Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1954-02-28 / 9. szám

4 EVANGÉLIKUS ÉLET Országos Esperesi Konferencia foglalkozott egyházi szolgálatunk időszerű feladataival Tmmár hagyományos, hogy püspö­keink időnként összehívják az Or­szágos Esperesi Konferenciát. Ez a legutóbbi, amelyet február 23—24-én tartottak, immár az ötödik ilyen országos esperesi értekezlet volt. Az értekezleten megjelent mind a tizen­hat egyházmegye esperese. Erre a kétnapi megfeszített munkával le­folytatott Országos Esperesi Érte­kezletre azonban püspökeink meg­hívták a teológiai tanárokat és az egyházi sajtó budapesti munkatár­sait, valamint a központi egyházi hivatalok munkatársait is. Jelen volt az értekezleten Mihályfi Ernő egye­temes felügyelő is s az értekezlet első délutánján meglátogatta a fon­tos tanácskozást Varga József, az Ál­lami Egyházügyi Hivatal elnökhe­lyettese és Pap János főelőadó is. t •Varga József elnökhelyettes az értekezleten fel is szólalt cs üd­vözölte azt. Kiemelte, hogy az evangélikus esperesek és az evan­gélikus papság az elmúlt őszön az erszásr mezőgazdasági lakossá­gának új nagy problémái felve- tődesekor figyelemre méltó szol­gálatot feltettek ki a magyar nép .lövője érdekében. Megállapította, hogy az evangélikus egyház he­lyes úton jár. amikor vezetői ilyen országos értekezleteken foglalkoznak az egész országot érdeklő időszerű kérdésekkel. Az V. Országos Esperesi Értekezlet egyébként egyházunk valamennyi kérdése közül különösen azokat emelte ki, amelyek az egyházi munka elmúlt szakaszán országosan fonto­sakká lettek, vagy amelyek az egy­házi szolgálat következő szakaszán előtérben állanak. Az Értekezletet Dezséry László püspök igetanulmánya nyitotta meg. maid széles áttekintésű beszámolók kö­vetkeznek. Mekis Adám Kelet-Békési esperes »ötéves béke­harcunk fejlődése és tanulságai« címen tartott előadást. Nyomon kí­sérte az 1948—49. esztendő óta egy- 'mást követő világraszóló eseménye­ket a béke megvédése érdekében és mindenütt megmutatta, hogyan rea­gált a békéért folyó küzdelem ezen eseményeire a Magyarországi Evan­gélikus Egyház. Igen találó idéze­tekkel és visszaemlékezésekkel mu­tatta meg azt, hogyan fejlődött egyházunk ál­lásfoglalása a béke ügyében és a békéért folytatott nemzetközi harcban. Hogyan nevelődött an­nak nyomán lelkész! karunk és hogyan a hívek serege, mind­addig, hogy ma elmondhatjuk, hogy az evangélikus egyház hű­ségesen teljesítette kötelességét a magyar nép körében s meg­nyilatkozásai időnként nemzet­közi jelentőségre is szert tettek. Mekis Ádám levonta ennek az öt­éves tevékenységnek a tanulságait és kijelölte a további egyházi béke­munka feladatait. Dr. Pálfy Miklós, a Teológiai Akadémia dékánja »Ökumenikus események hazánkban és a hazai protestantizmus készülése Evanstonra« címmel áttekintést adott a legutóbbi hó­napok hazánkban lefolyt nem­zetközi egyházi találkozóiról, s azokat jelentőségük szerint mél­tatta. Mélyen járó tanulmányt olvasott fel arról, hogyan kapcsolódott be a ma­gyar protestantizmus abban a nem­zetközi és felekezetközi teológiai eszmecserébe, melyet az egész világ- keresztyénség folytat az Egyházak Világtanácsa második világzsinatá­nak, evanstoni nagygyűlésének té­mája felett. Megmutatta az eddigi magyar teológiai munkálkodás ered­ményeit és az értekezlet részvevői számára összefoglalta a további teo­lógiai munka feladatait. A rendkívüli érdeklődést kiváltott előadás után Grünvalszky Károly egyetemes főtitkárhelyettes azokat a teológiai kérdéseket tárta fel. ame­lyeket a Lutheránus Világszövetség hozott a lutheránus egyházak elé szerte a világon. Visszatekintett a Lutheránus Világszövetség hannoveri világgyűlésének teológiai kérdéseire és megmutatta, hogyan fejlesztette azokat tovább a Világszövetség a lutheránus egyházak nemzetközi teológiai eszmecseréje során. Beszá­molt az evanstoni nagygyűlés előtti időre Chikágóba összehívott lu­theránus világszövetségi találko­zóról is. Ezen a találkozón a vi­lág minden tájáról az evanstoni nagygyűlésre érkező lutheránus I delegátusok gyűlnek majd össze, hegy nézeteiket kicseréljék az egész világkeresztyénséget ér­deklő kérdésekről. Grünvalszky Károly ismertette azo­kat a teológiai feladatokat, melye­ket egyházunk teológusainak el kell végezniük ez ülés témáival kapcso- j latban. A Magyarországi Evangélikus Egyház így nemcsak az evanstoni té­mákkal, hanem külön a Lutheránus Világszövetség hittudományi témái­val is foglalkozni akar. Ez a sok­oldalú teológiai munka a közeljövő- I ben erőteljesen lefoglalja majd teológusainkat és lelkészeinket. Az Értekezlet ezután egész dél­utánt töltött azzal, hogy megvizs­gál'a azt a helyzetet, melyben a ma­gyar nép jelenleg él és ehhez mérje az egyházi szolgálat célkitűzéseit. Az Értekezlet Mihályfi Ernő egyetemes felügyelő és dr. Vető Lajos püspök előadásából elsősorban azt állapította meg, hogy az egész ország lelkes munkában áll azért, hogy a magyar mezőgazdaság fejlesz- j téséről szóló kormányprogramot végrehajtsa. A mezőgazdasági ter­melés fejlesztéséről és általában a mezőgazdasági kérdések megoldásá­ról szóló kormánypregramm, mely az egész nép életszínvonalának feleme­lésére szolgál, rendkívüli jelentő­ségű az egész nemzet életében. Espe­reseink széleskörű tanácskozást tar­tottak a kormány programm meg­valósítása nyomán előállott helyzet­ről. Általános volt a felfogás, hogy az ország mezőgazdasági lakossága nagy bizalommal van a mező- gazdasági kormányprogrammal kapcsolatban és soha nem látott lelkesedéssel fog a tavaszi mun­kákhoz. Az esperesek az ország valamennyi tájáról beszámolva arról adtak hírí, hogy a jólét az új kormányprogramm megjele­nése óta a falun rohamosan nö­vekszik s ennek kedvező kihatá­sai vannak az egyházi életre is. A vitában, melyben az esperesek valamennyien részt vettek, az az álláspont alakult ki, hogy egy­házunknak s a lelkészeknek né­pünk lelkesedését és munkaked­vét örömmel észlelve azon kell lenniük, hogy népünk a pro- grammot megvalósítsa s annak rendkívül sokoldalú célkitűzéseit valóra váltsa. Az első napot dr. Karner Károly teológiai tanár írásmagyarázata fe­jezte be. Az V. Országos Esperesi Értekez­let második napja Görög Tibor Fejér-Komáromi esperes igetanul­mányával kezdődött. Ezután dr. Sólyom Jenő, dr. Kar­ner Károly, dr. Nagy Gyula, Prőhle Károly, dr. Ferdinand István és dr. Ottlyk Ernő teológiai akadémiai tanárok tartottak előadásokat. Az előadások' mindegyike a lelkészek egyházmegyei munkaközösségeinek 1953—54. évre kiadott munka- programmjában szereplő és orszá­gos megvitatásra kerülő teológiai témák feldolgozásához adott útmu­tatást. Tudvalevő, hogy egyházunk veze­tősége nyolc ilyen országosan megvitatandó teológiai kérdést tűzött ki az egyházmegyei Lcl- készi Munkaközösségek elé, s hogy a kitűzött témák legjobb feldolgozói közötti kiosztásra tízezer forint ösztöndíjat adomá­nyozott. E teológiai témák fel­dolgozása iránt országosan óriási az érdeklődés. Teológiai taná­raink most ahhoz nyújtottak se­gítséget, hogy megmutassák a témák feldolgozásához segítő teológiai irodalmat és a témák feldolgozása közben figyelembe veendő teológiai problémákat felvázolják. E rendkívül hasznos tudományos tá­jékoztatók után Gyöngyösi Vilmos budapest-fasori lelkész »Az esperes az egyházmegyében a püspök munka­társa« címmel tartott előadást. Egy­háztörténeti megalapozással tárta fel az egyházmegyék sajátos életének kérdéseit és kereste az esperes jó szolgálatának módjait az egyház­megye lelkészei és gyülekezetei kö­zött. Püspökeink az elmúlt esztendők­ben igen széles körben támasz­kodnak egyházkormányzati tevé­kenységükben az esperesekre. A két egyházkerület megalkotása óta az egyházmegyék jelentő­sége erősen megnőtt. Az 1952. évi I. törvénycikk igen életre­való egységekben szervezte meg az új egyházmegyéket, s ezekben igen komoly munka folyik a gyü­lekezetek egymást támogató szol­gálata, másrészt a lelkészek tu­dományos és hitbeli munkakö­zösségei tekintetében. A konferencia befejező előadását D. Dezséry László püspök tartotta. »Hogyan foglalkoz­zunk a presbiterekkel« címen. A püspök abból indult ki, hogv az egy­házban a nemlelkészi egyházi veze­tőkkel való foglalkozás igen idősze­rűvé vált már csak azáltal is, mert egyházunk világi egyházi vezetői líjabban mintha túlságosan át­engednék az egyház vezetését a lelkészeknek. Ez nem azt jelenti, mintha nem volna számos jól működű presbitériumunk s híjá­val volnánk az egyház életéért felelősséget vállaló, áldozatkész s a hitben keményen álló világi egyházi vezetőkben. Mégis -orszá­gosan tapasztalható, hogy a pres­biterekkel való külön foglalko- zást a lelkészek sok helyen el­hanyagolták s ez kárára van annak a szent cs nagyszerű pro­testáns hagyománynak, mely az egyházban egyaránt felelőssé teszi a híveket és lelkészeket. Az Esperesi Értekezlet azt határozta, hogy a presbiterekkel való külön fog­lalkozás kötelezettségét az egyház­megyékben napirendre tűzi s a lel­készeknek mindenütt kötelességük lesz az elkövetkező munkaszakasz­ban tervszerűen és hatásosan foglal­kozni a presbiterekkel. Bizonyos, hogy az V. Országos Esperesi Érte­kezlet gazdag anyagából sol^-sok indítás származik majd egyházi éle­tünk buzgóbbá és eredményesebbé tételére, de ezek között is fontos lesz országszerte a presbitériumok meg- elevenedését és tervszerű munká­ját előlkészítő gyülekezeti munka a gyülekezeti ■ lelkészek vezetésével. A kétnapos értekezlet végén dr. Vető Lajos püspök Összefoglalta az eredménye­ket. Megállapította, hegy kezdve a földkerekség legfőbb problémáján, a béke kérdésén, folytatva az egész ke- resztyénség, majd a Lutheránus Vi­lágszövetség problémáinak feltárá­sával, a. konferencia foglalkozott ma­gyar népünk legaktuálisabb kérdésé­vel, s azután megvitatta a magyar- országi evangélikus egyház szolgála­tának szinte minden ágát, egészen a gyülekezeti presbiterekkel való fog­lalkozásig. Ilyenformán szinte világ­távlatba állítva vehette szemügyre esperesi karunk magyar evangélikus egyházunk helyzetét s azokat a fel­adatokat, amelyeket az egész embe­riség, magyar népünk és evangélikus egyházunk körén belül elénk állít Isten akarata. Hangsúlyozta, mily sok áldás származott abból, hogy ezen a konferencián egy­házunk valamennyi esperese, Teológiai Akadémiánk vala­mennyi tanára, az egyetemes egyház s a két egyházkerület lelkészi képesítésű tisztviselői, valamint egyházi sajtónk dolgo­zói együtt lehettek és együtt munkálkodhattak egyházunk és népünk javára. A teológiai tudomány ezen az érte­kezleten igen gyümölcsözően segí­tette az egyház gyakorlati életét. Az Értekezletet Prőhle Károly teológiai tanár írásmagyarázata re­kesztette be. Egyházunk belső demokráciájának a széleskörű tanácskozáson felépülő egyházkormányzásnak egyik újabb szép állomása volt az V. Országos Esperesi Értekezlet. Az előbbiekhez képest igen jelentős volt az, hogy a Teológia egész tanári kara, vala­mennyi budapesti egyházi sajtómun­kás' és az egyházkerületek, valamint az egyházegyetem lelkészi munka­társai is mind részt vettek rajta. Ez azt jelenti, hogy egyházi életünk köz­igazgatási és szellemi vezetői szinte mind együtt voltak s az országos tanácskozás biztosí­totta a tájékozódás teljességét éppúgy, mint a határozatokban való országos egyöntetűséget. Dr. G. Bell püspök levele dr. Vető Lajos püspöknek Kedves Vető Püspök, mint a budapesti lutheránus egyház rangidős püspökének írok Ön* nek, hogy a legőszintébben megköszönjem mind önnek, mind Dezséry püspöknek és valamennyi lelkésztársuknak azt a nagy kedvességet, amellyel Önök Dr. Wisser’t Hooft-ot, Mrs. Bell-t és engem elhalmoztak a február 6-tól 10-ig tartó nevezetes és örömteli budapesti látogatásunk alkalmával. Semmi sem múlhatja felül azt a meleg fogadtatást, melyben a refor« mátus és lutheránus egyház részesített bennünket. Látogatásunk minden egyes pillanata rendkívül érdekes volt számunkra; és nagyon nagy meg­elégedésünkre szolgált, hogy közeli személyes érintkezésbe kerülhettünk ezúton egyházaik kimagasló tagjaival, ami által sok mindent megismer« hettünk az egyházak benső életéből, azok szolgálatából, tanulmányi kon­ferenciáikból és élvezhettük az egyházak oly nagylelkű vendég szer étét. Végtelenül örülök, hogy annyi alkalmunk volt megtárgyalni az Egy« házak Világtanácsának különböző ügyeit és részleteiben tisztázni a vízu­mok kérdését és így tovább, tekintettel két delegációjuk küszöbén álló evanstoni útjára. Alig várom, hogy ott újra találkozhassam önnel és lel- készvsaival és így felújíthassam barátságunkat az Egyesült Államokban. Tagadhatatlan, hogy sok mindent tanultam ezek alatt a napok alatt, és biztosítani szeretném Önt, hogy mindig úgy fogok rájuk visszatekinteni, mint amelyek az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságában vég­zett elnökségi teendőim közben igen szerencsés és jelentős eseményei voltak tevékenységemnek. A feleségem arra kér, hogy tolmácsoljam feleségének legmelegebb köszönetét. Nagyon bántott, hogy nem tudtam személyesen elbúcsúzni Dezséry püspöktől — noha feleségem megnyugtatott, hogy Ö elbúcsúzott Tőle. Kérem, köszönje meg újólag a ncvembeh azt a rendkívüli szívélyes­séget, hogy a határig elénk utazott szombaton a kora reggeli órákban, hogy szeretettel fogadjon bennünket Magyarországra való érkezésünk alkalmával. Legmelegebb köszönettel, vagyok az ön hitbéli testvére Krisztusban, George, Chichesteri püspök A makói egyházközség jubileuma Február 20-án volt száz éve an­nak, hogy a makói gyülekezet, amely 1812 »András havának el­seje« óta a nagylaki, majd 1837 óta a tótkomlós! egyházközségnek volt a fillája, anyaegyházközséggé alakul­ván át, lelkészt kapott Szeberényi Andor volt békéscsabai segédlelkész személyében, akit Platskó István esperes iktatott be hivatalába, az egyházközségnek első lelkészekép­pen. Erről — az egyházközség életében jelentős fordulópontról — emlékezett meg február 21-én a vasárnapi is­tentisztelet, majd az ezt követő rendkívüli közgyűlés keretében az egyházközségnek ama része, amely összegyűlt az egyházközség templo­mában, hogy az ige üzenetét szem előtt tartva, az emlékezet szárnyán visszaröppenjen a múltba, felmérje a jelent s előrevesse tekintetét a jö­vendőbe Isten iránti hálával. Neki való engedelmességgel és beléje ve­tett bizakodással. Az ünnepi istentiszteleten Szlovák Pá! espereslelkész hirdette az igét Pál apostolnak a tessz.alonika-beliek- hez írt I. levele 5. részének 18. verse alapján, majd a rendkívüli közgyű­lésen ugyanő ismertette az idevonat­kozó feljegyzések alapján a volt leányegyházközségnek, valamint a Istentiszteleti rend 1954. február 28-án, vasárnap — Budapesten, A PESTI OLDALON: Deák-tér délelőtt 9 (úrv.) Zay László, dél­előtt 11 Dezséry László, délután 6 Sülé Károly. — Fasor délelőtt V2IO Szita István, délelőtt 11 Schreiner Vilmos teo­lógus, délután 6 Cserháti Sándor. — Dózsa György-út 7. délelőtt V2IO Cserháti Sándor. — Üllői-út 24. délelőtt V2IO (úrv.), délelőtt 11­— Rákóczi-út 57/b. délelőtt 10 (szlovák) Szi- ládv Jenő dr., délelőtt s/4!2. — Karácsony S.- u. 31. délelőtt 10 Gaudy László dr. — Thaly Kálmán-utca 28. délelőtt 11 Bonnvai Sándor, délután 6 Bonnyai Sándor. •*- Kőbánya dél­előtt V2 10 Hafenscher Károly. — Simor-u. S3, délelőtt l/A2 Hafenscher Károly. — Utász­utca 7. délelőtt V4I2 Koren Emil. — Zugló délelőtt 11 Fercnczy Zoltán, délután 6 Mun- tág Andor. — Gyarmat-u. 14. délelőtt V210 Muntóg Andor. — Rákosfalva délelőtt V2 * - Muntág Andor. — Fóti-út 22. délelőtt 11 (úrv.) Rirmár Jenő. délután 7 Gádor András. — Váci-út 129. délelőtt 8 Rimár Jenő. dél­után 4 Gádor András. — Újpest délelőtt fó Matuz László, délután ]l*7 Blázy Lajos. — Dunakeszi délelőtt 9 Blázy Lajos. — Vas-u. 2/c. délelőtt 11 Szimonidesz Lajos. — Rákos­palota, MAV-telep délelőtt — Rp. Nagy­templom délelőtt 10. Rp. Kistemplom dél­után 3. — Pestújhely délelőtt 10 Kürtösi Kál­mán. — Rákoskeresztúr délelőtt V2IL —- Rá­koshegy délelőtt 9. — Rákosliget délelőtt 10. — Rákoscsaba délelőtt 9 Békés Józsiit, dél­után 727 Békés József. — Cinkota délelőtt 9 (gyertnA, délelőtt 10, délután VzO. — Mátyás­föld délelőtt V?12. — Kerepes-Kistarcsa dél­előtt ‘Aló. — Pestlőrinc délelőtt II, délután 5. Pestimre délután 5. — Pesterzsébet délelőtt 10. — Soroksár-Újtelep délelőtt Va9. — Kis­pest délelőtt 9, délelőtt 10. délután 6. — Wekerle-telep délelőtt 8. — Rákos szén ímiliály délelőtt V2II, délután 5. A BUDAI OLDALON: Bccsikapu-tér délelőtt 9 Pethő István, dél­előtt 11 Varady Lajos, délután 7 Sréter Fe­renc. — Toroczkó-tér délelőtt 9 Várady Lajos. — Óbuda délelőtt 9 Komjáthy Lajos, délelőtt 10 Komjáthy Lajos, délután 5 Mezősi György. — XII., Tarcsay V.-u. 11. délelőtt 9 Ruttkay Elemér, délelőtt 11 Görög Tibor, délután 7 Görög Tibor — Szabadsághegy, Diana-út 17. délelőtt l/29 Görög Tibor. — Hűvösvölgy, Lelkésznevelő Intézet délelőtt 10 dr. Ottlyk Ernő. — Kelenföld délelőtt 8 Muncz Frigyes, délelőtt 11 Muncz Frigyes, délután 5 Rezessy Zoltán dr. — Németvölgyi-út 138. délelőtt 9 Rezessy Zoltán dr. — XI., Bartók B.-út 158. déli 12 Rezessy Zoltán dr. — Csepel délelőtt 11. délután 6. — Budafok délelőtt 10 Sikter [.ászló. — Nagytétény délelőtt 8 Sikter László! — Kelenvölgy délelőtt 9 Karner Gusztáv teológus. — Albertfalva délelőtt 'All Kämet'*Gusztáv teológus. — Csillag­hegy délek'fíi V2IO Kaposvári Vilmos. leányegyházközség anyaegyházköz« séggé való átalakulásának s az első lelkész beiktatásának történetét, kiemelvén azokat a mozzanato­kat, eseményeket, amelyek a volt leányegyházközség lelki éle­tét, ige utáni szomját, az (Jr szent vacsorája utáni hő vágya­kozást, tagjainak elgondolását, tervét és áldozatkészségét híven tükrözik. Kiemelte és az egyházközség tag« jai elé példaképpen állította oda azo­kat: az egyháztagakat, akik kötelezni tudták magukat egyházközségi sza­bályrendeletszerű határozatban arra, hogy azokon a vasárnapokon és ün­nepnapokon, amikor a leány egyhá« zat gondozó anyagyülekezeti lelkész nem volt kötelezve a kiszállásra, részt fognak venni az anyasy ülőke- zet istentiszteletein és úrvacsora« osztási alkalmain, annak ellenére, hogy a nagylaki anyaegyház mint« egy 26, a tótkomlósi anyaegyház pe« dig több mint 30 kilométernyi tá­volságra volt a leányegyházközség« tői, vállalt kötelezettségüknek — a későbbi feljegyzések bizonysága szerint — eleget is tévén. A közgyűlés végén az esperes« lelkész ünnepélyes nyilatkozatot ol­vasott fel, amelyet a közgyűlés jegyzőkönyvbe vétetett, IMÁDSÁG »Aki,az én beszédemet hallja... és hisz, örök élete van és áltál- ment a halálból az életre«. (Ián. 5,24.) Könyörülő Urunk! Oh, bárcsak job« ban tudnánk hinni! Segíts erre minikéi! szeretnénk neked engedelmeskedni és hittel építeni a te kiengesztelő véredre, ami az ítéletben is szót emel érettünk, s általvisz a halálból az életre. Add, hogy e inai napunkat i,s a te kegyel­medbe és hűségedbe ajánlhassuk; ma­gunkat és mindazokat, akikért most könyörgünk a te nagy irgalmassá­godra bízzuk. Amen. »Elvégzi értem az Ur... ne hagyd el a Te kezeidnek alkotá­sát(13S. zsolt. 8.) Urunk, Megváltónk! A Te jóságod« ra várakozunk és a Te irgalmassá­godban bízunk. Igen Te elvégezed művedét, ha mégoly nehéz is az; a Te kezed nem nyugszik, amíg véghez nem vitted. Magasztaltassál. amiért mindig új erőt adsz, megújítod segít­ségedet és áldásodat, amíg csak el nem árasztasz mindent áldással és kegyelemmel, midőn eljössz a Te di­csőségedben. Amen. (Blumhardt) EVANGEL2ICUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. Vili., Puskin-u. 12. Telefon: 142-074 Szerkesztésért és kiadásért telel: Dezséry László szerkeszti Budapest. 111.. Dévai Bíró Mátyás*tér ]. Előfizetést árak: Egy hóra 5.— Ft. negyedévre 15.— ft, (élévre 30— Ft, egész évre 50.— ft Csekkszámla: 20.412—VIII. 10.000 példányban nyomatott 2-540689. Athenaeum (F. v. Soproni Bélát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom