Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1955-12-25 / 52. szám

XX. ÉVFOLYAM. 53. SZÄM 1955. DECEMBER 35.

ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP

ÁRA: 1,40 FORINT

Az Ige testté lett

XTarácsony Isten első lépése. Az

első lépés azon az úton, amely s mennyből a földre vezetett, amely az örökkévaló Igét emberi testbe öltöztette.

A világ üdvösségének megszerzése útján persze ez volt az első lépés. Annak kezdete az örökkévalóság titokzatos homályába vész, hiszen Isten öröktől fogva elhatározta megváltásunkat. S ennek a megváltásnak a földi munkálása során sem Karácsony volt az első lépés. Az emberiség történetének kezdeteiben Noé s utóbb Ábrahám korában kell keresnünk az üdvösségünk megszerzésére útnak indult irgalmas Isten első lábnyomait.

Karácsony azonban mégis az első lépése Istennek a földön. A szó valódi értelmében, nemcsak képiesen és jelképesen, hanem valóságosan js reálépett erre a mi földünkre. Jézus Krisztus lábaira reátapadt Ná- záret és Kapemaum ösvényeinek pora, a Genezáret tó partjának iszapja, s e lábakat felsebezték Judea pusztájának éles kövei;

I Nem véletlen esett, hogy épp a-*-• földnek erre a tájára tette reá lábát a testiben jött Ige. A hűséges Isten megtartotta és beváltotta minden ígéretét, amit valaha Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, Dávidnak és az ő házának s Izrael egész népének adott. Az irgalmas és féltőn szerető Isten megemlékezett minden ígéretéről, s azok szerint cselekedett. Azóta s ezért Szentföld ez a táj, így lett megszenteltté, Isten kiváltképpen való saját tulajdonává a földnek ez a darabja. Jeléül annak, hogy igazában szent azóta — Karácsony óta —, az egész föld! Megszenteltetett ez az egész világ. Isten, aki magának teremtette, dicsőségére és gyönyörűségére alkotta, most birtokába vette másodszor is, a váltság jogán. Rátette lábát, végighaladt útjain, betért városaiba, ivott forrásaiból s evett kenyeréből. A názáreti Jézus Galiläa tartományának polgára lett, aki megfizette az adót s akinek bejelentett lakása volt Kaper- •naumban — az ő városában, amint akkoriban mondották. S övé lett e föld, kiváltképpen azért, mert vérét ontotta érte. Meghódította s megszerezte örökös birtokul az élete árán.

O Mindennek Karácsony a kéz- dete, az első lépés. S ez az első lépés a döntő. Angyali karok zengték a szent éjszakán Isten dicséretét: a győzelem himnusza volt ez a győzelmes Krisztus bölcsőjénél. S azért köszöntötték az újszülöttet messze tájak különös követei, hogy az egész föld s minden népek hódolatát tegyék le lábai elé — a lábak elé. amiknek alávettelek mindenek, amik csak az égben, a földön s a föld alatt vannak;

3 Pe az sem volt véletlen, hogy akkor, amikor a hűséges Isten beváltotta ígéretét s Izrael földjére tette reá lábát, hogy megtegye az első lépést, ez az első lépés a betlehemi istállóba vezetett. A napkeleti bölcsek hiába keresték Jeruzsálem palotáiban, Heiródes király udvarában, főpapok előikelő köreiben a megszületett Messiást. El kellett jönniük az elhagyott falucskába s leszállva hátasaikról, mélyen meghajolva átlépni a szegényes szállás alacsony küszöbét. Betlehem »alacsony jászola« rejti az isteni Gyermeket, énekli az egyház karácsonyi himnuszában. »Kemény jászol fekvőhelye, szegényAngyalka jött

Angyalka jött lábujjliegyen.

Jött hozzám a magasból;

Égi jóság szép szemében.

Fölém hajol, s halkan szól:

»Jézustól — mondd — mit kívánnak Szent karácsony estére?

Mit hozhatna a világnak,

Mire volna szüksége?«

* Békét hozzon, 6zereteteí,

Harc ne legyen soha már,

Ne ejtsen már fegyver ««bet,

Ez az, mit a világ vár*

Várja a nép, oh de rég«y Most is ez a kérelme.

Karácsonyi békességben,

Napjait hogy élhesse.

SCHUTT GYULA

ség annak bölcsője, ki világ Üdvözítője«, zengi a, reformátor másik énekében is. Isten az első lépéssel félreérthetetlenül vallást tett a szegények és kicsinyek, az elhagyottak és szenvedők, a betegek és nyomorultak, az éhezők és szomjúhozók mellett. Az első lépés megmutatta az irányt, amerre a Megváltó útja vezet. Elkerüld a hatalmasok és fel- fuvalkodottak, a nagyralátók és »igazak« hajlékait, hiszen »nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek«. Az első lépés Isten Fiát a mélybe vezette, mert Ö azért jött, hogy a mélybe szálljon s azokat keresse meg, akik a mélyben vannak és a mélységből kiáltanak hozzá. Aki erre az első lépésre figyel, nem csodálkozik a különös utakon, amikre később lába földi életében tért: »bűnösök« hajlékaiba, pogányok városaiba s rám- szedők asztalaihoz, betegek ágya mellé s a Lázár sírjához. Útjain kísérete és barátainak köre: tudatlan halászok és vámszedők, megvetett nők és samaritánusok. Dicsőségét abban kereste, hogy könnyeket törölt le és sebeket gyógyított meg, s hatalmát arra használta fel, hogy kevés kenyérrel megelégítsen sokakat s kétségbeesett szülőknek visszaadja gyermekeiket. Nem sütkérezett az élet napos oldalán, hanem inkább azoknak életébe hozott fényt s vi- lágossságot, akik »sötétségben és a halál árnyékában vesztegeltek«.

Karácsony Isten első lépése a földön. Az első lépés a földrejött Megváltó útján. Hited fülével figyelj az érkező Gyermek halk lépteire és verjen rájuk visszhangot szíved hálás dobogása; Groó Gyula

Zsoltár gyermekhangra

Irta: Babits Mihály

Az Úristen őriz engem mert az ő zászlóját zengem.

Ö az áldás, Ö a Béke nem a harcok istensége.

Ö nem az a véres Isten: az a véres Isten nincsen.

Kard ha csörren; vér ha csobban, csak az ember vétkes abban.

Az Úristen örök áldás, csíra, élet és virágzás.

Nagy, süket és szent nyugalma háborúnkat meg se hallja.

Csöndes ő míg mi viharzunk békéjét nem bántja harcunk:

Az Úristen őriz engem, mert az Ö országát zengem.

Az Ö országát, a Békét, harcainkra süketségét.

Néha átokkal panaszlom,

de ö így szól: »Nem haragszom!«

Néha rángatom, cibálom: — tudja, hogy csak őt kívánom.

Az is kedvesebb számára, mint a közömbös imája.

Az Úristen őriz engem, mert az Ö zászlóját zengem.

Hogy daloljak más éneket, mint amit Ö ajkamra tett?

Tőle, Hozzá minden átkom: hang vagyok az Ö szájában.

Lázas hang talán magában: kell a szent Harmóniában.

S kell, hogy az Úr áldja, védje aki azt énekli: Béke.

D. dr. VETŐ LAJOS:

Magyarország az Egyesült Nemzetek Szervezetében

A

Tavaly szeptember első napjai- ban az Egyházak Viiagtanácsa evanstoni nagygyűléséről hazafelé tartott a magyar delegáció. Útközben New Yorkban töltöttünk egy kis időt, s alkalmunk nyílt megte kinteni ezt a híres, tipikusan amerikai nagyvárost. Autónk hol vízparton, hol folyók felett szokatlanul kanyargó és ívelő hidakon futott. A fontosabb városrészekben kiszálltunk a kocsiból és séta közben tekintettük meg a nevezetesebb helyeket. Városnézésünk során elhaladtunk az Egyesült Nemzetek Szervezete modern üvegpalotája mellett is, emellett a szokatlanul keskeny, magas épület mellett, mely — bár 39 emeletes —-, mégis szinte szerényen húzódik meg nem messzire a felhőkarcolók erdőrengetegétől.

Ebben a palotában tartja tanácskozásait az Egyesült Nemzetek Szervezete. Legmagasabb fokon itt folyik a munka és a küzdelem a népek és országok vitás ügyeinek békés elintézésére.Amikor a tanácskozások folynak, minden tagállam zászlaját kitűzik az üvegpalotára. A magyar zászló azonban eddig hiányzottt a többi népek zászlója közül. De most Magyarország is tagállama az Egyesült Nemzetek Szervezetének, s Népköz- társaságunk piros-fehér-zöld lobogója a népköztársasági címerrel, ott leng immár gyűlések alkalmával a New York-i palotán magyar népünk büszkeségére s minden igaz barátunk örömére,

AKIK MEQTALA LTA K

■— azon az éjszakán, pásztorok voltak, nyájőrző juhászok, világtól elfordult hallgatag emberek, akik hosszú botokra támaszkodva vigyázzák a nyájat, amely nem az övék.

Jó szemük van, még a sötétben is látnak s név szerint ismerik az állatot. Az angyal nekik hirdette meg a gyermek születését. A királyok és törzsfőnökök már mélyen aludtak.

Nem ébredt fel egy sem a nagy sza- kállú és tudós főpapok közül. Aludtak a kereskedők, az uzsorások s a háztulajdonosok is. A hírvivő angyal szóba se állott velük. Maradhatott vakon és süketen mind a világ, ezt az egyet, a szegényekét kivéve.

Énekszó, muzsikaszó se hangzott, hogy az újszülöttet köszöntse. A harangok még érc-darabokban feküdtek a földben. A csendes éjben csupán egy csillag rezgeti a sötétkék égbolton. A pásztoroknak azonban ez is elegendő volt. A nyájat rábízták a kis suttyó pásztorgyerekre. Átballagtak a falun, egyenest az utolsó házhoz. Hideg volt, csípett a szél. Nyakukat bekötötték a rongyos gyapjúkendővel, melyet még a nagyapjuk hordott egykor. Köpenyüket összevonták és sorra beléptek az istállóba.

Szegény parasztnak az istállója is szegény. Egy tehén állott a jászolhoz kötözve és nézte az állatok ártatlanságával, mi történik az ő lakhelyén, az ürülékkel kevert szalmán. Egy szegény ember felesége ott szülte meg a fiát. Nem jutott más hely számukra, csak az istálló. Ha lett volna aranyuk, kaphattak volna szállást a vendégfogadó házban, de szegények voltak, beszorultak az istállóba. Annak sűrű melege megóvta az anyát és gyermekét a hűléstől. Aki térben és időben így elrendezte a gyermek születését, nem véletlenül választotta ki az istállót és a pásztorokat. A palotákban nem is sejtették, mi történt egy rozoga istállóban. A szegények tudták, hogy valami rendkívüli dolog ez. Az egyik fiatal pásztor tüstént lehajolt a síró gyerekhez, a többiek bámulva nézték, elővettek egy falat kenyeret, letörtek egy darab juhsajtot s odarakták az anya keze-* ügyébe. Talán szóltak pár szót, ahogy hallgató emberek szoktak. De biztos, hogy érezték, szemükbe fogadták, arcukra vésték a nagy hírt, hogy a világ a szegények igazával új útra fog térni.

Háromszáz évvel ezelőtt Rembrandt, a holland festőművész, így rajzolta meg Jézus születését és a pásztorok hozzáérkezését. A vonal csak körülrajzolja az alakokat, érzékelteti a lényeget, nem szól a részletekről. Egyszerű vallomás ez, de ehhez az egyszerűséghez roppant erő, mélységes hit, igaz művészet és becsületes szemlélet kellett. Rembrandt kortársai nem így ábrázolták Jézus születését, fénybe, s bíborba rakták a szegénységet, földöntúli vonatkozásba helyezték. Rembrandt a valóság ihletését követte. Vonalai azért meggyőzőek. Ez a művész nem hazudott, s nem túlzott. Vonalaiban a protestáns ember józan szemlélete s társadalomjavító hite érződik. Olyan korban élt, amely a gondolkodó embert kétségbeejtette. Emberemlékezet óta háború volt Európában, hazája határán túl patakokban folyt a vér, égett a máglya, pusztított a dögvész cs az éhínség. A harmincéves háború Jézusért harcolt, uralkodó érdekek rosszul álcázott Jézusáért, az igaz Jézus fehér zászlajának sárbatiprásával. Az európai néző szeme elzsibbadt a szörnyűségek láttán. Ez a vallás értelme? Lehet-e fegyvert vonni Jézusért, aki Békét hozott a békétlen embereknek? Szabad-e visszájára fordítani a tíz parancsolatot? Élhet a világ így? Eltűnt a lelkiismeret, a tisztesség, a kötelességtudás. Hazugság, nagyzolás, erőszak lépett a helyükre. Élhet-e így Európa? A holland tengerparton egy megpróbált férfi az emberek szemébe nézett s kereste a választ. Hallgatta a gyermekeket, akik kigúnyolták a szülőket, semmibevették a szeretet és kötelesség vérünkbe írt törvényét, tönkretették jövőjüket, hogy egy óráig jól érezzék magukat. Nézte a családok bomlását, a férjek és asszonyok hűtlenségét és kettéhajlását. Figyelte a világot, hogyan vásárolható a rang és becsület látszata. Észrevette a szegények tönkremenését, fülébe súgták életük titkát a haldokló koldusok. Aki úr volt, azé volt az igazság.

Akkor rajzolni és festeni kezdett, újból a Biblia témáihoz nyúlt. S megöregedve az élet terheitől, vagyonát, hírnevét elvesztve, szegényen, mint a pásztorok, csorba tükörbe nézelődve, hogy arcvonásait megörökíthesse, megrajzolta Jézust. Nem egyszer, százszor. A szelídség és szeretet fényét örökítette meg Rembrandt. Leckét adott a világnak: Nézzétek, mondta a tiszta vonal, egy érzelem indul el újból, minden évben, az ő születésnapján, a Szeretet. Ez vált meg mindnyájunkat eben az életben. A pásztorok ezt találták meg azon az éjszakán. SZALATNAI REZSŐ

z Egyesült Nemzetek Szervezetének ez a fő feladata: »Megszabadítani az eljövendő nemzedé-* ,ket a háború csapásaitól«.

Magyar népünk és hazánk csak1 ebben az évszázadban is két háború pusztító viharát szenvedte át. És mit szenvedett történelmünk ezer éve alatt a háborúktól. Ha valamely népnek a földön minden oka és joga meg van arra, hogy a békéi érdekében teljes erejével siknaszáll« jón, akkor a mi népünk ilyen nép* Ez a szomorúan sötét történelmi háttér teszi mindenek előtt érthe-* tővé hazánknak és népünknek ha« tározott kiállását a béke ügye mel-> lett, ahogyan ez az elmúlt években történt. A béke védelme és hazánk újjáépítésének nagy munkája megint csak a legszorosabban összetartozik. Kinek lenne kedve a háborúnak és a pusztulásnak építeni? Amikor tehát a háború ellen védekezünk, s a békét védjük, a két kezünk munkáját oltalmazzuk a szó szoros értelmében. így védjük gyermekeink életét és szebb jövőjét is.

A békéért való küzdelemben a céltudatosan működő Béke Világtanács vezetése alatt álló béketábor sok népével együtt népünk eddig nagyszerűen működött közre. ENSZ- tagságunk ennek a munkának az eredménye és jutalma is. Evangélikus népünk és egyházunk is szív- vel-lélekkel küzdött a békéért, nemcsak hazánk határain belül, hanem fontos nemzetközi találkozókon is* A nyugati világ keresztyén egyházai ma másként néznek a háború és a béke kérdésére, mint esztendőkkel ezelőtt. Ebben döntő értékű munkát végeztek a magyarországi evangéliumi egyházak. Ha szerényen is, de tőlünk telhető erővel bizonyosan mi is hozzájárultunk így hazánk ENSZ-tagságához. Amikor a szép eredményért Istennek adunk hálát, azt úgy fogadjuk, mint a népünknek jutott legszebb karácsonyi ajándékot, a béke ünnepének ajándékát.

Tp'NSZ-tagságunk híre osztatlan örömet és lelkesedést keltett egész Magyarországon. Ez a történelmi esemény ugyanis azt jelenői hogy a népek családjában nagyobbak lettünk s a népek békés együtt*? élésének a biztosításában és előmozdításában most nagyobb lehetőségeink nyílnak, mint amilyenekkel eddig rendelkeztünk. A nagyobb lehetőség azonban nagyobb felelősségre is kötelez. A béke védelme továbbra is egyik legfontosabb feladatunk marad. Nem kételkedünk abban, hogy »a genfi szellem« továbbra is érezteti jótékony hatását- Ennek a békés genfi szellemnek az ellenségei azonban úgy látszik, nem akarnak felhagyni arra irányúló erőfeszítéseikkel, hogy új világháborút robbantsanak ki, folytassák , a fegyverkezési hajszát, s mindenek előtt a hidegháborút szítsák tovább a békeszerető emberiség nagy kárára és veszedelmére.

A Békesség Fejedelmének ünnepén népünk szép karácsonyi ajándékát újabb és még nagyobb feladatként fogadjuk. Ahogyan eddig buzgón imádkoztunk és serényen munkálkodtunk a világ békéjéért, ugyanolyan állhatatossággal fáradozunk ezután is érte. Szent Karácsony ünepén szálljon Isten trónusa elé gyülekezetünk és egész egyházunk imádsága. Szívünk és ajkunk még nagyobb hittel, hálával és cselekvőkészséggel mondja és vallja: »Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!«

A KÍNAI Béketanács meghívására az angol quäkcrck delegációt küldtek a Kínai Népköztársaságba. 1950 óta ez az első nagybritanniai egyházi küldöttség, amely a Népi Kínában látogatást tesz. A küldöttségben több olyan egyházi ember vesz részt, aki régebben már járt Kínában.

ff•.. nevét Immánuelnek nevezik, ami azt jelenti: Velünk az Isten" (Mt 1,23.)