Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)
1956-09-30 / 40. szám
_ Szeptember 23-án, vasárnap a béri gyülekezet bálaadö Istentiszteletre gyülekezett egybe. Hálaadással gyülekeztek kívülről renovált templomukba és imádsággal, énekléssel, igchallgatással örvendeztek Isten előtt. A gyülekezet örömében osztozott D. űr. Vető Lajos püspök, aki az ünnepi istentiszteleten igét hirdetett. Ä béri gyülekezet bélssod© ünnepe A béri gyülekezet sokáig a közeli Vanyarc filiája volt. A szóbeszéd szerint önállósulása egészen különös körülmények között történt 1662-ben. A bériek szorgalmasan jártak az anyaegyház templomába. Egy alkalommal — a monda szerint — korán érkeztek, s hogy kipihenjék fáradalmukat, beültek a templom padjaiba, azokra a helyekre, melyeket a vanyarciak ősi szokás szerint maguknak tartottak fenn. Ebből lett a baj, mert a krónika szerint a vanyarciak vaskos rézcsatos Tranoseius-énekesköny- veik segítségével elzavarták helyükről a meglepett filia buzgó híveit. Állítólag ekkor született meg az önállósulás gondolata. Mindenesetre tény, hogy • 1662 óta létezik az önálló béri gyülekezet és mindmáig nem bánta meg, hogy saját lábára állt. Sőt, a gyülekezet lelkészei a próbatételek ellenére is szívesen és sokáig szolgáltak itt. 1700-ban a váci katolikus püspök vizitátorai csak az elhagyott templomromokat találták itt, de a lelkész magánházaknál tartott istentiszteletet. 1774-ben tűzvész pusztította el a templomot és a parókiát. Neves papjaik is voltak. Morav- csik Mihály Bérről Aszódra kerülve 1867-ben a modem gimnázium alapítója lett. Béren lelkészkedett 1896—1943 között Milialovics Samu (egyetemes felügyelőnk édesatyja), aki 18 éven át esperes volt és püspökségét éppen helyes lutheri magatartása miatt akadályozták meg. Álláspontja ui. az volt, hogy az igét kinek-kinek anyanyelvén kell hirdetni. Az ő műve volt a templom bővítése. Szószéken és utcán és otthonokban egyaránt érvényesítette biblikus meggyőződését. A gyülekezet ma is tisztelettel emlékezik lelkészére és nevelő hatása ma is érezhető. A püspököt megérkezésekor Révész László gyülekezeti lelkész, Tas- nády András felügyelő és a presbitérium. üdvözölte, majd felkeresték a temetőben Mihalovics Samu volt lelkész sírját. Az istentisztelet Révész László szolgálatával kezdődött, majd dr. Vető püspök ment szószékre. Lk. 14. 1—11 alapján prédikált. Nagy öröm — mondotta a püspök —•, hogy együtt énekelhetünk és imádkozhatunk, de még nagyobb, hogy Isten szól hozzánk igéjében s örökkévaló tanításokat, biztos útmutatást ad. nekünk, gyermekeinek. Ezután a keresztyén szabadságról szólott, amelyre Jézus Krisztus váltott meg minket. Ezzel a keresztyén szabadsággal élni is kell tudnunk — mondotta. — Jézus nem bűnre szabadított meg minket. Jézus Krisztus keresztjéről sugárzik felénk a szabadság fénye, mert ott győzte le a bűnt s a halált. Isten gyermekei annyiban szabadok, amennyiben van bennük Krisztus-hit. Az istentisztelet után a püspök és munkatársai a parókián baráti beszélgetést folytattak a presbiterekkel. A délutáni kátéprédikációt Turcsányi Károly egyházkerületi lelkész, az esti istentiszteletet Tes- sényi Kornél püspöki titkár tartotta. Eljövöben visszatekintünk a községre. Félkörben meredek oldalú, vulkanikus eredetű hegyek tartják ölükben. A hegyoldalból itt is, ott is hatalmas szikladarabok állnak ki, »óriások könnycseppjei« ahogyan az egyik szomszédos lelkész elnevezte őket. Az őszi pompában tündöklő szőlőhegy sok ízes gyümölcsöt kínál a bériek ünnepi asztalára s az országéra is. Az erdők fáiban, falvak kőfalaiban, nemesívű templomtornyok régi román és gót kicsiny ablakaiban, a várromokban, családok neveiben, az öltözködésben, a nép magatartásában itt Nógrádban benne él a magyar nép változatos, sokszínű történelme. A szomszédos bujáki vár faláról nézte Tinódi Lantos Sebestyén a magyar nép szabadságviadalát. A szabadság költőjének dala ma is ott cseng az őszi verőfényben sárguló, hamvas szilvát és szőlőfürtöt rejtő levelek csendjében, de a nógrádi magyar nép szívében is. Tessényi Kornél Kérusművefc A Budai Egyházmegye kórusmű pályázatának díjnyertes művei Kapi Králik Jenő: A 98. zsoltár 5.— Endre Béla: Ne hagyj elesnem 3.50 Gárdonyi Zoltán: Énekeljetek az Ümak 2.50 Evangélikus Egyetemes Sajtó- osztáiy, Budapest, VIII., Puskin u. 12. Csekkszámlaszám: 220.278 F«*jz&«ro sz&zéto, | i>\), LEVELE A KÓMABELIEKHEZ ötven évvel ezelőtt, 1906-ban szentelte pappá Haniffel Sándort Gylírát z Ferenc püspök. Ma nyugdíjas lelkészként él Dunaföldváron, vejé- nek, Mihácsi Lajos lelkésznek gyülekezetében. Pappá szentelésének ötvenedik évfordulójára egykori sár- szentmiklósi gyülekezete dísztávirattal köszöntötte, a dunaföldvári hívek pedig, akiknek minden hónap harmadik vasárnapján hirdeti az evangéliumot, meleg ünneplésben részesítették. Szabó János felügyelő a gyülekezet nevében, Kovács Jolánba pedig az ifjúság nevében köszöntötte. Lapunk olvasótábora nevében Isten iránti hálával köszöntjük jubiláló lelkésztestvérünket, azzal az imádságos kéréssel, hogy továbbra is sokáig hűséggel és jó egészségben szolgálhasson Isten igéjével! A Fóti Beimissziói Otthonban szeptember • 30-án ifjúsági csendesnap lesz. A napi program ösz- szefoglaló címe: Fásult lelkek pásztora. Megnyitót Muntag Andor segédlelkész mond: »Pásztor után kiált ma a lélek« címen. Ezután igehirdetés következik a fóti templomiban Benczúr László püspöki titkár szolgálatával Mal 1, 5 alapján, »Nem nekünk nehéz hinni, Istennek nehéz szeretni« címmel. A napi program alapja ezután is Malakiás könyve. A bibliakör »Istent félnünk és szeretnünk kell« címen Mai 1,6—14 alapján, az előadások »Isten nem változott meg, nekünk kell megváltoznunk« és »Igazak a Te útjaid« címen Mezősi György és Dóka Zoltán segédlelkész szolgálatával, a záróáhítat pedig »Szent papi nép vagyunk« Sárkány Tibor segédlelkész szolgálatával van tervbe véve. A Sajtóosztály új kiadványai Október hónapban az Evangélikus Egyetemes Sajtóosztály több új kiadványa hagyja el a nyomdát. A híveink érdeklődésére bizonnyal számító kiadványok már megrendelhetők az Evangélikus Egyetemes Sajtóosztály 220 278. számú csekkszámláján. Október első napjaiban jelenik meg a kedvelt Útmutató a Biblia rendszeres olvasásához. Híveink évről évre szeretettel várják és hűséggel forgatják az igeolvasásnak ezt az áldott segítő eszközét. Ára ez idén is 8,— Ft. A lelkészi hivatalok munkáját segíti a nyomtatott szórvány-istentiszteleti értesítés és az egyházközségi tanácsülésre (s más ülésekre) szóló meghívó. Mindkettő kapható a Sajtóosztályon, levelezőlap formájában 12 fillérért, borítékba helyezhető formában 10 fillérért. XVII. — Izrael felelőssége. — 10. r. PÁL, A POGÁNYOK APOSTOLA egy titkot hordoz magában. És ez a titok: népének égő szeretete. Ez a szeretet olyan mélységeket ér el, ahova emberi szem és gondolat szinte nem is tudja követni: Pál saját elkárhozását is felajánlja cserébe Izrael üdvösségéért! (9, 1—3). S ez a szeretet nem valami földi, emberi elfogult indulat, hanem a kinyilat-* koztatás szolgájának elkötelezettsége a kinyilatkoztatás népe Iránt. Mert Pál Krisztus szolgája (1,1!) azért van elkötelezve életre-faalálra a népnek, melyből Krisztus test szerint való (9, 5). S annál nagyobb fájdalommal tölti el Izrael tragédiájának látta. Mert valósággal tragédia az, hogy e nép tele van buzgósággal Isten iránt —, de helytelenül. Égő vággyal keresi Istent —, de nem ott, ahol megtalálható. Sőt éppen ez a buzgósága és istenkeresése lesz vesztévé. Mert a törvény útján keresi s nem az evangélium s a hit útján. A maga igazságát akarja érvényesíteni, más szóval: Igaz akar lenni Isten előtt a maga érdemeiből, ahelyett, hogy utat engedne Isten igazságának: elfogadná a kegyelmet, amit Isten ingyen, Krisztusért kínál neki. — íme, újra itt vagyunk a Római levél — s bizonnyal az egész Üjtestamentom — közepénél: törvény vagy evangélium, hit vagy cselekedet, érdemekből való megigazulás, vagy ingyen kegyelemből? Ezekben a kizáró ellentétpárokban gondolkodik az apostol és nyomán a reformáció is. S valóban ez az életünk gyökérkérdése, még ha sokan nem tudunk is, vagy nem akarunk tudni róla: Hogyan áll-hatok meg Isten színe előtt, hogyan juthatok üdvösségre? Így — vagy úgy. IZRAEL roppant felelőssége abban van, hogy mindez előtte tudott dolog, sőt ez igazán az életének a tengelye. A »beszéd« (8. v.), az Isten igéje igazán közel van hozzá. Hiszen Isten csakugyan elsősorban nekik adta Igéjét. Hány próféta hirdette ezt az igét Mózestől — Malakiásig! És ők épp ezt a hirdetett igét végzetesen félreértették. Lépcsőt akartak belőle építeni — ez a törvény útja — mely a mennybe vezet, amin fel lehet hágni Isten közelébe, s nem vették észre, hogy az ige út amin Isten száll alá — ez az evangélium — hozzájuk. S végül is így építettek falat maguk és Isten közé. EZ A FELELŐSSÉG a mindenkori igehallgató gyülekezet felelőssége, az egyház felelőssége. Az ige halló füleket és értő szíveket kíván — sőt meg is teremti azokat — s így juthatunk hitre. S ebben a hitben hívjuk segítségül Istent — és nem hiába. S ha Izrael — az egyfcáz — nem hallja meg az igét s hallván is, nem jut hitre? Akkor sem tér vissza az ige üresen. Akkor azok fogják megtalálni az Urat, akik nem keresték s népe lesz az, amely addig nem volt népe: a pogányság! — Izrael megkeményedése a pogányok megtérését munkálja — és viszont. De erről — Isten üdv-háztartásának csodálatos és titokzatos rendjéről — majd a következő fejezetben haliunk. Most csak azt akarja Pál szívünkbe vésni, hogy Isten az egész világnak »kegyelemben gazdag ura« (12. v.) — S mintha napjainkban kapnánk erről szemléltetést az ún. Ifjú Egyházak életéből. Ahogyan éled, sarjad, virágzik és gyümölcsöt terem India és a szigetvilág s Afrika • keresztyénsége — s ahogyan az elöregedés és kiszikkadás félelmetes jeleit mutatja az Óvilág, Európa egyházi élete — lehetetlen nem a Római Levélnek erre a fejezetére gondolnunk! S vigasztalásunk nem lehet egyébben, mint abban, hogy az ige ma is megelevenítő erő s amíg hirdettetik — és még hirdette tik! — addig új életre ébresztheti a magával megelégedett Izraelt —, az elbizakodott és felelőtlen egyházat is. Groó Gyula külföldi egyházi hírek AZ IZLANDI LUTHERÁNUS egyház — amint lapunkban hírt adtunk már róla — most ünnepli megalapításának 900 éves évfordulóját. Ebből az alkalomból dr. C. Lund-Quist, a Lutheránus Világszövetség főtitkára üdvözlő levelet küldött Asmundur Gusmundsson izlandi püspöknek, melyben a következőket írja: önökkel együtt örülünk, hogy a keresztyén hit megmaradt elevenen századokon keresztül. A Világszövetség tagegyházai eigyek önökkel a ma- gasztalásban és a hálaadásban Isten áldásaiért, amelyeket önöknek adott. Imádkozunk Istenhez, hogy ezután is adjon hűséges pásztorokat és hazájához hű népet. A NEWS BUREAU július 30-i száma hírt ad arról, hogy a magyar- országi evangélikus egyház új ko- rálkönyveket készít, valamint D. De- zséry László püspök és Csepregi Béla lelkész Finnországban tett látogatásáról. A SZLOVÁKIAI Füleken, az egykori történelmi evangélikusság színhelyén evangélikus imaházat szenteltek fel, egybeépítve a parókiával. A felszentelésen Szabó esperes magyar nyelven, Cüth alesperes szlovákul prédikált. Fülek és környéke evangélikusai nagy számban vettek részt az ünnepségen. A finn testvérnép földje is sokarcú ország. Különböző szempontú utazók, kirándulók, túristák más és más képet festettek és festenek róla. Volt, aki lelkesedett még a háború előtti demokráciájáért, a nép legalsó rétegéig elható általános műveltségéért, a nép hagyományos becsületességéért, ismét más figyelemre méltatta az erkölcsök romlását vagy az iszákosság terjedését északi testvéreink között. Mi az egyház emberei leginkább a nép széles rétegét átjáró és a gyülekezetek életét elevenítő lelki ébredést mozgalmak iránt érdeklődtünk és a beszámolóink nyomán evangélikus népünk szívében olyan kép alakult ki Finnországról, hogy az a lelki ébredés országa, a finn nép az ébredés népe. Nyári kéthetes finnországi tartózkodásom után a sok érdeklődő kérdései között rendszerint szerepel ez a kérdés: hogyan áll a lelki ébredés ügye a mai Finnországban? Éppen ezért ebben a beszámolómban erre a kérdésre próbálók válaszolni, »Nem élünk különösebb ébredést időket, de azért prédikáljuk a Krisztust és hiszünk benne úgy mint azelőtt« — mondta Viljanen Paavo temperet lelltész, akivel a laestadia- nusok oului vagy nyári szeuratján (összejövetelén) találkoztunk. S közben egy városszéli modern népiskola sporttelepén egy hatalmas sálortemplomban és annak környékén mintegy 30 000 ember hallgatta három napon keresztül ez igét. Kilenc évvel ezelőtt az ennek megfelelő iisalmi szeuraton 10—12 000- en, 1939-ben a kérni szeuraton 7—800-en voltak együtt, hogy csak azokat _ az éveket említsem, amikor én is szemtanú lehettem. Hasonlóan megfigyelhető ez az emelkedés más ébredési mozgalmak nyári összejövetelének résztvevőit tekintve is. A felébredtek savonlinnai ünnepein 20 000-en, a hedvergiá- nusok evangéliumi-ünnepén Helsinkiben 10 000-en, az imádkozok kalanti jubileumi gyűlésén ugyancsak 10 000-en voltak jelen. Pedig ezek mind régi keletű 100—200 éves mozgalmak, melyek szigorúan a lutheri hitvallások alapján állva a történeti evangélikus egyház keretein belül, az evangélikus gyülekezeteket éltetve hatnak és munkálkodnak. Mi a magyarázata annak, hogy a mennyei tűz első fellángolása 100—200 év alatt se lohadt le, sőt az utolsó évtizedekben, anélkül, hogy különösebb ébredési időket élnénk át, ilyen letagadhatatlan módon erősödik, s hogy a felébredt és hivő tömegek többszöröződnek'! As ébredés as Isten ajándéka —■ e felől ezekben a mozgalmakban semmi kétség nincs. Éppen azért ezeknek a történeti mozgalmaknak a körében sohasem vállalkoztak arra, hogy csinálják, erőltessék cs ébredést. Finnországban is van olyan lelkészt csoport, amelyik mindenáron munkálni akar- ja az ébredést. Fáradhatatlanul imádkozik, szorgoskodik és áldoz a még meg nem mozgatott rétegek ébresztéséért. Nem is minden eredmény nélkül. De ez a sürgés-forgás teljesen idegen a történelmi mozgalmaktól. Akik egyszer átélték a Szentlélek munkálta ébredést, azok többé nem vállalkoznak arra, hogy emberi erővel, vagy buzgólkodással támaszszák azt. Még csak siettetni sem merik. De lankadatlan hűséggel gondozzák a mennyből kapott tüzet. Aki nem ismerős a tényekkel, nehezen hinné el, hogy a finn ébredési mozgalmakban az ébresztő karizmáknál és szolgálatnál nagyobb szerepe van a pásztoroló, lelkigondozó karizmáiknak s szolgálatnak. Még olyan nagy jelentőségű ébredési vezérférfi is mint pl. Ruotsalainen Paavo, sokkal inkább volt lelkigondozó mint ébresztő. A parasztpróféta a szomszéd faluba sem ment el, hogy felébressze azokat, akik még lelkileg alszanak, de ha tudomására jutott, hogy 200—300 vagy 500 km-re ébredeznek a lelkek, akkor már nem tudott nyugton dolgozgatni a tanyáján, hanem nyakába kerítette nyirfahéj-tarrisznyáját és elindult gyalogszerrel is, hogy megnézze »mit művel az Úrnak Lelke azon a vidéken«. És azután páratlan bölcsességgel, el nem fogyó türelemmel tanácsolta, vezetgette, tanítgatta az ébredező lelkeket. És ilyen karizmákban sohasem szűkölködtek. ezek a mozgalmak. Az ébredés fennmaradásának és továbbhódításának talán ez a fáradhatatlan és hűséges lelki gondozói munka az egyik legjelentősebb tényezője. Összejövetelek szervezése és látogatása sohase volt teher a finn hivő tömegeknek. A szeurat ezelcnek a mozgalmaknak életformája és egyúttal legfontosabb munkamódszere. Nem változtatott a tényen, hogy a résztvevőket egy otthon népe vagy a kisszámú szomszédság nyújtotta, vagy pedig egy országos alkalom toborozta tízezrével. A lényeg az volt, hogy ott találkoztak egymással, az Igével és az Igében magával Jézus Krisztussal. Megszámlálhatatlanul nagy számban tartották és tartják ezeket az összejöveteleket. A fentebb említett nagy nyári hagyományos országos találkozók mellett az elmúlt nyáron is talán százat is meghaladott az olyan körzeti összejövetelek száma, ahol ezres tömegek vettek részt az Ige hallgatásában. Az ébredési mozgalmakhoz tartozó több száz lelkész mellett a laikus igehirdetők még nagyobb számban szolgálnak az Igével ezeken az alkalmakon. Ha nem is veszik észre, hogy most Isten különösebb időket adott az ébredésrei prédikálják a Krisztust és hisznek Benne mint azelőtt — ahogyan Viljanen Paavo mondta. És Itözben az Ige most sem tér vissza üresen, hanem itt is, ott is megragad ;némelyeket, újakat és eddig közömbösöket. A hívő családi kör, felébredt otthon felmérhetetlen jelentőségű az ébredés nem- zedékről-nemzedékre való megőrzésében. A finn lelki mozgalmakban ritka az jín. összejövetelt keresztyén típusa, aki otthoni rendezetlen dolgai elől menekül a szeuratra, hogy ott élje a maga keresztyéni életét. Sokkal általánosabb az a jelenség, hogy egy megtérő, ill. felébredő ember az otthonába hívja, viszi az Ige szolgáit, ill. a hivő testvéreket. És amelllett az összejövetelre elviszi egész családját a karonülö gyermekektől elkezdve. Az ébredési mozgalmak területén sokkal kevésbé van meg nemzedékek válsága éppen egyházi vagy lelki szempontból mint más családokban. A.z oului nagy szeuraton pl. megraga.dó volt a többtízezres gyülekezetben az ifjúság nagyarányú részvétele az apró gyerekektől kezdve az egyetemista ifjúságig. Az otthon és a családi kör konzerváló erejére legjellemzőbb, hogy ezekben a mozgalmakban nagy számmal vannak az ébredés törzscsaládjai, ha nem értjük félre, dinasztiái, amelyekben a dédapa és a dédanya már a mozgalom kezdetén felébredt és hitrejutott. És azóta az egymást váltó nemzedékek változatlanul viszik tovább a mennyei tüzet. Hogy ennek ellenére sem jelentkezett a második vagy harmadik nemzedéket jellemezni szokott . ellanyhulás vagy meghdegülés, annak az a magyarázata, hogy a mozgalom köreiben sohasem, elégedtek meg bizonyos betanult, elsajátított kegyességi formák meglétével, hanem személyes döntésnek, egyéni megtérésnek látták mindig a szükségességét, meg azután Isten is adott újabb és újabb ébredési időket. Az otthonok megtartó erejét és a családi kör belső misszióját támogatják és kipótolják a mozgalmak által fenntartott népfőiskolák és egyetemista otthonok. Az előbbiekben a falusi fiatalok, az utóbbiakban a továbbtanuló ifjúság talál egykorú és azonos problémakörű fiúk és leányok között olyan testvéri közösséget, amely nagy segítséget nyújt az egy életre szóló jó döntés meghozásához és a kegyelemben való meggyökerezéshez, A hivatalos egyház pozitív értékelése sem elhanyagolható tényező az ébredési mozgalmak megmaradásában és folyamatos erősödésében. Az ébredés ellen hadakozó, az ébredés szolgáit elhallgattatni akaró egyházi vezető már csak a történelem lapjain található a finn evangélikus egyházban. Bár a mozgalmak és a hivatalos egyház viszonya sohasem volt súrlódásmentes. JVla is vannak problémák, viták, adódnak összekülönbözések, de hogy az ébredési mozgalmakban a finn evangélikus egyház Isten nagy ajándékát bírja, s hogy azok a lutheri reformáció eredeti értékeinek a népi kegyesség gyakorlatába való átvitelében s a finn nép erkölcsének a megszilárdításában pótolhatatlan szolgálatot végeztek és végeznek, afelől mindenki teljes egyetértésben van. Képzett teológusok — és nemcsak finnek, hanem külföldiek is — tanulmányozzák - a finn ébredési mozgalmak történetét, tanítását, kegyességformáit, tárják fel és teszik közkinccsé azokat a drága értékeket, amelyek sok esetben a nép egyszerű fiainak a lelkén szűrődtek át és tükröznek valamit Isten örök és változhatatlan evangéliumából. Azoktól a vezető agyházi férfiaktól, akikkel rövid két hét atatt találkozhattunk, csak a Szentlélek munkájának kijáró megbecsülés, elismerés és tárgyilagos értékelés szavait hallhattuk a különböző ébredési mozgalmakat illetően, személyes beszélgetésben éppen úgy, mint a legnagyobb nyilvánosság előtt. Ezért is ragaszkodik mindegyik mozgalom olyan hűségesen a finn evangélikus népegyházban felismert szeretett anya- szentegyházához. Csepregi Béla AZ ÉBREDÉS ORSZÁGÁBAN
