Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1955-06-05 / 23. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET % Antalffy-Zsiross Dezső (1885—1945) 1955. június 5. Szentháromság ünnepe — »A Szentháromság ismerete és szolgálata« 5. Móz. 6, 4—7. — Ja. 17, 6—11. — 2. Pét. 1, 16—21. Liturgikus szin: fehér. A fasori evangélikus templomban má­jus 8-án Peskő Zoltán orgonamüvész hangverseny keretében emlékezett meg Antalffy-Zsiross Dezső születésének 70. és halálának 10. évfordulójáról, amelyen megszólaltatta a kitűnő szerző orgona­művelnek egy részét. Peskő Zoltán meg­emlékezését Antalffy-Zsiross Dezsőről Gyöngyösi Vilmos esperes olvasta fel. Ebből a megemlékezésből közöljük az alábbiakat. Az 1945. év szomorú dátuma a magyar zenetörténetnek is, 1945 áp­rilis 29-én halt meg Antalffy-Zsiross Dezső, 1945 szeptember 29-én Bartók Bélát vesztettük el. Antalffy-Zsiross Dezső 1885-ben Nagybecskereken született. Zenei tehetsége már 4 éves korában meg­nyilvánult. Édesanyja ölbe vette a csöppséget és megismertette a zon­gora A—B—C-jével. Lába alig éri el az orgonapedálját, amikor ének­tanárja felfigyel a gyerek orgonál- gatásaira, 10 éves korban már rend­szeresen játszik a piarista-templom miséin. 1902-ben iratkozott be a buda­pesti zeneakadémiára. Kollégái közt találjuk Kodály Zoltán, Bartók Bé­la, Kálmán Imre, Vecsey Ferenc nevét. 1908-ban kinevezik a zene- akadémia tanárának, mivel azonban még kiskorú, külföldre megy tanul­mányútra: Olaszországba Bossi En- ricohoz, Lipcsébe Straube Károly és Reger Maxhoz. 1909-ben foglalja el zeneakadémiai tanári állását. Előző kollégái tanítványai lesznek. Sok évi tanári működése alatt a tanít­ványok nagy sorát indítja útjára. (Az 1925—26-iki tanévben én is ta­nítványa voltam.) Antalffy-Zsiross Dezső 1921-ben került ki először Amerikába hangversenykörútra. Ké­sőbb állást vállalt és dolgozott mint zeneszerző. Számtalan kompozíciója maradt fenn. Egy adat szerint 100-ra tehető műveinek száma, ebből 45 jelent meg nyomtatásban. Koessler János kedvenc tanítványa volt, akinek is­kolájából került ki Bartók Béla és Kodály Zoltán is. Antalffy-Zsiross Dezső nagy melódia-készségét fo­kozta az olasz mesternek: Bossinak példája. Regertől az akkordok szín­pompás gazdagságát lesi el. Mint református ember ismerte egyházi zenénket, Bachot, és több korálelő- játékkal és korálfantáziával gaz­dagította egyházi zenénket. Mint pedagógus megírja 2 kötetes orgonaiskoláját, mely az első kor­szerű magyar orgonaiskola. Tanítá­sában nagyvonalú, művészi egyéni­ségével tanított. Mint orgonaművész Virtuóza hang­szerének, ismerte minden csinját- binját, nagyszerű színkeverési és kombinálási készsége volt. Pillana­tok alatt átregisztrálta a Zeneaka­démia orgonáját. Könnyű keze volt, nagyszerű lábtechnikája. Hangver­senyei, vasárnapi matinéi zsúfolt há­zakat vonzottak. A magyar orgona­művészetnek ő volt megalapítója és népszerű művésze: Egyetlen világ­járó és elismert orgonaművészünk. Sokat szerepelt a Deák téri és a Kálvin téri és sok más templomban. Mint ember, Antalffy-Zsiross De­zső jókedvű, nagyszerű humorérzéke megérződik művein is. Művészi fel­fogásából a pénz hazájában sem en­gedett és soha nem felejtette el ma­gyarságát sem. 1932-ben mutatták be Ameriká­ban a »Milliók hangja« című orató­riumát, amelyben az alabamai 100 tagú négerkórust is szerepeltette. A néger kórus szerepeltetése ihlette azt az ötletét, hogy új műve az egye­temes emberi testvériesség fenkölt gondolatát hirdesse, azt a testvéries­séget, amely nem ismer fajt, színt, vallást és minden embert, mint a Mindenható teremtményét egyforma hittel, megértéssel és szeretettel ma­gához ölel. Szimbólumként az ora­tórium felhasználja a különböző vallások dallamait. Ezek összeépí­tése adja meg az alapot, amelyre a monumentális mű épült, mint ma­gasra nyúló fáklyát tartó oszlopa annak a szentigének, amely bizto­san megválthatja az emberiséget bajaitól, szenvedéseitől és gyilkos háborúk veszélyeitől: »Szeresd fe- labarátodat.« Peskó Zoltán Arra a kérdésre, mi az osztrák protestantizmus jelenlegi helyzete s milyen sajátos egyházpolitikai és teológiai kérdések jellemzik, May püspök a következőket válaszolta: — Az ausztriai evangélikus egyház kisebbségi egyház, a 90 százalékos katolicizmus mellett csupán 6 száza­lékot tesz ki. Az osztrák protestán­sok 400 éven át álltak szembe egy kifejezetten ellenreformációs katoli­cizmussal. A keresztyénséggel szem­ben ellenségesen fellépő nacionaliz­mus azonban közelebb hozta egy­máshoz az egyházakat. Felismerték, hogy erősebb az, ami összeköti őket annál, ami szétválaszt. Ma az első számú ellenség nem Róma, hanem az elidegenedettek közönyössége. A protestantizmus azonban tudja, hogy kisebbségi élete forog kockán, hogy­ha körvonalait elmossák és a kü­lönbségeket semmibe veszik. Ezért arra törekszünk, hogy az öntudatos evangélikus jelleget határozott arc­éllel lássuk el és a bibliai reformá­ciói keresztyénséget hamisítatlanul juttassuk kifejezésre. Felhagytunk ezért a régi veretű kultúr-protestan- tizmussal, a politikai vagy naciona­lista jellegű világi tényezők beleke­verésével. Annak ellenére, hogy a sajátosan keresztyénire összpontosí­tottuk figyelmünket, a protestantiz­mus nem veszítette el vonzó hatását, KÜLFÖLDI EGYHÁZI HÍREK AZ ATOMBOMBA ellen írt cikket J. L. Bliss angol lelkész egy angol napilapban. Bliss részt vesz a hel­sinki Béke-Világkongresszuson. Cik­kében hivatkozik az Egyházak Világ- táncsa határozatára, amelyben he­lyesli a tömegpusztító fegyverek el­leni küzdelmet. »Mint keresztyén, csak teljes szívemből helyeselhetem a Béke-Világtanács felhívását, amelyben minden ország népét fel­hívta, hogy vessék latba erejüket és követeljék a termonukleáris fegyve­rek felhalmozásának és további gyártásának eltiltását. A Béke-Világ- tanács felhívja a figyelmet arra, hogy a béke megőrzésének ténye végeredményben a népek nyomására érhető csak el. Elérkezett az idő, amikor komoly közhangulatot kell teremtenünk a tömegpusztító fegy­verek eltiltására.« NYUG AT-NÉMETORSZÁGBAN — bonni jelentés szerint — Adenauer kancellár érvényesíteni akarja a Vatikán és Hitler között 1933-ban kötött konkordátumot.«Ezt az egyez­ményt az alsó-szászországi tartomá­nyi kormány érvénytelenítette. Adenauer ezt a határozatot nyilvá­nos népgyűlésen hevesen' támadta. Évente három-ötezer ember tér be a katolicizmusból. Mindez új gyüleke­zeteknek a létesítését, egyházi épít­kezéseket, az egyházi munkaerők megnövelését teszi állandóan szüksé­gessé. — Az osztrák állammal való vi­szonyunk talán még soha sem volt ilyen jó. Ez természetesen csali egy személyes kölcsönös bizalmon alap­szik és sajnos nem világos törvényes szabályozáson. A legfontosabb egy­házpolitikai feladat most ezért új »protestáns-törvény« létrehozása, amellyel