Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1955-04-17 / 16. szám
EVANGÉLIKUS ELET BÉKESSÉG NÉKÜNK! A HÚSVÉTI EVANGÉLIUMBAN az értünk meghalt és feltámadott Jézus Krisztus háromszor köszöntötte csüggedt és szomorú tanítványait ezzel a felejthetetlen két szóval, — amelyben vigasztalást és parancsot is adott egyben: »Békesség nektek«. — Legyünk őszinték: mi is nagyon vágyunk a békességre. Körülöttünk a világban, de az otthonainkban és a szívünkben is szükségünk van rá. Ezért a békesség útja a szíveken át vezet. Rajtam, rajtad keresztül áradhat csak erre a világra. Az evangélium tele van azzal a csodálatos üzenettel, hogy van békesség. Az angyalok éneke a betlehemi mezőkön így hangzott: »Békesség a földön« .. : Az agg Simeon így imádkozott: »Mostan bocsátód el Uram, a te szolgádat békével«. Tanítványait azzal küldte az Ür missziói útjára, hogy menjenek be a házakba s így köszöntsék az ott lakókat: »Békesség e háznak«. Az összetört bűnöst, a meggyógyítottat ezzel bocsátotta el: »Eredj el békességgel!« A halálba induló Jézus örökségként ezt hagyta tanítványaira: »Az én békességemet adom nektek . ..« És azóta is hangzik az apostoli köszöntés: »Kegyelem nektek és békesség Istentől...« A békesség szó kb. százszor hangzik az Újszövetségben. Milyen fájdalom, ha nincs békesség! Milyen szomorú az, ha a gyülekezetben egyenetlenségek, békétlenségek vannak. Milyen megdöbbentő az, ha egy templomos embernek békéden a családi élete. Milyen gonosz lélek van azokban, akik azt hirdetik, hogy a világban kiéleződött feszültségeket nem lehet másként megoldani, csak fegyverekkel, kíméletlen háborúkkal. Milyen gonosz ellenségei Istennek mindazok, akik hajlandók volnának kíméletlenül átgázolni ezrek és milliók holttestein csak azért, hogy saját önző céljaikat megvalósíthassák, Mi nem ilyen lelket vettünk a mi Urunktól! Számunkra nagyon drága érték a békesség. Szeretnénk minél többeket elvezetni az Istennel való boldog megbékélésre, de éppen így ügyünk a népek közötti békességnek az ügye is Mi a békét választjuk, mert élni akarunk! Saját magunkon tapasztaltuk meg, hogy mi a háború. Isten nem gránáttölcséreknek vagy atombomba mezejének teremtette a földet. Isten azért teremtette a földünket, hogy teremjen rajta mindennapi kenyér és éljen rajta vigan, boldogan jövendőbenézo tekintettel a mi népünk és velünk együtt minden nép békességben. Isten nem gyönyörködik a pusztulásban, a halálban, ö élő Isten, életet teremtő, életet oltalmazó Isten. A Szentírás igazságának nagyon is szomorú félreértése volna az, ha úgy gondolnánk és úgy tanítanánk, hogy Istent nem érdekli a töldi béke, mert. számára csak a -lelki béke« a fontos. Hát Istennek nem ügye az, hogy a gyermek felnőtté serdüljön? És ha valahol egy népet irtanának ki gyilkosán visszaélve a technika (fölényével, vajon az Istent valóban nem érdekelné? Ehhez neki nincsen semmi szava? Hát ilyennek ismertük meg mi Istent, akinek könyörülő, mentő szeretete Jézus Krisztusban félreismerhetetlenül közel jött hozzánk, aki feltámadása után így köszönti tanítványait: »Békesség nék- tek«. Az Isten békességére talált szív a földi béke munkálásában is előljár. Egyik a másikat nem zárja ki, hanem elmélyíti, velejár, mint fával a gyümölcse. Egyházunk vezetősége már hat év ve! ezelőtt virágvasárnapján gyülekezeteinkhez intézett pásztorleve- íében kifejezésre juttatta azt a hitbeli meggyőződésünket, hogy a »Békesség Fejedelmének« hitben engedelmeskedő tanítványai imádságukkal és szolgálatukkal készek részt- venni e föídi békességért való küzdelemben. A béke ügyének szolgálatát azóta is minden alkalommal gyakoroljuk. A napokban ünnepeltük hazánk felszabadulásának tízéves évfordulóját. Az ünneplésben való részvételre nem volt szükséges külön buzdítani egyházunk tagjait, mert egyházunk egynek érzi magát népünkkel. Népünk pedig mélyen egy: a békeszerető százmilliókkal. Tudjuk és hisszük, hogy az egész világon a háborúk démonikus ereje által meggyötört emberiség kiált a gyógyulásért, a békéért, az életért . — És azt is tudjuk, és hisszük, hogy Jézus Krisztus, a világ reménysége felénk is elmondja: »Békesség nék- tek«. Ö békét akar adni ma is az egész emberiségnek. A mi feladatunk pedig az, hogy a Benne való hit gyümölcseként gyógyítsunk, építsünk és munkáljuk mind hűségesebben, odaadóbban a békesség áldott szolgálatát. Szende Ernő Isten pecsétje ISTEN a Krisztus feltámasztásában adott pecséttel a jelenre szólóan is meghirdette, hogy helyesli, érvényben tartja Krisztus közöttünk megkezdett munkáját és azt céljához kívánja juttatni. Ezért Krisztus minden szava, amely a szószékekről hangzik felénk, vagy amelyet a Biblia lapjairól olvasunk, ném csak emléket jelent számunkra. A feltámadás óta ott ragyog Isten helyeslő pecsétje minden krisztusi ige alatt. Az igének a jelenben és mindörökké érvényességét ígéri, hiszen az a Krisztus üzeni azokat, aki »tegnap és ma és mindörökké ugyanaz«. Mindez forrása annak a keresztyén reménységnek, amelyet a halálon diadalmas Megváltó ígéreteire alapítunk. Isten Krisztus feltámasztásában adott pecsétje tesz bizonyosakká bennünket arról, hogy van örökélet, lesz új ég és új föld, amelyben igazság lakozik (2. Pét. 3, 13) és hogy ugyanakkor, amikor Jézus eljön »ítélni élőket és holtakat«, eljön a mi váltságunk. (Lk. 21, 28.), KRISZTUS FELTÁMASZTÁSA egyben isteni bizonyságtétel Krisztus személye mellett Is. Isten üdvösségre juttatásunkat éppen Jézus Krisztusban munkálta. E szerint a húsvéti pecsét, mindazok számára, akik ismerik Üdvözítőnket, a majdani üdvösség igazi boldogságának biztos zálogává lesz: az új ég és az új föld azért lesz bol- dogítóan új, mert megvalósulását Jézus munkálja. Egyben a húsvéti pecsét hívás és figyelmeztetés az emberek felé: »Üdvösséget szomjazó és kereső emberek, ne dobjátok félre azt a követ, amelyet Isten szegeletkőnék szánt és amelyről ö maga tett bizonyságot!« »Imé Sionban egy követ tettem le egy próbakövet, erős alappal, aki bennem hisz, az nem fut.« (Ézs. 28, 18.) Isten a húsvéti eseményekben adott pecsétjét prédikációban felmutatja előttünk. Van-e hitünk és szemünk, hogy Istennek ezt a pecsétjét igazi jelentőségében lássuk? Nagybocskai Vilmos Hatalmasan cselekedett velünk az Ur! HŰSVÉT ünnepét éppen úgy, mint karácsonyt is, nagyon sokféleképpen ünneplik meg az emberek. Ezért nem árt néhány kérdésre őszintén megfelelni önmagunk előtt. Ne válaszoljunk felületesen, hanem komolyan, meggondoltan. HOGYAN ÜNNEPELTÜNK? Vannak, akiknek nem is lenne igazán húsvétjuk, ha nem vennének részt az ünnepi istentiszteleten. A hosszú böjt után szinte fellélegeznek, amikor a templomba lépve ismét meglátják a fehér oltárterítőt és énekelhetik az Ujjongó húsvéti énekeket. Egyesek talán ezen túlmenően a húsvéti ünnep velejárójának tartják az ünnepi úrvacsoravételt is. Mások viszont megelégszenek néhány barkavesszővel. Ismét mások számára a pirostojás, a húsvéti sonka, vagy az új tavaszi ruha jelenti, Nehéz, vészteljes időben élt, a szerencsétlen kezű Jojákim király uralkodása idején. A király, nem hallgatva Jeremiás intő szavára, merészen és oktalanul Babilónia ellen háborúra lépett. Csakhamar azonban azt kellett tapasztalnia, hogy képtelen megvédeni Jeruzsálemet és ezért feladta a várost. A babiloniak ekkor megelégedtek azzal, hogy a királyt és tízezer főnemest 597-ben fogolyként magukkal vittek. Velük együtt ment a papi családból származó Ezékiel is. Téll-Abib- ban telepedett le, a Kébár folyó partja mellett. (1, 1. 3, 15.) Fogságának ötödik esztendejében kapja először Isten kinyilatkoztatását és ettől kezdve szól az ö nevében honfitársaihoz. (1. 2, kk.) Igehirdetését tartalom szerint két nagy részre oszthatjuk. Jeruzsálem végleges bukásáig és elpusztításáig kemény ítéletet hirdet, mert a nép nem okult a történteken. Továbbra is istentelen életet él és nem Urában, hanem saját erejében bízik. Ezért el fog pusztulni JeruzsáEZÉKIEL lem, lakóival együtt az ellenség kezére kerül (5, 8—17.). Vele együtt Izráel országa is pusztaság lesz, mert az ország lakói sem voltak különbek, mint a jeru- zsálemiek (7. fejezet). 586-ban a babilóniaiak újabb hadjárata után a főváros ismét elesett. A templom elpusztult, lakói vagy meghaltak a hosszú ostrom alatt, vagy ők is Ezékielhez hasonló sorsra jutottak: fogságba kerültek. A város ostromának kezdő napján meghal Ezékiel felesége. A próféta számára ez az esemény lesz annak jelévé, hogy a messzi Jeruzsálem is elpusztul és ezt Isten parancsára hirdeti is társainak. (24. fejezet.) A város pusztulása, a nép fogságbavitele után megváltozik a próféta igehirdetésének hangja. Eddig ítéletet hirdetett. Most vigasztal. Isten ítéletében megtisztul a nép, mert elvette tőlük mindazt, amiben reménykedtek. Hontalanságukban, templomnélküli vallásosságukban ezek után már nem reménykedhetnek másban, csak az Istenben, aki nem felejtkezett meg róluk, aki ezzel is üdvösségüket, megmentésüket akarja. (34, 16. 36, 37. fejezet.) Szeme előtt megjelenik az új Jeruzsálem, az u) templom, amelyik szebb lesz, mint a régi, lakói hűségesebbek, mint elődeik. (A 40. fejezettől a könyv végéig.) Ezzel a mondanivalójával szorosan kapcsolódik az Újszövetség, a Jelenések könyve mondanivalójához, amely szintén az új Jeruzsálemről beszél, de már úgy, hogy az nem itt a földön, hanem Isten eljövendő országában valósul meg. Kr. e. 570-ben mondja el utolsó igéit. További sorsáról nem tudunk biztosat. Egy legenda azt tartja róla, hogy honfitársai, akik sokszor nem fogadták szívesen feddö beszédét, egy alkalommal felháborodásukban lófarkához kötötték és igy ölték meg. Nagyszerű szavai hozzánk, keresztyénekhez is szólnak, Istenhez való hűsége ma is példát mutat nekünk, mélységes hite bennünket is tanít: bűnbánatra, hitre. Isten akarata szerinti életre. Vámos József hogy húsvétot ünnepelnek. Melyik csoportba tartozunk» Húsvéti ünneplésünknek mi volt az elengedhetetlen része? MIÉRT ÜNNEPELTÜNK? Aki az előző kérdésre őszintén válaszolt, az abból a válaszából következtethet arra, hogy mit kell mondania erre a kérdésre. Lehet, hogy ez a második kérdés nagyon elszomorító leleplezést fog eredményezni egyeseknél. A válaszukból esetleg kitűnik, hogy számukra a húsvét megünneplésének nem volt más oka, mint néhány régi szokáshoz való ragaszkodás, vagy a tavasz érkezése feletti öröm, vagy még egyszerűbben az, hogy ünnepet, munkaszünetet jelez a naptár. Az is lehet, hogy mindezek a motívumok belejátszanak egyeseknek a húsvéti istentiszteletéibe, sőt még az ünnepi úrvacsoravételébe is. Bármilyen leleplező is legyen a feltett kérdésekre adott válasz, ne fussunk meg a válaszadás elől! MIT JELENT HÚSVÉT ÜNNEPE? Jelenti elsősorban arra a történeti tényre való emlékezést, amelynek tanúja volt hűsvét hajnalán néhány asszony és két tanítvány, majd utánuk még sokan mások, akik a különös hír hallatára felkeresték arimátiai József kertjét. A húsvéti üres sír ténye azonban többet is mond, mint egyszerűen annyit, hogy nem találták meg benne a názáreti Jézus holttestét. A feltámadott Krisztussal találkoztak a tanítványok többször is, az evangéliumok tanúsága szerint. Pál apostol pedig 1. Kor. 15, 6-ban még élő szemtanukra is hivatkozik, akik látták Jézust húsvét után. Húsvét ünnepe tehát a történeti tényre való emlékezésen túl jelenti számunkra azt is, hogy elő Krisztusunk van, aki minket megszólít igéjével és akihez mi is szólhatunk imádságainkban. MINDEBBŐL KÖVETKEZIK, hogy húsvét jelenti azt a középpontot, amely nélkül az előzmények kárbavesztek volna és a következmények meg nem történhettek volna, amint, azt Pál apostol 1. Kor. 15, 14-ben olyan találóan fejezi ki, Ezért ünnepeljük szombat helyett a vasárnapot, »a hétnek első napját«, hogy ismételten emlékeztessen minket húsvétra. Ezért lehet húsvétot ünnepelni akor is, ha hiányzik valamilyen megszokott külső forma. Ami azon az első húsvéton történt, értünk történt, hogy élő húsvéti hittel tudjunk élni és meghalni is. Aki ezzel a hittel ünnepli húsvétot, annak van igazán ünnepe. Kérjünk imádságainkban húsvéti hitet, hogy elmondhassuk: hatalmasan cselekedett velünk az Úr! Jávor Pál a Készülj az ige hallgatására Húsvét után 1. vasárnap. Ez 11, 19—21. m Jézus Krisztus feltámadása nem csupán az emlékezésben xnindun* tálán felelevenedő történeti esemény, hanem általa Istennek élet- újitó ereje és kegyelme szüntelenül hat és munkálkodik. Hiszen Krisztus nem önmagáért támadt fel, illetőleg támasztotta fel őt Isten, — hanem azért, hogy mint élő Ür gyűjtse, építse, erősítse az övéit, s ekképp Isten népévé tegye őket. Az ószövetségi prófécia (kiegészítve Ez. 36, 26—27. és Jer. 31, 31—34. verseivel) a Szentlélek elküldésére és munkájára utal, akit & feltámadott Jézus Krisztus nevében és helyett küld az Atya (Jn. 14, 26). sőt Krisztus maga is küldi (Jn. 15, 26) —, hogy róla tegyen bizonyságot. Ekképpen tartja fenn és erősíti Isten a Jézus Krisztusban megkötött s halálával és feltámadásával megpecsételt új szövetséget. A Krisztus feltámadásának hitéből élő keresztyének olyanok, »mint a most született csecsemők« (1. Pét. 2, 2; innen ennek a vasárnapnak régi egyházi neve is: »Quasi modo géni ti«)- Ez azonban nem a gyámoltalan tehetetlenséget jelenti, hanem a földhözkötöttségtől megtisztult új szívet és új lelket. Ez az új szív és új lélek tele van Isten iránti bizalommal, hogy mindent és mindeneket meg tud eleveníteni, az érzéketlen kőszívet felelősséget érző és e szerint cselekvő hús-szíwé tudja változtatni. E Minden szív- és lélek-ájulásnak a létrehozója Isten. De ahol ez a, megújulás elmarad, ott azért a felelősséget nem lehet áthárítani Istenre. Milyen gyakori keresztyén körökben az ilyen okoskodás: ha Isten megengedi ezt, akkor azért én nem vagyok felelős. Az ilyen vakmerő és kihívó gondolkodásra Isten azzal válaszol, hogy »fejőkhöz veri« az útjukat azoknak, akik a saját meg nem újult szívük utálatosságai szerint járnak. Ez alá az ítélet alá esik mindenki, aki nagyon jól érzi magát meg nem újult, bűnös szívével, aki tehát nem tartja szükségesnek és nem is kívánja, hogy Isten az ő szívét megújítsa. i—j a megújult szív és lélek viszont háláját Isten akaratának engedel- I * I mes és örvendező teljesítésében önti ki. Az igazi, megújult keresztyén élet mindenkor cselekvő élet. A keresztyén cselekvés pedig a felebarátok iránti szolgáló szeretetben konkretizálódik. Ez a cselekvő szeretet nem válogat, hanem jóbarát és ellenség felé egyaránt továbbsugároz- tatja az Istentől megtapasztalt szeretet melegét. »Ügy fényljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat!« Dr. Wíczián Dezső — Egyedül Istennel — 1. Móz 32, 21—30. — EGYEDÜL ISTENNEL: nagy esemény. Akikor fordul elő, amikor ránk nehezedik bűnünk terhe, mint Jákóbra a csalás. Megoldhatatlan kérdés és megoldhatatlan kötelék. Éjszaka van. A sötétben minden reménytelen. A család, szeretteink és mindenki más távol. Senki sem segíthet. EGYEDÜL ISTEN. De ez a segítés küzdelemmel jár. Küzdelemmel az áldásért. Egész hittel végig vívott tusakodás hozhat csak győzelmet. De ez a győzelem sem a mienk. EGYEDÜL ISTENÉ. Ö vesz erőt rajtunk, azzal, hogy megáld minket. Megismerteti magát velünk és láthatjuk őt színről-színre. Öt látni: boldogság és üdvösség (Mt 6, 8. Jn 17, 3.). Megoldódnak a kérdések, megszabadulunk a bűntől, mert ö győzött felettünk, úrrá lett rajtunk. VALLJUK MEG, hogy gyakran elmenekülünk: Isten elől, nem egyszer a könnyű »vallásoskodásba«. ADJUNK HÁLÁT az Urnák, hogy a feltámadott Krisztus evangéliumával elénk áll és magáévá tesz. KÖNYÖRÖGJÜNK a hitért való vívódásunkban állhatatosságért. bünbocsánatért és egyházunk további megújulásáért. B. L, HETI IGE: »Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki az ö nagy irgalmassága szerint újonnan szült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által.« — 1. Pét 1, 3. Április 1“. Vasárnap. — 1. Jn 5, 4—10a. Isten szeretetétől sok minden elszakíthat minket. Kísértésüknek csak akkor tudunk föléje kerekedni, ha hiszünk Jézus Krisztusban. Erre a győzelmes hitre Isten segít, amikor Szent Lelke által azt a bizonyosságot adja szívünkbe, hogy Jézus érettünk élt és halt meg. Április 18. Hétfő. — 2. Tim 1, 6—10. A Jézusról szóló evangélium új világot tár fel előttünk: a világos* ságnak és az életnek a világát. Elhivatásunk ebbe az új világba szólít minket. Miközben pedig ide száll tekintetünk, a jelenről sem feledkezünk meg: erősebbek, józanabbak, és szeretetet gyakorlók leszünk a mában. Április 19. Kedd. — 2. Tim 2, 1—5. Csak egy ügyünk lehet, csak egy cél felé törhet megfeszített akaratunk: Jézus Krisztusnak úrrá kell lennie mindenki felett. Ezért nem elégedhetünk meg a magunk hitének dédelgetésével, hanem mások hitre jutását is munkálnunk kell. Április 2. Szerda. — 1. Pét 1, 22—25. Akik az evangélium által új életre jutottak, azok erőt kaptak ahhoz, alkalmasak lettek arra, hogy szeressék egymást. Nemcsak »szemben«, nemcsak akkor, amikor más is látja, hanem úgy is és olyankor is, amikor talán még az sem vesz észre semmit, akihez elér ez a szeretet; Április 21. Csütörtök. — 1. Tim 1, 12—17. Minden ember »reménytelen eset« a hitrejutás előtt. Pál is az volt, mi magunk is azok voltunk, — vagy vagyunk. Ezért a hit minden esetben a kegyelem csodája. Jézus azokkal is tud valamit kezdeni, akikről az emberek már lemondtak; azokat is meg tudja tartani, akiknek mások végzetes bukását várják. Április 22. Péntek. — 1. Pét 1, 3—9. Isten gyermekei minden időben dicsőítsék az Atyát! Jézus feltámadása olyan örökségről hozott hírt, amelyet ez élet kisértéseihez hasonlítani sem lehet. Nékik, — Jézus ereje által, — még a kísértések is javukra válnak: erősödik és tisztul a hitük. Április 23. Szombat. — Jónás 2, 1—11. Sok nyomorúságunknak engedetlenségünk az okozója; Aki elhagyja Istent, elvész; de senki sem kerülhet olyan mélyre, hogy kegyelemért könyörgő hangja ne érjen fel Istenhez. Bohus Imre. BIBLIAJELZŐK MARÖTHY JENŐ: nyomtatott és kézifestésűek, karSZEGÉNYEK SZÍVE tonból és selyemből, különtéle elbeszélések nagyságban és alakban 70 fillértől 7 forintig Fűzve 12.—, kötve 25.— Ft Evangélikus Egyetemes Evangélikus Egyetemes Sajtóosztály Sajtóosztály
