Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1954-11-28 / 48. szám

EVANGÉLIKUS ÉLES 3 QYERMEKEIMMEL A RÁDIÓ MELLETT I Készülj az ige hallgatására Valamennyien i'smerjük á gyakran ' «töfcrduló esetet. Ketten, hárman, j vagy többen beszélgetünk a szobá­ban. A rádió szól. Senki sem hallgat oda. Talán mtár a Vízállásjelentést mondja, de azért senkinek sem jut eszébe elcsavarni. Kénytelenek va­gyunk hangosabban beszélni. Nem értjük jól egymás szavát. Nyugta­lanná, idegessé válunk — kifára­dunk. Más alkatommal újságot olva­sunk, vagy könyvet, vagy gyerme­künktől kérjük számon a másnapi leckét — és közben a rádió szól, szól rendületlenül, de tulajdoniképpen nem hallgatjuk. Most három olyan esetre emléke­zem vissza, mikor nem így hallgat­tuk a rádiót. A gyermekek közel húz­ták széküket a készülékhez cs szinte odatapasztották fülüket. Ml, felnőttek Is csendben figyeltünk. Pedig nem b szombat esti tailka-barka bohóza­tai hangzottak és nem a vasárnap délelőtti Csinn-Bumm-cirf'Usz bruha- házott. Október 20-án Balassi-estet tartott a rádió Keresztury Dezső pompás összeállításában. Kapóra jött az adás, mert éppen délelőtt néztem meg a Balassi-kiállítást a Nemzeti Múzeumban és lelkesen meséltem róla a gyermekeknek. Azóta 6k is látták. Most fülüket hegyezve hall­gatták: »Vitézek, mi lehet E Széles föld felett Szebb dolog a véget!c- nél...« Mikor egyik istenes énekét énekelték: »Bocsásd meg Üristcn ifjúságomnak Vétkét..elővettük az énekeskönyvet és közösen keres­tük ki a gyülekezeteinkben ma is használatos Ealassi-éneikdket. Meg­elevenedett előttünk Bornemisza Pé­ternek, gyermekkori tanítómesteré­nek az alakja és az Esztergom ostro­mánál mellette küzdő Rimái Jánosé. Lefekvés előtt a családi áhítaton a 292-es éneket énekeltük: »Mi Urunk s édesatyánk, add nekünk Szertílel- kedet...« Most már tudják, kicsoda Rimái János, akinek a nevét apró betűkkel nyomtatva az épek alatt ol­vashatták. A másik két eset két egymásra kö­vetkező hétfő este Volt. Az »Ismerke­dés a zeneirodalommal« c. adáist hallgattuk. Lukin László egyszerű és közvetlen szavai ismertették egyik este Bartók Béla Kantáta Profá- na«-)át és Kodály Zoltán »Psalmus Hungarieus:<-át a másik alkalommal. Álmomban sem gondoltam arra, hogy Bartók nem könnyű muzsikája így megragadja a gyermekeket. »Volt egyszer egy apó...« — a gyerme­keket először a különös mese ra­gadta meg. Aztán a Kantáta egy- egy motívuma csendült fel. A lólek- zetük is elállt, miikor Bartók Béla hangját hallották egy régi felvétel­ről, amint a saját fordítású balladát elmondja. A Kantáta Profana ez­után megszakítás nélkül előadott mu­zsikáját f'gyelemmel és érdeklődve hallgatták végig. Így történt ez a kö­vetkező héten a Psalmus Hungári- cus-szal is. Még a bibliájukat is elő­vették és örömmel állapították meg, hogy Kodály darabjában valóban a; 55. zsoltár szava szól... Mikor most a kétféle rádióhallga- tás különbségén elgondolkozom, né­hány kérdés vetődik fel bennem: Az egyik ez: Nem példa-e ez az egész nemzet számára az egymás sza­vára hallgatásból, az, hogyan a gyer­mekek figyeltek a rádióra? Nem az­zal az igénnyel és nem azzal a tu­dattal kellene beszélnünk egymás­hoz, hogy így hallgassanak és így hallgathassanak? Vájjon nem abba "a lármába fáradunk bele sokszor, ami a meg nem hallgatott szavak özöné­gyományotanak is részeseivé válunk? Ne szűkítsük meg a Krisztus evangé­liumának közösségteremtő munkáját! A harmadik kérdés a jövő felé mu­tat. Figyeljüik-e mi gyermekeinket7 Figyeljük-e éppen azt, ami bennük jó és előre mutat? Figyeljük-e, hogy milyen biztos érzékikéi tájékozódnak sokszor a jövő felé? Hogy milyen sok ponton mások már ők, mint mi? Mikor Bartók és Kodály muzsikáját hallgató gyemtekeimre gondolok, akik az iskolában ismerték meg a kottát és szolmizálva tudnak éne­kelni, eszembe jutnak azok a mester­kélt, kotyv&lék gyermekdalok, ame­lyekre annakidején az óvodában és az elem'ben tanítottak; eszembe jut, miként akarták később nevetségessé tenni előttünk a »kotkodály« muzsi­kát. De eszembe jut az a figyelemre móltó reggeli beszélgetés is, melyet két évvel ezelőtt az akkor első osz­tályos Erzsikével és harmadikos Andrissal folytattam. Egyszer csak aat kérdi Andris: igaz az, hogy Jó­zsef Attila öngyilkos lett? Igaz — válaszoltam. Na és helyes ez? — foly­tatja a kérdezősködést a k'slány. Magam még a válaszon gondolkoz­tam — miként is értessem meg, hogy semmiképpen sem helyéé, de mégis sok minden magyarázza a dol­got József Attila életéből, körülmé­nyeiből — fiam azonban megelőzőit és biztosan adta meg nyomban a Vá­laszt. Dehogy helyes! Ha tudott vol­na tovább tűmi, várni, ma mjár biz­tosan Kossuüh-díjas lenne. A kérdés tehát ez: figyeljük-e mi eléggé gyermekeinket? Figyeljük-e, hogy milyen sok ponton előnyükre másolt, mint mi? Ha figyeljük, ak­kor gyakran kell Jézus szavára gon­dolnunk, csakhogy kérdő formában: Olyanok vagyünk-e, mint a kisgyer­mekek ...? Benczúr László Az ácSvenf: férjetek meg! m .Advent volt. A várakozás ideje. És a zsidók Vártak is. E poked- Ve, sóhajtozva, ég felé fordított te­kintettel várták a megígért Messiást. Erezték, tudták, hogy már nem kés­het soká. Jönnie kell! A várakozás feszült,, idegtépő csendjében éltek. És ebbe a tétlen révületbe kiált bele egy hang, Keresztelő János hangja. Lép- ten-nyömon prédikál a hozzá for­duló népnek. Prédikációjának első mondanivalója a Messiás közeledése. Igen, jön a megígért Szabadító! Is­ten nein csalja meg övóit, (hartem betartja ígéretét. Ennek a közeledő Messiásnak az útikészMje, követe ő. £s ez az útikészítés egyúttal a máso­dik mondanivalója. A zsidósághoz vo­natkozik. Nehogy azt higgyétek, hogy olyan Messiás fog eljönni, aki igent fog mondani a ti életetek sok bű­nére! Nem fogja teljesíteni a ti ha­mis várakozásiakat és hamis re- ményságteket. Végeredményben mit is gondol toil ti: vártok, várjátok a Messiást, dehéí az Ö eljövetelét akár­hogy várhatjátok? A magatok igazo­lását látva az Ö eljövetelében, to­vább élve bűneitekben, hitetlenség­ben, istentől való elfordiilástokban? Várakozzatok, de a várakozás ideje legyen számotokra a megtérés ideje. Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa — mondja pré­dikációjában az Űtkészítő. rrj-i Nem új mondanivaló ez. De _ I sokszor hirdették a megtérést a zsidó népnek a prófétáit! Nem is a szó új és soha nem hallott, -hanem a tartalma, mondanivalója az, ami dön­tően új.- Üj az a sürgető helyzet is, amelyben elhangzik a prédikáció fel­hívása. A várakozás ideje ez. Jön a Messiás. A Messiásban Isten az em­ber felé fordul, szükséges az ember­nek is Isten felé fordulnia. Igazi megtérést prédikál a Kereseteid, ha­mis látszat nélküli, megtérést min­denki részére. Notórius bűnösök és pogányák részére .éppen űgv szüksé­ge« ez, mint a zsidó hívőik, kegyesek részére. Ez a cselekvő Istenhez fordulás a megtérés. És ebből az odafordulás- bíl következik a megújult élet (te­hát nem fordítva!) a maga teljessé­gében. (Lk. 3, 0.) Olyan élet, amelyik szeretetből és igazságból tevődik ösz- Sze és Isten akarata szerint1. Keresz­telő prédikációjában a megtérés Is­tenihez való odafordulás, megújulás gyakorlati következményeit is meg­mutatja. Mondanivalóját alkalmazza azok életére, akik hallgatják meg­térésre intő szavát. Konkréttá, sze­mélyessé teszi mondanivalóját: ti fa­rizeusok, ti vámszedők, ti katonák, akik Várjátok a Messiást, így és így éljetek. Lk. 3, 10—14.) A szeretet, igazság és békesség gyakorlása az új élet gyümölcse. A megígért Messiás eljött. Jé­zus Krisztusban Isten bevát­8 tattá ígéretét. Isten döntő, utolsó ki- nyMatkoztatása elvárja az embertől Is az utolsó, teljes határozottságot: ra­dikális megtérést, újjászületést, végle­ges hátatfordítást a rossznak, a bűn­nek és teljes odafordulást, engedel­mességet Istennek. Ezért tvrdeti Jé­zus is: Torjete-k meg, mert elközel- geíett a mennyeknek országa. (Mt. 4, 17.) Ez a megtérés — Jézusnál is — teljes odafordulás Istenhez és tel­jes elfordulás mindattól, ami isten ellen van — azaz a bűntől — attól is, ami, mint konkrét eset, a teljes Istenhez fordulást lehetetlenné teszi. (Mt. 5, 29.) A megtérésnek pozitív oldala is van: és ez a hit. Nemcsak elfordulás a rossztól, hanem az Isten és az em­ber közötti személyes kapcsolat ki­alakulása. Megtérni, visszafordulni: egyben Isten uralma az ember életé­ben, amikoris Isten az embertől el is vár valamit. De ezt a teljes léövetelést nem tud­juk emberi erővel betölteni. Jézus ezért állítja világosan elénk: meg­térni annyi, mint gyermeknek lenni. (Mt. 10, 3.) Ez a megtérés: egy má­sik embernek lenni, kicsinek lenni, a segítségre rászorulni és ezt tudni el­fogadni. Aki visszatér, megtér, ki­es'ny lasz Isten előtt, azaz kész arra, hogy Isten munkálkodjék benne. A mennyei Atya gyermekei — akikről Jézus beszélt — arak, akik -a segítsé­get elfogadják. Ö adja nékik azt, amit ők maguk nem adhatnak. | £ | Advent van. A várakozás ideje. !----! Urunkat várjuk. —. Persze a dic sőséges Űr Jézus Krisztus függet­lenül' attól, hogy te várod, vagy neon várod, eljön. Ezt az édventet is ke­gyelmi időképpen adta. Ezért szük­séged van a megtérésre! Ilyen meg­térésre, amilyent Keresztelő János és Jézus Krisztus prédikál. Térjetek meg, mert közel van, itt van az Is­ten országa, Jézus Krisztus! Juhász Géza bői támad? Csali Úgy teszünk, mintha hallgatnánk egymásra és sokszor megelégszünk a hallgatás külső lát­szatával. Vájjon Isten nem úgy te­remti meg bennünk a hitet, az iránta való bizodalmát és engedelmességet, hogy szól hozzánk igéjében és mi hallgatunk reá? »A hit hallásból van« — mondja az apostol. De az embernek ember iránti bizalma, egy­mással szemben való hitelünk, váj­jon nem valami hasonlóm alapsz'k? Egymás iránt való bizalom — hit­tel — csak ott jön létre, ahol tu­dunk egymás szavára hallgatni. Csak a türelmes, figyelmes egymásra hall­gatás készségéiben tudjuk egymást megérteni. A másik ez: Tudatában vagyunk-e annak, hogy múltunkhoz való viszo­nyunkat is az ige szabályozza és teszi elevenné? Igazi kapcsolatunk evan­gélikus őse;nikkel és múltunk szép hagyományaival csak alckor van, ha mi is hallgatunk ma az igének új embert teremtő szavára, amelyre a maguk idejében őseink hallgattak. Keressük-e, gyakoroljuk-e azt a kö­zösséget, amelyet az ige ma élő és a hitben előttünk járó nemzedék kö­zött létesít? Az ige szavának megszű- kítése megszűkíti, szegénnyé teszi közösségi érzésünket törtóneknj vo­natkozásban is. Tudjuk-e, hogy ebben a széles, nagy közösségben mennyi ajándékot, mennyi figyelmeztetést, eszméltető példát ad számunkra Is­ten, hogy ebbe'n a közösségben a legszebb, a leghaladóbb nemzeti ha­lst@ntiszh!eti rend 1954. november Hó 28-án, vasárnap. Budapesten. Deák-tér délelőtt 9 Hafenscher Károly, dél­előtt 11 D. Dezséry László, délután 7 Gé­mes István. — Fasor délelőtt fél 10 Juhász Géza. délelőtt 11 Gyöngyösi Viíinos, délután 5 Sülé Károly. — Dózsa György-ilt 7. dél­előtt fél 10 Gyöngyösi Vilmos. - Üllői-Ot 24. délelőtt fél 10 (ürv.j, délelőtt 11. — Rákócit- öt D7/b. délelőtt 10 (szlovák) Szilády Jenő dr., délelőtt hároínnegyed 12. — Karácsony S.-ti. 31. délelőtt 10. — Thaly Káliiiári-u. 28. délelőtt 11 Bonnyai Sándor, délután 6 Bony- nyai Sándor. — Kőbánya délelőtt 10 Koten Emil. — Vajda P.-tí. 83. délelőtt fél 12 Sár­kány Tibor, — Utász-Utca 7. délelőtt 9 Sár­kány Tibor. — Ziigló délelőtt 11 Scholz László, délután 6 Muntág Andor. — Gyar­mat-utca 14. délelőtt fél 10 Scholz László. — Rákósfálva délelőtt fél 12 Muntág Andor. — Fóti-át 22. délelőtt 11 (úrv.) Gádor András, délután 5 szeretetvendégség (gyerm ) — Váci­ul 129. délelőtt 8 Qádor András. — Djnest délelőtt 10 (útv.) Blázy Lajos, délután fél 7 Mr tűz László. — Dunakeszi délelőtt 9 Ma ki 2 László. — Vas-utca 2/c. délelőtt 11 Szimoni- desz Lajos. — Pesterzsébet délelőtt 10. — Soroksár-Ujtelep délelőtt fél 9. — Rákospa­lota, M/ÍV-tclep délelőtt fél 9. — Rp. nagy­templom délelőtt 10. — Rp, klstemplorn dél­után 3. — Pestújhely délelőtt 10. — Rákos­keresztúr délelőtt fél 11. — Rákoshégv dél­előtt 9. — Rákosliget délelőtt 10. - Rákos­csaba délelőtt 9, délután fél 7. — Cinkola délelőtt 9 (gyerm.), délelőtt 10, délután fél 3 Bécsikapu-tér délelőtt 9 Dóka Zoltán dél előtt li D. dr. Vető Lajos, délután 7 Pethő István. — Toroczkó-tér délelőtt 8 Pethő Ist­ván. —• Óbuda délelőtt 9 Komjátílv Lajos, délelőtt 10 (úrv.) Komjáthy Lajos, délután 5 Mezősi György. - XI!. Tárcsát V-út 11. délelőtt 9 Danhauser László, délelőtt ll Dan­hauser László, délután 7 Ferenczy Zoltán. — Hűvösvölgy. I.elkészncvelő Intézet dé’előtt 10 dr. Óttlyk Ernő. — Szabadsághegy, Dlana-út 17. délelőtt fél 9 Ruttkay Elemér. — Kelenföld délelőtt 8 (úrv.) Muncz Frigyes, délelőtt 11 (úrv.) Muncz Frigyes, délután 5 Re2eSsy Zol­tán. — Németv51gyl-út 138. délelőtt 9 (úrv.) Rezessy Zoltán dr. — XI., Bartók B.-út 15S. délelőtt 12 (úrv.). — Csepel délelőtt 11. dél­után 7. — Budafok délelőtt 10 Yisontai Ró­bert. — Nagytétény délelőtt 8 Visontai Ró­bert. — Kelén Völgy délelőtt 9 Bodrog Miklói. II budai evangélikus egyházmegye énekkarainak együttes hangversenye December 5-én, este 8 órakor az Óbudái templomban (II!., Dévai Bíró Mátyás-tér) MŰSOR: !, Bach; Jöjj népek Megváltója! (Orgonái Heller Anna.) 2. Goudlmel: 81-ik zsoltár — Gárdonyi: !4S-Ik zsoltár — Gárdonyi: Mond­jatok dicséretét (Óbudai énekkar, Vezényel Arany Sándor, orgonán kísér Gárdony* Zol­tán.) 3. Pachelbel: Mennyből jövök most *hozzá­tök (orgonái Heller Anna). 4. Ismeretlen, XVI. századi mester: Zengje­tek áz Úristennek — Deák Bárdos György: Dicsőség légyen — Nádasdl Kálmán: In elüld jubilo — Sulyok Imre: Dicsőség királya (Ke lenTöídi énekkar, vezényel Sulyok Imre). 5. Bach: Pastoral (orgonái Heller Anna és Stítyck Imre). 6. Ismeretien XVI. századi mester: Ángya lók és pásztorok — Gárdonyi: Szép könyör­gés — Viadana: örvendező zsoltár (Búd* iiégyvidéki éiiekkar, vezényel Gyimesi Ká- rolyné). 7. Bach: In dulci jubilo (orgonái Sulyok Imre). 8. Walther: Dicséret zengjen — Burgk: Di­cséret zengjen — Gallus: Zengjen vígan (Egyesített kar, vezényel Arany Sándor és Sulyok Imre). 9. Kapl-Králik Jenő: Krisztus Urtlnknak (or­gonái Sulyok Imre). 10. Kodály: Adventi éne* — VI. századbeli karácsonyi kánon (Egyesített kar: vezényel Sulyok Imre és Arany Sándor). Ezs. 55, 6—7. IZRAEL Életének egyik legnehezebb szakaszában, a babiloni fogság idején hangzott fel a prófétának ez a vigasztalása. A lelket csüg- gesz! 3 sokévi izedes várakozás, a honi föld, Jeruzsálem, s a templom utáni emésztő Sóvárgás, epesztő vágyakozás és kitekintő reménykedés koca ez. A 42. aeoltér kísértő kérdése: »Hol van a te Istened?«, ezer változatban őtíd a szíveket. Hol van Izrael Istene, hol vannak az Ö ígéreted, meddig még a próbatétel? Éhbe a hamgufwtíba csendül bele a prófétád üzenet: Keressétek az Urat, mert megtalálható, Idáíföstdk hozzá, hiszen közel van! Ám ez a vigasztalás egyúttal intelem is: »Hagyja él a gonosz az ő útját...« ADVENT ELSŐ VASÁRNAPJÁN keressük Advent értelmét. Mindig úgy véljük, hogy ez a várakozás és a készület ideje, amikor »az isten­kereső lárma« felveri szívünket; ez az ádventi gyertvácskákat gyújto­gató ember ideje, aki fenyőággal ékesíti otthonát, s kitekint: Karácsony öröme felé. Bizonnyal így is van ez. Cselt azt ne feledjük: Advent — a szó is azt jelenti: eljövetel — elsősorban nem a mi készülődésünk Isten fogadására, hanem ez Ö kész-ige a megérkezésre. Mivel Ö útban van, azért várhatjuk, mivel megtalálható, azért kereshetjük. »Zörgessetek és megnyittaük, keressetek é3 találtok kérj etek és megadatik...« Az biz­tatott így, aki Maga volt a megnyílt ajtó, pJkl útrateelt. hogy megkeresse és megtartsa a2 elvesíendőket, s akikben Isten ajándékozó keze széles mozdulattal nyűt meg egy egész világ számára: Jézus Krisztus. BENNE JÖTT HOZZÁNK EGÉSZEN KÖZEL, AZ ISTEN. Ö maga Advent, az Űr érkezése az övéihez, — s ezek az övéi minden népeik, .a közel, és a távolvalók egyaránt. Minden ígéret és minden várakozás, minden reménység és mindén jövendölés banne lett teljessé: Jézus Krisztusban. »ímé az ajtó előtt állok és zörgetek...« (Jel. 3, 20)._ Benne elérhető és hozzáférhető Ez Isten, mart Banne emberré lett, hozzánk ér­keztet és közöttünk sátorozott (Jn. 1, 14). Még alig hangzott el az egyházi esztendő utolsó vasárnap járnak üzenete: »Isten sátora az emberekkel van«, s íme ugyanez a hang csendül fed ismét. Csak itt most az első lépését látjuk az érettünk útrakelt Istennők, míg ott végleges megérke­zésének ígéretéért adhattunk hálát. TÉRJETEK MEG, MERT KÖ7EL VAN ISTEN KIRÄLYSÄGA! Ez volt Keresztelő János igehirdetésének a foglalata is. S ez a megtérésre intő szó elválaszthatatlanul'hozzá .irtózik Átíventhez Csak azt ne véljük, hogy megtérésünk, bűnbánatunk, megváltozásunk a feltétele Isten érkezésének. Nem, hanem a következménye annak. Térjetek meg, hiszen megtérhettek, itt van a könyörülő Isten! Forduljatok vissza tévelygő utalókról, mert utatokat állja Isten kereső szeretete. Ez a sorrend: Isten jön, nagy irgalmassággal, s ezárt térjünk hozzá, mii tékoz.ó gyermekeik. Isten megbocsátó készsége teremt igazi megtérést, naponkénti meg­újulást, életünk minden dolgaiban, s ez Jézus Krisztus eljöttének hatalma és gyümölcse, közöttünk és bennünk. Groó Gyula t)j szövetség népe vagyunk — Jer. 31, 31—34. HA AZ ÓSZÖVETSÉGET OLVASOD, milyen sóik helyen éis milyen hosszan találod benne lejegyezve az ószövetség népének ceremóniáit, áldozatait, rendtartásait. Isten mégsem ezekben gyönyörködik, hanem az igazzá lett szívben. Tudsz-e igazán örvendezni annak, hogy mi az új­szövetség népe vagyunk? ISTEN ÜJ SZÖVETSÉGÉBEN járunk, amit Isten a Golgotán fiá­nak vérével pecsételt meg. Ebben hirdeti: »... megbocsátom az Ö bű­neiket és vétkeikről többé nem emlékezem.« EZ AZ ÜJ SZÖVETSÉG A KEGYELEM SZÖVETSÉGE, amelyben Jézus Krisztus által azt mondhatjuk T; lennek: Mi Atyánk!... Adj ezért háCát Neki és örvendezéssel szolgáid Öt! ADJUNK HALAT az új szövetségért, amelyben Isten a bűnö­sök közölt engem is megajándékozott üdvözítő szeretetévöl és az emberiség életében ingyen, kegyelemből az igazság és békesség új korszakát kezdte meg. VALLJUK MEG, hogy bűnösségünk folytán naponként vissza­térünk a régi szövetséghez, a külső áldozatokhoz, a magunk érdemei­hez. a formális kegyességhez. KÖNYÖRÖGJÜNK boldog ádventi várakozásért, igaz ádventi megtérésért, hogy az új kegyelmi szövetségben megmaradva boldog, ürvendező szívvel higgyünk és szolgáljunk, mint Isten Krisztusban vett újszövetségének népe. Sólyom Károly HETI IGE: Zak 9, 9. »örülj nagyon Sionnak leánya, örvendezz, Jeruzsálem leánya! írná jön néked a te királyod; igái, és «szabadító fit szegény és szaniárháíon ülő, azaz nCstényszamárnak vemlién.« November 28. Vasárnap — Eta. 13, 11—14/a. E'közelgett a nappal. Ez a világosságot éis a cselekvés lehetőségét is jelenti számunkra. Jézusban eljött hozzánk az üdvösség, amelynek a min­dennapi él etf oly tatásáfa is szabályozó, rendező hatása van: józan, tiszta, szerény és mértékletes életmódra indít fel. November 29. Hétfő — 2« Kor. 1, 15—22. Isten üdvigéretei Jézusban valósultak meg. Pál görögországi útjai során a korinthusiakat ismételten is felkereste hogy hirdethesse nekik ezt a beteljesülést. Ha emberi dolgokban is fontos, hogy igazat ígérjünk, » * azt be is teljesítsük, mennyivel inkább így van. ez az Mindenható Istennél! November 30. Kedd — Kol. 1, 9—14. Pál imája a kalossei gyű’ékezetért száll a Mindenható elé. Miközben hálát ad hitükért, kéri további lelki és testi előhalodúsukat. Inti őket, hogy légyének hálásak az adventi jóhíréirt. Ez a gazdag tartalmú ima a mi javunkra, értünk is szól. December 1. Szerda — 1. Móz. 49, 8—10. Juda. Jákob fia az ígéretek hordozója. Testvérei között vezető, népe megvédésének rettenthetetlen őrá, harcosa. Az igében meglévő, földi vonatkozású hatalmi gondolat a Megváltó eljövendő lelki hatalmának elő­képe és tükre. December 2. Csütörtök — 4, Móz. 24, 15—18. A Jákobtól származó utód maga Jézus. Róla prófétái Bálám próféta is, amidőn prófétai elragadtatásában látomást lát. Szavai határozott előre* mutatások Jézus eljövetelére és művére. December 3. Péntek — Zs?d. 19, 18—25. Nemcsak Jézus jön felénk ádventi útján. Nekünk is indulnunk kell ói elé az általa mutatott úton. A hit. a tiszta lelkiismeret, az egymásra való ügyel és és a gyülekezetben való megmaradás ennek az útnak a mérföldkövei. December 4. Szombat — Zof. 3, 14—17. Isten beszédét hirdeti a pap a népnek. Szinte magunk előtt látjuk a képet: az összegyűlt héppel szemben állnak a papok, Áron fiad. S egy közülük előlép, hogy közölje, a néppel Isten akaratát, megtartó kegyel­mét, örömét, és szeretetét. Istennek ez a munkája az ótesiamentumí ádvent. Bácskai Gusztáv

Next

/
Oldalképek
Tartalom