Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1954-05-16 / 20. szám

2 EVANGÉLIKUS ÉLET GYÜLEKEZETE HÍREK ! 1954. május 16. Húsvét után 4. (Cantate = Énekeljetek, 98. Zs. 1—2) vasárnap. »Az éneklő gyülekezet« — Igék: Jel. 15, 3—4. — Mt. 21, 14—17. Liturgikus szín: fehér. AZ EGYHÁZTÖRTÉNETBŐL: „A Szentirás Isten egyetlen szava, amelyre hallgatnunk kell66 — vallotta 20 évvel ezelőtt a barmeni zsinat NEM TUDJUK, HOGY MAS OR­SZÁGOK PROTESTÁNS EGYHÄ­RÄDIÖS FÉLÖRA Május 16-án, vasárnap reggel fél 9 árakor evangélikus vallásos fél­órát közvetít a Petőfi rádió. Igét hirdet Griinvalszky Károly főtitkár. SOPRON-BÄNFALVA Bensőséges ünnepe volt a gyüle­kezetnek május 2-án, D. dr. Vető Lajos püspök elfoglaltsága miatt, megbízásából Németh Károly espe­res fölszentelte a templomiberende- zést és az oltárképet. A berendezés munkálatait még 1951-ben Prőhle Károly teol. akad. tanár, a gyüle­kezet lelkésze kezdte meg. A temp­lompadok már az ő idejében elké­szültek. 1953. novemberében szállí­totta haza a gyülekezet oltárképét, melyet Tichy Kálmán festőművész festett. Az oltárkép témája: »A meg­tisztító vér«, 1. Ján 1, 7/fo igéjét eleveníti meg. Május 2-án került sor á fölszentelés ünnepére. Németh Ká­roly esperes az oltárkép mondani­valóját tárta fed avató-igehirdetésé- ben a kétnyelvű gyülekezetnek ma­gyar és német nyelven, majd a be­rendezés tárgyait sorban megáldva átadta őket a gyülekezet használa­tába. Az ünnepi istentiszteleten a gyülekezet énekkara is énekelt. Az ünnep folytatása a délutáni vallá­sos ünnepély volt, melyen Beyer Pál soproni lelkész • és Németh Károly esperes hirdették az Igét. Isten hí­vogató, bűnbocsátó üzenete szólt a gyülekezethez az énekkar két né­met nyelvű és egy magyar nyelvű énekében, a fúvóskar szolgálatában, és a két szavalatban. — A gyüleke­zet örömünnepét betetőzte május 7-én dr. Paul Gennrich-nek a né­metországi Gustav Adolf Werk fő­titkárának, D. dr. Vető Lajos püs­pök és Prőhle Károly teol. akad. ta­nár, a gyülekezet volt lelkészének, valamint Weltler Rezső soproni lel­kész kíséretében tett látogatása. A gyülekezet a munkanap ellenére is szinte teljesen megtöltötte az ima­termet. Hirtelenében rögtönzött ün­nepségen a fúvóskar, és az énekkar számai és szavalatok keretében Vető Lajos püspök szólt a gyülekezethez, dr. Paul Gennrich pedig az Útmu­tató heti igéjének üzenetével kö­szöntötte és a németországi Gustav Adolf Werk ajándékaképpen egy zöld oltárterítőt adott át a gyüleke­zetnek. Az oltárterítő a szőlőtőt áb­rázolja a szőlővesszőkkel. ALBERTI Május 16-án vallásos délután ke­retében a gyülekezet ifjúsága elő­adja a -Tékozló fiú« című bibliai színdarabot. Igét hirdet Benczúr László püspöki titkár. Az elmúlt vasárnap a pilisi ének­karral együtt hangverseny volt az alibertii templomban. Szolgált Tóth Károly pilisi lelkész és Magyari László baptista prédikátor. Az Of­fertorium — közel ezer forint — a templomrenoválás célját szolgálta. DOMONY Április 24—26-án Lupták Gyula, nyáregyháza lelkész igehirdetéssel szolgált a gyülekeztben. SZEGED Május 23—30. között gyülekezeti hét lesz Koren Emil budapest-kő­bányai lelkész szolgálatával. FELSÖPETÉNY Május 2-án ünnepi istentisztelet keretében iktatta be tisztségébe a gyülekezet lelkésze az új felügyelőt: dr. Szabó Lászlót és az új másod- felügyelőt: Sztrapka Jánost. VESZPRÉMI EGYHÁZMEGYE Halász Béla esperes hivatalos egy­házlátogatást végzett a mencshelyi, homokbödögei, nagygyimóti, tapol- cafői gyülekezetekben. Mindenütt megbeszélést tartott a presbitériu­mokkal és istentiszteleteken, vallá­sos esteken szolgált igehirdetésével. OROSHAZA-RAKÓCZITELEP Május 9-én szeretetvendégséggel egybeikötött vallásos délután volt a gyülekezetben. Igét hirdetett Boros Károly nagyszénási lelkész, felol­vasott Boros Károlyné. A gyüleke­zet ifjúsága felolvasásokkal gazdagí­totta a műsort. FEJÉR-KOMAROMI EGYHÁZ­MEGYE A leikészi munkaközösség április 28-án tartotta hatodik munkaülését Budapesten. Zoltán László gyúrói lelkész kezdő áhítata után Tábor- szky László, Kajos János, Milán János, Pohánka Sándor és Hódy Pál »Egyháztagság, egyházfenn­tartói tagság, egyházfegyelem« címen tartott előadást. Az előadásokat élénk eszmecsere követte. A mun­kaközösség »Prédikáció ma« soroza­tában Plachy Lajos és Szabó Vil­mos bevezetésével Niemöller Már­ton Magyarországon mondott ige­hirdetéseit beszélte meg. A befejező áhítatot dr. Schulek Tibor tartotta. KONFIRMÁCIÓI EMLÉKLAPOK Az Evangélikus Egyetemes Sajtó- osztály közli az érdekelt leikészi hi­vatalokkal, hogy a megrendelt kon­firmációi emléklapok szétküldését a következő héten megkezdi. HALÁLOZÁS Blaskó Lajos, a szolnoki evangé­likus egyházközség felügyelője el­hunyt. Udvardy József 82 éves korában Budapesten meghalt. A pilisi evangélikus egyházközség harmóniumot vásárolna magános­tól. Cím: Evong. leik. hivatal, Pilis. Nyugdíjas nő lakótársnőnek men­ne egyedülálló nő lakásába, Pest belterületén. Budapest, VI., Szív-u. 42. IV. 1. Lászlónénál. ZAI hogyan fogják számontart&ni a barmeni teológiai nyilatkozat huszadik évfordulóját, de számunk­ra kétségtelenül megbecsült egyház- történelmi eseményt jelent az, ami 1934 májusában a németországi evangélikus egyház színe-javát kép­viselő barmeni hátvailló zsinaton végbement. Az történt ugyanis, hogy az 1933- ban a németországi hatalmat meg­szerzett Hitler elérkezettnek látta az időt a német evangélikus egy­ház meghódítására. A fasizmus egy­házi képviselői, a németkeresztyé- nek nem egy beszédükben hirdették, hogy Krisztus a németek számára Hitlerben testesült meg. A fasiszta tanokat, különösen a hírhedt faj- elméletet akarták becsempészni az egyházba. Luther születésének 450. évfordulója alkalmából 1933-ban tartott berlini ünnepségen dr. Krau­se, a németkeresztyének országos Felvétel a Teológiai Akadémiára Akik a Teológiai Akadémiára való felvételüket óhajtják, ezirányú kéré­süket legkésőbb május 31-ig nyújtsák he a dékáni hivatalba (Bpest, VI., Lendvay-u. 23.). A felvételi kérvény­hez a következő okmányokat kell mellékelni: a) születési bizonyít­vány, b) a legmagasabb iskolai vég­zettség bizonyítványa, c) helyható­sági vagy más olyan bizonyítvány, amely a kérvényező lakását, szo­ciális helyzetét, szüleinek foglal­kozását és kereseti, illetve szociá­lis viszonyait feltünteti, d) orvosi bi­zonyítvány (részletes), e) kereszte­lési bizonyítvány, f) konfirmálása bi­zonyítvány, g) az illetékes lelkész és esetleg vallástanitó-lelkész bizo­nyítványa, mindenesetre annak a lelkésznek a bizonyítványa, aki a folyamodónak a legutóbbi években lelkipásztora volt, h) esetleges egy­házi működéséről szóló bizonyít­vány. Mellékelni kell továbbá olyan részletes önéletrajzot, amely feltárja a kérvényező családi és társadalmi körülményeit, valamint a lelkész! szolgálatra indulás okait is. Az ok­mányokat eredetiben kell bekül­deni, de indokolt esetben hiteles má­solatokat is lehet mellékelni. A má­solatokat »egyházi bel használatra« megjelöléssel egyházközség lelkész Is hitelesítheti. A tanulmányi idő öt év. A fenti kérvénnyel egyidőben a jelentkezők kérjék felvételüket az Evangélikus Lelkésznevelő Intézet­be. Ez a kérvény Is a dékánhoz küldendő részletes önéletrajzzal. Ugyanebben a kérvényben lehet fo­lyamodni tartásdíjkedvezményért. A férfihallgatók bentlakást kötelezett­ségéről, a nő-hallgatók elhelyezésé­ről, a tartásdíjról (stb.) az Intézet igazgatója ad felvilágosítást levél­beli megkeresésre. vezetője, nyílt támadást intézett az Ószövetség ellen, de támadta az Újszövetséget is, többek között Pál apostolról »Pál rabbidként beszélt s az egész Szentirás zsidótalanítá- sát követelte. Az egyházon belül jelentkező fasizmus térhódításakor ez a szállóige járta be egész Német­országot: »Pogányság tört be az egyház falai közé és lét­jogosultságot követel magá­nak.« A Szentíráshoz és egyhá­zunk hitvallási irataihoz ra­gaszkodó gyülekezetek és lelké­szek »hitvalló egyház«-nak ne­vezték magukat, megkülönböztetésül a keresztyénsé- get a fasizmusnak kdszolgáltatók- tól. Az első nagyszabású tiltakozó zsinat 1934 májusában ült össze Barmenben. Feladatul a német evangélikus egyház becsületé­nek megvédelmezését és az Is­ten Igéjéből tájékozódó hitvalló magatartás megvallását tekin­tették. Ilyen értelemben hangzottak az elő­adások és felszólalások is. Ganger elberfeldi lelkész előadá­sában többek között azt mondotta: »A mi időnk a reformáció nagy idejére emlékeztet. Nem élünk az apró ügyek idejében, hanem a nagy döntések korában. Nem kisebbről van szó, mint arról, hogy az evan­gélikus egyház világító fáklyáját ledöntsék helyéről, vagy pedig ar­ról, hogy továbbra is végezhesse az evangélium világosságának szolgála­tát Németország és az egész világ felé.« A barmeni zsinat legnagyobb eseménye a teológiai nyilatko­zat megalkotása volt. Már bevezetésében is nyíltan meg­nevezi azt az ellenfelet, amelynek a fellépése szükségessé tette a hit­valló magatartást: »A következő evangéliumi igazságokról teszünk vallást a németlkcresztyének moz­galma és a jelenlegi birodalmi egy- házkarmányzat egyházpusztító és ezzel a német evangélikus egyház egységét szétromboló tevékenységé­vel szemben.« Az első ezek között az igazságok között az, hogy »a Szentírás Istennek az az egyetlen szava, amelyre hall­gatnunk kell s amelyre éle­tünkben és halálunkban bíz­nunk kell magunkat. Elvetjük azt a hamis tanítást, amely sze­rint az egyház igehirdetése for­rásaként köteles lenne Istennek ezen egyetlen szaván kívül más tényeket és hatalmasságokat, jelenségeket és Igazságokat Is­ten kinyilatkoztatásául elfo­gadni.« Isten igéjének dicsősége, kizáróla­gossága, megbecsülése és ereje su­gárzik ebből a mondatból, ami egy« úttal tiltakozást jelent minden ige« hamisítással szemben. A második pont azzal a véle« ménnyel száll szembe, mintha »az életnek volnának olyan területei, ahol nem Jézus Krisztus, hanem más urak tulajdonai vagyunk«. Ez ugyanis az ellen a németkeresztyén ta­nítás ellen szól, amely szerint az egyháznak nem kell hallat­nia szavát a béke ügyében, a német nép és az emberiség vé­delme érdekében. A harmadik tétel ei'őteljesen meg­vonja a különbséget a keresztyén tanítás és a fasiszta elmélet között s óvja az igehirdetőket az egyház« tói idegen elemek átvételétől. Legélesebben a negyedik pont fordul szembe Hitler intézkedései­vel, amikor tiltakozik »az egyházba külön hatalmi szóval kiküldött ve­zérek« személye és tevékenysége ellen, akik a vezérelvét akarták megvalósítani az ősi demokratikus protestáns egyházkormányzati elv­vel szemben. Az ötödik és hatodik cikk a fasizmus felé irányított figyel­meztetést tartalmaz, amely utal az áliam Luther által megfogal­mazott feladatára, a jog és bé­ke fenntartására, majd tiltako­zik az egyház és állam határá­nak elmosása, az egyház elálla- miasítása ellen. Majd pedig ab­ban a hatalmas pozitívumban jelöli meg az egyház tennivaló­ját, hogy »az egyháznak az a feladata és szabadsága is ebben gyökerezik, hogy Krisztus nevé­ben, az ő tetteinek és beszédé­nek szolgálatába állva hirdesse minden népnek a prédikáció és a szentségek által az Isten sza­bad kegyelméről szóló üzene­tet.« Ennek a teológiai alapvetésnek a nyomán vette fel a hitvalló, egy­ház a harcot a fajelmélettel, foglalt állást az üldözött zsidók mellett s terjesztette a gyülekezetekben a bé­kéért való imádságokat akkor, ami­kor egyre hangosabbá vált a fasiszta háborús propaganda. Az igéért egybesereglett, az igéből tájékozódó és az igével új dolgot kezdeni akaró barmeni hitvalló zsi­nat teológiai nyilatkozata a világ minden egyháza számára fénylő például szolgálhat az igéhez való hűséges ragaszkodásban s egyszer­smind lehetetlenné teszi, hogy a vi­lág bármely pontján az igére hi­vatkozva ájulhassanak keresztyének az újfasizmus vagy az erőszak poU- tikáját folytatók táborába, minket, magyar keresztyéneket pedig meg­erősít abban a szolgálatban, ame­lyet a Szentíráshoz való hűségben a békéért, az emberek javáért és üdvösségéért végzünk. Ottlyk Ernő ÉVFORDULÓK ÉS ESEMÉNYEK „ THÖKÖLY IMRE néz majd nem­sokára reánk a budapesti milleniumi emlékmű ívéből. A világháború bom­bái s a magyarság történeti tájékozó­dása nevezetes cserét hajtottak végre fővárosunk egyik legmonumentáli- sabb emlékművében. Az ezeréves Magyarország emlékművéből vissza­vonultak a méltatlan Habsburgok s helyükre az ország és a nemzet sza­badsághősei lépnek fel ott a félkör­be, mint a legméltóbbak. Rákóczi Ferenc és Kossuth Lajos közt jelenik meg szilárd bronzban Thököly Imre. Néhány nappal ezelőtt közölte egyik folyóiratunk a szobor képét. Forgós lcalpagban, félvállra vetett köpeny­ben, jobbjában buzogányt szorítva, baljában kardja markolatát tartva áll előttünk a férfias erő, szépség és bátorság vonásaival a kuruc király. Grantner Jenő szobrászművész a Thököly-szobor alkotója. Ez az első Thököly-szobor ebben a hazában. Kétszázhetven évvel ez­előtt harcolt Thököly Imre a szabad vallásért és szabad hazáért. Negy­vennyolc esztendeje került haza haló porában, mostohafiával és utód­jával, Rákóczi Ferenccel a török sír­ból felmagasztosítva. Oda temették, ahol ifjú korában s fejedelmi évei­ben napsugárban fürdőit: Késmárk­ra, a családi vár mellé, a lutheránus templomba, az újba, a réginek tő- szomszédságában, amelyben ő is imádkozott a tiszafából készült ódon padok egyikében, legeiül. Aztán elfe­lejtették. Aki hegyek közt él, mond­ják, elfelejti a hegyeket. Síkra kell költözködnie, hogy lássa, mekkorák Őrhegyek. Thököly, Rákóczi! Most itt flesz a-szobruk. Aki megáll ott köztük &. felemeli a fejét, láthatja az érc­embert s érezheti, hogy azonosulhat vele, ahogyan nemzeti hősökkel illik személy szerint azonosulni minden­kinek, aki magát a nemzethez szá­mítja. Az 1670-es években már újból tűr­hetetlen volt a magyarság sorsa. A Wesselényi-összeesküvés leleplezése óta Bécsben minden magyarországi szélirány-változásban komor jelét látták az ellenállásnak. De hiába vigyáztak, az elkeseredés önmagá­tól szerveződött. A bujdosók élére úgy nőtt vezérnek Thököly Imre, ahogyan a napsugár áll fának és vi­rágnak, oly roppant természetesség­gel. Egymás után csatlakoztak hozzá a városok és várak s a nép. Thököly- nek nem volt más választása, mint a török szövetsége. De a török ereje már hanyatlóban volt s ez hozta magá­val az első kuruc felkelés zsákutcába jutását s megpecsételte a fejedelem sorsát is. Mégis Thököly felkelése rendkívüli jelentőségű. A felkelés hatása alatt Becs feladta országbontó politikájút, országgyűlést hivott ösz- sze iziben Sopronba s nádort válasz­tott s visszaállította — bár megkur­títva — a bécsi és a linzi béke alap­ján a magyar alkotmányt. Helyre­állították a magyar hatóságok ille­tékességét. Olyan látszatot akart kel­teni a császár, mintha magyar király­ként észre térne. Még a szultán mel­lett működő császári követ mellé is külön magyar követet neveztek ki Bécsben s elrendelték az országot iszonyúan sanyargató idegen kato­naság eltávolítását. Thököly meg­buktatta a bécsi önkényuralmat. Ez az ő történeti jelentősége. Nem né­hány évre, mint annak előtte az er­délyi fejedelmek, hanem évtizedekre, sgy századra. Thököly tette lehetővé Rákóczit és mindketten Magyar- ország siralmas, szomorú, de európai jelentőségű problémájának felveté­sét. Lipát és Kollonics koronatarto­mányt akartak látni az országból, Thököly Imre pozdorjává zúzta ezt a tervet. Nem egyedüli a magyar nép­pel s azzal az elvvel, amit akkor val­lásszabadságnak hívtak s ami az em­berek lelki szabadsága volt. Szobrára így nézzünk majd fel, ez volt Thö­köly Imre. AZ EMBER TRAGÉDIÁJA évek óta nem szerepel színházaink színpadán. Most olyan kezdeményezés történt e klasszikus mű újralátásáért, amit különös figyelemmel kell feljegyez­nünk. Egy budapesti gimnázium diákjai, az író nevéről elnevezett in­tézet növendékei, csupa tizenhat- tizennyolc éves fiú és leány, a Zene- akadémia kistermében előadták ezt a nagyigényű drámát. Ennek a kez­deményezésnek tapsol most minden pedagógus, író és patrióta. Mertek felállni e gondolattal s megküzdőitek vele, derekasan, szépen, olyan telje­sítményt mutatva, mint a valódi szín­művészek. Irodalmi szakkörükben határozták el, hogy előadják Madách remekét. S egy pillanatra sem ha­nyagolják el napi stúdiumukat. Ki­tűnő diákok? Nem, ennél többet je­lentenek. Tömérdek erőt, önálló gon­dolkodást s szalmaláng és szavak helyett: cselekvő akaratot. FALUDI FERENC kétszázötven évvel ezelőtt született, 1704 márciusának végén s 1779-ben halt meg Rohoncon, a szegényházban. Osztrák földön el­töltött évtized után jelenik meg Ró­mában, 1740-ben. mint a magyarok lelkipásztora: jezsuita páter. De a Szent Péter katedrális árnyékában a Vas megyei magyart csak egyetlen gondolat foglalkoztatja. Hogyan ír­hatna névének »távol bujdosva« hasznosat és jót, mindenkinek valót, lró akar lenni, magyar író. A római jezsuita cellában jut eszébe szülő­földje, anyai rokona, aki Rákóczi ha­dában harcolt s a nép dalai és mon­dásai. »Azért írtam — vallja köny­vében —, hogy messze bujdosásim- ban ki ne kopnék élő nyelvünkből..« Amit akkor írt, nem a tartalmával vált értékké, hanem a stílusával, öt év múlva hazajött Rómából s akkor gyorsan kellett tapasztalnia, hogy az a világ, amelynek első műveit, a for­dításokat szentelte, »az istenes jóság­ra és szerentsés boldog életre okta­tott nemes ember és nemes asszony« világa, nem az övé. A nép életét nézte ezentúl s elmerült a népben, miként az éltető vízben. Ezzel me­nekült nemcsak kora úri és udvari romlottságából a falusi ember rous- seaui tisztasága és embersége felé, hanem a szép nyelvi magyarságba is. Faludi Ferenc lett a magyar irodal­mi népiség előfutárja, nagy íróink útmutató fája. Verseinek magyar rit­musában ekkor jelenik meg a ma­gyar népi tartalom is: egyszerű, szép, józan és ízes fordulatok és monda­tok. A nagyszombati egyetem könyv­tárának Faludi volt az utolsó igaz­gatója átköltöztetése előtt, Pozsony­ban és Nagyszombatban élt, aztán Pesten, majd a jezsuita rend eltör­lése után végleg és örömmel ment a falusi szegénységbe a szegényekhez. Notesszal járkált a nép közé. Pom­pás népi mondásokat jegyzett fel s tárta az egész nemzet elé. Nagy fá­ba vágta a fejszéjét, hogy gyűjtemé­nyének ezt a szép szólását idézzük (ahogy kétszáz éve az ő propagan­dája nyomán tesszük). A népkölté­szetről még senki sem beszélt Eu­rópában, amikor ez a magyar Író már meg van győződve róla, hogy a nép száján élő jó magyar szó és ejtés az igazi, azt tanulják mag íróink mind. Maga mutatta meg, hogyan. Amit ebben a korszakban írt, az fenntartja nevét mindaddig, míg magyar irodalom lesz a világon. DERKOVITS GYULA, a festőmű­vész neve vésődjék jól mindnyá­junk emlékezetébe. Hatvan évvel ezelőtt született s húsz éve hált meg az újabb magyar festőművé­szet' e rendkívüli képviselője. A szombathelyi asztalosgyerekből még annál is nagyobb művész válik, mint aminő lett, ha nem ragad­ja el idő előtt a tüdővész. így is, ami maradt utána, becses művé­szeti torzó, amelynek, minden da­rabját értékelnünk kell. A magyar dolgozó ember életét örökítette meg vásznain Derkovits Gyula a festői előadásnak rendkívüli erejével. Amit József Attila verseiben tár elénk, azt mondja el világos, közvetlen for­mákban Derkovits minden képe, Ha­lászokról, kikötőmunkásókról, kül­városi emberekről, . vasút mentén ballagó öregekről, téglahordókról, hídépítőkről, szövőmunkásokról, hajókovácsokról, dunai homdkszállí- tókról, fázó parasztasszonyról és a gyermekét ölelő agyáról hagyott hátra megrázó s monumentális ké­peket, a művészi igazságnak bátor vallomásait. Menjünk el a Szép- művészeti Múzeumba s nézzük meg a képeit, egyszer, tízszer, ahogyan nagy alkotók műveit szokás. Szalatnal Rezső

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom