Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1954-03-07 / 10. szám

EVANGÉLIKUS f LET 3 Készülj az ige hallgatására! Keresztyén számvetés • i -. valaki nem hordozza az ő keresztjét és énutánam jő, nem lehet az én tanítványom. Mert ha valaki közületek tornyot akar építeni, nemde elő­ször leülvén felszámítja a költséget, ha van-é mivel elvégezze? Nehogy minekutána fundamentumot vetett, és elvégezni nem birja, csúfolni kezdje öt mindenki, aki látja, ezt mondván: Ez az ember elkezdette az építést, és nem bírta véghez vinni! Lk, 14, 21—30, Sok keresztyén embernek és élet­nek kísértése az önző befelé fordu­lás. így indulnak el: ugyan mit ad nekem a keresztyénségem, mi haszna s javulása lesz általa életemnek és körülményeimnek? Az ilyen indulás után nem lehet nagyratörő a tarta­lom sem, hanem megelégszik a szív vagy az otthon vallásosságával, és azzal, ha reggel és este — amikor szí­vében és körülötte csend van — él-, heti csendes hitéletét imára kulcsolt kézzel. ’ Ezzel szemben az igazi keresztyén hit és élet nem önmaga felé fordul, mert nem egyéni, szívbeli vagy családi ügy. A helyes kercsztyénség el­indulás magunk felöl — másfelé. Az elindulás iránya Krisztus, a ke- resztyénség pedig az Ö követése, vagyis a kereszt. Ez a szó magában foglalja Krisztus útját és a keresz­tyén életet. Krisztus számára a kereszt nagy dolog volt, életreszólóan és világra- szólóan nagy dolog. Magára vette, amikor emberré lett s bizonyos érte­lemben még ma sem tette le. Szó sincs ugyanis arról, hogy Krisztus keresztje egyszerűen szenvedés, le­mondás, tagadás lenne. Sőt: ez a kereszt erős és hatásos tett. Benne megüresítette és megtagadta önmagát, hogy segítségére és áldá» sára legyen másoknak, a -sokak­nak«, azaz az egész emberiségnek. Ezért a Krisztus keresztje a világ re­ménysége, hiszen ez a szó magá­ban rejti minden rossznak, go­nosznak, a bűnnek végét és új kezdet, a jónak, helyesnek és igaznak a kezdete. Ahol Krisztus járt — ahol tehát hor­dozta keresztjét — ott betegek gyó­gyultak, családi életek rendbe jöttek, emberi helyzetek tisztázódtak és lel­kek békültek meg. A kereszt nyomá­ban mindenütt békesség és öröm fa­kadt, szívek könnyebbedtek meg, mert akik mellett elment Krisztus a keresztjével, azokra rámosolygott az Isten. A mi keresztyénségünk előtt is Krisztus keresztje halad. Isten jóked­vének idején éljük keresztyén éle­tünket s ezért nem állhatunk meg Isten aján­dékainak élvezésében. Innen to­vább kell indulni. Már csak azért is, mert a kereszt­viselő Krisztus is megy előttünk, — amint egész életében ezt tette — s aki megáll, elmarad, csak a Krisztus követője marad meg az áldások alatt. De indulni kell azért is, mert ez Krisztus akarata. Ö hív, hogy az ö nyomában vegyük fel a (keresztet és kövessük Ot. A kereszthordozás a keresztyén ember számára tehát nem keret s még kevésbbé szólam, hanem életé­nek tartalma, lényege és ezért ko­moly és felelősségteljes életpro- gramm. Olyan valami, amivel számot kell vetni, tervet készíteni és minden erővel azon lenni, hogy a számvetés eredményre vezessen; Vannak emberek, akiknek szol­gálata ismeretlen marad a gyüleke­zet tagjai előtt, noha minden sza­vukkal, cselekedetükkel — sokszor életük árán is .— a közösséget szol­gálták. Egy ilyen csöndes, a gyüle­kezet előtt szinte elfelejtett emberre szeretném felhívni azoknak figyel­mét, akik e sorokat olvassák. Uriásnak hívták, próféta volt Je­remiás könyve 26. fejezetének ta­núsága szerint, amely egészen szűk­szavúan tudósít bennünket élete és szomorú sorsa felől. Sokat nem is mondhatunk róla, csupán annyit, amennyit a már ismert Báruch írt le számunkra, hogy okuljunk belőle. Hirdeti Isten igéjét — így szól a tudósítás — úgy, ahogy Jeremiás tette, szavai hozzá hasonlóan elítél­ték korának vallási, erkölcsi és po­litikai életét. Éppen olyan bátor is volt, mint a nagy próféta, nem félt attól, hogy valahogyan is valami baja lesz. Persze az ő szavait sem vették va­lami szívesen, akárcsak Jeremiásét és csakhamar menekülnie kellett. De a hatalom kezei nagyon messzire nyúltak, még Egyiptomban is meg- tálálták a szerencsétlen üldözöttet, hogy aztán hazahozva, rövid úton ki­végezzék. így lesz Uriás egyszerű hőse an­A keresztyén élet számbavetésé- ben az első tétel mindig az Isten sze- retete. így is mondhatnánk: a Krisz­tus keresztje. Az a kiindulás, hogy Isten em­berré lett és emberként cseleke­dett minden bűn és rossz végére és minden igazság megszületé­sére. Isten azóta is ott áll min­den olyan emberi vágy és törek­vés mellett, amely szembeszegül a bűn bármiféle megjelenésével és jót s igazat akar. Áldása kísér bennünket a kereszthor­dozás útján s ezért biztos és döntő tétel a számvetésünkben az Ö Krisz­tusban megmutatott nagy szeretele. A második tétel a hitünk, mely mindig újra megemlékezik erről az isteni szerétéiről és cselekedetről s mindig új erőt hoz belőle. Fontos té­tel ez is, hiszen az írás azt mondja róla, hogy a hit legyőzi a bűnt. A további tételekben Isten nekünk adott különféle ajándékai állnak: erőnk, lehetőségeink és képessé­geink. Hamis kibúvó lenne itt arra hivatkozni, hogy »erőnk magában mit sem ér«. Hamis, mert mellettünk áll Krisztus, és hamis, mert a számvetés célja az, hogy ösz- szeszedhessünk minden erőt és minden lehetőséget, amely előbbre visz bennünket a Krisz­tus követésében, a kereszt hordo­zásában, a világot pedig a re­ménység valóra válásában, te­hát a Krisztus keresztjének ál­dásaiban. Bűn, képmutatás, hitetlenség fátyol mögé rejtheti előlünk nemcsak köte­lességeinket, de sokszor a teljesítés isten-adta lehetőségeit is. Ezért . a keresztyén számvetés szorgos kutató munka: felkeresése min­den olyan lehetőségnek, erőnek és áldásnak, ami Isten igazságát e földön előbbre segítheti. Isten azt kívánja ma egyházától és az egyház minden tagjától, hogy fe­lelősségteljesen és komolyan ke­resse meg mindazokat a lehető­ségeket, amelyeket Isten adott ' eléje, hogy hordozza bennük a Krisztus keresztjét, tárja a vi­lág elé reménységül és dolgozzék azon, hogy belőle minél több va­lósuljon meg az emberek életé­ben: békesség, öröm, jólét a csa­ládokban, a hazában s a vilá­gon és üdvösség a szívekben. Isten szándéka az, hogy se az ő munkája felett, se a mi életünk felett ne hangozhassák el soha a szó: itt elkezdődött valami, de aki elkezdte, nem tudta véghez vinni! Az ö ered­ményes munkájában van helyünk ne­künk is s a magunk keresztyén élete és szolgálata az emberek minden közösségében akkor lesz eredményes, ha szorosan tartjuk magunkat a Krisztus keresztjé­hez, s hittel követve Öt, tesszük az Ö cselekedeteit s így valóra váltjuk a világ reménységét, mely a miénk is: Isten életújító szeretetek „ Zay László nak a harcnak, amely állandóan folyt az izraeli gyülekezeten belül. Az egyik oldalon az a megcson­tosodott, saját magával nagyon is eltelt csoport áll, amely szembeszáll az Isten nyilvánvaló akaratával, vasszorgalommal ül­dözi mindazokat, akik a biztos jövőt, a gyülekezet megtisztulá­sát keresik, mindazokat, akik az ósdi formák ledöntésére indul­nak el Uruktól kapott parancsuk szerint. A másik oldalon az Uriások áll­nak, azok, akik biztosak a maguk küldetésében: a gyülekezetei meg kell szaba­dítani minden hitetlenségétől, meg kell tisztítani minden ön­hittségtől, mert csak így lesz biztos az a jövő, amit Isten már régen megígért számára! ' Méltó, hogy megemlékezzünk Uriásról, a prófétáról, aki nem írt ugyan könyvet, akinek egy szava sem maradt ránk és így nem is is­merik ma már valami sokan, de akinek élete mégis egyik építő­kockája lett annak, hogy az iz­raeli gyülekezet megújuljon, hogy egyszer, az idők teljességé­ben, eljöjjön hozzánk Krisztus. Vámos József Böjt I. vasárnap I. János 3:5—8. Isten a maga számára teremtett minket. Azt akarta, hogy az ö kép­mása legyünk ebben a világban. Az Ö arcát hordozzák ezen a földön és ezzel az Istenarccal legyünk öröm, szeretet és békesség mindenki szá­mára. Isten azt akarta, hogy a föl­dön is Vele maradjunk, otthonában éljünk és őt szeressük . Ezért van az, hogy az arcunk csak addig fé­nyes, boldog Istenarc, amíg az Ö közvetlen közelében élünk. Egy ki­csiny villanykörte fehérré fényesíti az alkonyati szobát, meleg otthonná varázsolja, de csak addig, amíg va­lahol odaér éltető áramához. Ha in­nen elkerül, besötétedik. Nem való semmire. Nem kell senkinek. Isten azért adta a böjtöt, hogy ro­hanó életem egy pillanatra megáll­jon és rádöbbenjen arra, hogy az az én életem egyetlen és legnagyobb szomorúsága, hogy én'már nem va­gyok az övé. Nem szeretem Őt. El­szakadtam Tőle és a szívem nem ér oda többé a szívéhez. Ezért lesz olyan sokszor üressé, sötétté, célta­lanná az életem. Nem a szobával van baj. a külső világommal, az éle­tem eseményeivel, gondjaival és fá­radtságával. Velem van baj! A szí­vem szakadt le az Istenről. Isten azért adta a böjtöt, hogy meglássam: mindennek én vagyok az oka. Én akartam, hogy így le­gyen. Én hallgattam a Sátán sza­vára. Én lettem bűnössé. Nekem nem kellett az atyai ház és az atyai szó. Isten azért adta a böjtöt, hogy meglássam Isteniöl eltávolodott bű­nös életem reménytelenségét. Nem­csak az a baj, hogy néha rossz va­gyok, hogy néha sírnak miattam, hogy néha elrontom a magam és a mások életét, hanem az a baj, á szörnyű valóság, hogy mindenestől az ördög hatalmában vagyok, önző vagyok, irigy, haragtartó • és gonosz. Nem tudok többé igazán jó lenni és szeretni. Nem tudok igazán békes­ségben élni és hasznára lenni sem az Istennek, sem az embereknek. Nem tudok Istenarc lenni és vilá­gítani, örömöt szerezni. — Valami­kor olvastam egy színdarabot. So­ha, amíg élek, nem fogom elfelej­teni egyik jelenetét. A színdarab egyik szereplője egy varázsló volt. Ez az elképzelt mesebeli alak kré­tával egy kört rajzolt a darab fő­hőse, egy fiatalember köré. Ez a bekerített ember többé nem tudott kilépni a körből. Körülötte zajlot­tak az események. A párját bántot­ták. Oda kellett volna rohannia és segíteni, de nem tudott kilépni. Csak gyötrődött és vergődött a körben. — Ez a mese lett véres valósággá az életünkben. Bűneink fekete kört rajzoltak körénk és többé a ma­gunk erejéből nincs menekvés. Hiá­ba húz a vágyunk Isten felé. Hiába szeretnénk tiszta testvéri arccal kö­zeledni az emberek felé. Hiába sze­retnénk fénylővé és boldoggá tenni az arcunkat — nem lehet. A bűn hatalmában vagyunk. Gyötrődve és vergődve tűrjük, hogy az ördög el­végezze rajtunk a munkáját. Az ember a maga erejéből sohasem szabadul meg az ördög fekete köré­től és a kárhozattól! Isten azonban azért adta a böj­töt, hogy bűneink bűvkörében meg­halljuk a szabadítás szavát. Nem­csak az valóság, hogy az ördög végzi rajtunk pokoli munkáját, hanem valóság a böjt boldog valósága is, hogy Jézus Krisztus, Istennek a Fia azért jött, hogy lerontsa az ördög munkáját. Látod, ez a böjt evangéliuma, hogy Jézus Krisztus ezen a börtön is azért akar találkozni veled, hogy ezt az új életet teremtő munkát el­végezze rajtad. Hogy elvegye a bű­neidet. Hogy a fekete krétakörből kiszabadítson és szabaddá tegyen. Hogy te újra Isten boldog gyerme­ke lehess. Az arcod fénylő Istenarc, az életed örömöt, szeretetet és bé­kességet vivő megáldott eszköz le­gyen az Isten kezében. Friedrich Lajos IMÁDSÁG »Halott valék és Íme élek örök­kön örökké«. (Jel. 1,18) (Húsvét) Drága Üdvözítőnk! Áldunk és ma­gasztalunk, hogy eljöttél és bűnein­kért magadat halálra adtaid, hogy le­győzzed a halált és elkészítsed a mi Feltámadásunkat is. E mai napon ki­váltképpen is magasztaljuk irgalmas­ságodat és arra kérünk: legyen áldott számunkra a feltámadásról szóló prédikáció. Adj nekünk új indítást arra, hogy meg -ne lankadjunk a kö­nyörgésben és tusakodásban, míg be nem telik minden, aimit a te feltámadá­sod ereje el akar hozni s minden te­remtmény át nem megy a halálból az életre. Ámen. (Blumhardt) ARCOK A BIBLIÁBAN URIÁS A béke Február 28-án, vasárnap délelőtt 11 órakor felavatták a Sztálin Vasmű 1-es számú nagyolvasztóját. Az egész ország népe nagy örömmel vette ezt a hírt. Mindannyian kezdettől fogva magunkénak éreztük a vasmű építé­sének az ügyét. Az egész ország ál­dozatából és scgíiőkészségéből épült, növekedett napról napra a hatalmas alkotás. A magyar dolgozók legjobb­jai — földmunkások, betonozok, mér­nökök, szerelők, hegesztők — sietlek tudásukkal és munkájukkal a Sztálin Vasmű felépítésére. De nemcsak azok építették a vasművet, akik köz­vetlenül járultak hozzá az építéshez munkájukkal, hanem azoknak az üzemeknek a dolgozói is, ahol a szük­séges alkatrészeket előállították. És ezen túlmenően: az egész ország, az egész magyar nép, amikor forintjait adta a békekölcsönökhöz. A Sztálin Vasmű már vasat ad az országnak. Mind az a sok munka és áldozat, amit a magyar nép az kohója építkezésre fordított, most kezdi megteremni gyümölcseit. A nagy kohó, ha teljes kapacitással dolgo­zik, egyetlen nap alatt annyi vasat ad majd, amennyiből száznegyven traktort lehet készíteni. Mert traktor és eke is készül majd a sztálinvárosi vasból, acélból, hogy jobban élhes­sen dolgozó parasztságunk, hogy gyorsabban fejlődhessék a mezőgaz­daság, hogy több legyen a kenyér és a cukor. Gépek készülnek majd a sztálinvárosi vasból, acélból, hogy iparunk bővebben ontsa termékeit, hogy több ruha és cipő kerüljön a dolgozók szekrényébe, hogy erősebb legyen a haza. A sztálinvárosi kohó — a jólét, a békés épHömunka ko­hója. Az egész magyar nép büszkén és boldogan tekint a Sztálin Vasműre. Ez az alkotás mutatja népünk alkotó erejét és biztosítja jólétünk további emelkedését. Szombat esti közös imádságunk A NAGY ROMBOLÖ ÉS ÉPÍTŐ I. János. 3, 8. m Az Emberfeletti Gonosz hozta erre a világra a bűnt és keverte bűnbe az Isten kezéből bűntelennek kikerült embert. A bűn kö­vetkeztében megzavarodott az embernek Istenhez, embertársadhoz és ön­magához való viszonya. Ez lett az ember igazi tragédiája. Istennel szem­ben lázadó és engedétlen, embertársaival szemben szeretetlen, irigy, a másikat elnyomó és kihasználó, háborúra és öldöklésre állandóan ké- szenálló lett az ember. HTj Jézus Krisztus azért jött erre a világra, hogy az Emberfeletti Gonosz munkáját lerontsa, ö a nagy Romboló. Minden szavával, cse­lekedetével, különösképpen pedig életének odaáldozásával rombolta a Go­nosz minden munkáját. Aki a Szentlélek által ébresztett hittel Jézus Krisztussal közösségbe kerül, abban Jézus Krisztus lerombolja a Gonosz művét. Es erőt ad néki arra, hogy a bűntől magát újra, meg újra el­szakítsa. Aki hisz Benne, az ismételten megtapasztalja, hogy Jézus Krisz­tus győzelmes Ur. Ahol emberekben leromboltatik az Emberfeletti Gonosz műve, ott boldog örömmel szolgálják Istent, egymással békességre jut­nak és helyreáll bennük az Istentől eredő egyensúly: VALLJUK MEG, hogy sokszor Istent okozzuk a bűnért és nem IáU juk meg a magunk felelősségét. ADJUNK HALÁT, hogy Jézus lerombolta a Gonosz művét és a Ben« ne hívőknek győzelmet ad a naponkénti harcban. KÖNYÖRÖGJÜNK, hogy Jézus Krisztus uralma meglátszódjék egyéni és közösségi életünkön, legyünk az ö legyőzöttjei, akik vi­szont legyőzik Általa a bűnt. A szeretet és szolgálat leikével segítsük népünket a tavaszi munkák elvégzésében, hogy ke- nyer kerülhessen mindenkinek az asztalára. K. Z. B I B L! A-OLVASÓ HETI IGE: »Aki a bűnt cselekszi, az ördögtől van, mert az ördög kezdettől fogva vétkezik. Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit megrontsa.« I. Ján. 3, 8. Március 7., vasárnap. II. Kor., 6., 1—10. Böjt küszöbén Megváltónk ily üzenettel áll elibénk: »Kellemetes idő­ben meghallgattalak*. Feltámasztotta »az üdvösség napját«, amikor a ke­resztfán szenvedett — érettünk. Most értjük meg igazán, hogy mi a sze­retet. Ne feledjük el tehát soha, hogy mennyi jót tett velünk! Mert ma még felettünk őrködik a kegyelem: melyikünk tudhatja, meddig még? Azért kevesebbet beszéljünk a kegyelemről és tegyünk többet érte! Március 8.. hétfő. Jak. 4., 1—10. A külső nyomorúságok csak következményei annak a harcnak, amely az ember belsejében tombol. Az itt használt kifejezések erősen emlékez­tetnek Rom. 7., 23-ra. Ezzel azonban mitsem lehet elérni. így még az imádság is hiábavaló, mivel csupán a testi vágyak kielégítését célozza; A keresztyén ember azért megalázza magát Isten előtt. Az alázatos szívűt pedig Isten felmagasztalja. Március 9., kedd. Jak. 1., 13—18. Végzetes dolog, hogy az ember mindig másban keresi nyomorúságá­nak az okát. Pedig önmagunkban hordozzuk a legveszedelmesebb kisértők Legtöbbször még attól sem riadunk vissza, hogy gyarlóságaink következ­ményeiért Istenre hárítsuk a felelősséget. Először tulajdon énünkkel kell felvennünk a harcot. Ez azonban csak akkor sikerülhet, ha híven kitar­tunk annál, aki »az út, az igazság és az élet«. Vele mindig győzelmet aratunk. Március 10., szerda. Zsid. 4., 14—16. A Teremtő és a teremtmény között mélységes szakadék tátong. Azt senki és semmi sem hidalhatja át, egyedül az Istentől rendelt főpapi szol­gálat. A híd a Krisztus, aki egyszemélyben főpap és áldozat, ö is meg­kísértetett, noha nem volt benne bűn; de a kísértéseket Isten iránti enge­delmességgel győzte meg. Jézus, a főpap szerzett nekünk engesztelési Isten előtt. Ott bűnbocsánat és kegyelem van »alkalmas időben«. De az »alkalmas időt« el is lehet mulasztani. Március II., csürtörtök. Zsid. 12., 1—7. A keresztre irányítja tekintetünket az Ige. Célhoz jutni és koronát nyerni csak az fog, aki sohasem tekintget másfelé. Ha csak magamra nézek, könnyen tévútra jutok. Mennyivel más az, aki csak Jézusra tekint: hűségesen munkálkodik és másoknak is örömet szerez. Még az sem kese­ríti, ha gond és bánat próbálja. Az Ürban bízva hordozza keresztjét és szól: »Ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint Te!« Március 12 , péntek. Máté 16., 21—28. önmegtagadás és kereszthordozás volt Megváltónk életútja. De bár­mily nehéz is volt az, mégis győzelemre vitte. Nem kereste a maga dicső­ségét, mégis Hozsannával köszöntötték. Mi se keressük a magunk dicső­ségét. Mert aki a Mester követésében, a szeretet szolgálatában jár, romol« hatatlan békét lel. Így válik a kereszt erővé és a szenvedés szeretetté, Március 13., szombat. Máté 12., 38—42. Két férfiút állít egymással szembe Jézus: Jónást és Salamont. Az egyik Isten küldötte, a másik a világ bölcse. Az próféta szőrcsuhában, ez 1 filozófus bíborköntösben. Mindkettőről ezt mondja Jézus: »Nagyobb van itt«. Ő mindkettőt magában egyesíti. Ninive lakosai megbánták bűneiket Jónás prédikációja nyomán. Délnek királyné asszonya elment Salamon bölcsességének meghallgatására. Nem kellene, hogy ez minket is meg­indítson? Fürst Ervin

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom