Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1955-04-10 / 15. szám

EVANGÉLIKUS ÜLI* % ,Négy templomért 1955* RÉVFÜLÖP A Gyülekezeti Segély 1955. évi tenvplomépitési akciója Altai támoga­tott: gyülekezetek közül ismertettük már a Déli Egyházkerületben levő csengődi és vasasi templomok történetét és jelenlegi állapotát. Mái szá­munkban az Északi Egyházkerületben levő révfülöpi templomról ír a templamepitö gyülekezet lelkésze. 1955. április 8. — Nagypéntek. — - A fájdalmak embere.« Zsolt. 22, 17—20. — itt. 19, 1—1. — Zsid. 9, 24—28. — Liturgikus szírt: fekete. 1955. április 10. — llüSVét 1. iinttepé. — »A halál legyőzője.« Zsolt. 118, 14—24. — ín. 20, 1—10. — Jel. 1, 17—18. — Liturgikus szín; fehér. 1055. április 11. — ttűsvét 2. Ünnepe. — «A Húsvéti Hit teremtőjfe.« Zsolt. 116, 8—10a. — Jn. 11, 21—27. — 1. Kor. 15, 21—23. — Liturgikus szín: fehér. A BALATON felső, északi párt­ján, az ezernél is több lakosú Rév­fülöpön két árpádkorbeli témpiom- rom beszél a lelkek örök Istent ke­reső vágyáról. És egy épülő tem­plom is: a 129 lelkes evangélikus fiotagyüleikezet sok-sok Imájának, adományának lassan valósuló ered­ménye, Isten szereltétének ajándéka. Még toronytalán, de homlokzatán hatalmas lutherrózsás ablak hívd- gat. A MAROKNYI GYÜLEKEZET Mindent megtelt és megtesz kedves templomáért. Tudja, mit jelent a temiplomtalanság. Évtizedeken ke­resztül iskolában, majd kultüfház- ban, vandégíőí étteremben, magán- háznál tartotta istentiszteletéit. Leg­tovább a »Öalatongyöfigye« üdülő ve n dégsZerét été t bírta. De a2tán végképp hontalan lett. Eveken át az anyagyülekezet és a szfepezdi fiiiá templomába jártak át a hívek — bizony, csak kettesén. Mert a gyülekezet nagyrésze idős, beteges emberekből, nyugdíjasokból áll, akik nem vállalhatták — téli fágybah, nyári hőségben — 8 kilométeres gyalogutak fáradalmait. Elekor vált igáZán, égető'sn sürgőssé a régi vágy megvalósítása: mielőtt széthull a gyülekezet, templbfnot kell épí­teni! Érre sürgetett a gyülekezet nagyszámú nyári Vendégéért váló felelőssége is. Nyakanként ügy fel­duzzadt az itt pihenést kereső evan­gélikus testvérekkel az istentiszte­leti közösség, hogy gyakran a »Bala- tongyöngye« nagy terasza sem tudta befogadni, ök is gondozás nélkül maradtak. Dfe Isten Irgalmas volt, s ma már csak egy vágya van a gyülekezetnék: télért is lehessen is­tentisztelete. Mert félkész templo­mát 1033 nyarán ugyan boldogan használatba vette, de á téli hóna­pok alatt zárva maradnak ajtói. A mennyezet hiánya miatt annyira hideg, hogy lehetetlen benne Hosz- szasabban időzni. HOGYAN JUTOTT EDDIG is a gyülekezet? A révfülöpi rz egyik legrégibb keletű evangélikus tem- piamépítkezés. Valójában 1838-ban indult a templomtelek megvásárlá­sával, melynek vételárát egyetlen napon adták össze a hívek. Aztán folytatódott aZ adakozás, buzgó fér­fiak járták az országot, gyűjtötték testvér gyülekezetek adományait — s a templomtelkein gyűlt az építő­anyag. A kő már «már mind megvolt, megindulhatott volna az építkezés, hiszen további közel tízezer pengője Is volt a gyülekezetnék takarékban. S aztán minden elveszett. Mindent elsodort a háború szörnyű vihara. AZ építőanyag nagyrészét a katona­ság használta fel, a pártz elértékte­lenedett. Csak a telek maradt meg — és a régi vágy és áldozatkészség. Alig mült el a Vihar, a gyüleke­zet mindent újrakezdett s lassan odajutott, hogy 1948, augusztus i-én letehette az alapkövet. S azóta épül a templom. Már közel hét éve. Las­sabban, mint a fecskefészek, de épül. 200 férőhellyel, magyaros stí­lusban, kívül faragott vüröskő-borí­tással, karcsú toronnyal, kőoszlopo­kon nyugvó, nyúlánk toPonysüveg- gel. KÍVÜL már csak a torony oefe- jezésére s végleges lépcsőzet elké­szítésére van szükség, belül azon­ban még rengeteg az elvégezni való. A falaik már vakoltak, be van bol­tozva a szentély, áll az oltár, de még csak a padlón, emelvény nél­kül. És hiányzik a padló burkolása, befejezetlen a kórus-rész, és nincs mennyezet. Ülőhely: 90 kertiszék. De a gyülekezet nem nyugtalankodik. Teszi, áfni rajta áll e a többit Is« tente bízza. Így tett kezdettől fogva. Meghozta áldozatát. A tulajdonképpen! épít­kezés megindulása óta közel 40 000 íörtntot adott a templomra a maga erejéből (az elveszett értéket és pénzt nem is tartva nyilván). És Isten is megtette, amit kegyeiméből nekünk Szánt. Üjra és újra csodála­tos módon segített, s különféle tá­mogatással, állami és egyházi se­géllyel, testvér-gyülekezetek és egyesek adományaival biztosította, hogy a templom legalább szükség­szerűen használható legyein. S Ö az, akiben a gyülekezet tovább is re­ménykedik. Bizonnyal nem hiába. Hisszük, hogy a Gyülekezeti Segély támogatásával maradék-vágyühk is teljésül: télen is használhatjuk tem­plomunkat, elkészítve mennyezetét, sőt, hogy legalább külsőleg teljesen készen legyen, megépíttethetjük lép- csőzetét és befejezhetjük tornyát — hadd mutasson ez is áldott útjelző­ként az ég felé és hirdesse hatal­masan Isten dicsőségét! Sümegi István Kővágóörs-révfülöpi lelkész A torony tövében Repkényfnttatta kőfalak, ősz-színű, zordon ég alatt, siránkozó, nyárból maradt fák lombjai meghajlanak, a szél suhog. Égnek bdsong a rőtt torony, harangja kondid olykoron, mint árva torkának bontor jaja, átszáll a lombokon a telkedig. Megadsz. Fölnézel rá. Az ég búson foiyja körül fejét, felhők bolyongnak szerteszét, ő tartja homlokát setét magánosán. És eső vér és nap ragyog és alkonyok cs hajnalok szállnak rá s ő merev, konok gőggel mondja: »Magern vagyok, de óriás,« Vlflór Miklós Ébredjetek, szólít a hang (Mint ismeretes, jözséf Attila rend­kívüli kifejező érövéi magyarra for­dította Luther: Erős várunk-ját. Kevésbé isiüéreíés, hogy 1933-ban lefordította Bach egyik híres korai­ját. Ezt a fordítását most itt közöl­jük. A Luíher-fordílást már régeb­ben közzé tettük lapunkban.) Dicsőséged énekelje az emberek, angyalok nyelve és hárfa zengje, cimbalom. Tizenkét szem gyöhgybő! vannak várkapuid; midden angyalnak trónodnál társai vagyunk. Nem látott szem soha, nem hallott ffil soha ily örömöt: Most viduló a szív, a jó, mindig in dulci JubilO. Örülni jó, io. io, mindig in dulci Jubilo. Örvendezünk, a lel úja, felvirradt édes ünnepünk. Józséf Attila fordítása At, IttSAt gyülekezetben Három­napos böjti igehirdetést végzett Káldy Zoltán pécsi esperes. KISPESTEN április 3-án böjti szefelétVéndégség vált. lpét hirde­tett Békés József rákoscsabai lel­kész. Különösén nagy élmény Volt a nagyszámú megjelenteknek Farkas Mihályné: Húsvét c. ünnepi szíh- daéábja, amelyet a presbiterek és a bibliákat dsszöhy-tagjai adtak élő nagy átéléssel. GYOMÁN máféiUs 27«én iktatta be Mekis Ádám esperes az Újon­nan meghívott lelkészt: Sáfár La­jost, Az istentiszteleti szolgálatban Kiss György békéscsabai igazgató lelkész és Jeszenszky Tibor ambróz- falvi lelkész, egyházmegyei sajtó- megbízott segédkezett. Az új lelkész úrvaésorát vett, majd beiktatása titán prédikált. — Az ünnepi köz­gyűlésen Mekis Jártos egyházmegyéi felügyelő, Pintér János gyomai fel­ügyelő, Weigert György presbiter, Mekis Ádám, KiSs György, Je« szenszky Tibor és Egyed Róbert lelkészek köszöntötték a gyülekeze« tét és az űj lelkészt. — A délutáni istentiszteleten Jeszenszky Tibor hirdette az igét. A BÖRSÓO-HEVFSt EGYHÁZ­MEGYE lelkészi munkaközössége március 24—25-én ülésezett. Aé áhílátökát dr. Wiczlán beeső teo­lógiai téiiát és Turmezéi Sándor lel­kész tartották, előadással szolgált Pásztor Pál, Nlkodémilsz János és dr. Wiczlán Dezső. Az esperes ak­tuális kérdésékét ismertetett, Abaffy Gyula pedig beszámolt a Gyüleke­zeti Segély Országos értekezletéről. TálLYARA helyezte segédlel- készi szolgálatra április 1-el Gáli Sándor, eddigi rudábányai segéd- lelkészt az Északi Egyházkerület püspöke. CSANADALBERTIN március 27- éh szeretetvendégség volt. AZ ORSZÁGOS BÉKETANÁCS legújabb külpolitikái ftizéte: Sós Endre Kísértetjárás Ausztriában c. írása a növekvő Ahschluss-ve- széllyél foglalkozik. Ezekben a na­pokban, amikor Európa békeszeretö népei, közte a magyar nép egy em­berként küzd Nyugát-Németország újrafelfegyverzése ellen, fökóZött veszélyt jelent hazánkra is az új Anschluss előkészítése, mert újból határaink közelébe hozhatja a náci hadigépezetet. E tervek felismerése és az ellenük való harc ma mindén hazáját szerető magyar ember fő feladata. ÓSAGABDON március 27-ért ik­tatta hivatalába Harmati Béla helyi lelkész az újonnan megválasztott egyházközségi tisztviselőket: dr. Szalay Károly felügyelőt, LHval Mi­hály máfeö'dfelügyeiöt, LaczkOVszky András jegyzőt, Hrkaj András pres­bitert, Kovács András számvevő­széki elnököt, s Büjáki János és Dobos Mihály számvevőket. Eskü­tétel előtt az új tisztviselők úrva­csorát vettek. — A közgyűlésért az új felügyelő székfoglalót mondott, a vallásos esten pedig előadást tar­tott. A műsort szavalat és énekszám egészítette ki. Dobos Mária, Dobós Mihályné, Harmati Lidia és Har­mati Béláné szolgálatával. CEGLÉDEN március 2l-én csen­des-vasárnap volt Benczúr László püspöki titkár szolgálatával. Az ezt követő héten naponta volt esti áhí­tat az abonyi szórványban, a rtagy- héten pedig a ceglédi ányaégyliáZ« községben. A KÉLET-BÉKÉSI Egyházmegye Munkaközössége március 25-én Bé­késcsabán egésznapos munkaülést tartóit. Dr. Gubcsó András vezeté­sével megbeszélték a böjt 5. vásár« népi igehirdetését, majd ÉáHfai La­jos, Kiss György és Dedinszky Gyula lelkészek tartottak előadásokat. Me­kis Ádám esperes tájékoztatót adott, Fecske Pál pedig a Gyüleke­zeti Segély országos konferenciá­járól számolt be. GYULÁN március 27-étt Fecske Pál, a Gyülekezeti Segély egyház­megyéi előadója prédikált abból az alkalomból, hogy a* egyházmegye megkezdte a Gyülekezeti Segély 1955, évi munkáját. HEHNADVECSÉN és ARNOTON beiktatták az Abaffy Gyűia és Tür- mezei Sándor lelkészek között létre­jött testvéri megállapodás folytán egymással cserélt lelkészeket. Már­cius 13-án Solti Károly egyházme­gyéi jegyző iktatta be Turmezei Sán­dort Hernádvécséh, március 29-án pedig Moravcsik Sándor esperes és id. Abaffy Gyula nyug. lelkész iktatta Abaffy Gyulát Árnóton. CSALÁDI HÍR: Sümeghy József vádósfái lelkész és Németh Gyön­gyike április 17-én tartják esküvő­jüket a vadósfai templomban. (Min­den külön értesítés helyett.) Gyekíezky János bakonycsernyei lelkésznek és feleségének, Púit Sa­roltának április 3-án fiúgyermekük született. Neve: Tamás. özv. Kótsch Mihályné, volt pusztá- vámi lelkész özvegye, Kökény Eték­áé, rákospalotai lelkész feleségének édesanyja március 30-án elhunyt. Temetése április 2-án volt. József Attila f)tven évvel ezélőtt — 1Ú05. április U-én — ^ született, írókban gázdag századunk egyik legeredetibb költője: József Attila. Itt élünk, körtársai és barátai, akik még emlék­szünk kézétiek szorítására, mosolyára, hangjá­nak lejtésére. Elővesszük leveleit, még nem köpött el a kézé vonása, de ő már költővé véli előttünk, mint egy piramis, amellyel ösz- széhasonütunk minden utána jövő alkotást. Korán mént el; azt hittük, csonka életművet hagy hátra. Kiderült, hogy ez az életmű befe­jezett, teljés és zárt egység, aminő csaílc a nagy költőké. Mi úgy vagyunk Józséf Attilával, mint az 1S4S—49-es szabadságharc nemzedéke volt Petőfivel. A nagy költők nem halnak meg befejezetlen mondanivalóval. József Attila nem azeűl vált nagy költővé, hogy nevét is­mert, nagy poéták közé tették, hanem költé­szete, e magasrendű s komplex líra által. A nagy költészet olyan, mint a nagy zenei mü, amelyben minden előadásakor új részieteket fedezünk fél. Alfcifc azért szeretik a verset, mert keresik az emberség legrangosabb meg­nyilvánulását, József Attila költeményeiben mindig aranybányát lelnék. Ez a költő, mi­ként kijelentette, csalás nélkül nézett szét a világban, kifejezte azt, amit észlelt. S költé­szetté avatta a huszadik század magyar embe­rének világképét. Életét és munkásságát szigorú és gondos kézzel rakta össze a nemzet géniusza. József Attila időben és térben úgy jelenik meg fél- tzúzáddal ezelőtt, mint egy prófécia. A buda­pesti szegények negyedében, a Ferencváros­ban, egy Erdélyből fethanduhalt szappangyári munkás s az Alföldről, Szabadszállásról, fel- vérgődött kis cseléd fia a testet-lelket meg- rakkántó nyomorúságokból felkúszik a költé- szet fájára s onnan szól bíztató és nevelő szó­val. Azt hitték, nem lesi más szava a keserű­ségnél. S megmutatta, hogy költői felelőssége semmiben sem marad hátra nagy költőink mö­gött. Felállott bátran osztálya nevében, s amit Balassi Bálint óta minden !költőnk miveit, kü­lönös kedvvel és konOk hittel tette ő: nem­zetté avatta a népet. A magyar munkásságot mások is vitték történeti hagyományaink s szabadságunk felé, mint forrásokhoz, de séhki sem olyan hittel és erővel, mint ez a költő. fi/f i az, ami a versből felszálló vallmnást 1TA egy nép törvényévé avatja? Mindnyá­junk közös igazságának és közös vágyának olyan tömör megfogalmazása, aminő a tör­vény. A kiskunsági csősz s az erdélyi pásztor unokája úgy veszi át a magyar műveltséget s az európai irodalmi kultúrát, hogy igaz­mondó költővé válik. Adhatná, eladhatná ma­gát egy kényelmesebb, tompább, elmosó szó­val, de képtelen erre az árulásra. A szabadság nemcsak függetlenség, hanem jellem és szép­séges emberség dolga. »Nem hitlem létet, hogy könnyebben tenghet, aki alattomos« — írja á nevezetes »Levegőt« című költeményében. Azért kellett járnia mindvégig a tüskés utat, a megaláztatások s két oldalról jövő sebek út­ját. De értelme utolsó felvillanásáig vereke­dett a nemzet és az emberiség jogaiért. Ugyan­abból a versből idézem az utolsó strófát, amely úgy zeng, mint egy Beethaven-szimfónia záró- tételé: At én vezérem bensőmből vezérel! Emberék, ném vádak — elmék vagyunk! Szívünk míg vágyat érlel, nem kartoték-adat. Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet, jó szóval oktasd, játszani is engedd szép komoly fiadat! Egész Európának, az egész világnak, mondta ezt József Attila, ezt a ragyogó érvü s forró érzelmű üzenetet. Volt-e ennél nagyobb 'költői tanítás a két világháború közt? a kültd nem csupán azért költő, hogy elmondja nekünk örömét és bánatát, hanem hogy szószólója le­gyen annak a szabadságnak és fegyelemnek, amelyből egy új világ születik: a meg nem roppanó geHnceic, a félelem nélküli szemek, a kedves mozdulatok, az őszinte emberi játék vi­lága. Nem alkalmi Jeepek jelennek meg a ver­seiben, hanem a hitélés magyár lét képei. En­nek a létnék itt könyörtelen élességű formái s Rembrandt mélységét idéző színei vannak. Nem tudjuk elfeledni e versékét, szavanként térnek vissza eszméletünkbe s újra összeolvad­nak strófákba s versekbe. A forradalmi Változ­tatás költője volt. Azt vallottá önnön magáról, hogy »az adott világ varázsainak mérnöke«, aki a tudatos jövdbe lát s megszerkeszti magában, mint ti majd kínt, a harmóniát. zt a harmóniát írta fel célként életünk kapujára. SZéme nem csupán a szü'kebö hazai dolgokon járt, hanem tágabbra tekintett szét. A magyarság és a szomszéd népek közös balsorsát, a vetélkedésük mögött rejtőző hódító hatalmi szándékot Ady Endre óta c&ruki sem kiáltotta el olyan igazsággal, mint József At­tila. S tette ezt akkor, amikor a Kárpátok közt nem láttuk egymást, annál jobban láttak min­ket a lipcsei és stuttgarti tanárok. Hitler és dragománjai már fölvázolták a 'keleteurópai kis nemzetek megosztásának tervét, amílcor ez a magyar költő a Dunára, mint szimbólumra nézve, így szól mindnyájunkhoz: ... Én dolgozni akarok. Elegendő harc, hogy a múltat be kell vallani. A Dunának, mely múlt, jelen s jövendő egymást Ölelik lágy hullámai. A harcot, amelyet őseink vívtak, békévé oldja az emlékezés s rendezni végre közös dolgainkat, ez a ml munkánk; s nem is kevés. Mi József Attilával a népek tartós baru gát egyengetjük. Valóban, a vert nemcsak íz A hei­nem magatartás is. Újrafogalmazza számunkra az anyai szeretetet, a gyermek hűségét, a sí­rontútí ragaszkodást, az élet értelmét. Mennyit szenvedett s e gazdag szenvedésben értette meg, mi a hazaszeretet. Anyjához tér így a gyermek, kit Idegenbe löknék, vernek. Igazán cüak |tt mosolyoghatsz. Itt sírhatsz. Magaddal js cfcak Itt BfHiatsz, óh, lélek! Ez a haiám. IÍM ért a föld s a mjta szálló felhők, á tűnő­L'A menő évszakok, a nyélv szépsége és ereje, as ellentétek közt kivirágzó műveltség: az a haza. S ezt kell megértenie s szeretnie a népnek, mert ez az övé. Mennyi gyöngédség, mennyi finomság van szavaiban, amikor szü­lőföldjéről szól, az alvó faluról, az alvó me­zőkről. Különbözni mert Adytól s a Nyugat nagy költő-nemzedékétől. Kilépett az ő légkörük­ből, saját atmoszférájában élt. József Attilá­ban történeti példaképét kell látnunk a ma­gyar munkásságnak, amelynek honfoglalását évekkel ezelőtt keményén s visszavonhatatla­nul bejelentette a jövőre nézve. Költeményei nem könnyű olvasmányok. Olyanok, mint a tömény szesz. Kristálytiszta S erős zamat, száz élmény párlata. Olvassuk, olvassuk el újra meg újra. Hisz világosan alka­runk látni dolgainkban, tisztán akarunk lépni előre, József Attila mélységes erkölcsi erő költője. Milkéyi verse nem híg s nem olvadé­kony, a világ sem az, amelyet verseiből felépí­tett. kemény, szikrázó világ ez, a valóságból egy új valóság, amelyért élní-halní érdemes, mint kitűnik valóságáért. Szebb lesz a jövő, hogy a költő szeme észrevéteti velünk a szép­séget s az élet érdemességét. József Attila versei ma tízezrek kezében nyílnak ki, mint a tavasz visszavonhatatlan rügyei. S szavai, az igazságra és szabadságra tanító igék, százez­rek ajkain zengenek, mint egy nemzet kórusa. SZALATNAI REZSŐ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom