Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1955-04-03 / 14. szám
EVANGÉLIKUS ELET 5 IP* AZ ELSŐ KO Jn 8, 1—11. A NAGYHÉTEN TÖRTÉNT. Jézus, szokása szerint, a templomiban tanított. Akiitor hoztak arra egy asz- szonyt, házasságtörés vétkével vádolva, hogy a véneik tanácsa elé állítsák. S ezt az alkalmat arra használták fel régi ellenséged, az írástudók és farizeusok, hogy lépre csalják őt; megkérdezték, mit szól az esethez? S kandi szemmel lesték válaszát. Ha azt feleld: vigyétek s kövezzétek meg a Mózes törvénye szerint — elhírelhetik a nép között: íme, az irgalmas Mester, milyen kegyetlen is tud lenni! Ha pedig védelmébe veszd az asszonyt, kész a vád ellene: törvényszegő s pártolja az erkölcstelenséget. Jézus azonban az álnok kérdésre nem felelt. Csak amikor sürgetve firtatták válaszát, akkor emelte rájuk tekintetét s így szólalt meg: Aki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ. E E mondat a házasságtörő asz- szony vádlóit egy csapásra a vádlottak padjára ültette. Leszállította őket a magasból, ahová nagyképűen és álszent módon feltornázták magukat s odaállította a házasságtörő asszony mellé. Oda, a középre, a pellengérre, a szégyen és gyalázat helyére, leleplezetten és kiszolgáltatva. Ahogyan ők akarták az asszonyt leleplezni, kiszolgáltatni, megítélni és eltiporni, irgalom nélkül a magasabb erkölcs és a több igazság nevében. S most jött valaki, akiben valóban nincsen bűn, aki valóban egészen tiszta s aki éppen ezért egyedül hivatott és jogosult ítélni elevenek és holtaik felett, ítélni a földön és mennyen s ez a valaki kiüti kezükből a felemelt követ. Mert Jézus mondata feltárja a valót, az igazságot, azt, hogy mindnyájan, kivétel nélkül, írástudók és farizeusok, kegyesek és templomosok, vének és elöljárók, mind egyképpen bűnösök. A hatodik parancsolat megszegésében, mert: »aki gonosz kívánsággal tekint asszonyra ...« (Mt. 5, 28), — s ugyan ki volna ebben ártatlan? — s a többi parancsolatokban is mind, mert ugyan ki tudja betölteni közülünk Isten szent akaratát? Ez ebben a történetben az első nagyböjti üzenet, hogy mindnyájunkat elmarasztal és megítél s leleplezetten odaállít a »középre«, az igaz Isten ítélőszéke elé. Bűnösök vagyunk — ez az elkoptatott, mert megszokott s ezért ártalmatlanná szelídült keresztyén szólam félelmetes színt és életet nyer ennek a történetnek a fényében. S S a második üzenete e történetnek nem kevésbé fontos. Isten egyetemes, mindnyájunkat érő ítélete kiüti kezünkből a követ. Az ítélkezés és ítélgetés kövét, amit olyan könnyen szoktunk elhajítani felebarátunk felé. Óh, ha a meg- szólésnak és megítélésnek ezek a szavai valóban kövekké változnának, hány embertársunk roskadt volna már össze e reázúduló kövek alatt! S ki tudja, hányat találtak már valóban halálosan, jóvátehetetlenül e repülő szó-kövek! Hiszen ölni nemcsak kövekkel lehet s az éles és gyilkos szavak nem egy életet törtek már össze, talán irgalmatlanabbal, mint a barbár ókori kivégzésmód hulló kövei. Óh, ha irgalmatlan és rideg, ítélő s megvető szavaink valóban kövekké válnának, e szörnyű kőeső hegyekké nőtt volna már s e hegyek eltemettek volna mindnyájunkat, minket is. Mert hiszen az ítélkezés e félelmes gyakorlata kölcsönös. Csak Jézus nem ítélkezik. Pedig neki egyedül volna joga reá. S mégis az ő szava, mely ítél, feltár és leleplez, egyúttal irgalmasan el is fedez, bűnt eltöröl és megbocsát. Ehhez is csak neki van joga, mert csak neki van hatalma rá. Mikor magára marad a bűnös asszonnyal — mert leforrázott ebek módjára elsompolyogtak annak vádolói mind —, feloldozza őt. Hatalmasan és csodálatosan cselekszik vele: nem kisebbíti, nem mentegeti bűnét, hanem megbocsátja s ezzel új élet útjára indítja el őt. »Én sem kárhoztatlak: eredj és többé ne vétkezzél!« A kövek, amelyeket az asszony vádlói markukban szorongattak, néhány nappal utóbb mégis eltaláltak valakit: Jézust magát. Öreá hullottak mind a gyűlölet és ítélet kövei, az emberi bűn e testet öltött kiáradása, hogy eltörölje s eltemesse őt, az egyedül igazat és szentet. S e kövek valóban heggyé nőttek, de e hegy az irgalom s bocsánat helye lett: a Golgota, ahol Isten mondott végső ítéletet minden bűn felett s ahol irgalma hívogatja a bűnösöket új életre. Groó Gyula Református egyházi vezetők kitüntetése A Népköztársaság Elnöki Tanácsa hazánk felszabadulásának tizedik évfordulója alkalmából Győry Elemér református püspököt és Kádár Imre teológiai professzor, egyetemes konventi főtanácsost, a Hungarian Church Press főszerkesztőjét a Munka Érdemrenddel, Fekete Sándor esperest, »Az Üt« főszerkesztőjét a Munka Érdeméremmel tüntette ki. A kitüntetéseket Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke március 22-én nyújtotta át. AZ OLTÁRISZENTSÉG Doktor Luther Márton Kis Kátéjából Ilyen egyszerűen tanítsa reá Mi az oltáriszentség? — Felelet: Az oltáriszentség Jézus Krisztus Urunk valóságos teste és vére kenyérben és borban, melyet Krisztus maga azért rendelt, hogy azt mi, keresztyének együk és igyuk. Hol van ez megírva? — Felelet: Máté, Márk és Lukács szent evangélisták és Szent Pál ezt írják: »Jézus Krisztus Urunk azon az éjszakán, melyen elárultatott, kezébe vette a kenyeret, hálát adott és megtörte, tanítványainak adta és ezt mondta: Vegyétek, egyétek, ez az én testem, amely tiérettetek adatik. Ezt cselekedjetek az én emlékezetemre. Hasonlóképpen miután vacsoráit, kezébe vette a poharat is, hálát adott, nekik adta és ezt mondta: Igyatok ebből mindnyájan, e pohár amaz új szövetség az én véremben, amely tiérettetek és sokakért kion- tatik bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjetek, valamennyiszer isszátok, az én emlékezetemre. Mt 26, 26—28; Mk !4. 22—24; Lk 22, 10—20; 1. Kor 11, 23*-26. — »Mi ezekhez az igékhez tartjuk magunkat és látni szeretnénk azt. akt megleckézteti Öt, és megmásítja azt, amit ő mondott. Az igaz ugyan, hogy ha eltávolítod az Igét vagy az ige nélkül né- eed a szentséget, nem marad semmid a puszta kenyéren és boron kívül: de ha együtt maradnak, ahogyan helyes és kell, akt tor az valóban Krisztus teste és vére az igéknek megfelelően. Mert amit Krisztus szája szól és mond, az úgy is van: ö nem hazudik és nem csal.« (Luther: Nagykáté) Mit használ az ilyen evést és ivás? — Felelet: Megmutatják azt ezen az igék: »Érettetek adatott«, és: »Ki on tat ott bűnök bocsánatára«. Vagyis ebben a szentségben ez igék által bűnbocsá- natot, életet és üdvösséget nyerünk. Mert ahol bűnbocsánat van, ott élet és üdvösség is van. a családfő házanépét »Az úrvacsorát joggal mondják lelki eledelnek, mely táplálja és erősíti az új embert. Mert testünk és vérünk, az ördög és a világ annyira gátol és támad minket, hogy gyakran megfáradunk, ellankadunk, sőt nem egyszer meg is botlunk. Ezt a szentséget tehát naponkénti táplálékul és üdülésül kaptuk, hogy hitünk feléledjen és erősödjék, ne lankadjon meg a harcban, hanem egyre erősebb legyen.« (Luther: Nagykiáté) — Jn 6, 48-58; I. Kor, 10, 15—22. Hogyan tehet a testi evés és Ivás ilyen nagy dolgokat? — Felelet: Nem az evés és ivás teszi, hanem ezek az igék: »Érettetek adatott«, és »Kiontatott bűnölt bocsánatára«. A testi evés, és ívás mellett ezek az igék alkotják a szentség fő részét. Aki hisz ezeknek az igéiknek, az elnyerte azt, amit ezek hirdetnek és hangoztatnak, t. i. a bűnök bocsánatát. Ki él tehát ezzel a szentséggel méltóan? — Felelet: A böjtölés és testi készülés szép külső rend, de csak az igazán méltó ég jólikószült, aki hisz ebben az igében: »Érettetek adatott«, és »Kiontatott bűnök bocsánatára«. Aki pedig nem hisz ezeknek az igéknek, vagy kételkedik bennük, az méltatlan és készületlen. Mert ez a szó »érettetek«, nem követel mást, csak hívő szívet. »A hitet követeli ö maga is ezzel a szavával: »Érettetek adatott« és »Érettetek kiontatott.« Alki magára veszi ezeket a szavakat és hiszi, hogy igazak, az elnyerte azt. Ennyiből áll az egész keresztyén készülés a szentségek méltó vételére. Csak azok nevezhetők méltatlanoknak, akik magukat nem tudják bűnösöknek.« (Luther: Nagykáté) — 1. Kor. 11. 27—32; Mt 9, 12—13. ÜJTESTAMENTUM ÉS ZSOLTÁROK 15.— forint Evangélikus Egyetemes Sajtó- osztály Készülj az ige hallgatására Virágvasárnap Zof. 3, 14—17. a Virágvasárnapon akkor is elsősorban Jézusnak jeruzsálemi bevond* lésára gondolunk, ha az alapige nem közvetlenül erről szól. Szokat* lan királyi bevonulás volt ez. Mint látványosság sem túlságosan lelkesítő: a szamárháton ülő »király«; a hozsannázó, ünneplő »tömeg« pedig azokból a porlepte »vidékiek«-ből került ki, akik Jézussal együtt érkeztek Jeruzsálembe az ünnepre. De ezek hangját is nemsokára elnyomta a hatalmukat féltő főpapi vezetők és feltüzelt jeruzsálemi táboruk »feszítsd meg«-je. Az ünnepléssel kísért »király« néhány nappal később a golgotái keresztfán függ. S Ennek a csüggesztő képnek ellenére mai virágvasárnapi igénk arra biztat: »ne /élj/«, — sőt »énekelj, örvendj és vigadjJ« Ez a biztatás csak annak a számára nem lesz üres beszéd, aki nem csupán a szamár- háton ülő és a kereszten függő »királyt« látja, — hanem a dicsőségesen feltámadott húsvéti Királyt is. Ezt azonban a szembeszökő és csüggesztő tényeken túl csakis a hit szeme látja. A hit, a bűn (gonosz), halál és pokol (ellenségeink) felett győzedelmes Királyban való hit, megóv a külső látszat alapján történő ide-oda sodródástól, és odavezet a gyülekezet közösségébe. Csakis a gyülekezet közösségében csendül meg a közös hit-bőd fakadó ujjongó öröm. Nem lehet a Királyt az ünneplő seregtől, a gyülekezettől elkülönülten, félreállva örömmel köszöntem. Ö nem egyes különállóknak. magányosoknak a Királya, hanem hívei táboráé, a gyülekezeté. Viszont az együttes öröm, a gyülekezet közös »hozsannája« egyszersmind kölcsönösen erősíti az önmagában olyan bizonytalan és könnyen meglankadó hitet. r—-j a virágvasárnapi öröm abban lesz igazivá és teljessé, hogy a Király I a I is örül. örül azoknak és azokkal együtt, akikre nem hiába pazarolta szeretetét. »Az Űr közötted ran« — ez ismét a gyülekezetre utal; nem egyenként, külön-külön tart közösséget az Űr, a Király övéivel, hanem együttesen, a gyülekezettel. A gyülekezetben van jelen az Űr, ina is, — a gyülekezetnek és a gyülekezettel együtt örül. Aki tehát az Urna,-:, a Királynak az örömében részes akar lenni, sőt Neki is örömet akar sze- rezni, — az nem kerüli, hanem egyenesen keresi a gyülekezetei, a hitben és szeretedben a bűnbánat útján megújuló és Királya dicsőséges újraél jőve télénél» reménységében örvendező gyülekezetét. dr. Wiczián Dezső Jön az Űr — Zak 9.8—12 Jézus alázatos és mégis messiási Felszabadulás előtt: RENDET Rendet, rendet, rendet végre, ki a szennyet a szemétre, házad tája ez az ország, takarítsuk ki a mocskát! Hol a rend, hol egyre lába kél annak, mi nekünk járna? Oda minden, ide semmi? Itt kell mindent helyretenni! Mit tir-túr az ügyeinkben, told a tőkést félre innen! Húst a tálba, kézbe fegyvert, földjére a szegényembert! Ócska odú maga a ház, nem menti meg a vakolás, rakjunk újat, meglakhatót, eQy egész nemzetnek valót! Rongyos ez a ruha rajtunk, ideje, hogy újat kapjunk, szabjunk jobbat, varrjunk másat, csinálunk egy szövőgyárat! Acélgyárat, kenyérgyárat, mutassuk meg a világnak, mi lesz itt, ha kedve támad a parasztnak, a munkásnak! Sötét sarok, Magyarország, elhozzuk a napot hozzád, a ragyogó rendet föléd, árva nemzet, elárvult nép. Nem lehet a lég korommal tele romlott gondolattal, huzatot rá, — tégy egy próbái, szellőztesd ki Európát! (1944.) ILLYÉS GYULA * Felszabadulás után: Tavasz Magyarországon Késő délután megeredt az eső, fölverte az utcát. Kéreg alól a levelek rügy-fejecskéiket kidugták. Tavasz van! — locsogta a zápor s ahogy jött, máris elszaladt; s egy terhétől-hajlott faágon érett-sárgán csüngött a nap. Alatta két víg hegytető kosárként ringatta a völgyet; kapaszkodtam emelkedő kedvem fokain egyre följebb, első gyümölcsre éhesen, sűrűlevű korai napra — könnyű lábakkal értem el a hegyeknél is magasabbra. Odalenn elhomályosult, majd eltűnt végkép ami rossz volt. Erdő, folyó, hegy, város, út helyén ezernyi kis színes folt virított: kitárult az ország, tágult szűkülve: az egészet láthattam már, mint a pilóták, ha a felhők közül lenéznek. Még sohasem volt ily közel, bár kisebb lett már, mint a térkép; folyóival, hegyeivel s lakóival szívemben elfért, ott dobogott, a szív helyén szabályozta a vér futását, hogy már nem is láthattam én — éreztem minden mozdulását. Kis ország, télből lábaló! Mélyében lüktetett a bánya >— egy elmerült virág alól növő remények melegágya. Kertészei a hőt, a fényt az emberek közé kihozták; mint jövőnk bányászaiként a földalatti kommunisták. Az érzékeny földön lesett, ólat kerülgetett a róka múlt még, de a földművesek elűzték, nyers jelzőkarókkal. Érc-táblára a betűket, állni az idők jégverését — törvényüket és nevüket ekéikkel a földbe vésték. És füstölt, sípolt, dohogott, kattogott, zúgott Magyarország, Anyagot szült és szólt jogot, segítve munkásai harcát, akik lármás kohóiban sorsunk nyersanyagát keverték s kedvüket mordul vagy vígan a lázongó vasakra verték. A szabad ország erejét éreztem s felnéztem a napra: Hazám a föld? Hazám a nép, csak ő emelhet ily magasra. Országot, népet — s mind ami belül van már, szívembe fért el •— nem engedem kiirtani magamból máskép, mint a vérrel. . .. Aznap született a fiam. Még csak egy fél nap óta élt, de ki élt alant, mindannyian roppant munkába fogtak érte. övé a szén. övé a len, neki fonnak, érte aratnak s övé a vers — a versenyen nem lehet, hogy hátul maradjak Szerszámon csillan a jövő, fiam jövője, — de nekem kell megvédeni; harcoljon ő már csak anyaggal, elemekkel. A fegyver az apákra vár még s ha a tavaszra jön a nyár: legyen már a fiúknak játék, mi nekünk élet, vagy halál. (1948.) BENJÁMIN LÁSZLÓ jövetele öröm az egyháznak. Nem valami mesterséges hangulati öröm, hanem a Szentlélek gyümölcse, amit Pál apostol Gál 5.22-ben közvetlenül a szeretet után említ. Jézus azért jön, hogy megküzdjön értünk a bűn, a gonosz, kétszívűsé- giink, testi-leíki nyomorúságaink, betegségeink ellen. Azért jön, hogy legyőzze ezeket az ellenségeinket, békességet hirdessen Isten és ember között és uralkodjék a Benne hívőkön. Azért jön, hogy a bűn megkö- tözöttjeit Isten szabad gyermekeivé tegye. Kétszeres megfizetést hoz — amint az írás mondja —, azaz hozza az önök üdvösséget. Az igében hozzád jövő Jézust. fogadd igaz hittel! VALLJUK MEG, hogy Jézus jövetelét nem mindig fogadjuk azzal az örömmel, hogy bűneink bocsánatát és üdvösségünket hozza. ADJUNK HALAT Isten örökké- és ideigvaló ajándékaiért, hazánk és népünk felszabadulásáért, mindennapi áldásaiért. KÖNYÖRÖGJÜNK igaz hitért és megtérésért, a nagyheti igehirdetésekért és igeolvasásokért, hogy a Passió Krisztus követésére indítson mindnyájunkat, — népünk további boldogulásáért és az emberiség békességéért. B. L. HETI IGE: »Életét halálra adta és a bűnösök közé számiáltatott; pedig ö sokak bűnét hordozá és a bűnösökért imádkozott!« — Ézs. 53, 12. Április 3, vasárnap. — Jn. 12, 12—24. Jézus halála nem bukás, hanem új, győzelmet ígérő kezdet. Erre az új kezdetre mutat a tömeg hódolata, amellyel Jézust győztes királyként üdvözli — farizeusok féltékenysége, akik akaratuk ellenére Jézus halálának eredményéről prófétáinak és a görögök kívánsága, amely mögött Jézus emberiket foglyul ejtő hatalma húzódik meg. Április 4, hétfő. — Ézs. 50, 5—10. L Jézus szenvedését nem az okozta, hogy szembeszállt Istennel, hanem éppen az, hogy engedelmességben megőrizte az Istennél való legszorosabb kapcsolatot. Ezért szenvedése számára dicsőséget, a Benne bízóknak pedig megmaradást, áldást, életet szerzett. Április 5, kedd. — Jn. 12, 25—33. Jézusban is viaskodott egymással az »élet szeretete« és az »élet gyűlölete« (25. vers), az »Atyám, ments meg engem« és az »Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet!« Ö győzelmesen kerül ki ebből a viaskodásból. Ezzel a győzelmével azonban övéit is kiszabadította önmaguk igézetéből és alkalmassá tette a szolgálatra. Április 6, szerda. — Jn. 12, 34—48. Jézust »vallásos«, sőt: »kegyes« érvekkel is vissza lehet utasítani. Ez is hitetlenség, »sötétségben« való járás. Aki nem hisz, nem bízik, nem remél másban, csak a Megfeszítettben, az a »világosságban« (azaz őbenne, hitben és igazságban) jár és az utolsó napon nem éri kárhoa- tatás. Április 7, csütörtök. — 1. Kor. 11, 20—32. Az Űr szent asztalához való járulás nagy kegyelem: az úrvacsorában bűnbocsánatot, életet és üdvösséget nyerünk. E nagy kegyelem megvetésének nagy az ítélete. Nem lehet büntetlenül semmibe venni (mikor vettem utoljára?!), nem lehet büntetlenül »könnyen« venni (bűneim súlya kényszerített-e térdre?!). — Az ítélet alól az oldozatot éppen e vacsorában kínálja. Április 8, Péntek. — Ézs. 52, 13—53, 12. Jézus némán tűrt mindent. Miattam, helyettem, érettem: hogy nekem ne kelljen végigszenvednem a kárhozat elképzelhetetlen, örök kínjait, Április 9, szombat. — 1. Pét. 3, 18—22. A Hatalmasabb saját házában győzte 'e a hatalmast. Erejeveszrtett uralkodó már a sátán! S ha még ezután is kárhozattal fenyegetne, bátran kiálthatom neki: meg vagyok keresztelve! Jézus vére megmosott engem és Isten gyermekévé tett. Bohus Imre D. DEZSÉRY LÁSZLÓ: BIBLIAJELZŐK TESTNEK FELTÁMADÁSÁT nyomtatott és kézlfestésűek, kar1. Kor. 15 hivő magyarázata tcnból és selyemből, különféle nagyságban és alakban Ara 2.40 Ft 70 fillértől 7 forintig Evangélikus Egyetemes Evangélikus Egyetemes Sajtóosztály Sajtóosztály
