Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1955-02-20 / 8. szám

* EVANGÉLIKUS ELET „OSZTOZZATOK ÖRÖMÜNKBEN“ Gyülekezeteink örömmel és megértéssel fogadták a felhívást, hogy osszák meg a tsmplomépitő gyülekezetek gondját és a Gyülekezeti Segély országos »Két templomért — 1954« akciója keretében vegyék magukra a zuglói és a pesthidegkúti félbe maradt templomok befejezésének gondját. A kérő szóra segítő kezek emelkedtek fel mindenfelé. A végső számadá­sok elkészítése folyamatban van, de már látható, hogy a két templom mintegy 80—80 ezer forintnyi támogatáshoz jutott egyházunk gyüleke­zeteinek együttes szeretetéből. Amilyen szíves szeretettel és segítő készséggel osztották meg gyüle­kezeteink a templomépííők gondját, olyan hálás örömmel állnak most azok a gyülekezetek egész egyházunk elé, hogy most azt mondják: osz­tozzatok örömünkben. ZUGLÓ Lapozgatom tavalyi jegyzőkönyv­veinket. Mennyi forró tanácskozás! Mennyi ötlet, szándék, tapogatózás, kísérlet, bezárult ajtó és megnyílt kapu! Küzdelmes templomépítésünk­nek különösen is emlékezetes eszten­deje volt az 1954. év. Visszatekintve rá, nemcsak hála kél szívünkben Is­ten iránt, kinek nem rövidült meg segítő karja, s a magyarországi evan­gélikus gyülekezetek iránt, kik a Gyülekezeti Segély mintegy 80 ezer forintjával támogatták ügyünket, ha­nem az a boldog öröm is eltölt ben­nünket, hogy látható eredménye van ennek a segítségnek. Aki csak belép templomunkba, rögtön észreveszi a kedvező változást, az előremenetelt. Nem hiába áldoztak ránk a testvér­gyülekezetek! Még koránt sincsen befejezve templomunk, de a gyüle­kezetek áldozatával nagy lépést tet­tünk előre. Maga a Segély meggyor­sította az építkezés ütemét, a segít­ség megtapasztalása pedig megsok­szorosította a saját erőfeszítésein­ket! Háládatlanság és örömünk elfoj­tása volna, ha nem számolnánk be néhány sorban arról; mit építettünk a Gyülekezeti Segély adományából? Március 21-től december 18-ig 43 munkadélutánt, — illetve munkana­pot — tartottunk. Rendszerint szom­bat délután gyülekeztek egybe pres­bitereink a közös munkára. Hétről hétre nyolcan-tizen, néha kétszer- annyian is. Amit csak lehetett sa­ját kezünkkel végeztünk el. így a puszta anyagvásárlásra szorítkoztak kiadásaink. Ilyen módon készítettük el az egész templom villanyberende­zését, megtervezésétől kezdve, a fal- csatomák kivájásán át a falikarok felfüggesztéséig. Nagy gonddal, te­mérdek munkával készítettük el a szentélyt. Kiváltképp sok fáradságot okozott a kőfaragómunka. Nagy, sós­kúti kőtáblákat helyeztünk el a szen­tély nagyívű nyílása körül. Ez szinte egyetlen dísze a nemes egyszerűség­gel kiképzett oltártérnek. Midőn a záróköveket elhelyeztük, fönn, 12 méter magasban kellett dolgoznunk hatalmas állványokon. Közvetlen ka­rácsony előtt, az utolsó munkana­pon -— kedvezett az enyhe tél is — felfüggesztettük a szentély belső fa­lára a hat méter magas, óriási tölgy­fakeresztet, az evangélium lenyű­göző prédikátorát. Jutott ezenfelül az egész templom és a sekrestye vakolására, meszelésére is. Ezt a munkát persze, már vállalkozónak adtuk ki. Kereken 25 ezer forintba került, mert nagy a templom. Nem soroljuk el a kisebb jellegű és a fen­tiekkel szorosan összefüggő munká­latainkat, melyek szintén tetemes költséget emésztettek. Inkább még arról adunk számot, hogy most éppúgy telve vagyunk forró tanácskozásokkal, mint tavaly ilyenkor. AUg várjuk a tavaszt, hogy folytathassuk a munkát. Még csak felerészben használtuk fel a kapott adományokat. A templom mennye­zetének belső borításához szükséges faanyagot most szerezzük be. Ta­vasszal ennek a nagy munkának el­végzése vár ránk: a hatalmas ter­jedelmű, 12:—16 méter magasságban lévő mennyezet faborítási munkája. Erre kellett tartalékolnunk az ado­mányok felét. De lesznek egyéb munkáink is: a templom kőlábaza­tának befejezése, a hiányzó ajtók, kapuk végleges elkészíttetése, a köz­ponti villanykapcsoló-tábla felszere­lése, padozati munka, esetleg egy trapedza (asztal) jellegű oltár épí­tése, mely illik a nagy ke-eszt alá. Sőt, nagy harmóniumunkat pedállal kívánjuk felszereltetni, hogy jó idő­re helyettesítse az orgonát, hiszen annak építését most legfeljebb ter­vezhetjük. Istenben bízó hittel hisszük, hogy ami most még tanácskozásaink tár­gya csupán, az esztendőre — ilyen­korra éppúgy valósággá válik, mint tavalyi éveleji tervezgetéseink. Amikor most még egyszer meg­köszönjük testvérgyülekezeteink adományait, kérjük, osztozzanak örö­münk bál! Kívánjuk, hogy templomunk pél­dája buzdítsa egyházunk népét a Gyülekezeti Segély további, még fo­kozható támogatására! így majd év­ről évre több és több gyülekezet tehet tanúságot arról, hogy érde­mes közös nagy áldozatot hoznunk! Scholz László zuglói lelkész PESTHIDEGKUT Sokkal szívesebben adakozunk, ha tudjuk, hogy filléreink valamivel is előbbre vitték a jó ügyet. Ebből az elgondolásból kiindulva hálás szeretettel tájékoztatjuk mindazo­kat, akik offertóriumok, vagy az Evangélikus Élet útján támogatták a mi épülő, szeretett pesthidegkúti evangélikus templomunkat. Most közel 80 ezer forintra számít­hat a mi templomunk. Vajon mire lesz ez elég a pesthidegkúti temp­lomnál? Építészeink ütemtervet ké­szítettek és ennek alapján reméljük, hogy ebből az összegbői elkészül minden kőműves munka a templom belső terében. Közelebbről a födé­mek a templomtérben, az oldalhelyi­ségekben (sekrestyében) és az oltár­térben. Az ajtók és ablakok is elké­szülnek. A téli fűtésre való tekin­tettel az ablakok kettős üvegezé- sűek lesznek. A külső fehér üvege­zést azonnal elkészíttetjük, a belső színes ablakokat pedig a megma­radó összeg szerint. Elkészül még az oltártér és a templom világítási berendezése. A templom belső beren­dezése egyelőre az marad, amit ed­dig az imateremben használtunk. Már ilyen állapotban is használható lesz templomunk és ahogyan fedezet lesz rá elkészülnek a többi munkála­tok is. Arra pedig reménységgel te­kintünk, a reménység pedig meg nem szégyenít! Danhauser László. budahegyvidéfci lelkész Istentiszteleti rend Február hó 20-án, Budapesten Deák tér délelőtt 9 (úrv.) Hafenscher Ká­roly, délelőtt 11 Gyöngyösi Vilmos, délu-tán 6 Madocsai Miklós. — Fasor délelőtt fél 10 Juhász Géza, délelőtt 11 Szabó Zoltán teol., délután 6 Sülé Károly. — Dózsa Gy. u. 7. délelőtt fél 10 Sülé Károly. — üllői út 24. délelőtt fél 10, délelőtt 11. — Rákóczi út 57/b. délelőtt 10 Szilády Jenő dr.. délelőtt három­negyed 12. — Karácsony S. u. 31. délelőtt 10. — Thaly K. u. 28. délelőtt 11 Bonyai Sándor, délután 6 Bonyai Sándor. — Kőbánya dél­előtt 10. — Vajda P. u. 33. délelőtt fél 12. — Utász u. 7. délelőtt 9. — Zugló délelőtt 11 Scholz László, délután 6 Muntág Andor. — Gyarmat u. 14. Asbóth László. — Rákos­falva délelőtt fél 12 Muntág Andor. — Fóti u. 22. délelőtt 11 Cselovszky Ferenc teol., délután 7 Gádor András. — Váci u. 129. dél­előtt 8 Rimár Jenő. — Újpest délelőtt 10 Só­lyom Jenő, délután fél 7 Matuz László. — Dunakeszi délelőtt 9 Matuz László. — Vas u. 2/c. Szimonidesz Lajos. — Pesterzsébet délelőtt 10. — Soroksár-Újtelep délelőtt fél 9. — Rákospalota, MÁV telep délelőtt fél 9. — Rp. Nagytemplom délelőtt 10. — Rp. Kistemplom délután 3. — Pestújhely délelőtt 10. — Rákoskeresztúr délelőtt fél 11. — Rákos­hegy délelőtt 9. — Rákosliget délelőtt 10. — Rákoscsaba délelőtt 9, délután fél 7. — Cin­kota délelőtt 9 (gyerm.), délelőtt 10. délután fél 3. — Mátyásföld délelőtt fél 12. — Kere­pes- Kistarcsa délelőtt negyed 10. — Pest­lőrinc délelőtt II, délután 5. — Pestlőrinc, Erzsébet telep délelőtt 8. — Kispest délelőtt 9, délelőtt 10, délután 6. — Wekerle telep délelőtt 8. — Rákosszentmihály délelőtt fél 11, délután 5. Bécsikapu tér délelőtt 9 Várady Lajos, dél­előtt 11 Várady Lajos, délután 7 Pethő Ist­ván. — Toroczkó tér délelőtt fél 9 Magassy Sándor teol. — Óbuda de. 9 Bödecs Barnabás teol., délelőtt 10 Bödecs Barnabás, ‘délután 5 Mezősi György. — XII., Tarcsay V. u. 11. délelőtt 9 Ittzés Gábor teol., délelőtt 11 Ittzés Gábor, délután 7 Ruttkay Elemér. •— Hűvösvölgy, Lelkésznevelő Intézet délelőtt fél 12 Wiczián Dezső dr. — Szabadsághegy, Diana u. 17. délelőtt fél 9. — Nagykovácsi délután 3. — Kelenföld délelőtt 8 (úrv.) Bottá István, délelőtt 11 (úrv.) Bottá István, délután 5 Rezessy Zoltán dr. — Németvölgyi u. 138. délelőtt 9 Rezessy holtán dr. — Csepel délelőtt 11, délután -7. — Budafok délelőtt 10 Visontai Róbert. — Nagytétény délelőtt 8 Visontai Róbert. — Keienvölgy délelőtt 9 Bodrog Miklós. — Albertfalva délelőtt fél 11 Bodrog Miklós. — Csillag­hegy délelőtt fél 10. délután 7. Gyük ictzt ti 1955. február 20. Ötvened (Estomihi) vasárnap — »Hamissásból isteni bölcsességre« — Igék: Zsolt. 12. — Mt. 23, 23—39. — Jak. 3, 13—18. r-t Liturgikus szín: zöld. RÁDIÓS FÉLÓRA lesz február 20-án, vasárnap délelőtt fél 9 órakor a Pctőfi-rádió adásában. Igét hirdet dr. Ottlyk Ernő teológiai akadémiai intézeti tanár. AMBRÓZFALVA SZÓRVÁNYÁ­BAN, Nagyéren február 7—12-ig so­rozatos igehirdetéssel szolgált Mar- schalkó Gyula <mezőhegyest lelkész. Az igehirdetéseken nemcsalk a hely­beli evangélikusok vettek részt, ha­nem Jeszenszky Tibor lelkész veze­tésével az anyagyiilekezet hívei is. VESZPRÉMBE helyezte Vető La­jos püspök Németh Ferenc eddigi ta­polcai scgcdleikészt február 15-i ha­tállyal. TAPOLCÁRA küldte ki március elsejével kezdődően az Északi Egy­házkerület püspöke Riesz György se­gédlelkészt. KŐBÁNYÁRA helyezte D. Dezséry László püspök Schreiner Vilmos ed­digi veszprémi segédlelkészt, hogy a kéthavi betegszabadságot liapott Sár­kány Tibor segédlelkészt helyette­sítse. Schreiner Vilmos kőbányai se­gédlelkészt egyúttal február 15-től kezdődően a püspök megbízta az Egyetemes Sajtóosztály munkájá­ban való részvétellel is. OZDRA osztotta be D. dr. Vető Lajos püspök a Déli egyházkerület­ből szolgálatra átvett Glatz József segédlelkészt. Szolgálatát február 15-én megkezdte. KISSOMLYÓRA helyezte Vető püspök Fehér Károly eddigi tordasi segédlelkészt. FANCSALRA helyezte segédlel- készi minőségben az egyházkerület püspöke Pintér Károly eddigi ózdi segédlelkészt. SOLTVADKERTRE osztotta be D. Dezséry László püspök szolgálatté­telre Karner Ágoston segédlelkészt. Szolgálatát február 15-én megkezdte. A GYENESDIÄSI Kapernaum Belmissziói Otthon gondnokává ne­vezte ki D. dr. Vető Lajos püspök Hernád Tibor eddigi tállyai lelkészt. A MÁTRASZENTIMRE1 egyetemes egyházi üdülő gondnokává az Egye­temes Egyház elnöksége kinevezte Hegedűs Lajos eddigi vecsési lel­készt, aSkit egyidejűleg a Béli Egy­házkerületből az Egyetemes Egyház lelkészt állományába átvettek. VECSÉSRE küldte ki a Déli Egy­házkerület püspöke hel.vetteslelkészi minőségben dr. Benes Miklós eddigi pesterzsébeti segédlelkészt. RAJKÄN február 6-án tartották meg éveleji hagyományos szeretet- vendégségüket. Nagy oz-imban jöt­tek el a szomszédos hegyeshalmi és levéli gyülekezetekből is, úgy hogy az ülőhelyek kevésnek bizonyultak. Sikter László hegyeshalmi lelkész az Evangélikus Életben régebben meg­jelent vidám írásaiból olvasott fel. BFDAHEGY VIDÉKEN február 11—13-án tartották nagy érdeklő­dés mellett és zsúfolt teremben a Cantate-sorozat negyedik részének előadásait. Első este Trajtler Gábor s. lelkész a pietizmus előtti idő éb­resztő énekszerzőiről beszélt, a szó- bakerült énekeket pedig M. Fodor Anna mutatta be. Szombaton Wiczián Dezső teológiai tanár a pietizmus énekeiről és énekszerzőiről tartott előadást. Vasárnap este Zászka- liczky Pál lelkész »Krisztus meg- ragadottjai" címen az éneklés éb­resztő hatásáról szólott. — Mindhá­rom estén ’ igét hirdetett Csepregi Béla lelkész. Vasárnap este úrva­csoraosztással fejeződött be a há­romnapos sorozat. A BÉKÉSI gyülekezet önkéntes munkával rendbehozta a lelkészla­kot, fűlhetővé tette imatermét és szó­széket állított az imaterembe. A VASI EGYHÁZMEGYE espe­rese, Fülöp Dezső február 6-án látoga­tást tett az ostffy asszony fai és csőn- géi egyházközségekben. Mindkét he­lyen igét hirdetett a gyülekezetnek és előadást tartott az egyháztonáes- nak. FÓTON a Belmissziói Otthonban március 3—7-ig asszonyok és lányok csendeshete lesz. — A kántorképzó tanfolyam vizsgáját február 21-én d. u. 4 órakor tartják a Luther Márton Intézetben, Bpest, Vili., Üllői-út 24. KARDOSKÜTON február 6-án presbiteri konferenciát tartottak az orosházi, a rákóczitelepi, a tó tkom - lósi és az ambrózfalvi presbiterek részvételével. A belülről. megújított templomban istentisztelettel ltezdő- dött a konferencia. Farkas Lajos és Jeszenszky Tibor lelkészek szolgál­tak. Az esti szeretvendégségen Fürst Ervin lelkész tartott előadást. A nagyliiterjedés ű ianyaszórványból nagy számban jöttek össze a híveik. — Az egyházközség tervezi, hogy a templomba s később a lelkészlakba is bevezeti a villanyt. A GYOMAI gyülekezetben január 30-án szeretetvendégség volt, melyen gyülekezeti tagok szavalatokkal és énekszámokkal működtek közre. Igét hirdetett Sáfár Lajos h. lelkész. A KELET-BÉKÉSI egyházmegye Lelkészi Munkaközössége február 3-án Békéscsabán tartott munkagyű­lésén a homiletikai munkaközösséget Koppány János lelkész vezette. Lin­der László és Marschalkó Gyula elő­adásai után Mekis Ádám esperes ak­tuális kérdésekről, Fecske Pál sajtó­megbízott pedig az egyházi sajtó kér­déseiről tartott beszámolót. A mun­kaközösség köszöntötte a harminca­dik évfolyamába lépett Lelkipásztor és a huszadik évfolyamába lépett Evangélikus Élet szerkesztőségét és örömmel üdvözölte a külsejében és tartalmában megújhodott Lelkipász­tort. RAZGA PÁL EVANGÉLIKUS LELKÉSZ HŐSIESSÉGE A NEMET HÓDÍTÓ TÖREKVÉSEKKEL SZEMBENI több évszázados küzdelem ér­lelte meg evangélikus lelkészeink 1848-as magatartását. Történelmi fejlődésénél fogva a magyarországi protestantizmus csakis a nem­zeti ügy érdekében érvényesíthette befolyását. De általános emberi szempontok is erősítet­ték a nemzeti függetlenségre és szabadságra irányuló küzdtelem igazságát. Nemcsak ma­gyarok, szlovákok, csehek, hanem maguk a németek is szembeszálltak a bécsi udvar hó­dító törekvéseivel. A szlovák származású, német műveltségű Rázga Pál így vált Kossuth Lajos felhívásának hatása alatt a nemzeti ügy hőslelkű hirdetőjévé és a Habsburg hódító törelcvésefk engesztelhetetlen ellenfelévé. Rázga Pál 1798-ban, Bazinban született, egyszerű szláváik polgári családból. A teoló­giát Pozsonyban és Becsben végezte. 1823-ban a karinthiai Trebesingben lett lelkész, majd a Pozsony melletti Modorba került, ahonnan két év múlva Prágába hívták, az ottani német egyházközség lelkészének. 1846-ban választot­ták meg pozsonyi harmadik lelkésszé, ahol az első Stromszky Sámuel dunáninneni szu­perintendens, a második lelkész Rázga egy- fxrri iskolatársa, Schimko Vilmos esperes volt. BEKÖSZÖNTŐ BESZÉDÉBEN 1846 tava­szán Rázga Pál a következőket mondta: »Erőm, tehetségem a tied, szeretett gyüleke­zetem. Életem a hazáé! Az egyháznak öröm­mel adom meg, amit adhatok, hazámtól el nem vonom soha, amivel néki tartozom.« A pozsonyi országgyűléseken megjelenő Kossuth Lajossal és szabadságért küzdő társaival gyakran találkozott Rázga. Kossuth buzdítá­sának hatása alatt Rázga gyakran lelkesítette híveit a nemzeti ügy felkarolására. A BECSI ÉS PESTI MÁRCIUSI ESEMÉ­NYEK HATÁSA ALATT a pozsonyi nemzeti egyesületet alapította meg Rázga, amelynek tagjai eltöltélték, hogy egy emberiként állnak a nemzeti kormány intézkedései mögé. Rázga tett ennek az egyesületnek az egyhangúlag megválasztott elnöke. Ettől fogva gyakran tartott beszédeket az egyesület gyűlésein. A kortársak tanúsága szerint beszédei sohasem lépték túl azt a határt, ameddig egy evan­gélikus lelkész a közügyekben való részvétel tekintetében elmehet. Beszédei egy művelt idealistának lcomoly hangon és meleg hazafias érzéssel előadott meggyőző előadásai voltak, amelyeknek minden egyes szavát áthatotta az a meggyőződés, hogy a magyar nemzeti ügy azonos a demokratikus világszabadsággal. Rázga beszédeiben benne lüktet a jobbágyf iú vágya a nép szabadsága iránt, az egykori sor- kosztos diák óhajtása, hogy a nyomor meg­aláztatásaitól másokat megkímélhessen és a népet mélyen szerető evangélikus lelkipásztor reménysége, hogy a katonai uralom és a népek elnyomása helyébe kiszélesített emberjogit!: és polgárjogok fognak lépni. Ezek Icésstették Rázgát arra, hogy szavát felemelje a hódító törekvések és a katonai szellem érvényesü­lése ellen. A POZSONYI NEMZETŐRSÉG 1848 őszén azokhoz a honvéd csapatokhoz csatlakozott, amelyek Jellaschich bánt a győzelmes pó- kozdi csata után üldözték. Jellaschich csapatai részben megadták magukat, részben kivonul­tak az országból. Azonban Windischgrätz csá­szári seregének két tűz közé szorítása a schwechati vereség következtében nem sike­rült. Schwechatnál harcoltak a pozsonyi nem­zetőrök is. Velük osztotta meg a tábori élet veszedelmeit Rázga Pál is, aki mint tábori lelkész, mindvégig hősies kitartásra buzdí­totta honfitársait és híveit. A schwechati ve­reség után a visszavonuló honvédséggel együtt tért vissza Pozsonyba, s ott a Zöldfa vendéglő erkélyéről tartott gyújtóhatású és igen emlé­kezetes beszédet a néphez. Az év végén azonban Windischgrätz csapa­tai a Duna vonalán előre nyomultak Pest felé és Pozsonyt császári sereg szállotta meg. So­kan menekültek a városból és Rázgát is figyelmeztették, hogy jó lesz elhagynia Po­zsonyt, amíg az út Komárom felé nyitva áll. ö azonban azt válaszolta: »Ne sértsetek! Gyáva volnék, ha elhagynám polgártársai­mat, akik az én tanácsomra siettek a hazát védeni.« A Pozsonyba bevonuló császári csa­patok parancsnoka, Wrbna tábornok nyom­ban parancsot adott ki Rázga lakásának meg­szállására. Egy városi tanácsossal katonák •jelentek meg Rázgánál, s őt feleségétől és öt gyermekétől való megrendítő elbúcsúzása után a dunaparti vízi kaszárnya börtönébe vitték. RETTENTHETETLEN BÁTORSÁGGAL állt Rázga vallató bírái elébe. Ha megtagadta volna a hazáért és szabadságért küzdő maga­tartását s behódolt volna a bécsi önkénynek, talán megmenekülhetett volna. Ö azonban ükkor is, amikor az egyik bíró azt kérdezte tőle: »Nemde önt mások bíztatták fel, hogy a Zöldfa erkélyéről a népet őfelsége ellen izgassa és erőszakkal kényszerítették arra, hogy papi minőségében a rebellisek fegyve­re:jt megáldja?« — erre Rázga így felelt: »Ko­rántsem! Én szabad elhatározásomból csele- kedte/n és hazafias meggyőződésemet követ­tem! Vétkes nem vagyok. Honszerelmem vezé­relt. Jóhiszeműen jártam el, mikor a Nem­zeti Egyesületet szerveztem. A . haza védel­mére keltem, midőn a nemzetőröket buzdí­tottam.« Ebben a tántoríthatatlan hűségben rejlik Rázga személyes nagysága. Emlékéből fénylő példa világít ma is minden magyar és minden evangélikus felé. Közben Becs me­nesztette a honvédség dicsőséges tavaszi had­járatában oly sok kudarcot vallott Windisch- grätzet s helyette a hírhedt Haynau vette át hazánk leigázásának dicstelen feladatát. A POZSONYI GYÜLEKEZET mindent el­követett lelkésze kiszabadítása érdekében. Női küldöttség ment a vérszomjas Haynaühoz. Térdelve és sírva könyörögtek a küldöttség tagjai Haynau előtt Rázga életéért és népes családja jövendőjéért. Haynau azottban kigú­nyolta őket s azzal hagyta fáképnél a küldött­séget: »Hadd lógjon az akasztóján minden rebellisnek elrettentő például!« És már meg is tették az utolsó előkészületeket Rázga ki­végzésére. 1849. június 18-án akasztották fel a pozsonyi vár melletti dombon. MEGINDÍTÓ IMÁDSÁGGAL készült Tbizga élete utolsó útjára. Schimko Vilmos pozsonyi esperes, Rázga lelkésztársa és régi islcolatársa volt kirendelve mellé a siralomházba. Emlé­kezetből feljegyezte azt az imádságot, ame­lyet Rázga az utolsó úrvácsorája után bör­tönében, a kivégzés előtt mondott: »Uram, ha lehetséges, vedd el tőlem a szen­vedés poharát, de ne az én, hanem a te aka­ratod szerint legyen... Itt állok előtted, Min­denható, a hajnalpír fényében és végigtekin­tek az életemen. Elfog a bánat, de lelkem nyugodt... Megáldok mindent, amit sze­memmel látok magam körül. Áldom Pozsony lakóit. Áldom ártatlan, szegény gyermekei­met. Áldom kedves feleségemet. Áldom azo- Icát is, akik engem elítéltek. Áldom az én drága hazámat és kívánom, hogy nemsokára szabaddá és boldoggá legyen!« Rázga Pálnak ezt az imádságát hívei ruigy kegyelettel őrizték meg. Sokan hordták Bib­liájuk vagy imádságos könyvük egy-egy lap­jára jegyezve. A hős lelkész-vértanú emlékét mélyen a szívébe zárta a nép, mert tudta, hogy az igazság Rázga oldalán van, s ha felül­kerekedett is a mindent eltipró önkény és császári katonai szellem, a nép Rázga imfi.d- ságával óhajtotta, hogy hazánk »nemsokára szabaddá és boldoggá legyen!« Dr. Ottlyk Rrn*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom