Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1955-04-10 / 15. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET Kieszközölte bocsánatunkat Zsid 9, 24—28. AZ IGE HOMLOKTERÉBEN Jé­zus főpapsága áll. Olyan kép, amely- Iyel a Zsidókhoz írt levél szerzője a golgotái keresztet és annak értel­mét magyarázza. A főpap, Izrael és a régi vallások hite szerint, áldoza­tot visz Isten elé azért, hogy ezzel tetszését megnyerje és maga felé fordítsa. Azért tette ezt az Istent kereső ember, mert érezte: bűnös vagyok és ebben az állapotban nem kerülhetek Isten színe elé. Tehát közbenjárót keresett, aki ügyének szószólója lehet Isten előtt. Isten kinyilatkoztatása szerint egy a köz­benjáró Isten és ember között, az ember Jézus Krisztus, aki főpap és áldozat lett ■ egyszemélyben, JÉZUS MINT FŐPAP az embert képviselve állt Isten elé, aki akkor bűneink miatt megharagudott és elfordult tőlünk engedetlenségünk miatt. Ezért sújtotta búsult harag­jában ítéletével az embert megsze­mélyesítő Jézust, az egyetlen szen­tet. így lett Ö áldozat, önként, sze­rétéiből. Jézus áldozata tökéletes volt, s így bizonnyal Isten elé kerül­hetett. Ennek az áldozatnak a töké­letességéhez tartozik az is, hogy Jé­zus a pótolhatatlan életet áldozta fel, mint igaz, a nem igazakért. Te­hát nem saját bűnéért szenvedett és halt meg, hisz ártatlan volt, hanem a világ, s benne az én bűnömért. A kereszten nemcsak Jézus Krisztus teste függött tehát, hanem ugyan­akkor az ember sorsa felett telje­sült az ítélet, mivel nem akarta el­fogadni Isten üdvösségét munkáló akaratát. így fogta fel Jézus az en­gem célzó ítéletet, amikor a kereszt­tel a sújtó kéz és közém állt. így hárult el Isten haragja rólam és vált kegyelemmé. Ebben rejlik a kereszt titokzatossága, de dicsősége is. ÉRTEM TÖRTÉNT tehát ez az ál­dozat, s ezzel megszabadított engem Jézus a nekem szánt örök haláltól. Azóta is az Ö áldozatát mutatja fel Istennek, s könyörög most is, hogy ennek fejében Isten gyermekeinek neveztessünk. így lett Ö szószó­lónkká. Áldozata egyszeri, mert tökéletes áldozat. Éppen ezért megismételni nem lehet, de nem is kell, mert Is­ten azt elfogadta. Ennek bizonysága búsvét. így nyitott egyedüli utat Istenhez Jézus, a kieszközölt bocsánat által, mert hiszen azért szenvedett és halt meg, hogy bennünket Istenhez vezé­reljen és hogy szolgáljunk az élő Istennek. Mert szolgálatra kötelez valamennyiünket az Ö főpapi áldo­zata, mellyel váltságot fizetett éle­tünkért, kiváltván bennünket a bűn szolgálatának kényszerűsége alól. Elvégzett dolog, hogy meg kell halnunk. Ez befejezi ugyan földi életünket, de nem zár le mindent. Az életet sáfárságra kaptuk, s azt egykor számon kérik. Az »örök Fő­pap« tökéletes áldozatának hitében élve, Öt szolgáló életemmel, a biza­lom reménységével nézhetek Jézus megjelenése felé. Aki akkor kereszt­haléit halt értünk, az jön majd örök dicsőségben, hogy kegyelmesen ítél­jen élők és holtak fölött. Boros Károly BGNN6 VAN A Ml VÁLTSAQÜNK AZ O V6RG ÁLTAL BÜNCINK BOCSÁNATA. Ef 1, 7. A SZEGELEI KO A szegeletkő a régi építkezési gyakorlatban a ház terhét viselte. Erős, időálló anyagból faragták ki és az épület sarkainak alapfa volt. Erre épít­keztek vagy úgy, hogy gerendáikat raktak rá és erre jött a ház, vagy úgy, hogy a Iközöltét más 'kővel, földdel töltötték ki. A vigyázatlan emberek, kocsik könnyen nekieshettek, ami kisebb-nagyobb zúzódá/st okozhatott. Amikor Mózes és a próféták sza­vára nem hallgatott az ember, sőt néhányat az utóbbiak közül meg is ölt, elküldte Isten azt, aki számára legkedvesebb volt: egyszülött Fiát. Hátha reá hallgatni fognak, hátha követik őt, hátha megbecsülik. De az Ű fogadtatása még keserűbb, még keservesebb volt, mint azoké, akik Isten küldetésében előtte a földön jártak. Nem értették meg, kinevették, lekicsinyelték, üldöz­ték, végül — ellenfeleinek örö­mére, övéinek nagy bánatára — kereszten meg is ölték. Meggyö­tört, agyonkínzott ártatlan testét sírba fektették, nehéz követ raktak a sírra, hogy az ott álljon, míg a világ világ. Lezárult a szívekbe, ve­sékbe látó szem, lehanyatlott a két áldó kéz, elhallgatott az ítélet és kegyelem igéit szóló száj. Jézusra a halál éje borult. Minden elsötétül: a világ siratja urát, az ég és föld osztozik a tanítványok vigasztalan gyászában. Ám húsvét reggelén, gyönyörű hajnalán eloszlik a homály, az eget- földet megrázó gyász, örömmé vál­tozik a keserű bánat, diadalmas győzelemmé a Golgota. A sír, a ne­héz kő nem tudta fogva tartani, a félelmetes halál nem tarthatta ma­gának. Jézus kilépett a sírból, le­szakította magáról a halál köteleit. És amikor úgy látszott, hogy min­den elveszett, hogy semmire nincsen több remény, odaállt tanítványai elé, életelevenen, valóságosan. A megvetett Názáreti, a sokszor kigúnyolt Jézus, a megfeszített Mes­ter Messiásnak, »küldöttnek« bizo­nyult. Isten Fiának, aki nem ma­radhatott örökké a halál ölelő kar­jai között. »A kő, amelyet az építők megvetettek, szegeletkövé lett!« — mondja a Zsoltáros és Jézus vonat­koztatja magára. (Mt. 21, 42; Mk., 12, 10; Lk., 20, 17.) Örömmel csat­lakozik e mondathoz a húsvét után élő gyülekezet hite is kezdettől fogva napjainkig és erről tesznek bizonyságot majdani utódaink. (Csel. 4, 11; 1. Pét.. 2, 7.) Szegeletkövé lett, üdvösségünk alapja. Ezt bizonyítja egész élete, minden cselekedete, minden kimon­dott szava, de még inkább kereszt­halála és dicsőséges feltámadása. Az a Jézus, ki eljött e földre, itt kö­zöttünk élt, szenvedett, meghalt és feltámadott, az a Jézus ma minden keresztyénnek egyedüli reménysége, hitének bizonyos alapja. Kihez is mehetnénk mi szegény bűnösök, ha nem Őhozzá, alti meg­hallgat minket, aki megbocsátja vét keinket? Hová is fordulnánk, ha D. DEZSÉRY LÁSZLÓ: TESTNEK FELTÁMADÁSÁT 1. Kor. 15 hivő magyarázata Ara 2.40 Ft Evangélikus Egyetemes Sajtóosztály nem Hozzá, aki szeretettel vár ben­nünket? Kire is tekintenénk, ha nem Reá, aki figyeli a mi életünket és itt a földön vezet bennünket az örökélet felé? Szegeletköve, alapja az egyház­nak. Annak a nyájnak, amelyet vé­rén megváltott, amelyet elhívott, amelyet akaratának teljesítésével megbízott. Az egyház Őbenne él és hirdeti az üdvösség, a szeretet, a békesség igéit, amiket Tőle, Urától kapott. De szegeletkő úgy is, hogy sokan megbotránkoznak, hitben megbotla­nak Benne. Ezek azok a keresztyé­nek, akik nem tudják Őt Megváltó­nak elfogadni és ezért hitük szár- nyaszegetten hull alá, amikor annak szállani kellene. Szegeletkő. Valóban így van ez mindnyájunk életében? Erre a kér­désre . csak igennel válaszolhatunk, mert csak így lesz a mienk mind az a drága ajándék, amit ő ígért né- künk; az örökéíet, amit megszer­zett számunkra. Vámos József A tények beszélnek »Bizony, Istennek Fia volt ez« — j mondta a római százados a golgotái j kereszt alatt (Mt. 27, 54). Jézus ke- í resztrefesziíése, szenvedése, szavai i és halála megrendítették. Talán hal- ■ lotta a főpapok vádaskodását Jézus ' kihallgatásakor, gúnyolódásukat a j kereszt alatt; — de most a vádasko- j dókkal és gúnyolódókkal ellentétben : kiszakad szívéből a meggyőződés és j hitbizonyosság vallástétele. A ke- } resztrefeszített és bűnvalló lator után j ő a második hitvalió Jézus Krisztus ! istenfiúsága mellett. A valóság, a bizonyságok fellege vette körül őt a Golgotán. Szemé­lyes meggyőződése és tapasztalatai alapján szólal meg, amikor Jézusról mint Isten Fiáról tesz vallomást. Hitte, mert meggyőződött róla, hogy Jézus az Isten Fia. Nagypénteken az az ige kérdése, hogy felismered-e Jézusban az Isten Fiát? Ha úgy látod őt, mint aki Is­ten Fiaként feláldozta magát érted és a világért, akkor Megváltód és Üdvözítőd Ő az örökéletre. »Nincsen itt, mert feltámadott« — ez az isteni üzenet, örömhír fogadta húsvétkor Jézus sírjához érkező asz- szonyokat. (Mt. 28, 6). A szívük mé­lyén rejtőző szeretet vitte őket oda. j Félelemmel és kétségek között kö­zeledtek: Kicsoda hengeríti el ne-! künk a követ a sirbolt szájáról? A sirhoz érve elhengerített kő, üres sir és angyali szózat fogadta őket: »Tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Nincsen itt, mert feltámadott, amint megmondotta. Jertek, lássátok a helyet, ahol fe­küdt az Űr. És menjetek el gyorsan s mondjátok meg tanítványainak, hogy feltámadott a halálból.« (Mt. 28, 6—7). Isten a szerető szívű, Jézusért cse­lekedni vágyó asszonyokkal üzent a félénk és bezárkózó tanítványoknak, így szereztek tudomást Isten tetté­ről, a feltámadásról. A tények be­szélnek: Jézus Krisztus nem maradt a sírban. Feltámadott. Ő él. Erre a tényre alapul az egyház j élete, ez hitünk és örökéletünk fun­damentuma. Feltámadott az Ür! Ez bizonnyal igaz! dr. Gyimesy Károly Készülj az ige hallgatására Nagypéntek — Zsolt. 22, 17—20. Az egész messiási zsoltár, de különösen ez a négy vers, Jézusról beszél. Nem is lehet az egyház mást, különösen ezen a napon, nem, mint híven róla prédikál. Nagypénteken — nagypéntekről. Nagypéntek a Golgota keresztjével, a szenvedő, a mindenkitől elhagyott és megvetett Jézussal a legnagyobb prédikáció és igehirdetés. Minden hozzátétel és von atkozta- tás néükül elmondani Jézus szenvedését. Hová jutott Jézus?! Pár nappal ezelőtt, virágvasárnap még dicsőséges Király, akit hozsannázva ünnepelnek, ma szenvedő, vérző, tehetetlen és haldokló ember. A fájdalmak embere. Egész földi élete szolgálat volt. Másokért, másoknak jött. És ez mindig szenvedéssel jár. Az öröm, a békesség, a szeretet karácsonya az O számára alászállás, megaláztatás, szolgálat, fájdalom. Hiszen az ötök dicsőségből, szentségből, Isten trónusáról kell beleszületnie az istálló jászolába, a bűnbe, a világba, a szenvedésbe. A karácsonyi jászolbölcsőre rávetíti árnyékát a nagypénteki kereszt. A születésre a halál. És megy tovább az úton, a szenvedés útján a fájdalmak embere. Amerre elmegy, szolgál. Emberek életében hoz döntő változást. Megszólít, elhív, gyógyít, prédikál, új életet ad. Mindig csak ad. És mit kap viszon­zásul? Embeiek gyűlölete, a világ gyűlölete fordul ellene. Gúny, megvetés, szenvedés kísérői az úton. Szórja, szinte pazarlóan és mégis tudatosan azit, amit az Atya rábízott. És mire elérkezik Nagypéntek, mégis egyedül van. Magárahagyoítan, szeretet nélkül, gyűlölségtől körülvéve kínlódik utolsó óráiban a szeretedet hozó Jézus. Az a gyűlölet, amelyik a keresztre szegeszte, az a meg nem értés és szenvtelenség, amellyel kockázva sorsot vetnek ruhájára keresztje alatt, az a vér, amelyik megkínzott testéből csorog, szenvedéséinek, fájdalmas útjának végállomása —■ és ugyanakkor a világ tragédiája. Világosságul jött a világba, a sötétségbe, de a sötétség nem fogadta be őt. (Jn. 1, 5.) Valóban a fájdalmak embere, nemcsak a kereszten, hanem egész földi életében. És valóban szolgált nemcsak a keresztig vezető úton, hanem a kereszten is. Nekünk, ma élő keresztyéneknek is szolgál és ad. O, az Isten Fia azért lett a fájdalmak embere, hogy keieszthalált ép­pen a világért, érettünk szenvedje el. ö azt akarja, lássuk meg, mekkora szeretet van benne irántunk: akkor, amikor az egész emberiség bűneit magára véve, ezekért a bűnökért fájdalmasan szenved és meghal a ke­reszten. Karácsonytól Nagypéntekig tant 'a fájdalmak emberének útja. Ez a minden szenvedésében, kudarcában is dicsőséges út, mert a megváltás útia. Az a fájdalmakkal megrakott ember, aki végigmegy ezen az úton, az valóban dicsőséges Király, mert az Atya akaratából cselekszi ezt. Az a szenvedő, nyomorult ember a kereszten, a dicsőséges Isten Fia, ment oót viszi véghez ez emberiség, a világ üdvösségét. Nagypénteken különösen nem tehet mást az egyház, mint Jézusról prédikál. De Jézusról, különösen nagypénteken csak úgy lehet beszélni, ha rólunk is szó van. Mert rólunk van szó. Adja Isten, hogy ez a pár sor megnyissa szívedet az ige hallgatására és befogadására! Juhász Géza A német esyházak Németorszás békés egyesítéséért A barmi parlament, a német nép nyilvánvaló akarata ellenére, máso­dik és 'harmadik olvasásban is el­fogadta a párizsi háborús szerződé­seket. Ezzel Németország békés újraegyesítése helyett, a szabad össz- német választások útján megalko­tandó össznépiét kormány és a békeszerződés útja helyett a német Wehrmacht újjászervezése mellett foglalt állást. A német keresztyének legjobbjai és a gyülekezetek a népi tömegekkel együtt erélyesen har­coltak az újrafelfegyverzés politi­kája ellen s ezt a harcot a bonni parlament döntése után sem hagy­ták abba. Magatartásuk nem ma­radt hatás nélkül a többi országok egyházaira sem. Így a svájci refor­mátusok lapja, a Kirchenblatt leg­újabb számában »Ellenállás Nyugat- Németország remilitarizálásával szemben« című cikkében a lap fő­szerkesztője foglalkozik a német ke­resztyének békeharcával. Közli a lap azt a kiáltványt, amelyet január 29-én Frankfurtban a Pál-templom- ban fogadtak el, valamint Collwitzer professzor egész beszédét, aki tar­tózkodó politikai magatartásából most azzal az indokolással lépett a küzdőtérre, hogy »a német nép tör­ténelmének döntő órájában a ke­resztyén lelkiismeret nem hallgattat­hatja el intő szavát a fenyegető ve­szedelemmel szemben«. A Kirchen­blatt állást foglal azokkal, elsősor­ban Gerstenmeier parlamenti elnök­kel szemben, akik nyugatnémet egy­házi lapokban »politikai dilettantiz­must« vetnek az újrafelfegyverzést ellenző egyházi emberek szemére és becsületességüket is kétségbe von­ják. A svájci református lap élesen I elítéli ezt az eljárást. »Az újrafel-1 fegyverzés veszélyei — írja — ko-1 molyán fenyegetik nemcsak Német­országot, hanem egész Európát. Nem alaptalan a félelem egy újraíelfegy- vérzett Németországtól. Mint keresz­tyének, nem nézhetjük közömbösen németországi testvéreink harcát ez­zel a veszedelemmel szemben.« A német gyülekezetek és egyházi testületek folytatják a harcot azért, hogy megakadályozzák a bonná par­lament döntésének valóraváltását. A brémai tartományi közgyűlés D. Stoeivesant professzort választotta az új zsinat tagjává, aki az újra­felfegyverzés elleni harc első sorá­ban áll. A greifswaldi tartományi egyház nyilatkozatot fogadott el, amely rámutat a kettészakított Né­metországot az újrafelfegyverzés ál­tal fenyegető roppant veszélyre. Hi­vatkozik a határozat a német nép elszánt békeakarátára. követeli az ország békés újraegyesítését, a tö­megpusztító fegyverek betiltását.. A Németországi Evangéliumi Egy­ház zsinatán a béke híveinek nagy győzelmét jelentette, hogy Niemöller Mártont ismét megválasztották az egyház külügyi hivatalának elnö­kévé. Erősítette a lelkészek béke­mozgalmát az is, hogy kiválóf rend­szeres teológiai professzorok, mint Gollwitzer és Vogel a zsinaton hatá­rozottan szembefordultak az újabb felfegyverzés politikájával. Az NDK több mint 200 neves egy­házi vezető embere felhívással for­dult a keleti és nyugati német ke­resztyénekhez: tegyék magukévá az NDK Népi Kamarája által javasolt népszavazás ügyét; »A német nép­nek most végre meg kell találnia a helyes utat és ez nem a felfegyver zés, nem a párizsi szerződések útja hanem a Pál-templomban elhangzót német manifesztum útja. Az ÜRNAK »Jobbkeze« — Zsolt. 118, 16. Az ÜRNAK jobbkeze Jézus Krisztus. Általa cselekszik hatalmasan az ŰR. Megostoroztalott keményen: elszenvedte nagypénteken a kínos kereszt- halált. De húsvétkor felmagasztalíaiott: dicsőségesen feltámadt. Jézus Krisztus megszabadította azokat, akik a haláltól való félelem miatt teljes életükben rabok voltak. (Zsid 2, 15.) JVJEpjj; szabadok azért élünk, hogy hirdessük az ÜRNAK hatalmas cselekedetét.— a? életünkkel. Ez az élet a szabadulás feletti vigasság. Jókedv és ének, Istennek hálás, boldog magasztal ása. ADJUNK HÁLÁT, hogy az ÜRNAK »Jobbkeze« ma sem rövidült meg. VALLJUK MEG. hogy a halál dűl inkább menekülünk, mint elfogad­nánk a szabadulást hittel. KÖNYÖRÖGJÜNK igazi húsvétért, hogy új életnek forrásává legyen az számunkra. Bártfai Lajos Hll A OLVASD ♦ Heti ige: »(Én vagyok) az Élő, pedig halott valók és imé élek örökkön örökké. Ámen, és nálam vannak a pokloknak és a halálnak kulcsai.« —■ Jel 1, 18. Április 10. Vasárnap — 1. Kor 5, 7—8. Krisztus él! — Ö lett a győztes! — A Benne való hit nem kegyes, ün­nepi »hangulat«, hanem életet alakító erő, amely a régi életből, bűneink tömkelegéből, tisztaságra és igazságra vezet. Április 11. Hétfő — Csel 2, 22—32. Krisztus él! — Hű az Isten — A keresztet Izrael fiainak gonoszsága állí­totta fel, — de a kereszten mégis Isten cselekedett. Nem a kereszthalálvolt Isten utolsó szava, hanem Jézus feltámasztása. Ez annak bizonysága, hogy Isten megtartja Ígéreteit. Április 12. Kedd — Lk 24, 36—47. Krisztus él! — Ezért eredményes az evangélium hirdetése! — A tanít­ványok nem látomást láttak, hanem a valóságosan feltámadott Krisztussal találkoztak. Ez a találkozás segítette őket az írás helyes megértéséhez és tette bizonyságtételüket embereket Jézushoz vezető hatalommá. — Krisz­tus feltámadása nélkül halott szó, haszontalan beszéd lenne az igehirdetés. Április 13. Szerda — Jn. 21 1—14. Krisztus él! — Számontartja övéi útját! — Péter és a többiek ott akar« ták folytatni, ahol egyszer abbahagyták: újból halászhatni kezdtek a Gene- záreti-tavon. Mintha teljesen megfeledkeztek volna a kapott megbízatásról.- Jézus azonban utánuk megy és a Feltámadottal való, újból helyreáll-Jtt közösség döntővé válik a tanítványok további magatartása számára. Április 14. Csütörtök — Csel 8, 26—40. Krisztus él! — Ö mindenkinek Megváltója! — A szerecsen komor­nyik a jeruzsálemi templomban csak a pogányok tornácáig mehetett és nem válhatott a zsidó gyülekezet teljes-jogú tagjává. Amikor Fülöp ige­tolmácsolása nyomán hitre jut és megkeresztelkedik, egészen Krisztusé lesz, Jézus közel engedi magához és feltámadásának minden ajándékában részesíti. Április 15. Péntek — 1. Kor 15, 35—49. Krisztus él! — Van »testnek feltámadása«! — Hitünk egyik legnagy­szerűbb titka: testünk is feltámad! Amint az elvetett búzaszemből új búza­szem fejlődik, úgy egyszer »elvetett« testünkből is új támad fel, amely a földi vonásait viseli és mégis egészen más: a Megváltó-Isten dicsőségéinek, erejének és örökkévalóságának fénye verődik róla vissza. Április 16. Szombat — 1. Pét 2, 1—10. Krisztus él! — Benne élhetek! — Krisztus által nagyot fordult sorsunk: sötétségről világosságra kerültünk. Értéktelen kövekből élő kövekké let­tünk, amelyekkel Isten Egyházát építi. Kegyelmet kaptunk. Hirdessük annak hatalmas cselekedeteit, aki velünk, — csodákra méltatlanokkal, — csodákat tett, de ne csak szóval, hanem egész életünkkel! BohusJmr?

Next

/
Oldalképek
Tartalom