Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1954-12-05 / 49. szám
4 EVANGÉLIKUS ÉLET (8. folytatás.) A nagygyűlésnek magyar «viszonylatiban két kimagaslóan nagy eseménye volt. Péter János református püspök előadást tartott a hivatalos látogatóknak és a magyar delegáció meghívta az Evanstonban választott DEZSÉRY LÁSZLÓ: EVANSTONI RIPORT új Központi Bizottságot, hogy ülését Magyarországoi- tartsa. első Péter János püspök előadása Az első hét derekén a hivatalos látogatók kb. 1200 főnyi serege az ú. n. Scott Hallban gyülekezett, hogy meghallgasson három előadást az evangélizáció (kérdéséről. A mai egyház bizonyságtétele a környező világban, ez volt az előadások fő kérdése és méltán érdekelt a hivatalos látogatókon kívül több mint négyszáz újságírót is. A hallgatóság feszülten várta Péter János püspök beszédét: »Az egyház bizonyságtétele Magyarországon.« A gyűlésen George Appleton, a Brit Missziói Társaság főtitkára elnökölt és rendkívüli melegséggel üdvözölte Péter János püspököt. Amikor ezt. mondta: »Ö testvérünk és barátunk« ' — a hallgatóság nagy tapsban tört ki. Péter püspök gyönyörű angolsággal olvasta előadását «-Feladatom kettős: tájékoztatás és bizonyságtétel... De tájékoztatásom csak akkor eleven és hiteles, ha az egyúttal bizonyságtétel is.« Majd a püspök így folytatta: »Vísser’t Hooft főtitkár az előadást kérő levelében ezt is írta: »A magyarországi beszámoló nagy mértékben fogja gazdagítani az Evanstonban egybegyűltek ökumenikus öntudatát.« Valóban, ilyen természetű összejövetelen, mint amilyenen mi most együtt vagyunk, csak az ökumenikus párbeszéd feltétele alatt lehet bármely egyház evangelizációs munkájáról beszélni. Az evangélizációnak sincs egyetemleges sablonja. Az itt képviselt különböző ágazatok másmás szerepet szánnak az evangélizációnak, másra kívánják tenni a hangsúlyt, más módszert tartanak helyesnek, mást tekintenek az evangélizáció alanyának aszerint, hogy milyen a tanításuk Isten igéjéről, a gyülekezeti istentiszteletről, az egyház lényegéről, az üdvösség munkálásáról. De nemcsak felekezetek szerint va- riálódnak az evangélizációs feladatok és módszerek, hanem az egyháztörténeti előzmények és a társadalmi szituációk szerint is. A zarándok atyák missziójából sarjadt amerikai evangéliumi keresztyénség más feladatot old meg az evangélizáció útján, mint Európában a Nagy-kon- * stantini koncepció, a corpus Ghris- ti árum felbomlásának tünetei között, a szekularizáció különböző fázisaiban élő egyházak.« Majd így folytatta: «A különbözőségekben is egyetértést kereső ökuménikus lélekkel igyekszem kifejezni azt. hogy mit értünk az Isten igéje hirdetésében élő egyházban az evangélizáció sajátos funkcióján. Ha Isten igéjével jól él az egyház, akkor minden életmegnyilvánulása, tehát minden igehirdetés, a sákramentumok kiszolgáltatása, a tagok együttélése, a szeretetszolgálat, az egyházfegyelem, a pénzügyek, egyszóval egész élettevékenysége evangéli- záció, vagyis az Űr Jézus Krisztusban elvégzett váltság és új teremtés örömhírének életadó közlése az emberekkel az egyházon belül és az egyház körül.« • A magyar viszonyokat így vázolta a püspök: »Alázatos és hálás 6zíwfel mondjuk a magyar protestáns egyházakban, hogy a második világháború eseményei között s a második világháború után, felszabadulva a múlt sok káros megkö-1 töttségétől, Isten megtartotta ígéretét: «Semmit sem cselekszik az én uram, az Ür, míg meg nem jelenti titkát az ő szolgáinak, a prófétáknak« (Ámósz 3, 7.). Az újrarendeződés eseményei között Isten nem hagyta világos beszéd nélkül az ő gyülekezetét, hanem Szentlelke erejével hatalmasan evangélizált közöttünk. Ahol ilyen evangélizáció történik, ott bűnök tárulnak fel, kísértések válnak nyilvánvalókká és erőtlenülnék meg, ott elhagyja a bűnös az ő gondolatait s megtér a maga utairól Isten útjaira. (Ézs. 53, 7—9.) Isten igéjének a bennünk ellene emelt magaslatok ellen vívott ilyen küzdelmében éltünk és élünk (II. Kor. 10, 5.). Ahol az evangélium így feltárul, ott Isten igéje állandó korrekciókat alkalmaz az egyház és annak tagjai életén, a nemegyház így lesz egyházzá, a nemnép néppé. (Hózs. 2, 22.) Ha azt veszem számba, hogy milyen gazdagon szólt és szól Isten kinyilatkoztatása, akkor szégyenkeznem kell azon, hogy milyen keveset fogtunk fel belőle s milyen kevés gyümölcsét termettük. De ha azt veszem számba, hogy sokszor akaratunk ellenére milyen sokat igazított rajtunk, akkor azt kell mondanom, hogy Isten beszéde mégsem tért üresen vissza. (Ézs. 55, 11.)« Ezután Péter püspök egyházi életünk különböző fontos megnyilvánulásairól nyilatkozott. Lelkésznevelésünkről így: »A teológiailag indiffe- rens, liberális, racionalista irányzatok. régi képviselői 'helyett a Szent- írásban, az egyház hitvallásában, az egyház mai szolgálatában az öku- méné nagy közösségében mélyen begyökerezett professzorok működnek az akadémiák tanszékein.« Egyházaink háztartásáról így: «A régen béiházak, javadalma földek jövedelmére támaszkodó egyház most egyre inkább abból él, amire Ura utalta: a benne hangzó igéből, a gyülekezet hitéből és áldozatkészségéből.« Az igehirdetésről így: »Ha összehasonlítjuk a ma tényleg hangzó igehirdetést a régivel, hálásan látjuk, hogy minden tudatos emberi beavatkozás nélkül Isten igéjének legközpontibb mondanivalója kapott hangsúlyt s ugyanakkor az egyetemes keresztyénség és egyetemes emberiség Isten sze- retetét érdeklő kérdéseinek távlatai nyílnak fel benne. A gyülekezet érdeklődése pedig nem az egyházi élet melléktüneteit keresi, hanem Istennek azt a legszükségesebb beszédét, amely alkalmas időben való segítség.« Péter püspök ezután őszintén feltárta a magyarországi protestántiz- mus mai kísértéseit, de ahogy a külföldi egyházi lapok visszhangjából kitűnik, a kísértéseinkről való beszámoló egyben mély tanítás volt a világ valamennyi egyháza számára. «A $zekularizációs folyamat intenzívebb időszakaiban az az egyház kísértése, hogy az újra felfedezett igét az emberi önbiztosítás ösztönével s emberi ügyeskedéssel a 6zekularizációs folyamat visszafordítására használja. Az európai kontinens szekularizációs időszakainak és az ébredési mozgalmaknak az egybeesése, az ilyen korszakók közelebbi vizsgálata bőven mutat erre a kísértésre példát a múltból. Az egyháznak azonban nem emlberi társulások természetrajza szerint kell átélnie az ilyen idöszaKARÁCSONYI VÁSÁR Az Evangélikus Egyetemes Sajtóosztálynál a következő, karácsonyi ajándékul alkalmas könyvek és cikkek kaphatók: Biblia .................................................................................................... R Cs aládi (nagybetűs) biblia....................................................................** Újsz övetség ............................................................ ” Uj fordítás próbakiadása ....................................................................., 9Í1 ” Kr isztusképek lev. lap. nagyság ...................................,................... fi*_ ” Ug yanaz 20X25 cm. ........................................................................* jg*_ ” Fa Utáblák^blbliai szöveggel, különböző nagyságban .. .. 3.— Ft-tól 8.~ Ft-lg Levelezőlapok Luther imáival ................................................................................ ’ Ug yanaz Tízparancsolat és Hitvall. •• • • ............................................. ” Bf fieíz5kiatyínk és S£kresT. im.a:: :: :: :: :: :: selyemből" .! .............................................. 3.50 Ft-tö. 7.-Ft-lg A gyermek vasárnapja, kve ............................................................... Bókay János: 31 zsoltár, kve .. ......................................................... ”• ” De zséry László: Testnek feltámadását.................................................... ’’ De zséry László: Krisztus az ajtó......................................................... i’ ” Dezséry—Vető: Megtartásra való nép.............................. •• •• •• •• ■’ Gi ertz Bo: Hitből élünk ........................................ he 24.-, kve 36.- .. Ja kus Imre: Számadás, versek............................................................... *• Karner Károly A testté lett ige (János ev.) ...................... •• Ka rner Károly: Bevezetés a teológiába .................. tve 35. , kve 43. Ma róthy: Szegények szíve........................................ he 12. . kve 25. ,. Pá lfy: Istenfélelem az Otestamentumban.............................................. Prőhle: A hit világa ............................................................................... ” Ra ffay: Imakőnyv, kis hibával.................................................................. « Scholz: ínségeseknek szabadítója....................................... •• ." TV ” Vi rágh: Luther önmagáról.................. he 10.—, kv« 25. „ Zászkaliczky: Finn keresztyének ........................................................ *• >• és még sok más könyv. — Árjegyzék a lelkészi hivatalokban. Megrendelhető: Evangélikus Egyetemes Sajtóosztály, Budapest, VIII., Puskin-utca 18. — Csekkszámlaszám: 220.278. kcfcat, hanem reménységben és bizonyosságban tudakolva Isten igéjéből, hogy Isten tiszta igéjének mi az alkalmatos időben való segítése a gyülekezet számára.« Az egyház közéleti feladatáról a püspök így szólott: -Az evangélium teljességének keresése őriz egy további kísértéstől. A szekularizáció folyamata azzal a kísértéssel jár együft az egyház számára, hogy a közéleti felelősségről lemondva, az emberi együttélés általános kérdéseitől elmenekülve, szellemi gettóba vonuljon vissza ® az evangéliumot úgy tekintse, mint valami zugolyéban lett dolgot. A megtérés és megszentelödés együtthirdetése, az Isten-szeretet és ember-szeretet együttes igénye, a bűn és megváltás kozmikus összefüggéseinek sejtése, az új ég és új föld Ígéretének felfogása tanítja a gyülekezetei arra, hogy nyitott hittel nézze az egész közéletet, benne gyakorolja felelősségét s igyekezzék mindenütt ott lenni, ahol az emberért, az ember szenvedése ellen s az ember javáért Isten dicsőségére valami jót lehet tenni. Ebben a közéleti felelősségben ott van egyházunk az emberi együttélés Isten igéje számára jelentős minden ügyében. így abban a hálaadásban is, hogy 1932. óta ezekben a hónapokban lehet legelőször elmondani, hogy a földkerekségén sehol sincsenek nyílt háborús események.« Az egyház és a társadalmi rendszer összefüggéséről pedig tisztán csengett Péter János püspök bizonyságtétele, mert azokra a világos és igaz alapelvekre támaszkodott, melyek az egyház és állam szétválasztásának gyakorlatát építették ki hazánkban. »A szekularizáció és a társadalmi átalakulás kérdései között állandó az a kísértés, hogy az egyház egyszerűen hagyja sodortatni magát az események által. Ezzel a kísértéssel szemben azáltal találunk védelmet, hogy hitvallásaink bizonyságtételében s mindenekfelett a Szentírás kinyilatkoztatásaiban erősen megfogódzva valljuk, hirdetjük, gyakoroljuk, hogy a világ kezdetétől annak végéig Isten igéje által e földön egybe- gyűjtött egyház léte nincs egyetlen társadalmi rendszerhez sem kötve, hanem a társadalmi rendszerek változásaitól szabadon szolgál Urának, az emberek között, az emberi történelem útján. Az egyházon belül és az egyházon kívül minden ennek ellentmondó nézettel valljuk az egyház útjának ezt a szabadságát. Azt hiszem, hogy nemcsak nálunk, hanem szerte az egész világon, valahol csak egyház él, az egyháznak ezt a társadalmi rendszerékhez nem kötött szabadságát kellene képviselnünk minden eddiginél bátrabban és határozottabban. Igehirdetésünk nem lenne alkalmas időben való segítség, ha ez a vallástátel nem lenne része bizonyságtételünknek.« Az előadást, nagy taps fogadta s a gyűlés valóságos keresztyén lelki találkozó lett, amikor az elnöklő angol lelkész felszólította a hallgatóságot, hogy mondják el együtt egy tá- szafcanyári asszony imádságát, melyet a svájci ökumenikus sajtószolgálat még Evanston előtt közölt s melyet most Péter János püspök idézett az előadásában. A közönség felállt és együtt imádkozta az imádságot: «Édes Atyánk, légy áldott, hogy Neked drága gyermekeid vannak mindenmerre ezen a világon. Légy áldott, hogy testvéreinkké szülted őket Szentlelked által a mi Urunk Jézus Krisztusban. Áldj meg bennünket, őket és minket minden- merre, Édesatyánk, hogy az Egyházak Világtanácséban egyek lehessünk. Áldd meg azokat, akik ezen munkálkodnak.« Az újságok fő témája lett napokig Péter püspöknek ez az előadása. Idézték, támadták, dicsérték felváltva, a magyar bizonyságtétel elvi igazságai azonban átsugározták ezeket a beszámolókat is. Az előadás részleteit később televízióba vették. Az előadással kapcsolatban a The Times augusztus 18-i száma fejezte ki a közvéleményt. »Péter püspök gondosan előadott, tanulmánya jól kifejtett felszólalást tartalmazott.« EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. VIII.. Puskin-u. 12. Telefon: 142—074. Szerkesztésért és kiadásért felel: Dezséry László szerkesztő. Budapest. III.. Dévai Bíró Mátyás-tér 1. Előfizetési árak: Egy hóra 5.— Ft negyedévre 15.— Ft, félévre 30.— Ft. egész évre 60.— Ft Csekkszámla: 20.412—VIII. 10.000 példányban nyomatott Jelentősége az volt, hogy tárgyilagos, önbínáló és reményteljes hangot adott a magyar protestantizmus valóságos életéről és problémáiról. Az egyház élete tükröződött belőle úgy, hegy a magyarországi egyházi kérdéseket fel tudta vetni a többi egyházak felé is. ökuménikus kapcsolat teremtődött általa a különböző egyházak képviselői között éppen azon a ponton, ahol az egyház szívverését lehet érezni, — az egyházi misszió pontján... A hivatalos Amerika azonban nem nyugodott. Az egyháziak építgették, sőt szent pillanatokban — mint amilyen ez is volt — megteremtették a közösséget egymással. Az amerikai rendszer azonban nem akart közösséget Kelet és Nyugat egyházai között. Egy méltatlan kísérlet 2-545341. Athenaeum (F. v. Soproni Béla) Egy Bentley nevű amerikai kongresszusi tag kongresszusi bizottságot alakított még a nyár elején arra. hogy «kivizsgálja a kommunisták tevékenységét Magyarországon«. A bizottság különböző, többségükben katolikus kongresszus: tagokból állott, akik abban az egyben megegyeztek, hogy a magyarországi történelmi fordulattal kapcsolatban -»szenzációs leleplezéseket« tehetnek s a leleplezések útján maguknak feltűnést biztosíthatnak a szenzációra éhes sajtóban az amerikai szenátusi választások előtt. Még az evanstoni nagygyűlés előtt nagyhangú nyilatkozatokat tettek és kilátásba helyezték, hogy a magyar egyházi viszonyokat is meg fogják vizsgálni a tanúvallomások során. Az Egyházak Világta- nécsa vezetői már ekkor tiltakoztak ez ellen, hogy az amerikai szenátus néhány tagja éppen az Egyházak Világtanácsa nagygyűlése idején, önző politikai célokból manőverezhessen az egyházi kérdések között. Bentley akkor egy amerikai egyházi küldöttségnek megígérte, hogy »tisztességes eszközökkel« fogja végezni «munkáját« és nem nehezíti meg illetéktelen módon az egyházak viszonyát. Bentley úr azonban nem tartotta meg a szavát. A nagygyűlés folyamán sze- dett-vedett emigránsokat hallgatott ki a magyar kérdésben. »A tanúk» azonban semmitmondó nyilatkozatokat tettek s a »Kersten-revű« — ahogyan a bizottság munkáját a The Nation című newyorki lap jellemezte — már-már érdektelenségbe fulladt. A közönséget nem érdekelték ezek a kihallgatások. Bentley tehát arra határozta el magát, hogy vakmerő kísérletet tesz arra, hogy a közvélemény figyelmét maga felé fordítsa. Meghívta az evanstoni magyar delegáció mind az öt tagját, hogy »tegyelek eskü alatt vallomást bizottsága előtt a magyar helyzetre vonatkozólag.« A táviratot D. Bereczky Albert püspökhöz intézte és jellegzetes amerikai módszerrel azt hamaraob bocsátotta a sajtó rendelkezésére, mint ahogy elfcüldötte g magyar delegációnak. Az újságírók lázban égtek és ostromolták a magyar delegációt nyilatkozatért a »meghívással« kapcsolatban. Magyar részről azonban csak egy nyilatkozat hangzott el. Bereczky Albert püspök ennyit mondott egy nagy lap képviselőjének: «Bentley tevékenysége méltatlan arra, hogy nyilatkozatot tegyünk vele kapcsolatban.« A nagygyűlés tagjait azonban óráról órára erősebben öntötte el az undor ezzel az amerikai provokációval kapcsolatban. A nagygyűlés vezetősége megbeszélésre hívta a magyar delegációt s ott közölték, hogy maga a nagygyűlés vezetősége fogja visszautasítani ezt a nemzetközi életben rikítóan szokatlan kísérletet. Dr. Fry, az amerikai lutheránus egyház elnöke, aki egyben az Egyházak Világ- tanácsa Központi Bizottsága alelnö- ke is, (ma pedig már elnöke), utasította vissza kioktató, elítélő táviratban Bentley provokációját. Illetéktelennek és illetlennek minősítette. Utána sajtóértekezleten nyilatkozott és kijelentete, hogy lehetetlennek tartja, hogy amenyiben ő Magyar- országra menne, ott egy parlamenti csoport őt így hívná meg és ha az mégis megtörténnék, ő természetesen nem menne el. Dr. Fry ezen a sajtó- értekezleten nagy erőfeszítést fejtett ki annak érdekében is, hogy óvja a sajtót attól, hogy a nagygyűlés valódi témájáról politikai szenzációk irányába terelje el a közönség figyelmét. Pariin, a nagygyűlés sajtóügyi osztályának elnöke volt annakidején a jogtanácsosa Oxnam amerikai püspöknek, amikor őt egy kongresszusi vizsgálóbizottság a McCarthy ellen intézett támadása miatt kihallgatta. Dr. Pariinban frissen éltek ezek a tapasztalatok és most a hatalmas sajtóértekezleten szenvedélyes támadást intézett ezek ellen a módszerek ellen. Pariin amerikai wall-street ügyész visszautasítva Bentley meghívását, a következőket mondotta az újságírók előtt: »A magyar delegátusok példás magatartást tanúsítanak. Kizárólag az Egyházak Világtanácsának ügyeivel foglalkoznak. Egyedül amerikaiak részéről történtek olyan kísérletek, hogy kívülálló kérdések tárgyalásába vonják be őket. Jelenlétük jelentős hozzájárulás a Világtanács üléséhez. Volt alkalmunk vitatkozni velük, megismerni szempontjaikat és jobban megismerni őket.« A The Christian Century ezt írta erről a sajtóértekezletről; melyben voltaképpen amerikaiak támadták a magyar delegáció védelmében az amerikai kongresszusi bizottságot: -Pariin nagy hévvel beszélt és azután elnézést kért azért, hogy nem tud uralkodni magán erről a kérdésről 6zólva.« De mások sem uralkodtak magukon, amikor erről a kérdésről szólották. Oxnam püspök «példátlan szemtelenségnek« minősítette Bentley akcióját. Az előbb idézett egyházi lap ügy fejezte be cikkét: »Bentley úr most az Egyházak Világtanácsa számlájára spekulált ki szenzációt. Módszere méltatlan az Egyesült Államok kongresszusához.« A német Sonntagsblatt Bentleyt így jellemezte: -McCarthy szellemétől megszállt kongresszusi tag«. Véleményét pedig az ügyről így fogalmazta: »Egyetlen civilizált államban sem szokás az idegen látogatóknak eskü alatti vallomások érdekében belföldi hatóságok elé idézése.« Az amerikai politika ismét rosszul számított. Az egyházi, de nyugodtan mondhatjuk, az amerikai közvélemény is Bentley ellen szavazott. Meghívtuk a Központi Bizottságot Míg azonban amerikai tartózkodásunk egész első szakaszán azzal kellett vesződnünk, hogyan végezzük el szolgálatunkat az amerikai kormány különböző mesterkedései között, melyek arra irányulták, hogy bennünket vallásszabadságunkban, szólásszabadságunkban és mozgás- szabadságunkban korlátozzanak, táviratilag engedélyt kértünk a Magyarországi Evangélikus Egyház Egyetemes Tanácsától és a Magyar Református Egyház Zsinati Tanácsától arra, hogy az Egyházak Világtanácsa Evanstonban választandó új Központi Bizottságát, ezt a több mint száztagú előkelő egyházi testületet meghívhassuk Magyarországra, hogy az itt tarthassa egyik legközelebbi ülését. Idehaza összeült az Evangélikus Egyetemes Tanács és a Református Zsinati Tanács és táviratban megkaptuk tőlük az engedélyt a meghívásra. A meghívást mind az ötünk aláírásával adtuk át egyházaink nevében Visser’t Hooft főtitkárnak. A levélben többek között ez állott: -A magyar egyházak a Központi Bizottság meghívásával hálájukat szeretnék kifejezésre juttatni azokért a jó szolgálatokért, melyeket a Világtanács az egyházak érdekében végzett és egyben reménységeik megvalósításaképpen el szeretnénk mélyíteni a tényleges kapcsolatokat és a testvéri közösséget a Világ- tanács és a magyarországi egyházak között. Bizonyosak vagyunk abban, hogy a vízumok megadása és a teljes mozgási és szólásszabadság tekintetében problémák nem fognak felmerülni.« A meghívást később D. Bereczky Albert püspök a nagygyűlés egyik esti teljes ülésén is átadlg. Beszédében többek között a következőkét mondta: -A nagygyűlés tagjai bizonyára megértik annak a ténynek jelentőségét, hogy Magyarországon alkalom kínálkozik egy olyan ökuménikus találkozásra, ahol az Egyházaik Világtanácsának keretében a világ nyugati és keleti részeinek egyházai teljes szabadságban tanácskozhatnak majd.« A nagygyűlés köszönettel vette a meghívást, a Központi Bizottság pedig a nagygyűlés után úgy döntött, hogy első ülését Svájcban tartja, hogy a bizottság tagjai megismerkedjenek a Világtanács központjával, második gyűlését pedig 1956-ban tervbe vette Magyarországon. Az igaz egyháziak nagy figyelemre méltatták ezt a magyar meghívást, a »ajtó nagy szenzációként közölte s az egész nagygyűlés szélesen tárgyalta a magvar egyházaknak ezt a lépését. Ügy értelmezték azt, mint egyházaink méltó, keresztyén válaszát mindarra, amelyben a magyar delegációt -az amerikai politikai körök részesítették... (Folytatjuk.)
