Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1955-03-06 / 10. szám

A béke egységre hívó ereje A NÉPEK EGYSÉGE az emberiség történelme folyamán sohasem •nyilatkozott meg úgy, mint most, amikor a béke megvédéséről van szó. Kisebb-nagyobb, rövidebb-hosszabb ideig tartó szövetségek gyakran léte­sültek egyes országok között a történelem folyamán, de ilyen világot át­fogó, a népeket egységes cselekvésre indító mozgalom páratlan az embe­riség múltjában. A IV. magyar békekongresszuson is megszólalt az egész világ béke­akarata, mindenekelőtt a szovjet békebizottság elnökének, Nyikoláj Tyifwnovnak és a kínai békebizottságnak a táviratából, de ez hangzott a kínai, török, csehszlovák, koreai, román, bolgár, osztrák, iráni, nyugat­németországi felszólaló ajkán is. A népek megbarátkozásának és egymás közti szeretetének meglzapó bizonyságai voltak, amikor hazánk nyelvén szólalt meg a koreai, a csehszlovák és a bolgár vendég. Kétezer ember hallgatta mély csendben Paul Robesonnak, a világhírű amerikai békehar­cosnak hangját. Maga nem jöhetett el, magnetofon-szalag hozta el közénk az üdvözletét: »Szeretet minden embertársunknak, szeretet a világ min­den dolgozójának, szeretet minden jóakaratú embernek a földön!« Meg­hatva, könnyes szemmel hallgatták a jelenlevők Paul Robesont, amint magyar nyelven énékelt egy békedalt, Kodály Toborzóját és a »Ha­zám, hazám« áriát, megérezve, hogy e hang elhozta közénk és a kongresz- szuson jelenlevővé tette ezt a becsületes, nagy embert. A népek közös ér­zése és közös harca szólalt meg magyar költő és magyar színművésznő tol­mácsolásában Nazim Hikmet török költő »Halott kislány« című japán tár­gyú versében, amelyben megrázó erővel vádolta az atombomba megszál­lottjait. Újból bebizonyosodott, hogy a béke és a népek közötti barátság nyelvén, egy nyelven beszél kilencszázmillió ember s velük együtt azoknak a fiai is, ahol ma még csak sok veszély között lehet küzdeni a békéért, de ahol az igazság ügye mégis feltartóztathatatlanul halad előre. A né­pek egységének szilárd reménységét így fejezte ki Szabolcsi Bence idé­zésében egy régi kínai dal: »A népek, a népek testvérré válnak egy na­pon, és megfojtják a háborút!« HAZÁNK EGYSÉGÉNEK bizonyságai szinte végtelen sorban árad­tak a IV. magyar békekongresszuson. Erős, edzett bányászok, nagy sike­reket elért kohászók, fiatal és kenyerük javát már »megtermelt« parasz­tok, háziasszonyok, tudósok, írók, költők, színészek álltak az emelvényre s leírt szöveg nélkül, papírlapok nélkül beszéltek forrón, nyílt, őszinte szavakkal, önmagukat, hazaszeretetüket, békevágyukat adva. Ügy beszél­tek, ahogy a szívük diktálta, ahogy átélték a második világháború szen­vedéseit, de ahogy szeretik az életet, családjukat, egyre erősödő és szé­pülő drága hazánkat. Ennek a szeretete úgy sugárzott szavaikból, szemük fényéből, hogy mindenki, aki részt vett a IV. magyar békekongresszu­son, tanúsíthatja: a béke ügye a legszilárdabb egységet teremtette Magyarországon, mégpedig példátlanul erős és megdönthetetlen egységet! AZ EGYHAZAK EGYSÉGE jutott kifejezésre a különböző egyházak képviselőinek felszólalásaiban. Ez nem valami színtelenül azonos hangot jelent. Természetesen más-más oldalról, különböző teológiai alapról és egyházi légkörből, a saját egyházuk hű fiaiként szólaltak meg az egyhá­zak képviselői. De a közös Szentírásnak az örökkévaló fundamentumán állva, ugyanannak az élő Istennek a parancsát véve, a »Békesség Feje­delmének« a szolgálatában járva, egybecsendült a szavuk, amikor az em­beriség életéért érzett felelősségük szólalt meg. A mi evangélikus egyhá­zunk részéről Káldy Zoltán pécsi esperes fejezte ki egységünket népünk­kel a béke megőrzéséért vívott küzdelemben. A béke ügyének egységre hívó ereje nyilvánul meg abban, hogy közös állásfoglalásban tömöríti az egyházakat a nagy cél érdekében; hazánk és az egész emberiség jövendő­jének és békéjének biztosításában. Népünk normális egységének kialakí­tásában az egyházak Isten szavával kárhoztatják a népek békés együtt­élésének minden akadályát és mutatják az utat Isten békeakaratának kö­vetésére. AZ ÉLET EGYSÉGÉT, életünknek a világkérdésekkel való össze­függését hirdette felejthetetenül a IV. magyar békekongresszus. A kong­resszus felhívásának szavaival élve: »Minden nemzetközi vitás kérdés minket is érint, — aíkár Nyugat-Németországról, akár az atombombáról, akár Tajvanról van szó.« Az emberek megérzik most, hogy a béke ismét veszélyben forog. De megérzik és felismerik azt is, hogy nekik személy szerint is tenniök kell valamit, mert személy szerint érdekeltek a világ sorsának alakulásában. Megható látvány volt egy édesanya, aki kétéves kislányával lépett fel az emelvényre s anyai szívéneik minden szereteté- vel mondotta gyermekére mutatva: »Azt akarom, hogy egészséges, boldog, szabad ember legyen majd belőle, hogy csak a történelemkönyvből is­merje majd meg a harcokat, a véres háborút.« Ugyanakkor keményre fordult a szó az ajkán s kijelentette, hogy minden áldozatra kész, gyer­meke megvédésének érdekében. Ez az édesanya nincs mag. ..::n. Hozzá hasonlóan gondolkoznak százmilliók, akik mind vallják, hogy a béke fenn­tartása valamennyiünkön múlik, egy-egy ember személyes állásfoglalá­sán, és a sok kicsiny erő egész világra kiterjedő s minden békeszerető embert egyesítő összefogásán. A mi sorsunk egybeforrott a világ sorsával. Egységes az élet, csak egyesülten vódheijük meg! CÉLJAINK EGYSÉGE mindnyájunk előtt világos: nem nyugszunk bele a német katonai szellem feltámasztásába, nem nyugszunk bele az atomháború szörnyű pusztításának és rombolásának gondolatába. Tarpa és Szécsény községből jött dolgozó parasztok felelevenítették a Rákóczi­kor küzdelmeinek emlékét a német hódító törekvésekkel szemben. A zsidó főrabbi a német fasizmus mártírjainak emlékére fogadta meg a zsidóság nevében, hogy soha nem lesznek hűtlenek az áldozatokhoz. A második világháború szomorú emlékei tárultak fel férfiak és nők meg­döbbentő szenvedéseiből. Koreában járt magyar orvos beszélt a napalm­támadásokról. Az egymásután pergő vádakból egyre lüktetőbben hang­zott: nem engedjük, megakadályozzuk a háborút! Eletet akarunk, békét akarunk! Ezt bizonyították mindazok a békealbumok, béketarisznyák, száz és százezer aláírást magukba foglaló kötegák, munkahőstettek, amelyek hirdetik, hogy ebben az országban üzemekben, falvakban, íróasztaloknál mindennapi tettekkel küzdenek milliók a békéért, az életért, hazánk és az emberiség jövendőjéért. Ezeknek a mindennapos béke-hőstetteknek és a békét 'kívánó emberek millióinak az összefogott erejére, a béke ügyé­nek igazságára és hatalmára épül fel az a szilárd meggyőződés, amely vallja: a béke legyőzi a háborút! A békéért, az életért, hazánk és az emberiség jövendőjéért szállnak imádságok a templomokban és a csendes családi otthonokban. Ezért a szent célért való munkára hívják fel a prédikációk a híveket. Ezért a szent célért állanak ott a magyar keresztyén egyházak népünk és a bé­kéért küzdő emberiség oldalán. így hat át mindent a béke egységre hívó ereje. Dr. Ottlyk Ernő 0 Lutheránus Világszövetség Végrehajtó Bizottságának ülése és az osztrák evangélikus hét Püspökeink részt vettek a A Lutheránus Világszövetség Végrehajtó Bizott­sága egyhetes tanácskozást tartott Bécsben. A végre­hajtóbizottsági üléssel kapcsolatban osztrák evangé­likus hetet rendeztek, mely megmozgatta az egész ausztriai evangélikusságot és különösen annak bécsi gyülekezeteit. A körülbelül négyszázezemyi osztrák evangélikus egyház zöme, több mint 130 ezer evangé­likus Bécsben lakik. Az osztrák evangélikus egyház püspöke: Dr. Gerhardt May, egyben a Lutheránus Vi­lágszövetség egyik alelnöke is. Az osztrák egyház egyébként a püspök elnöklete mellett öt szuperinten- denciára oszlik. A bécsi szuperintendens: Dr. Georg Traar rendezte az evangélikus hetet. A Lutheránus Világszövetség vezetői történelmi jelentőségű­nek nevezték a mostani bécsi ülést, mert azon valamennyi szomszéd egyház képviseltette magát. A Világszövetség ilyen mértékben fennállása óta nem tudott találkozni ezekkel a tag­egyházakkal. De egyáltalában nem történt még meg az sem, hogy a bécsi ülésen résztvevő tagegyházak ilyen teljes test­véri találkozón tudtak volna összegyűlni. Bécsben a Lengyel Evangélikus Egyházat Karol Kotula püspök és Dr. Viktor Niemczyk, a teológia dé­kánja, a Szlovák Evangélikus Egy­házat Dr. Ján Chabada egyetemes püspök, Ludovit Katina püspök és Dr. Ján Michalko, a teológia dé­kánja, a csehszlovákiai sziléziai evangélikus egyházat Jiri Czymo- rek szuperintendens, a Magyaror­szági Evangélikus Egyházat D. Dr. Vető Lajos és D. Dezséry László püspök, a romániai Szász Evangé­likus Egyházat D. Dr. Friedrich Müller püspök, a jugoszláviai evan­gélikus egyházakat Kari Kovac es­peres, Edgar Popip esperes Vladimir Veres és Juro Strubaric lelkész, az olaszországi evangélikus egyházat Friedrich Wabnitz esperes képvi­selte. Jeten volt a Lutheránus Világszö­vetség egész vezetősége és Végre­hajtó Bizottsága, élén Dr. Hans Lilje elnökkel és Dr. Franklin Clark Fry, Johannes Smemo, Dr. Gerhardt May alelnökökkel. A Lutheránus Világszövetség és az osztrák egyház igen gazdag prog­ramot dolgozott ki a február 13—20. közötti hétre. A • gyűlés- és ünnep­ségsorozatot február 13-án ünnepé­lyes megnyitó istentisztelettel kezd­ték. Az ú. n. városi.templomban Lilje püspök prédikált. Négy másik evan­gélikus templomban is a Világszö­vetség vezetői prédikáltak, így Dr. Meiser bajor püspök, Dr. Mal- meström svéd püspök, D. van He est holland egyházi elnök Dr. Bolewski világszövetségi osztályvezető. A Vi­lágszövetség gyűléseit a bácsi tarto­mányi parlamentben tartották. A megnyitó áhítatot Dr. Fry new- yorki püspök tartotta, majd Dr. Lilje püspök tartott beszámolót a Világszövetség munkájáról. Ugyan­ezen a napon D. Régin Premier dán teológiai tanár tartott előadást és az egyik bécsi mozgószínházban be­mutatták az új Luther-filmet. A Végrehajtó Bizottság naoonta ülése­zett és különösen a teológiai osztály, a világsegély osztály, a sajtóosztály, a missziói osztály és a latm-ameriteai missziói osztály jelentéseit tárgyal­ták. A Végrehajtó Bizottság előkészí­tette az 1957-ben tartandó kö­vetkező Lutheránus Világgyűlést. Megszabták a témát, melynek címét végleges fogalmazásban egy most nyáron tartandó szűk­körű teológiai tanulmányi bi­zottság fogja megszabni. A téma egyébként azt a kérdést veti fel, hogy a Krisztusban szerzett evan­géliumi szabadságunk hogyan vezet egységre. A Lutheránus Világszövetség, következő nagy­gyűlését — mint már azt több­ször megírtuk — az Amerikai Egyesült Államokban tartják, valószínűleg Minneapolisban, 1957. augusztusában. bécsi egyházi eseményeken A Lutheránus Világszövetségben már régebben az a szokás alakult ki, hogy a végrehajtóbizattsági ülés színhelyét mindig úgy választják ki, hogy lassanként a világ minden tája sorra kerüljön. A Végrehajtó Bi­zottság ülésének színhelye körüli szomszéd egyházakat ilyenkor meghívják az ülésekre s ez elősegíti a Luthe­ránus Világszövetség közvetlen érintkezését a tagegy­házakkal. A Végrehajtó Bizottság legutóbb Norvégiá­ban, Trondjheimben ülésezett, múlt év nyarán. Ekkor főként a skandináv, német és angol egyházakat hívták meg. A bécsi gyűlésre elsősorban a kelet-európai egy­házak vezetőit hívták meg. ház életéről Kotula püspöktől, a szlovák egyház életéről Michalko dékántól, a sziléziai egyház életé­ről Czymoreik szuperintendenstől, a romániai szász egyház életéről Mül­ler püspöktől, a jugoszláviai egyhá­zak életéről pedig Wabnitz esperes­től. Ezen a sajtófogadáson meggyőzően tárult fel a népi demokráciák evangélikus egyhá­zainak virágzó élete, alkotó mun­kája és igen örvendetesen az a mély teológiai egyetértés is, mely ezek között az egyházak között fennáll. A sajtófogadáson Dr. Lilje püs­pök erősen hangsúlyozta a bécsi ta­lálkozó történelmi jelentőségét és megállapította, hogy a kelet-európai népi demokráciáikban élő egyházaik élő egyházak, melyek a maguk he­lyén gyümölcsözően töltik be szolgá­latukat. Kifejezte, a Lutheránus Vi­lágszövetség elismerését és örömét afelett, hogy ezek az egyházak mind képviseltették magúikat a Vég­rehajtó Bizottság bécsi ülésén. A sajtófogadás igen szívélyes alap­hangját Dr. Gerhardt May bécsi püspök adta meg azzal, hogy a ke­let-európai országokkal való szemé­lyes kapcsolatait tárta fel. Édes­anyja Magyarországon született, nagyapja Magyarországon dolgozott, ő.maga pedig Jugoszláviában lel- készkedett ifjú éveiben. Emlegette) hogy ezeknek az egyházaknak több vezetője tanult egykor a bécsi Teo­lógiai Fakultáson. A sajtófogadás barátságos légkörben folyt le. A Végrehajtó Bizottság ülésein, melyeket a szomszéd egyházakkal való tanácskozásra fordított, magyar részről ismét D. Dr. Vető Lajos püspök beszélt. Beszédében erősen hangsúlyozta a Magyarországi Evangélikus Egyház készségét arra, hogy a Lutheránus Világszövetség ta­nulmányi munkájába bekapcso­lódjék, valamint hangsúlyozta azt is, hogy a Világszövetség ré­széről további fontos lépéseket kell tenni abban az irányban, hogy ezek az egyházak, melyek most Bécsben képviseltetik ma­gukat, rendszeres tájékoztatást kapjanak a Világszövetség mun­kájáról. Később, a Világszövet­ség vezetőivel történt több ta­nácskozáson püspökeink és a Világszövetség vezetői ezeket a kérdéseket ismét megvitatták és több jelentős megállapodásra ju­tottak a további gyümölcsözőbb együttműködés előmozdítása ér­dekében. Püspökeink hosszabb nyilatkoza­tot adtak az osztrák római kato­likus sajtószolgálatnak is a »Kath- press« főszerkesztője és egyik szer­kesztője részéről felvetett kérdéseik alapján. A számos tanácskozás és baráti be­szélgetés, melyre ez a bécsi hét al­kalmat adott, megerősítette a kelet-európai evangélikus egyházak kapcsola­tait és ezen egyházak kapcsola­tait a Lutheránus Világszövest- séggel. Püspökeink február 22-én érkez­tek haza Magyarországra. Az üléssel kapcsolatos bécsi ün­nepségek közül kiemelkedett a nagy zeneteremben tartott esti ünepély, melyen orgona- és énekkari hang­verseny keretében Dr. Lilje püspök a hitből való szabadság kérdéseiről tartott előadást. Dr. May osztrák püspök tartott szép bevezetőt, a gyű­lésen felszólalt Dr. Fry new-yorki püspök és Smemo norvég érsek, va­lamint Dr. Lund-Quist, a Világszö­vetség végrehajtó-titkára. Dr. Méi- ser bajor püspök imádságával feje­ződött be az ünnepség. Február 17-én az Osztrák Evangélikus Egyház nagy ünnepi ebédje volt a Pallavicini-pa- lotában, este pedig a Burg-beli Viga­dóban volt hangverseny és a bécsi gyülekezetek fogadása. A hét folyamán különböző alkal­makon sok jelentős előadás hang­zott el. így a Teológiai Fakultáson D. Sommerlath lipcsei professzor tartott előadást Luther mai jelentő­ségéről. Nagy lelfcészkonferenciát is tartottak Bécsben, melyen több elő­adás hangzott el és a külföldieknek, valamint a nagyközönségnék tartott előadásokban beszámoltak az oszt­rák evangélikus egyház történetéről. Ez a beszámoló az Osztrák Protes­tánsok Egyháztörténeti Társaságá­nak megalapítása 75 esztendős év­fordulója alkalmából hangzott el. A bécsi' ülésen jelen volt szom­széd egyházak vezetői számára a fenti programokon kívül' a Világszö­vetség külön találkozót rendezett február 14-én közebéd formájában, melyet nagyszabású sajtófogadás kö­vetett, valamint kifejezetten ezen egyházi képviselők számára rendez­tek február 17-én egy végrehajtó­bizottsági beszámoló gyűlést, melyen ezek az egyháziak beszámoltak éle­tükről és hozzászóltak a Világszö­vetség munkájához. Egy következő hasonló ülésen viszont a Világszö­vetség vezetői, köztük a Világszö­vetség osztályvezetői, tájékoztatták a szomsziéd egyházak vezetőit á Vi­lágszövetség rendszeres munkájá­ról és jövendő terveiről. A sajtófogadáson egyházunk ré­széről D. Dr. Vető Lajos püspök beszélt. Ismertette egyházunk helyzetét, munkáját és intézmé­nyeit. Kiemelte, hogy a magyar- országi evangélikus egyház za­vartalanul, folyamatosan, az egyházi élet és szolgálat egész területére kiterjedő tevékenysé­get fejt ki. Kifejezte örömét a felett, hogy a bécsi találkozón a kelet-európai egyházak vala­mennyien megjelentek és hangsúlyozta, hogy ezeknek a ta­lálkozóknak a jelentősége nagy az egész világlutheránizmus szempontjából. Dr. Vető püspök hangsúlyozta, hogy a Magyar­országi Evangélikus Egyház minden jelentős nemzetközi, fe- lekezetközi és evangélikus egy­házi gyűlésen képviselteti magát és áldozatkészen szolgál az egy­házak közötti testvériség és megértés előmozdítása, valamint a nemzetközi feszültség enyhí­tése érdekében. Vető püspök ezenkívül több hozzáintézett kér­désre is válaszolt. Nyilatkoza­tainak az osztrák sajtó nagy fi­gyelmet szentelt. A több mint ötven Ausztriából és más államokból jött újságíró ezen­kívül fontos nyilatkozatokat hallott ezen a sajtófogadáson a lengyel egy­„Ha pedig az ürüli látja a fegyvert jfini s nem fújja meg a trombitát és a nép nem kap intést, és eljő a fegyver s utélér közülük valamely lelket, ennek vérét az őrállé kezéből kérem elő“ as

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom