Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1954-07-18 / 29. szám

2 EVANGÉLIKUS ELET Lelkész-szentelés Zrínyi katonáinak földjén »'ttlftfg 1954. Július 18. Szentháromság után 5. vasárnap »»Isten bizonyságtevésre hív-« Csel 4, 32—37. — Lk 8, 16—18 A falusi nép néha még mindig ba- , bonásan keresi az események közötti összefüggéseket. Somogy me­gyében, a déli határmenti Porrog- szon ükirály környékén a néphiedelem azt tartja, hogy a püspöklátogatás zivatart von maga után. Ez a hiede­lem pedig onnas\ered, hogy 1847-ben, mikor Haubner Máté — a 48-as for­radalom oldalán küzdő és később ha­zafias magatartása miatt kufsteini várfogsággal -jutalmazott-« püspök — felszentelte az újonnan épített szent- királyi templomot, az éjszaka folya­mán oly hatalmas zivatar és szélvi­har dühöngött, hogy a templo&ito- rony keresztjét is ledöntötte. A temp­lomtetőre zuhanó két mázsás ková­csolt vaskereszt a tetőzetet alaposan bezúzta. Mindmáig emlékezik a falu népe erre az esetre. Július 10-érí, szombaton, mikor De- zséry László püspök Sólyom Jenő professzorral és Benczúr László püspöki titkárral Porrogszentkirály- ra érkezett, hogy másnap a délelőtti istentiszteleten lelkésszé szentelje a gyülekezet szülöttét, Varga Árpád most végzett teológust, nem esett jég­eső. Vasárnap júliusi pompájában ra­gyogott a nap az aratásra váró ga- bonaföldekre. Fje szép nap virradt a gyülekezet ^ népére is. Mint mezei virágok a fény felé, úgy fordult a gyülekezet apraja.-naigyja figyelmével Isten igé­je felé, amely testvéri közvetlenség­gel, erőteljesen és egészen a mai em­berihez szólt a püspök igehirdetéséből. A vasárnap epistolája: Gál 5, 13—14. versei alapján arról a véren-szerzett szabadságról szólt, amelyet Jézus Krisztus szerzett az ember számára a kereszten, s amelyet drága evangé­liumként kell hirdetnie a most fel­szentelt fiatal lelkésznek is. Figyel­meztetett arra, hogy ez a szabadság nem lehet ürügy a testnek az önzésre, hanem a felebarát javát az egész nép boldogulását és felemelkedését, az emberiség építő munkájának a bé­kéjét kell szolgálnia szeretetben. Varga Árpád, a fiatal lelkész az ol­tár előtt térdelve bibliára tett kézzel mondta el a lelkészi esküt. Az eskü után az oltár előtt álló püspök, a teo­lógiád akadémia professzora, a püs­pöki titkár, valamint a helyi és kör­nyező gyülekezetek lelkészei: Lágler Béla, Szomjas Károly, Bandi István, Szekeres Elemér, Hegyháti János ke­züket fejére téve énekelték el az ősi: Confirma Deus-t. Ez az egyetlen egy­házi szertartásunk, amelynek kereté­ben latin nyelvű szöveget is ének- lünk: Tedd hatékonnyá Uram aft" a murikádat, amely elvégeztetett szent hegyeden Jeruzsálemben ... A z első padokban ült a fiatal lel- kész özvegy édesanyja, testvérei és rokonai. A gyülekezet áhítatosan figyelt. Első ízben láttak lelkész-szen­telést. A szép, klasszicista stílusban épült és a háború után belülről meg-1 újított templom széles karzata is tömve. A késve érkezők mór csak a bejáratnád kaphattak állóhelyet. Porrogszentkirály ősi gyülekezet, valószínűleg még a reformáció korá­ban létesült, noha első lelkészének neve nem ismeretes. Ezt írja Mester­házi Sándor »A somogyi ágostai hit­vallású evangélikus egyházmegye története« c. 1932-ben megjelent gon­dosan megírt kis munkájában. (Só­lyom professzor, nem hiába az egy­háztörténetet adja elő akadémiánkon, még lefelé menet a gépkocsiban is­mertette a könyvecskét.) Az 1200 lel­ket számláló gyülekezet őseinek jó része Zrínyi vitéze volt. Most is őr­hely Porrogszentkirály — amint Lág­ler Béla lelkész üdvözlő szavaiban megemlítette. A haza és az egyház őrhelye egyaránt. Később evangéli­kus vendek is telepedtek meg Szent­királyon a Dráva túlsó partjáról. Erre utal Fiiszár János felügyelőhe- iyettes neve is. Ö köszöntötte a püs­pököt az egyháztanács élén, mikor szombat este megérkeztünk. Azt emelte ki, mennyire örül a gyülekezet most mezei munkában erősen elfog­lalt népe, hogy abban a falusi gyüle­kezetben szenteli lelkésszé Varga Ár­pádot, amelyben felnevelkedett. So­mogy megye ízes tájnyslvén szóltak mindnyájan. Megfigyeltem, mennyire átvette ennek a népnek nyelvét a négygyermekes fiatal papnő is, pedig a fővárosból került le falura. Azt is megfigyelhettem nála, hogy milyen közel kerül a néphez az, aki hivatás- tudattal él közöttük. A gyülekezet lelkészéről Lágler Bé- ^ Iáról csak annyit, hogy hűséges, mai időkben is helyt álló lelkipász­tora gyülekezetének. Lelkipásztori munkája mellett arra is jutott ideje, hogy 20 év alatt 420 kitűnő gyümölcs­fát ültessen, Ö ültette azokat a tíz méter magasra nőtt ezüstfenyőket is, melyek nemcsak fényképfelvételeink számára, hanem a tágas szép papiak­nak is jó hátteret biztosítottak. Van egy szomorúsága is. Hosszasan be­szélgettünk róla este az asztalnál. 1952-ben 1 keresztelést és 15 teme­tést, ebben az évben pedig 5 keresz­telőit és 16 temetést jegyzett be a gyülekezet anyakönyvébe... A dél­előtti ige jutott eszembe: »... csak­hogy a szabadság ürügy ne legyen a testnek, sőt szeretettel szolgáljátok egymásnak«. Délután Benczúr László püspöki titkár tartott igehirdetést. Majd a szomszédos Csurgó templomát tekin­tette meg a püspök Szekeres Elemér lelkésszel. Csurgó Porrogszentkirály filiája volt, nemrégen önállósult. F ste 6 órakor a gyékényes! gyüleke- ■Lizet harangjai szólaltak meg. A gyülekezet kinn a templomkapuban fogadta a püspököt, akit az egyházta­nács nevében Nagy János gondnok üdvözölt, az asszonyok nevében Ri- tecz Jánosné, a gyermekek nevében pedig Nagy Bözsike nyújtott át virág­csokrot. Dezséry püspök igehirdetése Után iktatta be Bandi István lelkész a gyülekezet újonnan megválasztott felügyelőjét, Bogár Istvánt. »»Ebben a határmenti községben a mi gyüleke­zetünknek is rettenetes tapasztalatai voltak arról, hogy mit jelent a há­ború és most is tudatában vagyunk annak, hogy mit jelenthetne egy új háború. Ezért külön is hálásak va­gyunk püspök úrnak azért, hogy ha­zánk és az emberiség békéjének a munkálásából kiveszi részét és mind­nyájunkat segít és bátorít, hogy eb­ben a munkában egész evangélikus egyházunk helytállhasson.« Ezekkel a szavakkal búcsúzott Bándl ‘István lelkész a gyékényesi gyülekezet ne­vében. XT éső éjszaka borult a tájra, mikor Budapest felé tartottunk. A gép­kocsi fényszórója vigyázta az utat. A lelkészszentelés énekének dallamát dúdoltam magamban és visszagon­doltam a másfél nap eseményeire: a felszentelt fiatal lelkészre, a határ- menti kis evangélikus gyülekezetre, az aratásra váró gabonaföldekre. Confirma Deus . .. tedd erőssé ben­nünk, érvényessé és hathatóssá kö­zöttünk, Uram, azt a munkádat, amely elvégeztetett a Te szent hegye­den, Jeruzsálemben... A dráma — hatalmas erő a lélek formálásá­ban. Magyar népünk történetében nem egyszer volt már nagy szerepe nemcsak olyan világra szóló remek­műveknek, mint Katona Bánk bánja, hanem egyszerű vándorszínészek hősies nemzetnevelő munkájának is. A napjainkban végbemenő kultúr- forradalomnak egyik igen jelentős tényezője a színházak munkája. Nincs ma olyan színház Magyaror­szágon, amelyik ne játszana zsúfolt nézőtér előtt. Budapest mellett hét vidéki városnak van állandó szín­háza, a Falu Színház pedig több társulattal járja az országot és két­millió néző előtt mutatta már be a klasszikus és mai színmű irodalom legjavát. A közelmúltban megren­dezett »Magyar dráma hete« ennek az értékes munkának a megbecsü­lése, mondhatnánk jutalomjátéka volt. Egy héten keresztül a vidéki színházak mutatták be munkájukat és vele együtt az új magyar dráma és színjátszás legjavát. Ez az esz­tendő nagy haladást hozott, mert a bemutatott és előadott darabok nagy része mai magyar szerzők műve és mostani életünkkel foglal­kozik. Nem is akárhogyan, hanem olyan módon, hogy a nézőtér a saját életét látja és hallja, vele él a da­rabbal és a sikert szűnni nem akaró tapsaival pecsételi meg. A régi közmondás így szó!: Ha bé­két akarsz, készülj a háborúra. — Mondjuk ezentúl inkább: Ha békét akarsz, munkára fel! Jókai Mór Kisebb harmóniumot vennék. Pest­újhely, Török-u. 35. Szittyáné. Egyházfenntartói járulékszedőt (pénzbeszedőt keres a Budavári egy­házközség. Érdeklődés a lelkészi hi­vatalban. Budapest, I., Táncsics Mi- hály-.u. 28. Telefon: 360—747. Házimunkára munkaerőket keres az Evangélikus Diakóniai Osztály, Budapest. VIII., Üllőd-út 24. Jelent­kezés a délelőtti órákban. RADIOS FÉLÓRA Július 18-án délelőtt fél 9 órakor evangélikus vallásos félórát közve­tít a Petöfi-rádió. Prédikál Káldy Zoltán pécsi lelkész. RAKOSHEGY — PÉCEL — ISASZEG A gyülekezet ez idén is megtartotta szokásos gyülekezeti napját Isasze- gen. Július 11-én délelőtt erdei isten­tisztelet után »»Elhívásunk és földi hi­vatásunk« összefoglaló témával ven­déglelkészek és Békés József helyi lelkész tartottak előadásokat. csongrad-szolnoki EGYHÁZMEGYE A lelkészi munkaközösség július 2-án ülésezett Hódmezővásárhelyen. Űrvacsorát osztott Benkóczy Dániel szegedi lelkész. Egyháztagság, egy- hózfenntartó tagság, egyházfegyelem — címen Zalán Pál csanádalbex’ti lelkész, Az egyház politikai felelős­sége — elmen Kálmán Lajos n-agymá- gócsi lelkész tartott előadást. Pová- zsay Mihály segédlelkész a III. párt­kongresszuson elhangzott beszédeket értékelte egyházi szempontból. Uzon László szolnoki lelkész előterjesztésé­ben a következő vasárnapra készül­tek fel'a lelkészek. Szlovák Pál espe- resi, Jeszenszky Tibor pedig sajtó- megbízott-lellkészi beszámolót tartott. HAJDÜ-SZABOLCSI EGYHÁZMEGYE A lelkészi munkaközösség június 23—24-én Nyíregyházán ülést tar­tott. Megyer Lajos esperes áhitata után Endreffy Zoltán »»Luther taní­tása a két birodalomról« címen. As- bóth Lajos »»Egyháztaigság, egyház- fenntartó tagság, egyházfegyelem« cí­men, Fábry István »»Isten országa és keresztyén etika« címen tartott elő­adást. Minden előadást beható eszme­csere követett. A tárgysorozaton sze­repelt az időszerű egyházi kérdések megbeszélése is. Az értekezlet máso­dik napján reggel Smid Lehel osz­totta ki a lelkészeknek az Úrvacso­rát. Solymár András komádi lelkész a gyülekezetben végzett istentiszte­letet. Az értekezletet Zsigmondy Ár­pád záróáhítata fejezte be. BEZI A templom felszentelésének emlé­kére a gyülekezet ifjúsága vallásos estet rendezett a lelkészlak udvarán. Többek között előadták Sághy Jenő: Hazatérés c. játékát. A vallásos est offertóriumát a templom renoválá­sára fordítják. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS A Lelkipásztor — az evangélikus lelkészek szakfolyóirata — példány­számának emelése folytán lehető­ség nyílik arra, hegy a kiadóhivatal újabb előfizetéseket is felvegyen. Felhívjuk erre a lelkészek figyel­mét. Megrendelhetik a lapot a gyü­lekezeti munkákban segédkező, vagy érdeklődő egyháztagok ts. A Lelkipásztor minden hónap 10-én, 48 oldalon jelenik meg. Tar­talmát az Evangélikus Életben rendszeresen ismertetjük. Előfizetési díja: egy évre 84 forint, félévre 42 forint, egy hónapra 7 forint. Meg­rendelhető: Lelkipásztor kiadóhi­vatala, Budapest, VIII., Puskin-u. 12. Csekkszámlaszám: 220—507. NYÍREGYHÁZA Az egyházközség új presbitériu­mot és képviselőtestületet választott. Az új presbitérium és képviselőtes­tületi tagok beiktatása május hó 30-án ünnepi istentisztelet és köz­gyűlés keretében történt. Megycr Lajos a Hajdú-Szabolcsi egyházme­gye esperese végezte a beiktatás szer­tartását, melynek keretében az egy­ház-község több mint 200 presbitere és képviselőtestületi tagja járult az Úrvacsorához az eskütétel letétele előtt. A beiktatás előtt előkészítő kon­ferencia volt, amelyen Joób Oliver igazgató-lelkész és Megyer Lajos esperes tartottak előadást. Ebben az évben is több mint 200 konfirmandus járult először az Úr­vacsorához. A konfirmációt meg­előző napon tartott konfirmációi vizsga alkalmával Rőzsc István lel­kész és Balczár István felügyelő rá­mutattak arra a nagy munkára, amit a konfirmandusok előkészítése jelentett. Tanyán és városban 9 kü­lönböző csoportban történt a konfir­mandusok tanítása. A gyülekezet: a me-gkonfirmált ifjúságot a konfirmáció után június 27-én szeretetvendégségre gyűjtötte össze. 160 konfirmandus vett részt a szeretetvendégségen, amelyen Endreffy Zoltán lelkész tartott elő­adást a gyermekeknek. Ugyanazon a napon a volt -konfir­mációi jubileumi ünnepély, amelyen az ezelőtt 10—25—50 évvel konfir­máltak találkoztak s járultak újra az Úr szent vacsorájához. Az ünne­pélyen az' idei konf irmandusok is részt vettek s a jubiláns konfirman­dusokkal együtt bizonyságot tettek arról, mit jelentett számukra a kon­firmáció? Az ünnepélyt Baiczó And­rás lelkész imádsága nyitotta meg, Joób Olivér lelkész tartott előadást régi egyház — új egyház címen. TORDAS Június 20-án gyülekezeti est volt. Közreműködött Sokoray Zsolt, hege­dűművész. SZÜLETÉS Joób Olivér nyíregyházi lelkész­nek és feleségének, Kromprecher Ju­ditnak István Tibor nevű, hatodik gyermekük született. BERZSENYI ÉS SZÜLŐFÖLDJE N1KLÁN, igy szól a hír, nemso­kára múzeummá alakítják át a Ber­zsenyi-kúriát. Berzsenyi Dániel e somogyi faluban élt egyfolytában huszonnyolc évig. pontosan ISOS-tól 1836-ig, haláláig. Ott is van elte­metve. A házat éppúgy rendbe kell hozni, miként a sírt és a sírkövet, hogy néznivalók legyenek. Nem le­het szebb hírt közölni ennél, ha a magyar szellem dolgairól besiélünk e vasárnapi órán. Majd ötnegyed századdal halála után otthonná vá­lik mind, ami kézzelfogható emlék marad a költő után, otthonná, amelyben élénkebben lehet emlé­kezni, majdnem úgy, mintha be­szédbe elegyednénk a halhatatlan­nal. Mondhatnád közbevetően, hogy szólhatunk mi Berzsenyivel a nilc- lai ház nélkül is, hisz ott vannak a költeményei, csak ki kell nyitni a könyvet s a verssorok tüstént felénk csapnak. De a múzeum serkentő hely, a versnek is ízt és erőt ad, hitelesíti az életművet. Ezek a csöpp múzeumok hiányoznak hazánkban. A kis házak, ahol a nagy nemzet­nevelők éltek. Már kész a kép ben­nünk: egymás után lépdelnek az emberek a költő házába, amelytől éppúgy megittasulhat a patrióta, mint a jó bortól. A gondolat és érzelem, melyet egyszer, váratlanul, felfedezünk s azonosítjuk régi ész­leletünkkel, gyullaszt és hevít ter­mészete igazságával. Régi igazság, hogy az fogja meg az embert legin­kább, amire maga jön rá. KI OLVAS MA Berzsenyi-verse­ket? Akárha azt kérdezném, ki ol­vassa Vörösmarlyt? »Hervad már ligetünk, díszei hullanak« vagy az, hogy »Isten! Kit a bölcs lángesze fel nem ér«: diák-emlékezetünkből csengenek vissza, értelmüktől majd­nem függetlenül. Magyar költő volt és Európa költője egyszerre. Tizen­kétmillió maavarnak fel kell oldania a sommás tételeket nemzeti irodal­munkról, egyenként meg kell ismer­nünk a nagy alkotásokat, költemé­nyeket és prózát, drámát és tanul­mányt, amelyekben a nemzet éppoly erővel él, mint az élők a szülőföl­dön. Saját gazdagságunkra akkor jövünk rá, ha soká más nemzetek irodalmában barangoltunk s nem olvastunk magyar írót. Berzsenyire tizenöt évvel ezelőtt Németh László hívta fel a figyelmünket remek könyvével. Most egy kis kötet jelent meg válogatott versei gyűjtemé­nyével, főleg az iskolás ifjúság igé­nyeire gondolva. De költészetünk friss és teljes átvétele dolgában örökre iskolások vagyunk mind, a ma élő nemzedék tagjai. Értelmünk­kel és tapasztalatunkkal összefüg­gően kell .-magunkévá tennünk a magyar líra lényeges alkotásait, ha magyarokként óhajtjuk e világon emberi dolgainkat intézni. Minden­kinek, hogy Móricz Zsígmond sza­vait idézzem Berzsenyi-élményével kapcsolatban, úgy kell »gyermeki fővel s szívvel egek dörgésébe emel­ni a magyar lélek hangjait«. AKKOR MAR, amikor Niklára került, Berzsenyi kész költő, távol attól a zárkózott, morc, kicsi, vas­kos, fekete földbirtokostól, aki Kis Jánosnak, a dömöki evangélikus lelkésznek bátorító szavaira a fiók­ba dugott verseket előhúzta. Ott élt a faluban, messze attól a fővárostól, ahol az írók Virág Benedek budai la­kása körül gyülekeztek. Földbirtokos volt, de igaza van Móricz Zsigmond- nak, amikor Németh László könyvé­ről írott cikkében azt firtatta, hány holdja is volt a birtokos úrnak, a feleséges, többgyermekes apának, hogy' a versei nyomdaszámlájára sem tellett. Bizony kevés s a ház is szegényes volt. Nem is olyan mo- solyognívaló adat az, hogy a luthe­ránus költő alkotásait a budai és székesfehérvári katolikus kispapok önként felajánlott pénzén adta s adhatta ki. Csak így, nem volt más mód. Csokonai és Vörösmarty közt Berzsenyi a magyar szellem legna­gyobb szárnyalása. Móricz Zsigmond Vörösmartynál is nagyobbnak tudja. Eszembe jut, hogyan jő fel Pestre, minő érzelmekkel, Budán, a Döb- rentei-utcában, a Hét Választófeje­delem-fogadóban szállt meg 1813- ban, hogy háta mögött legyen Virág Benedeknek, aki ott lakott, az 1945. évi ostromkor elpusztult Apród-utca 10. számú házban. Pest szépsége és lehetőségei szinte fuldoklód érzések­kel lepték el Berzsenyit. A költő, aki magára kényszeríti a kor klasz- szikus mértéktartását, mint az európai irodalom valamennyi görö­gös romantikusa akkor, fut vissza a falusi csöndbe, békébe és ma­gányba. De ez a magány, 'melyet egy életre megmérgez Kölcsey érthetet­len, meggondolatlan kritikája( ott a szépséges, szelíd Dunántúl szivében, éppúgy a haza valóságát érezteti vele, mint Pest-Buda torzója. Nem álmodni, hanem élni Illik e szép világon, Ez az ő hangja, a görög ruhából ki­törő emberi hang, amelyben, mint Németh László találóan írja, »égy romantikus szív dübög«. Konzerva­tív volt-e, vagy csak vidéki zárkó­zottsága, a gyanakvás és ingerült­ség, a nem sikerült házasság s a messziről sejtett sértegetés tette azzá? El kell ismernünk Németh László jól csoportosított érveit a niklai évekről. Valóban rendkívüli szabadító hatással volt rá utolsó szerelme: Dukai Takách Judit. Berzsenyei ekkor kitör a törvény ellen, mely a nőt tűre, guzsalyra fogja, leírja, mily méltatlan dolog földesúrként a paraszton szántani s »aszott kezéből lesni sültemet*1. Nagy verse A pesti magyar társa­sághoz, felszabadító indulója annak a magyar polgári forrongásnak, me­lyet Ferenc császár a budai Vérme­zőn Martinovicsék lefejeztetésével végleg elintézettnek vélt: Az ész az isten, mely minket vezet, Az ö szavára minden meghajol, Hegyek lehullnak s olvadnak vizekké, S örök helyéből a tenger kikéi; Ez alkot minden szépet és dicsőt. Az egyes embert, mint a milliókat Ez áldja, s égi boldogságra inti. A baj az, ’ hogy az ész mindig csak egy kisebbségé volt, a nép sötétben maradt. A hiedelmek elrontották az embert. S mintha az Ember tragé­diájának szavait hallatná tovább: Hol van tehát a józan értelem, Hol a tudósok annyi izzadása? Remélhetünk-e vájjon jobb világot? Gyaníthatunk-e oly időt, mikor Az ész világa minden népeket Megjózanít és összveegyesít S kiírt közülünk minden bűnt s gonoszt? Erre a kérdésre Berzsenyi hittel mondja az igent. Hisz a haladásban, hisz a fejlődésben. Fogadják őt, kéri, körükbe a haladás barátai. Szeme és füle volt hát a valóságra s nem csupán úgy, hogy lássa a betegséget, hanem úgy, hogy gyógyító szóval, védő mozdulattal hajoljon a görcs és láz elesettjéhez, s elsimítsa a fájdalmat. Berzsenyi, amilyen rob­banó férfi-erő volt maga, leplezet­len érzelmekre, igazmondásra, őszin­te szóra tanította olvasóit. Semmit sem vetett meg jobban az alakos­kodásnál. a mesterkélségnél, a szé­delgésnél. Nyers, de igaz, robbantó, de felvivő szellem volt. Nemzetét férfiasságra késztette, gerincességre, becsületre, ezekben látta a történeti magyar erényt. Csak ne földhöz ra- gadtan élni, hanem »a nap felé úszó sasokkal«. Nincs gazdagabb s nyíl­tabb érzelmű költőnk Petőfi előtt, mint éppen Berzsenyi. A niklai re­mete idegzete fölhullámzott hazaja minden élet-hirérg. Nem véletley, hogy az országépítő Széchenyi Hi­tele tele van Berzsenyi-idézetekkel. Berzsenyi Dániel ismerte az emberi természetet, tudta, hogy az bűnökre és hibákra egyként képes s féltette nemzetét az önzés és kegyetlenség szörnyeitől, A kemény, tiszta és igaz szívű férfi állott eszményként előtte, ilyennek kívánta nemzetét, ezért hasonlította az oroczlánhoz c$ a sashoz, ezért ostorozta, kiáltott rá velőkig ható szóval. Nem tudott megnyugodni attól, amit látott. A szép és békés eljövendő magyar fej­lődést nézte költő-szemével. N1KLÁVAL s általában minden emlékkel, hagyománnyal, ami a miénk a Dunántúlon, erősebb, áram- lóbb kapcsolatba kell kerülnünk. A Dunántúl a magyar protestantizmus behavazott parcellája, alvó óriások és hősök gondozatlan kertje. Ber­zsenyi ébresztése nemcsak irodalmi Programm, hanem a legszélesebb nevelő-tervek egyik részlete. Nikla és végig az a nyugati sáv, fel egé­szen Sopronig, ahol Berzsenyi diá- koskodott, az ő szűkebb szülőföldje, a Kemenesalja, Vas és Somogy, ha­gyomány-dús helyek. Onnan éne­kel Berzsenyi. Szalatnai Rezső

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom