Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1955-04-17 / 16. szám
EVANGÉLIKUS ÉLET HERNÁDBÜD „Négy templomért — 1955“ A csengődi, a vasasi és a révfülöpi épülő templomok ismertetése után mai számunkban a Gyülekezeti Segély 1955. évi akciója által támogatott negyedik templomépités történetének adunk helyet lapunkban. Az Északi Egyházkerület abaujszántói egyházközségéhez tartozó hernádbüdi szórvány templomáról számol be a gyülekezet lelkésze. AZ ABAÜJSZÁNTÓI egyházközséghez tartozó 14 község közül a her- mádbüdi rendezett szórvány a legnépesebb. Az e körzetben lakó 120 evangélikus hite és reménysége vágyat öltött abban az imádságos gondolatban, hogy a kis gyülekezetben hajlékot építsenek az Urnák. Isten megáldotta az imádságot és ma már a gondolat a megvalósulás cselekedetévé lett. A KEZDET 1930-ban, Varga László lelkész idején először még az volt, hogy a hívek haranglábat készültek építtetni s e célra a Dankó-család telket ajánlott fel. Majd a terv is kibővült és 1936-iban már imaház felépítése a cél. A hívek szívében a vágy él, de a második világháború alatt építési alap még nem létesül. Építés csak béke idején lehetséges. Az Űr tűzből kimentett üszőkként tartotta meg népünket s a kis her- nádbüdi gyülekezet is megtalálja a szenvedések terhe alatt az Űrhoz vezető utat s azt a nem felejtett imádságos vágyát, hogy felépítse templomát. A csendes, tiszta családi hajlékokban egybesereglett hívek számára kevés a hely az istentiszteletek alkalmával. A sóvárgás a »mi imaházunk« megépítése iránt 1946 telén megvalósítja az építési alapot az istentiszteletek első offertóriu- mainak filléreiből. S a fillérekből, forintokból százasok és ezresek lesznek. 1947-ben díjmentesen elkészül Meggyes István miskolci tervező szép terve az építendő hernádbüdi evangélikus templomról. Az első száz forintokból megindul az építkezési anyagok vásárlása is. A szórvány isten tiszteletek offer- tóriuma, a helybeli gyűjtés és adományok, a Gyámintézet évenként ismétlődő ajándékai, az egyházkerület támogatása által egyre növekszik az építési alap. Ehhez járulnak 1951 őszétől kezdve a legszegényebb egyházmegye, a mi egyházmegyénk gyülekezeteinek testvéri szeretetből juttatott, hálás szívvel fogadott adományai, melyek építésünket nagyban elősegítették. Az Űr maga építi házát a testvéri szívek hitből fakadó áldozatán, szeretetén keresztül mind a mai napig. AZ ÉPÍTKEZÉS tényleges megkezdéséhez a szórványegyház templomtelket kapott adományozás és juttatás révén a község közepén, egy enyhén lejtő domb aljában, a környező vidékre gyönyörű kilátással. , Isten megsegítő kegyelmének segítségül hívásával érhettük el 1952. június 9-én, hogy a helyszínen ünnepélyes istentiszteletet tartottunk, melynek első kapavágásai után a következő napokon megindult az építés. A hívek kétkezi munkával kiásták a másfél méter mélységű alapárkot s ez volt a kezdete az egészen a befejezésig felajánlott és végzett szorgos, segítő munkának, templomépítő szolgálatnak. A 15 méter hosszú és 8 méter széles épület szakmunkáját Streck Bertalan monoki kőművesmester, hittestvérünk végzi fiaival s velük ott vannak a szórványgyülekezet tagjai minden munkanapon. A fogatos munka is a gyülekezet terhe és szolgálata. Segítenek a közsógbeli református és római katolikus testvéreink, valamint az anyagyülekezet s a többi szórvány evangélikusai. Az előkészítés, alapvetés szakaszának munkáját 1953. június 7-én az alapkőletétel, ünnepélyes isten- tisztelet és gyülekezeti nap fejezte be. Az újabb építési szakasz 1954 őszén kezdődött, mikor is az épület falai teljesen elkészültek, betetőzést nyert templomunk s az enyhe télben, karácsony ünnepe előtt, december 23-án a 9 méter magas oromzat! falra feltettük az aranyozott keresztet. A munkálat eddig közel 38 000 forint összeget jelent készpénz-kiadásban és az előzetes számvetés szerint hozzávetőleg még 60 000 forint szükséges a teljes befejezéshez. HITÜNKET az a bizonyos reménység hatja át, hogy — amint eddig tapasztaltuk Isten segítségét minden dolgunkban, szolgálatunkban, templomunk építésében, velünk lesz továbbra is. Az Ö szent nevét áldjuk azért az ajándékért is, melyet a Gyülekezeti Segély révén fogunk nyerni evangélikus testvéreink hitben gazdag áldozatkészsége és szeretetének adományai által. A Gyülekezeti Segély minden adakozójának a szeretet viszonzásául Isten áldását kívánja a hernádbüdi szórványgyülekezet. Solti Károly abaújszántói lelkész ŰJTEST AMENTUM ÉS ZSOLTÁROK 12.— forint Evangélikus Egyetemes Sajtó- osztály ÚJ szív Ezékiel 11, 19—21. Űj szívet adok nekik, új lelket adok beléjük — elveszem testükből a kőszívet és hús-szívet adok nekik, hogy parancsaim szerint éljenek, törvényeimet megőrizzék: cselekedjék azokat — akkor népemmé lesznek, mert , én vagyok az Istenük. De akinek szíve bálvány-gyalázata s förtelme után jár, én annak az útját fejére idézem! — ez az ŰR Isten kijelentése. Fordította: BODROG MIKLÓS r I L M: Budapesti tavas* Vannak emlékek, amelyeket nem lehet elfelejteni. Ezek közé tartoznak annak a sok hetes időszaknak az emlékei, amelyet Budapest ostromakor, a pincékben éltünk át. Ezen a karácsonyon, amely a tíz éves évfordulót hozta, sokan emlékeztünk és gondoltunk vissza a felszabadulás és az azt közvetlenül megelőző időre. Megemlékeztünk azokról is, akiket szeretteink közül a háború rabolt el. Karinthy Ferenc Kossuth-dijas, Budapesti tavasz című új filmje, (melyet Thurzó Gáborral együttesen írt és Máriássy Félix rendezett), hitelesen emlékeztet bennünket erre az időre. Attól a pillanattól kezdve, hogy a bécsi országúton a menekülők sorát látjuk az első képen, egészen addig, ameddig az utolsó képen tavaszi napsütésben meginduló újjáépítést láthatjuk, hiteles és igaz a film, hitelesek a képei és igaz mindaz, amit kifejez. A film Pintér Zoltánnak, a kiábrándult egyetemistának cselekvő hazafivá fejlődését mondja el, s közben az ostrom viharában felidézi azokat az alakokat, akikkel annakidején a pincékben éltünk. Ebben a filmben jól sikerültek a képek, jól sikerült a mondanivaló, jól játszanak a szereplők és ezért sikerült a filmnek valóban visszaemlékeztetni bennünket felszabadulásunk eseményeire, de úgy, hogy a mában megmozgat és bennünket is cselekvő hazafiságra indít. Megrcnditő fordulópontja a filmnek Jutka (Gordon Zsuzsa) halála. A nyilasok végzik ki éppen akkor, amikor Pintér Zoltán (Gábor Miklós) ébredő szerelmében ígéretesnek látja a jövőt. Ez az esemény döbbenti rá Pintér Zoltánt, hogy a bűnt nem elég utálni és nem elég őrizkedni tőle, küzdeni is kell ellene. Örömmel üdvözöljük filmgyártásunknak ezt a kitűnő új alkotását. Mi evangélikusa.k köszönjük Isten minden emlékeztetését arra, hogy micsoda nyomorúságból szabadított meg bennünket. Nem lehet, és nem is szabad erről megfeledkeznünk, hanem tanulnunk kell belőle és minden erőnkkel azon kell lenni, hogy a háború szörnyű napjai soha többé meg ne ismétlődhessenek. Z. L. 1955. április 17. Húsvét után 1, Quasimodo geniti vasárnap »Az új élet teremtője.« — Ez. XI, 19—81. — Jn. 5, 24—25. — 2. Kor. 4, 10—14. Liturgikus szín: fehér. A VESZPRÉMI EGYHÁZMEGYE lelkészi munkaközösségének mindkét köre március 30-án, Veszprémben ülésezett. Az úrvacsorái istentiszteleten Völgyes Pál szolgált. Előadást tartott Boros Lajos, dr. Fabiny Tibor és Tóth Sándor. Halász Béla esperes az Országos Esperesi Értekezletről, Bárány László a Gyülekezeti Segély konferenciáról, Mester- házy Ferenc a diakóniai értekezletről, Mátis István pedig a sajtó ügyéről tartott beszámolót. SZOMBATHELYEN április 3-án vallásos-est volt a büki gyülekezet küldötteinek közreműködésével. A vallásos est elején Lehel Ferenc szombathelyi és Fülöp Dezső esperes, büki lelkész szólt a gyülekezethez. KŐSZEGEN a virágvaságnap délelőtti istentiszteleten dr. Karner Károly teológiai tanár végezte a szolgálatot, este pedig vallásos est keretében »Krisztus szenvedésének titka« címen előadást tartott. A PÁPAI gyülekezet április 10-cn, húsvétkor zenés áhítatot tartott Balassi Bálint emlékezetére. Szolgált K. Bonsánszy Erzsébet, Kalmár Mihály, Hőfle Mária, Cs. Bácsi Irén, Bárány Ágota, valamint' Bácsi Sándor helyi lelkész. SZÉCSÉNYBEN április 3-án vendégigehirdetést végzett dr. Gyimesy Károly lelkész. — A virágvasárnapi vallásos esten az ifjúság szolgált. BUDAHEGYVIDÉKEN a böjti hetekben »A kereszt egyháza« címen böjti előadásokat tartottak Danhauser László, Rutkay Elemér és Muntag Andor lelkészek. Bach: János passiójáról Rezessy László főiskolai tanár tartott ismertetést, a Lutheránia néhány vendégszereplőjének közreműködésével. — Március 27-én műsoros betétekkel számadó közgyűlés volt. A lelkészi jelentés több részlete megelevenedett az ifjúság és az énekkar ajkán. Nagyhét minden estéjén a Mória és a Golgota hegyéről Danhauser László hirdette az igét. — Április 15—17-ig esténként 6 órakor lesz a Cantate előadások ötödik sorozata. Az éneklés ereje címen ifj. Prőhle Károly és dr. Nagy Gyula teológiai tanárok tartják az előadásokat, igét hirdet Scholz László. — Április 23— 24-én ifjúsági csendes nap lesz Hűvösvölgyben. BELEDEN a böjtben szerda esténként, nagyhéten minden este istentisztelet volt. Március 25—27-ig Kovács Géza győri lelkész igehirdetéssel szolgált a gyülekezetben, az esperes megbízásából beiktatta az új presbitereket és háztartási vizsgálatot tartott. Nagypénteken este a gyülekezet fiatalsága előadta a passiót Czégényi Klára kántor-segédlelkész vezetésével. JÁNOS-PASSIÓ Nagypéntek előestéjén a Deák téri templom ismét megtelt sok áhítatos emberrel, akik az érettünk meghalt Krisztus szeretetéről akartak hallani Bach János Sebestyén feledhetetlenül szép muzsikája által. A Lutherá- nia teljes egészében ezúttal hatodszor adta elő a János-passíót, minden eddigi előadásánál csiszoltabban és elmélyültebben. Weltler Jenő karnagy vezetésével hatalmas szorgalommal készültek erre az előadásra, ugyanolyan gonddal, mintha első előadásuk lett volna. A részvevők méltón állapíthatták meg, hogy a Lutheránia dicséretes múltját is felülmúló előadást produkált. KOTTÁK Zalánfy: Luther dallamai . Zalán fy: Bach manuál20.— korálelőjátékai .... Adventtól—Adventig 30.— (énekkaroknak) .... 19.80 Bach: Négy korái .... —.80 Evangélikus Egyetemes Sajtóosztály Budapest, VIII., Puskin utca 12. Csekkszámlaszám: 220-278 Telefon: 142—074 Az április 7-1, Deák téri előadást április 9-én este a Bécsi kapu téri templomban való előadás követte. A zsúfolt templomban megérdemelt sikert aratott a Lutheránia. Az új kezdeményezés folytán számos olyan budai evangélikus is hallotta a János- passiót, akik eddig Pestre csak nehezen, vagy egyáltalában nem jutottak el. A szívesen fogadott kezdeményezés továbbfolytatásra méltó. Az orgona-kontinuót Zalánfy Aladár professzor, a Deák téri templom főorgonása játszotta. A női szólókat M. Molnár Éva, László Margit, Tiszay Magda Liszt Ferenc-díjas énekelte. Az evangélista szerepében Kaposy Andort hallottuk, Jézus hangját a Deák téren Jámbor László érdemes művész, a Budavárban Melis György Liszt Ferenc-díjas, végül Pilátus hangját Littasy György énekelte. A János-passió előadását a pestkörnyéki gyülekezetek kérésére május 2-án, hétfőn este megismétlik. — ötven év körüli magányos gyermekszerető asszonyt keresek háztartás vezetésére. Négy gyermekem van, 6—10 évesek. Érdeklődés: Nagy- I barát, Evang lelkészi hivatal címen. NAGYSZÉNÁS nnen nézem, a tanyák felől. Körülöttem, mint a finn tavakon Ütött a szigetek, úgy sötétlenek a tanyák ezen a sima tájon. Ágabogas fák tövében meghúzódó házak. Messze a sík földön nem látni egyebet, mint hegyes füllel figyelő s meg-megiramodó nyulakat, zajosan repülő foglyokat, méltósággal lépegető fácánokat. Nem is keveset. No meg a fekete zubbonyos varjak rebbenő sokaságát. Azt mondják, a varjak 200 évet is túlélnek. így hát már öreg varjak láthatták amott is — ahol most erős község utcasorai húzódnak s ölelik körül a templomtornyot — a puszta tanyavilágot s még mindig ugyanazok röpködnek itt a fejünk fölött, hiszen alig több a település, mint 100 éves. Végtelenbe olvadó szemmel itt arányát veszti a múlandó s az örök. Álltam felszántott sima földön, hol egykor még település volt s ki tudja, emitt holnap nem áll-e meg valaki s nem kezd-e otthont álmodva építeni! A látható, á megfogható itt inkább múlandó, mint a mulan- dók útján járó ember. A házak keményre döngölt fala mállónak bizonyul s a nagy pusztákon edződő törékeny embert keményre szikkasztja a táj. Keményre, mint Sz. J. presbiter ősét, aki itt volt pusztai betyár. Amott'fogták el, Szarvason, míg aludt á szeretője mellett. Az árulta el. Vasra verték s indítani akarták Gyulára — akasztani. Utolsó kívánsága volt a szikár embernek, hadd búcsúzzék el a lovától. Rosszat sejtettek a pandúrok. Nem jó a betyárt összeengedni a lovával. De végtére is keze-lába összevasalva, se lépni nem tudott jól, se felegyenesedni. Kint a községháza előtt embergyűrű nézte, hogyan búcsúzik a betyár a lovától. Ló és ember ösz- szedugták a fejüket. A ló halkan nyihorált, a betyár meg csak sugdosott neki halkan. A ló lefeküdt — hiszen a gazdája még állni sem tudott a vastól. Bilincselt kézzel csak simogatta a drága jószágot — s a többi már pillanat műve volt: megragadta hátul a sörényét, halkan füttyentett, a ló felugrott s hátán a keresztben batyuként függő betyárral, mint a nyíl, kivágott, az embergyűrű ijedten szétrebbent s a betyár mér messze járt. Néhány óra múlva a Körös túlpartjáról szabad ököllel fenyegette meg a községházát s a szeretőjét. ÉT át ilyen ez a nép. »Az én ősöm« — ver a mellére büszkén a késői utód, aki presbiter s kemény ő is: hitben kemény. Kemény volt ennek a népnek a sorsa, amiből idekerült s kemény az élet, amelybe beleállt. Az első települők annak az orosházi népnek kirajzása voltak, amely Dunántúlról települt ide az akkor zsombékos- nádas világba. Orosházáról meg ide jöttek jobbágynak, zsellérnek és betyárnak (ez itt általában idénymunkást jelentett) a Károlyi- és Wenk- heim-birtok peremére, öreg családi bibliák tükrözik még ma is a küzdelmes múltat. Kerekkurtics volt akkor itt a határ neve, a földesúri birtok széleinek parcellázásakor. Nagyszénás nevet a község létesítésekor, 1850-ben kapta, akkor Szentes és Hódmezővásárhely szénakaszáló vidéke volt. E kemény nép közé menekült a kemény Nagy Sándor honvédtábornok (1848). Fiát itt is keresztelték. Kemény emberek álltak a nép élén is. Ilyen volt az első igazi szervezőjük: Tomcsányi József lévita- tanító. Az orosházi eklézsia tanyai iskolája volt kezdetben a mai parókia épülete a széles-üres pusztán, ahová lévita-tanítók gyűjtögették messze tanyákról a hivő népet. (Hogy mikor épült, nem tudni. 1876- ban már öreg épület volt, mert az elkorhadt mestergerendát akkor cserélték ki.) Ezek sorába lépett Tomcsányi József. De akkor már egyre több ház húzódott a tanyai iskola köré s a kis bokortelepülés immár húsz éve önálló község volt. Tomcsányi 1870—96-ig volt itt — a község 1850-ben települt. Szívós, kemény ember volt, ki lankadatlan reménységgel nézett a vasárnaponként iskolapadba szorult, keménynyakú templomozó nép mögött a majdani önálló gyülekezet felé. Ez állt szeme előtt akkor is, amikor 1883-ban szervezni kezdte az egyházfenntartás anyagi alapjait. Felfektette a kor szokása szerint az egyházi adó-katasztert s a birtok nagysága szerint vetette ki a fenntartói járulékot. A kemény nép visz- szapattant: »a földnek nincs szüksége se papra, se tanítóra« — olvassuk a jegyzőkönyvekben. De Tomcsányi lankadatlan szervezett. Emberekkel nem boldogult, áldozatos útra lépett hát. Megvette saját magának az iskolával szomszédos telket — s templomot álmodott rá. Álmát magával vitte a sírba. De a telket örökül hagyta az egyháznak s 1900-ban megépült rajta a mai templom. Mennyezetének meleg zöld faburkolata a föltekintőt reménységgel borítja be. Az ő idejében, 1883-ban ment át az iskola a »népház« néven ismert egyházi épületbe. Az iskolát Tomcsányi távoztakor — 1896-ban — átadták az államnak. 1910 után új állami iskola épült s az épületet akkor visszakapta az egyház. Ma is a tulajdonában van. TTicsi volt még a gyülekezet, ami- Ä kor önállósult Az egész község 800 lelkes voLt s tiszta evangélikus. A községei képviselőtestület egyben az egyházközség presbitériumát is alkotta. Templomépítésük mindjárt az önállóság első évében életrevalóságuk bátor lépése volt. Első lelkészük, Mendöl Lajos, 1900-től 3—4 évig működött itt. Távozása után Klaar Béla vezette a gyülekezetei — de hová? A bátor lépés lendülete megtörött a lelkész vakvágányra futott életén. 1912-ben fegyelmi úton emelték ki a parókiáról. Utána Zoltán Emil jött s kerek 40 esztendeig állt a gyülekezet élén- A 800 lelkes kis eklézsia az első világháború után gyarapodott erős egyházközséggé s emelkedett a lélekszáma 4000 fölé, Boros Károly, a mostani lelkész 1951 óta szolgálja a gyülekezetei. Kemény a munka, ami előtte áll s amiben foglalatos. A belső gyülekezeten kívül három külső gyülekezetei gondoz: Taraj (14 km), Kisszénás (15 km), Békési út (8 km). Tanyagócok ezek, mint volt egykor Kerekkurtics. Népe ma buzgóság- ban kemény. Itt valóban feketéllik az út, ha eljött az istentisztelet órája. A presbitériumnak egy a szíve s e szív hústébláira Isten szeretető vésődött. Ök mozgatják ma eredménnyel azt, amibe Tomcsányinak egykor beletört a . bicskája: szedik a hívek önkéntes hozzájárulását. Egyikük lóháton ment a tanyák között ebben a szolgálatban s a jéggé fagyott hóréteg beszakadt alatta. Csüdig botlott benne a ló s a hátán csak felfohászkodott a magyar: »No, Uramisten, most segíts, hisz a Te ügyedben járok!« Máskor kikopott a taraji kis gyülekezet az istentiszteleti helyből. A nyári melegben egy berkes erdőcs- ke tisztásán még csak folyhatott a szolgálat, de ősszel zimankós szelek vágták útját a szabadtéri istentiszteleteknek. Már-már arra készültek, hogy a tisztás négy sarkán kicsi boglyákat gyújtanak s teszik meleggé az őszi levegőt. De nem került rá sor, mert megtudván a szükséget, az állaan helyet adott a tanyai iskolában. Az a meg nem gyulladt négy máglya a taraji er- dőcskénél mégis világít és melegít. Egy falusi gyülekezet tanyaszórványainak kemény hitével világit és melegít. Karén Emil
