Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1954-12-12 / 50. szám
„Nezzetek a romokra és tanuljátok szeretni a békét!64 Tíz esztendeje robbantották fel SS-katonák a vecsési templomot A vecsési egyházközség közgyűlésének távirat* az Egyházak Világlanáesa elnökségéhez és a Béke-Világtanácshoz 1944 ősaén talán csafc annyit tudott az ország közvéleménye Ve- csé&ről, hogy kiváló káposzta termelő község. 1944 ősze óta Vecsés iszonyú jelképpé vált. Itt építették ki a visszavonuló német csapatok első védőállásukat, máedőtt Budapest roonmátételének szörnyű gaztettéhez fogtak volna. Itt lőtték agyon Sbein- mete kapitányt, aki mint parlamenter tárgyalásokat kívánt folytatni a főváros háborús megkímélése felől. Ma a vértanú parlamentereknek az országút mellett felállított emlékműve emlékeztet a tíz évvel ezelőtti eseményekre, de ezeknek az eseményeknek az emlékét idézi fel a német SS-kiatomák által felrobbantott vecsési evangélikus templom és papiak romja is. A romtemplom mellett most az Egyházak Világtanácsa által 1946- ban adományozott barakktemplom áll Advent másodük vasárnapján, december 5-én itt emlékezett vissza a gyülekezet 1944 december 9-re, a templom felrobbantásának napjára. Az ünnepi közgyűlést megelőző istentiszteleten Dezséry László püspök hirdette az igét Malakiás 3, 1—7. alapján. Az igében szereplő ezen kérdésre: »De miben térjünk meg?« a következőket mondotta: Térjünk meg abból, hogy mi keresztyének azt higgyük: a mi erkölcsi állásfoglalásunk nélkül is megszabadítható az ember- világ a nyomorúságtól. Térjünk meg abból, hogy az egyéni kegyesség elég az üdvösséghez, és abból a gondolkodásmódból, hogy ■majd holnap«. Térjünk abba a gondolkodásmódba, hogy »most« »én is« azon leszek, hogy valóban megmenekedjék az emberiség a háborútól és a nyomorúságtól. Akkor járunk az igazság útján, ha a dolgokból nem csinálunk messzi elméleteket. Magunkra gondoljunk, a szomszédainkra, a következő ország lakóira és arra, amit szemeinkkel láttunk 1944—45-ben és ügy térjünk meg a keresztyén cselekvéshez, hogy ne következhessek mégegyszer az amberviliágra ilyen háború és ilyen nyomor.« Az istentisztelet után tartott közgyűlést Bender Mihály másod- felügyelő nyitotta meg. Hegedűs bajos vecsési lelkész ismertette a emplom felrobbantásának történetét. Amikor az emlékezés visszaidézi fájdalmunkat — mondotta — amikor e fájdalmunkban újból halljuk az összeroskadt templom égrekiáltó faldarabjai között a szél sirámait, egész bensőnk benne él a kifosztott- ság és árvaság ama keserűségében, amit nekünk hozott az ezt az országot, népet, egyházat nyomorba döntő háború. Ezt a keserűséget mi már akkor éreztük, amikor a fegyverek zaja ! még távol volt, de köztünk mind ; sűrűbb lett a német szó. Német ka- i tonaság szállta meg a repülőteret, : a község minden neszében katonák voltak, akik készítettek védelmi vo- | nalukat Budapest etbobt. Emlékez- ’ sunk milyen nehéz volt a lelkünk | az Ür házában 1944 október 31-én, j amikor ágyúdörrenések rezeg tették meg templomunk ablaküvegeit; amikor sietnünk kellett a reformé- j tus testvéreikkel közösen tartott reformációi ünnepélyünket megtartani, mert bombavető gépek zúgtak felettünk! Imádkoztunk az emberek életéért, az Űrhöz 'kiáltottunk a békéért, a gyilkoló tűzszerszámol; slnémulásáért! Ezen a napon neműit meg a templomunk. A reformációi ünnepély után már’ két nap I múlva a hadműveletek színtere lett i Veosés. Templomunk tornyában né- j met katonai megfigyelők voltak, i akik a Gyál felől átkaroló felszabadító szovjet hadmozduiiatra figyeltek. Kérésünk ellenére a nemet katonák nem átallották gépfegyvert is ! felvinni a toronyba Az erőszakoskodásra feleségemmel az oltárhoz mentünk, imádkoztunk és kinyitottuk az oltárt bibliát a 74. zsoltár, 19. verséhez: »Ne adjad a fene- vadnak a te gerlicéidnek lelkét, szegényeidnek gyülekezetéről ne feledkezzél meg végképpen«. Templomunkat nem ágyúgolyó rombolta szét. Három belövést is kaptunk ugyan, de azok könnyen kijavíthatok lettek volna. SS-katonák robbantották fel a templomot akkor, mikor már megnyugtatott minket a Wehrmacht katonai parancsnoksága, hogy szó sincs templomrobbantásról. December 9-e! E háborús napon SS-katonák jelentek meg a falusi római katolikus plébánosnál és követelték a templom kulcsát. A környéket teljesen kiürítették, 300 mé- tei-es körzetben és felrobbantották a templomot. Mint akik jól végezték dolgukat, eljöttek a malomhoz és annak magas gyárszerű kéményét robbantották fel. Eljöttek végül a mi templomunkhoz. Fél 1 volt. .. Itt is igyekeztek mindenkit, aki még az óvóhelyen volt, 300 méteren túlra zavarni. 14 aknát tetteik a templomba. Utolsónak egy Hansnak nevezett fiatal katona futott ki, aki elmesélte, hogy robbantás előtt többszörösen célbavette a templom oltárán lévő Krisztusképet és szíven is találta! A Kossuth-utca sarkán álló motor áramot bocsátott a vezetékbe és a következő percben hatalmas robbanás reszkettette meg a levegőt. A torony felemelkedett, majd az egész templom — mintegy fájdalmas vonaglásban — összeroskadt! Egyesek .látni vélték, hogy az említett Hans a romok között maradt. A templom romjainak takarításánál azonban holttestét nem találtuk. — Romjaiban feküdt az alig tizenkét évvel előbb megépített kis templomunk! Felekezeti különbség nélkül mindenkit fájdalom töltött el! Akik később, a felszabadulás után látták romjaiban a templomot, éppúgy megkönnyezték, mint akik nap mint nap látták december 9 óta. A telepi katolikus és református templomok felrobbantására már nem került sor. A Wehrmacht parancsnoksága attól tartva, hogy a templomunkhoz közel levő ekrazit raktárt robbantották fel az ellenállási mozgalom emberei,- a színhedyi’e siettek ós templomunknál tudták meg a valóságot. A másik katolikus templomhoz mentek és ott az SS- katonáknak betiltották a további robbantást. így mentesült a pusztító munkától a katolikus és református templom Vecsésen. De nem másutt! Pestázemtimrén .és Dunaharasztdn folytatták romboló munkáikat, az ottani templomok felrobbantását. A romok eltakai'ításához 1945 tavaszán kezdtünk. A munka lassan ment. Hiszen a közei két hónapos harc után mindenkinek nagyon sok helyreigazitanivalója alvadt, sok házat kellett lakhatóvá tenni. De nagy ütemben folyt 1946 május-júniusában, amikor már a hívek tudomására jutott, hogy az Egyházak Világtanácsa ránk gondolt és egy barakktemplomot fog nekünk adományozni. A tamáskodók is halkabbak lettek, akik mondogatták: nekünk sem lesz többé templomunk! Figyelni »kezdtek. Várták a hírt. tesz-e igazán evangélikus templom Vecsésen? Ahogyan egy sajgó sebet bekötözni és ápolni lehet, a háború okozta fájó sebünket így kötözte be és ápolta az Egyházak Vdlágtanács-a. Ez a szeretet nekünk végtelenül jól esett! öröm égett a szemünkben. amikor 1946 július 5-én a romeltakaritókhoz szabid! am és lobogtattam a táviratot: A faíemplom megérkezett! A hívek majd a váltakra emeltek! Pedig örömükben nem engem, hanem az Egyházak Vi- Iágitanácsámtk aktív szeretetél akarták ünnepelni. Azóta is mélyen érez gyülekezetünk magyarországi ökuménikus tevékenységünk iránt és az Egyházak Világtanácsának minden sze- retetet, összefogást, békét szolgáló tevékenysége iránt. Most. amikor templomunk felrobbantásának tizedik évfordulóját tartjuk, szeretetünk és köszöne- t ülik meleghangú kifejezésével kérjük Isten áldását az Egyházak Világlanácsára és az a kérésünk: szolgálják a teher- hordozás krisztusi törvényét, emeljék fel szavukat szerte a világon a népek összefogása mellett és a pusztítás háborús szelleme ellen! Aki a háború szellemének délibábjára néz, abban hasznát keresi, nézzen ezekre a romokra! Nézzetek a romokra és tanuljátok szeretni a békét! Akik tanulni akarnak a jövendő útjáról: tekintsenek e fatemplomra, mely összefogásból, sze- retetből épült. Az építő munka nem délibáb, az építő munka élet, Isten igéjéből növekvő, szeretetben gyarapodó élet. Aki a háború szellemének délibábjában gyönyörködik, nézzen a romtemplomunk mellett romban álló lelkészlakra.- így megy tönkre nemcsak egy család, így pusztáinak el nagy családok, országok népcsaládjai, lesznek hajléktalanná, szegénnyé! Egy templom és egy lelkészlak romjai mellől üzen egy maroknyi keresztyén nép a világnak: ne romboljatok! Építsetek, hogy templom, családi otthon, gyár hirdesse a béke boldogulását és legyen belőle Istennek dicsőség! Mi itt Vecsésen kevesen vegyünk, kicsi evangélikus gyülekezet, de világra szóló a tapasztalatunk a háború szörnyűségéről s az erkölcsi igazság, armt tanultunk Isten igéjéből, igazság az egész földön. Mi átéltük a hitleri fasizmus háborús őrületének minden szörnyűségét. Nen í tudunk elfogadni semmilyen érvet Nyugat-Németország újra felfegyverzése mellett. Ezekben a napokban, amikor mi templomunk és lelkészlakásunk felrobbantása tizedik évfordulóját üljük, nyugaton azon fáradoznak, hogy a népekkel és köztük a nyugati keresztyén emberekkel elfogadtassák a fasizmus felélesztésének, a német inilitarizmus újjáépítésének gondolatát és szükségét. Rombadön- tött templomunk és lelkészla- | kunk mellől tiltakozunk ez ellen a terv ellen. Az Egyházak Világ tanácsa egyházai szeretető- | bői kapott fatemplomunkból pedig az egész világ keresztyénsé- géhez szólunk: ne engedjék az J igazságot hazugságra változtatni, ne engedjék a gonoszságot érvényesülni a jó felett. Tiltakozzanak a német felfegyverzés ellen, az új háború ellen és tegyenek meg mindent azért, hogy békében élhessünk, az ! emberiség jólétét emelhessük, templomainkban Istent dicsérhessük. Mi vecsési evangélikusok kevesen vagyunk, de tudjuk hogy a békeszerető emberek százmilliói értenek velünk ; egyet és támogatnak minket, az új háború ellen. Három hót múlva, december 26-án ; ünnepli községünk felszabadulásá- í nak tizedik évfordulóját. A mi kis | gyülekezetünk megnyitja e nappal! az ünneplést és templomában hár- ; deti: legyen békesség a földön és az | emberekhez jóakarat! Hegedűs Lajos lelkész nem egyszer könnyezve hallgatott beszámo- j lója után elsőnek Parragi György j Kossuth-díjas újságíró, az Orszá- J gos Béketanács Elnöksége névé-; ben szólalt fel. Kifejezte: milyen »A Magyarországi Evangélikus Egyház vecsési egyházközsége ma cmlékisteniiszteleten és közgyűlésen emlékezett meg arról, hogy 1944 december 9-én, most tíz esztendeje német SS alakulatok a vesztett háború dühében felrobbantották a gyülekezet templomát és parókiáját. A német müitarizmus áldozatává lett a gyülekezet temploma. A gyülekezet lelkésze családi otthonát vesztette a robbanás következtében és négy gyermeke halt meg a háborús nyomorúság között. A gyülekezet tagjai és a község lakói a község német parancsra történt kiürítése és fronttá alakítása következtében mérhetetlen károkat szenvedtek emberéletben és vagyonban. Gyülekezetünk ma az Egyházak Világtanácsától 1946-ban ajándékba kapott fatemplomban emlékezik ezekre a szörnyűségekre. Ezen a napon figyelmünket azokra a gonosz kísérletekre irányítjuk, melyeknek célja Nyugat-Németország újrafelfegyverzése, egy új, pusztító háború előkészítése és még nagyobb nyomorúságok felidézése emberek százmillői számára, mint amilyeneket mi átéltünk. Tiltakozunk ezek ellen a kísérletek ellen. Kérjük (az Egyházak Világtanácsát — a Béke Világtanácsot) emelje fel szavát Nyugat-Németország újrafelfegyverzése ellen. Védelmezze a keresztyének és nem keresztyének millióit a háborús veszedelmek ellen. Imádkozunk Istenhez, hogy nevelje okulásra a világ népeit, juttassa érvényre a népek között a maga erkölcsi törvényét, tartsa távol a népektől a háborúi és a nyomort. Segítse a jóakaratú emberek erőfeszítéseit szerte a világon, hogy az emberek békéje tartósan fennmaradjon, jólétük emelkedjék, alkotó munkában élbessenek a földön s üdvözölhessenek a mennyben. A vecsési evangélikus egyházközség közgyűlése.« »A keresztyén ember tevékeny közössésben éljen Krisztussal és az emberekkel« Vető püspök felszentelte a nógrádi templomot D. dr. Vető Lajos püspök felszen- J telte és rendeltetésének átadta a oánki anyaegyházközséghez tartozó ] négyszáz lelket számláló nógrádi ■ eaiiyegyházközség megújított temp- i lomét. Az ünnepélyen résatvettek j a banki egyházközség részéről Lovas Kovács András lelkész és dr. Furia ; Kálmán felügyelő. A püspököt elkí- ! sértek Tcssényi Kornél püspöki j titkár és Turcsányi Károly kerületi. | lelkész. A templomban a püspököt , a gondnak, az ifjúság és a gyülekezet nőtagjai köszöntötték. A temp- , ómat zsúfolásig megtöltötte a hívők serege, az oltár előtt felsorakozott a népviseletbe öltözött leányifjúság. Az ősi oltára liturgia ütem D. dr. Vető Lajos püspök I. Kor. 3, 16— 17. alapján megtartotta ünnepi ige- hhöetését. Hálával emlékezett meg azokról, akik nem nézték tétlenül a háborús károkat szenvedett, megrongálódott templomot, hanem hozzáláttak rendbehozatalához. így most a megújított templom a gyülekezet buzgó egyházszeretetót hirdeti. A püspök hálával emlékezett meg arról, hogy az utóbbi időben ez immár a harmadik templomszentelési ünnep az Északi Egyházkerületben. Legyen ezért Istennek dicsőség. »Szeretném, mondotta, ha ezen az ünnepnapon megértenétek, hogy a külső kőtemplom nem önmagáért van, hanem érettünk, emberekért, hogy mi igazán Isten templomává legyünk«. Gondoljunk arra is, hogy mi önmagunkban, egyedül nem lehetünk templommá. A kőtemplom sem egy kőből épül, A lelki templom is csak sok kőből épülhet. Ezért nagyon fontos. hogy a keresztyén hívő a gyülekezetben és a mindennapi életben tevékeny közösségben éljen Krisztussal és egymással. A gyülekezet sohasem tarthatja meg a benne érlelődő lelki gyümölcsöket önmaga számára, hanem szolgálnia kell azokkal másoknak, a világnak.« A megújított templom felszentelése a befejező oltári szolgálat keretében történt megáldással és a Cunfirma Deus ünnepélyes eléneklésével. Az istentisztelet utáni közgyűlésen Dr. Furia Kálmán felügyelő köszöntötte a püspököt, kifejezve a gyülekezet örömét, hogy a nagy áldozatkészséggel megújított' templomot a békét hirdető püspök szentelte fel. »Itt nagyon szeretik a templomot«, mondotta. Kühn Ernő lelkész elmondta a templomrenoválás történetét. Lelkes szavaiból megtudtuk, hogy a gyülekezet minden külső segítség nélkül több mint 21.990 forint költséggel újította meg Isten házát. mélyen rendítette meg mindaz, amit hallott és látott. »Ennél nagyobb kiállás és meggyőzőbb érvelés a magyar bé- kcmozgalom mellett el sem képzelhető — mondotta. — Azt hiszem, hogy nemcsak mint hivő keresztyén távozom nagy emlékekkel, erről a megrendítő ünnepségről, hanem azt hiszem, hogy mint az Országos Béketanács Elnökségének tagja, mindazt amit láttam és hallottam, tovább kell vinnem az Országos Béketanács felé és mindenüvé, ahol a magyar bé- kemozgalomban beszélni kell.« Felszólaltak még a közgyűlésen Evangélikus Egyházegyetem ós a Teológiai Akadémia nevében dr. Ottlyk Ernő teológiai tanúi-, a Magyar Református Egyház nevében Dusicza Ferenc konventi osztályvezető, a vecsési Hazafias Népfront nevében Nagy Károly titkár, az Északi Egyházkerület nevében Friedrich Lajos, a LeSkésznevelő Intézet igazgatója, a Pestmegyei egyházmegye nevében dr. Rékasy Pál egyházmegyei felügyelő, a pesti egyházmegye hevében dr. Jármay Zsigmond egyházmegyei főjegyző. Mélyen megrendítő volt az utolsó felszólalónak, a szomszédos piMsi egyházközség lelkészén ele: Nagybocskai Vilmosnak a szaiva. A pilisi egyházközség templomtornyát ugyanabban az időben robbantották fel német SS alakulatok — mondotta Nagybocskai Vilmos. »Az összeomló torony por- és füstfelhőjében — Isten nagy leleplezést hajtott végre. A képmutatást leplezte le. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy azoknak a német katonáknak a derékszíján ez a felírás voM olvasható: »Gott mit uns — Isten velünk.« Mélyen elgondolkoztató ez minden idők és a mi időnk keresztyénéi számára is. Isten másra adta nékünk az Ö' nevét.« Az emlékező közgyűlés végén egyhangúlag fogadták el a jelenlévők annak a táviratnak a szövegét, amelyet a közgyűlés az Egyházak Világtanácsa elnökségéihez Genfbe és a Béke Világítaná cs irodájához Bécsbe küld meg. „Ne adjad a fenevadnsk a te gerlicéidnek lelkét, szegényeidnek gyülekezetéről ne feledkezzél meg végképpen“ (Zsolt. 74, ±9.)
