Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1955-06-05 / 23. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET % GYERMEKEINK KONFIRMÁLNAK... HALLD, ISTEN NÉPE! edves Konfirmáló Fiú- és Leány- testvérem! Végre elérkezett éle­ted egyik legszebb eseménye, amely­re már hetek óta készülsz: konfir­mációd nagy napja... Igen, Te úgy gondolod, hogy erre a nagy ese­ményre heteken át készültél. Ez igaz, de nem szabad megfeledkez­ned arról, hogy Isten már születé­sed óta, állandóan felkészítette szí­vedet arra, ami Veled a konfirmá­ciókor történik majd. Isten már akkor elpecsételt és magáévá tett Téged, amikor meg­kereszteltek. Atyai szívének szere- íetét már akkor kitárta Feléd, ami­kor így szólt Hozzád: »Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak Téged, enyém vagy!« (Ezs. 43, 1.) És ahogyan növekedtél, úgy kísért állandóan Isten szeretete eddigi éle­tedben. Igen, érezned kell, hogy Isten szeret! Ezért adta Neked édes­apádat és édesanyádat, akik a mai napig gondoskodtak testedről-lelked- ről. Ö oltotta szívükbe az irántad való szeretetet is. Isten szeret!... Ezt érezhetted meg abból is, hogy nemcsak szüleid és keresztszüleid törődtek Veled, hanem a Te evan­gélikus egyházad is, amelynek most leszel felnőtt tagjává! Isten egy­házadon keresztül is előkészített Té­ged a konfirmációra. Tgen, mert Isten szeret.;: És vajon Te is szereted Istent? Teljesíted-e az Ö negyedik parancso­latát: »Tiszteld atyádat és anyá­dat!«? Szerető, szófogadó, engedel­mes gyermeke vagy-e szüleidnek? Szereted-e testvéreidet? De Istent másképpen is szerethe­ted. Gondolj csak harmadik paran­csolatára: — hogyan tartod azt meg? Felkerested-e az Isten hajlékát, ahol vasárnapról vasárnapra hangzik az ö igéjének hirdetése? Ahol Te élsz, abban a gyülekezetben talán vannak más alkalmak is, ahol a gyülekezet kis és nagy tagjai összegyülekeznek Isten szent igéje köré... Nem hiá­nyoztál-e sokszor ezekről az alkal­makról? Fontosán eljártál-e a kon­firmációi órákra és becsületesen fel- készültél-e azokra? Tudsz-e öröm­mel gondolni az Előtted álló konfir­máció vizsgára? Vasárnap, június 5-én, egyszerre két nagy eseménye lesz életednek, A z első: maga a konfirmáció. Ennél az eseménynél Isten előtt és az Isten házában összejött gyülekezet előtt először vallást fogsz tenni arról, hogy hiszel Isten­ben, mint mennyei Atyában, aki té­ged teremtett és rólad gondot visel, hogy hiszel a Jézus Krisztusban, mint a te Megváltódban és Üdvö­zítődben, és hogy hiszel a Szent­iélekben, Aki téged megtart az anyaszentegyházban, a Jézus Krisz­tusban való hitben. Vallástételed után fogadalmat teszel arról, hogy evangélikus egyházadhoz hű ma­radsz és megígéred, hogy azt a jövő­ben egész életed folyamán szeretni és támogatni fogod. Végül vallás­tételed és ígéreted alapján a gyüle­kezet felvesz és befogad felnőtt tag­jainak sorába .. -. Érzed-e, hogy mi­lyen nagyon fontos dologról van te­hát szó akkor, amikor konfirmálni fogsz? TTgyanakkor azonban, közvetlenül konfirmációd után fog követ­kezni életednek másik nagy esemé­nye: a te első úrvacsoravételed. Ügy fogsz majd odajárulni az ol­tárhoz, mint a gyülekezet felnőtt tagja, akinek joga és szent köteles­Felvétel a Teológiai Akadémiára Akik a Teológiai Akadémiára felvételüket óhajtják, ezirányú kérvényüket f. évi július Sl-ig nyújtsák be a dékáni hivatalba (Bpest, VI., Lendvay utca 28.) A felvételi kérvény­hez a következő okmányokat kell mellékelni: a) születési bizonyítvány, b) a legmagasabb Iskolai végzettség bizonyítványa, c) hely­hatóság! vagy más olyan bizonyítvány, amely a kérvényező lakását, szociális hely­zetét, szüleinek a foglalkozását és kereseti, iH. szociális viszonyait feltünteti, d) orvosi bizonyítvány (részletes), e) keresztelési bizo­nyítvány, f) koniirmálási bizonyítvány, g) az illetékes lelkész és esetleg vallástanító lelkész bizonyítványa, mindenesetre annak a lelkésznek a bizonyítványa, aki a folyamodó­nak a legutóbbi években lelkipásztora volt, h) esetleges egyházi működésről szóló bizo­nyítvány. Mellékelni kell továbbá olyan rész­letes önéletrajzot, amely feltárja a kérvé­nyező családi és társadalmi körülményeit, valamint a lelkész! szolgálatra indulás okait. Az okmányokat eredetiben kell be­küldeni, de indokolt esetben hiteles másola­tokat is lehet mellékelni. A másolatokat »egyházi belhasználatra« megjelöléssel egy­házközségi lelkész is hitelesítheti. A tanul­mányi idő öt esztendő. A fenti kérvénnyel egyidőben a jelentkezők kérjék felvételüket az Evangélikus Lelkész­nevelő Intézetbe. Ez a kérvény is a dékán­hoz küldendő részletes önéletrajzzal. A férfi- hallgatók bentlakási kötelezettségéről, a nő­hallgatók elhelyezéséről, a tartásdíjról, stb. az Intézet igazgatója ad felvilágosítást ‘levélbeli megkeresésre. sége az úrvacsorában való részvétel... Hogy mi történik az úrvacsorában? Itt lépsz lelki közösségre az Űr Jé­zus Krisztussal és Őrajta keresztül mindazokkal, akik ugyancsak része­sülnek az ö szent testében és véré­ben: tehát konfirmandus társaiddal, szüléiddel, keresztszüleiddel, az egész gyülekezettel..: Remélem, hogy nagyon komolyan fogod venni első úrvacsoravételedet és igyekszel életednek erre a nagy- nagy eseményére méltóképpen fel­készülni. Már odahaza, templomba indulásod előtt kérj bocsánatot szü­léidtől, testvéreidtől, keres ztszüleid- től, mindazoktól, akikkel együtt élsz s akiket minden bizonnyal sok­szor megharagftottál viselkedésed­del vagy szavaiddal. S ott, az Űr házában, őszintén bánd meg min­den bűnödet Isten előtt. A lelki- pásztorod által feltett gyónó kérdé­sekre válaszolj határozottan, tiszta és hivő szívvel. Azután járulj oda az Űr asztalához bizalommal, ahol lelkipásztorod bűneid alól feloldoz és hirdeti Neked bűneidnek bocsána­tát..: Majd pedig vedd magadhoz az Űr Jézus Krisztus szent testét és vérét örvendező és hálás szívvel, mint aki erősen hiszed és tudod, hogy Isten minden bűnödet meg­bocsátotta, téged továbbra is szere­tett gyermekének tart, az Ö szent Fiának, az Űr Jézus Krisztusnak érdeméért... S későbbi életedben is, minél gyakrabban járulj oda az ol­tárhoz és élj az Űr szent vacsorájá­val, valahányszor szíved-lelked an­nak szükségét érzi.; -. Isten Szentlelke segítsen hozzá, hogy ez a nagy nap valóban komoly fordulópontja, kiindulópontja legyen életednek. Indulj el Isten nevében a felnőtt igaz keresztyének útján. En­nek az útnak lényege a nagy paran­csolat teljesítése: »Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, tel­jes lelkedből és teljes elmédből« és »Szeresd felebarátodat, mint maga­dat ...« így válsz majd egyházad­nak hűséges tagjává, szeretett ha­zádnak jó állampolgárává, magyar népünknek becsületes dolgozójává, röviden: így leszel Isten előtt ked­ves, az emberek előtt pedig meg­becsült ..: A z Emléklapot pedig, amelyet konfirmációdkor kapsz gyüleke­zetedtől, jól őrizd meg. Ott legyen az, nemcsak a falon, bekeretezve, vagy más iratok közt elhányódva, hanem a Te szívedben hordozd azt... Hogy emlékeztessen Téged állan­dóan életednek erre a nagy nap­jára: konfirmációdra, első úrvacsora­vételedre ... Soha ne felejtsd el azt az igét, amely rá van írva: »Légy hű mindhalálig és neked adom az életnek koronáját!« (Jel. 2, 10.). Adja Isten, hogy úgy legyen! Konfirmációd nagy napján imád- ságos szívvel gondol Reád idősebb testvéred az Űr Jézus Krisztusban, Mekis Adám 5. Móz. 6, 4—7. Halld. Izrael: Istenünk, az Űr az egyetlen Űr! Szeresd hát az űrat, Istenedet, tiszta szívből, egész lelkeddel, teljes erőddel! Szíveden feküdjék ez az ige, amelyet ezennel megparancsolok; vésd eszébe gyermekeidnek, mondogasd azokat, ha otthon vagy, ha utat rósz. ha fekszel, ha kelsz. Fordította: Bodrog Miklós Bach-est a Deák téren A Deák téri templomban május 28-án este jól sikerült Bach-estet rendezett a Lutheránia ének- és zenekara, Sándor Judit operaéne­kesnő és Peskó Zoltán orgonaművész közreműködésével. Az estet Peskó Zoltán művészi tolmácsoláséban az Esz-dur prelú­dium és fuga nyitotta meg. A fuga hármas témájának tartalma az Atya, Fiú, Szentlélek. Ezek a témák a mű végén kapcsolódnak egymással, kifejezésre juttatva a Szentháromság egységét. Sándor Judit operaénekes a pünkösdi kan­tátából énekelt egy áriát és a Geist­liche LÁeder und Arien c. gyűjte­ményből egy pünkösdi tartalmú éne­ket. Pünkösd előestéjén különösen is mély benyomást keltettek ezek a dallamba öntött imádságok. Két korálelő játék következett Peskó Zoltán előadásában. Az egyik­ben (Űr Jézus hozzád kiáltok...) halk könyörgés és bűnbánat, a má­sikban (örvendjetek keresztyének...) a keresztyén öröm szólalt meg a muzsika hangján. Igazán mély lelki élményt nyúj­tott a III. motetta, »Jézus életem­nek, öröme szívemnek...« előadása. Weitler Jenő vezetésével a Luthe­ránia ének- és zenekara előadásában ismét a legjobbat nyújtotta. Ezt a művet Bach temetésre írta, mint a legtöbb motettáját. »Jézus éle­temnek ...« kezdetű gyönyörű korái (Énekeskönyvünk 404. éneke) és a Római levél 8. részének versei szó­lalnak meg benne. A c-moll passa- caglia előadásával (Peskó Zoltán) ért véget az est, melyen megint meg­tapasztalhattuk, hogy a »muzsika Is­ten adománya és ajándéka«. Hálásak vagyunk művészeinknek, akik Isten­nek ezt az ajándékát közvetítették számunkra! (M. M.) Tartsd meg őket a te nevedben! Jn. 17, 6—11. SZENHÁROMSÁG VASÁRNAP­JÁN a gyülekezet szeme a konfirman­dusokra tekint. A gyülekezet jövőjé­nek zálogaként kipirult arcú fiúk és leányok állnak Isten és a gyülekezet színe előtt. Vallást tesznek hitükről, elhangzik felettük Isten áldó és meg­erősítő szava, az űr oltára elé térdel­nek az úrvacsora vételére. A gyüle­kezet szíve megtelik örömmel és há­laadással: Áldott légy Urunk, hogy gyarapítód és fenntartod közöttünk a gyülekezetei. KRISZTUS URUNKNAK ebből az imádságából elsősorban az a bizo­nyosság csendül ki, hogy a konfir­mandusok nem a saját erejükből és elhatározásukból állnak itt. Az ő erejük és akaratuk erre nem elegen­dő. Isiten választotta és hívta el őket. A keresztségben Jézus Krisztus tu­lajdonába adta őket, aki eddigi egész életüket úgy irányította, hogy most itt állhassanak Isten és a gyülekezet színe előtt, ö rendelt melléjük hívő szülőket és lelkipásztorokat, akik be­vezették őket Jézius Krisztus titkai­nak ismeretébe, ö plántálta be őket a gyülekezet közösségébe, hogy gyenge virágpalánta-hitük ki ne szá­radjon, hanem az ige áldott esője ál­tal napról napra erősödjék. O árasz­totta ki reájuk Szeretteikének vilá­gosságát, hogy a konfirmációi előké­szület ideje alatt megismerjék és be­fogadják a titkot: Jézust az Atya küldte, hogy Általa miénk tehessen az üdvösség. Egyedül övé a hála és dicsőség ezért a mai boldog ünnepért is! MINDEBBŐL azonban az is vilá­gos, hogy a konfirmandusok ezután sem saját erejükből fognak megálla- ni a hitben. Saját erőnkből ez egyi­künknél sem lehetséges. Krisztus Urunk azonban megkönyőrül rajtunk. Utána megy az elveszettnek, felemeli az elesettet, igéjével, testével és véré­vel erősítgeti, hogy megmaradjon a hitben. Az Atya azért bízta reá a nyá­jat, hogy egy se vesszen el juhai kö­zül. Ezért könyörög Jézus szüntelen az Atyához övéiért: »Szent Atyám! Tartsd meg őket a te nevedben!« Ezért adta oda, mint jó Pásztor, életét a nyájért. Hogy egy se vesszen el. Ezért Krisztus Urunk imádságára és értünk hozott áldozatára tekintve bátran reménykedhetünk, hogy a konfirmandusok és az egész gyüle­kezet megmaradunk mindvégig Isten nevében, aziaz a Benne való hitben, hogy egy sem fog közülünk elveszni az ítélet napján! KRISZTUS URUNK megerősítő és megtartó munkáját elsősorban igé­jének hirdetése által végzi köztünk. Ezért hangsúlyozza Jézus imádságá­nak majdnem minden mondata Isten beszédének fontosságát. »A beszéde­ket, amelyeket nékem aditál, őnekik adtam, és ők befogadták ...« Ez az alapja a hűségben való megállósnak: Szüntelen hallgatni Krisztus Urunk­nak bűnbocsánatát és új életet adó igéjét! Minden lehetőséget megragad­ni és kihasználni az ige hallgatásá­ra. És befogadni az igét, azaz hinni, hogy Isten Jézus Krisztusért bennün­ket, erőtelen, botladozó gyermekeit nem vet el színe elől, hanem szerető édesatyaként megbocsát és magá­hoz ölel, erőt ad arra, hogy egész éle­tünkön, magatartásunkon ott ragyog­jon az O dicsősége. Szentháromság vasárnapján, mikor a gyülekezet szeme az oltár előtt tér­deplő konfirmandusokra, és az Isten színe előtt könyörgő örök Főpapra tekint, boruljon le buzgó könyörgés­ben az egész anyaszentegyház: Szent Atyánk! Tarts meg mindnyájunkat a te nevedben! Selmeczi János Készülj az ige hallgatására Szentháromság ünnepe — 5. Móz. 6, 4—7. I Hitvallás ez. Izrael népének hitvallása. E körül forog Izráel népé-* nek élete és mozgalmas története. Kis tekercsekre írva ez a szöveg rejtőzik imaszíjukban és az ajtófélfára erősített kis tokban, amelyet áhítattal érint meg a kegyes zsidó, valahányszor elmegy mellette. Nap­jában háromszor imádkozza ezt a hitvallást, és a benne foglalt egyisten- hitet plántálja tovább, mikor nemzedékről nemzedékre beszéli azt, amit Isten Izráellel cselekedett. Az egyistenhit vallásával való soroza­tos elbukás miatt kellett a pusztai vándorlás és a babiloni fogság súlyos ítéletén, tisztító tüzére átmennie. Az egy Istenről szóló hitvallás alapján mondotta ki Izrael a halálos ítéletet a Megváltó fölött is, mert »Istenné tette magát«. (Jn. 10, 33.) O Ez a mi hitvallásunk is: »Az Űr, a mi Istenünk, egy Űr!« Hangsú- lyozottan valljuk ezt Szentháromság ünnepén. Persze amikor mi teszünk vallást Isten nagyságos dolgairól és elmondjuk azt, amit értünk cselekedett, akkor hitvallásunk háromságossá bővül: »Hiszek az egy Istenben: a mindenható Atyában... és a Jézus Krisztusban... és a Szentlétekben.« Mert nem hallgathatunk arról a nagy titokról, hogy »Isten megjelent testben« (1. Tim. 3, 16.), hogy Istenünkké legyen, és elküldte Szentleikét, hogy térítsen az egy Űrhoz az egy hitre az egy keresztség által (Ef. 4, 5.). Nem valami körmönfont okoskodáshoz ragasz­kodunk tehát, hanem Isten értünk, rajtunk és bennünk végzett munkáján nak titkát imádjuk, amikor így teszünk vallást róla az egy keresztyén- séggel: »Isten az Atya, Isten a Fiú, Isten a Szentlélek, de még Bem három Isten, hanem egy Isten« (Athanóziuszi Hitvallás). O Ettől a nagy hitvallástól elválaszthatatlan a nagy parancsolat, mert *-*• belőle következik: »Szeresd azért az Urat, a te Istenedet«. Az egy Űr igényt tart az egész emberre: teljes szívünkre, teljes lelkünkre, tel­jes erőnkre. Ö akarja meghatározni érzéseinket, gondolkodásunkat és cselekvésünket. Kevesebbel nem elégszik meg. Félszívvel szeretni őt: ugyanolyan lehetetlen, mint két úrnak szolgálni. Kényszerből sem tehet neki szolgálni, hanem csak szeretetből. Külsőképpen sem tehet Öt sze­retni, hanem csak szívből. Közvetlenül sem lehet Neki szolgálni, hanem csak a felebarát szeretetén keresztül. Minden idők kegyes emberét fenyegeti az a kísértés, hogy istentiszteletét kiemelje mindenapi éle­téből és elválassza az emberekhez való viszonyától. Jézus ezért elválaszt­hatatlanul egybe kapcsolja a nagy parancsolatban Isten szere tétét a felebarát szeretetével. A nagy hitvallás a nagy parancsolattal együtt így valóban betölti és lefoglalja egész életünket, úgyhogy közvetve vagy közvetlenül róla kell beszélnünk és azt kell cselekednünk, mikor fel­kelünk és lefekszünk, mikor járunk és kelünk, mikor dolgozunk és pihe­nünk. Prőhle Károly ZOMBAT tSTI m KÖZÖS IMÁDSÁGUNK, — Békesség nektek! — Jn. 20, 19—23. — EZZEL A SZÖVAL köszöntötte tanítványait a Feltámadott, aki azért jött, hogy békességet teremtsen Isten és ember, ember és ember között egyformán. Ezért küldte Öt az Atya és Ö ezért küldte tovább tanítvá­nyait. A Szentlélek által bennünket is ilyen békéltető szolgálatra hív és küld. A KONFIRMÁCIÓ ELŐESTÉJEN arra gondolunk, hogy konfir­mandusainkra is áll ez az ige: amint az Atya küldött engem, én is úgy küldetek titeket. A konfirmáció elhívás: a valóságos keresztyén életre, a hitre és a jó cselekedetre. Ne felejtse ezt el se idei konfirmandus, se régi konfirmációra emlékező! A SZENTLÉLEK ajándéka teszi lehetővé, hogy ennek az elhívá­sunknak meg is feleljünk. Az egy Szentlélek különféle ajándékait kap­juk, de mindnyájan egy célból: hogy felhasználjuk és éljünk vele (1. Kor. 12, 7.), VALLJUK MEG, hogy konfirmációnk emléke könnyen megszür­kült bennünk és gyakran megfeledkeztünk arról, hogy Krisztus követésére, igaz keresztyénségre hivattunk el; — ADJUNK HÁLÁT Istennek Krisztusban véghezvitt békéltető munkájáért, a Szentlélekben való megerősítésünkért és bogy mél­tóvá tétettünk a szolgálatra, — KÖNYÖRÖGJÜNK egyházunk minden szolgálatáért, a konfir­mandusokért és a konfirmációért, hogy békéltető szolgálatunkat jól betölthessük és a béke ügye mellett megállhassunk. i SE HETI IGE: »Szent, szent, szent a seregeknek Ura, teljes mind a széles föld az ő dicsőségével!« —* Ézs. 6, 3. Június 5, vasárnap — Rm. 11, 33—36. Emberi értelmed mécsvilága kicsi a mérhetetlen gazdagságú, böl« csességű és tudományú Isten megértéséhez. És miért akarod igazgatni útjait? Tanácsaidra rá nem szorul. Inkább bízd reá egészen magad és hidd, életed érthetetlen útjain is, hogy mindent javadra és üdvösségedre cselekszik, Arasznyi életed így lesz imádása Annak, Akié a dicsőség örökké! Június 6, hétfő — 5. Móz. 6, 4—13. A hatalmas szent Isten az én Istenem. Én pedig, a mindenség pa­rányi porszeme, az övé vagyok. Kezéből naponta hálával vehetem mind­azt a jót, amivel ellát, igéjéből kereshetem akaratát és egy életen át tel­jes szívből szerethetem. Így lesz igazán széppé az életem és egyetlen urammá az Isten. Június 7, kedd — 1. Kir. 8, 6—14, 22—23, 26—30. A templom az Isten dicsőségének helye. A gyülekezet imádságban keresi Istent, Ö pedig hozzánk alázkodik az igében és a szentségekben,- Erővel és kegyelemmel áldja meg az Ö népét. Június 8, szerda — Ef. 4, I—6. Ahol emberek felismerik Istentől rendelt hivatásukat, szeretetben élnek, buzgón könyörögnek a Lélek egységéért és ahol Isten Szentlelke hitet, békességet, reménységet támaszt, ott megdiosőittetik az Isten az emberek életében. Életeden átragyog-e az Isten dicsősége? Június 9, csütörtök — 1. Tim. 3, 14—16. Jézus mindig az Atya dicsőségét kereste. Önmagát megüresítette: emberré tett. Testvéremmé. De Isten igazolta öt a Létek által, feltáma­dásában Fiának bizonyította, élő Űrként látták, minden prédikációban ö keres és te hihetsz az Atya jobbján dicsőségesen uralkodó Krisztus­ban. Ö keresztyén életünk forrása. Június 10, péntek — Ef. 1, 3—14. Isten azért teremtett, a Jézus Krisztusért azért fogadott fiává, azért szentel meg Szentleikével és azért tett az örökélet örökösévé, hogy éle­tön kegyelme dicsőségének magasztalásává legyen. Valóban ez volt-e eddig? Kegyelemből még mindent újra kezdhetsz, Június 11, szombat — Jn. 5, 17—23. Jézus teljes egységben van az Istennel. S a szent Isten Őbenne kö­zeledik hozzánk. Jézuson kívül nem lehet Istent imádni, neki engedel­meskedni, Jézusban azonban úgy ismertem meg Istent, mint szerelő Atyámat; Dubovay Gém

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom