugati egyházkerületének püspökét a teológia1 tiszteletbeli doktori címmel tüntesse ki. A tiszteletbeli doktorráavató ünnepi akadémiai ülés időpontjául az Egyházegyetem Tanácsa február 27-ét tűzte ki. Ján Chabada és A. Ludovit Katina püspökök, Ján Michalko teológiai dékán és Ladiszlav Bartho főtitkár ki-* sereiében február 25-én, szombaton délelőtt közel egyhetes látogatásra Budapestre érkeznek. A szlovák vendégek február 26-án, vasárnap látogatást tesznek néhány gyülekezetben és ott igehirdetéssel szolgálnak. A pilisi gyülekezetben D. Chabada püspök, Békéscsabán L. Katina püspök, Budapest-Kelenföldön Michalko dékán, Budapest-Cinkotán pedig Bartho főtitkár prédikál. D. Ján Chabada püspököt teológiai tanulmányainak elvégzése után 1937. június 27-én Pozsonyban szentelték lelkésszé, majd szervező- képessége és az egyházi ifjúság körében szerzett tapasztalatai alapján a szlovákiai Evangélikus Ifjúsági Szövetség egyetemes titkárává nevezték ki. Ebben az időben a lelki- pásztorolására bízott szlovák evangélikus ifjúságot a haladó egyházi és nemzeti hagyományok szellemében vezette az akkor egyre növekvő fasizmus ellenében s ezért az ún. szlovák állam kormánya részéről üldözésben volt része. 1939-ben az evangélikus ifjúság nagygyűlésén az előretörő fasizmus ellen brosúrát szerkesztett. 1939 karácsonyán az ún. szlovák állam kormányának támadásai folytán Slovenská Lupca-ra (Zólyom—Lipcse) kellett lelkészi állásba mennie: itt szoros kapcsolatba került Közép-Szlovákia dolgozó népével, főképpen a zólyombrézói vasgyár munkásaival. Chabada püspök az 1944-es történelmi nevezetességű évben, mint a szlovák nemzeti felkelés aktív előkészítője, tagja lett Besztercebányán a kerületi forradalmi nemzeti tanácsnak, amelynek első ülésén. 1944 augusztusában meghirdették a szlovák nemzeti felkelést a megújított Csehszlovák Köztársaság keretében. A szlovák evangélikus egyház egyetemes presbitériuma 1950-ben az egyetemes főtitkári hivatal vezetésével bízta meg. Ettől kezdve fáradhatatlanul tevékenykedett az egyház és az állam megfelelő viszonyának kialakításán, a szlovák evangélikus egyház életén és szolgálatán az új körülmények által megszabott helyzetben. Vezető munkása lett a Tranoscius egyházi könyvkiadó vállalatnak és gyakori cikkírója az egyházi folyóiratoknak. A szlovákiai egyház egyetemes presbitériuma 1951-ben egyetemes püspöki hivatalt létesített s egyetemes püspökké Ján Chabadát választották, majd tisztségébe ugyanez év október 12-én Zólyomban be is iktatták.Chabada püspök mindenkor lelkes munkása volt a béke ügyének. Bekapcsolódott a csehszlovák békevédelmi munkába, részt vett 1950- ben a varsói Béke-Világkongresszu- son és mindenkor állást foglalt a béke gondolata mellett. Hazája építésében szerzett érdemeiért a Csehszlovák Köztársaság elnöke 1955. május 8-án, a felszabadulás tizedik évfordulóján a Köztársaság Érdemrenddel tüntette ki. Chabada püspök részt vett számos ökumenikus konferencián otthon és külföldön, így az evanstoni világgyűlésen is. A Csehszlovák Köztársaság Egyházai Ökumenikus Tanácsának elnöke. A pozsonyi Hittudományi Fakultásnak professzora és 1955. február 9-e óta tiszteletbeli doktora: Andrej Ludovit Katina püspök még teológiai tanulmányait megelőzőleg szoros kapcsolatba került a dolgozó néppel, amelyhez mindenkor hű maradt. Egy ideig Zólyomban, mint a vaslemezgyár munkása dolgozott. Lelkésszé avatása után Zólyomban, majd Badinban, végül Garamszegen (Hroncsek) teljesített lelkészi szolgálatot. 1944-ben a szlovák nép felkelése idején lakhelyét el kellett hagynia s azt a Gestapo kirabolta és tűzzel elpusztította. Az ún .szlovák állam idején összeütközésbe került a fasiszta jellegű Hlinka-párttal és ennek gárdájával. Részt vett a szlovák nemzeti felkelés előkészítésében s Badinban a a forradalmi nemzeti bizottság titkára lett. A felszabadulás idején a felszabadító hős szovjet hadseregnek tett szolgálataiért magas kitüntetést kapott; Több esperességi, majd egyetemes egyházi tisztség betöltése után 1952- ben a szlovákiai evangélikus egyház nyugati egyházkerületének püspökévé választották. Rendkívül sokoldalú egyházi, társadalmi, nemzeti és ökumenikus munkát végez. Az ökumenikus mozgalomnak régi munkása. Számos külföldi látogatást tett, melynek során egyházának más egyházakkal való kapcsolatát ápolta. 1953-ban Chabada püspök* kel együtt látogatást tett hazánkban is. 1955-ben részt vett a Lutheránus Világszövetség végrehajtó bizottságának bécsi ülésén. Hasonlóképpen áldozatos munkása a béke ügyének; Kiemelkedő az egyházi sajtóban végzett és irodalmi munkásságai Költeményein, regényein és elbeszélésein kívül számos egyházi könyve jelent meg és jelenleg is szerkesztője a Tranoscius Naptárnak és az Evan- jelicky Posol Spod Tatier című egyházi lapnak: Megkezdődött a Gyülekezeti Segély ezévi munkája Vasárnap a kemény tél ellenére is sokan foglalták el megszokott helyüket a kővágóőrsi templomban. Az istentiszteletet ez alkalommal Koren Emil a Gyülekezeti Segély országos lelkész-vezetője tartotta s ezzel az istentisztelettel indult meg a Gyülekezeti Segély ezévi munkája, amely célkitűzésében »Két templomért« akció keretében a somogymeggyesi és a börcsi filiák épülő templomait juttatja befejezéshez, de emellett még a lapunkban is ismertetett több vidéki templomát segít meg. Ehhez az szükséges, hogy az ország evangélikussága az eddig tapasztalt emelkedő áldozatossággal vegye ki részét az adakozó segítésben s újra egyre több gyülekezet érje el a lélekszám szerinti 1,— Ft-os átlagot. Az igehirdetés a vasárnap levélben igéjéről szólott. Istennek a Jézus Krisztusban megjelent bűnbocsátó kegyeimé teszi kellemetessé és üd- vösségessé jelen időnket is, hiszen az apostol azt mondja, hogy az itt van. Ez a kegyelem gyümölcstermő keresztyén életet formál bennünk. Ennék a gyümölcstermő életnek egyik eredményére mutatott rá Koren Emil lelkész, amikor arról szólott, hogy miért éppen ebben a templomban indul meg az országos munka; A megnyílt buzgó forrásra kell rámutatnunk, ha duzzadó folyót akarunk majd látni — mondotta. Ez a kővágóőrsi gyülekezet a maga kicsiségében mutatta meg, hogy mekkora a megértő szeretetnek az ereje, amikor más gyülekezetek temp- lomépítő szükségéről van szó. Maga is templomépítéssel van elfoglalva révfülöpi filiájában, mégis országosan első tudott lenni, amikor más épülő templomok felé kellett tekinteni. Túlnő ez a tény templomok: befejezésének építési ügyén s egész magyar cvangélikusságunk életének jó reménységét sugározza akkor, amikor templomépítési szükségleteken túl egyházi életünk nagy anyagi erőpróbája előtt, a Központi Alap létrehívása előtt állunk. Ahol eddig is Ilyen áldozatos szeretettel ismerték fel a szükséget, ott bizalommal és reménységgel nézhetünk mind az idei »Két templomért« akcióra, mind a korszakos nagy feladatra: a Központi Alapra, Á Gyülekezeti Segély országos lelkész-vezetőjét istentisztelet után presbiterek élén a gyülekezet felügyelője köszöntötte, Uűqy.au íomísuU a gyüleU&z&tet ács- tíf éueUekee-? Négynapos továbbkéző konferenciára gyűlt össze Foton január 24—27 között 25 evangélikus gyülekezet kántora; Tanfolyamot végzett kántorok, önkéntes munkások, papnék és lelkészek, akik a maguk gyülekezetében egyben kántorok is, sőt egy dunántúli gyülekezetből két gyülekezeti tag, akik kántor hiányában a gyülekezet »énekvezérei«, együtt készültek fel e néhány nap alatt arra a feladatra, melyet az új énekek tanítása jelent számukra.- A konferencia fő feladata volt: megtanulni minél több új éneket pontos dallammal és ritmussal, hogy a megtanult énekeket otthon, a gyülekezetben mindenki könnyen taníthassa. Fontos feladat volt a tanítás módszerének az elsajátítása is. Minden esetben először a szöveg ismertetésével, magyarázatával kezdődött a tanítás, majd bemutatták a dallamot az új korálkönyv harmonizálásában, ezután együtt tanulta, énekelte az egész konferencia. Éneklés közben sok érdekes szöveg-fordítási, átköl- tési problémára adott választ az Üj Rész énekeinek két jelenlevő fordítója: Scholz László lelkész és Turmezei Erzsébet; A konferenciát Benczúr László püspöki titkár nyitotta meg, ismertette a konferencia anyagát és munkarendjét, majd célkitűzéseit. Az énektanulás közben elhangzottak ismertetések az Énekeskönyv elkészüléséről, a dallamok válogatásáról, a ritmikus éneklés kérdéseiről, az énektanítás módszertanáról,- az Üj Rész korálkönyvének harmo-« nizálás-áról, az újonnan felvett Lu- ther-énekekről. Eszmecseréken komoly beszámolók folytak az énekkarok gyülekezeti szolgálatáról, a kántortovábbképzés és a kántorok szolgálatának kérdéseiről. A konferencia minden reggel bibliatanulmánnyal kezdődött, melyet az Énekeskönyv imádságos részének zsoltárai alapján Hafenscher Károly, Scholz László és Ferenczy Zoltán budapesti lelkészek tartottak; Az esti áhítatokat Kol 3, 16—17. alapján Tóth-Szöllős Mihály kiskőrösi másodlelkész tartotta. Előadással szolgáltak: Sulyok Imre és Rezessy László, valamint Kiss János kapok* esi lelkész. A konferencia áldásos eredményeképpen könyvelhetjük el, hogy új ritmikus éneklés után indulnak majd el sok gyülekezetben, hogy lesznek kántoraink, akik szolgálatuknak tartják az új énekek minél előbbi megismertetését gyülekezeteinkfoerb Az új énekeskönyvvel kapcsolatban Isten új feladatokat is bízott reánk és örülünk, hogy ebbe a munkába hittel, nagy tanulási és tanítás! készséggel áll bele a kántorok lelkes serege, Tóth Szöllős Mihály „Ez az a bizodalom, amellyel Őhozzá vagyunk, hogy meghallgat minket