Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1954-03-07 / 10. szám

«I E VATÍtjls LI*K USftET Gyülekezetek és szeretetíntézmények A PÉLDA Szeretetintézményeink első felelős gazdája az a gyülekezet, amelynek területen az ' intézmény kifejti tevé­kenységét. Intézmény és gyülekezet között természetesen jó kapcsolatnak kell lenni, olyannak, amely hatásai­ban kölcsönös. A gyülekezet törő­dése az intézményt erősíti, az intéz- .mény szolgálata pedig a gyülekezet . szeretetét és áldozatát teszi értel­messé és áldottá. Az intézmények már régebben el­készítették az elmúlt évről szóló je­lentéseiket. Sok-sok örömre és hálaadásra indító tény olvasható belőlük. Isten tanúbizonyságot tett arról, hogy imádságot hallgat és gazda­gon válaszol reájuk. Intézményeink nemcsak fenntartot­ták életrendjüket, hanem előr-e is ha­ladtak, a fejlődés nyilvánvaló. A je­lentéseket most abból a szempontból vizsgáljuk: milyen az intézmények és a fenntartó gyülekezetek egymáshoz való viszonya? .4 nyíregyházi ÉLJM Nyomorék Gyermekotthonban minden vasárnap és ünnepnap dél­előtt istentisztelet van, amelyet a nyíregyházi lelkészek felváltva vé­geznek. Csütörtökön este tartják az imaórát, vasárnap délután is van bibliaóra felnőtteknek és gyermekek­nek külön-külön. Ezekre az alkal­makra a környékbeli tanyák evan- gélikussága rendszeresen megjele­nik. Előfordult már keresztelés is, rendszeres az úrvacsoraosztás. Ez a helyes megoldás!' Az ige tartja össze a, gyülekeze­tét cs az intézményt, testvérivé teszi a kapcsolatokat. Ebből a helyzetből már magától ér­tődő az is, hogy- a nyíregyházi gyüle­kezet az elmúlt évben offertóriumok- ból 2357 forint készpénzt és 1430 fo­rint értékű természetbeni adományt juttatott az intézménynek. A balasagyarmati Szeretetház és a gyülekezet kapcsolata is jó. . A gyülekezet minden hónap egy vasár­napjának teljes offertóriumát áldozza a szeretetház javára s a gyülekezeti tagok, tehetségük szerint, szemé’yi adományokkal is gondolnak az ott­honra. Régebben munkaerőt is bo­csátottak az otthon rendelkezésére, ma már elfoglaltabbak s ritkábban fordul elő. Mivel a Szeretetház a gyülekezet területen van, ez a tény a híve­ket a szeretet cselekvésére, inti. A gyülekezet tehát magáénak te­kinti az otthont cs erejét megfe­szítve áldoz érte. Sőt, bármilyen megmozdulás van a szeretetházban, az mindenkit érde­kel. Az ápoltak különben mind gén magas kort értek el. A »legfiatalabb« özv. Roska Flórisné, 68 éves, a leg­idősebb Sebján Zsuzsanna 95 éves! A pécsi fínldauf Gusztáv Szeretetotthon a gyülekezet szívügye. Sajátjának te­kinti és az egyéni adományokon kí­vül évente négy offertóriummal tá­mogatja. Az egyháztanács ülésem ál­landóan napirenden vannak. az ott- ' hon ügyei s mind az egyháztanács tagjai, mind a gyülekezet tagjai nagy érdeklődéssel viseltetnek a leg­kisebb ügy iránt: Ez azért érthető, mert az otthon vezetősége ébrén tartja a gyülekezet tagjaiban a sze­retetszolgálat fontosságát s ez a tu­datosítás alkalmat ad arra, hogy a szeretetet valóságban is gyakorol­hassák. Megválasztották a gyüleke­zeti bizottság tagjait és megalakult ' az igazgató tanács is; A gyenesdiási Kapernaum keszthelyi gyülekezetünkhöz tarto­zik. Itt "mindenesetre nehézséget je­lent az a pár kilométer távolság, amely kettőjük között, van, de szinte azt mondhatjuk: Kapernaum nemcsak a keszt­helyi gyülekezethez, hanem az egész ország evangélikusságához tartozik. Ennek kifejezése az a kapcsolat, amely az intézmény és a somogy­EVANGÉLZKUS ÉLET A MaeyarországI Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. Vili.. Pusktn-u. 12. Telefon: 142-074 Szerkesztésért és kiadásért felel: Dezséry László szerkeszti Budapest, III, Dévai Biró Mátyás-tér I. Előfizetési árak: Egy hóra 5.— Ft. negyedévre IS.— Pl, (élévre 30.— Ft, egész évre 60.— Ft Csekkszámla: 20.412—VIII. 10.000 példányban nyomatott zalai egyházmegye között van, amely igazán példás. A lelkészi munkakö­zösség minden összejövetelét ott tartja, a "szeretetotthon lelkészei pe­dig szolgálataikkal viszonozzák ezt az egyházmegye gyülekezeteiben. Piliscsabán elfáradt diakonisszatestvéreink pi­hennek, jelenleg tizenketten. Rend­szeresen bekapcsolódnak a gyüleke­zet életébe. A járóképesek részt vesznek igehallgatási alkalmakon és a hivatalos közgyűléseken is. A gyülekezeti lelkész, aki Csillag­hegyről végzi a pásztori munkát, rendszeresen látogatja a betegeket, a gyülekezet tagjai pedig kisebb- nagyobb szolgálattal segítenek az otthon fenntartásában. .4 liudapest-zuglói Szeretetház Diakóniai Bizottsága is megalakult és üléseket is tartott. A bizottság­nak egyrészt öt presbiter, másrészt öt asszonytestvérünk a tagja. Az j egyházközség ellenőre állandóan el­lenőrzi a számodásokat. Igazi, ke­resztyén szeretetszolgálatot végzett Wehovszky Miksa presbiter, aki az otthon .szerelési munkálatait és Vi- czián János presbiter, aki pedig a ház folyosóinak meszelését vállalta magára. Örvendetes jelei vannak annak is, hogy a gyülekezet felelős­sége növekszik az otthon iránt. A gyülekezet tagjai, ha elvétve is, de már látogatják a szeretetház lakóit is. Ezen a téren arra törekszik a vezetőség, hogy előbbre jussanak. A nagy tárcsái özvegy Papnők Otthonát is támogatja a oagytarcsai gyülekezet, ha nem is rendszeresen. Istentiszteletet és bibliaórát tarta-! nak hetenként. Volt közös Diako-1 niai Napjuk, sőt 3 egyházzenei áhi- j tatot is tartottak. A szarvasi árva­ház sok-sotk baja még nem lett kö­zös gond a gyülekezettel, pedig ép­pen ott kellene komoly lelki és anyagi támogatást biztosítani. Az újtemplomi gyülekezet is megmoz­dult már ugyan az elmúlt kará­csonykor, de a kibontakozáshoz több szeretetve van még szükség és | nagyobb áldozatra. A helyzet min- j denesetre javuló! A nagymultű bonyhádi leányotthon és a gyüleke- i zet között azonban már nagyon laza ! a kapcsolat, pedig régebben éppen j ez a gyülekezet volt példamutató j sokak számára. A gyülekezet tagjai! közül nagy ritkán akad egy-egy iá- j fogató. Anyagilag is változott a i helyzet. A gyülekezet havonta 25 forint offer tóriumot nyújt az ott­honnak s az elmúlt évben egy gyűj­téssel segített, amelynek összege mindössze 109 forint volt. Sajnos, az egyházmegye sem tart kapcsolatot az otthonnal. Lehetne folytatni még a sort, hi­szen' vannak intézményeink másutt is. Most egyelőre álljon előttünk az a tanulság, amelyet ezek a rövid je­lentések nyújtanak. A fenntartó gyülekezeteknek nemcsak kötelessé­gük, hanem kiváltságukt is, hogy helytálljanak a szeretetszolgálatban. Ezzel is lelkesíteniök kell azokat a gyülekezeteket, amelyek országszer­te rendszeresen áldozatot hoznak és imádkoznak erős intézményekért! Horváth András A közbenjáró Sokan nem értik meg, hogy az Is­ten előtt mi szükség van »közben­járóra«. Hiszen Isten mindent tud és mindent lát, neki nincsen szüksége arra, hogy »információkat« szerez­zen rólunk. Ő igazán ismer minket, ismer úgy, ahogyan senki más, sőt még magunk sem ismerjük magun­kat. Aztán nem éppen a keresztyén vallás jellemző vonása-e az, hogy nincsen közbenjáróra szükségünk, nincsenek »kisistenek«, félistenek, közbenső lények, akiket keresztül Istennél érintkezhetnénk, hanem odaállhatunk az Ö színe elé közvet­lenül. Miért írja akkor Pál apostol Timótheushoz írott első levelé­ben (2. rész, 5—6, vers), hogy: »Egy az Isten, egy a közbenjáró, is Isten és emberek között, az ember Krisz­tus Jézus, aki adta önmagát vált- ságul mindenekért.« Jézus Krisztus, az emberré lejt ige, a názáreti ácsmester, aki Isten Fia volt, a zsidók Messiása, aki a világ Megváltója lett: .az egyetlen közbenjáró Isten, és ember között. Ö az út, aki az Atyához vezet és rajta kívül nem vezet út őhozzá. Ez az Isten akarata és ez előtt meg kell hajolnunk. így tetszett az Atyának, hogy az ő emberi szájával szóljon hozzánk s mi az ö nevében for­duljunk az Atyához. Aki Öt látta, látta az Atyát, rajta kívül nem ismerhetjük meg az igaz Istent és Isten sem akar tudni rólunk s nem ismer bennünket, csak a Jézus Krisz­tusban. Hogy ennek miért kell így lenni, azt akkor kezdjük megérteni, ami­kor féldereng előttünk valami a bűn valóságából, Amikor • kezdjük látni, hogy mekkorát estünk, hova jutottunk, mennyire elhajlottunk az egyenes útról, mire vagyunk képe­sek, akkor értjük meg, hogy a szent Isten színe elé így, magunktól nem kerülhetünk. Kellett valaminek tör­ténnie, kellett valakinek jönnie, hogy megfogja a kezünket és odavezes­sen az Atyához s ha igaz és jogos ha­ragja lesújtana reánk, szót emeljen értünk. Ezt tette Jézus Krisztus, sőt ennél is többet. Testével fogta fel Isten haragjának lecsapó villámát, »önmagát adta váltságul mindene­kért«. Kegyelem hát, csupa kegyelem, hogy van ilyen közbenjárónk, aki a szó eredeti érteimében befedez, el­takar bennünket, akinek palástja alatt mentve vagyunk Isten szent haragja elől. Kegyelem az, hogy van szószólónk, ha vétkezünk, akinek ne­vében bocsánatért könyöröghetünk, Kegyelem, hogy nem magunknak kell keresnünk a hazavezető utat, tévelyegve és bolyongva, hanem van Utunk, Vezetőnk, Mesterünk; Egy a közbenjáró és nincs több. Nem is lehetne más, mint az, aki onnan felülről jött alá, aki egy az Atyával, akinek szeleteiében az Atya szívdobbanása érzik: Jézus Krisztus. Ö szerez békességet az Atyával és — csodálatosképpen — az atyafiakkal is, a másik ember­rel, akivel való közösségünk ugyan­csak megbomlott a bűnben. Ö köt össze testvérszívet és kezet; bizony ember és ember között is ő a közben­járó, aki testvérünkké lett, hogy mi is' újra testvérekké lehessünk. G. Gy. XT uresa dolog az, ami miatt Ju- [ hász Márton bácsi nem járt el a | templomba. Nem is tudom, hogy el- j móndjam-e, mert sajnos, manapság j is megtörténnek ilyenféle históriák és emiatt néhány an talán meg is ne­heztelnek miatta. Szóval, Márton bácsi minden va­sárnap, amikor az emberek komóto­san ballagtak a templom felé, ott ült házának kiskapuja előtt. Nézte az el­menőket, sorra fogadva köszöntésü­ket, megbiccentye ünneplő kalapját. Amikor aztán elcsendesült az utolsó harangszó is. akkor fogta a kisszéket és öreges lépteivel elindult a kiska­pun át a ház felé. Elővette kiszítt pi­páját, rágyújtott és csöndesen várta, hogy a házbeliek hazajöjjenek a templomból. így ment ez minden vasárnap, min­den ünnepen, legfeljebb a zimankós ősz, vagy a hideg tél parancsolta be az öreget a párás ablak mögé, hogy onnan lesse az igyekvő embereket, akik oda siettek, ahová ő csak nagy­ritkán tette be a lábát. Még nagyün­nepi keresztyénnek sem. lehetett mondani, mert bizony eltelt néhány év azóta, amikor utoljára ment el az Isten házába. Legutóbb unokájának konfirmációján énekelt együtt a gyülekezettel, azelőtt meg akkor, amikor a leánya esküdött. Az előbbi már régen volt, egy-két év múlott el azóta, hát még az utóbbi. A felesége — Zsuzsa néni — hű­séges templomjáró volt. Már jöné- hánvszor megpróbálta magával csalni, de .minden kérlelő szavára ugyanaz volt a rövid válasz: nem .és nem! Ilyenkor aztán megint fogta a kisszéket és kiült a kapu elé, hogy ugyanolyan nyugalommal szemlélje az elmenőket, mint máskor. Nehéz volt az öreget nyugalmából kimozdítani. Nagyon ritkán felelt meg arra .a kérdésre, hogy miért nem jár templomba. Pedig esténként énekelni, imádkozni tanítja unokáit és sohasem múlik cl egy pap, hogy el ne mondja csöndesen a maga egy­szerű imádságát; T-T gyszer aztán mégis, hosszas kér- lelés után beszélni kezdett: »Miért nem járok el a templomba? — így kezdte. — Hosszú története van annak. Régen volt már az, akkor még nem voltam olyan öreg, mint most vagyok. Magam sem tu­dom, hogy hány évvel ezelőtt, a szom­szédunkba egy új ember költözőit. Valahonnan messziről jött. Nem is­mertük, nem is tudtuk, hogy kicsorla. Kíváncsian néztük: milyen, miféle ember lehet, jó-e, vagy rossz, becsü­letes, vagy gazember.'így szokott ez történni mindig, ha ismeretlen em­ber kerül elénk. Csakhamar furcsa dolgokat vet­tünk észre. A szomszéd lépten-n,vö­mön kegyes dolgokról beszélt és rá­adásul káromkodni sem hallottuk soha. A kegyeskedés az öregasszo­nyok dolga, — így gondoltuk mi szt akkoriban — a káromkodás illik job­ban a férfiemberhez. Ez meg éppen fordítva. csinálta. Emiatt egynéhány­szor ki is nevettük. Amikor aztán lát­tuk, nem bántja az, hogy kinevetjük, hanem még tetszik is neki a dolog, hát abbahagytuk. Beletörődtünk abba, hogy a szomszéd ilyen ember, később meg is szoktuk: legyen a kedve szerint, mi nem zavarjuk. Csupán az izgatott bennünket, hogy nagyon sokat beszélt, arról, hogy ő milyen vallásos, milyen rendes em­ber. Egyszer aztán megtörtént a baj. Kölcsönkért tőlem három mázsa sze­mes kukoricát. Türelmesen vártam, míg 'visszaadja, hiszen olyan mégbíz­ható embernek mutatta magát. Telt múlt az. idő, de az én szomszédom mintha megfeledkezett volna az ! i AZ ELET FELE Nem temetünk és nem siránkozunk: mi sosem voltunk gyászgyülekezet; a hit számára nincs lesújtó »mégis«, s mert Krisztus nemcsak meghalt, hanem él is, az egyház útja fölfelé vezet. A rokkant vénség világos jele, ha valaki csak múltján kesereg — mi nem vagyunk a lefolyt idő rabja, s mert erőnket a Krisztus Lelke adja, az egyház népe sosem vert sereg. A keresztyénség nem megy föld alá s a felhők közt sem érzi jól magát, mert feladatát végzi itt: fényt vet szét, s egyház sosem érezheti vesztét, hisz’ éltetője: Krisztus hatja át. A mi szavunk nem rút acsarkodás se nem is irigy, vagy hízelgő beszéd; nem görögtúz, de élő ige lángja, akiben ég, az igaz utat járja: A keresztyénség nem remegő gyermek, ki tanácstalan, csak jajgatni tud, hanem munkáját derűs hittel végzi, s ha hibáival kész is szembenézni, de kegyelemből új erőre jut. Nem hiú ábránd visz előre minket —■ hogyan járnánk a hegy meredekét? A képzelt fölény fel sosem emelhet, de Krisztusunkkal bírunk minden terhet: a szolgálatát és szeretetét. A mi reményünk nem sötét kavargás, amelytől messze esik a való. Az utolsó nap fénye nem vakít el, de megvilágít s erőt ad a hittel, mely velejéig életrevaló. Ez a reménység tesz bizakodóvá, ezzel ,o hittel biztosan futunk: Bátran lépünk a tegnapból a mába s jutunk majd Isten teljes uralmába: a nagy Valóság felé visz utunk, tisztává edzi szívét és eszét. Krisztust követve tanulunk meg élni: mi sosem voltunk gyászgyülekezet! Békét árasztva érjük el a véget, akkor igaz teljes lesz az Elet: az egyház útja fölfelé vezet! Bodrog Miklós adósságáról. Egyszer aztán nékem is szükségem lett volna a kölcsönkért kukoricára, hiszen én sem voltam valami bővében a földi javaknak; Át is mentem hozzá, hogy visszakér­jem a járandóságomat. Először azt hittem, nem jól hallok, amikor elis­merte, hogy tartozik nekem három zsák csöves kukoricával. Hiába mondtam neki, hogy én úgy tudom: három mázsa és' szemes volt az a kukorica, amit adtam neki, de 6 csak egyre hajtogatta a magáét; meg azt, hogy nekem nincs igazam, ne akar­jam én őt becsapni. Szelíd ember voltam világéletemben. így betettem magam mögött az ajtót és otthagy­tam. Nem akartam vele veszekedni; Hosszú hónapok teltek el, míg egy­szer átküldött hozzám nem három mázsa, hanem egy zsák avas kukori­cát, még azt is csövesen. Egye csuda; a békesség kedvéért nem szóltam én semmit. Egyszer aztán én kerültem bajba. Sürgősen szükségem lett volna pénzre, mert valami adófélet kellett volna kifizetnem. De hát otthon meg nem volt elég pénz, Gondoltam, ha én egyszer kisegítettem a szomszé­dot. talán ő is segít rajtam. Át is mentem hozzá, hogy kölcsönkérjem tőle néhány napra a szükséges ösz- szeget. Belépek a szobába. Ott ül a szomszéd az asztalnál. Biblia van előtte. Egy kicsit rossz időben jöt­tem az biztos, de hát mit csináljak. Reméltem, hogy így is segít rajtam. Elmondom neki, mire volna szüksé­gem.. Majd íelöklelt a két szemével: Hogy én ilyenkor jövök — mondja ő —. amikor láthatom, komoly dolgok­kal foglalkozik. Különben is — foly­tatta —, én is ahelyett, hogy a világ hiúságaival törődnék, imádkozhatnék és akkor biztosan elmúlna minden gondom. Azóta ugyan ritkán látnak a temp« lomban, ahol ott ül és harsányon éne­kel ez az ember az első padban ...« \/T egtörölgette őszes bajuszát és nem volt hajlandó tovább tár­gyalni velünk. Hiába mondtuk neki, hogy nem minden kegyes emper ■ilyen, hogy az ilyenek mindennek nevezhetők, csak keresztyénnek nem, hogy vannak, akik komolyan veszik azt, amit hisznek és nemcsak a szá­juk jár. Keserűen legyintett: hiába mondok én neki akármit, amikor ő napról napra látja »kedves« szom­szédját. : , Kár is tovább folytatni a históriát; Csak még egy kérdés: nem szoktunk mi ilyen »jó« szomszédok lenni, mint a Márton bácsi szomszédja volt? Nem miattunk üres-e a templomban a mellettünk levő hely? Vámos József Istentiszteleti rend 1054. március hó 7-én, vasárnap Budapesten A PESTI OLDALON: DEÁK-TÉR: d. e 9 Zay László, d. e. 1! (úrv.) Harenscher Károly,' cl. u. 6 Zay László. — FASOR: d. e. fél 10. Cserháti Sán­dor,-d e. 11 (úrv.) Gyöngyösi Vilmos, d. u. 6 Szita István. — DÓZSA GY -UT 7. d. e. fél 10 Gyöngyösi Vilmos. — ÜLLŐI-UT 24. d. e. fél 1Ö, d. é. II (ürv.) — RÁKÓCZI-UT 57 b. d. e. 10 (szlovák) Sziládv Jenő dr.. d. e. három« negyed 12 (úrv.) Pethő István — KARÁ­CSONY S.-U. 31. d. e. 10 (úrv.), d. u. 5 Szaré- tét vendégség (vetitettképés előadási. — THALY K.-U 28. d., e. 11 Szepesvary Tamás teológus, d. u. tí Szeret el vendégség. — KŐ­BÁNYA d. e.. fél 10 (úrv.) D. Dezséry László. — SIMOR-U. 33. d. e. negyed 12 (úrv.) Korén Emil. — UTÁSZ-u. 7. d e negyed 12 (úrv.) Pásztor Pál. — ZUGLÓ d. e. 11 (úrv.) Scholz: László, d. u. 6 M untig Andor. — GYARMAT- UTCA 14.’ d. e. fél 10 Scholz László. — RA- KOSFALVA d. e. fél 12 Muntág Andor. — FÓTI-UT 22. d. e. 'I (úrv.) Gádor András, d, u. 5 Szeretetvendégség. ’ Scholz László. — VACÍ-UT 129. d, e. 8 (úrv ) Gádor András, d. u. 4 Riniár Jenő. — ÚJPEST d. e. lö (úrv.* Karner. Ágoston teológus, d.- u. fél 7 Matuz László. — DUNAKESZI d. e. 9 (úrv.) Mainz László. — VAS-UTCA 2 c d. e. H Szi-mon!- desz Lajos — RÁKOSPALOTA MÁV-TELEP d. e. fél 9. — RP. NAGYTEMPLOM d. e. 10. — RP. KI STEM P LOM d. u. 3. — PESTÚJ­HELY d. e 10 Kürtösi Kálmán. — RÁKOS­KERESZTÚR d. e. fél li. — RÁKOSHEGY d. e. -£L — RÁKOS LIGET d. e. 10. — RÁKOS­CSABA d. e. 9 Békés József, d. u. fél 7 Bé­kés József. — CIN KÖT A d. e. 9 (gyeim.), d. e. 10, d. u. fél 3. — MÁTYÁSFÖLD d. e. fél 12. — KEREPES—K1STARCSA d. e. negved 10. -- PESTLŐRINC d. e. 11 (úrv.) cl. u 5. PESTLŐRINC SZEME RE-TELEP rí. e há­romnegyed 8. — PESTERZSÉBET d. e. 10. — SOFOKSAR-UJTELEP d. e. fél 9. — KIS­PEST d. e. 9, ri. e. 10, d. u. 6. — WEKÉRLE- TELF.P d. e. 8. — RÁKOSSZENTMIHÁLY d. e. fél 11, d. u. 5. A BUDAI OLDALON BÉCSIKAPL'-TÉR d. e. 9 Sréter Ferenc, d. e. 11 Ruttkay Elemér, d. u. 7. — TORüCZKO- TÉR cl. e. háromnegyed 9. Varady Lajos. — ÓBUDA d. e. 9. Bella.Árpád teológus, d. e. 10 KomjátHy Lajos, d. u. 7 Friedrich Lajos, - XII.. TARCSÄY VILMOS-UTCA II, d. e. 0 (gyerrn.) Ferenczy Zoltán, d. e. 10. Rutt- kay Elemér, d. e. 11 Danhauser László, d. u. 7 Drenvovszky János teológus. — BUDA­KESZI fél 10. — HŰVÖSVÖLGY LELKESZ- NEVELÖ-INTÉZET d. e. It) Friedrich Lajos. — KELENFÖLD d. e. 8 (úrv.) Giaíz József teológus — Muncz Frigyes, rí. e. fél 10 (gyérin.) Muncz Frigyes, d. e. 11 (úrv.) Glatz József teológus — Muncz Frigyes, d. u. 5 Bottá István. — NÉMETVÖLGYl-ÜT 138. d. e. 9 (úrv.) Bottá István. — Xl„ BARTÓK BÉLA-UT J58. d. 12 Bottá István. — CSE­PEL d. e 11, d. h. 6. — BUDAFOK d. e. 10 (úrv.) Sikter László. — Nagytétény d. e, * (úi*v.) Sikter László. — KELENVÖLGY d. e. 9 (úrv.) .Rezessy Zoltán dr. — ALBERTFALVA d. e. fél II (úrv.) Rézessy Zoliéin dr. — CSILLAGHEGY d. e. 'fél ló Kaposvári VTI­a. 7. Kaposvári Vilmát, 2-540918. Athenaeum (F. -v. Soproni Béla).

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom