Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1955-02-20 / 8. szám
Számadás és számbavétel A LELKÉSZ evangélikus meggyőződésünk szerint nem a gyülekezet felett álló, s ezért természetesen Istenhez közelebb levő személy, hanem egy a gyülekezetből, akit maga a gyülekezet választ és bíz meg aszal, hogy az egyház ügyeit a gyülekezetben felelős modem irányítsa, intézze. Ez így egészen természetes is. Jézus Krisztus földre jövetelével, halálával és feltámadásával egyetlen közbenjáróvá lett Isten és ember között s egyúttal az egyetlen és egyszersmindenkorra elegendő áldozattá is, aki a \kiengészlelődés művét véghez vitte úgy, hogy ahhoz hozzátenni valója már sem Istennek, sem embernek nincsen. Ezért hitünk szerint nincs többé szükség arra, hogy valaki is közbenjáróvá legyen a gyülekezetben élő hívek és Krisztus Urunk között. Krisztus egyébként, amikor földön jártában beszélt és prédikált s ezzel kijelentette nemeseik Isten örökkévaló titkait, hanem a keresztyén élet mindennapjainak útját is, soha nem mondott olyasmit, ami ne szólt volna az egyháznak, az egész gyülekezetnek s az egyes hívő embernek egyszerre. AZ IGEHIRDETÉS szolgálatát is tulajdonképpen az egész egyháznak, gyülekezetnék adta éppen úgy, mint a keresztyén élet minden más szolgálatát, amely ebből, az igehirdetés szolgálatából következik és táplálkozik. Világos azonban, hogy az egyház és a gyülekezet a maga egészében nem végezheti ezeket a szolgálatokat anélkül, hogy felelős emberekre ne bízza őket. Ilyenként áll a gyülekezetben a lelkész is, alki a gyülekezet megbízásából tudományos felkészültségével és minden erejével végzi az ige hirdetésének és a gyülekezeti élet vezetésének munkáját. A mi egyházunk hagyományai szerint a lelkészek és a nem-lelkészek együttműködése és együttes szolgálata erőssége az egyház jó munkájának. Természetesnek tűnik hát, hogy egyházunk mai megújulásában ez az egészséges hagyomány is teret hódít. D. Dezséry László püspök újévi visszapillantásában ezért állapíthatta meg, hogy »az 1954-es esztendő országszerte az egyháztanácsok megerősödésének esztendeje volt«. Tudatában vagyunk annak, hogy az egyház tagjaiban, azaz a hívők egységében tudja igazán végezni sajátos szolgálatát és ezért örömmel vesszük Isten ajándékaként azt, hogy egyháztagjaink egyre öntudatosabban és egyre egyháziasabban vesznek részt az egyház életének vezetésében, irányításában és ellenőrzésében. AZ ESZTENDŐ első három hónapja egyházi törvényeink szerint különösképpen is ennek az együttes munkának az ideje. Gyülekezeteinkben mindenütt összeülnek az egyháztanácsok és a közgyűlések, hogy számot vessenek az egyházközség elmúlt esztendejével. A lelkészek hosszabb jelentésben összefoglalják az esztendő tanulságait és eredményeit, adatokban és gondolatokban, a gyülekezet anyagi életének vezetői pedig számot adnak az anyagi gazdálkodásról a zárszámadásban és a vagyonmérlegben. A számadás nyomán egészséges beszélgetés álakul ki a gyülekezet és vezetői között. Természetesen ez a tanácskozás nem korlátozódhatik ezekre a számadó gyűlésékre. Egyházi törvényeink szerint az egyháztanácsokban egész esztendő alatt folyik ez a megbeszélés és folynia is Ítéli éppen a fent elmondottak alapján. Mégis, ennek a mostani alkalomnak különös jelentősége van. Az élet megállás nélküli folyamatában az ilyen pillanatnyi, számbavétel céljából váló megállások rendkívül hasznosak. Amikor a gyülekezet vezetői és a gyülelcezet maga is, ez alkalommal összességben és egységben veszi szemügyre mindazt, ami történt vele és általa ebben az elmúlt időszakban (amely éppen ez idén nemcsak egyeszten- dős, hanem tízesztendős is), akikor egészen másképpen tudja nézni és látni a saját feladatait. A lelkészi jelentés, a zárszámadás összegez. így válik az is lehetővé, hogy észrevegyük, ha az egyensúly a különféle munkák és életmegnyilvánulások között nem megfelelő, ha valahol hibák vannak, akármilyen kicsinyeik legyenek is azok. A visszapillantás lehetőséget ad a gyülekezetnek arra is, hogy számbavegye az egyház életét, amely a gyülekezet határain kívül is folyik. Ez sem korlátozódik erre az egy alkalomra, mégis amikor most a lelkészi jelentések körültekintenek és számot adnák az egyházmegye, az egyházkerület, a Magyarországi Evangélikus Egyház és a oilágkeresztyénség életének jelentősebb mozzanatairól, különös alkalma van a gyülekezeteknek arra, hogy megérezzék és magukévá tegyék a testvériséget, amely a keresztyénekkel — közel s távol — összefűzi őket. A HÁLAADÁS alkalmai ezek a számadó közgyűlések. Máskor is örömmel állapítjuk meg azt, hogy Isten kegyelme miképpen hordozza gyülekezeteinket, egyházunkat, népünket s az egész világot, de ilyenkor szinte sűrítve kapjuk bizonyságát annak, hogy »mindeddig megsegített bennünket az Ur«. A gyülekezeték számadása tehát elsősorban arra való, hogy emlékezetünkbe idézzük Isten számtalan áldását, amelyet kegyelmesen megtapasztaltat velünk napról napra. A keresztyén ember különféle kísértései között• az is ott van, hogy könnyen megfeledkezik Isten jótéteményeiről. Emberi természetünk gyarlósága, hogy nem egyszer elfelejtjük a tanulságost. Az emlékeztető évfordulóknak éppen az az egyik legnagyobb jelentősége, hogy a tanulságollmaílí újra levonására késztetnek. A hálaadás mellett a lelkészi jelentésnek s általában a számadásnak fontos eredménye a feladatok felismerése és számbavétele. A múltra emlékezés éppen ebben nyeri el legfontosabb értelmét. A tanulságokat azért vonjuk le, hogy tanuljunk belőlük a jövőre nézve. A lelkész és a gyülekezet párbeszéde nem halkulhat el abban sem, hogy őszintén és nyílt szívvel megbeszéljék egymással az előttük álló feladatokat s az esetleg előadódott hibákat és hiányosságokat. AZ EGYHÁZ ELETENEK drága és megbecsülni való alkalmai azok az egyházi gyűlések és összejövetelek, amelyek ezekben a hetekben minden gyülekezetünkben végbemennek. Igen sok gyülekezetben különösen ünnepélyes keretek között a gyülekezet ünnepévé avatják ezeket az alkalmakat. Értékes Ikezdeményezésnek bizonyult, és sok követőre talált a lelkészi jelentésnek és a számadó közgyűlésnek szeretet- vendéqség keretébe való elhelyezése, amikor családias és testvéries együttléten őszinte beszélgetésben kerülnek elő a gyülekezet és az egyház különféle kérdései. Bármilyen formában történjék is azonban, a szám,adó gyűlés egyházunk életének jelentős alkalma, amelyen meggyőződésünkből folyóan éljük meg együttes felelősségünket az egyház dolgaiért. Helyes dolog, ha mindezt szívünkbe idézzük, ha újult erővel imádkozunk ez alkalmakért, egymásért és egyházunkért és új erővel indulunk tovább élni a keresztyének hivő és igaz életét otthonainkban, gyülekezeteinkben, egyházunkban és mindennapi murtkáktoan. Isten áldása legyen gyülekezeteink számadó közgyűlésein és Szentlelke vezesse egyházunkat s minden gyülekezetünket az Ö akarata szerint, engedelmességben. ZAY LÁSZLÓ D. efr. Vető Laios és 0. Dezséry László püspök Becsbe utazott a Lutheránus Világszövetség Yégrehajtibizottságának illésére A Lutheránus Világszövetség Végrehajtóbizott- tében D. dr. Vető Lajos és D. Dezséry László püspök sága február 16-tól 19-ig ülést tart. Az ülés színhelye február 16-án a reggeli órákban elutaztak Budapesí- BéCS- röl, hogy részt vegyenek a Lutheránus Világszövetség A Magyarországi Evangélikus Egyház képvisele- Végrehajtóbizottságának ülésén. Két lépés a béke útján A Bírák könyve Minden nép számára drágák azok az elbeszélések, melyeik történelmének hajdani, régi napjairól szólnak. Szájról szájra szállnak a történetek, míg egyszer valaki írásba foglalja őket. Nagyszerű emberekről hallunk, hősökről, akik erejükkel, két erős karjukkal szállnak szembe maroknyi népüket fenyegető ezernyi ellenséggel. Egyszerű emberekről, akik feláldozva a csöndes, nyugodt hétköznapjukat, minden áldozatra készek azért, hogy utódaik békességben gyarapodhassanak. Asszonyokról, kik nem sírnak, mikor férjük halálhírét hallják, hanem helyükre állva ugyanolyan vitézséggel harcolnak tovább, mint azok, akik népükért feláldozták életüket. Ilyen hősökről, egyszerű emberekről, bátor asszonyokról olvasunk a Bírák könyvében. Es nekünk is drágák a Bibliának ezek az oldalai, mert a választott nép történetét mondják el, a ml Urunk őseiről beszélnek. Józsué halála. után a nép nagyjából letelepedett az új hazában. Élete azonban nem nyugodt, mert a körülötte lévő pogány törzsek nem nézik valami jó szemmel ezt a békés honfoglalást. Állandóan zaklatják a fiatal népet, hogy bizonytalanná tegyék annak életét. Hol itt, hol ott tör lei az ellenségeskedés, hol itt, hol ott lobban magasra egy-egy égő falunak lángja. Van azonban egy másik oka is ennek a megismétlődő harcnak. Isten, mivel a nép ezeknek a pogány törzseknek isteneit kezdi imádni, büntetésül küldi őket rájuk. De ahol a legnagyobb a veszedelem, ott a legközelebb az Isten segítsége. Hősök támadnak, kik kivezetik a szorongatott helyzetben lévőket a bajból. Bíráknak nevezi őket a Szentírás. Az ő feladatuk az, hogy élére álljanak a népnek, egy-egy törzsnek és Isten segítségével megszabadítsák falujukat, vidéküket az ellenség pusztításaitól. Ki ne emlékeznék rájuk? Gedeonra, ki fortély- lyial győzi. le a midianiíákat, (6—8, fejezet), az erős Sámsonra, (13—10.), a bátor asszonyokra: Jáhelre (4.), a nagyszerű diadal emlékére Isten dícséretét éneklő Deboró/ra (5.), és a többiekre, akik hasonlóan nagyot tudtak cselekedni, ha eljött a veszély órája. Hősök voltak ők. A hit hősei. Cselekedeteikkel, tetteikkel népüket, az izraeli gyülekezetei szolgálták. Emberi gyarlóságaik ellenére, méltó, hogy megemlékezzünk róluk. A Bírók könyvében található elbeszélések a nép ajkán keletkeztek, kortársak és utódok alakították ki, sokszor függetlenül egymástól. Ezeket a szétszóródott hagyományokat gyűjtötte össze a könyv összeállítója és foglalta össze egységes könyvbe. ________ V. J, Mo ntesquieu emlékünnepség A Béke Világtanács megemlékezésre ajánlotta a különféle kulturális évfordulók között Montesquieu-nék, a felvilágosodás kiváló filozófusának és jogászának halála 200. évfordulóját. Az Országos Béketanács, ■ a Magyar Tudományos Akadémia és az UNESCO Magyar • Nemzeti Bizottsága együttesen rendezték azt az emlékümnepséget, amelyet február 10-én, a Tudományos Akadémia gyönyörű dísztermében tartottak meg. Mátray László, az Akadémia levelező tagja a felvilágosodás filozófusát, Bónis György egyetemi tanár pedig a jogászt és politikust mutatta be előadáséiban. A műsorban Palotai Erzsi előadóművésznő Montesquieu Perzsa levelek című művéből mondott el részleteket, majd Sólymos Péter zongorázott. Az emberiség egyre öntudatosabban keresi a békesség útját és szembeszegül minden olyan törekvéssel, amely bármilyen formában is a háborúra készítene elő. Örömmel könyvelhettük el a közelmúltban a világ békeszerető erőinek komoly eredményeit és győzelmeit, amelynek nyomán a nemzetközi helyzet nagymértékben enyhült és tárgyalások útján sikerült megoldani fontos kérdéseket s ezáltal kioltani két, az egész világra veszélyes háborús tűzfészket. A béke erőinek győzelmeivel párhuzamosan fokozták azonban tevékenységüket a háborús feszültség hívei is, és a legutóbbi hetekben Európában, Ázsiában és a világ más körzeteiben olyan helyzetet igyekeztek kialakítani, amely sok tekintetben fokozza a nemzetközi feszültséget és a népek biztonságát fenyegető veszélyt. A világ békeszerető emberei s köztük a magyarországi evangélikus egyház hívei is annál nagyobb örömmel üdvözölték a napokban napvilágra került két közleményt, amely két újabb lépést jelent a béke útján. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa felhívással fordult a világ népeihez és parlamentjeihez. Figyelmeztetett a felhívás a keletkező új veszélyekre, a német militarizmus feltámasztására irányuló politikára, az ázsiai helyzetre, a fegyverkezési hajszára, a háborús tömbök alakítására, az atomháború előkészítésére, és az egyes országokban folyó háborús propagandára. A továbbiakban kimondja a felhívás, hogy »haladéktalanul meg kell oldani a fegyverzet egyetemes csökkentésének kérdését és mindenekelőtt a nagy államok fegyverzete jelentékeny csökkentésének kérdését. Az atomfegyvert és minden más tömegpusztító fegyvert be kell tiltani.-« A felhívás a továbbiakban kiemeli az államok közti kapcsolatoknak olyan alapokra való fektetésének szükségét, amelyek megfelelnek a baráti együttműködés békés körülmények közötti fejlesztése érdekeinek. »A népeknek teljes lehetőségük van arra, hogy megakadályozzák az új háborút, mert a béke erői rendületlenül növekszenek és már most is hatalmasabbak az agresszió és a háború erőinél«. Mivel a parlamentek különösen nagy felelősséggel tartoznak' a béke megóvásáért és megszilárdításáért, a felhívás a parlamentek közti közvetlen kapcsolatok megteremtése mellett száll síkra, hogy ezen a módon is fejlesszék a népek baráti kapcsolataikat és együtt működjenek. A másik lépés a béke útján a szovjet kormánynak az a javaslata, hogy a Tajvan térségében kialakult nyugtalanító helyzet megoldására tartsanak tízhatalmi értekezletet az öt nagyhatalom, India, és Kelet- Ázsia több jelentős országának részvételével. A jelentések szerint Indiában kedvező visszhangra talált a javaslat. Ez a két lépés egyidőben történt azzal, hogy hazánkban és szerte a világon a békeszerejő emberek aláírásukkal odaállnak a bécsi felhívás mellé és elkötelezik magukat a békéért való állhatatos küzdelemre. Ezek az emberek — mi valameny- nyien — őszintén kívánjuk, hogy a béke útján tett újabb két lépés legyen eredményes, hozza közelebb egymáshoz a népeket és vezessen megegyezésre a vitás kérdésekben. flz Egyházak Világtanácsa Végrehajtékizottságának ülése Az Egyházak Világtanácsa Végrehajtó Bizottsága február 7-tól kezdődően Genfben tartotta első ülését az evanstoni nagygyűlés óta. Az ülés nagy jelentőségű határozatokat hozott. Ismertetésükre visszatérünk. ügyi bizottság tagja is. KÜLFÖLDI EGYHÁZI HÍREK A MOSZKVAI PATR1ARKÁTUS folyóiratának 1954. évi 11. száma közli azt a válasziratot, amelyet Alekszij pátriárka a múlt év augusztusában Athenagoras konstantinápolyi pátriárkához intézett a Pravoszláv Egyháznak az ökumenikus mozgalommal szemben elfoglalt álláspontjáról. Bevezetésül kifejti azt az okot, amiért a Szovjetunió orosz ortodox egyháza távoltartotta magát az Egyházak Világtanátsának második nagygyűléséről, vagyis megmagyarázta annak a konferenciának határozatait, amelyet »az Autóké fal Ortodox Egyházak megfigyelői és képviselői tartottak 1948- ban Moszkvában« (közvetlenül az Egyházak Világtanácsa első amszterdami közgyűlése előtt). Ez a határozat mondotta ki ugyanis, hogy az, ökuménikus mozgalommal nem kívánnak együttműködni. »Az orosz ortodox egyház még ma is tartózkodik az ökuménikus mozgalomban való aktív részvételtől«, írja Atekszij pátriárka, aki közlését a következő kijelentéssel zárja: »Mi mégis örömmel vennők, ha a Szentséged által tervezett két egyházunk közötti ösz- szejöveiel megvalósulna, hogy megvitathassunk különböző egyházi kérdéseket, közöttük az ortodoxia magatartását is az ökuménikus mozgalom keretében, örülnénk, ha ehhez Szentséged konkrét javaslatait megkaphatnánk.« Ugyanakkor ülésezett az Egyházak Világtanácsa pénzügyi bizottsága is. Az ülésen részt vett dr. Pap László református teológiai dékán, a pénzA NÉMET EVANGÉLIKUS EGYHÁZ tanácsa Hannoverben ülést tartott. Az ülés a Pál-templomban lefolyt hatalmas gyűlés javaslatára határozatot fogadott el, amely a többi között ezeket mondja: »Az evangélikus egyház a mostam órában egyértelmű és közös kötelességének tartja, hogy kifejezze valamennyi némettel együtt a német nép sürgős újraegyesítésére vonatkozó kívánságát. Az egyház meg fogja tenni, amit az újraegyesítés érdekében tehet. Óv a hamis reménységtől, hogy a világban levő mai feszültségeket, különösen a német nép szakadását, háborúval meg lehet oldani. Krisztus egyháza a békét szolgálja.« PÁRIZS lakossága az elővárosokat is beleértve, 5,155.000. Közülük mindössze 100.000 a protestánsok száma. Ezt azt jelenti, hogy 150 párizsi lakosból egy tartozik az evangélikus egyházhoz. DREZDÁBAN az 1945. február 13-1 bombázáskor teljesen elpusztított Kereszt templomot helyreállították és ez idén február 13-án a gyülekezet használatába adták. A különösen is ünnepélyes istentiszteleten Gottfried Noth püspök prédikált. — Ugyancsak helyreállították az ugyanakkor bombarepeszektől alaposan megsérült Luther-szobrot is. iá „EL NE FELEDKEZZÉL SEMMI JÓTÉTEMÉNYÉRŐL"^,, ios, 2J
