Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)

1956-01-01 / 1. szám

EVANGÉLIKUS ELET

D. Dezséry László püspök igehirdetése a 250 éves jubileumra készülő cinkotai gyülekezetben

CINKOTA néhány éve Nagybuda- pesthez tartozik, mint annak egyik kerülete. Volt idő azonban, mikor —- legalább is evangélikus szempontból — Pest tartozott dakotához. Amikor még a Deák téri gyülekezet és templom nem állott fenn, a cinkotai lelkész pásztorolta a Pesten lakó evangélikusokat. A volt cinkotai lelkészek között olyan nevek is szerepelnek, mint aminő Wallaszky Pálé, a magyar iroda- lem történetírás megalapítójáé, aki 11 évi tótkomlós! szolgálat után 1780-ban került dakotára, majd onnan három óv múlva Jolsvára; valamint Petényi János Salamoné, aki 1820-ban lett cinkotai lelkész. Ö volt a magyar ornitológia, madártan atyja.

Cinkotai gyülekezetünk 1959-ben ünnepli meg fennállásának 250 éves évfordulóját. A jubileumra már most készülnek. Ezen előkészületek közé tartozik a templom belsejének kifestése, melyet szeptember 11-én határozott el az egyházközség közgyűlése s amely Dénes Jenő festőművész-tanár tervei szerint, ádventire el is készült. Advent 4. vasárnapján. D. Dezséry László püspök hirdette az igét az újonnan kifestett templomban. Jn 1, 19—29. alapján mondott prédikációjában úgy mutatta be Keresztelő János alakját, mint akinek kiáltó szavában és útegyengető munkájában az egyház minden időben Ura visszajövetelére készülve, a maga szolgálatát és feladatát ismerte fel. »Az anyaszent- egyházat azért küldötte az Isten, hogy kiáltó szó legyen, figyelmeztető az emberek között az ítéletre, és ugyanakkor

ú tégy énig eto legyen, próbálkozó, kísérletező, önmagái szolgálatba adó gyülekezet, közösség, amely megkísérli Isten akaratának teljesítését a földön.*«

»Az anyaszentegyháznak úgy kell élnie, mint Keresztelő Jánosnak, az igaza tudatában, élete szentségével, a maga Krisztus számára való útegyengető munkájának teljes tudatával és mégis elhárítva magától minden félreértést, dicséretet, alázatosan beilleszkedve az emberek közé, nékik jó szolgálatot téve.

Mi egyszerű emberek vagyunk, olyanok, mint a többi. Vállaljuk ugyanazt az emberi földi munkát, amit mindenkinek vállalnia kell. Nem kívánunk több kenyeret mint ami jut bárkinek. Nem kívánunk senkinél több tiszteletet magunknak. Semmiféle kiváltságra nem tartunk igényt. Csak azt az egyet mondjuk Luther szellemében, az ő szelídségével és bátorságával egyszerre: Itt állunk, másként nem tehetünk. Itt állunk ebben a hitben és vagyunk kiáltó szó és útegyengető a Krisztus számára.«

»Mi nem vagyunk bűntelenek. Mi nem vagyunk, akik elvesszük a világ bűneit. Ez Jézus Krisztus volt. De azzá lehetünk egész szolgálatunkkal, hogy mifeiőlünk is azt tartsa a világ, hogy itt, ahol ezek vannak, jó történik. Itt, ezek, annak a szövetségében járnak, aki eljött hozzánk a földre. Azokká lehetünk, akikről felismeri az embervilág az irgalmas samaritánus szolgáját. Legyünk azokká, akiktől el lehet várni a jóindulatot.

Legyünk a jóindulatú emberek áldott szövetségévé a földön, kiknek keze munkája nyomán szépül az élet, emberek vigasztaláshoz jutnak és boldogulnak a földön.

Mi valóban Krisztus útegyengetői, megszentelt népe legyünk, hogy

az emberiség erezzen meg valamit a mi szolgálatunkból, abból, hogy mi az, hogy az Isten szereti az emberi.

A md egész életünk olyanná lehet, amelyből a világ megtudhatja, hogy igaza van az evangéliumnak, hogy úgy szerette Isten a világot, hogy az ö egyszülött Fiát adta, hogy valaki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.«-Ha hisszük, hegy az egyháznak van létjogosultsága a földön, hogy érdemes templomait megújítani, akkor hinnünk és vállalnunk kell azt a szolgálatot, amelyből megérzi a világ Isten hozzá lehajtó szeretetét. Ha mi egyház akarunk maradni, akkor úgy kel! élnünk, hogy az emberek, a mi életünket és jócselekedeteinket látva, dicsőítsék a mi meny- nyei Atyánkat. Teljesen feleslegesnek és hiábavalónak hat az egyház szolgálata a viálgban, ha nem érzik belőle ez az emberekhez odahajtó szeretet. Viszont

áídotté, szükségessé, létjogo- válttt am, tcjbáranl * szolgálata mindenütt a földön, ahol az emberek megérzik az egyház életéből a hozzájuk hajló szere tetet.

Az ember a földön szeretet után vágyik, a többi emberrel való együttélés lehetőségét keresi. Az egyház arra való, hogy szolgáljon az embereknek a szeretet életfolytatásával bizonyságul. Áldja meg az Isten a cinkotai egyházközséget, ezt a megújított templomot, hogy Krisztusnak jó bizonysága legyen az emberek között minden bajukban és szükségükben.«

Az istentisztelet után tartott közgyűlésen dr. Horváth Károly gyülekezeti felügyelő köszöntötte a püspököt. Legyen ez a ház — mondotta — úgy, mint az énekben Istentől is kértük, a szeretetnek és a békének a háza. Az egyház életének ezen a két pilléren kell nyugodnia, mert az alap, Jézus Krisztus igényli ezt.

Bl&tniczky Jenő lelkész ismertette a templom belső megújításának történetét, kiemelte a két gondnoknak, Fényes Mihálynak és Sramfcó Istvánnak sok odaadó fáradozását. A gyülekezet múltjára utalva azt kívánta, hogy legyen annak jelene olyan, hogy az egykor tanító múlttá válhasson.

„Gyorsan folyó időmet”

Mily gyorsan elszállt ez az év. Ügy folyik az idő, mint a folyam. Állj meg egy folyó partjánál és figyeld — figyeld hömpölygését. Megy — megy folyvást. Ha mereven nézed, mintha gondolkodásodat és időérzékedet veszítenéd el, az az érzésed.

Ha már felocsúdtál, gondolkozzál és gondold meg mit is láttál, mert úgy vagyunk a folyó folyásával, mint az idővel, hogy ügyet sem vetünk reá, amikor telik, amikor folyik.

Gondold meg, hogy évezredeken át hová rohan a folyók áradata és hogy honnan indult ki. Elnyeli a tenger és szüli egy — egy néha alig csörgedező forrás.

Ha valamit visz az ár, viszi és viszi. Az idő árja minket is sodor.

Sodor engem is, téged is. De hová jutunk?

Isten szemében, Isten kinyilatkoztatásában megnyeri emberi létünk örök értékét. A keresztyén ember, aki ismeri Isten kinyilatkoztatását, tudja, mit tett Isten érte, hogy el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Ezért nem tekint felelőtlenül élete folyására és az időkre, mert tudja, hogy Isten úgy szerette e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy »valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen!« Jn 3, 16.1 Ebben hisz és ezért felelősein, jól használja fel »gyorsan folyó idejét«.

Dr. Gyimesy Károly

jVjagyapó nevezetes napon született.

’ Az esztendő első napján. Az ip az, hogy régen volt már, amikor újévi ajándékként megérkezett abba a házba, ami még most is hajlékot ad neki és egyre gyarapodó családjának. A ház megöregedett, gazdája sem különben. De azért még mindketten egyenesen állnak, egyikükön sem nagyon látszik az elsuhant esztendők nyoma. Azért azt meg kell mondani, hogy egy kicsit megfehé- redett nagyapó haja és az öreg ház is a földbe süllyedt kissé, de akik mindkettőjüket szeretik, azoknak ez fel sem tűnik, észre sem veszik.

A házon most jégcsapok lógttakj A tetőn fehér hósapka kapaszkodik a valaha tágas vizeken hullámzó nádba és még messze van az a nap, amikor nagy robajjal lecsúszik majd a földre ez az égből hullt jövevény. A kémény büszkén eregeti a füstöt világnak s mindenkinek tudtára adva, hogy a házban óév utolsó napján erősen készülődnek a holnapi jeles napra. Nagyanyó és menyecske leánya szorgalmasan sürgölődnek a piros lángokat lobbantó kemence előtt és olyan igézetes holmikat hordanak tátott szájába, hogy még az öreg Hattyú kutya is erősebben zörgeti a kerítés drótját mint más alkalommal szokta. Mit is tehetne mást. amikor időnként olyan ingerlő> jó illatok indulnak el a levegőbe, amire minden valamirevaló lelkes állatban meg kell, hogy induljon at mielőbbi bekebelezés iránti vágy.

A két unoka — egy szöszke kisfiú és egy még szöszkébb leány — valahol az udvarban kószál, ha csak nem az utcán, a jégen rongálja a cipőt. Nekik ilyenkor tilos a konyha környékén lábatlankodni, mert egy vigyázatlan mozdulat és a finom sütnivalókat ki is lehet dobni az udvarra, Hattyú és a csirkehad, no meg az öreg coca nem kis örömére. De hát erre most nincsen szükség. A két csintalan apróság másfelé keres jókedvének és izgalmának levezetésére alkalmakat.

Az izgalom onnan van, hogy már nagyon szeretnék nagyapót felköszöntem. Hiszen olyan jó dolog az, ha oda lehet állni a drága öreg elé és elmondani azt az egy mondatot, hogy x-Isten éltesse nagyapánkat még nagyon, nagyon sokáigl« Persze illik ilyenkor valamit adni is az ün- nepeltnek. Hogy mit, az sem kérdés. Nagyapónak csak egy valamit lehet és szokás ajándékozni: egy pakli pipadohányt. Így van ez már évek óta, legalábbis mióta eszüket tudják. A köszöntésre a válasz is mindig ugyanaz: egy ölelés, egy-egy csók a piros kis arcokra. De ez már úgy van, hogy sem a megismétlődő ajándékot, sem pedig a választ nem lehet megunni, mert mindkettő szívből jön és a szívből kiinduló cselekedeteket a szeretet vezérli.

Lassan beesteledett. A házon a hósapka halványezüst színt vett kölcsön a holdtól. Hattyú, megunva a hasztalan kapargálást, nyugodni tért azzal, hogy majd holnap is lesz nap és különben is már megkapta vacsoráját, ha nem is frissen sült kalács formájában. A gyerekek beóvakodnak a nyitott konyhába, ma:d meg a belsőbe. Ott nagyanyó apritgatja ollóval a rétest. Ez mindjárt jó alkalom arra, hogy meg lehessen kóstolni a holnapi ünnep ízes falatjait. Persze ilyenkor csak a rétes végei kerülnek terítékre, a javából nem szokás enni, De a végek között is

van ám különbség. A mákos rétes utolsó íze nem olyan kapós, mint tegyük fel a vastagon béléit túrósé. Ha pedig ketten ugyanarra a falatra áhítoznak, abból rendszerint baj származik: egy kis nézeteltérés, kisebb- nagyobb liaj- és fülcibálíssal. Sajnos, most is ez történt. Mivel mindketten ugyanarra a darabra áhítoztak és közben nagyanyó is kiment az ajtón, kitört a testvérinek éppen nem mondható háborúskodás. Ki tudja, hogy még meddig folytatódik és milyen eredménnyel ér végit, ha vala mi váratlan nem történik: egy vigyázatlan mozdulat, egy zörrenés és nagyapó pipája nincs többé. Azaz alapjában véve még létezik, de darabos cserép állapotában. Van riada lom és nem is éppen kicsi. Hiába illeszigetik össze, nem akar egybe maradni, vízzel locsolhatják törött darabjait, nem akar összeragadni, madzaggal kötözi'Sm üe ez sem használ semmit. A pipa, a kedvenc jószág nincs többé.

Egyszerre szűk lesz számukra az amúgy is kicsi konyha, de még a tágas udvar is, ahová lógó árral ki- somfordáltak. Mit lehet tenni — ez most a kérdés, mit lehet tenni, hogy nagyapó ne nehezteljen meg és ne haragudjon. Azóta pedig már biztosan megtudta a gyászos eseményt, mert az előbb ballagott be a konyhába, nyilván rágyújtani. Az idő erősen sürget.

Egy időben jut mindkettőnek eszébe: ma este kell felköszöntení nagyapót, hátha megbékél. Márpe dig erre a megbékélésre szükség van, mert nem lehet az, hogy egyik évről a másikra maradjon valami elmté zetlen dolog.

A gondolatot tett követi. Felkeresik a pakli dohány rejtekhelyét és ismét beóvakodnak a konyhába. Nagyapó a lócán ül, meglehetősen mogorván. Szájában a rövidszárú »tartalékpipa«, amit solfasem szeretett, de most a szükség órájában előkotorászott. A két gyerek megáll az ajtóban egy pillanatra. Kíváncsian várják, vajon mi következik. Egyelőre csend van, né'ma csend. Aztán mindketten előrelépnek és a bátrabbik, a kislány rákezdi:

— Isten éltesse nagyapót még nagyon, nagyon sokáig.

Nagyapó felkapja a fejét, ránéz a két gyerekre, miközben valami olyasfélét dünnyög maga elé, hogy nem is ma van a születésnapja, hanem holnap. A kislány azért mégsem haggya abba:

— Meg aztán ne tessék ránk haragudni. Hoztuk ezt a csomag dohányt . .

Erre már nagyapó sem tud komolyan maradni, nemcsak a feléje nyújtott ajándékot ragadja meg, hanem a két kis kezet és azzal megcsókolja előbb az egyik, azután másik unokájának piros orcáiát. Majd leülteti mindkettőjükéit egyikegyik térdére és nem is olyan sokára száll az előlegezett születésnap tiszteletére az előlegezett újévi strófa:

*Üj esztendő, vígság szerző.

Most kezd újulni..

Ha valaki benézett volna a kis ablakon, bizonyára nem tudhatta volna, hogy miért vannak olyan vígan odabenn és miért csillog a jő öreg, meg a két gyerek szeme olyan fényesen. Igaz, nem is történt olyan nagy dolog: nagyapó születésnapját ez egyszer előrehozták, újévről Sziloeazter éttéré.^ V;

Készülj az ige hallgatására

Üjév — Lk 2,21.

Az ige Jézus nevét ragyogtatja fel előttünk az újesztendő kezdetén. Az ő neve egyszerre örömhír, intés és cselelkedtető erő a számunkra.

I « 1 Jézus neve örömhír, mert ennek a névnek a gazdag jelen lés tar tain»

*-----' azt hirdeti: megszabadít az Űr, Jézusban teljesedik be Isten szabadí

tó, megtartó, üdvözítő, megváltó akarata, Ézsaiás próféta gyönyörű jövendölése válik valóra őbenne: »...és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság Atyjának, Békesség fejedelmének:« A Biblia világában a név egyúttal a lényeget is megjelöli, ami a neve valaminek, az a lényege is. Isten maga jelöli meg Jézus névét, s ezzel kifejezi küldetésének lényegét is, amikor Józsefnek ezt üzeni: »Nevezd az ő nevét Jézusnak, mert ő szabadítja meg az ő népét annak bűneiből«. (Mt 2, 21) Jézus nevének gazdag jelentése mindig ugyanarra utal tehát, benne válik nyilvánvalóvá Isten megmentő kegyelme. Az ő neve a Jceresztyének legnagyobb vigasztalása, örömhíre és reménysége.

r~á~| Jézus neve intés is számunkra, mert arra figyelmeztet, hogy az 5 ■ ’ nevével vissza is lehet élni. A hamis vallásosság üres szócséplésére mondja Jézus Krisztus, hogy »nem mindenki, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába, hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát«. Az egyháztörténelem folyamán temérdek gonoszságot követtek már éL az emberek Jézus nevében. Ma is visszaél Jézus nevével s a szép keresztyén névvel, mindaz, aki vallásos jelmezbe akarja, burkolni saját gonoszságát, kegyes szólamokkal palástolja embertelenségét, közösségellenes magatartását, hanyagságát és nemtörődömségét.

m Jézus neve cselekedtetö erő számunkra. Akii a Jézus nevével kezdi ezt az újesztendőt, tőle nyer biztatást ahhoz, hogy jó reménységgel és jó kedvvel induljon előre, új feladatok vállalására. Jézus neve a keresztyén ember erőforrása. Innen kap indítást az emberiség béikés és boldog jövendőjének szolgálatára. Innen nyer alkalmasságot az emberekkel való közösség kialakítására. Bármi jóra lesz szükségünk ebben az esztendőben, Jézus nevét segítségül hívhatjuk, ő kész erőt adni minden jónak a cselekvésére. Teljen hát meg szívünk nagy bizalommal iránta s nagy bizalommal emberi jövőnket illetően.

Jézus neve így legyen számunkra egyszerre örömhír, totós és esete- kedtető erő! E.

Tovább —- Tit 3, 6—8.

A karácsonyi evangélium nem céltalanul hangzott el a világban. Az, akinek megérkezését hirdeti, avval a céllal jött a világba, hogy egész életünkre döntő mondanivalója legyen karácsony tényének és jelentőségének.

Vége ünneplésünknek, karácsonyi templomozásunknak és igehallgatásunknak. De a munkás hétköznap>okon, az új esztendő napjaiban is tovább akar kisérni bennünket a karácsonykor megjelent Isten Fia.

Isten tudtu! adta a világnak bűnbocsátó kegyelmét. De nem azért, hogy csak karácsonykor örvendezzünk ennek, hanem, hogy továbbra is, egész életünkben örüljünk és hálát adjunk azért, hogy bűnbocsánatot nyert, üdvösséggel megajándékozott emberek vagyunk.

Isten karácsonykor adta a szeretetet és.békességet. De nem azért, hogy csak az ünnepekre legyen felfüggesztve minden szeretetlenség és békétlenség. A karácsony éppen azért a szeretet és béke ünnepé, mert egész életünkre kihatóan munkálja mindkettőt.

A keresztyén életben nincs megállás. Minden új napon új hittel, új szeretettel. új békességgel kell élnünk. Ezt táplálja a karácsonyi evangélium egész életünkre szóló üzenete.

VALLJUK MEG bűnbánattal, hogy sokszor élesen megkülönböztetjük ünneplésünket hétköznapjainktól. Valljuk meg. hogy ebben m évben is sokszor vétkeztünk Isten ellen.

ADJUNK HÁLÁT Isten kegyelméért, mellyel ebben az evbem *» velünk volt. Köszönjük meg néki mindazt, amivel cthalmozott bennünket.

KÖNYÖRÖGJÜNK az Ö segedelméért, hogy az új esztendőben, is szeretetben és békében élhessünk. Kérjünk tőle erőt, hogy ezeken mi is munkálkodhassunk. *

3. G.

AOLVASÓ *

HETI IGE: fis mindent, amit csak cselekesztek szóval vagy tettel, mindent az Űr Jézusnak nevében cselekedjetek, hálát adván az Istennek

és Atyának Ö általa. — Kol 3, 17.

Január I. Vasárnap. Űjév — Ézs 43, 1—7.

Az újesztendő elkövetkezendő napjaira sohasem szabad úgy gondolni, hogy azok csupra előre nem látható bizonytalansággal vannak tele, A ránkkövetkező évben is — mint az elmúltban — Isten irányítja életutunkat és Ö visel gondot reánk. Nekünk pedig az a kötelességünk, hogy szavára hallgatva megcselekedjük azt, amit tőlünk kíván.

Január 2. Hétfő — Lk 4, 16—21.

»Ma teljesedett be az írás« — mondja Jézus kora gyülekezetének. Mi folytatjuk ezt a mondatot: az Írás szavai, ígéretei azóta is mindig beteljesednek ott, ahol emberek őszintén hisznek és igazán, Isten szerint élnek.

Január 3. Kedd — Ézs 43, 16—19.

»Ne emlékezzetek a régiekről...« Ezt így kell érteni: Nem lehet »visz- szasími« az elmúltakat, mert Isten napról napra előbbre viszi életünket, a világot. Aki hátratekint, végzetesen lemarad és nem látja meg Isten új és új cselekedeteit, amik üdvösségünket és nyugodt, boldog életünket akarják szolgálni.

Január 4. Szerda — Jóosué 1, 1—9.

Ez az ige ma is érvényes módon szól hozzánk. Isten igéjének haíiöa- tása, akaratának teljesítése nélkül nem nevezhetjük magunkat keresztyéneknek és nem lesz a miénk a megígért öiökólet.

Január 5. Csütörtök — Jak 4, 13—-17.

Körülöttünk megszámlálhatatlan szolgálati (jóeselekedetre való) alkalom van: embertársaink, hazánk, népünk és az emberiség igaz dolgaiban való fáradozás. Ezekre is érvényes Jakab apostol mondata: »Aki azért tudna jót cselekedni és nem cselekszik, bűne az annak.«

Január 6. Péntek. Vízkereszt — Jn 3, 16—21.

Rövidebben és Igazabban nem lehet összefoglalni, amit -Jézus Krisztusról, a mi hitünkről tudunk és tudnunk kell, mint ahogyan ezt a jólismert 16. vers teszi. Tartsuk állandóan emlékezetünkben és ne csak ezen a napon elmélkedjünk fölötte, hanem életünk minden lapján.

Január 1. Szombat. — 1. Jn 2, 12—17.

Ne értsük félre János aprastolt. Nem azt mondja, hogy ne szeressük az Isten teremtette világot, hanem arra int bennünket, hogy gyűlöljük és vessük el magunktól mindazt, amit ebben a világban a bűn, az emberi gonoszság hozott létre, amely mindig válaszfal Isten és ember, valamint ember és ember között, ^

S/udeUmapi ajándék