Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1954-02-28 / 9. szám
wmm R SZ Ä G OS E » J N G ílI HUS H EH L 0P XIX. ÉVFOLYAM, 9. SZÁM Egyes szám ára: 1 forint 40 fillér 1954. FEBRUÁR 28. DR. VETŐ LAJOS: ASkaKmasan és készségesen jé munka végzésére (Részlet Vető Lajos püspök országos esperesi konferenciai előadásából) A tárgyalások útján A lutheranizmusnak a világ felé nyitott, a világért felelős magatartása tette . lehetővé századokon át, hogy hívei termékeny kapcsolatban álljanak a természetes emberi élettel, a természettudományokkal és a szellemtudományokal. Ez a titka annak is, hogy az evangélikus papi házakból világviszonylatban oly sok kiválóság került ki akár a tudomány, akár a művészet területén. A világ és a keresztyén ember egymáshoz való viszonyára nézve tehát nyilván az a helyes magatartás, ha mind a világtól való elvonulás, mind annak ellenkezője, a világ dolgaiban való maradéktalan elme- rülés kísértéseit és veszélyeit ismerjük. mindkét irányban éberek vagyunk s igyekszünk abban a keresztyén életben járni, mely egyszerre jelent tökéletes szabadságot és szent megkötöttséget, annak az igének megfelelően, hogy: »Minden a tiétek. ti azonban Krisztusé vagytok, Krisztus pedig az Istené.« (I. Kor. 3:21.)Nyilvánvaló az is. hogy azok, akik egyoldalúan a világtagadás útját járják s egyre többet tiltanak meg, s így egyre kevesebbet engednek meg maguknak és másoknak, a végén u. i. tökéletesen kiforgatják az evangéliumot igazi mivoltából, törvényeskedőkké lesznek. Messzire jutnak Krisztustól, kinek pásztori munkája abból állott, hogy a nyájat a puszta sivár örömtelen- ségéből friss vizekhez terelgette. Nyilvánvaló, hogy az ilyen szűkkeblű, szűklátókörű szomorú ke- resztyénség letér a helyes útról s nem csoda, ha a világ sokat ócsárolt gyermekei gúnyosan, vagy megborzadva fordulnak el tőle. Luther akkor, amikor Isten két birodalmáról tanított, azt a másik birodalmat, a világot is Isten biro-’ dalmának tartotta, melyben a világi vezetőségnek az a feladata, hogy a polgárok, a nép javát, békéjét, biztonságát mozdítsa elő. Ezen az alapon szólt bele hazájának közállapotaiba s követelt egészséges változásokat a társadalmi életben. Ha Luthernek az igéből táplálkozó felelőssége népe s az emberi együttélés iránt megvan bennünk, ha tudjuk és valljuk, hogy szerinte a világi felsőségnek mi a feladata, akkor semmiképpen sem mutathatunk pl. éppen most közönyt kormányunknak azzal a nagyszabású mezőgazdaságfejlesztő tervével kapcsolatban, melynek célja a saját népünk, benne saját magunk élet- színvonalának, javának emelése, mindennapi kenyerének biztosítása, hanem azt éppen mint hivő keresztyén emberek csak helyesléssel fogadhatjuk. Előre látható, hogy a gyülekezeteink többségét alkotó, mezőgazdasággal foglalkozó hittestvéreink éleA LELKIPÁSZTOR az evangélikus lelkészek szakfolyóirata most megjelent februári számában első helyen közli Nyikoláj metropolilának a debreceni teológiai akadémia aulájában 1954. január 25-én »A háború és a béke kérdései keresztyén megvilágításban« címen elmondott díszdoktori beszédét. Dr. Kamcr Károly teológiai tanár »A eizsolyi bibliától az új bibliafordításig« című s a múlt év decemberében Foton tartott bibliafordítási konferencián elhangzott előadását közli, majd Bókay János fordításában Adolf Köberle cikkét »A bűnprobléma teológiai és mélypszichológiai szemszögből« címen. Dr. Szilády Jenő B. Komárková cseh teológus »Természetjog és ke- resztyénség« című cikkét ismerteti, majd a márciusi vasárnapokra igehirdetéseket és imádságokat közöl a lap. tében és munkájában több éven át ez a határozat s annak végrehajtása lesz világi vonalon a legfontosabb téma. Amikor először olvastam el a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló kormányprogrammot, kezdeti közönyömet lassanként lelkesedés váltotta fel. Imponált mindjárt az is, hogy a határozat milyen őszinte kritikát, mondhatnánk önkritikát gyakorol a közelmúlt gazdaság- politikája felett, például, hogy megállapította, miszerint iparunk fejlesztése közben kormányunk kevés gondot és eszközt fordított a mező- gazdaság fejlesztésére, továbbá, hogy sok intézkedésről kijelentette, hogy azok helytelenek voltak s zavarták a nyugodt, biztonságos és jövedelmező mezőgazdasági termelést. A néppel szoros kapcsolatban álló lelkészeinknek tudvalevőleg rengeteg panaszt kellett meghallgatnak például az egyéni dolgozó parasztok részéről, de azoktól is, akik a termelőszövetkezetekben munkálkodtak. Ezekre a panaszokra, s a mögöttük meghúzódó kérdésekre nehéz volt olyan komoly választ és Í iagyarázatot adnunk, mely akár ittestvéreinket, akár a saját lelkiismeretűnket megnyugtatta volna. I Szembeszökő volt ugyanis az ellent- ! mondás egyfelől a között, hogy a nép államát, a szocializmust építjük hazánkban, melynek célja a dolgozó emberek jóléte, másfelől pedig a között, hogy népünk életszínvonala süllyedt, élelmezése, ruházkodása, lakásviszonyai tekintetében voltak hiányok és fogyatkozások. Fokozta népünk elkeseredését az az önkényeskedő és erőszakos bánásmód is, melyben a termelőszövetkezetekbe való belépés és különösen a begyűjtés során némely hivatalos közegek' részesítették őket. Mindnyájunk számára megnyugtató, hogy ezeknek a visszásságoknak kormányzatunk éppen a szóban- forgó határozattal véget akar vetni s olyan feladat megvalósítását tűzte ki maga elé s egyben egész népünk elé, melynek célja a közjóiét gyors fokozása, de elsősorban a mezőgazdasággal foglalkozó dolgozók munka- viszonyainak és életszínvonalának az emelése. Ez az önkritika már önmagában véve is imponáló és örvendetes dolog. Az igazi, lelkesítő pozitívumot azonban az jelenti, ahogyan .a kor- mányprogramm tervbe veszi mező- gazdaságunk korszerű kifejlesztését s népünk életszínvonalának gyors emelését. Rám mély benyomást gyakorol az a körültekintő, mindenre kiterjedő szakszerűség, mellyel a határozat szemügyre veszi és kifejti a tennivalókat. Rendelkezésre bocsátja a szükséges pénzügyi feltételeket is: tizenkettő-tizenhárom milliárd forintot irányoz elő mezőgazdaságunk fejlesztésére a legközelebbi években. Nem kétséges, hogyha népünk és kormányzatunk a mezőgazdaság fejlesztésére koncentrálja figyelmét és erejét, akkor ezen a téren hamarosan éppen olyan nagy eredményeket fogunk tudni elérni, mint amilyeneket az elmúlt években iparunk fejlesztése terén értünk el. Látva a kormányprogramm grandiózus és ugyanakkor reális terveit, azon, akiben van egy csepp felelősségérzet hazája és népe iránt, a ko- múnyhatározat tanulmányozása során egyre nagyobb lelkesedés vesz erőt. Mi tehát a mi feladatunk, miben álljon egyházunk szolgálata a mező- gazdasági Programm végrehajtása közben? Elsősorban az, hogy népünket belsőleg, lelkileg tegyük alkalmassá és készségessé a jó munka végzésére. Ebben a tekintetben pedig nézetem szerint legfontosabb tennivalóink egyike, hogy hittestvéreinket, gyülekezeteinket tanítsuk meg a világhoz és a világi dolgokhoz való viszonyulásunk helyes keresztyén mivoltára. Ha pedig jó teológiai alapon állva végezzük igehirdető szolgálatunkat és nem a levegőoe beszélünk s igehirdetéseink nem mozognak légüres térben, akkor maga a mindennapi élet, a népünkkel való belső közösség egészen természetessé teszi, szükségképpen vonja maga után, hogy meg fogjuk találni azt a hangot és azt a mondanivalót, mellyel szolgálhatjuk népünket a mezőgazdaság fejlesztését célzó Programm megvalósítása során végzett munkájában is. Legyen tehát az alapmagatartásunk helyes keresztyén magatartás, neveljük erre gyülekezeteinket, híveinket is, tegyük ezt a munkánkat konkréttá azzal kapcsolatban, amiben benne van népünk s benne vagyunk népünkkel együtt magunk is és akkor annak ismeretében, ami hazánkban történik és történni fog, meg fogjuk találni a módját annak, hogy jól megállhassuk helyünket abban a munkában, mely édes anyaföldünkön, magyar hazánk földjén, annak felvirágoztatása és népünk jóléte érdekében folyik. Külföldi vendégeink: dr. G. Bell chichesteri püspök, az Egyházak Világtanácsa központi bizottságának és végrehajtó bizottságának elnöke, dr. W. A. Visser’t Hooft, az Egyházak Világtanácsa főtitkára és dr. J. L. llromádka professzor, a prágai Co- menius hittudományi fakultás dékánja magyarországi tartózkodásáról és szolgálatairól lapunkban már közöltünk beszámolót. További programmjuk során február 10-én, szerdáin a Magyarországi Ökumenikus Bizottság sajtókonferenciát rendezett, amelyen részt vettek a református és az evangélikus egyház vezetői, továbbá dr. G. Bell püspök, dr. VV. A. Visser’t Hooft főtitkár és dr. J. L. llromádka profesz- szor, valamint az egyházi lapok szerkesztői és munkatársai. Bereczky Albert református püspök üdvözlő szavai után dr. G. Bell püspök szólalt fel és többek között ezeket mondotta: — Az Egyházak Világtanácsa ügyében jöttünk ide. Amikor Amszterdamban megalakult az Egyházak Világtanácsa, ünnepélyes záróüzenetének lényeges összefoglaló mondata ez volt: »Elhatároztuk, hogy együtt maradunk.« Az Egyházak Világ tanácsának tehát kezdettől fogva az volt a célja, hogy egy olyan közösséget alkosson, amelyben minden egyház részt vesz, tekintet nélkül földrajzi helyzetére s tekintet nélkül arra, hogy milyen politikai rendszerben él. — A másik cél az, hogy mindenütt ahol vagyunk, bizonyságot tegyünk az evangéliumról és annak az életben való jelentőségéről. Az Egyházak Világtanácsa nagyon értékeli a Keleten élő egyházak szolgálatát, különösen a magyarországi és csehszlovákiai egyházakét. Nagyon örülünk annak, hogy ezt a kapcsolatot most elmélyíthetjük. Ezután dr. W. A. Visser’t Hooft főtitkár adott tájékoztatást. — Az 1948-ban szervezett EgyháFebruár 18-án véget ért a négy nagyhatalom külügyminisztereinek berlini értekezlete. Az értekezletről záróközieményt adtak ki, amely közli, hogy április 26-ra Genfbe ösz- S7,ehívják a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Franciaország. Nagy- Britannia, a Kínai Népköztársaság, a Koreai Köztársaság, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és azon országok képviselőinek értekezletét, amelyeknek fegyveres erői részt vettek a koreai hadműveletekben és amelyek megjelenni óhajtanak. Ezen az értekezleten az egységes és független Korea békés úton történő megteremtéséről, az indokínai béke helyreállításának kérdéséről és a nemzetközi feszültség csökkentéséről lesz szó. A záróközlemény közli még azt is, hogy »a négy külügyminiszter között minden vonatkozásban eszmecsere folyt a német kérdésről, az európai biztonság kérdéseiről, valamint az osztrák kérdésről, de ezekben a kérdésekben nem tudlak megegyezésre jutni.« Noha ezekben a kérdésekben zak Világtanácsa ügy épült fel' — mondotta többek között —, hogy az egész munkáért a végső felelősség a 'nagygyűlésen nyugszik. Minthogy azonban igen nehéz dolog oly sok országból összegyűjteni az egyházak vezetőit és küldötteit, nincs mód arra, hogy gyakran legyenek nagygyűlések, ezért nagygyűlésre csak minden ötödik, hatodik évben kerülhet sor. A nagygyűlés azért olyan jelentős az Egyházak Világtanácsának az életében, mert ez az egyetlen alkalom, amelyen minden egyház képviselője részt vesz. Ugyanis a központi bizottságban, amely évenként ülésezik, a legkevésbbé sincsenek az egyházak mindannyian képviselve. — Arra törekszünk, hogy az Egyházak Világtanácsa minél inkább az egyházak világtanácsává legyen. S ebből a szempontból a magam részéről is szeretném aláhúzni és aláírni azt, hogy milyen fontos a keleteurópai egyházak részvétele a nagygyűlésen. Különösen nagy örömet jelent számunkra az, hogy ezek az egyházak képviselve lesznek, sőt azt mondhatjuk, hogyha nem is mennyiségileg, de minőségileg igen erőteljesen lesznek képviselve. Ezt nem udvariasságból mondom, hanem azon az alapon, hogy ezek a keleti egyházak azért lesznek minőségileg jó képviselettel jelen az evanstoni nagygyűlésen, mert jó, alapos előkészítő munkát végeztek Már hallottunk arról, hogy milyen komoly és alapos munka folyik Magyarországon az evanstoni nagygyűlés előkészítésére. A mi hivatalos szemlénkben már közöltünk is részleteiket a magyar egyházak legfontosabb hozzászólásaiban. Most, különösen az utolsó napokon, a tanulmányi konferencia folyamán még mélyebb benyomást szereztünk arról az alapos és komoly munkáról, ami a magyarországi egyházakban folyik. Az egyházak nemzetközi felelősségéről szólva a főtitkár ezeket mondta: — Arról van szó, hogy minden tőlünk telhetőt el kell követnünk azért, hogy bozzájánem sikerült megegyezésre jutni, a berlini konferencia ebből a szempontból sem volt eredménytelen. Világosan megmutatta a javaslatok közötti eltérést és egyúttal lehetőséget mutatott arra is, hogy a szembenálló véleményeket egymáshoz közelebb hozzák. A konferencia záróülésén Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere nyilatkozatában azt mondotta. hogy »azok a kérdések, amelyek az értekezleten megoldatlanok maradlak, nem kerülnek le a napirendről«. A világ népeit nagy reménységgel tölti el, hogy a tárgyalások ezekben a megoldatlan kérdésekben is folytatódnak majd a jövőben. A legnagyobb reménység a berlini konferencia után, az új konferenciának április 26-ra, Genfbe történő összehívása. Ez azt mutatja, hogy a népek békére való törekvésének lendülete és elszántsága minden vonatkozásban megtenni gyümölcseit. A tárgyalások megkezdődtek és folytatódni fognak — valamennyi vitás kérdésben! ruijunk a nemzetközi feszültség enyhítéséhez. Evanstonban arról lesz; szó, hogy megtaláljuk és megfogalmazzuk azokat az irányelveket, amelyek a ránk következő években az egyházak békeszolgálatát meg fogják határozni. Dr. J. L. llromádka professzor* többek között a következőket mondotta az egyházi sajtó képviselői előtt: — A magyarországi és csehszlovákiai egyházak nagy várakozással tekintenek az evanstoni naggyűlés elé. Mi azért megyünk Evanstonba, hogy megerősödjék Jézus Krisztusban a világ reménységébe vetett hitünk. Nagyon jól tudjuk, hogy egyetlen keresztyén ember sem élhet elkülönülve. A hit ereje, hatalma, mindig összefügg a többi hivővei való közösséggel. Nagyon jól tudjuk azt is, hogy a keresztyén hitet minden időben, s így a mi időnkben is nagyon sok külső kísértés támadja meg s ezért sohasem lehetünk megelégedettek hitünkkel. Ezért az a nagy vágyunk, hogy ott Evanstonban keresztyén testvéreinkkel együtt tanakodjunk hitünk teljességéért és tisztaságáért és együtt kérdezzük meg: valóban Jézus Krisztus az, aki a mi reménységünk? A továbbiak során több kérdés hangzott el az egyházi sajtó képviselői részéről, melyekre a vendégek részletesen válaszoltak, * A vendégek közül dr. G. Bell püspök és felesége, dr. J. L. Hro- mádka professzor és felesége február 10-én, szerdán este, dr. W. A. Visser’t Hooft főtitkár február 11-én csütörtökön este utazott el. * A magyar protestáns egyházakat öttagú küldöttség képviseli az evanstoni nagygyűlésen. A református egyház részéről Bereczky Albert és Péter János püspök, Pap László, a budapesti református teológiai akadémia dékánja, az evangélikus egyház részéről dr. Vető Lajos és Dc- zséry László püspök a küldöttség tagja. „Minden tőlünk telhetőt el kell követnünk azért, hogy hozzájáruljunk a nemzetközi feszültség enyhítéséhez“ — mondotta W. A. Visser’t Hooft főtitkár „Minden a tiétek, ti pedig Krisztusé, Krisztus pedig Istené“ (I. Kor. 3, 22jb-23)
