Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)

1956-01-01 / 1. szám

4

EVANGÉLIKUS ELET

Az Északi Egyházkerület Tanácsa 1955. december 20-án tartott ülést az egyházkerület Üllői úti Bakházának tanácstermében. A gyűlésen D. dr. Vető Lajos püspök és dr. Fekete Zoltán egyházkerületi felügyelőhelyettes elnökölt.

D. dr. Vető Lajos püspök valamennyi fontos közegyházi kérdésre kitérő, hosszá tájékoztatót adott. Beszédét így kfezdte:

»A karácsony szó abból a latin szóból származik, hogy »incamatio« ami azt jelenti: testetöltés. Amikor kerületi tanácsülésünket karácsony küszöbén tartjuk, itt is gondolkodjunk el ennek az ünnepnek az igazi keresztyén értelmén. Az ünnep alapja az az újtestamentomi kijelentés, hogy »az ige testté lett és láttuk az Ó dicsőségét, mint az Atya Egyszülöttének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal«. Mit jelent az, hogy az ige testé lett? Először is mit értsünk ige alatt? Az ige maga Isten, amint kinyilatkoztatja magát. Tehát tulajdonképpen a testetöltés azt jelenti, hogy Isten maga lett testté, azaz emberré. Ma már a keresztyén igehirdetés folytonossága következtében egészen megszokottá lett hitünknek ez az igazsága, de nem így volt ez akkor, amikor a keresztyénség megszületett, s ez a hitigazság nagyon nehezen tört utat magának a keresztyén gondolkodásban is, sok tekintetben pedig még ma sem vonta le a keresztyén hívek serege ennek a hitigazságnak a következményeit. Ennek megértése céljából onnan kell kiindulnunk, hogy' az ókori általános felfogás szerint Isten és a világ között nemcsak különbség, hanem összebékít- hetetlen ellentét van. A világ az ókori felfogás szerint gonosz és bűnös természetfölötti hatalom szülötté. Kiváltképpen ilyen az anyag, s vele együtt a test. Isten testetölté- sének evangéliuma ennélfogva az ókori gondolkodás számára az elképzelhető legnagyobb botrány és képtelenség.

Az ókori felfogások szerint a vallásnak az a feladata, hogy az embert megszabadítsa a bűnös és gonosz világtól, tehát az Istenre talált embernek az a feladata, hogy megtalálja az utat, mely a világból és a testből kivezet. Az evangélium ezt az irányt megfordítja. Isten fordul maga a világ, az anyag, a test, az ember felé. Mert a világ Isten teremtménye s Isfen nem engedi át a sátánnak. Isten az Ö akaratát hiánytalanul véghez akarja vinni a teremtett világban. Jézus arra tanított meg imádkozni, hogy Isten akarata épp úgy meglegyen a földön, mint ahogy az megvalósul a mennyben. Ez az Isten országáról szóló örömhírnek az értelme és lényege. A testetöltés, a karácsony Istennek erről az akaratáról ad jelt. Istennek a világhoz való szereteté- ről beszél s erről szól az ige testet- öltéséről, Jézus Krisztus megszületéséről a karácsonyi evangélium. .

A kétféle irány között a küzdelem a keresztyénség létrejötte után is folyik. A keresztyénség reformáció előtti megromlása lényegileg onnan származik, hogy az ókori pogány felfogás tovább uralkodott az egyházban. A világ és a test megvetésében, a belőle adódó feladatok kerülésében, a kimenekülésben látták a keresztyén ember életének a fő célját. Világos, hogy ilyenformán a keresztyénség vezetése alatt álló emberiség a legkisebb mértékben sem oldotta meg a társadalom kérdéseit, s teljesen alkalmatlanná vált annak a teremtés utáni isteni parancsnak a teljesítésére, hogy az ember hajtsa uralma alá a földet. Nagyszerű ókori megindulások után a keresztyénség hosszú történelmi korszakaiban teljesen háttérbe szorult a teremtett világ tudományos megismerése, s ugyanúgy földi életproblémáink megoldása.

A reformáció korában újra érvényesült a incamatio értelme. Luther messzemenően levonta a testetöltés evangéliumának a következményeit. Felhagyott a kolostori élettel s a keresztyén ember földi hivatására olyan hangsúlyt tett, mint előtte a keresztyénségben senki. Ezzel egyidejűleg indult meg a teremtett világ titkainak tudományos feltárása, amelynek azonban a régi pogány vallásos felfogás érvényesülése a kérész tyenségben, különösen a római egyházban mindenképpen útját akarta állni. Amit azonban Isten akar, annak semmi sem állhatja útját. így kell értenünk azt, hogy az emberiség az új és legújabb korban egyre mélyebben behatol a teremtett világ, benne az emberi élet titkaiba, az anyag rejtelmeibe s egyre inkább urává lett az anyagi világnak, s a teremtettség erőinek. így jutott el az emberiség ebbe a mi korunkba, melyet az atomkorszak kezdetének nevezünk már is. Olyan erők birtokába jutott így az emberiség, hogy az emberi élet probléAz Északi Egyházkerület Tanácsának ülése

máit azok segítségével nagymértékben megoldhatja.

Mai történelmi korszakunkat éppen az jellemzi, hogy az emberiség eddig soha nem ismert tudása birtokában igyekszik ésszerűen berendezni földi lakóhelyét, s megoldani az emberiség eddig megoldhatatlannak látott kérdéseit.

Ha a világkeresztyénség mai alap- irányzatát jellemezni akarjuk, akkor a fenti gondolatmenet igazít el bennünket. Az Egyházak Világtanácsa gyűlésein s a nyugati teológiai irodalomban az incarnationak az igazsága és titka érvényesül mindjobban. A keresztyénség, főleg a protestantizmus többé nem abban látja feladatát, hogy az embereket kivonja a világból, hanem éppen ellenkezőleg: küldi őket a világba, tudatosítja előttük az emberiség nagy feladatait és segíti őket azok megoldásában. Az evanstoni világgyűlés már ilyen értelemben foglalkozott az emberiség mai nagy kérdéseivel s így foglalt állást amellett, hogy a vitás nemzetközi kérdéseket háború elkerülésével, békés úton, tárgyalások útján kell megoldani. Az Egyházait Világtanácsa ezévi központi bizottsági ülése Davosban ugyancsak ilyen alapon vette tervbe a gazdaságilag és kulturális téren elmaradott népek megsegítését.

A magyar protestáns egyházak, benne a mi evangélikus egyházunk, ennek a teológiai felfogásnak a képviselője idehaza is és a külföldön is. Ahogyan általában a világ protestáns egyházai elfordultak az életből menekülő pietizmustól, úgy mi is küzdünk az ellen, hogy a keresztyén hívek vallásukban olyan búvóhelyet lássanak, melyben elkerülhetik földi feladataik vállalását.

Világosan kell azonban látnunk, hogy amiképpen a testi, fizikai munkától sok ember még ma is irtózik, a régi világban pedig az ilyen munkát alacsonyrendű, szinte emberhez méltatlan dolognak tartották, úgy ma is szívesen menekül nem egy ember attól, hogy az anyag világát munkába vegye, megismerje s a legmagasabb erkölcsi elvek szerint átformálja.

Nagy és folytonos nevelő munkára van tehát szükség még ahhoz, hogy az incamatio igazsága érvényesüljön a keresztyénségben. így van ez a keresztyénség egészében, s különösképpen is a lutheranizmusban itthon is és a 'külföld felé is. A szüntelenül velünk lévő Ige, aki övéivel van a világ végezetéig, az ö ígérete szerint, nyilvánvalóan vezérli és segíti az egyházakat, a jó irányban.

Ez az a teológiai háttér, amely megérteti velünk mindazt, ami az egyházak nagy családjában, az Egyházak Világtanácsában, az Ökume- nében és idehaza is történik a mi evangélikus egyházunkban. Ez az az út, amelyen Isten vezeti a keresz- tyénséget, s amelyen engedelmesen járnunk kell. Ez az a szolgálat, amelyet az egyházaknak végezniük kell s ebben tárulnak fel azok a feladatok, melyek az egyházakat s az ő munkájukat annyira szükségesekké teszik korunkban«.

A püspök hosszan időzött az »egyházunk nemzetközi szolgálata« című tájékoztatásnál. Felhívta a figyelmet az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának magyarországi ülésére:

»Nagyon fontos, hogy egész egyházunk s valamennyi gyülekezetünk készüljön erre a nagy eseményre.

Erre azért is fel kell hívnunk egyházunkat, mert az esperes! jelentésekből kitűnik, hogy Evanston óta mintha lanyhult volna gyülekezeteinkben az ökumenikus érdeklődés. Ebben a tekintetben kétségtelenül mulasztást követtünk el, mivel személyes tapasztalatból tudom, hogy egyházunk népét, presbitereinket mód felett érdekli az ökumenikus munka, az egyház egységének és az érte folyó fáradozásnak sok kérdése.«

Vető püspök hangsúlyozta, hogy »nemzetközi kapcsolataink tekintetében igyekszünk jóviszonyt teremteni a lutheri reformáció országának, Németországnak az evangélikusaival. Reméljük, hogy az újesztendőben ezen a téren is komoly lépések történnek. Ezzel kapcssolatban legyen szabad megemlíteni, hogy a nénjet evangélikus egyházzal való kapcsolataink hasznos elmélyítését bizonyára szolgálni fogja az a könyvem, amelyet ezév őszén Berlinben adtak ki: »Vom Auf bau der Kirche in Ungarn« címen 350 oldal terjedelemben, fényképekkel illusztrálva s amelyben a felszabadulás utáni egyházi életünkről adok tájékoztatást.«

A hazai kérdésekről szólva, a püspök kijelentette:

»népünk második ötéves terve

első" népgazdasági éve különösen megköveteli az evangélikus

hívek helytállását és a lelkészek

jó szolgálatát a liivek nevelésében.«

A belső egyházi kérdésekről adott püspöki tájékoztató során a püspök jelentős nyilatkozatokat tett a Központi Alap előkészítéséről s az ezzel kapcsolatos egyházi feladatokról 1956-ban. Különösen arra figyelmeztetett, hogy a gyülekezetek »túlságosan eltérő közteher-viseiése« egyházunk nagy kérdése. A gyülekezetek döntő többsége áldozatkészen adakozik gyülekezetenkívüli célokra, más részük az adakozásnak ettől a szintjétől messze elmarad. »A túlságosan eltérő teherviselés okából a lelkészek szolgálatát is kritika tárgyává kell tenni bizonyos gyülekezetekben.« A püspök hangsúlyozta, hogy

■a Központi Alap az egyház egységének megnyilvánulása.«

Kijelentette, hogy a Központi Alap előkészítése közben az egész egyházra kiterjedő széles tárgyalás fog folyni, hogy mindenki meggyőződéssel támogassa a Központi Alapot.

Dr. Fekete Zoltán egyházkerületi felügyelő-helyettes is főként a Központi Alap előkészítésével foglalkozott elnöki megnyitó beszédében. Visszatekintett a múltba és megállapította, hogy a Horthy-konszakban egyházunk annyira szervezetlen és közösség nélküli volt, hogy pl. országos szervek gyűléseit! nagy ingatlanok vásárlására hoztak határozatokat akkor, amikor a szegény gyülekezetek segélykérvényekkel ostromolták ugyanezeket az országos testületeket, — minden eredmény nélkül. Dr. Fekete Zoltán felügyelőhelyettes hangsúlyozta, hogy igazságosan és egységesen kell eljárni a Központi Alap megszervezése közben. »A pénz mindig megvolt a mi egyházunkban, de sokszor elmaradtak az ehhez illő eredmények. Csak egy központi, józan gazdálkodás tudja a hívek egyházfenntartó pénzét mindig odajuttatni, ahol arra valóban szükség van.«' Kijelentette:

»az 1956. esztendő történelmi jelentőségű, mert egyházunk központi háztartásának évtizedek óta vajúdó kérdését veti fel és juttatja majd megoldáshoz.«

Halász Béla esperes a vita során hangsúlyozta, hogy a Központi Alap yalódi erkölcsi kérdés egyházunk egésze számára felvetve.

Bácsi Sándor püspökheiyettes felhívta a figyelmet arra, hogy minden gyülekezet minden gyakorlati szempontját figyelembe kell majd venni a Központi Alap előkészítésénél. »A különleges helyzeteket, a különleges gyülekezeti munkaterveket is figyelembe kell venni és ezeket bele kell dolgozni az országos tervbe.«

Az Északi Egyházkejrület Tanácsa testvéri egységben tárgyalta a Központi Alap kérdését és azt a határozatot hozta, hogy az egyházkerület pénztárával máris csatlakozik a többi budapesti közegyházi pénztárakhoz. Az Északi Egyházkerület háztartási ügyvitelét is tehát a többi budapesti közegyházi pénztárakkal együtt fogják intézni a jövőben.

Az Északi Egyházkerület Tanácsülésén harminc tárgysorozati pontot vitattak meg.

IMÁDSÁG

Isten jóvoltából ez új esztendőt is) elérheténk, melynek minden részeit; tegye ö Szent Felsége szerencséssé, egészségessé és boldoggá, s ingyen való kegyelmességibűl az követke- zendőket is engedje édes hazánkban eltölteni, és minden akadályokat elhárítani méltóztassék Szent Fiáért.

1677.

• O

Istennek ingyen való kegyelmessé- gébűl az újesztendőbe szenvedhető egésségben belépheténk; imádjuk azért érette az ő dicsőséges nagy nevét, s esedezzünk buzgó imádsá- ginkkal ő Szent Felségének, szánjon meg bennünket, szánja meg bennünk az ő dicsőségét, s könyörüle- tességibűl engedje ez új esztendőt édes hazánkban Szent Fiáért eltölte- nünk, Amen. 1678.

Thököly Imre újévnapi fohászai, naplójában.

EVANGÉLIKUS ÉLET

A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. VIII.. Puskin-u. 12. Telefon: U2—074. Szerkesztésért és kiadásért felel:

D. Dezséry László szerkesztő. Előfizetési árak:

Egy hóra 5.— Ft. negyedévre IS.— Ft, félévre 30.— Ft. egész évre 60.— Ft, Csekkszámla: 20.412—Vili.

10 000 példányban nyomatott

i 2-5568Ü5. Ath&iaeunj (F. v. Soproni BélaJ

I

A Déli Egyházkerület Tanácsának ülése

A Déli Egyházkerület Tanácsa D. Dezséry László püspök és dr. Vetsey

Aladár felkért felügyelő-helyettes elnöklésével december 20-én tartotta ülését az egyházkerület Puskin utcai székházának tanácstermében.

A tanácsülésen D. Dezséry László püspök hosszabb tájékoztatót adott egyházunk mai legfontosabb kérdéseiről.

A püspök nyilatkozott a nemzetközi helyzetről és többek között a következőket mondta: »Mindnyájunk számára meggyőződéssel és személyes odaállással támogatott világos irányzat az, hogy egyházunk szolgálatának tartalmát megszabja az a küzdelem, amelyet az emberiség a béke fenntartásáért vív.

Tapasztalataink és hitvallásaink arra vezetnek, hogy továbbra is részt veszünk a békéért folyó küzdelemben, mint azt eddig is tettük.«

»A genfi értekezlet idején egyházunk papsága és sajtója elvégezte a szükséges bizonyságtételt a népek békés együttélése kívánságának szellemében, a béke ügye mellett. Egyházunk kezdettől fogva világosan ■megmutatta, hogy hisz abban, hogy a háború nem elkerülhetetlen és abban, hogy a kettéosztott világban is meg lehet teremteni a feszültségek feloldásának és a nemzetközi kapcsolatoknak azt a szükséges rendjét, amely a népek békés együttműködését biztosítja.« »A genfi értekezletek után a békéért folyó küz-w delemnek új szakasza kezdődött, mely egyben a nemzeti egység megszilárdításának, a belső fegyelemnek időszaka is. Ez egyházi vonatkozásban is így áll. Egyházunk tagjait a nemzeti kötelességteljesítésre kell tanítanunk. A világ egyházaival való érintkezéseinket fenn kell tartanunk. A mi ökuménikus kapcsolataink kétségtelenül hozzájárulnak a nemzetközi feszültség enyhítéséhez.«

Ezután a püspök az Egyházak Vi- láytanácsa Központi Bizottságának magyarországi üléséről szólt, amely 1956. nyarán történik. »Ez az első eset, hogy ilyen méretű világgyűlés létesül hazánkban és általában a keleti területen. Ez az első eset, hogy a nyugati egyházi vezetőik meghívásunkra rászánták magukat _ arra, hogy ittlétükkel, az itt szerzett tapasztalatokkal kelljen lehetetlenné tenniök azokat a nyugati áskálódá- sokat, amelyek minket nem egyszer értek. Most nyilvánvaló lesz, hogy az egyházak együttműködése a mi részünkről lehetséges.«

A püspök ezután felhívta egyház- kerületét a Központi Bizottság tanulmányi anyagának megvitatására, majd így fejezte be szavait:

»Bizonyos, hogy gyülekezeteink egyöntetű bizonyságtétele kiséri majd ezt a gyűlést.«

Hazai kérdésekről szólván, Dezséry püspök megemlékezett arról, hogy »a lelkészek és gyülekezetek szolgálata különösen jelentős volt az elmúlt öt esztendő alatt a magyar- országi mezőgazdasági fejlődés és átalakulás folyamatában, a termelőszövetkezeti mozgalomban. A lel- készi kar sokszor és gondosan foglalkozott ezzel a kérdéssel. A lelkészek hűséges munkát végeztek a falvakban, egyházunk jövőjének biztosítása érdekében és a magyar parasztság szövetkezeti mozgalmának fejlődése érdekében. A munkát a lelkészek abban a szellemben végezték, hogy világosan látták a falu jövője és egyházunk falusi jövője között az összefüggést. Józanul mérlegelték, hogy a szövetkezeti mozgalom fejlődésével javul a mezőgazdasági termelés, javul a parasztság életszínvonala, ez pedig összefüggésben van hazánk egész népének jólétével.

Ahol igazi lelkipásztort szeretet nyilatkozott meg falusi híveink iránt, ott a gyülekezetek kívánatosnak ás áldásosnak tartották a lelkészek ilyen irányú szolgálatát is.«

A püspök kiemelte, hogy az elmúlt őszön a legnagyobb előrehaladás a Tolna-baranyai és a Somogy-zalai egyházmegyében történt, valamint régebbi eredmények megszilárdítása Békés megyében. Az egyházkerület tanácsa felhatalmazta a püspököt, hogy dicsérő püspöki irattal tüntethessen ki hazafiasán működő lelkészeket. Az egyházkerület tanácsa felhívta az egyházkerületi lelkészeket arra, hogy a hívek nevelésével mozdítsák elő a nemzeti célok elérését. •

A püspök az egj”ház belső kérdéseiről szólva, hosszan foglalkozott a Központi Alap előkészítésének kérdéseivel. »Azt hiszem, hogy e helyen nem kell különösen indokoljam azt, hogy egyházunk egységének valódi kifejezője az egyház háztartási egysége. A Központi Alap ezt valósítja meg. Kis gyülekezeteknek, országos egyházi munkáinknak támogatására kell megszerveznünk a Központi

Alapot. De ennél is többet teszünk; amikor azt megszervezzük. Egyházunk hitbeli, elvi, magatartásbeli egységét is építjük.

A Központi Alapról szólván, a püspök hangsúlyozta, hogy »a Központi Alap előkészítése közben a legszélesebb demokratizmussal kell élni. Minden illetékest még kell hallgatni, tapintattal és türelemmel kell tanácskoznunk, de ugyanakkor ezt a nagy szolgálatot, amelyet egyházunk jövője érdekében végzünk, nagy belső eréllyel, fegyelemmel és a kérdés valóban komojyanvétélével kell elvégeznünk.«

Ehhez a kérdéshez hozzászólván többek között dr. Göttche Ervin egyházkerületi ügyész rámutatott arra, hogy nagyjelentőségű lesz a Központi Alapra vonatkozó közgyűlési határozatok előkészítése és fogalmazása, mert »a kodifikálásban nagy nevelő erő van. A Központi Alap rendszerének kodifikálása közben alakul majd ki a hívek, a presbitériumok teljes egyetértése a Központi Alap célkitűzésével.«

A püspök beszámolt a Keresztyén Enekeskönyv új kiadásáról és méltatta annak jelentőségét. Az egyházkerület tanácsa köszönetét mondott az Egyházegyetem Sajtóosztályának az eredményes és áldozatkész munkáért, amellyel az Énekeskönyvet kiadta. ,

A püspök beszámolt a nyári lelkészkonferenciákról és megállapította: »A gyülekezetek egyenlő teherviseléssel áldoztak a lelkészelv továbbképzésére.

A lelkészi fraternitas ismét erősödött.

Az elmúlt évihez viszonyítva a lel- készkonferenciák tudományos színvonala magasabb volt. A lelkészek ■nagy belső fejlődésről tettek tanúságot abban a tekintetben, ahogyan országos egyházi és nemzeti feladatainkat megértik és szolgálják.

A nyári lelkészkonlerenciákiMi igen sok javaslat, munka terv, feladat bontakozott ki s ez megerősítette a lelkészi kar egységét és ebben megmutatkozott egyházi életünk belső demokráciája.«

Az esperest értekezletekről szólva a püspök kijelentette hogy »az esperesekkel folytatott értekezleteken keresztül erőteljesen lehet építeni az egész egyház és az egész lelkészt kar hitbeli, magatartásbeli, elvi és eljárásbeli egyházi egységét.« Kiemelte, hogy »az esperesi értekezletek hasznos szolgálatot végeztek az állam és egyház közötti viszony helyes és gyümölcsöző kialakítása érdekében.«

A püspök beszéde második részében hosszan ismertette és magyarázta az évközben kiadott nagyobb- jelentőségű közegyházi intézkedéseket és rendeleteket. A kiadott rendeletek indokolásával együtt irányadó megjegyzéseket tett a kiadott rendelkezések célkitűzésére vonatkozóan. Az egyházkerület tanácsa úgy határozott, hogy az egyházkerület gondoskodjék ezeknek a szempontoknak megismertetéséről a gyülekezetekben és gondoskodjék arról, hogy az egyházi munka ezekhez mindenütt alkalmazkodjék.

Az egyházkerület népmozgalmi statisztikájával kapcsolatban az egyházkerület tanácsa megállapította, hogy 1954-ben az egyházi funkciók száma növekedett az előző évihez képest.

Az egyházi háztartási kérdések tárgysorozatával kapcsolatban megállapították, hogy 1954-ben a Déli Egyházkerülethez tartozó egyház- községek bevételei az előző évihez képest csaknem egymillió forinttal emelkedtek.

_ Az egyházkerület tanácsa az 1958, évi templomépítési offertóriumra a kölesdi egyházközséghez tartozó hangospusztai leányegyházközséget javasolta, amelynek templomát renoválni kell. Az országos offertó- rium felét tehát ez a kis, főleg felvidéki evangélikus telepesekből álló filia fogja kapni a Déli Egyházkerületben. Az egyházkerület tanácsa az 1956. évi Gyülekezeti Segélyre a kötéséi egyházközséghez tartozó so- mogymeggyesi léányegyháaközség templomát ajánlotta. A somogy- meggyesi templomot a Gyülekezeti Segély 1956. évi gyűjtésével teljesen befejezik.

Az egyházkerület tanácsa igen jelentős javaslatot tett az Egyház- egyetem Tanácsának a nyugdíjas lelkészek helyzetére és szolgálatára nézve. A Déli Egyházkerület fóti Mandák Mária Intézetéről és mátra- szentistváni üzemi üdülőjéről hálára indító jelentések hangzottak el.

Az egyházkerület tanácsának ülésén huszonnyolc tárgysorozati pont szerepelt.

örökbefogadna gyermektelen evangélikus házaspár teljesen árva leánykát, vagy fiái. féléves kortól két éves korig. Érdeklőcftii Eva-ng. Esperesi Hivatal, Orosháza oínnwíf kérjük*