Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1955-04-10 / 15. szám
XX. ÉVFOLYAM, 15. SZÁM 1955. ÁPRILIS 10. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 1,40 FORINT Hit Krisztus halálában és feltámadásában J ézus Krisztus, Isten egyetlen Fia, a keresztfán halt meg érettünk. Bizony, Istennek Fia volt Ő, aki mi miattunk, miérettünk jött a földre. Isten szeretett minket. Az ö szeretetének szándéka szerint lett sorstársunkká az Űr Jézus Krisztus, hogy megmeneküljünk bűneinktől és a halálból. Ügy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta érte, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örökélete legyen. A nagypénteki és húsvéti eseményeknek ez az ige a foglalata és magyarázata. Ez az az evangélium, vagyis örömhír, amelyben mi, keresztyének hiszünk. Es ez az a hit, amely által győzedelmeskedünk bűnön, nyomorúságon és halálon. Isten olyan szeretetet mutatott irántunk, amely minden emberi elképzelést felülhalad. Egyetlen Fiát áldozta miértünk, akik mind elromlottunk, gonoszakká lettünk, akik mind 0 ellene élünk, cselekszünk és vagyunk. Az ö Fia, Jézus Krisztus nem kímélte önmagát, hanem önmaga teljes oda- áldozásával bizonyította Isten szeretetet irántunk. Ez a szeretet ébreszt hitet azokban, akik Isten igéjét hallgatják. Ez győzedelmes szeretet, mert lefegy- verzi a konok, bűnös embert és átédesgeti az Isten országába. Isten igazi jó Atyaiként közelített hozzánk a szeretet szavával és cselekedetével. Szivének szeretetével fordította maga felé a mi gonosz szívünket. Az a kiengesztelés, amelyet Jézus Krisztus szerzett az Atyánál, az a bűnbocsánat, kegyelem, amelyet Isten ad néSkünk, — a szeretet műve. Egyedül ez a szeretet tud minket elszakítani a bűntől. Ez a szeretet tehát mentő szeretet, mert a bűn rontott meg miniket, a bűn miatt vagyunk boldogtalanok a földön. Erre a mindennél nagyobb szeretetne volt szükség ahhoz, hogy elforduljunk a bűneinktől, hogy a bűneinket rossznak tartsuk, hogy a bűneiteket megutáljuk, hogy bűn nélkül akarjunk élni. M i nagyon szeretjük a bűneinket. Az a bűnös ember legmélyebb belső tragikuma, hogy azt szereti, ami tönkreteszi. Azáltal uralkodik a bűn mirajtunk, hogy megszeretjük, ragaszkodunk hozzá, szinte hnr- colunk érte. Az ős ellenség csalárdsága abban érvényesül, hogy a bűn kívánatos ■minékünk. Engedniük neki, sőt laeressük rá az alkalmat. Dédelgetjük és annyira szereljük, hogy elszántan és ravaszul keressük meg hozzá a lehetőséget. Valósággal 'kimódoljuk azt, hogyan tehetnénk. Micsoda erőfeszítéseket, micsoda manőverezést tud végrehajtani az ember azért, hogy egy- egy kedvenc bűnében kielégíthesse magát. A bűn iránti nagy szeretetünk arra is rávesz miniket, hogy a bűneinket védelmezzük. Elméleteket építünk ki ahhoz, hogy a bűnünk indokolt és jogos. A mentegetésnék, a titkolásnak, a hazugságnak, az erőszaknak minden eszközét felhasználjuk a védelmében. Valósággal rabjai vagyunk a bűnnek és ez a rabság a bűn szeretete. Isten ezt az elcsábított, a kísértés tőrébe esett, a bűnben elvakult embert indult megmenteni, amikor Fiát a földre^ küldte. Jézus Krisztus bizonyságtétele arról győzte meg az öreá figyelőket, hogy a bűn ellenség, rontás és halál mirajtunk. Jézus Krisztus életpéldája azokban, akik őrea figyeltek, vonzóvá tette a bűnből való szabadulást, az Isten iránti engedelmességet, az ö törvényeiben való gyönyörködést. Jézus Krisztus kereszt- halála pedig azt bizonyította, hogy akkora súlya vám a bánnék, hogy attól csdk ügy szabadulhatunk, ha O maga hal engesztelő, szent áldozatként kereszthalált érettünk. Krisztus kereszthálála azt bizonyítja, hogy Isten haragját nem fordíthatjuk el a bűnről, de azt is,, hogy Isten szeretete nagyobb a •mi bűneinknél. Amit mi nem tudunk megcselekedni, azt csele- leedte Jézus Krisztus a 1 keresztfán. Kiengesztelte Istent, megváltást szerzett nekünk a bűneinkből és a bűn következményéből, minden nyomorúságbol és halálból. , , Az elvakult ember azt tanulja a kereszt alatt, hogy a bűne olyan súlyos, hogy azért Isten Fiának kellett meghalnia. Az embert aki a bűneivel játszik, Krisztus keresztjére kell figyelmeztetni. íme lásd, Isten nem alkuszik. Isten olyan komolyan veszi a bűnt, hogy Fiát sem kíméli, csakhogy kimentsen belőle minket. A z embert, aki gondtálamul él a bűneiben és sohasem gondol arra, hogy milyen viszonyban is van Istennel, Teremtőjével és Urával, Jézus Krisztus kereszthálálára kell emlékeztetni. Azon a kereszten tárul fel az a valóban nagy baj, amely körülöttünk és bennünk van. Itt tárul fel az a nagy összeütközés, amely Isten és ember között tamnadt a bűnök miatt. Az a keresztyén hit, hogy hallván Isten engesztelő cselekedetéről, amelyet Jézus Krisztusban hajtott végre, felbátorodunk hinni az Isten kegyelmében, mely megbocsátja a bűnöket s e bűnbocsánat révén új életet kezd az emberben. M indennek pecsét je, igazolása., csodálatos jele ée győzelmes zászló- bontása Krisztus feltámadása. Isten az O szent Fiát, akire rátette a világ bűneit, dkire kiontotta búsult haragjának keserű poharát, végigjáratta a poklon is. őneki alá kellett szállnia a poklokra, hogy a bűn következményeinek egész útját végigszenvedje. De Isten kihozta őt a pokldkból és a halálból, feltámasztotta, hogy mi egészen higgyük, hogy mindezt a mi számunkra is lehetővé tette Isten. Krisztus győzelme nemcsak a bűn ellen történt meg, hanem megtörtént a bűn következménye: a halál ellen is. Akik őbenne hisznek, feloldozást kaptak az élet legmélyebb problémáiból. Ezek számára az emberi élet legkínosabb kérdéseire adatott válasz. Krisztusban hivő ember számára nem »rejtelmes« az élet, hanem nyitott könyv, amelyben a bűn magyaráz minden szenvedést és Krisztus váltsága magyaráz minden győzelmet. A feltámadás hite a legszebb hit, mert azokon a pontokon nyújt reménységet, ahol a legmélyebb a kilátástalanság és az emberi kétségbeesés. Azokon a pontokon jelent ígéretet, ahol az ember már nem tud bízni. A keresztyén ember, aki a feltámadásban hisz, olyan erőt merit a hitéből, mely őt képessé teszi minden nap szembeszállni a gonosszal. Ez az ember sikerrel harcol a kísértések ellen, bőkés és szabad, hogy cselekedje a a megtérés cselekedeteit. Vagyis, hogy jó gyümölcsöket teremjen, mint a jó fa. A feltámadás hitében az emberek között az irgalmasság cselekedeteit végezzük, amiképpen Isten elvégezte rajtunk az irgalmasság cselekedetét. Ebben a hitben testvérként segítünk az embereknek, amiképpen Isten segített mirajtunk. Ebben a hitben minden napon a jóban fáradozunk, amiképpen Isten is a jóban fáradozik. ünnepe Kedves Olvasóinknak Istentől áldott, békés húsvéti ünnepeket kíván az EVANGÉLIKUS ÉLET szerkesztősége és kiadóhivatala AZCRT TAMADT P0L KRISZTUS. HOGY MIND HOLTAK MÁK MIND éUDKUGK URA USQYGN. Rm 14, 9. A szabadulás öröme Zsolt. 118, 14—24 Erősségeim és zsoltárom az Cr: ő szabadított meg. Ujjongó üdvkiáltás hangzik az igazak hajlékában: az ÚR jobbja hatalmasan cselekedett. Az ŰR jobbja magasztos, az Cr jobbja hatalmasan cselekedett! Nem halok meg, hanem élek és hirdetem az ÚRNAK tetteit. Keményen megfenyített az ÚR, de nem adott halálra. Nyissátok meg nekem az igazság kapuit, hadd menjek át rajtuk az URAT magasztalva. Ez az ŰR kapuja, igazak mennek be rajta. Magasztallak, hogy meghallgattál: szabadítom lettél. E követ félrelökték az építők, s ez lett szegletkővé. Az ÚRTÓL van ez, csodálatos előttünk! Ez az a nap, melyet az ŰR szerzett: örvendjünk, ujjongjunk ezen! * Hála az életért Zsolt. 116, 8—10a Életemet a haláltól, szememet a könnyhullástól, lábamat az elbukástól megmentetted. Az ŰR előtt járhatok az élők világában. Hiszek és azért hirdetem az igét! Fordította: Bodrog Miklós HÚSVÉTI IMÁDSÁG Élet Fejedelme, Te elvetted a halál hatalmát és napvilágra hoztad az életet és a halhatatlanságot; tégy bennünket méltóvá ehhez az örök dicsőséghez, amelyet megszereztél a számunkra. Add, hogy végleg meghaljunk a bűn számára, igaz hittel ragaszkodjunk Hozzád és egész életünket a Te félelmedben tölthessük el, hogy amikor meghalunk, ne haljunk meg, hanem Teéretted a halálon át eljuthassunk az örök élet örömére. Amen. Arndt János * Szerelmes Úristen, aki a Te Fiad megaláztatása által felemelted a mély bukásból a világot, adj a Te híveidnek örvendező bátorságot, hogy azok, akik az örök halál borzalmától megmenekültek, részesüljenek a soha el nem múló örömben. Jézus Krisztus Urunk, a Te Fiad által, aki Veled és a Szcntlélekkel egységben Isten, él és uralkodik mindörökké. Ámen. Hannoveri imádságoskönyv HAZÁNK FELSZABADULASANAK tizedik évfordulóján országszerte ünnepségeket tartottak. Az elmúlt tíz esztendő nem halványította el azokat a szomorú emlékeket, melyeket a második világháború és az azelőtti korszak hagyott népünk szívében. Az elmúlt tíz esztendő viszont meggyőzte népünket, arról, hogy 1945-ben történelmünk új korszaka kezdődött, melyben új ország építésére nyílott történelmi alkalom. Ennek a tíz esztendőnek eredményes munkája és eredményes küzdelmei pedig meggyőzték népünket arról, hogy népünkben megvannak azok az erők, megvan az az életképesség, mellyel új országát, új társadalmát, új gazdaságát és új műveltségét felépítheti. A felszabadulás 10. évfordulója ezeknek a tényeknek számbavétele volt. A békés fejlődésért küzdő magyar nép szép seregszemléi voltak a helyi és az országos ünnepségek. Az ünnepségekből kiemelkedett az Operaházban rendezett ünnepség, melyen Rákosi Mátyás beszélt és a külföldi küldöttségek szónokai közül elsőnek Vorosilov marsall, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke. Rákosi Mátyás méltán hangsúlyozta, hogy »a felszabadulás korszakalkotó fordulópont, új fényes fejezet kezdete a magyar történelemben.« K. J. Vorosilov elnök ezzel fejezte be beszédét: »Kedves barátaim. Engedjétek meg, hogy kifejezzem azt a szilárd meggyőződésemet, hogy a hősi magyar nép, amely ma felszabadulásának tizedik évfordulóját ünnepli, méltó módon fog hozzájárulni a béke és a szocializmus erői további megerősödésének közös ügyéhez.« EZEKRE A NYILATKOZATOKRA méltó válasz volt az április 4-i katonai szemle és tömegfelvonulás, melyen Budapest lakosságának százezrei vettek részt. »Egy a lélek, a szív, a kar«— ez a. Petőfi verssor vált valóra a felvonulás során. Ez az egység fejeződött ki katonáink díszmenetében, ez nyilvánult meg fegyveres erőink fegyelmezettségében, katonai felszerelésük rendjében, ez az egység vált láthatóvá Budapest népének tömeg- tüntetésében, amelyben órákon át vonuló több százezres tömegek változtatták zászlóerdővé, ünneplés színhelyévé a Sztálin teret. Az egység alapja annak a történelmi fordulópontnak a megbecsülése, amely a Szovjetunió által történt felszabadulás tényével köszöntött hazánkra. A zászlók sűrűjéből tíz hatalmas kép emelkedett ki, amelyek a fel- szabadulás óta eltelt tíz esztendő történelmi eredményeit szemléltették. Az 1945-ös esztendőt egy hatalmas birtoklevél jelképezte, amely tanúsította, hogy hatszázezer dolgozó paraszt között 3,2 millió hold nagybirtok került felosztásra. 1946-ot az egyforintos hatalmas makettje érzékeltette. 1947, a hároméves terv kiindulásának éve, »romok helyén virágzó ország« célkitűzéssel. 1948. a munkásegység megalkotásának éve. 1949-et népköztársaságunk címere szimbolizálta új alkotmányunk törvénybe iktatására utalva. 1950, a béke tervének, az ötéves terv indulásának az éve. Az innen kezdődő esztendők mindegyike ennek a tervnek a jegyében fogant nagy alkotásokra mutatott rá. A TÍZ EV eredményeinek szemléltetése után megkapó jelenetként következtek a tízéves úttörők, akik a felszabadulás évében születtek. Pattogó indulók hangjára, zászlóikat lengetve vonult az ifjúság sok ezres csapata, középiskolások, egyetemi hallgatók, dolgozó ifjak. Nagy taps köszöntötte sportolóinkat. A felvonulás nagyszabású dokumentációt jelentett a tíz év alatt elért munkasikerekről. A zászlóerdőből gyakran felvillant az üzemek, vállalatok, intézmények dolgozóinak híradása arról, hogy mit értek el tíz esztendő alatt. Sók kitüntetés, sztahanovista-jelvény, Kossuth- díjas koszorú csillogott a tavaszi napfényben. Számos ismert kutatónk, tudósunk és művészünk vonult fel a hatalmas tömegben. BUDAPEST dolgozóinak sorában ott haladtak a külső kerületek dolgozó parasztjai. Kék selyem zászlókon kalapács és bűzakalász hirdette a falu és város dolgozóinak összefogását. Az egyik gyár hírül adta, hogy idén több, mint kétszer annyi vetőgépet ad a mezőgazdaságnak, mint tavaly. Felvonult a legújabb gyártmányú univerzális traktor is, amely újabb nagy segítség a falu számára. A felvonulás állandó jelensége a dolgozók béke akaratának megnyilvánulása. Óriás léggömbök röppentek fel a levegőbe, amelyeken mindnyájunk forrón szeretett szava: BEKE szárnyalt a magasba, hirdetve népünk békeakaratát. A piros- fehé.r-zöld és piros zászlód tengere mellett állandó szín a béke kék zászlóerdeje. Kifejezi azt, hogy a magyar dolgozó nép helyesli és támogatja népi demokratikus államunk békepolitikáját. Népünk nem engedi elpusztítani azt, amit alkotott! Ez a hatalmas felvonulás nagy bizonysága volt tíz év alkotó erejének, egyben tanúsította népünknek azt az elszántságát, hogy minden erejével megvédi hazáját és sikerekben gazdag, fejlődő életét. MAGYAR EVANGÉLIKUS EGYHAZUNK több mint négyszázéves történelme során keresztyéni lelkiismerettel küzdött hazánk függetlenségéért és szabadságáért. Bocskai, Bethlen, Rákóczi, Kossuth küzdelmeit egyházunk papjai messze- hangzó szavakkal és személyes példájukkal támogatták, sőt olykor életüket is feláldozták á szabadság ügyéért. Most népünk szabad hajában jár a felemelkedés útján, egységesen áll a béke és a haza megvédésének oldalán. Ez nyert kifejezést százezrek lelkes tüntetésében, erőnk és egységünk megbizonyítá- sában a felszabadulás 10. évfordulóján. Ezt a nemzeti egységet mi, evangélikusok négyszázéves múltúnk elkötelezése alapján erősítjük és védjük. Ezzel vagyunk hűek önmagunkhoz és történelmünkhöz. Otto Nuschke üdvözlő távirata Vető püspökhöz Otto Nuschke, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnök- helyettese táviratot intézett D. dr. Vető Lajos püspökhöz, amelyben hazánk felszabadulásának tizedik évfordulója alkalmából üdvözli egyházunkat. A távirat a köveikeréiképpen hangzik: Engedje meg nékem, igen tisztelt Püspök úr, hogy az ön személyében a Magyar Népköztársaság evangélikus-lutheránus keresztyénéinek elküldtem a Keresztyén Demokratikus Unió szívből fakadó szerencsekívá- nata.it Magyarországnak a szovjet hadsereg által való felszabadításának tízéves évfordulója alkalmából. Meggyőződésem, hogy jó, ha éppen ma mélyülnek el a kapcsolatok népeink, valamint a magyar és német evangélikus egyház között. Ezzel hathatós segítséget nyújtunk az európai béke biztosításához. Ön tudja, mennyire csodáljuk a magyar protestánsoknak a békéért való példaszerű küzdelmét és keresztyén létét az új szocialista társadalmi rendben. Szívbeli kényszernek érzem, hogy ennek a csodálatunknak éppen ma adjak kifejezést. Kérem önt, hogy közvetítse ezeket a sze- rencsekívánataiimat a Magyar Nép- köztársaságban élő református keresztyéneknek is. „Jézuo a mi Bűneinkéit halába adatott ca feltdmoáxtatett a mi meqigaAOulÓMinJkéit* (Rm. 4,21.)
