Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1955-02-06 / 6. szám

4 EVANGÉLIKUS ÉLET Ml a Lutheránus Világszövetség? A magyar sajtó napján Püspökeink február közepén Bécsbe mennek, hogy részt vegyenek * Lutheránus Világszövetség végrehajtó bizottságának ülésén. Ebből az alkalomból érdemes összegezést végezni, hogy mit is jelent a Lutherá­nus Világszövetség, mik az elvi és szervezési kérdései, hogyan végzi a kapcsolat ápolását? világ evangélikus egyházai közötti Keletkezése több mint harminc évvel ezelőtt indult meg. Az első vi­lágháború után különösen erőssé vált az egyházak egysége keresésé­nek vágya. Ez indította el az öku­menikus mozgalmakat, amelyek azt tűzték ki célul, hogy közelebb hoz­zák egymáshoz a megoszlott, szét­szakadozott, olykor ellentétben álló egyházakat. A különböző egyházak között egységet munkáló mozgal­mak mellett, az egyes egyházak ma­gúik is igyekeztek szorosabb egység­be tömörülni. A világ kb. hetvenöt milliónyi evangélikusságának képviselői elő­ször 1923-ban Eisenachban, a lutheri reformáció földjén találkoztak. Ezt hat évenként követték evangélikus világgyűlések, 1929-ben Kopemhágá- ban (ezt a gyűlést egyébként Buda­pesten készítették elő), 1935-ben Pá­rizsban. A második, világháború miatt csak 1947-ben gyülekezhettek össze újból a világ evangélikusságá­nak képviselői, amikor a világgyű­lés színhelye a svédországi Lund volt. A legjelentősebb az 1952-ben Hannoverben tartott világgyűlés volt, ez intézkedett a Lutheránus Világszövetség legtöbb elvi és szer­vezeti kérdésében. Egyházunkat hat. tagú küldöttség képviselte Hanno­verben. A nagygyűlés munkájáról az Evangélikus Élet olvasói, a »Hanno­veri riportéban részletes beszámolót kaplak annak idején. A hitbeli alap, amin a világ evan­gélikusai találkoznak, a Szentírás, az Ó- és Újszövetség, mint az egy­ház életének és tanításának egyetlen normája és zsinórmértéke. Az evan­gélikus egyház hitvallási iratait, kü­lönösen a meg nem változtatott Ágostai Hitvallást és Luther Kátéit; úgy tekintik a Lutheránus Világszö­vetségbe tömörült egyházak, mint Isten igéje tisztán és igazán való ér­telmezésének iránymutatóit. A Lutheránus Világszövetség a különböző országok evangélikus egyházainak szabad tömörülése, amelynek keretében egyik egyház önkormányzatába sincs más egyhá­zaknak beleszólási joguk, ugyanak­kor azonban a közös feladatok egy­befűző ereje nyilvánul^meg azokban a célkitűzésekben, amelyek a követ­kezőkben foglalhatók össze: a) Jézus Krisztus evangéliumának, mint Isten üdvösségszerző erejének hirdetése a világon. b) Az evangélikus egyházakat egy­bekapcsoló azonos hitvalláson ala­puló közösség mélyítése. c) Közös testvéri tanulmányi mun­ka az evangélikus egyház tanítása nyomán. d) Az ökumenikus mozgalmakban a lutheri álláspont képviselete. e) Az evangélikus egyházak misz- sziói és katechetikai munkájának építése. f) Tagegyházak támogatása szel­lemi és anyagi téren. A tagegyházak sorába minden or­szág evangélikus egyháza beléphet, amely ezt kéri, s amelyet a tagok sorába a Szövetség felvesz. Jelenleg 52 evangélikus tagegy­háza van a Lutheránus Világszövet­ségnek. A tagegyházakat négy fő­csoportra szokták osztani; 1. német egyházak, 2. skandináv egyházak, 3. amerikai egyházak, 4. kisebbségi és ifjú egyházak. Az utóbbi azoknak az egyházaknak a foglalata, amelyek az illető országban a lakosság kis részét alkotják, ilyen például a mi magyar evangélikus egyházunk is, az »ifjú egyházakban pedig a szí­nes népek körében a missziók által létrehozott egyházakat értik. A szervezeti kérdéseket a Luthe­ránus Világszövetség 1952-es hanno­veri nagygyűlésén határozták meg mai formájukban. E szerint a Luthe­ránus Világszövetség a maga funk­cióit négy szerven keresztül valósít­ja meg: 1. Ä világgyűlés, vagy nagy­gyűlés öt évenként jön össze, vala­mennyi tagegyház képviselőinek részvétele mellett. A legközelebbi nagygyűlés 1957-ben lesz. 2. A vég­rehajtó bizottság évenként ülésezik, mostani ülését Becsben tartja febr. 16—17-én. Ä nagygyűlések közötti időszakban a Lutheránus Világszö­vetség ügyeinek legfőbb irányító szerve a végrehajtó bizottság. 3. Egyes országokban több evangélikus egyház is van, pl. Amerikában, ezek hazájukban is szövetségbe tö­mörülnek. 4. Különbizottságokat 'küld ki a nagygyűlés egyes kérdé-. sek tanulmányozására és feldolgo­záséra. Valamennyi bizottságban lelkészek és világiak egyformán sze­repelhetnek, de a dolog természeté­ből adódóan, a lelkészek túlsúlyban. A Hazafias Népfront, a Társada- j lom és Természettudományi Isme- I retterjesztő Társulat, a Magyar j Írók Szövetsége és a Magyar Iro­dalomtörténeti Társaság • Csokonai Vitéz Mihály halálának 1501 évfor­dulója alkalmából január 27-én este emlékünnepélyt rendezett a Zeneakadémia nagytermében. A meleg hangulatú ünnepségen Ve­res Péter, az írószövetség elnöke mondta a megnyitó beszédet. Cso­konai hatásáról szólva megállapí­totta. hogy a nép embere volt. akit ma is prófétának tart s mindörökre szívébe zárt a nép. Az ünnepi előadást Juhász Géza debreceni egyetemi tanár tartotta. »Minden jelentős műve úgy hat ránk — mondotta — mintha egye­nest ' nekünk írta volna.« A kép, amelyet az őt követő nemzedékek rajzoltak róla, torzikép; csonka és hamis. Most kezd kibontakozni előttünk az egész és az igazi Cso­konai. Korának talán legnagyobb lángelméje, de bizonyosan az a ma­gyar glóbuson. Szüntelenül tanult, igazi polihisztor volt. Minden érde­kelte, kiváltképp a magyar nép sorsa. Ismerte korának műveltsé­gét, á klasszikusakat is, de szeré­nyen akart és tudott is tanulni a népköltészetből. Már diákkorában tanult nyelveket, fordított olaszból, de az édes magyar nyelv művelé­sére szentelte életét. Kora, a nö­vekvő elnyomatás ideje, nem en­gedte az őt megillető helyre, el­nyomta s végül is megölte — 32 esztendőt élhetett csupán. — A nép szivében s ajkán élt tovább, hatott elnémíthatatlanul. Dalai számyra- keltek, neve jelszóvá lett, alakja legendássá nőtt. Minden elődjétől tanult s minden utódjának mestere volt, a legjobban éppen a legna- gyobbaik szerették — lehetne-e róla többet mondani? Az előadás után ünnepi műsor következett: Major Tamás, Med­A Lutheránus Világszövetség 1952-ben Hannoverben választott vezetősége a kővetkezőkből áll: el­nök: D. Dr. Hans Lilje hannoveri püspök. aleinökök: Dr. Franklin Clark Fry amerikai püspök, aki az Északamerikai Egyesült Lutheránus Egyházban az elnöki tisztet tölti be s az Egyházak Világtanácsa Köz­ponti Bizottságának elnöke, továbbá Johannes Smemo norvég püspök, és Dr. Gerhard May osztrák püspök, főtitkár: Dr. Carl E. Lund-Quist amerikai lelkész. A Szövetség genfi központjában a vezetőség mellett több osztály is működik. A teológiai osztály igaz­gatója svéd. a segélyezési osztályé amerikai, a missziói osztályé ame­rikai. a sajtó-osztályé német lelkész. A közös hit egységbe fűző ereje nyilvánul meg a különböző világ­részből! és sokféle nemzethez tartozó evangélikus egyházak egymással lé­tesített kapcsolatában. Isten Szent­lelke vezeti egységre a különböző népekből való evangélikusokat és munkálja közöttük a népek javának és békéjének biztosítására szolgáló keresztyéni cselekedeteket. Az egyház Ura tegye áldotta a Lutheránus Világszövetség végre­hajtó bizottsága februári bécsi ülé­sének Isten dicsőségére és az embe­rek javára végzendő munkáját! Dr. OttJyk Ernő gyászai Vilma, Palotai Erzsi. Si- monffy Margót. Horváth Ferenc, Török Erzsi, Kováts Barna és Jeney Zoltán előadóművészek ad­tak elő Csokonai verseiből, prózá­jából, dalaiból. Másnap. január 28-án délben Jánosi Ferenc, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának főtit­kára megnyitotta a Nemzeti Mú­zeum Kupolatermében az évfor­duló alkalmából rendezett emlék- kiállítást. Beszédében utalt arra, hogy a Hazafias Népfront -egyik legfontosabb és legszebb feladatá­nak tartja nemzeti kultúránk előre mutató nagy értékeinek ápolását, megismertetését.« »A Hazafias Nép­front ennek jegyében kapcsolódik be . teljes erkölcsi súlyával »Vitéz Mihály ébresztésébe« is: legyen Csokonai egész nemzetünké s le­gyen nemzetünké az egész Csoko­nai«. A megnyitó ünnepség után a részt vevők megtekintették a kiál­lítást. A képek, ábrák és a kiállított tárgyak kitűnően érzékeltetik a kort és a környezetet, amelyben Csokonai élt és alkotott. Ott láthat­juk könyveit és olvasmányait, ame­lyekből tanult és fejlődött költé­szete-. Diákságának, szerelmének vándorlásának emlékeiből kiformá­lódik szemünk előtt a költő alakja s mikor kéziratait nézzük, szinte őt magát látjuk. Megismerkedünk a magyar néppel való kapcsolataival, színjátékénak csurgói diák-előadá­sával, darabjainak későbbi színlap­jaival. Az egész kiállítás nagyon szemléletesen segít hozzá, hogy a becsült és szeretett költőt még job­ban megismerjük és szívünkbe zár­juk. Tanulnunk kell tőle — tanul­junk ezen a kiállításon is. (G —Z) A Csokonai évforduló megünneplése MEGLÁTOGATTÁL ENGEM... A 17. zsoltár 3. versének ez a mondata a címe annak a könyvnek, amit Helmut Gollvitzer bonni teo­lógiai professzor vezetésével adtak k; Németországban a közelmúltban. E könyv az ellenállási mozgalmak hősi halottainak utolsó feljegyzéseit tartalmazza. Búcsúlevelek, napló­jegyzetek, végső rendelkezések az akasztófa tövéből, a koncentrációs táborok celláiból. Mind-mind köz­vetlenül a kivégzés előtt álló embe­rek utolsó mondatai ezek. S mind olyanoké, akik ellene állottak Hitler rémuralmának, szóval, tettel, írással. Ebben a harcban elbuktak s ezért lakolniók kellett; az életükkel fizet­tek érte. Katolikusok és protestán­sok, kommunistáik és szabadgondol- kedók, katonatisztek és munkások: Emberek a társadalom minden ré­tegéből, minden felékezetből, s min­denféle politikai meggyőződéssel, de egyben csodálatosan egyék és egyetértők: abban, hogy e harc, me­lyet vállaltak s amelyben elestek, az embertelenség s a gonosznak meg­testesült hatalma ellen való küzde­lem volt. Nem egyszerűen politikai küzdelem, valamely államforma vagy rendszer ellen, hanem hitvallás az ember és az emberiség mellett. S épp ezért ott, a halállal szem­től szemben, e vértanuk utolsó gon­dolataiban a tiszta emberség fénye világított bele a barbarizmus éjsza­kájába. E fényre érdemes felfi­gyelnünk, kiváltképpen most, ami­kor az emberi rövidlátás és hallat­lan felelőtlenség ismét fegyvert akar adni azoknak a kezébe, akik e vér­tanúk gyilkosai voltak. H. von Moltke így ír feleségé­nek: »És most, a többiek után tő­led búcsúzom, szívem. Hiszen te több vagy nekem mindenkinél; nemosupán Isten egy eszköze, hogy azzá tegyen, akivé lennem kell, ha­nem én saját magam. Te vagy számomra az első korinthusi levél 13. fejezete. Tenélküled nem tud­nám, mi a szeretet...« Michael Ketzelmann katolikus papnövendék naplójában ezt írja: »Úgy érzem magam, mint akit el­borítanak a hullámok. Az Üdvözítő keresztjébe fogódzom s ebben talá­lok egyedül vigaszt és megnyug­vást.« Goerdler, Lipcse főpolgármestere Isten ítéletét ismerte fel a borzal­mak között: »Nacionalizmusunk­kal mindnyájan bálványozást űz­tünk s kiérdemeltük Isten harag­ját. Talán mindennek, ami törté­nik, az az értelme, hogy Isten gyökeresen kigyógyítson e tébolyból minden népet s örökre elvegye kedveket attól, hogy Öt nemzeti nagyravágyásuk sze­kerébe fogják. Ezért imádko­zom ...« A hit diadalmas bizonyossága sugárzik H. Gottard lelkész levelé­ből: »A mindnyájunkat elborító szenvedéseik közepette szívem te>2 van örvendezéssel és imádattal: A Te kezedből Uram, ezt is üdvössé­gemre veszem el...« »Egy percig sem kételkedem afe­lől, hogy ez is Istennek jó és bölcs akarata s nem szálltam perbe sor­som miatt vele. Megtanultam, hogy mindenért hálát adjak neki« (Ewald von Kleist). »Most lettem igazán emberré, szabaddá és igazzá, sokkal inkább, mint azelőtt. Most nyíltak meg szemem előtt a távoli látóhatárok... Isten most vet, de egyszer aratni fog, ez most a vetésnek az ideje s nem az aratásé. Minden vágyam, hogy hasznos és termő mag lehes­sek az ő kezében.« (Alfred Delp jezsuita páter). A vértanúk vére mindig mag­vetés. Az ellenállás mártírjai­nak vére sem hullott hiába. De, hogy így legyen, az rajtunk is múlik: hogy van-e fülünk bi­zonyságtevésük számára és le­von,iuk-e annak minden követ­kezményét. mi más juthatna az eszünkbe, mint a magyar lapírás hagyománya és népünk szolgálata. Nem véletlen, hogy Magyarország sajtója és a magyar hírlapírás a mi szabadságiharcainkból jött létre. A szabad gondolathoz megkerestük a szabad szót. amely szó mögött ott állott vállaló férfias­sággal ? magyar újságíró. Hírlapírásunk akkor volt nagy, nemzetnevelő és népeket irányító, amikor a szabadságot tisztán és félreérthetetlenül értelmezte s valóban szabadító sajtó volt. Nem véletlen, hogy e törté­neti munkában a magyar protestantizmusnak, s pontosan a lutheránus magyaroknak, úttörő és vezető szerepük volt. 1780-ban egy evangélikus lelkész, Ráth Mátyás indítja útra az első magyar nyelvű újságot. Attól lógva a mi lelkipásztoraink egész sora szerkesztő is volt. Hisz a jó cikk olyan, mint a jó prédikáció, mindkettőhöz egyként kell hűséges, rendü­letlen magatartás. Lelkipásztoraink mellett a magyar sajtó zászlóvivői közt feltűnnek az evangélikus nevelők és írók. Gondoljunk csak Vajda Péterre, Mikszáth Kálmánra, vagy éppen a legnagyobbra: Petőfi Sán­dorra. A protestáns magyar szabaditóvágy, a bírálat ereje s prédikáto­raink nyelve nevelte újságírásunk ragyogó csillagát: Kossuth Lajost. Mi erre a hagyományra gondolunk a magyar sajtó napján. Egyházunk és vallásunk sajtószolgálata is csak ezzel a nemzeti, emberi hagyománnyal válhatik olyan fává, mely gyümölcsöt hoz. Az életet szolgáljuk hivő szóval, építő életet azon a területen, mely nekünk kiméretett. Mert az igaz vallás íelegyenesíti az embert, formálja jellemét, tehát fontos, mint bármely más nevelő erő. Ezzel a tudattal veszünk részt nemzetünk új életében, szolgálunk benne mi is. S hisszük, hogy erő és harmónia, építő kedv és szép buzgalom terem ott, ahol igaz szót ért az olvasó. En­nek az igaz szónak a felelősségével munkáljuk mindnyájunk testvéri­ségét: a békét!_________________________ ZRÍNYI A (magyar történelem bővelkedik drámai feszültségű szaikaszökban. Az az idő, amelyből Kárpáthy Gyula Zrínyi című színművének tárgyát merítette, ezek között is az elsőik közé sorolható. A Magyar Néphad­sereg Színházának ez az előadása voltaképpen Zrínyi életének egy da­rabját rajzolja meg, benne mégis ábrázolva látjuk egész korát is. A történet középpontjában Üj Zrínyivár építése vagy rombolása, áll, de ez talán inkább szimbóluma a magára ébredő nemzeti öntudat­nak. Hiszen Zrínyi várát azért akarja megépíteni Zrínyi Miklós, hogy általa megvédhesse a magyar hazát miaga a magyar nép. Ez volt Zrínyi történelmi felismerése, hogy csaik a nemzeti egységben létrejövő nemzeti hadsereg tudja megvédeni az országot. A Habsburgok-vezette osztrák birodalom nem a magyar nép érdekeit nézte: számára az ural­kodó család érdekei és hódításai je­lentették a fontosat s ebben a küz­delemben Magyarország csak a véde­kezésre jól alkalmas eiőterep volt. Kárpáthy darabja nagyon világo­san ábrázolja ennek az időnek a jellemeit s bennük a kor különféle áramlatait. Látjuk, a német ural- kodóház érdekét nézve az országot s Zrínyit akár halálba is döntő államminisztert, aki csak akkor ijed meg s veszi komolyan a hábo­rút, amikor az Bécset fenyegeti, de még a győzelem után js hajlandó Magyarországot a töröknek kiszol­gáltatni, mert hiszen akiinek nem hazája, miért törődjék vele? S Porcia hercegnek Végeredményben nincs is hazája, számára egy szent van csak: a Habsburg hatalom. Mellette ott vain a császári hadve­zér, Montecuccoli, a háború matema­tikusa, akinek nem az ország meg­védése a célja, hanem a gyönyörű győzelem s a vele járó érdem. Jó segítőtársuk Lippay bíboros, ha cső­döt is mond végül. A bíboros meg­tagadja magyarságát, tévútra vezeti a rá hallgató katolikus főuraikat s egyházi hatalmával visszaélve, az istentiszt®leti rend 1955. február hő 6-án, vasárnap, Budapesten Deáík tér de. 9 (úrv.) Mjtdocsiai Miklós, de. 11 (úrv.) Hafenscher károly, du. 6 Szeretetvendégség. — Fasor de. VeIO Ju­hász Géza, de. 11 (úrv.) Gyöngyösi Vilmos, du. 6 Sülé Károly. — Dózsa György út 7. de. 7,10 Gyöngyösi Vilmos. Üllői út 24. de. ti 10, de. 11. — Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) Szilády Jenő dr.. de. ,12. — Karácsonyi S. u. 31. de. 10. — Thaly K. u. 2S. de. 11 Borúival Sándor, du. 6 Bo-nnyai Sándor. — Kőbánya de. 10 Káldy Zoltán. — Vajda P. u. 33. de. Vü12 Káldy Zoltán. — Utász u. 7. de. 9 Káldy Zoli ár. — Zugló de. 9 (gyerm.) Muntág Andor, de. 11 (úrv.) Fehér -Károly, du. 6 Muntág Andor. — Gyarmat u. 14. de. 1,10 Scholz László. — Rákosfalva de. 7712 Scholz László. — Fóti út 22. de. H (úrv.) Gádor András, du, 7 Rimái- Jenő. — Váci út 129. de. 8 (úrv.) Gádor András, du. 7 Rimár Jenő. — Váci út 129. de. 8 (úrv.) Gádor András. — Új­pest de. 9 (ifj.) Matuz László, de. 10 (úrv.) Matuz László, du. 5 Szeretetvendégség. — Dunakeszi de. 9 Sülé Károly. — Vas u. 2/c. de. 11 Szimonidesz Lajos. — Pester­zsébet de. 10. Soroiksár-újtelep de. Va9. — Rákospalota MAV-telep de. ló 9. — Rp. Nagytemplom de. 10. — Rp. Kistemplom du. 3. — Pestújhely de. 10. — Rákos­keresztúr de. GIL — Rákoshegy de. 9. — Rákosliget de. 10. — Rákoscsaba de. 9, du. la". — Cinkota de. 9 (gyerm.) de. 10, du. Vs3. — Mátyásföld de. N12. — Kerepes- kist arcs a de. 9. — Pestlőrinc de. 11, du. 5. — Pestlőrinc, Szemere-telep de. -78. — Kis­pest, de. 9, de. 10, du. 6. — Wekerle-teiep de. 8 — Rákosszentmihály de. leli, du. 5. Bécsikapu tér de. 9 Dóka Zoltán, de. 11 Várady Lajos. du. 7 Dóka Zoltán. —' Toroczkó tér de. 8 (úrv.) Várady Lajos. — Óbuda de. 9 Mezősi György, de. 10 Mezősi György-, du. 5 Szeretetvendégség. — XIL, Tarcsay V. u. li, de. 9 (gyerm.) Danhauser László, de. II Danhauser László, dú. 7 Ruttkay Elemér. — Hűvösvölgy. Lelkész­nevelő Intézet de. till Friedrich Lajos. — Szabadsághegy. Diana út 17. de. 7,9. — Bu­dakeszi de. ■/■, 10. — Kelenföld de. 8 (úrv.) Muncz Frigyes, ' de. lé■ 0 (gyerm.) Muncz Frigyes, de. 11 (úrv.) Muncz Frigyes, du. 5 Bottá István. — Németvölgyi út 138. de. 9 Bottá István. Csepel de. !!, du. 7. — Bu­dafok de. 10 Visontai Róbert. — Nagy­tétény de. 8 Visontai Róbert. - Kelenvöigy de. 9 Bodrog Miklós. — Albertfalva de. Vali, — Csillaghegy- de. 4» 10, du. 7. átok fenyegetésével akarja a helyes útról letéríteni Zrínyit, de mindezért csak konc jut neki, a vasvári béké­ben az ő birtokai — maga is egy kis ország — éppúgy . nem érdekessiak, mint az egész magyar haza. Nemcsak negatív hősei vannak a színműnek. A legfőbb pozitív hőá maga Zrínyi. Talán egy kicsit túl­ságosan is pozitív, nincsenek emberi nehézséegi, mindössze egyszer ren­dül meg s akkor is csak rövid időre. A Becsből hozott asszony: Zrínyivé, a költő unoikahuga: Zrínyi Ilona, Batthyány főkapitány, a francia ezredes, — s nem utolsósorban az egyszerű , várépítő és a hazáért kaszával, baltával küzdeni kész jobbágyok. Az ő jellemük az ábrá­zolás szerint sokkal emberibb, mint Zrínyié, A színház jó időpontban jó darabot adott elő. A rendezés és a szeréplők átérezték ezt. Játékuk jó kísérője a színmű szövegének s ha vannak is a szövegkönyvben s ennek nyomán az előadásban hibák, az író első műve mégis jó alkotás, érdemes és tanítani képes. Mit tanulhatunk Zrínyi drámájá­ból? Mindenekelőtt forró hazaszere­tetei. Csak a legnagyobb tisztelettel figyelhetjük a nagy hős küzdelmét, amelyben hajlandó feláldozni min­dent — a hazáiért. De megtanulhat­juk azt is, hogy a haza java akkor megy előre, a haza biztonsága ekkor megnyugtató, ha a haza ügyét maga a nép veszi kezébe. A többiek inga­doztak, nem. egyszer értékesebbnek tartották a kitüntetést vagy jutal­mat a hírnevet vagy a hatalmait, de a nép, a jobbágyok, a lenézettek tudták, hogy mit jelent nekik az a darab föld, a kis falu, a földek, az erdők, ahol élnek. Zrínyi nagy fordu­lata. amikor letépi nyakéról a csá­szári kitüntetést, de talán még na­gyobb, amikor felfedezi ezeket az embereket, s ia szívükben izzó haza­szeretetei. Mert mindenki másnak lehet fogalom, vagy értékes vagy közömbös, , lelhet kifejezés vagy lehet bármi más ez a szó: haza, de a nép­nek — valóság. Mégpedig az életnek mindennapos, örömükkel és 'küzdel­mekkel együtt járó és éppen ezért szent valósága. Szeretni és megvé­deni való. S erre jó manapság Zrínyi Mikim nyomán ráemlékeznünk. Z. L. A mábodsk világháború pusztítása hazánkban Népünk a második világháború- ban 420 ezer halottat és 200 ezer se­besültet vesztett. Ez azt jelenti, mint hogyha hazánk legnagyobb 6 vidéki városának lakosságát csecsemőstül, öregestül kiirtották volna. Az elmúlt világháború 80 milliárd forintnál több kárt okozott hazánknak. El­pusztult a nemzeti vagyon 40 száza­léka, a gyáripar 50 százaléka. Vas- utaink gördülő anyagának 85 száza­lékát, gépkocsiállományunk 96 szó* zalékát nyugatra hurcolták. A visz- szavonuló v,áci csapatok elrabolták lovaink 80 százalékát, szarvasmarha állományunk 40 százalékát, óriási mértékű élelmiszert, s 17 milliárd aranypengő értékű ipari felszere­lést. gépeket, magyar műkincseket. A magyar nép Európa s a világ többi népével együtt szilárdan vall­ja: »Ennek soha többé nem szabad megismétlődnie.« EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemet Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. VIII., Puskin-u. 12. Telefon: 142—074. Szerkesztésért és kiadásért felel: D. Dezséry László szerkesztő. Előfizetési árak: Egy hóra 5.— Ft, negyedévre 15.— Ft, félévre 30.— Ft. egész évre 60.— Ft. Csekkszámla: 20.412—VIII. 10.000 példányban nyomatott _______ 2­550350. Athenaeum (F, v. -Soproni'wäT

Next

/
Oldalképek
Tartalom