Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1955-12-18 / 51. szám

4 EVANGÉLIKUS ÉLET TATAY SÁNDOR ŰJ KÖNYVEI JAKAB APÓSTOL LEVELE Részlet Káldy Zoltán esperes »Bevezetés az Újszövetségbe« című készülő könyvéből végül általában a keresztyéneket, mint az »-igazi Izraelt« (Gál 6,. 16). Azonban a Palesztinán kívül élő zsidók nem lelhetnek a címzettek, mert a levél nem zsidóknak, hanem keresztyéneknek szól (2, 1). De nem lehetnek a Palesztinán kívüli zsidó­keresztyének sem a maguk összessé­gében, sem a ‘keresztyének általá­nosságban. A levél tartalma ugyanis arról tanúskodik, hogy a levélíró egy meghatározott helyzetben levő és ál­tala is jól ismert keresztyéneket tart szem előtt, akiknek — úgy látszik — a közelében él. Jakab tehát egy szőkébb kört tart szem előtt. Ez ki­tűnik a levélnek azokból a szakaszai­ból, amelyek a gazdagok és szegé­nyek gyülekezeten belüli viszonyá­ról (2, 2—4), a szegények »meggyáLá- zásá«-ról (2, 6), a gazdagok vagyo­nának elpusztulásáról (5, 1) szólnák, továbbá azokból az intézkedésekből (1, 16; 2, 14—16; 3, 13—17), melyek­ben az apostol konkrét helyzetre utal. A »12 nemzetség« megjelölés min­den bizonnyal a zsidókból lett ke­resztyénekre vonatkozik, az »elszór­tan« kifejezés pedig Palesztina hatá­rain (kívül esőket jelöli meg. Tehát Palesztinán kívül élő zsidó-keresz­tyéneknek szól a levél, de nem álta­lánosságban, hanem azolcnak, akik a levélírótól nem nagy távolságban élnek. Többen gondolnak Siriában és Ciliciában vagy esetleg Damaskus és Antiokhia közti területen élő zsidó-keresztyénekre. A levélírás indító oka és célja A levélben nem található semmi olyan megjegyzés, amelyből a levél­írás közvetlen okára következtetni lehetne. Valószínűleg az apostol ér­tesülhetett valamilyen módon Pa­lesztina határain túl eső, de mégis annak közelében élő zsádó-keresztyé­A levél sajátosságai Jakab levele az Újszövetségben egészen különleges helyet foglal el. Egyik irat sem hangsúlyozza olyan erősen, mint ez a levél, hogy a ke­resztyén embernek jócselekedetek­ben kell járnia. Ezért szokták azt mondani, hogy Jakab levele a »cse­lekvő íkeresztyénség bibliai irata«. Ez a levél nem beszél Jézus áldozati haláláról és feltámadásáról, a bűnö­sök iüt által való megdgazulásáról, ellenben nagyon nyomatékosán har­col a cselekedetek nélküli hit ellen. Ebben a vonatkozásban sokszor igen éles kifejezéseket használ. »Holt hit««nek mondja azt a hitet, amely­nek nincsenek cselekedetei: »Mert amiképpen holt a test lélek nélkül, aképpen holt a hit is cselekedetek nélkül« (2, 26). A hitnek feltétlenül cselekedetekben kell megmutatkoz­nia (2, 18). Hangsúlyozza, hogy a cse­lekedetek nélküli hitnek semmi haszna sincs: »Md a haszna, atyám­fiái, ha valaki azt mondja, hogy hite van, cselekedetei pedig nincsenek? Avagy megtartja-e őt a hit?« (2, 14). Különösen éles ez a megállapítása: •Látjátok tehát, hogy cselekedetek­ből igazul meg az ember és nem csu­pán a hitből« (2, 24). A keresztyén ember a hozzáforduló szűkölködő- nek ne azt mondja, hogy »eredj el békességgel«, hanem elégítse ki a ké­rőt étellel és ruhával (2, 14—16). Az igazi istentisztelet nem csupán az ige hallgatásából áll, hanem annak cselekvéséből, »özvegyek és árvák meglátogatásából« (1, 27). Mivel Jakab levele ennyire ki­emeli a »cselekedetek« fontosságát, szembe szokták állítani Pál apostol nek külső és belső helyzetéről és ezek a hírek indíthatták levelének megírására. Erre kell következtet­nünk azokból a szakaszokból, ame­lyek egészen világosan utalnak a címzettek meghatározott viszonyaira (2, 2—4; 3, 1; 4, 13—17; 5, 1—6). A jelek szerint az apostol abból a célból írta levelét, hogy egyfelől vi­gasztalja, másfelől intse az olvasó­kat. Vigasztalásra szorultak a cím­zettek, mert különböző megpróbál­tatásokon mentek át (1, 3). Általá­ban szegény emberek lehettek, alrik- neík sok igazságtalanságot kellett el­szenvedniük gazdag honfitársaiktól (5, 4—6). Az apostol erősíti őket a hitben. Az ő helyzetükben a hitnek elsősorban béketűrésben kell nyil­vánvalóvá lennie. Vigasztalja őket az Ür közeli eljövetelével (5, 7—8). A gazdagok addig sem nyomhatják el őket felelőtlenül, mert Isten keze már most rájuk nehezedik és meg­ítéli őket (5, 1—4). Az apostol azonban látja a címzet­tek kegyességének hiányait is és ezért inti őket. Az egész levélből ki­cseng ez az intő hang. Jakab min­denekelőtt olyan kegyességgel száll szembe, amelyre a »halott hit« jel­lemző. Az ilyenfajta kegyességben élők sokra tartják ugyan az igének meghallgatását, Isten akaratának »tudását«, de megelégesznek a hal­lással, nem megtartói az igének, nem állhatatos cselekvői Isten aka­ratának (1, 22; 2, 14—26). A nyelvü­kön sem uralkodnak (1, 26). Ellen­ben különbséget tesznek a szegé­nyeit és gazdagok között: az arany- gyűrűs gazdagokat előnyben része­sítik a szegényekkel szemben. Végül óv az apostol a viszálykodástól (4, 1—3), a világias lelkűiéitől (4, 4—3), a szeretetlen ítélgetéstől (4, 11—12), a hamis biztonságtól (4, 13—17) és a gazdagság kísértésétől (5, 1—6). leveleivel. Pál apostol ugyanis ismé­telten hangsúlyozza: Kegyelemből tartottatok hit által és ez nem tőle­tek van: Isten ajándéka ez, nem cselekedetekből, hogy senki ne kér­kedjék« (Ef. 2, 8—9). Voltak, akik arra gondoltak, hogy Jakab apostol levelében egyenesen vitázik Pál apostollal a kegyelemből való meg- igazulás »túlhangsúlyozása« miatt és vele szemben emeli ki a cseleke­detek fontosságát. Ez azonban nem felel meg a valóságnak, mert Jakab levele minden bizonnyal előbb ke­letkezett, mint a pali levelek és így Jakab nem vitatkozhatott Pállal. De különben is helytelen dolog szembe állítani Jakab levelét Pál leveleivel. A szembeállítás helyett egymás mellé kell ezeket a leveleket állítani. Az egymás mellé helyezés közben tűnik ki Jakab levelének és Pál le­veleinek egysége: ti. egységesen Jé­zus Krisztusról tesznek bizonyságot, annak ellenére, hogy Jakab levelé­ben Jézus neve mindössze csak két­szer fordul elő (1, 1; 2, 1). Ennek je­gyében feloldódik az a feszültség, amely Pál apostol és Jakab apostol között fennáll a megigazulás kérdé­sében. Jakab ugyanis amikor bizony­ságot tesz Jézus Krisztusról, azokkal szemben fejti ki a megigazulás evan­géliumát, akik visszaélnek a »hittel«, viszont Pál amikor bizonyságot tesz Jézus Krisztusról, azokkal szemben hirdeti a »kegyelemből-hit-által« való megigazulás evangéliumát, akik visszaélnek az emberi cselekedetek­kel (mert azokon keresztül akarnak Isten előtt igazakká lenni). Végered­ményben tehát összecseng igehirde­A szerző A levél bevezetésében a szerző így nevezi meg magát: »Jakab, Is­tennek és az Ür Jézus Krisztusnak szolgája«. Mivel az Üjtestmentum- ban 5 Jakab nevű személyről is ol­vasunk, fel kell vetnünk a kérdést: közülük melyik a levél írója? Mk 1, 19 szól arról a Jakabról, akinek Zebedeus volt az apja és János a testvére. Mk 3, 18 említi Jakabot, az Al­feus fiát. Mk 6, 3-ban Jakab, Jézus test­vére szerepel, aki Máriának és Jó­zsefinek volt a fia Mk 13, 40 beszél »kis Jakab«- ról, aki egy bizonyos Máriának volt a fia. Lk 6, 16 említi Jakabot, aki Ju­das apostol (Taddeus) apja volt. Annak a Jakabnak, aki a levelet írta egyfelől közismertnek kellett lennie, mert csak így számíthatott arra, hogy nevének puszta említése elégséges az olvasók előtt, másfelől tekintélyes embernek kellett len­nie, mert csak így igényelhette, hogy szavának az olvasók előtt ko­moly súlya legyen. Ezért a levél szerzője nem lehet »kis Jakab«, sem Jakab, Taddeus Judás apja. ők ugyanis nem voltak ilyen nagyte­kintélyű személyek: csupán a nevü­ket említi az Újszövetség. Jakab, Alfeus fia, szintén nem jöhet szá­mításba. Az ő neve is csak az apos­toli táblázatokban fordul elő, de mindig »Alfeus fia« megjelöléssel. De nem gondolhatunk Jakabra, Ze­bedeus fiára sem, mert őt már 44-ben I. Heródes Agrippa lefejez­tette (Csel 12, 1.). Így csak Jalcab, az Ürrutk testvére lehet a levél írója, aki a zsidó-keresztyénség előtt közismert és tekintélyes vezető em­ber volt. Jakab, az Ürnak testvére, nem tartozott Jézus tanítványai körébe. Sokáig értetlenül állt Jézussal szemben (Jn 7, 5.). Ügy látszik, akkor tért meg, amikor húsvét után Jézus néki is megjelent (1. Kor 15, 7.). Ezután csatlakozott az aposto­lokhoz. Majd a jeruzsálemi ős­gyülekezet ^ vezetője lett (Csel. 12, 17.). Pál apostol Jakabot Péter és János mellett, az ősgyülekezet »oszlopáénak mondta és a jeru­zsálemi apostoli zsinatról szóló tu­dósításában Jakab nevét Péter neve előtt említi (Gál 2, 9.). Pál meg­térése után, első jeruzsálemi útja alkalmával Jakabot is felkereste (Gál í, 19.), utolsó jeruzsálemi útján pedig Jakabnak és a gyüle­kezet véneinek adta át azt a szere- tetadományt, melyet a pogány-ke- resztyén gyülekezetekben gyűjtött a jeruzsálemi gyülekezet tagjai szá­mára (Csel 21, 18.). Hegesippus történetíró szerint (aki a 2. században élt), Jakab ke­gyes élete miatt kortársaitól az »Igazságos« melléknevet kapta (Eu­sebius: Egyháztörténet II 23, 4.). Ugyancsak ő tudósít arról, hogy Ja­kab 66-ban vértanúhalált halt (Eu­sebius: Egyháztörténet II 23, 10.). Jakab aranak a zsidó—keresztyén irányzatnak volt a képviselője, amely az ótestámeníumi törvényhez hű akart maradni és olyan keresztyén kegyességet igyekezett kialakítani, amelyben a törvényhez való ragasz­kodás ismételten kifejezésre jutott. A címzettek Jalcab levelét »az elszórtan levő 12 nemzetségnek« írta (1, 1). Ezt a cím­zést többféleképpen lehet érteni. Megjelölheti általában a Palesztinán kívüli területeiken (»diaszpórában«) élő zsidóságot, vagy a Palesztinán kívüli zsidókból lett keresztyéneket, / ó évtizednyi hallgatás után is­mét megszólalt egyik jelen­tős írónk, a Dunántúl elbeszélője, Tatay Sándor. Idén megjelent művei arról győznek meg, hogy Tatay a né­masága hosszú ideje alatt sokat ví­vódott, nem egykönnyen, meggyő­ződés nélkül fogadta el az új vilá­got, hanem megharcolt önmagával s jő lélekkel teheti elénk fejlődésének, írói érésének legújabb termését. Novelláskötete, az Ének a szőlő­hegyről, válogatott gyűjtemény, egész eddigi elbeszélés-anyagának színe- java. Ha föllapozzuk a tartalomjegy­zéket, majd húsz esztendő munkás­ságáról adnak hirt ezek az írások. S régiek és újak együttesen olyan író arcképét tárják elénk, aki, ha változott is az időben, mindig a sze­gény emberek pártján, álló s a szű­kös köznapok igézetéből táplált lé­lek volt. Finommívű, veretes ma­gyar próza a Tatay Sándoré. Világa zárt és kerek, érdeklődése központ­jában semmiképpen sem a rendkí­vüli hősök állnak, de a magyar vi­dék jellegzetes alakjai, vándorlegé­nyek és szőlőmunlcások, földmíve- lők, kisvárosi figurák, akiknek feje fölött elzúg a történelem s inkább eszközei, mint tervezői és formálói a nagy időknek. Szeretet és alázat vezeti Tatay tollát, nagy műgonddal !rajzolja bőseit s legsikerültebb no­velláiban érezzük azt az emberi kö­zelséget, amely legbiztosabb jele az író ábrázoló- és termelőerejének. A valóság és megéltség hitele járja át a levegőjét, hősei a maguk szű­kös, apró gondjaival viaskodnak t magukkal ragadják az olvasó szívét. Aggódunk értük, szeretjük őket. Az író valóságérzéke élteti valameny- nyit, bár néha ez a valóság nagyonis részletező s ilyenkor naturális ele­mekkel keveredik, (Szegény ember jószága). Máskor meg mintha ellendülne a realista próza talajáról a költői ál­mok magasába. Két ritkaszép írá­sát köszönhetjük ennek a szárnyaló képzeletnek, mely különös álomvi­lágokat jár meg szerencsés, ihletett óráiban (Füstleány, Csipke). A novellák javarész azonban a könnyen megközelíthető, élettel teli dunántúli világot rajzolja elénk friss színekkel, tág levegővel, szőlőhegyek jó illatával és szüreteíök énekével. A legjobb magyar elbeszélő-hagyo­mányok folytatója ezekben az írá­saiban Tatay. Hadd idézzük még föl a címét néhány emlékezetes elbeszé­lésének: Cukrosbolt, Ürilányok, Disznóölés, Treszka, Bor és viz, Az elsüllueát lélek* Nagy vállalkozásba fog az író A Simeon-ház c. regényében. A könyv egy eltervezett regénytrilogin első része. A Tárgy: egy vidéki család történetében fölfogva az első világ­háborút követő negyedszázad ma­gyar társadalmának rajza. A Simeonok a XVI. századi ma­gyar reformáció prédikátorainak sarjai. A regény első kötetében — az 1914—18-as világháború idején, csak a legidősebb lány, Klára, jut föl a fővárosba, hogy az író, mint­egy hőmérőkéiTi beleállítsa a kor forrongó társadalmába. Klára a vi­déki ház gyanútlan, konzervatív lég­köréből kerül egyszeriben a hadi- szállítók, spekulánsok, honvédkór­házak zűrzavarába. Fölvillannak kö­rülötte a jellegzetes alakok, férfiak, nők, akik mind a maguk célját ker­getik a háborúba hajszolt nemzet nagy kataklizmája közben. Tatay- nak sikerült olyan nőalakot terem­tenie Simeon Klárában, aki valóban ismerősünknek hat s gondjfli, vá­gyai, törekvései a miénk is. Mikor legnagyobb ábrándjában, a szere­lemben csalódva, önként száműzi magát családjából s útját immár a kétkezi kisemberek között keresi, az olvasó is elszoruló szívvel követi tésük, Jalcab küzd a hitnek és cse­lekedeteknek szétválasztása ellen, de Pál apostol sem akar olyan, hitről tudni, amelynek ne lennének gyü­mölcsei. Ha bizonyos feszültség ma­rad is Jaíkab levele és Pál apostol levelei között, ez semmiképpen nem jelenti az Újszövetség tartalmi egy­ségének felbomlását. Luther Márton 1546-os Biblia-for­dításában, Jakab leveléhez írt elő­szavában ezt a levelet »szalma-levél­nek« mondja és kiemeli bizonyos egyoldalúságait. Ez az értékelés Luther akkori helyzetéből érthető meg. Luther ugyanis keményen küz­dött a »cselekedetekből való megiga­zulás« tanítása ellen, melyet az ő idejében erősen hangsúlyoztak. Eb­ben a harcban Jakab levele nem adott néki segítséget. »Harci helyze­tében« Jakab levelének értéke ép­pen ezért elhomályosult előtte. Vi­szont előttünk a levél értéke mind­annyiszor megnő, valahányszor a »kegyelemből-hit-áltál« való meg­igazulás félreértése egyeseket vagy közösségeket szabadosságra, tétlen­ségre és a hitből folyó jó cselekede­tek lekicsinylésére veieti. Jellemző Jakab levelére az is, hogy szoros kapcsolatban van Jézus ige­hirdetésével. Egyes megfigyelők sze­rint a levélnek mintegy 26 olyan sza­kasza van, amely összefüggésben áll Jézus beszédeivel. Különösen a He­gyi beszéd egyes részed tükröződnek a levélben. Feltűnő a hasonlóság a következő tanításokban; a megpró­báltatások közötti öröm (1, 2 = Mt 5, 11—12), tökéletesnek lenni (1, 4 — Mt 5, 48), az ige hallgatása és cselekvé­se (1, 22 = Mt 7, 24), az egész tör­vény megtartása (2, 10 = Mt 5, 19), a vagyon múlandósága (5, 1—3 = Mt 6, 19), az esküdözés elítélése (5, 12 = Mt 5, 33—37). Ezeket a rész­leteket Jakab nem az első három evangéliumból (Mt, Mk és Lk) vette át. Ez kitűnik abból is, hogy egyes azonos részek Jakabnál ere­detibbnek tűnnek' fel, mint az első három evangéliumban (vö. 5, 12 és Mt 5, 34). Tehát Jalcab levelének megírásakor, a Jézus beszédeire vo­natkozó legrégibb hagyományt hasz­nálta fel. Ezt mint a jeruzsálemi gyülekezet tagja, könnyen megte­hette. A levél sajátosságai közé tartozik a levél laza gondolatmenete. Nagyon nehéz egységes gondolatmenetét fel­fedezni. Az .apostol a keresztyén élet gyakorlati kérdéseit tárgyalja min­den erőltetett rend nélkül. Mint la­zán fűzött gyöngysor egyes szemei sorakoznak egymás mellé a szinte közmondás jellegű »mondások« (e tekintetben emlékeztet a levél a Példabeszédek és Prédikátor köny­vére). Mégsem lehet úgy tekin­tenünk a levelet, mintha Jailcab kü­lönböző forrásokból vette volna ác levelének egymás után következő szakaszait, mert a levélnek egységes hangja és stílusa bizonyítja, hogy az a maga egészében egy szerzőtől szár­mazik éspedig Jakabtól. A levél bevezetése különbözik Pál leveleinek bevezetésétől. Inkább az ókori levelek bevezetéséhez hason­lít (minden különösebb változtatás nélkül). Ez a fajta bevezetés is bizo­nyítja, hogy a levél nagyon, korán keletkezett. Jakab levelének nagyon jó görög nyelve van. Többen gondoltak arra, hogy ilyen jó görögséggel nem írha­tott az a Jakab apostol, aki egyéb­ként arámul beszélt. De egyáltalá­ban nem lehetetlen, hogy Jakab, aki Galileában a görög kultúrával ál­landó érintkezésiben volt, ilyen jól megtanult görögül. tovább. Az öntudatra ébredő diákok kis csoportja már a készülő forra­dalmat süvíti bele a regény levegő­jébe. Itt találjuk Klára unokafivé­rét, a filozófuslelkű Mátét is. A for­radalmárok rajza azonban inkább illusztratív jellegű, itt nem érezzük azt az erőt, mint a regény más alak­jaiban. S Klára lefelé vezető útja is, mintha kissé elsietett lenne: úgy vél­jük, inkább csak a társadalmi »mély- beszállás« igénye vonzotta az írót, mint a hősnő szükségszerű és egyet­len lehető sorsának törvénye. A sok, igazán kitűnő regényalak mellett (Barta Armin, a Simeon nagyanya, Lupovics Iván) akad né­hány kevesebb kedvvel, gonddal megrajzolt is (Benedek László). Nem mehetünk el szótlanul amel­lett sem, hogy Luther tanait egy vita során az író a háború előkészí­tőinek igazolására próbálja fölhasz­nálni. Megjegyzendő azonban, hogy ez általánosságban hangzik el, idé­zetre való hivatkozás nélkül. Mindent egybevetve: végérvényes értékét nem mérheti le a műnek az olvasó, hiszen az író maga is csupán részéül szánja egy nagyobb regény- ciklusnak. De már ez az első kötet is meggyőzhet bennünket afelől, hogy újabb irodalmunk jelentős müve ké­szül Tatay Sándor íróasztalán. V, Mt A levélre vonatkozó legrégibb híradások Jakab leveléről viszonylag eüőg késői híradásaink vannak. Bár már Római Kelemen a korintusiakhoz írt levelében (95/96-ban keletkezett), továbbá Hermas Pásztor-ában (a 2; század közepe előtt keletkezett irat) bizonyos utalást találunk Jaíkab le­velére, mégis kifejezetten először Origenes (185—254) beszél róla, majd később Eusebius (mh. 339). Tény az, hogy a 397-ben tartott kartágói zsi­nat végérvényesen felvette a Ká­nonba, A levél keletkezési helye és ide)« Mivel az apostol úgy szólítja meg a címzetteket, mint akik »elszórt- ságban«, tehát Palesztinán kívül él­nek, levelét Palesztina területéről, esetleg Jeruzsálemből írhatta. A levélnek abban az időben kel­lett keletkeznie, amelyben a Palesz­tinából író apostol Palesztina közel­ségében élő zsidó-keresztyéneket, mint a zsidó-keresztyének összessé­gét (»12 nemzetség«) tartja szem előtt és még pogány-keresztyénség nem volt a zsidó-keresztyénség mellett. Csak az idő előtt ke­letkezhetett a levél, mielőtt Pál az evangéliumot Kis-Ázsiából a második missziói útja során Európá­ba hozta. Többek szerint a levelei: Jakab 44—49 között írta. Ilyen korai időre következtethetünk abból is, hogy Jakab apostol is még alig nőtt ki a zsidóság keretei közül (ez kitű­nik levelének gondolatvilágából is). Hiányoznak továbbá azok a vitakér­dések ' a zsidó-keresztyénség & a pogány-keresztyénség között, ame­lyek pedig a jeruzsálemi zsinat (49) idején állandóan napirenden voltak. Ez a levél a legrégibb őskeresztyén irat és így az Újszövetségnek is a legrégibb könyve. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, december hó lS-án, vasárnap Deák tér de. 9 (úrv.) Dóka Zoltán, de. !! (úrv.) Hafenscher Károly, du. fél 5 H-moll mise (Lutheránia). — Fasor de. 11 (úrv.) Gyöngyösi Vilmos, du. 7 Dulcz Pál. —• Damjanich u. 28/b. de. fél 10 Duicz Pál. — Dózsa Gy. u. 7. de. fél 10 Gyöngyösi Vilmos. — Üllői út 24. de. fél 10, de. 11. — Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) Szilády Jenő dr., de. háromnegyed 12. — Karácsony S. u. 3!. de. 10. — Thaly K. u. 28. de. II Bonnyal Sándor, du. 6 Bonnyai Sándor. — Kőbánya de. 10 (úrv.) Boll a Árpád. — Utász u. 7* de. 9 (úrv.) Korén Emil. — Vajda P. u. 33. de. fél 12 (úrv.) Koren Emil. — Zugló de. 11 (úrv.) Sikter Endre, du. 6 Muntag Andor. — Gyarmat u. 14. de. fél 10 Sikter Endre. — Rákosfalva de. fél 12 Muntag Andor. — Fóti út 22. de. 11 (úrv.) Rimár Jenő, du. 7 Qádor András. — Váci út 129. de. 8 Rimár Jenő. — Üjpest de. 10 Blázy Lajos, du. fél 7 Blázy Lajos. — Dunakeszi de. 9 Matuz László. — Vas u. 2/c. de. 11 Szimonidesz Lajos. — Pest­erzsébet de. 10. — Soroksár-Újtelep de. fél 9. — Rákospalota MÁV-telep de. fél 9. — Rp„ Nagytemplom de. 10. — Rp. Kistemplom dti. 3. — Pestújhely de. 10. — Rákoskeresztúr de. fél 11. — Rákosbegy de. 9. — Rákosiidét de. 10. — Rákoscsaba de. 9, du. fél 7. — Cinkota de. 9 (gyerm.), de. 10, du. fél 3. — Mátyás­föld de. 10 (gyermek), de. fél 13. — Kerepes* Kistarcsa de. háromnegyed 9. — Pestlőrinc, Erzsébet-telep de. 8. — Pestlőrinc de. 11. du. 5. — Kispest de. 9. de. 10. du. 6. — VVekerle- telep de. 8. — Rákosszentmihály de. fél II, du. 5. Bécsikapu tér de. 9 Váradv Lajos. de. ?! Juhász Géza. du. 7 Várady Lajos. — Toroczkó tér 'de. fél 9 Juhász Géza. — Óbuda de. 9 (gyerm.) Sárkány Tibor, de. 10 (úrv.) Kom­játhy Lajos, du. 5 Sárkány Tibor. — XII», Tarcsay V. u. 11. de. 9 Ruttí$ay Elemér, de. II Ruttkay Elemér, du. 7 karácsonyi hang­verseny, Danhauser László. — Diana a. 17. de. fél 9. — Budakeszi de. fél 10. — Pest- hidegkut (Szent István u.) de. fél I! Dan­hauser László, du. 4 szeretetvéndégség. — Nagykovácsi du. 3. — Kelenföld de. 8 (úrv.) Rezessy Zoltán dr.. de. 11 (úrv.) Rezessy Zoltán dr., du. 6 Muncz Frigyes. — Német­völgyi út 138. de. 9 Muncz Frigyes. — Csepel de. 11, du. 7. — Budafok de. 11 Vfsonfa! Róbert. — Nagytétény de. 8 Visontai Róbert. — Kelenvölrry de. 9 Bodrog Miklós. — Albert­falva de. 11 Bodrog Miklós. — Csillaghegy de. fél 10. IMÁDSÁGOK levelezőlap nagyságú, fehér kar- ! tonlapon, kék nyomással, ízléses kivitelben. Bibliába helyezhető, i lelkészeknek és gyülekezeti tagok­nak egyaránt alkalmas, templomi és otthoni imádkozásra. Négy különféle szöveggel: 1. Miatyánk és Luther sekrestye- imádsága 2. Luther Márton reggeli és esti imádsága 3. Imádság úrvacsora előtt és úr­vacsora után 4. Gyónó imádság és Hálaadás feloldozás után Darabja —,60 Ft Evangélikus Egyetemes Sajtó- osztály Budapest, VIII., Puskin u. 12. Csekkszámlaszám: 220.278 EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyeteme« Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkesztőséi; és kiadóhivatal: Budapest Vili. Puskin-u. 12. Telefon: 142-074. Szerkesztésért és kiadásért felel: D. Dezséry László szerkesztő. Előfizetési árak: E^y hóra 5.— Ft. negyedévre !8.— Ft félévre 30.— Ft. egész évre 60.— Ft. Csekkszámla: 20.412— VIII. 10 000 példányban nyomatott __________ 3-556 715. Athenaeum (F. L Jo&m Mtat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom