Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1955-03-13 / 11. szám
4 EVANGÉLIKUS ÉLET Amikor az Egyiptomiból kiszabadult zsidó, néppel szabadító Ura szövetséget kötött, a törvénnyé! együtt istentiszteleti központot is adott számára, a szent sátrat. A nagy vándorlás, a sűrű helyváltoztatás tette szükségessé azt, hogy velük együtt vándoroljon a szent hely is. Ezért készítettjeik sátrat, amit az erre kirendelt papok minden tábor-változtatáskor felszedtek és továbbvittek a következő táborhelyre. Mózes második könyve 25—30. és a 35—40. fejezeteiben találjuk meg a szent sátor pontos leírását, felszerelésének, tartozékainak felsorolását. Próbáljuk magunk elé képzelni a bibliai elbeszélés alapján a vándorló gyülekezet isztentiszteleti helyét. Az áldozatot hozó, az imádkozni kívánó ember elsőnek a kerítést, vagy ahogy a Szentírás mondja: a pitvart pillantja meg. Ennék hossza 100 sing (1 sing mai méjrtákegysógben kifejezve kib. fél méter) szélessége 50 sing, (tehát szabályos téglaalakú négyszög), magassága pedig 5 sing. A kerítés váza fából, 60 oszlopból volt és erre akasztották a lenből készült vásznat. Bejárata színes vászonlepel 20 sing- nyi szélességiben. A bejáraton belépőt az égő-áldozati oltár fogadta. Ezeken égették el azokat a leolt állatokat, vagy ételeket, italokat, amelyet a gyülekezet tagjai hoztak. (Az áldozatról, annak módjairól, az ú. n. »Áldozati Tóra«, 3. Móz. 1—7. rendelkezik összefogóan.) Az oltár és a hozzátartozó edények, eszközök rézzel voltak bevonva. Ügy készítették el, hogy kéjt rúd segítségével bármikor más helyre vihették. MAGA A SÁTOR két részből állott. Kívülről egy erős bőrből készült védőlepel borította, mely valamivel nagyobb volt mint a belső igazi sátorlap. Ez a. belső sátor arannyal bevont deszkákon nyugodott és szintén arannyal bevont kérész trudakra helyezték rá. Anyaga a keleten megtalálható sokszínű vászon. Ezt csíkonként összeaggatva borították rá a vázra, úgy, hogy az a földig ért. A belső társéig két részre oszlott. A nagyobb részében a dúsan aranyozott »szent kenyerek asztala« állott, melyen a törzseik számának megfelelően 12 kenyeret helyeztek él. Ez az asztal ugyanúgy hordozható volt, mint a pitvarban lévő áldozati oltár. A sátor e részében is volt egy oltár, de itt nem állatokat vagy ételt égettek el, hanem illatos fűveiket, olaj- féléket. Az asztalon és oltáron kívül egy hatkarú, illetve a középső szárral együtt, hétkarú, arany gyertyatartó állott, úgy elkészítve, hogy annak ágai egyforma magasak voltak. A sátor másik, kisebbik részéiben volt a »SZENTEK SZENTJE« Szabályos kockaalakú, 10 sing széles, hosszú és magas, gondosan elsötétített hely volt ez, belsejében a »szánt ládát« őrizték. A ládát is dúsan bearanyozták. Belsejében helyezték el az Isten törve,nyét tartalmazó kőt kőtáblát, a szövetségkötés írásbeli dokumentumait, innen a láda másik elnevezése: szövetség ládája. Az erre kirendelt papok két rúdon vitték magukkal tábcurváltozás esetén. A fedele aranylap volt. Ennek héber nevét szinte lehetetlen lefordítani. A »kaippóret« ugyanis nemcsak egyszerű fedelet jelent, hanem már eredeti csengéséiben is benne van a bűnt elfedés, a megbocsátás értelme. Erre a »toappóretre« hintette a főpap a nagy engesztelési ünnepen a nép bűneiért leölt áldozati állat vérét, jelezve: ez a bűn olyan nagy, hogy csak vérrel lehet jóvátenni. Meg kell halni valakinek, hogy az megbocsáttassék. Isten állandó jelenlétét jelképezte a láda fölött két, egymással szemben lévő kitárt szárnyú és így a ládát mintegy betakaró arany kérub, az,az angyal. Ide, erre a helyre nem léphetett be senki a főpapon kívül. Az is csak a nagy engesztelési ünnepen. Előzőleg gondosan megvizsgálva magát, hogy nincs-e rajta valami tisztátalan. és hogy lelkében sem található valami bűn. A bűnös embernek életéivel kellett lakoímáa, ha bemerészkedett a szent Isten elé. A szent sátor felszereléséhez tartozott ezenkívül még a papoik tisztálkodását szolgáló mosdó, valamint az előírásos papi öltözékek. A Kánaánban való letelepedés után Silóban helyezték ed a szerit ládát. (1. Sám 4, 3.) Innen a filiszteu- sok elrabolták, majd amikor azt tapasztalták, hogy e tettük súlyos csaEVAMGÉLIKUS ÉLET ' Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest Vili. Puskin-u 12 Telefon- 142—074 Szerkesztésért és kiadásért felel D. Dezséry László szerkesztő. Előfizetési árak: Egy hóra 5.— Ft. negyedévre 15.— Ft félévre 30.— Ft. egész évre 60.— Ft Csekkszámla: 20.412—Vili. 10.000 példányban nyomatott 2-55U42. Athenaeum. (F. v. Soproni Béla) A SZENT SÁTOR pásokkal jár, önként visszaaták a gyülekezetnek. Ekkor Kirjáth-Jeá- rimba helyezték, ahonnan Dávid uralkodása idején, a király parancsára Jeruzsálembe, Sión hegyire vittek. (1. Sám 7, 1. 2. Sám 6.) Arról azonban nincsen biztos értesülésünk, ho»” a szent sátor hói lehetett, mert ev ’ az időben több istentiszteleti he.y is volt az országban. AZ ELSŐ ÁLLANDÓ TEMPLOMOT Salamon építtette uralkodásának kezdetén. Berendezésről azt mondhatjuk, hogy a szent sátor mintájára készült, tehát a templom körül megtaláljuk az udvart, benne az áldozati oltárt, mosdámedencát, a templom belsejében pedig a szemtekszentjét, a szövetség ládájával. Ez a templom Jeruzsálem pusztulása alkalmával szintén elpusztult. (Kr. e. 587-ben.) A második templomot a fogságból való visszatérés után építették 520— 516 között. Valószínűleg a régi templom alapjaira és mintájára. A szövetség ládája azonban a fogság idején elveszett. Ezt a templomot Kr. e. 20-ban Heródes király megújította. Ez az építkezés hosszú ideig eltartott, úgy. hogy még Jézus korában is dolgoztak rajta. Néhány évvel a teljes befejezés utón: 70-ben, amikor a rómaiak Jeruzsálemet elfoglalták, teljesen elpusztult. Vámos József LEIBNIZ Vajon összeegyeztethető-e egymással lóit és tudomány, vallás és fölvilágosodiás ? Ez a kérdés oly régi, amilyen régi a hit és tudomány. Számtalanszor próbáltak felelni rá; legtöbbször ta- gadólag. Kétségtelen, hogy hit és tudomány több ponton ütközhetnek és nem egyszer késhegyig menő harcot vívtak egymással. De hogy az ellentétek közöttük nem feloldhatatlanok, arra legjobb példa Leibniz, a nagy német teológus, filozófus, és természettudós élete és működése. Gottfried Wilhelm Leibniz 1646-ban született Lipcsében, az evangélikus vallásban. Már gyermekkorában vallásos, sőt hivő volt és hitével való kapcsolatát később is megőrizte. Fiatalkorában a rózsakeresztesek rendjébe lépett és a Megváltásról egy himnuszt írt, ataely még ma is szerepel a német evangélikus hittan- könyvekben.. Leibniz, aki a szellem minden áramlata iránt fogékony volt, jól ismerte és méltányolta a katolicizmus értékeit, a — jezsuitákkal szoros kapcsolatban állott —, de hitéhez mindvégig hű maradt. Mikor, mint fiatalember diplomáciai küldetésben Párizsban járt, XIV. Lajos fényes feltételekkel szolgálatába, akarta fogadni, ha áttér a katolikus vallásra. Leibniz az ajánlatot visszautasította. Ebben a rövid cikkben még vázlatosan sem ismertethetjük Leibniz filozófiai és tudományos nézeteit, csupán néhány szempontra szeretnénk rámutatni. Leibniz filozófiájának fő törekvése volt, hogy a kinyilatkoztatást az ésszel összeegyeztesse, hogy Isten bölcsességét, amely a harmónia praestabilitá-bam, a dolgok között meglévő eleve elrendelt összhangban nyilvánul meg, kimutassa. A Theodicée című művében azt a tételt bizonygatta, hogy ez a világ a legjobb az összes lehető világok között. Ezt a gondolatát sokszor félreértették. Leibniz nem azt mondta, hogy a világban nincsenek bajok és hogy ezek ellen nem lehet és nem kell küzdenünk. Csupán azt állította, hegy a végtelenül jó és a végtelenül hatalmas Isten más »jobb« világot nem teremthetett. A teremtett dolog szükségképpen tökéletlenebb a teremtőjénél; innen az egyes dolgokban meglévő rossz. Leibnizet óriási és sokoldalú tárgyi tudása segítette rendszere fölépítésében. A szellemi és a természettudományok úgyszólván minden ágát művelte; teológus, filozófus, matematikus, fizikus, történész, jogász, nyelvész volt, s valamennyi téren eredeti, úttörő szellem. A matematikában a differenciál és az integrálszámítás egyik felfedezője volt, amely, tudjuk, a gyakorlati életben is beláthatatlan jelentőségű. A fizikában Descartes nézeteit helyesbítette; a jogtudományban a ter- mészetjogi felfogás híve volt; a nyelvészetben ő vetette fel az összehasonlító nyelvtudomány gondolatát és a lélektan fejlődésének is hatalmas lökést adott. Minden területen filozófiája központi gondolatát érvényesítette; a világ összes jelenségének egységes értelmezésére törekedett és ezeket a jelenségeket rendszere egészébe ágyazta bele. A tudományok általában ma is abba az irányba haladnak, amelyet Leibniz jelölt ki számukra. Leibniz pozitív felfedezései mintegy igazolták filozófiáját. Leibniz a szó legigazibb értelmében, haladó szellemű volt. A világ- béke, a vallási türelem és a feílcé, dés más eszméi lelkesítették. Állást foglalt a boszorkányperek és a zsidókat megbélyegző vérvád babonád ellen; a világ- egységének és a nemzetek fölött áHó jognak az eszméje lebegett szeme >dőtt. Bossuet-vel, á nSgy francia katolikus hitszónokkal levelezést fply- tartott a katolikus és protestáns egyházak egyesítéséről. Ez a törekvése főként Bossuet merev magatartásán — megfeneklett. Hogy mennyire szívén viselte az emberiség boldogulását, azt bizonyítják főművének »Az újabb vizsgáló- dósak az emberi értelemről« című könyvének befejező sorai. »Nem mondok le teljesen arról a reményről, hogy nyugodtabb időkben jelentékeny tökéletesedésre fogunk még eljutni.« Kosztolányi Adám üi i/oíi DicídcU A német protestántizmus egyik modern mártírját tiszteli Dietrich Bonhoafifenben s a német nép egyik bátor s igaz fiát. Neve most járja be a világot, hogy a német hadi'gépeze- tet, mely ezt a tiszta, nemes embert megölte, ismét működésbe akarják hozni azok, akik valójában rosszul ismerték. Ki volt hát Dietrich Bon- hoeffer? ÉLETE Az adatok ezt mondják: 1906 február 4-én született Breslauban, mint Kari Banhoefíernek, a breslaui egyetem ismert ideggyógyász-tanárának fia. Egy bensőséges, meleg, vallásos evangélikus családiban nőtt fel heted maigával. Szülei kiváló szellemi lehetőségeket nyújtottak a tehetséges fiú számára. A fiatal Dietrich Bonhoeffer sokoldalú s mély tudást szerzett, egyként foglalkozott irodalommal, művésztöríé,Delemmel, filozófiával, történeti kutatással. Végül is a teológiát választotta életének hivatásául. Huszonegy éves korában már evangélikus lelkésszé szentelik Berlinben, huszonnégy éves, amikor megszerzi az egyetemi magántanári képesítést. A gyors, tüneményes tudományos pályafutás azonban nem kápráztatta el az ifjút. Érezte, hogy az élet az ő számára a cselekvő szeretet munkáját mérte ki. Kikereste azt a lelkészi feladatot, amely a legkényesebb s a legnehezebb volt. Elment a spanyolországi Barcelonába német evangélikus lelkipásztornak. Visszatérve hazájába, ismét egyetemi tanár. De újból külföldi lelkész-állást foglal el: ezúttal Londonba megy. Amikor hazájában a hatalamat magához ragadja Hitler j s őrjöngő hada, úgy érzi, nem ma- j radlhat a biztonságban külföldön, | vissza kell tépnie hazájába. Ott kell j szolgálnia, ahol veszély van. A Né- í met Hitvalló Egyház lelkészeként | országos jelentőségű munkába kezd. ■ Teológusokat nevel, prédikál, kiadja egymásután jelentős tanulmányait. Feltűnést kelt »Követés« című műve. Hozzákezd befejezetlenül maradt Etikájának megírásához. S figyeli a politikai helyzetet is. Egyre komarabban látja, hová szédíti népét a nácizmus. Megdermed arra a gondolatra, mi történik a németséggel, az európai műveltséggel, az egész emberiséggel, ha ez a barbarizmus .luralkodik a világon egy katonai győzelem által. Ezért visszavonhatatlanul szembeszáll . a hitlerizmiusssl. Imádkozik a német fegyverek vereségéért, miért tudja, hogy ez az egyetlen mód, hogy a németség s a világ megszabaduljon a gyötrelemtől. A HITVALLÖ EGYHÁZ LELKÉSZE A ragály, amely ellen olyan bátram harcolt, torkon ragadja leleplezőjét. 1943 tavaszán Bonhoeffert családjával és sógorával együtt letartóztatják. A börtönben nem rosíkad össze, hanem új világot fedez fel. A szenvedés elmélyíti emberszeretetét, átszínesíti keresztyén hitét. Börtöneinek első részét Berlinben töltötte s ott csodálatosan módjában volt leveleket írni barátainak s ismerőseinek. Ezek a levelek nemcsak megrázó emberi dokumentumok, hanem egy nagy lélek fejlődésének és csúcsra- érésánek bizonyságai. ErrJbenszeretete megsemmisítette a rácsokat, amelyek körülvették. Legjobb barátjának, E. Bethge-nek, írt levéléiből a fenkölt barátság olyan fénye csap felénk, amilyen csak a hagy szeüjlemék leveleiből ismeretes. Midőn barátja megnősül, Bonhoeffer megírja neki az esketési prédikációt, megáldja a házasságot, s ugyanazon az úton elküldi később barátja gyermekének keresztelőjére írott szavait; Módja van, hogy levelet váltson titokban Kari Barth professzorral. De levelet ír egyszerű embereiknek is, híveinek, tanítványainak. Mélyen megrendíti egy ismerősének halála; »Közel vagy távol, szerencsében vagy szerencsétlenségben élve, megismerjük egymásban a hűséges segítőtársat: a szabadságiért és emberségért élő embert« — írja egyik levelében. Igaz vallomás ez, Bonhoeffer azt mondja, hogy az emberi élethez lényegként hozzátartozik az emberi együttérzés, a felebaráti szeretet, A REGGELI IMA EREJE Légy fegyelmezett s vigyázz életedre ! — üzeni nekünk Bonhoeffer levelezése, ő, aká a börtönben is hazájával s népével gondol, filozófiai, teológiai és művészettörténeti művekkel foglalkozik — amíg ezt megengedik neki — rendkívüli tapasztalatra tesz szert a börtönben. Rájön arra, hogy legfontosabb haipi cselekvésünk a reggeli ima. »A reggeli ima — írja — megadja egy egész nap számára a döntő ritmust. Ha ehnüLaszit- juk a reggeli imát, abból nagy kárunk származik. A szégyen, hogy elvesztettük az időt, a kísértés, amelynek nem tudtunk eHemáMni, gyengeség és tanácstalanság a munkánkban, rendetlenség és fegyelme- zetlensőg'gondolatainkban s ugyanaz emberekkel való érintkezésünkben: mind, mind ott gyökerezik, a reggeli ima elfelejtésében.« Megadatott néki, hogy mély hitét, egész férfias jellemét a protestantizmus emberfonmáló erejét kétségbe- vonhatatlanul megbizonyítsa. A börtönből koncentrációs táborba hurcolják Hitler pribékjei. Ott már tudja, hogy napjai meg vannak számüáliva. A Hitler elleni sikertelen merénylet után 1945. április 9-én Flossenburg- baa HtarrJar külön parancsaira, bírói vizsgálat és ítélet nélkül, ki végzik. Utolsó írásműve egy megrázó vers a szabadságról. Dietrich Bon- ijpeffer bátran halt meg s a tiszta ember és a protestáns keresztyénség igazi erejét hagyta üzenetképpen ránk. Hogy róla el ne feledkezzünk. J. L. A LUTHER-ÉNEKEK Zalánfy Aladár orgonakíséretével Ára: 20.— Ft MIATYÁNK és LUTHER SEKRESTYE-IMÁDSÁGA fehér levelezőlap nagyságú kartonon, ára —.CO. — Evangélikus Egyetemes Sajtóosztály Máwm íépjCAÖ— Zsolt. 32. 1—5. — A vallomás mindig megrázó, sorsdöntő és nagyszerű pillanat. Minden vallomás megrázó, mert a szív mélyéről tör elő és 'kiforgatja a szív titkait. Van-e megrázóbb annál a jelenetnél, amit egyszer így írt le a költő: Keménykötésű, izmos, vad legény a vádlott, de amikor meglátja a síró édesanyját, odavágódik a bíró elé ezzel a vallomással: »Cudar ember vagyok, megvertem — az anyám!« Minden vallomás sorsdöntő, mert utána megváltozik és megfordul az élei. — Von-e sorsdöntőbb annál a talállsozásnál, amikor valaki odaáll az orvos elé és azt mondja: — valami elromlott az életemben... — Hiszen ezzel a vallomással kezdődik meg a gyógyulása, az újra megtalált élete. Minden vallomás nagyszerű pillanat, mert benne egy elrejtett élet nyitja meg valaki előtt a kapuit. Van-e nagyszerűbb pillanat, mint az. amikor egy szerető szív elmondja a párjának a kedves titkot: szeretlek és nem akarok nélküled élni. Ilyen megrázó, sorsdöntő és nagyszerű pillanat az, amikor valaki odaérkezik Krisztus Ikeresztje alá és az úrvacsorái oltárra sírva teszi le a maga bűnös és agyongyötört életét. Az első szó, amit ilyenkor halkan és alázatosan kimond az ajkunk, ez: VALLOM. Vallom, hogy bűnös vagyok. De mielőtt ezt a szót valaki is kimondaná, három lépcsőt kell megjárnia. Az első lépcsőre ez van írva: beismerés. Minden ember életében egyszer el kell jönnie egy olyan órának, amikor egyedül és csöndesen letérdel erre a lépcsőre és azt mondja: én vagyok az oka mindennek! Én vágyóik a bűnös! — Persze ezt a mondatot a legnehezebb kimondani a világon. Keresztjeink alatt, próbáik tii- zében, könnyeink záporában, kép- m-ulatva keresünk mindig egy másikat, akire hirtelenében rá lehet tenni bűneink és nyomorúságunk minden felelősségét. Milyen sokszor mondják: milyen rosszak hozzám az emberék, milyen érthetetlen velem szemben az Isten, amikor én alapjában véve jó és templomos, talán bib- liás ember vagyok. Mindent magára vállal az ember, csak ezt az egyet nem, hogy bűnös. Valaki egyszer képet készíttetett magának a fényképésznél. De nem várta meg, amíg elkészül, amíg megszépíti a mester. Követelte, mutassák meg neki úgy, amint van. Amikor meglátta a nyers képet, felkiáltott: ez nem én vagyok! — Egyszer így nézd meg magadat minden szépítgetés nélkül és fogadd el, hogy ez a te igazi és valóságos arcod. Aztán lásd be azt is még ezen a lépcsőfokon, hogy a bűneid mérgezik meg az életedet. Néhány évvel ezelőtt a mi gyülekezetünkben súlyosan megbetegedett az egyik testvérünk. Egyszer a feje fájt, máskor a lába. Közben sebek lepték el az egész testét. És ö szorgalmasan gyógyíthatta, hol az egyiket, hol a másikat. De a betegség valahol mindig visszatért. Amikor orvos kezébe kerüli, azonnal megállapították, hogy más itt a baj. Bent, a testében van egy mérgező csomó, azt kell eltávolítani, meg kell operálni. — Így vagyunk az egész életünkkel. Sokáig azt hisszük, hogy kívülről tépődik fel az életünk, pedig más itt a baj. A bűneink mérgeznék öröíícké. És lásd be, hogy egyetlen bűnünk tan: hogy Istentől elszakadtunk. Képzeld csak el, hogy a kicsi gyermeked ott játszik valahol kint az udvaron. Játék közben beleesik az üvegcserepeikbe, vérzik az egész teste, por megy a szemébe: se lát, se hall, csak sír keservesen. Odamégy hozzá, segíteni akarsz, de nem ismer meg. Hiába simogatod, hiába szólítod a nevén, kifut a házból, neki az idegen utcának, véresen, betegen és egyedül. Te futsz utána és majd megszakad a szíved. — Ezek vagyunk mi. így járunk Istentől messze távol sírva, betegen és bűnösen. A második lépcsőre ez van ráírva: DÖNTÉS. — Minden vallomás ezzel kezdődik: nem bírom tovább! Amikor a tékozló fiú ott messze az otthonától, távol, a vályú vizében meglátta agyongyötört arcát, sebeit és rongyait, akkor sírva felkiáltott: nem bírom tovább, hazamegyek! Ügy látszdc, hogy te még bírod. Te még takargatod a bűneid. Hogy még jobban fájjanak, hogy még jobban kimerítsenek. Talán magaddal alkarod vinni a halálba, az ítélő Isten élé7! Állj meg! Most még van út visszafelé. Ma még világít neked hazafelé a kereszt és Jézus vár a vallomás útján. Csak keserítsenek oda a bűneid a kereszt alá: nem bírom tovább! A harmadik lépcsőre ez van ráírva: ELINDULÁS. — Minden vallomás a magunk átadása. Most már elmondtam mindent. Mos: már ismersz engemet. Tudod, hogy ki vagyok. Nem maradt a szívemben semmi. Tégy velem, amit akarsz. Egyszer egy fiatal leány otthagyta az anyját és elment a messze városba. A bánat és a magány lassan leteritette az édesanyát. Mialatt betegen feküdt a faluban, valaki utána ment a leánynak. Tudod-e, hogy haldoklik az édesanyád?! Tudod-e, hogy miattad hal meg?! Amikor elmentél, már lassan búcsúzott tőle az élet. Miattad szenved, miattad megy a halálba. A leány sírva sietett az állomásra. Amikor leszállt a vonatról, lihegve rohant a faluba. — Még látni akarom. — Még beszélni akarok vele. —• Még mondani akarok néki valamit: hogy szeretem, hogy bocsásson meg nékem ... Jön lihegve .,. Felszakítja az ajtót: — Anyám!.., Sírva esik oda az ágyra, de könnyes arca egy mosolygó szeretet karjaiba hull: — de jó, hogy hazajöttél gyermekem! Ezt a sietést, ezt a megérkezést jelenti ez a szó: vallom. Jövünk a Jézus keresztjéhez, sírva hozzuk visz- szc a vétkeink: — Uram... De ez a vallomás Jézus megváltó karjaiba hull. Akarsz-e ide megérkezni?! FRIEDRICH LAJOS
