Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1955-12-04 / 49. szám

4 EVANGÉLIKUS ÉLET Afrikai törzsfőnök az egyház eredményeiről és kudarcairól a mai Afrikában „Kérdésessé keli tennünk a föld magántulajdonának jogosultságit“ írja a svájci reformátusok lapja November 13-án, vasárnap nyitot­ták meg Maranguban (Tanganyika) az első egész Afrikára kiterjedő lutheránus egyházi konferenciát. A délutáni nyilvános nagygyűlésen kö­zel tízezer ember vett részt, noha eredetileg ötezer részt vevővel szá­moltak. A délutáni nagygyűlésen a dzsaga- törzs főnöke: II. Thomas Marealle a keresztyén egyház nehézségeiről és hibáiról beszélt, amint azok a mai afrikai életben mutatkoznak. A kö­vetkezőket mondotta: »Boldog vagyok, mert átadhatom azoknak az embereknek a köszöne­tét is, akik ezen a hegyen (a Kili­mandzsárón) laknak. Jézus Krisztus nevét Afrikában ezrekre menők szí­ve fogadta be és a családok százai. Az Ö szeretetéről szóló örömhír a legkülönbözőbb fajú és nézetű em­bereket közelhozta egymáshoz és hi­dat vert közöttük. É hegy körül a keresztyénség szinte meghökkentő gyorsasággal terjedt el. Népem kö­zül több ezren vették fel a keresz- tyénséget azért, mert az számunkra valami újat, értékeset hozott: a lel­ki biztonságnak az érzetét. A keresztyénség Afrikának szel­lemi és anyagi értéket adott át és mikor ezt megállapítom, nem vala­mi anyagias gondolkodásból teszem. A misszionárius ugyanakkor, amikor lelkileg megvilágosított minket, or­vosi ismereteket és más tudományo­kat is átadott nékünk, amelyek se­gítségével a népesség emelkedett és az általános egészségi állapot javult. A nevelői munka is innen bontako­zott ki és ezért ma már nincsen szükségünk arra, hogy a tűz mellé üljünk, hogy népünk legendáit és történeteit az öregek ajkáról meg­halljuk, mert ma mindezeket köny­vekből olvashatjuk. A gondolkodó afrikai mindezért mély hálát érez. A tudományok mind nagyobb méretű kibontakozása, a modern gazdálkodásnak és a politikának sokrétűsége, a közlekedési viszonyok állandó javulása azonban komoly feladatok elé állít. A Biblia nem változott meg, megváltoztak azon­ban az emberek életfeltételei és né­zetei. A politikai élet területén néhány ún. civilizált országban sokat be­szélnek Istenről, másútt viszont tel­jesen figyelmen kívül hagyják. A minden embert testvériségbe vonó örömhír üzenete, amely a keresztyén hit általános érvényű tételei közé tartozik, több országban a templom négy fala közé szorult. Az emberek­nek Isten színe előtt való egyenlő­ségéről szóló tanítást a legkülönféle- képpen kezdték értelmezni még a meggyőződéses keresztyének is. Ezek közé a visszásságok közé kerültek azok az emberek, akik szenvedélye­sen keresik az igazságot, sokszor szörnyen megzavarva és felbosszant­va. Mindent megkísérelnek a kom­munizmus kárhoztatására a nélkül, hogy valami valóságos dolgot sike­rülne találniok helyettesítésére. A keresztyén gyülekezeteknek nem sikerült a mi hitünk számára olyan egyetemes érvényű alapelvet, olyan fundamentumot kidolgozni, amely ugyan tekintettel van a mi hazai tör­ténetünkre és hagyományainkra, de mégis elég bátran van fogalmazva ahhoz, hogy a hit ne váljék a gú­nyolódás tárgyává, vagy ne jöjjön zavarba, mihelyt a napi politika kérdéseivel kell szembenéznie, vagy hogyha olyan kérdésekre bukkan, amelyeknél a fekete és fehér fajúak együttéléséről vagy a vegyes isko­lákról van szó. Pedig éppen ezekben a kérdésekben áll döntés előtt az igazi keresztyénség. Vajon egy afri­kai, fehér, kínai, vagy bárminő világot, vagyis gettóba szorult éle­tet kívánunk? Vagy pedig olyas­mire törekszünk, amelyet mind­nyájan szeretünk és értékelhetünk, mert mindnyájunk javát szolgáló örökség? Barátaim, vajon minő fe­leletet adunk erre? Nem érzem feljogosítva magamat arra, hogy Önöknek a keresztyén- ségről prédikáljak, mert Önök e felől jobban tájékozódtak, mint ahogy én azt magamról elmondani merem; csak laikusként szólhatok Önökhöz, mégpedig olyan laikus­ként, akinek még sok tanulnivalója van. Annyit azonban tudok: aki önök közül Afrikát meg akarja men­teni, annak egy valóban emberséges Jézus nevében kell cselekednie, an­nak a Jézusnak a nevében, aki nem­csak az emberek leikével törődött, hanem az emberek nyomorúságát is magára vette. Betegeket gyógyí­tott, elment az esküvőre, együtt evett a szegényekkel és a bűnösökkel és vigasztalta őket. Számtalan konferenciát és bizott­sági ülést tartottak Afrika ügyében, de nem sok változás történt általuk. Jól lehet, a legjobb szándékok moz­gatták ezeket a konferenciákat és bizottságokat és jól lehet, egész tisz­teletre méltó és valóban gyakorlati javaslatokat is tettek, a keresztyén megoldás útjának mégis újra meg újra ki kellett térnie a célszerűség szempont jai miatt. A nemrég elhunyt dr. Aggrey — Afrika híres fia — egyszer kifogás tárgyává tette azt az éneket, amely ezekkel a szavakkal végződik: »...a pogány lelki vaksága miatt kövek és bálvány előtt hajt térdet«. »Nem — mondotta —, éh­sége miatt!« Valóban oly sok millió éhezik testileg és lelkileg Afriká­ban! Napjainkban van még egy továb­bi nagyon- fontos kérdés. Vajon kér­jük-e Istent azért, hogy azok a világ­hatalmak, akik az atomenergia felett rendelkeznek, azt az orvostudo­mányban és más tudományokban az emberiség javára fordítsák, vagy pedig ezt a lehetőséget a hatalmi vágy megsemmisíti? A miniszter­elnökök és külügyminiszterek újabb és újabb konferenciái vajon a vilá­got átfogó békét eredményezik-e, vagy csak egy csomó olyan meg­állapodást, amely papírra van ugyan vetve, de nincs foganatja? Vajon a gyűlölködő és háborúra készülő népek továbbra is civilizált népek­nek nevezhetik magukat? Egyálta­lán, ha valaki lelki üdvösségét meg­találta. gyűlölködhet-e és készülhet-e háborúra?« A konferenciát a megnyitás nap­ján többen üdvözölték. Etiópia nevé­ben Hailé Szelasszié megbízottja, Emmanuel Abraham mondta el üd­vözlő szavait. Rámutatott arra, hogy milyen nagy jelentőségű ez a kon­ferencia, amely Afrika történetében első ízben gyűjti össze ennek a föld­résznek minden vidékéről kiküldött képviselőit, olyan embereket, akik különböző vallású emberek között élnek. Kifejezte azt az óhaját, hogy a konferencia a nemzetközi barát­ság megerősödését szolgálja. Az Egyházak Világtanácsa nevében a központi bizottság elinöke, dr. Frank­lin Carl Fry; a Lutheránus Világ- szövetség nevében, dr. Carl E. Lund- Quist főtitkár és a tanganyikai evan­gélikus egyházak nevében, dr. Da­nid Friberg üdvözölte a konferen­ciát, ISTENTISZTELETI REND Budapesten, december hű 4-én, vasárnap Deák tér de. 9 (úrv.) Hafenscher Károly, de. 11 (úrv.) Hafenscher Károly, dn. 6 Dóka Zoltán. — Fasor de. 11 (szuppl., úrv.) Nagy István, du. 7 Dulcz Pál. — Damjanich u. 28/b. de. fél 10 Gyöngyösi Vilmos. — Dózsa Gy. u. 7. de. fél 10 Dulcz Pál. — üllői út 24. de. fél 10, de. 11. — Ráikóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) Szilády Jenő dr., de. háromnegyed 12. — Karácsony S. u. 31. de. 10. — Thaly K. u, 28. de. 11 Bonnyai Sándor, du. 6 Bonnyai Sándor. — Kőbánya de. 10 (úrv.) Bolla Árpád. — Utász u. 7. de. 9 (úrv.) Ko­ren Emil. — Vajda P. u. 33. de. fél 12 (úrv.) Koren Emil. — Zugló de. 11 (úrv.) Scholz László, du. G Muntag Andor. — Gyarmat u. 14. de. fél 10 Szita István. — Rákosfalva de. fél 12 Muntag Andor. — Fóti út 22. de. 11 (úrv.) Bottá István, du. 7 Rimár Jenő. — Váci út 129. de. 8 (úrv.) Rimár Jenő. — Újpest de. 10 Blázy Lajos, du. fél 7 Blázy Lajos, du. fél 7 Blázy Lajos. — Dunakeszi de. 9 Matuz László — Vas u. 2/c. de. 11 Szimonidesz Lajos. — Pesterzsébet de. 10. — Soroksár-Üjtelep de. fél 9. — Rákospalota, MAY'-ti'lep de. fél 9. — Rp. Nagytemplom de. 10. — Rp. Klstemplom du. 3. — Pestújhely de. 10. — Rákoskeresztúr de. fél 11. — Rákoshegy de. 9. — Rákosliget de. 10. — Rákoscsaba de. 9, du. fél 7. — Cinkota de. 9 (gyerm.), de. 10. du. fél 3. — Mátyásföld de. 10 (gyeimek) fél 11. — Kcrepes-Kistarcsa de. s/,9. — Pestlőrinc de. 11 (úrv.) du. 5. — Pestlőrinc, Szemere-telep de. háromnegyed 8. — Kispest de. 9. de. 10, du. 6. — Wekerle- teiep de. 8. — Rákosszentmihály de. tél II, du. 5. Bécsikapu tér de. 9 Sárkány Tibor, de. 11 Juhász Géza, du. 7 Juhász Géza. — To- roczkó tér de. 8 (úrv.), de. fél 9 Juhász Géza. — Óbuda de. 9 (gyermek) Sárkány Tibor, de. 10 (úrv.) H. Gaudy László dr., du. 5 Komjáthy Lajos. — XII., Tarcsay V. u. 11. de. 9 Ruttkay Elemér, de. 11 Ruttkay Elemér, du. 7 Ruttkay Elemér. — Diana u. 17. de. tét 9 Danhauser László. — Bu­dakeszi de. fél 10. — Pesthidegkút (Szent István u.) de. fél 11 Groó Gyula, dn. 6 Nagy Gyula dr. — Kelenföld de. tél 10 (gyerm.) Bottá István, de. 8 (úrv.) Botfa István, de. 11 (úrv.) Ruzicska László, du. 6 Rezessy Zoltán dr. — Németvölgyi út 138. de. 9 Rezessy Zoltán dr. — Csepel de. 11, du. 7. — Budafok de. 11 Visontai Róbert. — Nagytétény de. 8 Visontai Róbert. — Kelen- völgy de. 9 Bodrog Miklós. — Albertfalva de. 11 Bodrog Miklós. — Csillaghegy de. fél 10. A svájci református lelkészek négynapos nagyszabású konferen­cián foglalkoztak az ottani földkér­déssel. Svájcban tudvalevőleg igen nehéz a parasztság helyzete. A leg­több parasztbirtokot súlyos bank- adósságok terhelik. A 20 hektárnál nagyobb parasztgazdaságok nem elégségesek ahhoz, hogy jövedelmé­ből a földműves és családja megél- hesenek, hanem egyéb kenyérkere­set után is kell nézniük. Súlyosbítja a helyzetet, hogy majd minden pa­rasztgazdaság a határban szerte- széjjel szórt apró birtokrészekből áll, amelyeken nagyobb gépek haszná­lata egyáltalán nem fizetődik ki. A tagosítási törekvések rendkívül nagy nehézségekbe ütköznek. A konferencián a teológusokon kívül mezőgazdasági szakemberek is tartottak előadásokat. »Az előadások, felszólalások kife­jezésre juttatták a jelenlegi helyzet fölött érzett általános nyugtalansá­got. A városi és falusi földárak emel­kedése szégyenletes spekulációt idé­zett elő és népgazdaságunkat, külö­nösen a kisparaszt és kisbérlőket a legsúlyosabban érinti« folytatja a Kirchenblatt jelentése. A konferen­cián javasolták: terheljék meg külön adókkal azokat a tulajdonosokat, akik nem maguk gazdálkodnak, nem is laknak a községben, de a község földjét elvonják saját cél­jaikra. Más javaslatok kis paraszti gazdaságok kötelező1 összevonására céloztak. Egyesek teljes tilalmat ajánlottak a magánosok birtok-, illetve telekvásárlásaival szemben. Javasolták egy állami földhivatal felállítását, amely mérsékelt áron maga vásároljon és adjon el birto­kokat. A spekulációs földvásárlások megakadályozására javasolták, hogy a megvásárolt földeket bizonyos ideig ne lehessen újra eladni. »Mindezekkel a javaslatokkal szemben — írja a Kirchenblatt — a Biblia alapján arra a meggyőződésre jutunk, amely radikális megoldáso­kat követel. 3 Móz 25, 23. szerint Isten a föld birtokosa és mi csak idegenek és zsellérek vagyunk«. Ezért a régi Izraelben a föld elide­geníthetetlen köztulajdon volt. »A mi jelenlegi föidbirtokrendsze- rünk — írja a Kirchenblatt — po­gány eredetű, jelentős kizsákmányo­lásra ad alkalmat és nagy igazság­talanságokat szül. Ezért ezit a jog­rendszert Istennek a Bibliában ki­nyilatkoztatott akarata alapján kér­désessé kell tennünk. Támogatnunk kell mindazokat a rendszabályokat, amelyek a földet kivonják a speku­láció köréből és megakadályozzák a kizsákmányolás további fejlődését. Kérdésessé kell tennünk, hogy keresztyén gyülekezetben egyáltalán van-e alapja a föld és a telek ma­gántulajdonának. Vajon nem az a megoldás felel-e meg az evangé­liumnak és a törvénynek, hogy a kö-s zösségek fokozatosan szerezzék visz« sza az összes földeket és így váljék az egész közösség javára a föld?! Mindenesetre új feladatként áll élőt« tünk a harc az igazságért. Mert ha bűnösök vagyunk is, akik az új eget és új földet várják, amelyben igaz­ság lakozik, ugyanakkor Isten mégis lelkünkre kötötte a mai birtokrend­szer által kizsákmányolt testvéreink sorsát. Amikor a mai igazságtalan­ságok megakadályozása és több igaz­ság megvalósítása érdekében síkra széliünk, Mesterünk szavaira hall­gatunk: »Amit az én legkisebb atyámfiaival cselekedtetek, azt én velem cselekedtétek.« — fejezi be a svájci reformátusok lapja. „H Hungarian Church Press“ — protestáns egyházaink idegen- nyelvű sajtótájékoztatója legújabb számában részletesen beszámol a Magyarországi ökumenikus Tanács üléséről. Péter János református püspöknek az NDK Távirati Iro­dája munkatársának adott interjúja után a szeptemberben hazánkban járt külföldi egyházi vezetők nyi­latkozatait közli a folyóirat, majd Nyikoláj metropalitának a Refor­mátus Teológia jubileumára küldött üdvözlő sorait. Egyházunk nyári lelkésztovább­képző konferenciájáról közöl ezután beszámolót a lap, majd a Gyüleke­zeti Segély országos értekezletéről ad hírt. Hosszabb beszámoló olvas­ható ezután a lapban a fasori temp­lom 50 éves jubileumáról. Közli a lap D. Bereezky Albert püspöknek a Kálvin-téri templom 125 évee jubileumi istentiszteletén mondott prédikációját, majd részle­tesen beszámol a budapesti protes­tánsok reformációi emlékünnepé­lyéről, bővebb idézetekben ismer­tetve D. dr. Vető Lajos püspök ün­nepi beszédét. Nyíregyháza Városi Tanács V. B VKG osztálya eladásra kínálja a következő’torony- óra-szerkezeitet: 1 db V. és egész órákat ütő, naponkénti kézi felhúzású toronyórát, hozzá­tartozó drótkötéllel, ellensúllyal és csigák­kal 16.000.— Ft és 1 db 8 napos felhúzású toronyórához tartozó futószerkezetet 4000 Ft értékben. Megtekinthetők: Nyíregyháza. Vá­rosi Tanács V, B, VKG. osztályán, Kossuth tér 1. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest Vili.. Puskin-u. 12. Telefon: 142-074. Szerkesztésért és kiadásért felel: D. Dezséry László szerkesztő. Előfizetési árak: Egy hóra 5.— Ft. negyedévre 16.— Ft, félévre 30.— Ft, egész évre 60.-“ Ft. Csekkszámla: 20.4I2-VII1. 10 000 példányban nyomatott _______ 2-555435. Athenaeum (F. v. Soproni Béla) UJ EGYHÁZZENEI SIKEREINK Egyházzenei életünkben a múlt nagy öröksége alapján új sikerek születtek. Az elmúlt hetekben két kiemelkedő zenei eseménye volt egyhá­zunknak. Az egyik a Lutheránia Ének- és Zenekarának nagyszabású Deák téri szereplése, amelyben Bach H-moll ünnepi miséjét adták elő, a másik pedig a budai egyházmegye kórusmű pályázata eredményének kihirdetése az óbudai gyülekezet gazdag műsorú szeretetvendégsége keretében. A Lutheránia ének- és zenekara november 21-iki előadása Bach J. S. egész életművének talán legmonu- mentálisabb alkotását mutatta be, az ünnepi H-moll misét. Magát a művet Zalánfy Aladár az EVANGÉ­LIKUS ÉLET november 20-iki szá­mában méltatta s Bach eredeti szö­vegét magyar fordításban is közölte. A Lutiheránia istentiszteletként készült fel ennek a műnek az elő­adására. Hafenscher Károly Deák téri h. lelkész igeihirdetéssel szolgált a Lutheránia számára a hangver­seny előtt. Fii. 2,5—11. alapján tar­tott prédikációjában a többi között ezeket mondotta: »Bach ezt a művet — meggyőző­désem szerint — Isten előtt írta. Azt gondolom, akkor lesz ez a Baeh-elő- adásunk a leghitelesebb s leginkább a szerzőhöz méltó, ha Isten előtt áll­va fogjuk előadni a templomban. Tudom, hogy fontos, mit mondanak az emberek, zeneszakértők és egy­szerű zenekedvelők egyaránt a mű előadásáról, de legyen szabad na­gyon határozottan kijelentenem, hogy még ennél Is fontosabb: mit mond Isten, aki bensőnket vizsgálja. Meggyőződésem, hogy ezt a művet belülről kell énekelni, a hit ismere­tével, őszintén, hogy amit énekelünk, az igazság legyen az ajkunkon. Iga­zán Űr legyen a Krisztus, akit mi »Küriosz«-nak (Úrnak) szólítunk. Igazán Néki adjunk dicsőséget, vagyis az első parancsolatot vegyük komolyan. A »Credo« (Hiszek egy) ne üres szó legyen csupán. A »Sanc­tus« (szent, szent, szent a seregek Ura) az egész egyház kórusába való bekapcsolódás legyen. Az »Agnus Ded« (Isten Báránya) pedig Ahhoz, aki elég erős, hogy a mi terheinket is hordozza«. Az igehallgatás áhítatos csendjé­ben készült fel a kar arra, hogy hű­séges tolmácsolója legyen annak az üzenetnek, amit Isten akar elmon­dani a zenébe foglalt igéken, Bach művén keresztül. Ezzel a belső át­éléssel adta elő a Lutheránia ezt a szavakkal szinte kifejezhetetlen szépségű, fenséges zenei költeményt; Magáról az előadásról szóljanak azok a szakértők, akik a legilletéke­sebbek ezen a téren. Vaszy Viktor, zeneakadémiai ta­nár, az operaház karnagya, aki az egész hangversenyt vezényelte, a kö­vetkezőket mondotta: »Bach H-moll miséje mint mű egyedülálló a zeneirodalomban. Beethoven »Missa solemnis«-ével együtt a csúcsát jelenti mindannak, ami a zenében szép és hatalmas. Ugyanakkor azonban csaknem le­küzdhetetlen nehézséget jelent az előadók, elsősorban az énekesek számára. A mű fenséges tartalma a legkényesebb dogmákat érzékelteti. Az interpretáló vezénylő karmester­re is súlyos feladatot hárít. Törpé­nek éreztem magam a feladat nagy­ságával szemben. A kórus minden tagja lelkesedéssel, benső átéléssel látta el a fizikumot is erősen igény­be vevő feladatát* Az előadásban megmutatkozott, hogy mennyire fel­szabadultan, teljesen a tartalmi át­élésnek tudta magát szentelni min­den egyes előadó. A Lutheránia Ének- és Zenekara hűségesen szó­laltatta meg Bach művét, s ezzel sikerült a hallgatóságot e művön ke­resztül közelebb vinni Istenhez. A szólisták, az ének- és zenekar legna­gyobb lelkesedéssel végzett szerep­lése mellett külön ki kell emelni Weltler Jenő előkészítő munkáját, sokévi erőfeszítése alapozta meg azt, hogy lehetővé válhatott Bach művé­nek ilyen nagyszabású megszólalta­tása. Nagy érdeme van Zalánfy Ala­dárnak, aki a sajátmaga által kidol­gozott kontinuo szólamot mesterien tolmácsolta az orgonán«. Weltler Jenő és Zalánfy Aladár, a Lutheránia vezetői, elmondták, hogy a Lutheránia fennállása félévszáza­dos évfordulójára tanulta be ezt a művet. Féléven át tartottak a pró­bák, s minden egyes próba három órát vett igénybe. Ez is mutatja a Lutheránia tagjainak időt, fáradsá­got nem kímélő, áldozatkészségét. A Lutiheránia történetében ez volt a legnagyobb szabású előadás, ilyen nagy, száztagú együttessel eddig még nem lépték fel. A Lutheránia nagyszabású hang­versenye után D. Dezséry László püspök meleg szavakkal köszönte meg Weltler Jenőnek nagynevű or­szágos énekkarunk. fejlesztése terén kifejtett működését s átadta Vaszy Viktor karnagynak Bach J. S. H-moll miséjének egy partitúráját, amelynek belső lapjára a közremű­ködők beírták neveiket. Az egyszerű zenekedvelő evangé­likusok névtelen százai is szívükbe zárták a Lutheránia művészetét. Nemcsak a budapesti gyülekezetek­ből, hanem vidékről is sokan jöttek el a Deák téri hangversenyre. Egye­dül Fótról például 15-en utaztak Budapestre a kántor vezetésével. denn formáinak művelését. A pályá­zat nagy meglepetést jelentett, ki­váló művek egész sokaságát hozta nyilvánosságra. A szerzők hitüket a zene nyelvén mondták el. Műveiket büszkén sorozzuk oda az evangélium nagy hirdetőinek művei mellé, mint modem zenei bizonyságtételt. Ádám Jenő zeneakadémiai pro­fesszor, a bíráló bizottság elnöke szerint évtizedek óta nem volt a magyar protestáns egyházzenei élet­nek ilyen jelentős gyarapodása, mint ami a budai egyházmegye kórusmü pályázatán vált nyilvánvalóvá. A kitüntetett művek a legmagasabb igényeket is kielégítik. A bíráló bi­zottság munkája élvezetes, egyben izgalmas feladat volt, kíváncsian várták, hogy az elbírált és rangso­rolt jeligés művek mögött melyik zeneszerző személye rejlik. Az érté­kes művek között nehéz volt a rang­sorolás, a díjat nem nyert munkák között is igen sok volt a kiváló da­A budai egyházmegye kőrusmíí pályázatának eredményét november 27-én az óbu­dai egyházközség gazdag műsorból álló szeretetvendégsége keretében hirdették ki. Míg a Lutheránia mű­vészi egyházzenénk klasszikusának, Bachnak az örökségéből merített, ad­dig a budai egyházmegye kórusmű pályázata az egyházi zene modern formáinak művelését tűzte ki cél­jául. Komjáthy Lajos óbudai lelkész a 21. zsoltár 14. versének hatalmas sza­vait szólaltatta meg igehirdetésében: »Emelkedjél fel Uram, a te^rőddel, hadd énekeljünk, hadd zengedezzük hatalmadat!« Az Isten igéjével meg­szentelt és előkészített műsorban az óbudai énekkar Arany Sándor kar­nagy vezénylésével Kodály Ádventi ének című művét mutatta be, majd a kórusmű pályázat három díjnyer­tes szerzőjének műveiből adtak elő. Török Erzsébet skót népballadát és Bartók gyűjtéséből származó szé­kely népballadát adott elő. Molnár Éva Händel: Messiás című oratóriu­mának áriáját és Gárdonyi Zoltán: 108. zsoltár című művét énekelte, majd Heller Anna Liszt: H-moll bal­ladáját szólaltatta meg zongorán. Muncz Frigyes esperes-helyettes, a budai egyházmegye kórusmű pá­lyázatának történetéről beszámolva, arra emlékeztetett, hogy egy éve indult el az óbudai gyülekezetből az a gondolat, hogy a nyilvános pályá­zat hirdetésével kell fellendíteni a magyar protestáns egyházi zene mo­rab. Kapi-Králík Jenő, az első díj nyer­tese a vele való beszélgetés során el­mondta, mennyire boldog, hogy ez a pályadíj újra visszahozta az egy­házi zene világába. Egyházi zene­szerzői tevékenységében az a meg­győződés vezeti, hogy a magyar pro­testáns egyházi zene stílusa nem le­het más, mint a magyar népzene forrásában megújhodott modern ma­gyar műzene. Majd a maga és szer­zőtársai nevében köszönetét küldte egyházunk vezetőségének, hogy ilyen széleskörű alkalmat nyújtott egyházi zenénk művelésére és előre­haladására. Egyházzenei eredményeink egész egyházunk életének eredményei, an­nak a bizonyságai, hogy a hitében és szeretetében megújult egyházunk a klasszikus zenei hagyományokat és a mai zenei fejlődés értékeit egyaránt fel tudja használni hitének és Istenhez szálló imádságának a zene szárnyain való kifejezésére. így tölti be ma egyházunk az ősi egyház­zenésznek, a zsoltárírónak a biztatását: »Örvendezzetek, a mi erősségünk­nek, ujjongjatok a Jákob Istenének!« (Zsolt. 81, 2.) Dr. Ottlyk Ernő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom