Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1954-03-07 / 10. szám
o R s z Ago s e v a n g í l i k o s h e ti i n p XIX. ÉVFOLYAM, 10. SZÄM Egyes szám ára: 1 forint 40 fillér 1954. MÁRCIUS 7. Az a böjt9 bogy megszegd kenyeredet PüspUkeink március 7°i körlevele MÁRCIUS HETEDIKÉVEL az egy- ■L’x ház régi hagyománya szerint megkezdődik a húsvétot megelőző negyvennapos böjti időszak. Bőjtö- lünk, templomainkban felváltja a zöld oltárterítöt a lila, böjti igehirdetések hangzanak el, itt-ott vendégszónokokat hívnak, szép erkölcsi' tanítások hallhatók. De vájjon megértettük-e ezzel a böjtöt? Az a megfigyelésem, hogy az evangélikus ember mindig zavarban van, amikor böjtről beszélünk. Mert hisz nálunk nincs böjt, és mégis bőjtölünk. Miképpen egyeztethető össze ez a kettő? Azért van ez a.zavar, mert önkény- teltnül érzi, hogy néhány ételtől való tartózkodás nem lehet igazi böjt. A böjtnek komolyabb értelme van. Ha a böjt jelentőségét vizsgálom, önkénytelenül eszembe jut két gyermekkori emlékem. Az első világháború után voltunk. Édesapámat áldoztul kívánta a nagy vérontás. ( Eltörött a kenyérnek botja. Keserves gyermeki szívvel kellett megismernem a nagy nyomorúságot: nincs kenyér. Még a morzsát is összeszedtük az asztalon, de az éhség csak éhség maradt., Bőjtöltúnk. Ügy igazá- bul. Nagy világégés böjtje volt ez s gyermekszívembe mélyen belevésődött, soha nem fogom elfelejteni. Nem is felejthetem el, mert hiszen magatartásomat döntően befolyásolta. Valami nincs rendben, valami nagy dolog hiányzik,, valamit adni kellene az embereknek. S eme nagy böjt óta, íéi-fiúvá fejlődvén, mindig úgy éreztem, hogy az elnyomottak pártján van a helyem, az. emberekért valamit tenni kellene, háború idején ez eldöntötte magatartásomat, befolyásolja mind mai napig életemet. C ZÄMOMRA A BÖJT mindig cse- lekedet az emberekért. A másik nagy emlékem: valamelyik nagypéntek' gyermekkorom idején. Egy főtt tojás Volt az egésznapi eledel. S aki az első nagy böjt. óta mindennek nyitját kerestem kicsiny gyermekfejjel, megkérdezve azt, hogy miért "kell bőjíölni és miért kapok csak egy tojást, azt a feleletet kaptam: azért mert' ezen a napon halt meg Jézus az egész emberiségért. Ezt én nem értettem, csak annyit fogtam fel belőle, hogy valaki minden emberért tett valamit, valami nagyot tett, hogy az emberek ilyen komolyak és még így bőjtölnek is. És ez is döntően befolyásolta életemet. Az emberekért valami nagyot kell tenni. S ahogy iskoláim végére értem, még jobban éreztem ennek a nagynak a szükségét. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy pap lettem. Mert az emberekért nagyot kell tenni. Tanítani, vigasztalni, felemelni kell őket, Jólétükért, egyenlőségükért, az igazságért kell harcolni. Ezért mindig lázadtam is az ellen, hogy a böjtöt néhány ételtől való tartózkodással lefessen elintézni és ezt még ráadásul érdemnek is tartsa valaki. Katolikus gimnáziumba járva, boldognak éreztem magam,- hogy lutheránus vagyok s számomra egy kis iíyen önmegtartóztatás nem érdem s a böjt nincs elintézve néhány vallásos szokással. Azt éreztem, hogy ez nem bojt, de az igazi böjt valami nagy dolog. Kitárt szívvel hallgattam a papokat s mikor magam is azzá lettem, az írásokat kutattam, hogy megértsem azt is, mi a bojt. TU I IS HÄT a BÖJT? Meghajlás az Isten előtt, megalázkodás. Bűnbánat, szomorúság, gyász kife- jezése. Istentisztelet, megtérés, minős . szándékaimnak való ellenmondás. Készülés 'Isten igéjének hallgatására. Isten kinyilatkoztatásának meghallgatására, a szentség vételére. Készség emberbarát i szeretedre. Ilyeneket olvasva, látva, hallva,, megnyílik a tusakodó szív s azt mondja: ennek hajlandó vagyok magamat odaadni, ilyen előtt kész vagyok kitárulni. Ennél' nem érzem magamat becsapva s ez nem üres vallásóskodás. Ezsaiás azt mondja: az a böjt, hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit, az igének köteleit megoldjad, szabadon bocsásd az elnyomottakat, hogy minden igát széttépjetek, az éhezőnek megszegd kenyeredet, a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha mezítelent látsz, felruházzad. Ugyanakkor azt is mondja, hogy az-e böjt, hogy val- lásoskodásuk mellett ■ perelnek, versengenek, civakodnak, kedvtelésüket űzik és nyomorgatják . embertársaikat. Kissé másképpen hangzik mindez, mint amit mi emberek gondolni szoktunk, ha kiejtjük e szót: böjt. így is össze lehetne foglalni ezt a mondanivalót: bűnbánattal megállni Isten előtt és szolgálni embertársunkat. És most nézzünk e világba és állapítsuk meg azt, hogy az ezidei böjt mire is kötelez minket. A keresztyénség nem elégedhetik meg néhány vallásos ritmussal, nem gondolhatja azt, hogy ezzel mindent megtett és nem kell semmi másban törődnie égvilággal: Vájjon Ezsaiás szavai értelmében azt gondolhatja, hogy nyugodt lehet a lelkiismerete, amikor a világban még dúl a háború s még változatlanul gyűlölködnek az emberek, amikor még nem tett meg mindent az egész emberiségért, minden embernek felemelkedéséért és jólétéért. Az a böjt, hogy az éhezőnek megszegd a kenyeredet, békességhez, munkához, jogaihoz, emberi méltóságához juttasd' szerte ezen a világon. Valami hallatlan’ nagy képmutatás volna, ha mi úgy gondolnánk a böjtöt, hogy a keresztyének szerte a világon ájtatos. lélekkel hallgassák" szép templomaikban a szép fejtegetéseket, a világ meg pusztuljon, az emberek csak ci- vödjanak. mit érdekel ez miríket. Mindig közel áll az a kísértés, hogy a keresztyének lerázzák magukról a világért-és a világban, való felelősségüket és ugyanakkor kegyes gőggel elítéljék minden dolgábah ezt a világot. ■ ■ T)E MI A BÖJT MA ITT ORSZÁGUNKBAN? Mit jelent az ma, hogy megszegd kenyered az éhezőnek, munkálkodj embertársad jólétén? A legkönnyebb megoldás az, ha azt mondjuk, hogy ez nem tartozik reánk, mert ez a világ dolga. Legkönnyebb mindent súlyos kritikában részesíteni, de semmit sem teeini. A mai böjt. azt jelenti, hogy mindnyájan legyünk készen arra a munkára, hogy mindenki asztalára kenyér kerüljön. Ma azon kell fáradoznunk, hogy nemzetünk minden fia megszeghesse a maga kenyerét. Kormányzatunk feltárta a hibákat s megmutatta a célkitűzéseket. Most nem az a keresztyén magatartás, hogy mi zsolozsmázva azt mondjuk: »a bajokat nem mi csináltuk«. Nem az a keresztyén magatartás, hogy »majd meglátjuk, mi lesz ebből?« Keresztyén magatartás a2, hogy mi részt vegyünk abban, minden tehetségünkkel hozzájáruljunk ahhoz, hogy mindenki, megszeghesse a maga kenyerét. A keresztyén magatarlas ma az, hogy minden talpalatnyi föld be legyen vetve, minden mezőgazda- sági munka idejében és jól legyen elvégezve, közös erővel minden hiba helyre legyen hozva, hisz mindnyájunk kenyeréről van szó. Keresztyén magatartás az, hogy minden ipari munkás és értelmiségi elvégezze azt a munkát, ami őrá vár. • Mert mi hitünk ’szerint keressük Isten igéjének az útmutatását a mai időben. Mit jelent ma a böjtnek az a kötelezése, hogy az éhezőnek megszegd a kenyeret, mit jelent az ma, hogy minden embertársadnak meglegyen a kenyere. \,I OST A KERESZTYÉN FELE- i>X LÖSSEGHEZ SZOLUNK. Ha Isten olyan böjtöt.vár tőlünk, amelyben mindenki azon munkálkodik, hogy a másik megszeghesse az ő kenyerét, mit tesz akkor a keresztyén a maga hitéből és felelősségérzetéből? Hadd figyelmeztessem azért a keresztyéneket a maguk nagy felelősségére. Mit teszünk azért, hogy a bőt necsak üres rítus, vallásos ceremónia legyen? Ha valahol kevés a kenyér, öregeket, tehetetleneket látunk, akik segítségre szorulnak, mit teszünk? Ha embertársaink kenyerére, nagveibb darab kenyerére gondolunk, mit teszünk? Ha gyermekeinkre nézünk, az ifjúság jövőjére gondolunk, mit teszünk? Ha mindnyájunk kenyerére, , az ország kenyerére gondolunk, mit teszünk? Hitből és keresztyénségünk kötelezése alapján. Nem az a kárhozatos és felelőtlen, ha valaki felveti e kérdéseket, hanem az, ha nem is aaar velük törődni. S mi lesz, ha Jézus egyszer azt is számon kéri, hogy nem voltál hajlandó megszegni kenyeredet?, Mi lesz, ha számonséri munkádat, szolgálatodat, ha szántónkén azt, hogy tehetségedet, képességeidet hogyan gyümölcsözteted embertársaid javára? Ez is üdvösségünk kérdése. Az a böjt tehát, hogy »dolgáink.rak utánalássunk« (I. Thess. 4,11.), s hogy »semmi szükséget ne érezzünk.« (I. Thess. 4, 12.) Gyöngyösi Vilmos Testvéreink az Ur Jézus Krisztusban! Az egyházban a böjti ünnepszak köszöntött reánk. Bűnbánatban megújuló bittel készülünk a feltámadás ünnepére, hogy újra halljuk az evangéliumot. Isten halálgyőző és új életet teremtő hatalmáról, a feltámadásról és az örökéletről. Isten kegyelméből a hosszú és zord tél után a tavasz küszöbére érkeztünk. Micsoda örömet " kelt országszerte, falun és városon ez a most g> őzedelmeskedő tavasz! Isten most erővel mondja nekünk: feszítsük meg minden erőnket, hogy győzedelmeskedjünk ennek az ígéretes tavasznak feladatain! Magyar hazánk valamennyi tájékáról örvendetes hírek érkeznek arról, miként készíti elő az egész földművelő magyar nép ezt a győzelmet, hogy biztosítsa mindnyájunk mindennapi kenyerét, hazánk jólétét, hogy semmiben szükséget ne szenvedjünk. Vak vezetők volnánk, ha nem látnánk, hogy népünknek nincs most nagyobb gondja és semmi sem érdekli jobban, mint az, hogyan tudja megragadni az első melegebb napok Istentől adott drága alkalmát arra, hogy megkezdje a mezei munkát és lankadatlanul, szent bizakodással elvégezze azt. Milyen evangélikusok len-, nénk, hogyan lennénk méltók őseink igaz hitéhez és hitből szorgalmas életéhez, ha nem az vezetne most mindnyájunkat, hogy nemzeti feladatunkat teljesítsük. Szántsunk, vessünk, ápoljuk növényeinket, gondozzuk állatainkat, teremtsük elő az ország kenyerét. Tessédik Sámuelnek, a 200 esztendeje szolgált szarvasi evangélikus lelkésznek példája ragyog előttünk. Krisztus Urunknak ez a lüíséges szolgája a nepe között munkálkodván fő kötelességének tekintette a mezőgazdaság fejlesztését, mint parasztságunk s vele . együtt egész népünk jóléte emelésének biztos útját. Türelmesen tanította népünket a mezőgazdasági munka új módjaira. Üj növényeket honosított meg, többek között a lucernát és az akácfát. Hazánkban tehát minden lucernatábla és minden akácfa ma is ennek a buzgó nagy papunknak az emlékét hirdeti, keresztyén életfelfogásának helyességét igazolja. Tettekkel szerette népet. Azzal lett jót neki, hogy tudományos ismeretekkel gazdagította, szorgalmas és értelmes munkára nevelte. • Ilyen elődeink vannak! Hűtlen pásztorok és haszontalan szolgák lennénk, ha nem figyelmeztetnénk benneteket arra, hogy most éppen a mezőgazdaság területén kezdődnek olyan jelentős és ígéretes esztendők, amelyek mindenkiben lelkesedést kelthetnek, aki szereti hazáját, népét, családját és a maga javát. A mezőgazdasági termelés fejlesztéséről szóló kormányhatározatra gondolunk. Ezt ti is ismeritek. Ez a kormányhatározat nagy gondossággal készíti elő hazánk termő talajának megjavítását. Iparunk és' értelmiségünk erőit most a mezőgazdaság fejlesztése érdekében mozgósítja. Jövedelmezővé teszi a növénytermelést és az állat- tenyésztést egyaránt. Egész népünk további felemelkedése a mező- gazdaság fejlesztésétől függ. Mindnyájunk érdeke és kötelessége tehát, hogy a mezőgazdaság fejlesztésének terve sikerre jusson. Kérünk mindnyájatokat, váltsátok valóra ennek a határozatnak minden sorát. Sajátítsátok el a legkorszerűbb termelési módszereket. Kezdeményezzetek bátran. Tanuljatok egymástól. Segítsétek egymást. Mindenekíelett pedig bízzatok gondviselő, jó Atyánkban. Ö velünk volt cs megengedte hazánk újjáépítését, megtartotta népünk békéjét. Megsegít minket most is. Megjutalmazza a szorgalmas munkát, megáldja a közös erőfeszítést. Isten áldó kegyelme legyen mindnyájatokkal, evangélikus egy- * házunkkal, magyar hazánkkal! 1). Dezséry László s. k. 1). Dr. Vető Lajos s. k. Megnyitották országos levéltárunk és könyvtárunk kutató-olvasó helyiségét Boltíves mennyezet tetőzi azt a tágas helyiséget, ahol ünnepélyes alkalomra gyűltek össze február 24-én püspökeink vezetésével az esperesek, az egyházi sajtó képviselői és Teológiai Akadémiánk tanárai. A tágas, világos ablakokon át derűs fényt szór a télvégi nap a kényelmes olvasóasztalokra, székekre s a hátul álló emeletes könyvfalra, amelyen fóliáns kötetek szép glédában mutatják díszes vagy kopott hátukat a kutató szemeknek. ■ — Nagy munkából jöttünk ide ezekbe a helyiségekbe — szólt az ünnepélyes alkalommal dr. Vető Lajos püspök. — Igen fontos oka van annak, hogy megszakítottuk az országos esperesi értekezlet tárgyalásait. Ez az ok igen örvendetes mindannyiunk számára. Most adjuk át rendeltetésének az egyetemes egyházi könyvtár olvasó- és kutató helyiségét. Örvendetes dolog ez. mert ebben a könyvtárban és irattárban egyházunknak olyan értékei vannak, amelyekkel való foglalkozás teológiai és lelkészi munkánkat igen elmélyítheti. Ezután köszönetét mondott mindazoknak, akik munkájukkal, fáradságukkal hozzájárultak ahhoz, hogy ez a helyiség az évtizedes szükségből a megvalósulásig nőtt. " Elsősorban Baraczka Istvánnak, aki a Levéltárak Országos Központja részéről igen sok segítséget nyújtott a levéltár szakszerű elrendezéséhez. Egyházi részről pedig dr. Mályusz Elemérnek, Griin- valszky Károlynak. Virág’ Jenőnek, dr. Gaudy Lászlónak, Vető Bélának és Herczeg Árpádnak, akik szellemi és fizikai munkájuk áldozatával nagy egyházszeretetről tettek bizonyságot. Grünvalszky Károly az egyházi főhatóság megértését és anyagi támogatását köszönte meg, hangsúlyozva, hogy az egyetemei egyház és az egyházkerületek körülbelül 50 ezer forintot fordítottak erre a célra. Baraczka István, a Levéltárak Országos Központja nevében tolmá- csolta az üdvözlést. Többek között ezeket mondotta: — A dolgozó ember í számára nagy öröm, ha munkájának eredményét láthatja. A könyvtáros számára is igaz öröm, ha közkinccáé teheti munkájának eredményét. Ez | történik itt ■ ma. Nagy hálával köszönöm az evangélikus egyház áldozatkészségét, amellyel ennek az eredménynek elérését lehetővé tette. Kívánom, hogy az evangélikus egyház annak a nagy áldozatnak, amelyet ezen a fontos kulturális terüle- 1 ten hozott, megkapja a teljes ellen- j értékét: minél többen használhassák a könyvtárat és levéltárat a magyar kultúra és a magyar történetírás minél szélesebb körökben való művelése érdekében. Dr Mályusz Elemér professzor, egyetemes levéltáros a levéltár átalakulását s az országos anyag ösz- szegyüjtésére irányuló fáradozást ismertette. Virág Jenő pedig a könyvtár állapotáról és eredetéről szólt. Az irattár a meglévő rendkívül értékes anyag mellett felgyüjtl és központosítja az országos egyház szervezeti átalakulásával kapcsolatban gazdátlanná vált vidéki levéltári anyagot s ezzel rendkívül megkönnyíti az egyháztörténeti kutatást. Ebben a gyűjtő munkábe^' bizonnyal megértő támogatással fognak részt venni országszerte a lelkészek is. A könyvtár alapját az 1931-ben kapott Podmaniczky-Degenfeld könyvtárnak mintegy 30 ezer kötete alkotja, amihez azóta csatlakozott a Luther-könyvtár és Múzeum anyaga, majd a Saxlehner, Mária Dorottya, Placskó, Szlávik, Luther Otthon, . Radvánszky (24 ezer kötet egyedülállóan értékes magyar anyag) s a Kevinczky-könyvtárak anyaga. Ma mintegy 60—65 ezer kötetből ál! egyetemes könyvtárunk. Az ünnepélyes megnyitás után a részvevők megtekintették a kutató helyiségeit s azzal a lelkes elhatározással távozlak, hogy az egyetemes könyvtár és levéltár fejlesztésének iigvét országszerte tovább viszik s á közszolgálatba állított anyag használatára mindenütt felhívják a figyelmet, buzdítva lelkészeinket és érdeklődő híveinket a tudományos Kutató munkára. Koren Emil „SAJÁT DOLGAITOKNAK