az államnak az evangélikus egyházhoz való viszonya szabályozás alá kerül. Ennek a tartalmát csak röviden lehet megjelölni. Az egyes emberek törvényben biztosított egyenjogúságán túl az egyházak egyenjogúságát kell megvalósítani. Az Ausztriát ma foglalkoztató po­litikai kérdésekkel kapcsolatban May püspök több Weimarban foly­tatott beszélgetésében úgy nyilatko­zott, hogy az osztrák nép tíz év óta csak egyet akar: szabad akar lenni, nem akarja, hogy saját hazájában megszálló hatalmak és idegen kato­nai támpontok legyenek. May püs­pök örömmel fogadta Raab osztrák szövetségi kancellár moszkvai tár­gy alásaitj • A BUDAPEST-ZUGLÖI gyüleke­zet új orgonaharmóniumát június 5-én, Szentháromság vasárnapján este 7 órakor egyházzenei hangver­senyen mutatják be a gyülekezet­nek. A hangversenyen közreműkö­dik ifj. Szuchovszky Gyula, énekel a gyülekezet énekkara Ittzés Gábor vezényletével, A BUDAPESTI Városi Tanács má­jus 30-án egésznapos ülést tartott, amelyen tárgyalták és jóváhagyták az 1955. évi költségvetést. Az ülésen részt vett és a költségvetés vitájá­ban felszólalt D. Dezséry László püspök, a városi tanács tagja is. Dezséry püspök javaslatokat tett a pedagógusok munkájával, az SZTK- orvosdk munkájával és a műemlé­keket, múzeumi kincseket ábrázoló művészi albumok és képeslapok kiadásával kapcsolatosan. A BÉKÉSCSABAI egyházközség lelkészei és énekkara május 22-én vendégszolgálatot végeztek a kiskő­rösi gyülekezetben. A délelőtti isten­tiszteleteken Mekis Ádám esperes, Kiss György igazgató-lelkész és Filippinyi János lelkész hirdették az igét. Este 6 órakor a templomban zenés áhítat volt, amelyen Kincses Gusztáv lelkész szolgált igehirdetés­sel; az énekkar Mekis Ádám esperes vezetésével és Dedinszky Gyuláné orgonakíséretével Bach J. S., Sil- cher, Bortnijanszkij, Haydn és Sző- nyi műveiből adott elő. Igen áldá­sos volt a két nagy gyülekezet test­vér-fal álkozó j a. EGYHÁZMEGYEI leUkészi munka- közösségi gyűlések voltak a nyugat­békési, a Pest megyei és a veszpré­mi egyházmegyében. Az áhítatok után előadások és megbeszélések voltaik. Felszólaltak: Jancsó Berta­lan, Keve Lajos, Zászkaliezky Pál, Ruttkay Miklián Géza, Roszik Mi­hály, Mezei József, Pribelszky Mi­hály, Egyed Róbert, Kálavszky Kál­mán, Gyekiczky János, Kiss János, Sümcghy István, Szabó Gyula lelké­szek, és az esperesek. A veszprémi gyűlésen részt vett és felszólalt Zay László, a sajtóosztály ügyvivő lel­késze. — A budapesti két egyház­megye rendszeres teológiai munka- közössége is megtartotta ez évi záró­ülését, ahol Gémes István és dr. Nagy Gyula tartottalk előadást. A SOMOGYSZILI templomban május 22-én ünepélyes keretek kö­zött iktatták be a somogydöröcskei gyülekezet felügyelői állásába Bes­senyei Lászlót, A PESTERZSÉBETI egyházköz­ség június 12-én este fél 7 órakor templomi hangversenyt rendez a templomtatarozás javára. Közremű­ködnek Sándor Judit és Melis György, az Operaház magánéneke­sei, Matisz Gizella, Masopust Péter és Szabó Gyula, az Operaház tagjai. Orgonái és a gyülekezeti vegyeskart vezényli Bencze István. CSALÁDI HÍREK: Algőver Andor ny. vallástanítő- lelkész, oki. teol. tanár május 28-án életének 82., boldog házasságának 30. évében, hosszas betegség után elhúnyt. Temetése június 2-án volt nagy részvét mellett a rákoskeresz­túri temetőben. özv. Münnich Tamásné május 2-án elhúnyt. Istentiszteleti rend 1955. június hó 5-én, Szentháromság vasárnapján ,, heák tér de. 9 (úrv.) Gémes István, de. 11 (konf.) Hafenscher Károly, du. 6 Mado- csai Miklós. — Fasor de. V; 10 (gyerm.) Sülé Károly, de. 11 (úrv.) Gyöngyös) Vil­mos, du. 7 Juhász Géza. — Dózsa Gy. út 7. de. V«10 Juhász Géza. — üllői út 24 de. 'A 10. de. 11. — Rákóczi út 57/b. dé. 10 (szlovák) Szilády Jenő dr., de. 3/«12 — Karácsony S. u. 31. de. 10. — Thaly K. u. 28. de. 11 (konf.) Bonnyai Sándor, du. 6 Bonnyal Sándor. — Kőbánya de. 10 Koren Emil. — Utász u. 7. de. 9 Koren Emil. ~ Vajda P. u. 33. de. >/al2. Koren EmiL — Zugló de. 10 (konf.) Scholz László, du. 7 Hangverseny. — Gyarmat u. 14. de. VjIO Muntág Andor. — Rákosfalva de. 'AI2 Muntág Andor. — Fóti út 22. de. 10 (konf.) Gádor András, du. 5 Szereíetvendégség. — Újpest de. 9 (konf.) Blázy Lajos—Matuz László, du. 5 Szeretetvendégség. — Duna­keszi de. 9. - Vas u. 2/c. de. 11 Szimomi- desz Lajos. — Pesterzsébet de. 10 (konf.) — Soroksár-Ujtelep de. Vj9. — Rákospalota, MAV-telep de. !/29. — Rp. Nagytemplom de. 10. — Rp. Kistemplom du. 3. — Pestújhely de. 10. — Rákoskeresztúr de. Vili. _ Rákos- hegy de. 9. — Rákosliget de. 10. — Rákos­csaba de. 9, du. '/27. — Cinkota de. 9 (gyerm.), de. 10, du. V>3. — Mátyásföld de. Vs 12. — Kerepes-Kis tarosa de '/<I0 — Pestlőrinc de. 11, du. 5. — Pestlőrinc,' Sze- mere-telep de. 3/,8. — Kispest de. 9, de. 10, du. 6. — Wekerle-telep de. 8. — Rákos­szentmihály de. Vili, du. 5. Bécsikapu tér de. 9 Dóka Zoltán, de. 11 (konf.) Várady Lajos, du. 7 Pethő István. — Toroczkö tér de. Vs9 Pethő István. — Óbuda de. 10 (konf.) Komjáthy Lajos, du. 6 Szeretetvendégség. Komjáthy Lajos. — XII., Tarcsay V. u. 11. de. 9 Ruttkay Elemér, de. II (konf.) Danhauser László, du. 5 Konfir­mandus ünnepély. — Hűvösvölgy, Lelkész­nevelő Intézet de. '/,11 Friedrich Lajos. — Budakeszi de. ‘/210. — Kelenföld de 8 Re- zessy Zoltán dr., de. 11 (konf.) Muncz Frigyes, du. 5 Botfa István. — Németvölgyi út 138. de. 9 Bottá István. — Csepel de. 11 (konf.), du. 7. — Budafok de. 10 (konf.) Visontai Róbert. — Nagytétény de. 8 Vlson- fai Róbert. — Kelenvölgy de. 9 Bodrog Miklós. — Albertfalva de. '/211 Bodrog Mik­lós. — Csillaghegy de. '/210 (konf.), du. 7. May bécsi püspök az ausztriai helyzetről May bécsi evangélikus püspök a közelmúltban résztvett a Német- országi Egyesült Lutheránus Egyház weimari zsinatán. Ez alkalommal a Neue Zeit című berlini napilap munkatársának interjút adott. /~ktször csapott le a kis rézkalapács az ” óra hátlapjára. Az ablak világos négy­szögén bekémlelt a szobába a reggel. De aki odabenn volt, még aludni akart tovább. Meg­reccsent az ágy a befelé forduló test alatt. A fülig húzott paplan alatt nagyot szusz- szánt valaki. Sóhajtásnak is beillet volna. Azök az emberek szokták így sóhajtva szusz- szanni reggel, akik kusza álmokból ébredve szemközt találják magukat a nappal nagyobb gondjaival. Az óra tik-takolva hasogatta tovább az időt. Sarokban volt az ágy, régi kényelmes családi bútor, amely négy generáció álmát is végigdajkálta. Mellette az éjjeliszekrény. A márványlapon feküdt a vastag fekete Könyv. Mellette kis füzet, rágottvégű ceru­za, meg sok kitépett irkalap. A legfelsőn gondosan megkezdett sorok, mik a lap köze­pén eltorzulva tanácstalanul félbeszakadtak. Az ágy mellett sötétkék ruha volt a szék támlájára felralkva. Gondos kezek készíthet­ték ki este. A másik széken hanyagul egy kupacban gyúródott a levetett hétköznapi ruha. A paplan kirajzolta a fekvő test körvona­lait. Felhúzott lábaikkal, összehúzódzkodva feküdt az alvó. Abban az ősi helyzetben, ahogy az anyaölben pihen az élet elé készülő gyermek. Most megmozdult. Két izmos kis kar kilö­kődött a vánkos fölé, két lábfej 'kibújt a pap­lan végén. Nyújtózkodott. Aztán hirtelen fél­beszakadt ez a hajnali lusta torna. A karok, megszeppenve visszabújtak a takaró alá, aztán néhány pillanat gondolkodás után fel­csapták a paplant az ágy végébe. Tömzsi gyerekember koszolódott ki alóla'. Megült egy percre az ágy szélén, duzzadt ar­cát, szemét dörzsölgette, féke te kócos haját simogatta hátrafelé, amin egy tollpihe hajla­dozott. A félig nyílt szemék lustán bámultak a szemközti falra. Most a lábfejéhez hajolt le és elmélyülten vakargatta a boka alatt. Fehér kis karmolá- sök csíkozták be a barna alapot, míg egyszer a kis szúnyogcsípés közepéből pirosán lefu­tott a vér cémavékony vonala. Elégedetten megnyálazta az ujját és elmaszatolta vele a kis sebet. Most látta meg a székre kitett ruhát. Meg­állt a keze a megkezdett mozdulatban. Rá­bámult. Először ostobán, aztán mindinkább A (NI E Inl érdeklődve. Nézte. Odébbnézett a másik székre, a ruhagöngyölegre, majd visszakapta fejét. Szemében elrendeződött az értelem, — Az új ruha. Szája betyáros vigyorgásba húzódott. Kö­rülnézett, mintha keresne valakit, hogy oda­kurjantsa neki örömét. Meglátta az éjjeli- szekrény tetején a fekete Könyvet. Feléje kapott, mint a jóbarát karjához. Aztán visz- szahúzta a kezét. Rámeredt a félig megírt papírokra a Könyv mellett. Kézbevette a legfelsőt. Elmosolyodott, amint olvasni kezdte. Némán mozgatta ajkait, a szavakat ízlelgette. Szaporán pislogott, ke- zefejével megtörölte az orrát. Egyszer aztán megpirosodott az arca. Megállt egy szónál, szája nem mozgott tovább. Csak nézte a pa­píron azt a két szót, ami ellen tiltakozott egész bensője. Kimondta, próbaképpen maga elé súgta: — Bocsássatok meg. összegyűrte a papirt. Másikat vett a kezé­be. Hát ez hogy hangzik? Halkan olvasni kezdte magának. — Édes jó Szüleim. Konfirmációra és az Dr szentvacsorájánák vételére készülök. Ránézett az új sötétkék ruhára. Aggodal­masan megtapogatta a hosszú nadrág élét. Olyan éles volt, mint a felnőtteké. Megnyu­godva folytatta. — Az első, akinek hálát adók: Isten. Meg­láttam mennyire szeret. Fiáért a Krisztusért megbocsát nekem is és oevisz az örök életbe. A biblia után nyúlt. Körülnézett, nem lát­ja-e valaki? Aztán fellapozott egy oldalt benne. Végigfuttatta ujját a lapon és meg­állt a kikeresett helyen, egy piros aláhúzás­nál. Aztán nézte színesedő arccal. Tovább ol­vasott. — Isten után nektek köszönhetem, hogy el­jutottam eddig a napig. Szeretettel, áldoza­tosan neveltetek __ It t nyelt nagyot, is megrezzent kezében a papír. — Pedig sokszor megbántottalak titeket, Kérlek — bocsássatok meg.;; Itt végződött az írás. De nem akárhogyan^ hanem nagy áthúzással. Mintha lázadva tilta­kozott volna ez a cseperedő lélek-a megaláz­tatás ellen. Ökölbeszorított keze, sírásra görbülő szája egyetlen nagy NEM volt azok felé, äkik szavakkal kényszerítik őt a lélek szemérmesen őrzött szégyenkező érzéseinek a kimondására. — Menj oda szüléidhez azon a reggelen ■— mondta neki valaki. — Köszönd meg sze- retetüket és kérj tőlük bocsánatot azért, hogy annyiszor megbántottad őket. Arca egészen elszürkül erre az emlékre. Bocsánatot kérni? Nem, ezt nem tudja meg­tenni. Hiszen szeretik őt a szülei, nem harag­szanak rá! Miért kell bocsánatot kérni, mi­kor édesanyja csókja feloldja ettől minden este?! Es miért csak mindig a gyerekeknek: kell bocsánatot kérni a felnőttektől? Elégté­tel kell nekik — szavakban? Nem elég, hogy látják a gyerek szégyenkezését, sírását? Minek még a szavaik? Letette a papírt. Tegnap még azt határozta, hogy inkább leírja. Es odaadja írásban. Mi­előtt elindul a templomba. Aztán elfut. De most már erre a gondolatra is megrázta a fe­jét. Nem! Se szóban, se írásban. Majd az oltár előtt imádságban. Ezért fog imádkozni. Sietve öltözködni kezdett. Felállt a székre és óvatosan beleereszkedett a hosszú nad­rágba. Felgombolta a nadrágtartót és bebújt az új kabátba. Űj cipőjét is felhúzta mezít- lábra. Leszállt a székről. Végiglépkedett a szobán. A cipő nyikorgóit egy kicsit. Megállt és óva­tosan fülelt a szomszéd szoba felé. Aztán le­nézett a lábaira. Az első hosszú nadrágot ma látják először rajta a barátai. A nadrág vége odaverődilk minden lépésnél a cipőhöz. Ké­nyelmetlen, de roppant izgalmas. Most gondolt valamit. Odament a Bib­liáért. Kézbefogta, ünnepélyesen elsétált vele az ablakig. Szívéhez szorította, úgy ment. Mintha harangzúgás, orgonabúgás hangjaira menne az oltár felé. Áttette másik kezébe a bibliát. Kicsit ügyetlenül fogta, szétnyíltak a lapjai. Ki­esett belőle valami. Lehajolt érte. Egy Krisztus kép. Kézbefogta. Jézus nézett rá a képről tövis- koronásán. Alul írás: Atyám bocsáss meg nékik,^ Ügy bámult a képre, mintha először látta volna. Ö is kimondta ezt a nehéz szót? Meg­kövült arccal nézett rá. Arra, aki helyette is bocsánatot kért. Aki ismerte a bűnös ember hajlíthatatlanságát és magát alázta meg a megalázkodni nem akarók helyett. Leült az asztalhoz és nézte a Krisztus- képet. Addig nézte, míg nem látott belőle semmit se. Percekig ült ott. Fejét karjára hajtotta és csukott szemmel vívta a harcot önmagával. Felemelte fejét. Néhány pillanatig gondol­kodott, aztán félresöpörte az ir<kalapokat és egy tiszta lapra nagy betűkkel felírta: BOCSÁSSATOK MEG. Gyengéden nekitámasztotta a vizeskorsó* nak. Valami zajt hallott a szomszéd szobáibóL Ébrednek. Az ablakhoz sietett lábujjhegyen, átvetette lábait az ablakdeszkán és kimászott a kertbe. Elbújt a lugasba. Sdkáig tartott míg előmerészkedett. Las­san osont vissza az ablalkhoz. Szíve erősen dobogott. Megállt az ablak előtt és fülelt. Szipogva sírdogált odabenn valaki. Óvatosan felmászott a párkány alá és be­kémlelt az ablakon. Mind a ketten ott ültek az asztalnál, úgy: ahogy még sosem látta őket. Édesanya feje édesapa vállán. Egymást átölelve ültek a szé­ken és nézték a sok irkalap fölé állított két- szavas üzenetet. Édesapa most vette le a szemüvegét és tétován odanyúlt a szeméhez. Mind a kettőhöz. Édesanya pedig úgy sírtt mint a záporeső. Most szólalt meg Édesanya hüppögve, de már mosolyogva. — Édesapa, írd oda a választ. Odaírta. Aztán megfordította a lapot és oda is írt valamit, nagy nyomtatott betűk­kel. Odatartotta a felesége elé. Az asszony sírva-nevetve kérdezte: — És megbocsát 5 is nekünk? «— Igen! Kintről jött a válasz. Kézzel-lábbal Ipar­kodott befelé az ablakdeszkán a boldog hang hosszúnadrágos tulajdonosa. Németh István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom