Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1955-03-06 / 10. szám

2 EVANGÉLIKUS ELET „Igenre van szükség a békéért való munkálkodás területén“ — mondotta Káldy Zoltán esperes a IV. Magyar Békekongresszuson Február 26-án, délután 2 órakor a Himnusz hangjaival megkezdődött a IV. Magyar Békekongresszus. A Sportcsarnok falát hatalmas kék drapériák borították, középen a kongresszus óriási emblémája, két­oldalt pedig az aláírásgyűjtők jel­szavai. Az elnöki emelvény előtt ül­nek sűrű széksorokban a meghívot­tak, kétoldalt a Sportcsarnok lelá­tóin a küldöttségek. Az egyhangúlag megválasztott elnökségben foglalt helyet dr. iJe- reczky Albert református püsnök, dr. Beresztóczy Miklós római kato­likus vikárius, dr. Czapik Gyula római katolikus érsek, dr. Heves La­jos, a Magyar Izraeliták Országos Irodájának elnöke, dr. Kiss Ferenc Kossuth-díjas, a Szabadegyházak Szövetségének elnöke, Mihályfi Er­nő népművelési miniszterhelyettes, egyházunk egyetemes felügyelője, Péter János református püspök és D. dr. Vető Lajos püspök — va­lamint a bókemozgalom ’zámos ki­magasló alakja és a kongresszus több külföldi vendége. A küldöttek sorában foglalt helyet D. Dezséry László püspök, Káldy Zoltán és Mekis Adám esperes. A meghívottak között ült Darvas Jó­zsef miniszter, egyházkerj'.eti fel­ügyelő, Grünvalszky Károly egye­temes főtitkár, dr. Pálfy Miklós dé­kán, Gyöngyösi Vilmos esperes és Virág Gyula lelkész. A kongresszus részvevői között foglalt helyet szá­mos református és római katolikus lelkész is, közöttük Győry Elemér református püspök, dr. H «avas Endre római katolikus püspök és dr. Berki Feriz protoierej, ortodox adminisztrátor. Az evangélikus egy­házi sajtót dr. Ottlyk Ernő és Zay László képviselte. Miután az elnökség elfoglalta he­lyét, Andics Erzsébet, az Országos Béketanáes elnöke lépett az emel­vényre, hogy beszámoljon a nemzet­közi békemozgalom helyzetéről és a magyar békemozgalom fejlődéséről a III. békekongresszus óta. Beszédének első részében a III. Magyar- Békekongresszus óta eltelt idő nemzetközi békamozgalménak eseményeit ismertette, amely időt «-mindenekelőtt a béke és a háború erőinek rendkívül erŐ3 összecsapása, éles küzdelme jellemezte. A szer­vezett békemozgalom mélyre eresz­tette már gyökerét, a népek mind erőteljesebben felsorakoznak a béke ügye mellett. Ez az elmúlt eszten­dők mérlegét a béke erőinek a javára billentette.« A nemzetközi helyzet alapos elemzése után a mos­tani aláírásgyűjtésről szólott, maid a béketábor erőfeszítéseinek ismer­tetésével folytatta előadását. «Az emberiség nincs halálra ítélve! Élni fog és soha nem lá­tott csodálatos dolgokat fog még véghezvinni« «- mondotta. A továbbiakban békemozgalmunk feladatairól beszélt: »Még jobban ki kell szélesíteni a béikeiharc hatósuga­rát, befolyását. Az emberek újabb ég újabb tö­megeit kell mozgósítani a teítre- kész békeharera! Ez a legfonto­sabb feladata a magyar béke­mozgalomnak is!« »Érjük el, hogy egyre nagyobb legyen azoknak a száma, akik megértették, hogy a háború nem szükséges és nem kikerülhetet­len. De azt is, hogy nem elég a háborút gyűlölni, meg is kell akadályozni! A háború kivédése tőlünk, minden egyes embertől függ! Minden egyes ember ön­tudatosságától, helytállásától, lelkes, kitartó jó munkájától.« Andics Erzsébet referátuma után megkezdődtek a hozzászólások. Az egyházak részéről felszólaló lelkészek közül 26-án, délután ke­rült sor Brezanóczy Pál római ka­tolikus érseki helynök felszólalására és dr. Katona József főrabbi nagy­hatású beszédére. 27-én délelőtt szólalt fel Káldy Zoltán esperes. Felszólalásának teljes szövegét lapunk más he­lyén ismertetjük. Vasárnap délután Győry Elemér református püspök szólalt fel. A kongresszus ezután megválasz­totta az Országos Béketanácsot. Az egyházak részéről az Országos Béke­tanács tagjai között van: Bercczky Albert református püspök, Beresz- tóczy Miklós római katolikus érseki helynök, Czapik Gyula római kato­likus érsek, Darvas József, népmű­velési miniszter, egyházke-'uleti fel­ügyelő, D. Dezséry László pürpök, Horváth Richard római katolikus kanonok. Mag Béla római katolikus kononok, Mihályfi Ernő, népmű­velési miniszterhelyettes, egyetemes felügyelő, Péter János református püspök, dr. Szabó Imre római kato­likus címzetes püspök és D. dr. Vető Lajos püspök. Az Országos Béketanáes a kong­resszus után tartott ülésén elnökké választotta Andics Erzsébet akadé­mikust, egyik alelnökkó Mihályfi Ernő miniszterhelyettest. Az Orszá­gos Beketanács titkára ismét Bugár Jánosná lett. Felhívás a magyar néphez A IV, Magyar Békekongresszus fel­hívást intézett a magyar néphez. Fel­hívja a figyelmet arra, hogy alig egy évtizeddel a német fasizmus fe­letti győzelem után a háborús gyúj­togatok újra szervezik a német mili- tarizmust és atomfegyverrel fenye­getőznek. Kijelenti a felhívás, hogy nem felejtettük el a második világ­háború 5o millió halottját, a félmil­lió magyart, akik a fasiszták érdekei­nek estek áldozatul, nem felejtettük el a Japánra ledobott atombombák iszonyú pusztítását. »Nem felejtet­tünk és nem felejtüník el semmit! Mindenre emlékszünk s azt kiáltjvik: nem engedjük!« A háborús gyújtogatők tervei azonban Európa népeinek az ellen­állásán meg fognak hiúsulni. Sőt, »szerte a világon ugyanezt vallják a néptömegek: Németországot békés úton egyesíteni kell, az atomfegy­vert törvényen kívül kell helyezni«. A bék&mozgalom egyre hatalma­sabbá válik. »Bebizonyosodott: egy­re többen ismerik fel hazánkban is, hogy minden nemzetközi vitás kér­dés minket is érint — akár Nyugat- Németországról, akár az atomhábo­rúról, akár Tajvanról van szó. Meg­mutatkozott: milyen őszinte, igaz vágy él az emberek többségében, hogy mindennapi munkájuk jó el­végzésével, helytállással pecsételjék meg aláírásukat, béke- és hazasze­retetüket.* A felhívás ezután a magyar béke- harcosdkhoz fordul: »Váltsatok szót az emberekkel. Mondjátok el, hogy nagy küzdelmünkben minden egyes emberre szükség van. Értessétek meg, hogy a milliók összefogása az a soha nem ismert hatalmas erő, amelytől megriad és visszahúzódik a háború fenevadja.« A felhívás buzdít arra. hogy fel- szabadulásunk tíz éves fordulójára 'készülve fogadjuk meg, hogy meg­álljuk helyünket, erősítjük hazán­kat, egységesek leszünk a béke és hazánk védelmében. »Igyekszünk minél több embert megnyerni: fel- világosító szóval minden ajtón be­kopogtatunk s megtaláljuk az utat a békéért már aggódó, de tettre még nem dobbanó szívékhez is.« Az aláírásgyűjtésről igy szól a fel­hívás: »Amikor nevünket-leírjuk, te­gyünk mindnyájan fogadalmat önön lelkiismeretűnknek, hogy jó munlká­val, helytállással járulunk hozzá a béke seregét\ék győzelméhez.« A helsinki nagy béka-világtalálkozóra óúkező magyar nevek milliói tudtára adják majd a világnak: »Nem nyug­szunk bele soha-soha, hogy hazánk békéjét, Európa békéjét mégegyszer feldúlja a német hódító, — követel­jük, hogy semmisítsék meg as atom­fegyver 'készleteket és haladéktala­nul szüntessék be a tömegpusztító fegyverek előállításai. »Erősek vagyunk, igaz ügyünk, a béke ügye győzni fog« — fejeződik be a IV. Magyar Békekongresszus felhívása a magyar néphez. Kitüntetések A IV. Magyar Békekongresszus al­kalmából a Népköztársaság Elnöki Tanácsa a békemozgalomban kifej­tett eredményes munkájuk elisme­réséül számos békeharcosnak kor­mánykitüntetést adományozott. így a Munkaérdemrenddel tüntette ki az Elnöki Tanács Bugár Jánosnál, az Országos Béketanács titkárát, Bol­dizsár Ivánt, a Magyar Nemzet főszerkesztőjét és Nemes Györgyöt, az Országos Béketanács Sajtóosz­tályának vezetőjét. tjYÜLt ICtZfTI 1933. március 6. — Reminiseere (Böjt 2.) vasárnap. »Az Ür szolgája« — Ézs. 50, 4—9 — Mi. 20, 20—23 - Fii. 2, 6—8< Liturgikus szín: lila. EVANGÉLIKUS VALLÁSOS FÉLÓRÁT közvetít a Petőfi Rádió március 0-án, vasárnap d. e. fél 9 órai kezdettel. Igét hirdet: Káldy Zoltán pécsi esperes. A SOMOGY-ZALAI EGYHÁZ­MEGYE lelkész! munkaközössége február 22—23-án értekezletet tar­tott a gyenesdiási Kapernaumban Mesterházy Ferenc, Schád Ottó és Hegyháti János tartottak előadást. Loós János vezetésével a gyüleke­zeti számadásokat, Kutas Elek es­peres vezetésével pedig a lejkészi szolgálat égető kérdéseit, valamint a szórványmunka problémáit be­szélték meg. Úrvacsorát osztott Weiler Henrik, az áhítatokat Ma­darász István és Szomjas Károly tartották. A PEST MEGYEI EGYHÁZME­GYE lel'készi munkaStozösségének feb­ruár 23-i összejövetelén Csákó Gyula osztott úrvacsorát. A közös biblia- tanulmányozást Szende Ernő vezette be. Keve Lajos, Feifcgíe István és Torda Gyula előadása után a sajtó- megbízott-lelkész szólalt fel. A lel­készt munkaközösség 'köszöntötte 30 éves jubileuma alkalmából a Lelki­pásztort és húszéves jubileuma alkal­mából az Evangélikus Eletet. Rosziik Mihály és Mezei József a szeretet- intézményékről, Medvei Mátyás, pe­dig a GyüleSkezeti Segélyről mondott beszámolót. A BUDAPESTI KÉT EGYHÁZ­MEGYE rendszeres-teológiai mun­kaközössége február 24-cn összejöve­telt tartott az egyetemes székház­ban. Dr. Szilády Jenő és Hafenscher Károly előadását termékeny meg­beszélés követte. A GYŐR—SOPRONI EGYHÁZ­MEGYE esperese február 16. és 25. között meglátogatta Győr, Mosonma­gyaróvár, Hegyeshalom, Levél, Raj­ka, Lébény és Üjmalomsok gyüleke­zeteiket megvizsgálta azok háztar­tását. Győrött és Mosonmagyar­óváron részt vett az egyháztanáes ülésén, Mosonmagyaróváron az esti istentiszteleten szolgált. A BACS-KISKUN egyházme­gye lelkészi munkaközössége feb­ruár 16-án Kiskőrösön összejövetelt tartott. Dr. Murányi György bevezető áhítata után Tóth-Szőllös Mihály tar­tott előadást. Sikter András esperes tájékoztatást adott időszerű ügyekről. Az összejövetelen részt vett dr. Kar­ner Károly teológiai tanár és Tes- sényi Koméi püspöki titkár is. — A gyűlés után az egyházmegye tanácsa ülésezett. AZ ARNÓTI gyülekezet február 13-án egyhangúlag meghívta lelké­széül Abaffy Gyula hernádvécsei lelkészt. Beiktatása március tí^án lesz. A BUDAPEST—KELENFÖLDI egyházleözségben március 5-én fél 6 órákor szereteívendégség lesz, arne- lyen Erdélyi István tart vetítettképes előadást Kínáról. — A csütörtöki böjti estéken Sülé Károly, Lehel László, Vető Béla, Roszik Mihály, Nagybocskai Vilmos és Muncz Fri­gyes tartanak előadást. A GYÖR-SOPRONI EGYHÁZ­MEGYE lelkészi munkaközössége február 3-án Sopronban, 16-án pe­dig Győrött ülésezett. A közös úr- vaesoravétel után Weltler Rezső, Sümcghy József, Lukácsy Dezső és Gerencsér Zsígmond tartott előadást. HEGYESHALMON február 23-án tartották hagyományos szeretetven- dégségüket. Vallásos jelenetekkel, szavalatokkal és énekszámokkal a gyülekezet ifjúsága szolgált. Igét hirdetett Mészáros Sándor rajkai lelkész, »A keresztyén ember örö­mei« címmel. A nagy gyülekezeti termet teljesen megtöltötték a hí­vek, akik közé a szomszédos rajkai és levéli gyülekezetekből átjöttek is vegyültek. A TAKÁCSI GYÜLEKEZETBEN általános vizsgálatot tartott Halász Bála esperes február 20-án. A dél­előtti istentiszteleten betiltatta a tisztségviselőket, majd megbeszélést folytatott va egyháztanáccsal. Este gazdag műsorú vallásos esten ige­hirdetéssel szolgált a gyülekezetnek. KISKÖRÖSÖN szerda esténként böjti istentisztelet van. — Február 26-tól március 1-ig esténként Zász- kaliczky Pál fóti lelkész tartott ige­hirdetést. ÜJMALOMSOKON február 20-án a délelőtti istentiszteleten Weltler Rezső esperes prédikált. Az isten- tisztelet után tanácskozott az egy­háztanács tagjaival. A BUDAVÁRI GYÜLEKEZET február 26-án, szombaton a férfiak számára szeretetvendégséget rende­zett, melyen Prőiile Károly teoló­giai tanár tartott előadást »A dia- kónia három távlata« címmel. Igét hirdetett Sztehló Gábor ügyvivő lel­kész. — Hegedűn játszott Dóka Zol­tán. — Böjt heteiben minden pén­teken este 7 órai kezdettel a kápol­nában istentisztelet lesz »Miért jött Jézus«? összefoglaló címmel. Igét hirdetnek: dr. Nagy Gyula, Hafen- scher Károly, Friedrich Lajos, dr. Pálfy Miklós és Gádor András. KISKŐRÖSÖN a gyülekezet ének­és zenekara műsoros szeretetven­dégséget tartott. Előadták Bach: Vigyázzatok című kantátáját, Tófch- Szöllős Mihály s. lelkész vezényle­tével. A műsoron szerepelt még Se­ben István lelkész Napkeleti böl­csek című verses darabja. Gondolatok a könyvtárban A Budapesti Református Teológiai Akadémia Ráday-könyvtárában gyűltünk össze a minap, hogy meghallgassunk egy előadást a könyv­tár történetéről s baráti beszélgetés közben megigyunk egy csésze teát. Könyvtárosok, történetírók, írástudók, a magyar műveltség szerelmesei, akik ott találkoztunk, Vörösmarty nagy versének utolsó sorait éreztük folyton- folyvást, mint egy halk zene alapmotívumát. »Ez jó mulatság, férfimunka volt!« — ezt mondta a nem hallható muzsika, amely a falakból s könyvökből szüntelen áradt. A könyvtár olvasótermében egy ifjú könyvtá­ros, Segesváry Viktor, elmondta a könyvtár históriáját. II. Rákóczi Ferenc nevezetes kan­cellárja, Ráday Pál, a kuruc szabadságharc után a szellemi szabadságharc fegyveréhez folyamodott. Ez a középnemes magyar úr nem messze Pesttől, Pécelen, kastélyában egy könyvtárt hozott létre, a 18. század hires magyar magánkönyvtárainak egyikét, talán a legjobbat, a Ráday-bibliotékát. Azt tovább fej­lesztette fia, Ráday Gedeon. Száz év alatt összegyűjtöttek olyan könyvtárt, amely fényt szórt az egész magyar nyelvterületen. Válo­gatták a könyvelőét. Csak valódi értéket vásá­roltak, külföldit és hazait egyszerre, s nem csupán klasszikusokat, hanem amit a kor ho­zott, a forradalmi s alakító újat is. Értettek hozzá, mozgatni tudták könyvvásárló embe­reiket. Folyóiratokat és újságokat járattak, hogy tájékozódjanak, mi jelenik nieg otthon és a határokon túl. Ezek felvilágosult magya­rok voltak, nem önző s céltalan szórakozó nemesek. Adósságba keveredtek egy-egy könyvvásárlásnál, de nem alkudtak meg, mint napjainkban néhányon, akik ha takarékos­kodni kell, azt a könyvön kezdik. Mennyi erő s alkotó szellem rakta össze ezeket a szép­kötésű könyveket! A Rádayaknak arra is volt gondjuk, hogy a könyvek kötése mesteri szép­míves munka legyen. Ezeket a könyveket olvasta a mi felvilágosodásunk majd minden jelentős személyisége. Kazinczy, Batsányi kölcsönzője volt Rádayéknak. Korábbi ez a jeqy; könyvtár, mint legnagyobb könyvtárunk, a Széchényi Könyvtár. Keletkezése egyszerre két hagyományra mutat: a magyarságéra és a protestántizmuséra. A kettőt tudatosan fonta egybe Ráday Pál, a református egyház első főgondnoka. Száz évvel ezelőtt ezt a könyv­tárt Pécelről Budapestre hozták, országos gyűjtéssel jött össze az összeg, amelyért a református egyház akkor alakuló pesti teoló­giája számára megvette. De száz év óta a könyvtár, s az egész Ráday-gyűjtemény (a gazdag levéltár elsőben) az egyetemes magyar műveltség egyik lelőhelye. Ma dr. Pap László professzor az igazgatója. Elmondhatjuk, hogy élmény volt ott lenni a nemcsak szak­szerűen, de szeretettel és finom ízléssel veze­tett gyűjteményben. A Ráday-téka törzsanya­gához a teológia száz év óta jelentős meny- nyiségű könyvet rakott hozzá. De a régi anyag itt az éltető gyökérzet. A régi Ráday-állvá- nyok is ott vannak, a régi kötés s a Ráday- elv, hogy a könyvtárban ne legyen csonka mű, ma is élő gyakorlat. Öröm járni-kelni e szívvel ápolt szép gyűjteményben■ Emiit a régi vitrinekben egykorú ötvösművészeti re­mekek s mesés szépségű aranyhímzéseik lát­hatók, úrvacsorái kelyhek, tálcák, térítők. Amott irodalmi és tudományos életünk nagy­jainak képei fogadtak, egy-egy metszet, egy- egy dombormű, ódon bútorok, rajtuk régi ma­gyar porcelán. S köröskörül könyvek aranyló seine, kéziratok mélységes csendje, rend és tisztaság s a búvárlás számára illő csend. Szól­nunk kellett itt erről az esti élményről, hisz ez az ügy közös ügyünk. Mi nemcsak a templomban élünk, hanem művelődéstörté­neti gyűjteményeinkben is, egyszerre és azo­nosan, mint tükör és szem, mely visszaveti századok fényét és vizsgálja, mi fényt gyűjt­het ma a múltakéhoz. Erőnk, szerint küzdöt­tünk a ■legnemesbekért, hogy ismét Vörös­marty szavával éljünk. Ez a »tiszta sugár« tart meg minket egyként a reformációban s a nemzetbenl : E T E l< Hűt évszázad magyar versei — mondja négy költeménykötet címe. Az egész magyar költészet: hatalmas antológiá­ban, közel négyezer oldalon, nagyon szép kiállításban, bibliapapíron. Az antológia örök módszer, sikere s érvénye a szemponton mú­lik, amely a válogatást végzi. Itt a szempont a magyar költészet teljes egészének bemuta­tása, más nem lehetett. Irodalmi tudatunk hét évszázad képét festi elénk, sőt tulajdon­képpen egy évezred irodalmát. Mert csak a »Siratóének Magyarországról, miikor a tatá­rok pusztították« származik 1242-ből s a nagy­szerű »Ómagyar Mária-siralom« való 1300-ból, de az első kötet elején, bevezetésként helyet foglaló népköltési gyűjtemény, teljes 160 oldal, hangban, szóban s ritmusban ennél is régibb. Ez hát a magyar vers, mely műveltségünkbe beleszívódva, annak velejét jelenti, biztonsá­gát adja. Aki végiglapozza ezt a roppant gyűjteményt, lehetetlen nem észlelnie egy nemzet érzelmeinek hatalmas áramát. Ez a magyar Ura, ennek vagyunk mindnyájan örö­kösei, soronkénti megvallói, szavaiéi, dúdolói, tanítói és őrzői. Ez a magyar irodalom, ez a magyar bölcselet. Páriák lennénk nélküle. Mennyi szín és mennyi erő, mennyi őszinte­ség és mennyi vállalás, mennyi muzsika s mennyi eszmei szárnyalás. Ez a mi történel­münk. Régi költészetünk matériája még koránt­sem zárult le, állandóan folyik a kutatás, a levéltári sikerek irodalmunk sikerei is: évről évre újabb meg újabb művek kerülnek elő. Ha összehasonlítjuk Horváth János két kiadású antológiáját ezzel, láthatjuk az utóbbi évek feltárta új anyagot, a névtelenek műveit s néhány név szerint ismert régi költőt. S mennyi új szín tolul föl az új válogatással, a szövegek új ráolvasásának eredményekép­pen, S a kuruc versek három csoportja, a bújdasó-ónekek, a szabadságharc dalai és a Rákóczi-szabadságharc utáni Ura termékei, a kesergők. Erről a jelentős népköltészetről el­rajzolt képünk volt még nemrég, ma pedig egyre tágul, egyre színesebb. Az irodalomtör­téneti kutatás néhány új költőt s velük a tel­jesebb társadalmi és nemzeti arcvonásokat rajzolja az ismert képbe. Az antológia első és második kötetében találunk ilyen gazdago­dást. A második kötet Petőfivel végződik, illetve a Petőfi-nyomba lépőjükéi. Az utolsó három vers egy ismeitetlen új költőé, az erdé­lyi Medgyes Lajosé (1817-—1894). A harmadik kötet Arany Jánossal kezdődik s Kassák La­jos hat versével végződik■ Minél közelebb érünk korunkhoz, annál inkább veszít a válo­gatás abból a jellegéből, amely az elején oly szembetűnő: a teljességből. Ez az antológia a teljes magyar költészetet óhajtja reprezen­tálni. Sajnálni való tehát, hogy amint a husza­dik századhoz ér, szempontja bizonytalanná válik. A harmadik kötetben már hiányok észlelhetők, a negyedik kötet elhibázott szem­pontok áldozata lett. Egy nemzeti antológiá­ban a reprezentáns hangnak van csak helye. Azért furcsa, hogy a negyedik kötetben nem egy olyan élő fiatal költő verseivel találko­zunk, aki még várhatott volna erre a helyre, ahonnan nyilván ők szorították ki egész sorát e század magyar költőinek, vagy csökkentet­ték a kötetben szereplő kiváló költők versei­nek számát. A huszadik század magyar lírá­jából például nem lehet kihagyni az erdélyi és csehszlovákiai magyar költőket sem. Re­ményük Sándor egyetemes magyar költészeti érték s itt kimaradt. S hosszú sort lehetne összeállítani költői nevekből és még hosz- szabbat verscímekből, mint amelyek hiány­zanak e nagy összefoglalásból A dicséret mellett, hogy öt irodalomkutatónk ezt a nagy antológiát összeállította, a kínos hiányt is meg kell említeni. Valamint azt is, hogy a jegyzetekben hibáik, még tárgyi tévedések is akadnak. Egészében véve, a rendkívüli szán­dékot kell elismernünk s a nagy erőfeszítés arányait, hogy egy nemzet egész költészetét kézhez vegye az új olvasó a négy formás kis kötetben, Szalatnai Rézsű

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom