Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1955-03-27 / 13. szám
fl Magyarországi Evangélikus Egyház ünnepélyes nyilatkozata hazánk felszabadulásának 18. évfordulója alkalmából Ax l'CtíA-ácsáMtU UcUátö<zala a lCzc£sziy.í<* £ueiUsUÖMf.(/ ui kiadásától Az Egyházmegye Tanácsa, az Országos Esperesi Értekezlet és a Teológiai Akadémia tanári kara 1955. március 15-én együttes ünnepi ülést tartott hazánk felszabadulásának tizedik évfordulója alkalmából az Egyházegyetem székházának imatermében. Az ünnepi ülésen jelen voltak az Egyházegyetem Tanácsának tagjai,' az esperesek, a Teológiai Akadémia professzorai és hallgatói, a nagybudapesti lélkészek és az Egyházegyetem osztályainak ügyvivő lelkészei. Az Állami Egyházügyi Hivatal képviseletében Miklós Imre osztályvezető és Veres Pál alosztály- vezető vett részt az ünnepi ülésen. Jelen volt Szimonidcsz Lajos protestáns tábori püspök is. Az "Erős vár« eléneklése után Gyöngyösi Vilmos esperes, az Egyházegyetem főjegyzője imádkozott és a 13. zsoltárt olvasta, majd Mihályfi Ernő egyetemes felügyelő megnyitotta az ünnepi ülést. Megnyitó beszédében a felszabadulás évfordulóján tartott együttes ünnepi ülés jelentőségét hangsúlyozta. Ezután D. dr. Vető Lajos püspök mondott ünnepi megemlékezést. Visszatekintett a felszabadulás napjaira és megállapította, hogy az elmúlt tíz esztendő azokat igazolta, akik akkor bizalommal néztek a jövőbe és a régi bűnöket felszámolva új hazát kezdtek építeni. Hivatkozott az 1848 márciusi események oélda- adására s végül hitet tett a béke es népünk szabadsága mellett. D. Dezséry László püspök előadásában a felszabadulás előtti időre emlékezett, majd a legutóbbi '-íz esztendő eredményeiről szólt. Ismertette egyházunk fejlődését és megújulását, hangsúlyozva magatartásunk és döntéseink teológiai alapjait. Beszéde befejező részében azokról a feladatokról szólott, amelyek egyházunk szolgálata előtt állanak. Az Egyházegyetem Tanácsa névé-, ben Weltler Rezső egyetemes presbiter szólalt fel. Emlékeztetett hazánk és népünk tíz év előtti szegénységére és rcmbadőltségére, majd r.z egyház szolgálatáról és küldetéséi öl szólt. Az Országos Esperesi Értekezlet nevében Mekis Ádám esperes személyes élményeivel illusztrálta az egyházunk életében végbement hatalmas változásokat. A Teológiai Akadémia tanári kara nevében dr. Pálfy Miklós dékán a lelkészképzés és a teológiai tudományok művelésének a felszabadulás óta történt fejlődéséről számolt be. Az ünnepi ülés ezután D. dr. Vető Lajos püspök előterjesztésére egyhangúlag elfogadta a Magyarországi Evangélikus Egyház ünnepélyes nyilatkozatát. Egyházunk ünnepélyes nyilatkozatéi A Magyarországi Evangélikus Egyház 1955. április 4-én az egész magyar néppel együtt Isten iránti mélységes 1 tálával emlékezik meg a Haza felszabadulásának tizedik évfordulójáról. Az Egyházegyetem Tanácsa, az Országos Esperesi Értekezlet, a Teológiai Akadémia tanári kara március 15-i együttes ülésén ünnepi érzések közepette emlékezett meg a nagy évfordulóról, s tekintett vissza a felszabadulás páratlan történelmi jelentősegére, a népünk, hazánk és egyházunk által az elmúlt tíz esztendőben megtett, nagy eredményekben gazdag útra. Megemlékeztünk arról, hogy a hitleri német militarizmus és a szolgálatába szegődött Horthy- rendszer, majd Szálasi nyilasai milyen iszonyú háborús pusztulásba sodorták szép hazánkat, s mennyi vér- és könnyáldozaloí, szenvedést okoztak népünknek. Megemlékeztünk arról is, hogy egyházunkat, s annak népét, gyülekezeteinket és templomainkat, paplakjainkat, központi épületeinket micsoda károk és szenvedések sújtották. De nemcsak a pusztító világháborií képe elevenedett meg, hanem annak okai is feltárultak előttünk. Újból átéltük tehát szívünk, lelkünk mélyén, hogy 1915. április 4. napja hazánk és nemzetünk s benne egyházunk népe számára is valóban és igazán felszabadulást jelentett: a hős szovjet hadsereg súlyos véráld?zata árán egyszerre szabadultunk fel a német militarizmus s vele együtt a már idejét múlt, régi társadalmi "rend« igája alól s most már a magyar dolgozó nép maga vette kezébe szebb jövője ügyét. Történelmi visszatekintésünk megerősített bennünket abban a korábban is táplált meggyőződésünkben, hogy a felszabadult magyar nép 1945-ben felvirradt szabadságával az eltelt tíz esztendő alatt jól és bölcsen élt: az eltakarított romok helyén új haza építésébe kezdett, amelyben majd általános műveltség, jólét és igazság lakozik. Ezért mi mindenekfelctt a történelem örök Urának, gondviselő mennyei Atyánknak adunk hálát. A felszabadulás örömében a szabadság napja alatt az ország újjáépítésében egyházunk népe és lelkészi Az együttes ülés küldöttséget választott, mely egyházunk ünnepélyes nyilatkozatát átadta az Állami Egyházügyi Hivatal elnökének, hogy 3 a nyilatkozatot hozza a Magyar Nép- köztársaság kormányának tudomására. Az ünnepi ülés a Himnusz ei- cneklésével végződött. Az ünnepélyes nyilatkozatot ácadó küldöttséget március 15-én délután fogadta Horváth János, az Állami kara is lelkesen, reménységgel és odaadással vett részt. Ezt akarja cselekedni a jövőben is. Isten kegyelme a háború viharában megtartotta egyházunkat. Újjáépülő hazánkban rombadőlt templomokat és egyházi épületeket építettünk fel, sőt új templomokat emeltünk Isten dicsőségére. Megépült egyházunk lelki temploma is. Szabadon hirdetjük Isten igéjét és gyakoroljuk a szeretet szolgálatát. Egyházunk zavartalanul él és oda- adóan munkálkodik népünk között, mely békésen alkot és boldog, hogy eltünteti a háború anyagi és lelki romjait. Elítélünk és erkölcsileg bűnösnek bélyegzőnk tehát minden olyan törődést, amely Európát, magyar hazánkat, sőt az egész világot új háború borzalmaiba akarja süllyeszteni maroknyi embercsoportok önző, másokat leigázni kívánó akarata szerint. Abban a nemzetközi helyzetben, amelyben népünk a felszabadulás nagy évfordulóját ünnepli, különösen aggasztónak találjuk a Nyugat-Németország felfegyverzésére irányuló törekvéseket és azt a fenyegetést, hogy korunk legnagyobb természettudományos felfedezését — az atomenergiát — annak békés célokra felhasználása helyett, borzalmas tömegpusztító fegyverként akarják alkalmazni. A IV. Magyar Békekongresszus küldöttei között egyházunk lelkészei is ott voltak. Egyházunk is hallatta szavát s lelkészi kara és népe határozottan állást foglalt a német militarizmus feltámasztása ellen és követelte az atomfegyver és a hidrogénbomba általános eltiltását. Az Evangélikus Egyházegyetem Tanácsa, az Országos Esperesi Értekezlet és a Teológiai Akadémia tanári kara ünnepélyesen kinyilvánítja, hogy egyházunk minden erkölcsi erejével továbbra is küzdeni kíván a háború ellen, a békéért, hazánk, népünk és az egész emberiség szebb jövőjéért. Áldjuk Istent hazánk felszabadításáért és az azóta eltelt tíz esztendőért. Kérjük Istent, ájdja meg népünket továbbra is és koronázza teljes sikerrel mindazok munkáját, akik a világ békéjéért fáradoznak! egyetemes főtitkár, valamint az Egyházegyetem Tanácsa képviseletében Gyöngyösi Vilmos egyetemes főjegyző és Weltler Rezső egyetemes egyháztanácsos; az Országos Esperesi Értekezlet képviseletében Mekis Ádám és Fülöp Dezső esperesek; a Teológiai Akadémia képviseletében dr. Pálfy Miklós dékán, dr. Sólyom Jenő prodékán és dr. Ottlyk Ernő intézeti tanár. . Egyházügyi Hivatal elnöke. Az Ái- lami Egyházügyi Hivatal részéről jelen volt Varga József elnökhelyettes és Miklós Imre osztályvezető. Az egyházi küldöttséget D. dr. Vető Lajos püspök vezette, aki egyházunk ünnepélyes nyilatkozatét beszéd kíséretében nyújtotta át az Állami Egyházügyi Hivatal elnökének. A küldöttség tagjai voltaik: D. Dezséry László püspök, Grünvalszky Károly A Lelkipásztor •— lelkészeink szakfolyóirata — márciusi számában közli a Magyar- országi Evangélikus Egyház ünnepélyes nyilatkozatát hazánk felszabadulásának 10. évfordulója alkalmából. D. dr. Vető Lajos püspök igehirdetése után a teológiai professzorok cikkei következnek, amelyeket abból a célból írtak, hogy ilyenformán emlékezzenek meg D. dr. Prőhle Károly nyug. teológiai tanár nyolcvanadik születésnapjáról. Dr. Pálfy Miklós a tagadó mondatok stilisztikai értelméről ír, dr. Karner Károly az Újszövetség könyveinek az egységéről. Dr. Wiczián Dezső cikke Luthernek az evangélikus egyházról való gondolataival foglalkozik, dr. Sólyom Jenő pedig Ifjabb Acs Mihály »Magyar ThAló- gia« című művét elemzi. Dr. Ferdinand István "A világkép az igében« címen írt cikket, dr. Ottlyk Ernő pedig a Hit és Egyházszervezet 1927. évi ökumenikus konferenciájáról. Prőhle Károly kollekta imádságokat közöl. A Lelkipásztor Szemle-rovata egyházi eseményeket és folyóiratokat A Hungarian Church Press — protestáns egyházaink idegennyelvű tájékoztató folyóirata — március 15-i számában hosszabb beszámolót közöl a Magyar Ökumenikus Tanács üléséről, majd D. Be- reczky Albert református püspök és Alekszij pátriárka táviratváltásáról, D. Micheli, az Egyházak Világtanácsa titkárának magyarországi útjáról és a református egyház életéről közöl hírt a lap. Ismerteti a Hungarian Church Press a magyar protestáns sajtónak ismertet. Az írásmagyarázat-rovat- ban a nagyheti igehirdetések teológiai előkészítését hozza, amint azokat a gyenesdiási lelkészkonferenciákon megbeszélték. A lap dr. Sólyom Jenő összeállításában egyháztörténeti kalendáriumot közöl április hónapra. , John Mott halála alkalmával megjelent cikkeit, közte Schulek Tibornak lapunkban írt cikkét is. Püspökeink bécsi útjáról rövid hírt olvashatunk, hasonlóképpen Glatz József és Karner Ágoston lelkésszé szenteléséről, a lelkészi munkaközösségekben elhangzott legkiválóbb előadások jutalmazásáról. Külön cikk foglalkozik az 1954. évi Gyülekezeti Segély-akció eredményeivel és a fóti kaíechetikai konferenciával. A lap a Somogy-zalai Egyházmegye presbiteri konferenciáiról szóló hírrel zárul. Már többször hírt adtunk arról, hogy az Egyetemes Sajtóosztály Ének- és Liturgiái Bizottságának öttagi^ munkaközössége dolgozik a Keresztyén Énekeskönyv új kiadásán. A (Dunántúli) Keresztyén Énekeskönyv új kiadása rövidített formában jelenik meg, úgy, hogy ennek, az énekeskönyvnek csak a legértékesebb darabjait, több mint háromszáz éneket tartalmaz. Az új énekeskönyvben több mint száz új ének lesz, melyet egyházunk újabb énekkincséből gyűjtöttek össze és új imádságos részt is fog közölni azok helyett az imádságok helyett, melyek jelenleg vannak a Keresztyén Énekeskönyvben. Ez a munkaközösség Gyöngyösi Vilmos esperes elnöklete mellett működött, tagjai voltak: Prőhle Károly teológiai tanár, Benczúr László püspöki titkár, Scholz László és Ferenczy Zoltán lelkészek. Az énekeskönyv imádságos részét Prőhle Károly teológiai tanár készítette el. E munkabizottság mellett zenei munkabizottság is dógozott Sulyok Imre karnagy vezetésével. Ennek a bizottságnak tagjai voltak: Fasang Árpád, Gárdonyi Zoltán, Rezessy László, Peskó Zoltán és Weltler Jenő. A bizottság hosszú és gondos munkája után 1955. március 8—9-én ülésezett az Egyetemes Sajtóosztály mellett működő Egyetemes Ének- és Liturgiaügyi Alosztály. Az ülésen D. Dezséry László püspök elnökölt. A bizottság meghallgatta az előkészítő szövegi és zenei munkaközösségek beszámolóit, átnézte, megvitatta az általuk beterjesztett anyagot és a Keresztyén Énekeskönyv előkészített új ^kiadását az Egyházegyetem Tanácsának kiadásra javasolta. Az Egyházegyetem Tanácsa március 15—16-i ülésén tárgyalta a Keresztyén Énekeskönyv új kiadását a bizottsági jelentések alapján. Az új kiadás tervezetét az Egyházegyetem Tanácsa együtt vitatta meg az Országos Esperesi Értekezlet és a Teológiai Akadémia Tanári Kara tagjaival. Négy beszámoló hangzott el, mely beszámolókat az énekeskönyvet előkészítő munka elvi kérdéseiről gyülekezeteinkkel megismertetésre külön megküldik a lelkészeknek. Az első beszámolót Gyöngyösi Vilmos espeies tartotta az énekeskönyv elvi kérdéseiről. Ezután Benczúr László terjesztette be az új énekeskönyvkiadás. szövegi tervezetét és beszámolt az előkészítő munka során felhasznált anyagról. Az énekeskönyv dallam- és zenei részéről Sulyok Imre tett jelentést és előterjesztést, majd P-rőhle Károly ismertette az imádságos részt. Az Egyházegyetem Tanácsa, az Esperesi Értekezlet és a Teológiai Tanári Kar hosszú, részletes vitája után az Egyházegyetem Tanácsa elrendelte az énekeskönyv kiadását. Az Egyházegyetem Tanácsa e hatái ozatá ban köszönetét mondott D. Dezséry László püspöknek, a szövegi és a zenei munkaközösségeknek az énekeskönyv-kiadás előkészítéséért. Megbízta Pásztor Pál lelkészt az:al, hogy készítse el az énekeskönyv tárgymutatóit. Elrendelte, hogy az új énekeket kottával kell kinyomtatni és hogy az új részt külön is meg kell jelentetni, hogy a gyülekezetek ezeket az énekeket bevezethessék. Próbakiadás formájában el kell készíteni az új korál-könyvet is. Az Egyházegyetem Tanácsa elhatározta, hogy nyáron kántor-továbbképző tanfolyamokat rendez különböző városokban az énekeskönyv új részének dallamai megismertetésére, illetőleg zeneileg helyes elsajátítása céljából. Az Egyházegyetem Tanácsa elrendelte, hogy az egyházi sajtó rendszeresen foglalkozzék himnoló- giai kérdésekkel.és felhívta az Énekés Liturgiaügyi Bizottságot arra, hogy az énekeskönyv elkészítése után fordítsa erejét liturgiái kérdésekre. elsősorban a kazuáliák új agendájának elkészítésére. Az Egyházegyetem Tanácsa határozatában kijelenti, hogy »az énekeskönyv új kiadása nem jelentheti a himnológiai munkásság nyugvópontra jutását. A cél, amely felé az új kiadás rperislentetésével józan, de bátor lépést igyekeztünk tenni, az egészen új evangélikus énekeskönyv megjelentetése, továbbra is szemünk előtt áll.« Az Egyetemes Sajtóosztály most foglalkozik a kiadásra rendelt énekeskönyv sajtó alá rendezésével. Az Egyházegyetem Tanácsának határozata egyházunkban nagy örömet okoz. A Béke- Világtanács A Béke-Világtanács irodája március 11-i, bécsi ülésén felhívást fogadott el a Béke-Világtalállcozóra: "Ma minden országot, minden otthont, minden embert nyugtalanít az atomhábor úfokozódó veszélye. Ahelyett, hogy az emberiség szolgálatába állítanák az atomenergiát, szörnyű fegyvereket halmoznak fel. Leszerelés helyett új katonai szövetségek alakulnak. Tárgyalások és megértés helyett fenyegetődznek és gyűlöletet szítanak. De a fenyegetés és az erőszak a háború és nem a béke felé vezet. Németország új raf elf egy vérzésé, a tajvani helyzet, a népek függetlensége ellen intézett támadások mindenütt növelik a viszályt és a félelmet. Senki sem lesz biztonságban, ha tovább sodródunk ezen az úton. MinSen ember számára elviselhetetlenné vált ez az állapot. Az emberek borzadva utasítják el a tömeggyilkos atomháború gondolatát. A népeknek, ha képesek védelmére kelni életüknek, nyomatékosan követelniük kell az atomfegyverek eltiltását, az általános leszerelést, mindenki biztonságát, valamint a nemzetek szuverenitásának és jogainak tiszteletbentartását. A Bóke-Világtanács ebben a szellemben és ebben az értelemben ösz- szehívja a világ békére törekvő erőinek képviselőit május 22-re Helsinkibe, hogy részt vegyenek a Béke- Világtalálkozón és ott teljesen szabadon megvitassák a békeharc fontos kérdéseit.« irodájának felhívása A Béke-Világtanács irodája nyilatkozatot is tett. Ez bevezetőben kiemeli, hogy az atomfegyverek megsemmisítésére és gyártásuk meg szüntetésére szólító felhívás felébreszti az emberek lelkiismeretéi és kifejezi mindazok bizakodását, akik hiszik, hogif a népek el tudják kerülni a tömeges atomgyilkolast, majd így folytatódik: "Üdvözlünk minden szervezetet, minden személyiséget és mindenkit, aki különféle módon, de állást foglal az atomháborús előkészületek ellen. Az atomháború veszélye most még érezhetőbb lett. Az államférfiak nyiltan hidrogénbombák alkalmazásával fenyegetőznek. A hidrogénbombával még nem rendelkező kormányok elhatározták, vagy tervbevették a hidrogénbom.ba-gyártást. Megpróbálják igazolni, vagy a béke zálogaként feltüntetni e szörnyű fegyver alkalmazását ,noha ez csak növelheti az agreszió veszélyét és az emberiségre csak halált es pusztítást zúdíthat. Az aláírásgyűjtési kampánnyal világszerte erélyesen ki lehet fejezni az atomfegyver elutasítását és elérni, hogy minden atomfegyverrel rendelkező kormány megegyezést kössön az atomfegyverek szigorúan ellenőrzött betiltásáról. Ez fontos lépés volna az általános leszereléshez vezető úton. A népeknek oly erősen kell hal- latnick szavukat, hogy egyetlen kormány se merészeljen szembeszállni követelésükkel.« az Úr // „Emlékezzél meg az egész útról, amelyen hordozott (5. Móz, 8, 2.)
