Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1954-03-07 / 10. szám

2

EVANGÉLIKUS ELET

Á,:z egyháztörténetből?

Jparaszt ember Magyar Országban mitsoda és mi lehetne?“

Tessedik könyve

Az egyházegyetem könyvtárának sok évszázados könyveiből rendezett kiállításán feltűnik egy régi és mégis mindig aktuális könyv, Tes- sedilc Sámuel egykori szarvasi evangélikus lelkész műve,' amely 1786-ban. jelent meg ezzel a címmel: "A’ paraszt ember Magyar Országban, mitsoda és mi lehetne; egy jó rendbe-szedett falunak rajzolatjával egyetemben.«

Régi ez a könyv, hiszen a 18. század faluja számára rajzolja meg azt a távlatot, amire el lehetne vezetni a falut, de ugyanakkor mégis aktuális ez a könyv, mert olyan evangélikus lelkész írja, akit népe iránti forró szeretet vezérel, amikor tanácsosai szolgál hazánk parasztsága javára.

Ez a lelkűiét mindig tanulságos és példamutató marad, akkor is, ha azóta megváltoztak a falu körülményei. A szeretet Istentől ihletett cselekedetei soha el nem múlnak, hanem messze világítanak, a késői utódok számára is. Amikor Tessedik a falu kérdéseihez szól, tisztában van azzal, hogy nem a lelkész dolga a falu vezetése, de viszont azt is tudja, hogy ő is tagja a falu társadalmának: »Én nem vagyok a’ Község igazgatóinak rendekből való, mindazonáltal a’ Községnek egyik tagja.« Szava éppen ezért nem akar más lenni, mint jószándékú tanács és építő vélemény; ami nem hiányozhat annak az. ajkáról, aki Istentől azt a küldetést kapta, hogy só és kovász legyen az emberek között. Jól tudja, hogy ezt a küldetést nemcsak ő, hanem minden keresztyén kapta, ezért ezt írja: »Mindenkor örülök a’ megvilágosi- tásnak, valamennyiszer a’ Vilég-íd- vezitőnek ama fontos szavaira találok a’ Templomokban: Ti vagytok a’ Föld sava! Hogy ha a’ só meg-izetle- nül, mivel sózzanak.« A lelkészeknek pedig különösen fontos feladatuk van a nép nagy életkérdéseiben való tanácsadásban: »Ö nékiek kall meg-oltalmazni a’ Köz-népet és a’ Polgárt a’ balgaságtul, oktalanságtul, helytelen-vélekedéstől és a’ vétektől.«

Az élet teljességét átfogó lelkeszi feladatot csak úgy lehet elvégezni, ha az egyház el nem zárkózik a paraszt- embert foglalkoztató hétköznapi gondoktól; ?

A reformáció hűen megőrizte a Szentírás tanítását arról, hogy a keresztyén hit mindig megtenni az Isten akarata szerinti cselekedetek gyümölcsét. Tessedik egész Ielkészi szolgálatára jellemző a konkrét hétköznapi feladatoknak az ige fényében történő értékelése.

Erőteljesen kiemeli, hogy a keresztyén élet nem merülhet ki olyan templomozásban, amelynek nincs hatása az élet köznapi dolgaiban és különösképpen a munkában való helytállásra: "Hogy pedig a’ Köznép magával azt el-ne hitesse, hogy az aita- I tosságoknak gyakorlásiban áljon az egész Isteni tisztelet, mellyel ő az Istennek tartozik, tehát véle világosan meg kell esmértetni, hogy tsait az Istennek akaratja ’s parantsolatja szerént, az életnek haszonra való fordításában áljon a’ valóságos Isteni tisztelet.«

Könyvének célja, hogy mozgósítsa hazánk parasztságát az adott körülmények jobb kihasználására.

A maradisággal és a régihez való ragaszkodással szemben nem győzte hangsúlyozni Tessedik, hogy a keresztyén embernek Istentől kapott feladata a természet feletti uralkodás s ezért arra kell törekednie, hogy a természet törvényeit minél inkább megismerve, azt az emberek javára fordítsa.

Könyvében említi, hogy egyik prédikációjának mondanivalóját így Határozta meg: "Ezen közmondásnak képtelensége: Hadd legyen minden, a’ mint vagyon, mert az ember a’ Világot jobbá nem teheti, mint most.«

Gyakran száll szembe Tessedik a tehetetlenségnek és lustaságnak azzal a formájával, amely Istennel és a benne való hittel akarja igazolni az eredménytelenséget és sikertelenséget: "Vegyünk-fei egy Paraszt gazdát, ki el-hiszi, hogy az Isten ötét eltartja kenyérrel, ’s nem is tisztogatja szántó-földét, melly néki konkolyt és vadótzot terem. Későn szánt, a’ vetéssel tisztátalan bánik, rósz ’s megromlott magot vet; látja hogy melly sovány a’ vetése, de remély ’s. hisz erősen az Istenben, hogy őtet einem hagyja, és néki kenyeret ád. Eljön az aratás, a’ gabona és kenyér helyett vad borsót, vad zabot, reptzét és vadótzot nyér. — Hát mi volt .tt az Isten akaratja? Hát bétöltöd -é azzal áz Isten akaratját, ha a’ földedet rosszul miveled, és a’ gabona helyett konkolyt aratsz?«

A keresztyén ember nemcsak az Isten által teremtett természet gazdag lehetőségeiért ad hálát, hanem azt isteni parancs nyomán igyekszik is minél jobban a maga és embertársai hasznára fordítani. Tessedik szavaival: "A’ Teremtőnek és mindenek meg-tartójának esméretére, szereíe- tére és tiszteletére vezéreltetik a’ Paraszt, midőn ő az Istennek egész munkáját nem tsak szemlélni, hanem tsudálni is, és azt okossan magának hasznára fordíttatni megtanulta.« Ennek a keresztyén meggyőződésnek a jegyében biztatta Tessedik a parasztokat arra, hogy szüntelen keressék a földművelés újabb és jobb módszereit. Hosszú sorban lehetne felsorolni Tessedik könyvének kifogyhatatlan javaslatait és ötleteit a folyószabályozásról, gyümölcsfa-termesztésről, új szántási és vetési módszerek bevezetéséről, az állattenyésztés javításáról stb.

Mindez annak a bizonysága, hogy Tessedik lelkipásztori

szíve milyen nagy szeretettel fogta át falusi hívei egész életét. Népe bajait és gondjait nem tehetetienkedve nézte, hanem. a cselekvő kereszíyénség szolgálatkészségével.

Tessedik, a cselekvő keresztyénség igehirdetője, különösen gyakran foglalkozott a Szentírás munkáról szóló tanításának gyakorlati alkalmazásával. Amint könyvéből kitűnik, egyik prédikációja témájául ezt választotta: "Ki-ki magát az ő erejének mértéke szerént alkalmatossá tegye az ő munkálkodására és kötelességére, és azután magát olly hasznosnak lenni keresse, a’ mint tsak lehet.«

Szemléletességre törekvő igehirdetésére jellemző, hogy amikor a falusi nép összefogását akarja elérni, arról beszél, hogy látott egy hatalmas kidöntott fát; amit száz ember akart kötéllel elvontatni. A széthúzás, egyenetlenkedés miatt azonban mindenki külön-külön- feszült neki a kötélnek. "Hlyemképpen a’ fa úgy utób’, mint előb’, a1 hellyén maradott.« Majd tanulságként nyomban hozzáteszi: "így maradnak a’ Parasztnak szűkölködései is mindenkor egyformán. Egy vagy kettő elégtelen azoknak el-hárításokra; de mikor hozzá fog a’ többi száz, és több, kiknek valóban egy szívvel lélekkel keltenék dolgozniok; mikor egyesül a’ száznak akaratja ’s ereje, akkor azt végbe vihetik, a’ mi tőlök kívántatik.«

Ennek a másfél évszázada halott evangélikus lelkésznek az emléke azért él és fog is élni, mert szíve telve volt a segíteni akarás vágyával, amikor a parasztember nagy életkérdéseire adott választ s amikor mozgósítani akarta falusi híveit Istentől vett hivatásuk és munkájuk keresztyén lélekkel való hűséges elvégzésére, Ottlyk Ernő.

A Hungarian Church Press

legújabb száma részletes beszámolót közöl az Egyházak Világtanácsa vezetőinek magyarországi látogatásáról, valamint az ezzel kapcsolatos ökumenikus megbeszélésekről. Közli a külföldet tájékoztató magyar protestáns egyházi kőnyomatos dr. G. Bell püspöknek, az Egyhazak Világtanácsa központi bizottsága elnökének, valamint dr. W. A. Visser’t Hooft professzornak, az Egyházak Világ- tanácsa főtitkárának a Kálvin-téri református templomban elhangzott prédikációját. Beszámol a kőnyomatos a Magyarországi ökumenikus Bizottság február 8—9-én tartott kétnapos nagygyűléséről, melyen részt vett dr. G. Bell püspök, dr. W. A. Visser't Hooft főtitkár, valamint dr. J. L. Hromádka professzor, a prágai Comenius teológiai fakultás dékánja is. Végül közli a magyar protestáns egyházaknak a négy külügyminiszterhez intézett táviratának szövegét.

GYÜLEKEZETI HÍREK

1954. március 7. Invocabit (1. böjti) vasárnap.

Igék: 1. Ján 3,5—8. — Mt 16,21—27.

A vasárnap üzenete: A sátán legyőzője. — Liturgikus szín: lila.

SOMOGY-ZALAI

EGYHÁZMEGYE

Sok hasznos eredménnyel zárult a február 16—17-én Kapernaumban

(Gyenesdiás) tartott munkaközösségi összejövetel. Jakus Imre: "Egyházirodalmi félóra a gyakorlati élet szolgálatában« című előadása nyomán megbeszélték az egybegyűlt lelkészek a böjtben tartandó gyülekezeti esték egységes tervét, valamint a böjt második vasárnapján Kötésén rendezendő felügyelői nap pro- grammját. Weiler Henrik a bibliafordítási, Dubovay Géza a sajtókonferenciáról számolt be. A beszámolók hatására elhatározták a lelkészek, hogy a jövőben tanulmányok, beszámolók, kritikák formájában sokkal több felelősséggel kapcsolódnak be a bibliafordítás és' egyházunk sajtómunkájába.

ÓBUDA

A gyülekezetben március 7—14-ig böjti csendeshetet tartanak, amikor is minden este 7 órakor lesz istentisztelet a templomban. A? igehirdetési szolgálatokat Friedrich Lajos, a Lelkésznevelő Intézet igazgatója végzi.

KELENFÖLD

Március 6-án délután fél 6 órakor szeretetvendégséget rendez a gyülekezet, melyen Kováts Antal egyház- községi felügyelő tart előadást,

ANGYALFÖLD

A szeretetvendégségek sorozaté" ban március hó 7-én délután 5 órai kezdettel tartja a gyülekezet böjti szeretetvendégségét. Ezen a szeretet- vendégségen művészi műsorszámok keretében Scholz László zuglói lelkész tart előadást. A gyülekezet híveit és barátait ezúton hívja az egyházközség.

KECSKEMÉT

Március 7-én, böjt első vasárnapján szórványnapot tart a gyülekezet, melyen a szórványban élő evangélikusok családjukkal együtt részt vesznek. A szórványnap sorrendje a következő: 9 órakor istentisztelet, 10 órakor énektanulás, fél 11 órakor énektanulás, fél 12 órakor megbeszélés, 1 órakor ebédszünet, fél 3 órakor műsoros összejövetel keretében előadás. 4 órakor záró istentisztelet úrvacsoraosztással. A gyülekezeti nap vendégszolgálatait Zászka- iiczky Pál fóti lelkész végzi;

KELENFÖLD

A gyülekezet március 11-től kezdve minden csütörtök délután 6 órai kezdettel vallásos estet rendez, Böjti Esték címmel. Az utolsó böjti est április 15-én lesz. A szolgálatokat; dr. H. Gaudy László, Bencze Imre.

Bonnyai Sándor, Sülé Károly, Kökény Elek és Muncz Frigyes lelkészek vég« zik.

SZARVAS

Az újtemplomi egyházközség február 21-én jól sikerült műsoros teaestet rendezett, melynek offertóriu- mát a belmissziói terem tatarozására fordítják.

KÖBÄNYA

Március 7-én, vasárnap a délelőtt fél 10 órakor kezdődő istentisztelet keretében szenteli lelkésszé Dezséry László püspök Dömötör Tibor és Szirtien János lelkészjelölteket;

ACSA

Február 28-án vasárnap a gyülekezet a környező gyülekezetek részvételével presbiteri és gyülekezeti csendesnapot tartott. A helyi gyülekezet presbiterein kívül 85 presbiter és a környékbeli gyülekezetek számos tagja töltötte meg a több mint 200 esztendős templomot és hallgatta meg az igehirdetéseket. A szolgálatokat Schclz László budapest-zuglói, Nagybocskai Vilmos pilisi és Marótl János helyi lelkész végezte,

RÁKOSCSABA

Március 8—13-ig este 7 órai kezdettel böjti esti igehirdetéssorozatot •tart a templomban Koren Emil kőbányai lelkész.^

LELKÉSZEK FIGYELMÉBE!

Keresztelési anyakönyvi kivonatok űrlapjai az Egyetemes Sajtóosztályon kaphatók.

halálozás

Mészáros Lajos, a répcelaki egyházközség hűséges gondnoka február 8-án, 66 éves korában elhunyt;

Hamrák Béla ny. aszódi gimnáziumi vallástanár elhunyt, ö volt a gödöllői gyülekezet szervező lelkésze s a gödöllői templomépítés szervezője. — Feltámadunk!

Háztartási alkalmazottat keresünk Ielkészi ajánlásra, Kapernaum, Gyenesdiás;

Pestkörnyéki kis háztartás vezetését vállalom ellátásért. Szent- iványi Sándomé, Orosháza, Thököly- út 12.

Giertz Bo:

HITBŐL ÉLÜNK

Vászonkötésben. Ara : 30.— Ft. Evangélikus Egyetemes Sajtó- osztály

Budapest, VIII., Puskin-u. 12.

kV;

JEGYZETEK

zet épsége, aránya és ereje. Országot építeni pedig csak ilyen egyensúllyal lehet.

Mire megvénülünk

nemcsdk az ifjúság jut eszünkbe,, mint Jókainak abban a regényében, amelynek ezt a címet adta. A nagy mesemondó ismerte a titkok titkát, az öregség művészetét. Öreg ember nem vén ember — írta ismét címül nemcsak egy regényében, hanem élete utolsó éveire is. Mikszáth írja róla, hogy úgy fogadta az öregséget, mint valaminő hódolatot egy uralkodó; Kimagaslott az évek bozótjából. Mindnyájan ezt szeretnénk, nem óhajtunk megöregedni, minthogy úgyis meg kell halni. Megöregedni nem csupán hanyagság, hanem lelki állapot. Ki lehet magasodni belőle. De ennek a lelkiállapotnak biológiai alapot kell adni s az élettani fundamentumnak anyagi biztonságot. Nem véletlenül szólunk erről a kérdésről.

Fcnyvetítő csóvák járnak most a magyar öregeken s mindnyájan örülünk annak az országos gondolatnak, hogy intézményesen, törvény szerint is, az öregek hóna alá keli nyúlni.

Nálunk mindig váltakozó becsülete volt az öregségnek. Mint_ általában mindennek. Nem csupán az Isten szolgái, hanem költők és írók intették a néppt az öregebbek tiszteletére. De ennek is, mint a nemzet minden lelki egészségének, nem elsőrangú orvoslása a külső tanítás. Belső tanításra van itt szükség. S ez a családi kör. A családból kell kiindulnia az öregek megbecsülésének, a szeretetnek és finomságnak. Az iskola, a templom, az újság és a rádió s az ország törvénye mind- mind; ehhez a belső* alulról jövő*

idegeinkben székelő közvéleményhez kapcsolódik. Arany János nevezetes költeménye a családi kör meghitt melegéről nem véletlenül vált egyensúlyunk eszményi képévé. Olyan családi harmóniára kell törekednünk, amelyben az öregek és fiatalok együttélése szótlan boldogság.

Az élet egyre inkább hosszabbodik; A mai ember háromszorosát éli meg annak a kornak, amely például a történelem előtti korszakban jutott osztályrészül az embernek a földön.

Az átlagos életkor növekedését

az orvostudomány népszerűsítése és a mindjobban elterjedő

egészségvédelem és társadalomvédelem teszi lehetővé.

Az egészséges emberi szervezet huszonötezer napja során — ennyi az átlagos mai életkor — állandó egyensúlyra törekszik. Az öreg embernek e meghosszabbuló korra éppúgy meg kell adni az élet tartalmát, mint a fiatalságnak. A fiatalságot egy idő óta túlápolja az ország, az öregekről kevéssé gondoskodott. A nyugdíjas sorsa nem azt a boldogságot és egyensúlyt jelentő sors, amiről orvosok és költők beszélnek. Most arról van szó, hogy az legyen. Az állam magáévá teszi az öregek dolgát.. Sohase volt helyesebben felvetett kérdés. Mert nem csupán az öreg sejtek és nedvek, szívek és erek, vesék és gyomrok karbantartásáról van itt szó, nem csupán orvosi kérdésről, hanem ennek megoldásával a nemzet egyensúlyáról, milliók egészségéről. Az öregség köl- csömihaitásban van a fiatalsággal, eaer*aJíöicsönössógen épül fel a nemJános vitéz

Ötven évvel ezelőtt egy ismeretlen, fiatal gimnáziumi tanár daljátékot írt Petőfi János vitézéből. Kacsóh Pongrácnak hívták ezt a zeneszerzőt, Bakonyi Károly írta meg neki Petőfi költeményéből a szövegkönyvet s a még ma is élő Heltai Jenő költötte át operett-versformába Petőfi strófáit, János vitéz! Az operett egy korszak társadalmának nagyon időhöz kötött szórakozása;

Kacsóh János vitéze félszázad óta nemcsak a legsikerültebb magyar operett, nemcsak a legnépszerűbb színpadi játék millióknak és millióknak, hanem a legjobb út e műfaj magyar formájának.

Amikor Kacsóh Pongrác elzongo- rázta barátainak a János vitéz fülbemászó melódiáit, a baráti kör ugyanazt érezte, amit nemsokára rá a bemutató közönsége érzett: megszületett a magyar operett, a- bécsi műfaj önálló vetélytársa. Amint szétnyílik a függöny: elénk tárul az alföldi falu, a magyar táj. Amit a daljáték elmond, azt mindenki ismerte már Petőfi - költeményéből. Félszázada olvasták már akkor a magyarok a János vitézt, Kacsóh kompozíciója tehát tudr' an olyan anyaghoz nyúlt, amely már egy műfaj útján meghódította az országot.

A János vitéz a realista rajz és népmeséi költészet szerencsés találkozása.

Kacsóh hasonló szerencsés kézzel viszi muzsikaszóval a színpadra. Olyan az egész daljáték, mint egy

megelevenedett mese. Részeiben, ízeiben ott az eredeti mű ereje és szépsége. Kukorica Jancsi, a falu árvája jelképezi az egész népet, amely nemzet akar ■ lenni s előre tudja, miféle országot óhajt magának felépíteni. Nagy kár, hogy a magyar operett nem fejlődött tovább ezen az úton, hanem visszatért a Kacsóh előtti bécsi irányzathoz, vagy azon is túlmenve, elkalandozott a látványos, tréfás jelenetekkel, émelyítő részletekkel teli kozmopolita operetthez, amely érthetetlen módon ma is él és virágzik, azt hazudva, hogy túl az Öpe- rencián boldogok leszünk. A János vitéz meséje és zenéje Tündérországból, amelyben annyi a hiteles valóság, visszatér a földre, a faluba. Ott kell varázsolnia János vitéznek. Ott varázsol most is. S a János vitézből ma még inkább, mint bármikor, azt észleli a nép, a mi népünk, hogy mekkora erőt jelent, mekkora érték minden tapasztalata, tehetsége, rátermettsége;

Národnie Zpiewanky

a címe annak a kétkötetes szlovák népdalgyűjteménynek, amely ' most jelent meg Pozsonyban. Most jelent meg, mint második kiadása annak a műnek, amely első kiadásban 1835-ban jelent meg Pest-Budán. Ne nézzünk körül hitetlenkedve. A szlovák népdalgyűjtemény, amelynek fontosságát az egész szlovák műveltségre nézve a most megjelent kiadás előszava is. hangsúlyozza, valóban a magyar nemzet fővárosában látott napvilágot. De tévedne, aki azt hinné, hogy Túrócszentmártonból küldték a pesti Egyetemi Nyomdába a kéziratot, mert éppen szép szedést kívántak és szépmíves kötést.

Az egész gyűjtemény itt Pesten jött létre.

A pesti Deák-téri evangélikus egyház egyik lelkésze, Kollár János, azaz Jan Kollár, a költő állí- tóttá össze a kötetet. Innen, Pest« ről, írt mindenfelé s kérte, másol« ják le a faluban énekelt szövegeket; Kilencvenöt munkatársa szállítja neki a hiteles kéziratokat. így áll össze a sárga parókián harmadfél« ezer szlovák népdal szövege egyet« len könyvvé, amelyet rendkívüli munkabírású szerkesztője, alapszem« léletének megfelelően, az "egyelte« mes szlávság oltárán« kíván elhelyezni. Az egyetemes szlávságnak azonban nemcsak érdekes olvasmánya lett Kollár könyve, hanem akaratlanul is hatással, volt a szlovákokra. Ezeknél tudatosította az önálló szlovák irodalmi nyelv szükségét. Még nem volt . szlovák költő, de már volt szlovák költészet. A nép költészete, a századok hangja, ahogyan megőrződött a nép ajkán, szabadon, gátlástalanul. Külön érdekessége a kötetnek, hogy a magyarság ellen általában és elvszerűen elfogult Kollár miként nyugodtan végezte egész írói és szervező munkásságát negyedszázadon át, ezt a népdalgyűjteményt is zavartalanul állította össze Pesten. A másik érdekessége a munkának az, hogy tucatjával van benne olyan szlovák népdal, amelyben magyar szavak ölelkeznek szlovák szókkal, néhol egész magyar verssorok ugranak be a szlovák strófákba, másutt magyar a vers címe stb. A szlovákság magyar kapcsolataira azonban legmélyebben a népdalok tartalma utal. Azonos életszemlélet, azonos tapasztalatok és hagyományok fejlesztenek ki ilyesmit. Kollár tehát akaratlanul nemcsak a szlovák irodalmi öntudatnak, hanem a szlovák-magyar népi kapcsolatnak is egyik úttörője lett.

Szalatnai Rezső