Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)

1956-09-30 / 40. szám

Megerősített bizonyosság — 1. Kor 1, 4—9. — A jövő titka mindenki számára iz­gató kérdés. Bizonytalanságban len­ni a jövő. a holnap, vagy éppen a kö­vetkező óra felől, nem jó dolog, ezt senki sem szereti. Nemcsak képzele­tünket, gondolatainkat foglalkoztató, hanem, meg kell vallanunk, egész valónkat érintő kérdés. Ezért ideges és izgul a vizsga és az eredmény- hirdetés között a diák. Ezért a vizs­gálat után az orvos szavát hallgató s arcát fürkésző súlyos beteg. Bi­zonytalan kimenetelű események előtt és sorsdöntő órában ezért ki­csi és nagy, gyermek és felnőtt, fia­tal és öreg egyaránt. >..a Krisztus napjáról. Azok számára, akik hisznek az örök életben, akik az egyház tagjai­nak vallják magukat, szintén nem közömbös dolog a jövő. Nem kö­zömbös az egyház jövője, holnapja. Mi lesz még addig a napig? A Krisz­tus napjáig, mikor e földön küszködő egyház is odaáll Ura elé, hogy meg­ítéltessék? Miben ítéltetik meg és miben mentetik fel? Növekszik-e addig a Krisztus ismeretében, vagy sem? Nem veti-e meg Isten kegyel­mének rá áradó ajándékait? Hirde­ti-e valóban a rábízott jó hírt? El fogja-e végezni a szolgálatot, amely reá bízatott a világban a világért? S hogyan végezi azt? Tud-e szere- tetben egy test, a Krisztus teste lenni? Vagy ►►•bűn, tévelygés és sza­kadás« árad el benne? — És tagjai­nak jövője, örök sorsunk sem kö­zömbös. Ha semmiben nem jó bi­zonytalanságban lenni, úgy itt sem. Hogyan maradhatnánk hát bizony­talanságban nyugodtan éppen örök életünk kérdésében!? ■ ■. Isten hűségéről Isten nem is hagyott minket bi­zonytalanságban. ö azt akarja, hogy bizonyosak legyünk ebben. Hiszen bizonyosságunk alapja éppen az Ö hűsége, változjhatatlanséga. Ö ugyan­az marad az ember irányában, minit mikor egyetlen Fiát adta érte. Nem másítja meg elhívó szavát, mellyel keresatségünkben a Krisztus közös­ségébe hívott minket, ö, a nekünk magát Krisztusban kinyilatkoztató hű Isten a mi bizonyosságunk alap­ja. Ezért szabad nekünk az egyház sorsát s a mi örök sorsunkat csak Krisztuson keresztül nézni. Hiszen bármely tárgyat, eseményt vagy dolgot számtalan szempontból lehet vizsgálni. Valahányszor más és más oldalról tekintünk rá, mindig válto­zik a kép. Más és más vonása ötlik szemünkbe otthonunknak is, ha kí­vülről tekintünk ajtajára, vagy, ha a szobában nézünk körül. Más és más gondolatok elevenednek meg előttünk, új és különböző emlékek élednek fel gondolatvilágunkban aszerint, hogy miféle szempontból nézünk rá. így van ez az egyházzal is. Nézhetem vallásos szempontból, de tekinthetek rá társadalmi szem­pont alapján is. Más a kép, ha az ünnepi, templomi gyülekezetre né­zek, s ismét más, ha tagjainak hét­köznapjába tekintek bele. Mikor lá­tom jól? Milyen oldalról kell ráte­kintenem, hogy helyesen lássam? — Krisztuson keresztül. Mennyivel kevesebb lenne a sirán­kozás, a tépelődés, a hiábavaló ön- matcangolás, a lemondó legyintés, s mennyivel több lenne akkor az öröm és a hálaadás, mikpr az egy­házra tekintünk, ha azt mindig őrajta keresztül néznénk. A korint- husi gyülekezet állapotára nézve is lehetett volna siránkozni, tépelődni, kétségeskedni, vagy lemondva le- gyinteni. Életében ott volt a bűn, a tévelygés, a pártos kod ás, és tagjai­nak élete sem volt mentes a szenny­től, és Pál apostol mégis hálát ad a gyülekezetért. Mert Krisztuson keresztül nézi. Ezért bizonyos a gyü­lekezet jövője felől, s tagjainak örök sorsára vonatkozóan. Tudja, hogy a jövő a Krisztussal való kö­zösség teljessé válásának napja. Az út odáig teherpróba, kereszt és kí­sértés között vezet, de a hű Isten megerősíti egyházát, hogy elérje a célt. Ez Isten hűségén alapuló bizo­nyosságunk. ... hűségének jeleiről Van-e valami jele hát az Ö hűsé­gének, hogy ilyen bizonyosak lehe­tünk ebben? Van. Mint végtelen kincs sok kicsi darabból halmozó­dik hatalmas gazdagsággá, úgy hal­mozódik Istenben való Idmondha- íatlan gazdagsággá az ő hűségének számtalan jele. Az apostol hármat emel ki közülük: a hitet, a kegyel­mi ajándékokat és a gyülekezet vá­rakozását. Az a bőkezűség, ahogy Isten meggazdagította a gyülekeze­tét hitben, amilyen gazdagon adta a kegyelmi ajándékokat, s ahogy tel­jessé tette a gyülekezet várakozását visszatérő Urára, mintegy megbizo- nycs.itja, megerősíti őt abban, hogy a hű Isten célhoz juttatja egyhá- eát. Hogy teher, próba, kereszt és kísértés között is megerősíti tagjait feddhetetlenségben. Isten megerősít minket is bizo­nyosságunkban, mert hűségének je­lei ma is megmutatkoznak, legfel­jebb vaksi szemünk nem látja csu­pán, s hitetlen voltunk nem érti meg és nem fogja fel őket. Meg­nyíló szolgálati lehetőségek, -felso­rakozó feladatok mind az ő hűségé­nek jelei. S ki tudná felsorolni »a bizonyságoknak fellegét«, melyek mind megerősítenek bennünket ab­ban a bizonyosságban, hogy Krisztus napján érte megnyerjük az örök életet s a földön küszködő egyház jövője akkor a teljes közösség lesz Övele, a teljes részesedés a megdi- csőült Krisztus sorsában. Bánfi Béla tn — D. ár. Vető Lajos püspök, szep­tember 23-án a vári templomban lelkésszé szentelte Szelényi Zoltán lelkész jelöltet. — A pesthidegkúti evangélikus egyházközség templomában (Buda­pest, Ií/a. Szent István út 9. sz.) folyó hó 30-án, vasárnap délután 6 órai kezdettel hangversenyt rendez, amelyen Bach, Beethoven, Haydn, Mozart, Kapi-Králik stb. műveiből szolgál a gyülekezet énekkara, a bu- dahegyvidéki ifjúsági énekkar, Me­rényi Ferenc, Salacz Gyula és T rajt! er Gábor. A hangverseny per­selypénze a templomi továbbépítését szolgálja, — A pestújhelyi gyülekezet szep­tember 30-án, délután 5 órakor mű­soros gyülekezeti estet tart a temp­lomban. Igét hirdet Tessényi Kor­nél püspöki titkár. — Az ecsenyi gyülekezet egyhan­gúlag meghívott új lelkészét, Szi- mon Jánost, szeptember 16-án ik­tatta be hivatalába Kutas Elek es­peres. Az ünnepi istentiszteleten részt vettek és az új lelkészt meg­áldották Bcrkényi Ede, Dubovay Géza, Frank Károly. Jakus Imre és Szende Sándor lelkész. Az új lel­készt köszöntötte még Trimmel Hen­rik egyházmegyei felügyelő, továb­bá a gyülekezet gondnoka, az ifjú­sági bibliakör és gyermekbibliakör egy-egy tagja. Este a polányi filia köszöntötte új lelkészét. — A gyüle­kezet meleg szeretettel búcsúzott ez alkalommal Berkényi Ede volt lel­készétől, aki 34 éven át hűségesen szolgált a gyülekezetben. CSALÁDI hírek — Bárdost Barnabás — Bárdost Miklós gönyüi általános iskolai igaz­gató és felesége, Juhász Emma fia — nyolcéves korában egy kis játszó­pajtásával együtt, szeptember 10-én tragikus körülmények között életét vesztette. A két kis jóbarátot szep­tember 12-én temették közös sírba a község', az iskola és a környék nagy részvéte mellett. A temetés evangé­likus és római katolikus szertartás szerint folyt — Ehhez a számunkhoz csekk­lapot mellékeltünk, hogy olvasóink annak felhasználásával beküldhes- sék esedékes, vagy elmaradt elő­fizetésüket. — Háztartási alkalmazottat keres fel­vételre (leányt, vagy magányos asz- szonyt) a gyenesdiási nyugdíjas lelké­szek otthona. Sürgős jelentkezést Gye- nesdiás, Kapernaum címre kérem. — A Békéscsabai Evangélikus Szere- tetintézmények árvaházi gyermekek mellé gondozónőt keres. Érdeklődni le­het: Mekis Ádám esperes, Békéscsaba címén. — HIBAIGAZÍTÁS. Mült számunk Válasz és visszhang című cikkének ötödik sora helyesen így hangzik: áldás és egymás gazdagítása helyett. , GYÜLEKEZETI HÍREK 1956. szeptember 30. — Szentháromság után 18. vasárnap. 1 Kor 1, 4—9; Mt 22, 34—16. — Liturgikus szín: zöld Ebben az igeszakaszban két kérdés hangzik el, az egyiket ember, a másikat pedig Krisztus teszi fel. »Melyik a nagy parancsolat a törvényben?« Jézus nem tért ki a vá­laszadás elől egykor sem, s kész választ adni ma is. ►►Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes telkedből és teljes elmédből.« Nem véletlen az, hogy Jézus ezzel kezdi. Tudja nagyon jól, hogy az emberek életében a legtöbb baj innen ered. Baj volt a fari­zeusoknál is az Isten iránti szeretettel, de sokszor baj van ezzel nálunk is. Az az Isten iránti szeretet, hogy nem tudunk nélküle élni egy pillanatig sem, hogy nem tudjuk elképzelni életünket Isten nélkül, hogy mindig ke­ressük a "Vele való kapcsolatot, hogy hiszünk Benne, hogy ragaszkodunk Hozzá Mégpedig nem akárhogyan, nem immel-ámmal. Istent nem lehet fél szívvel, fél hittel szeretni. De van Krisztus válaszának egy másik része is. »Szeresd felebaráto­dat, mint magadat.« Az Isten iránti szeretethez szorosan hozzátartozik a felebarát szeretete is, mert az, aki igazán szereti Istent, szereti felebarát­ját, az embertársát is. Viszont az is igaz, hogy csak az tudja igazán, ke­resztyén szeretettel szeretni felebarátját, aki szereti az Istent is. Magun­kat nagyon szeretjük, önmagunkért mindent megteszünk, ezért mondja Jézus azt, hogy úgy szeressük felebarátainkat, mint önmagunkat. Akkor szeretjük igazán embertársainkat, ha készek vagyunk értük minden ál­dozathozatalra, ha készek vagyunk arra, hogy szóval, szívvel és cseleke­detekkel segítsük a másik embert. Ebben a szeretetben azonban soha nem lehetünk személyválogatók, mint ahogy Isten sem személyválogató a bű­nösök iránt való szeretetében. Ügy leszünk Isten kedves gyermekei, ha teljes szívvel szeretjük Istent és felebarátainkat. Az ember kérdésére Krisztus is feltesz egy kérdést, ami hozzátartozik az előzőhöz. Készülj az ige hallgatására ! Gyerekek a kocsma elolt Az elmúlt vasárnapok egyikén egy alföldi kis faluban jártam. A feleségemet látogattam meg, aki több napja hivatalos kiküldetésben tartózkodott ott. Vasúttól több kilo­méterre, egy nagy erdőbe beékelve épült a falu úgy elzárva mindentől, hogy csak egy 'kimustrált autóbusz köti össze a külvilággal úttalan uta­kon. Jellemző, hogy a szomszéd na­gyobb faluban beszéltem olyanokkal, akik még soha nem jártak itt. Gya­nakodva szálltam le a kehesen pöfö­gő buszról, de mindjárt kellemes meglepetésben volt részem. Szép, rendezeti, egyenes utcák, csinos, nagyablakos házak, vasrácsos kerí­tések, tisztára söpört utca és virág minden ház előtt. Annyira kedves volt a falu képe, hogy ebéd után a kastélyból — ahol most pesti gyere­kek üdülnek — besétáltunk a fa­luba, hogy végignézzük a főutcát, a falu vasárnapi »korzóját«. Öreg bácsik és nénik a kispadon, a házak előtt sütkéreztek az őszi nap délutáni melegében és beszélgettek csendes szóval a világ folyásáról. Sok házból kihallatszott a rádió hangja: a magyar—jugoszláv mécs­esét közvetítették. A lányok bokor­ugró szoknyában, heten-nyolcan ösz- szekapaszkodva, kacarászva és sug­dosva az út közepén vonultak az iskolába. Nemsokára kezdődött a filmvetítés. A kisebb lányok az egyik ház előtt, ahol kissé kiszélese­dik az utca, összefog ódzva, körben állva éneklik: Körben áll egy kis­lányfka ... Minden olyan vasár- napias, falusias, amit én annyira sze­retek. A kocsma elé érve, ezt a szép va- sárnapi délutánt megzavarja a kihallatszó lárma és kurjongatás. Mulatnak a legények odabent. Ré­szeg hangon, elnyújtva énekelik: Akácos út, ha végig megyek rajtad én... Kint, a kocsma előtt serdülő fiúk állnak csoportban és kácsingóz- naik befelé. Még nincs ►>jogosultsá­guk« a bemenetelre, pedig szívesen követnék már ők is a legények pél­dáját. Róluk szeretnék most írni. Amint elmentünk mellettük, feltűnt nekik a városias fiatal pár. Észrevételü­ket megjegyzésekkel kisérték eléggé durva módon, közönséges szavakkal. Ugyanakkor végigvizsgálták a mel­lettünk elmenő lángoltat is és l<akas- kodó észrevételeket lettek. Olyan nagyon nem illett ezekhez a f iúkhoz az, amit csináltak! Félelmetesen té­ves az, ahogyan ők »nagyok« akar­tak lenniI j\íapok óta róluk gondolkozom. Ezek a 14—15. éves serdülő fiúk már item tartoznak a falusi vasár­nap képéhez. Kirínak abból. De nem tartoznak még a kocsmához sem. Va­jon hová visz az útjuk? Most még gyerekek a kocsma előtt, de pár év múlva felelőtlenül duhajkodó legé­nyek a kocsmában? Apró kis jelen­ségnek látszik az, ami történt és mégis benne ég és feszül nagy kér­désünk: az ifjúság. Számomra szinte jelképpé lett ez a serdülő csoport a kocsma előtt. Mi történik velük és hogyan lehet ezen változtatni? A fa­luban van egy hat tanerős iskola, fiatal, agilis tanítókkal. Két egyház- község templomát láttam, az egyik­nek fiatal, a másiknak öreg papja van. Nem volt módomban megállapí­tani, hogy a tanítók hogyan törőd­nek a fiatalok Iskolai és Iskolán kí­vüli nevelésével. De azt szomorúan tapasztaltam, hogy a két pap nem tud mit kezdeni az ifjúsággal. A két gyülekezetnek nincs ifjúsága. Pedig vannak fiatalok — ott a kocsma előtt és a kocsmában. \ nPudom, hogy pontosan az ifjúj-*■ súgnál nem lehet általánosítani és pontosan a hibákat nem lehet ti- piikusaknaik feltüntetni. Azonban mégiscsak az a helyzet, hogy ifjúsá­gunk egy része — falun is — nem azon az úton jár, amelyiken kelle­ne. Pedagógusok munkájától — és hozzátehetjük a papok lelkipásztor■ kodásától Is — függ, hogyan folyta­tódik a serdülők útja. Most még le­het segíteni. Arra van szüíkség, hogy a pedagógusok is nyújtsák a maguk Se templomod, se paplakod A szórványlelkészeknek Se templomod, se paplakod, A lucskot és port caplatod, de mégy, mert Krisztus-zabla fog. Kölcsön terem, kölcsön kehely, (ó Betlehem, picinyke hely, ö szalmapárna, s nem pehely!) Magadnak vagy a kántorod, Rozsdásan kísér pár torok, bár évek óta bárdolod. Zökkennek hát a dallamok, és mégis, mintha angyalok zengnének (ámbár csak gyalog). Az oltár másé, de tiéd az Istenbárány: szent szivét feitépi, s vérét önti szét. Végre harmatos lelkeket, mig oldozó szód ellebeg, s eltűnnek ólmos fellegek. És ekkor’ lelked lángja csap: a szivek — Isten látja csak — iyenkor angyal-szárnyasak ... S a jámbor lelkek gyermekül pár fillért dobnak perselyül (jegyed ára tán megkerül). S te indulsz. Hó vagy jég cudar De suttogod: A mély ugar fölött a Szentlélek fuvall. Cselényi István (Az ÜJ Ember-bői.) f~y~\ »Miképpen vélekedtek ti a Krisztus jelöl?« Nem véletlen, hogy L£J Krisztus ezt megkérdezi, mert Róla földi életében éppenúgy nagyon sokféleképpen vélekedtek, mint azóta is. Mondják Róla, hogy csodálatos ember, aki hatalmas prédikációkat mondott. Mondják, hogy csodatevő doktor, hogy jószívű ember, aki segített a szegényeken. Azonban bármit mondunk is Krisztusról emberi értelemmel, az mindig csak emberi szó, emberi gondolat marad. Krisztus Isten Fia, dicsőséges Ür, örökkévaló Király, szerető Megváltó, áldozati Bárány, aki kész arra, hogy Isten kegyelmét hirdesse a világnak. De a keresztyén ember számára ez még mind kevés. A hívőnek Luther Mártonnal együtt el kell mondania ezt az őszinte, sok mindent kifejező mondatot: Krisztus az én Uram, aki engem, elveszett és elkárhozott em­bert minden bűntől megváltott. Krisztus az én Uram, én pedig gyermeke, szolgája vagyok. Ha Krisztus felel az embernek, nekünk is felelnünk kell Krisztus kérdésére. De ne felejtsük el, hogy a Krisztusról való vélekedésünk, az Isten és emberek iránt való szeretetünk a hitünket, vagy hitetlenségün­ket fejezi ki. Aki hitét megváltja, részesül a kegyelemben és üdvösségben; Harkányi László Közös imádságunk SZENTHÁROMSÁG UTÁN 18. VASÁRNAP 1 Kor. 1, 4—9. Ne adj nekem, Uram, aranyat vagy ezüstöt, hanem erős, szilárd hitet: Nem keresem a világ örömét és boldogságát, hanem vigasztalást és fel­üdülést szent igédből. Semmi olyat nem kívánok, amit a világ nagyra be­csül, mert azoktól hajszálnyira sem javulok meg Előtted. Hanem Szent- lelkedet add nekem, hogy megvilágosítsa szívemet, erősítsen és vigasztal­jon szükségemben és szorongásomban, és megtartson az igaz hitben és a kegyelembe vetett bizodalomban végső percemig. Amen: Luther Márton 1527. Mt 22, 34—46. Istenünk, aki a Szentlélek adományozásával a szeretet ajándékát ad­tad híveid szívébe, add meg nekünk, hogy teljes erőnkkel szeressünk Té­ged és tetszésed szerint szolgáljuk testvéreinket, Jézus Krisztus Urunk által, aki Veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön örökké. Ámen: Sacramentarium Gregorianum, VIII. század. Ür Jézus Krisztus! Az Atya Neked adott minden hatalmat mennyen és földön. Ezért kérünk Téged: légy a mi Urunk és Királyunk, és tarts meg minket kegyelmesen a Te országodban, hogy hallgassunk Téged, szí­vünkbe fogadjuk igédet és igaz hittel meg is tartsuk, hogy a Te erőddel megmeneküljünk a haláltól és a kárhozattól, bejussunk Atyád országába, s ott színről színre lássunk Téged örökké. Ámen. Otter Jakab 1537, Isten áldásáért. Ha megáldasz engem, Istenem, áldás van rajtam. Ha oltalmazol, biz­tonságban vagyok. Ha megajándékozol, megvan a kenyerem. Mert a Te áldásod tesz gazdaggá, a Te oltalmad tart meg és Nélküled semmi sem sikerül. Jó Atyám! Tied vagyok anyám méhétől fogva: Tied az én tes­tem és lelkem, munkám és szolgálatom, feleségem és gyermekem. Vezess, kormányozz és rendezz mindent a Te tetszésed szerint, hogy mindenkor érezzem gazdag áldásodat, hirdessem és énekeljem kegyelmedet, mert csupa jót cselekszel velem, Ámen. Lőcsei német énekeskönyv 1750, Közli Prőhle Károly Bibliaolvasó területén a lehető legjobbat és leg­többet a nevelésben, az egyház is a maga területén, a maga, Isteitlől ka­pott eszközeivel — a törvény és az evangélium hirdetésével nevelje ezt az ifjúságot. Felelősek vagyunk ezeknek a serdülő gyermekeknek éle téért, tisztaságáért, becsületéért, jö­vőjéért. Az ifjúsággal való foglal- j hozásban mutatkozik meg, mennyire látjuk ezt. Gondolkodni, tervezni kell azon — pedagógusoknak és a lelkészeknek is, hogyan és mivel tud jobbat adni ezeknek a gyermekek­nek a kocsma, vagy'a kocsma előtti álldogálás helyett. Az egyház, a ke- resztyénség ezenkívül felelős ezek­nek a fiataloknak hitéért is. Azért a hitért, amelyik abban is megmutat­kozik, hogy földi életükben Isten el- hívatottaihoz méltóképpen élnek. J. G. HETI IGE: Megnyitod a te kezedet és megelégítesz minden élőt ín-‘ gyen. Zsolt. 145, 16. Szeptember 30. Vasárnap—Ruth 2,1—23. Isten törvényében parancsolta meg az övéinek, hogy a maguk anyagi dolgai mellett gondoljanak mások szükségére is. Gondoljanak azokra, akiknek nincsen módjában a mindennapit megszerezni. Ennek a törvény­nek a megtartásáról tudósít ez a történet. Október 1. Hétfő—Jn 15, 9—17. Krisztus arra kéri tanítványait, hogy mindig a szeretet vezesse egy­más felé őket. Ez a szeretet azonban nemcsak valami szívbéli érzés, ha­nem mindig azt keresi, hogy hogyan tud a másik ember segítőjévé válni, hogyan tudja a felebarátot szolgálni. Október 2. Kedd—1 Móz 4, 2/b—15. Az első gyilkosság indítóoka az irigység. Az, hogy az egyik testvér gonosz szemmel néz a másik testvér dolgaira. Jézus Krisztus, érettünk való áldozati halála az Ö irántunk való szeretetéből fakad. Október 3. Szerda—1 Jn 4, 7—16/a. Az Isten szeretet — mondja János apostol. És mi tudjuk és hisszük, hogy ez valóban így van, mert Jézus Krisztusban kinyilváníttatta a szá­munkra az ö bűnt megbocsájtó, örökkétartó szeretetét. Október 4. Csütörtök—Ef 6, 1—9. Minden keresztyén embernek megvannak az ő kötelességei embertár­sai és környezete iránt. Ezek a kötelességek azonban nem rónak ránk nehéz terhet, mert nekünk mindent úgy kell cselekednünk, mint akik tudják, hogy minden napunk Jézus Krisztus előtt telik el, aki nekünk példát adott a jó cselekvésére. Október 5. Péntek—2 Kor 8, 1—9. A Jézus Krisztusban bízó szív készségesen kitárul mások felé és kész­ségesen segítségére siet mindenkinek. Így történt ez a macedoni gyüleke­zetben és így van ez mindenütt, ahol emberek komolyan veszik krisztusi hitüket. Október 6. Szombat—Csel 5, 1—14. Anániást és Safirát nem azért büntette meg Isten, hogy nem adták oda mindenüket a gyülekezetnek, hanem azért, mert be akarták csapni Öt. Csak teljes szívvel és lélekkel, egész emberként lehet szolgálni az Urat V. J.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom