Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1954-01-31 / 5. szám
15 VAN G&fcli05S t LE T Az egyháztörténetből: Magyar evangélikus vezetők őszinte harca a szlovák jogokért a régi Magyarországon Nevezetes történelmi forráskiadvány jelent meg a kiegyezés korabeli Magyarország nemzetiségi kérdéséről. Kemény G. Gábor, az ismert történetíró, a nemzetiségi kérdés történetének egyik legjobb ismerője, ezeroldalas nagy könyvben jelentette meg a magyarországi nemzetiségi küzdelmek okmányait. »-Iratok a nemzetiségi kérdés történetéhez Magyarországon a dualizmus korában. 1867—1892«: ez a könyv címe. A gyűjtemény az egykorú magyarországi román, szerb, szlovák, ruthén, német és természetesen magyar újságok cikkeiből áll, országgyűlési beszédek, emlékiratok, periratok, levelek, bizalmas jelentések, hatósági intézkedések feljegyzései találhatók benne. Olyan anyag, amelyet eddi- gelé nem ismert sem szakember, sem a szélesebb közönség. A közel négyszáz iratból érdekes kép tárul elénk Magyarország belső viszonyairól az osztrák-magyar kiegyezést követő negyedszázadban. Ez a kiegyezés volt az útja Magyarország talpraállásá- nak a szabadságharcot követő abszolutizmus után. A kiegyezés magyar vezető nemzedéke az országban esedékes belső kiegyezések dolgában azonban szerencsétlen útra lépett. Csak a horvátokkal egyeztek meg, a román, szlovák, szerb, ruthén és német nemzetiségek egyenjogúsítását nem hajtották végre. Miért történt ez így? Ez a kérdés, mely a régi Magyarország felbomlásának egyik problémája, máig sok tekintetben még homályos. Hiányzik nemcsak a történeti távlat, de a teljes históriai forrás-anyag is. Kemény G. Gábor olyan érdekfeszítő anyagot gyűjtött most össze, hogy a kérdésnek új részleteit és összefüggéseit is látni kezdjük. Természetesen a problémát nemcsak a parlamenti és közvélemény! fórumok szócsatái jellemezték. De ezek is. Mindenki tudja, hogy az akkori liberális magyar kormány minő hibákat követett el, amikor nem adta meg a nemzetiségeknek a nyelvi és művelődési szabadság jogait (mert ezek voltak a fontosak). S hibát követtek el a nemzetiségi vezetők, akik nemcsak egy kormányzatot támadtak meg emiatt, hanem cél- bavették az egész országot. Drámai ez az anyag, s ma is még forró minden lapja. Minket ez az ismeretlen bizonyító akta-gyűjtemény a szlovák-magyar történelmi viszony s a magyar evangélikusság magatartása miatt nagyon közelről érdekel. Tudtuk, hogy nem minden volt úgy, ahogy a kölcsönös elfogultság és gyűlölködés állította. Ebben a most megjelent forráskiadványban is nem egy olyan okmány szerepel, amely azt bizonyítja, hogy a nemzetiségi elnyomást csak egy rendszer mívelte, a magyar nép akkor is vállalta és tartotta az egyenjogúságot az ország más nemzetiségű lakosaival. Sőt olyan nagy személyiségek, mint Mocsáry Lajos vagy Jókai Mór harcoltak érte. De harcoltak a maguk regulái közt a magyar evangélikusság vezetői is, őszintén és keményen. Ezúttal két ilyen harc történeti bizonyítékát simítjuk itt ki Kemény G. Gábor könyvéből. Az egyik Geduly Lajos (1815—1890) püspöknek, az akkori dunáninneni ev. egyházkerület vezetőjének magatartása 1874-ben, a túrócszentmártoni szlovák ev. gimnázium bezárása ügyében. A másik Szent-Iványi Márton liptói főispán s a dunáninneni ev. egyházkerület felügyelőjének viselkedése általában a szlovákság ügyében. A sokból ezt a kettőt választjuk ki példaként és magyarázatként arra, hogy milyen volt a józan, őszinte, igaz s a nemzet egészét képviselő magatartás. Képzeljük hozzá, hogy Geduly püspök Tréfort Ágostonnak, a vallás- és közoktatásügyi miniszternek írván nemcsak vele, hanem a heves Grün- wald Bélával, Zólyom megye alispánjával is szembe került s Szent- fvány Márton nemcsak a belügyminiszterrel, hanem nyíltan harcba keveredett Grünwalddal a szlovákok pártfogásáért. De szóljanak maguk az egykorú hiteles akták. Geduly Lajos ev. püspök Trefort kultuszminiszternek A Pozsonyban 1874 május 3-án (rótt levél a túrócszentmártoni ev. algimnázium ellen tartandó vizsgálat ügyében válaszol a miniszter leiratára. Geduly Lajos kétségbe vonja Zólyom megye bizottmányának (Grün- waldnak) »közvádlói és bírói« illetékességét a szlovák iskola ügyében. Geduly a jogállamban a jogra hivatkozik, majd így folytatja: »Annyi tagadhatatlan, hogy a túrócszentmártoni algimnázium tanárai buzgó tótok s feladatukat, a vezetésökre bízott tanulókat a tudományok ismeretébe tót anyanyelvükön beavatni, egész odaadással és lelkesedéssel gyakorolják. Ha ez már magában hazaellenes valami, akkor igaz, nem marad egyéb hátra, mint azon intézetet megszüntetni. Ismétlem: megszüntetni, mert Nagyméltóságod tisztelt leiratában említett »átalakításról« azért nem lehetne szó, mivel az intézet egyeseknek oly világos kikötéssel tett alapítványaiból tartatván fenn, hogy benne az előadási nyelv tót legyen, ezek, ha e feltétel megszűnnék, alapítványaikat, talán igen kevés kivétellel két- ségenkívül vissza fognák vonni s így az átalakítás csakugyan azonos fogna lenni a megszüntetéssel. De hogy a megszüntetés ily okból lehetséges-e addig, míg az 1868. évi 44. te. 14. és 17. §-ai fennállanak, annak megítélését Nagyméltóságod bölcseségére bízom. S feltéve a lehetőséget, kérdés: tanácsos és ildomos volna-e ily megszüntetés? Nem ártana-e a kb. nyolcvan 10—14 éves tanuló fiút számláló intézetkének államilag azért leendő bezáratása, mert ama fiúk tót anyanyelvükön kapják benne az oktatást, többet mint használna a haza ügyének, ha csak a szenvedélyek azon felkorbácsolása áltál is, mely, ha egyebütt nem, bizonyosan egyházunk terén, keserű kifakadásokban fognak kitörni, s annak nagy üggyel-bajjal helyreállított belbékéjét újra évekre felzaklatni és ha azt valamiképpen elnyomni sikerülne is, hamu alatti parázs gyanánt igen számos szívekben fenn fogna (alig ha a haza javára) maradni? A hatásról, melyet az ilyen eljárás a hazánk iránt amúgy sem nagyon rokonszenves külországi körökben okozhatna, említést sem kívánok tenni. Engedjen itt Nagyméltóságod egy őszinte megjegyzést. Valahányszor én a hazánkbeli nemzetiségi viszonyok jelen állapotát észlelem, lelkem mindannyiszor elborúl. Azt találom ugyanis, hogy azok 1848 óta nemcsak nem javultak, de, ha nem csupán a felszínt, hanem a szívek-ér» zületeit is tekintjük, talán rosszab- bultak. Ezen segíteni, úgy hiszem éppen a mindnyájunk által szeretett haza érdekében állanak. Segíteni pedig lehet ezen, vagy úgy, mint a nagy és erős német nemzet segít magán a pózeni tartományban elszórt gyér és gyenge lengyel elemekkel szemközt t. i. hatalommal: vagy — ahol, ily előzmények és tényezők nincsenek meg — okos jóakaró politikával. Milyen legyen ez, azt Nagyméltóságod előtt nem kívánom fejtegetni. Annyi igaz, hogy Zólyom megye bizottmányának fellépése s a pesti napi irodalom fiatal óriásainak »Szuronyt szegezz, előre !«-je nem tartozik e politikához. E politikának iránya és modora inkább őfelségének, legkegyelmesebb urunknak eljárása által van jelezve, aki nem áttalott a múltévi december 2. hódoló tisztelgés alkalmával veleszületett kegyteljes leereszkedéssel a pesti tót lelkésszel tót nyelven beszélni: vagy Deák Ferenczünknek szava által, aki saját fülem hallatára körülbelül ezt mondá egykor: »Legyünk rajta, hogy valamint ma már nem a katekizmus az, úgy ne legyen a grammatika sem a hazafiságnak mértéke!« De nem folytatom — mert megtörténhetnék, hogy e heterodoxus nézetekért és tanokért valaki még az én letételemet is kívánná Nagyméltó- ságodtól.« Szent-Iványi Márton jelentése Wenckheim Béla belügyminiszternek Ez a levél részletesen feltárja a szlovákok közt élő felvidéki magyar felfogását a nemzetiségi kérdésről. A levélíró jól ismeri a szlovákságot s óva inti a kormányt attól, hogy a nemzetiségi mozgalmat a Felvidéken alábecsülje. »A nép a legmegbízhatóbb szövetségese a magyarnak« írja Szent-Iványi s a szlovákság számára Hradeken (Liptóújvár) gazdasági iskola felállítását kéri. A levél így folytatódik: »Elnézve azon érvektől, amelyek ezen intézet megyémbe leendő felállítását javasolják, s miket én a föld- mívelésügyi Ministériumhoz tett fel- terjesztésemben előadtam, még e nagy horderejű morális érvek is teszik ajánlatossá: Hogy népünk meg lesz győződve arról, miszerint a magas kormány rajta anyagilag is segíteni akar, miután silány földünk czélszerűbb művelésére irányzott törekvések a legnagyobb anyagi segély. Hogy a hazafias érzelmű tót méltó igényeinek azáltal is elég lesz téve, ha az álladalom költségén egy oly intézet létesült, melynek oktatási nyelve a tót, és hogy a pánszlávok izgatásai tettleg meg lesznek czáfolva az által, hogy a magyar kormány, akit ők folytonosan azzal vádolnak, miszerint csak a magyarság-lakta vidékek anyagi érdekeiről gondoskodik, a tótságon is egy intézetet létesít, melynek hivatása a tót előadási nyelv mellett még a lakosság anyagi érdekeit is emelni. Kegyelmes Ur! Ezen intézetre számol lakosságunk minden rétege, e remények meghiúsítása nem jó benyomást tenne, a nemzetiségek ezen versengési és az érdekeket egy más iránybani latolgatási korszakba, vajmi veszedelmes reményeket gerjeszteni, amelyek később a kormányok részéről nem teljesíttetnek, legyen szószólója Nagyméltóságod méltányos kérésünknek, s örök hálára lekötelezendi megyém összes lakosságát. Bocsássa meg Nagy méltóságod e hosszadalmas kitérésemet, nem ta- nácsádólag, sem javallólag, pusztán a helyzetet felderítőleg intézem ez alázatos előterjesztésemet, nem sokat untattam a magas kormányt kérelmeimmel, nem is leszek oly köny- nyen terhére, ezeket azonban előadni szoros kötelességemnek tartottam. Fogadja Nagyméltóságod legkitűnőbb tiszteletem őszinte kifejezését. Liptószentmiklós, szeptember 26-án 1867. Szent-Iványi Márton. Nekünk ehhez nincs sok hozzáadni- valónk. E dokumentumokból nyilvánvaló, hogy a pesti kormány balga politikáját a vidéki magyar vezető személyiségek állandóan mérsékelték, sőt visszatartották. De nyilvánvaló az is, hogy az ilyen megnyilatkozások egy olyan közszellemre támaszkodtak, mely nem ismert, nem akart ismerni különbséget jogokban és szabadságban magyar és nem-magyar közt. Ez a békés és baráti közszellem a népé volt. Történeti évtizedek bizonyították be, kinek volt igaza s kinek van igaza ma is ugyanebben az ügyben. (Sz.) Készülj az ige hallgatására! Kol. 1, 15—20. Kicsoda ez a Jézus, a názáreti ácsmester fia? Ez a kérdés nemcsak kétezer évvel ezelőtt hangzott fel Galilea és Judea falvaiban, városaiban, amerre járt. Hangzik azóta is ezerféle formában, kétségektől, kíváncsiságtól, reménykedéstől és bizonyosságtól színezve a világ végéig, emberszívek mélyén. Az életnek erre a legnagyobb kérdésére — mert hiszen rajta földi és örök élet fordul meg — teljes és igaz feleletet az imádkozó hit talál. Jézusból valamit a testi szem és az értelem is felismer és megcsodál. Ebben a szentigében arról hallunk, amit Öfelőle csak az Isten Szentlel- kétöl megvilágosított szem és megnyitott szív tud felismerni, megvallom. Ennek a feleletnek két része van. Jézus, a Názáreti, egészen I s- ten oldalán áll. Végtelen távolban tőlünk, porból lett és bűnnel elék- telenített emberektől. Minden Tőle ered, mert Isten Fia. Minden az Ö hatalmas kezében van mennyen és földön, mert az Atya Egyszülöttje. Mindennek Ő a célja és minden út egyszer őhozzá vezet, mert O a Bíró. »A láthatatlan Isten képe«: Jézusban az emberinél mérhetetlenül nagyobbat, Isten szentségét és szeretetét, kegyelmét csodálhatjuk. Tetszett az Atyának — nem a mi könyörgésünk kényszerítette ki, emberi agy ilyet nem is gondolhatott volna el —, hogy »őbenne la* kozzék az egész teljesség«, testté legyen a teljes isteni kegyelem és igazság (Ján. 1, 14). Ez előtt a Krisztus előtt porbahull a térdünk és csak imádni tudjuk dicsőségéti De Jézus, a Názáreti —. ez az apostol magasztaló himnuszának a másik üzenete — egészen az e m- b er oldalán is áll. Egészen közel hozzánk! ő, aki minden idő előtt született, tehát örökkévaló, megszületett az időben is, egy istálló sarkában, mint a legkisebbek, bűneikben csődbejutott életűek testvére és megmentője. Odaállt közénk és Isten ítélete, büntető szentsége közé, hogy békességet szerezzen mennyen és földön, keresztjének vére által. Feje az egyháznak, Isten népének: nem hagyott magunkra, közöttünk van és Szentlel- lcével naponként megújítja hitünket, megerősíti szeretetünket, új emberekké formál a gyülekezetben a maga képmására. »Elsőszülött a halottak közül«: Jézusban kezdetüket vették a végső dolgok, Isten végső ígéretei, feltámadásától fogva többé nem legyőzhetetlen, félelmes ellenség a halál sem. Ez Jézus Krisztus! így látja őt a hit és így magasztalja az egyház népe. Hiszek Jézus Krisztusban, Isten Egyszülött Fiában, a mi Urunkban! Nagy Gyula dr. /. G. Endicott karácsonyi üzenete A kanadai lapok közük dr. James G. Endicottnak, a kanadai békekongresszus elnökének következő szövegű karácsonyi üzenetét: — E karácsony ünnepén örvendezhetünk, hogy világszerte mindenféle nézetet és hitet valló férfiak és nők százmilliói dolgoznak azért, hogy békét teremtsenek a földön. — Ügy tűnik előttem, hogy mióta a názáreti Jézus a békét prédikálta a jóakaratú embereknek, az emberiség először jutott el a szellemi és erkölcsi fejlődésnek ahhoz a pontjához, amikor a háborút valóban el lehet törölni. — De ugyanakkor a kihívás és bűnbánat időszaka is ez. Nyugat- Európa, amely oly sokkal járult hozzá a világ kulturális és vallási életéhez, nem is olyan régen hatmillió zsidó és sok millió »más hitű« embernek borzalmas és rendszeres lemészárlásának színhelye volt. Az emberiség történetének e legsötétebb bűntette még árnyékba borulhat a hidrogénbomba írtóztatóbb mészárlásával. De Egyiptom pusztaiakéig, India parasztja, Afrika pásztora, Brazília ültetvényes munkása é* Sztálingrád vasmunkása szilárdan kiállnak a béke mellett. — A világ vallásos népei, különös« képpen a keresztyének, akik ez idő» tájt Jézus születését ünnepük, olyan erővel rendelkeznek, hogy az egyen« súlyt a béke javára billenthetik. — Ha Jézus minden követője egy emberként áll ki á háború ellen és a hidrogénbomba nagy bűne ellen, akkor 1954 az az esztendő lehet, amikor az erőszak szellemét a tárgyaló» sok szelleme foglalja el a világban. ; — Kívánom, hogy kis unokáim és az egész világ minden gyermeke megérje a békét és biztonságot, ami biztosan eljöhet, ha mi keresztyének egy hatalmas kórusban kiáltjuk: »Ne féljetek — örvendezzetek.« Karácsony szellemében a szeretet és béke világát fogjuk megteremteni a gyermekek részére. — Nem volt eddig idő, amikor szentebb hivatás ás nagyobb lehető« ség állt volna a keresztyénség előtt az emberiség sorsának eldöntésé bem Istentiszteleti rend 1954. január hó 31-én, vasárnap, Budapesten BUDAI OLDALON: Béc&ikapu-tér délelőtt 9 Sréter Ferenc, délelőtt 11 Várady Lajos, délután 7 Várady Lajos. — Toroczkó-tér délelőtt 9 Pethő István. — Óbuda délelőtt 9 Komjáthy Lajo>s, délelőtt 10 Komjáthy Lajos, délután 5 Mezősi György. —• XII., Tarcsay V.-u, ll. délelőtt 9 Danhauser László, délelőtt 11 Danhauser László, délután 7 Ruttkay Elemér. — Hűvösvölgy, Lelkésznevelő intézet délelőtt 10 Ruttkay Elemér. — Kelenföld délelőtt 8, délelőtt 11, délután 5. — Németvölgyi-út délelőtt 9 (úrv.). — XI., Bartók B.-út 158. délelőtt 12. — Csepel délelőtt ÍJ, délután 6. — Budafok délelőtt 10. — Nagytétény délelőtt Vsö. — Kelenvölgy délelőtt 9. — Albertfalva délelőtt Vall. — Csillaghegy délelőtt 7a!0. Vietóriss József: RÉGI KŐ - ÚJ TEMPLOM Nyírségünk homokján, künn a város-szélen Nagy lelkesedéssel kicsi templom épül: Apró hajlékok közt megvonul szerényen, Minden pompa nélkül. Isten kegyelmébül. Nincs hívó harangja istentiszteletre, Hangos orgonaszó nem harsog fel benne: Imádság házává hitbuzgóság tette, Meghatóbbá, mint ha székesegyház lenne. Csupa régi kő és csupa régi eszmény Zeng itt ékesebben bármilyen szép szónál: Szeretetünk fénye tündöklik keresztjén S Isten előtt kedves áldozatul szolgál. Istenfélelemmel s emberszeretettel Van tele a lelkünk s fáradoz a testünk: Csak a tiszta szív és józan ész vihet fel Ahhoz, akit nem e földön kell keresnünk. Lelkiismeretünk szabadság-levele Itt is az angyali karácsonyi szózat: Mennyei és földi boldogság jár vele A hit győzelméért mindent áldozónak. Egyenlőségben az akarat egysége A pünkösdi lélek bátor harsonája: Csak az összetartás vezethet jó végre, Minden kötelesség türelem-próbája. A szent testvériség Krisztus diadalma Húsvét hajnalában az örök halálon: Az Ő vérén tört meg a bűnnek hatalma S a szegénység járma az egész világon. Ez a testvériség, ez az egyenlőség Es ez a szabadság a mi erős várunk, Ha nem a múlandó világi dicsőség, De a boldogító béke útján járunk! Ünneplő szivünkben örömtüzek gyúlnak, Boldog anya örvend újabb gyermekének! Hadat üzenünk ma minden háborúnak: Ezzel indulunk a harmadik százévnek! Józan értelemmel úgy él ez a nép itt, Hogy haladásának alapja a munka: Nem az, amely rombol, hanem amely épít, S törhetetlen hittel dolgozik javunkra. Elmondotta Sallai József né 1953.december 20-án, a nyíregyházi nagy templomban tartott ünnepélyen, a kistemplom felszentelésének napján. PESTI OLDALON: Deák-tér d. e. 9 (úrv.) Zay Lá*zló, d. e. 11 Zay László, d. u. 6. — Fasor délelőtt: Va 10 Szita István, délelőtt 11 Gyöngyösi Vilmos, délután 6 Gyöngyösi Vilmos. — Dózsa Gy.-út 7. délelőtt ValO Cserháti Sándor. — Üllőiét 24. délelőtt ValO (úrv.), délelőtt 11 dr. Lehel László. — Rákóczi-út 57 b. délelőtt 10 (szlovák) Szilády Jenő dr., délelőtt 3/4l2. Karácsony S.-u. délelőtt 10. — Thaly K.-u. 28. — délelőtt 11 Scholz László, délután 6 Szeretetvendégség. — Kőbánya délelőtt ValO Hafenscher Károly. — Simor-u, 33. délelőtt */<12 Hafenscher Károly. Utász-u. 7. délelőtt 'A 12 Korén Emil. — Zugló délelőtt 11 Nagy Gyula dr., délután 6 Scholz László. — Gyar- mat-u. 14. délelőtt ValO Mimtág Andor. á- Rákosfaiva délelőtt V2I2 Muntág Andor. *-■ Fóti-út délelőtt 11 (úrv.) Rimár Jenő, délután 7 Gádor András. — Váci-út 129. délelőtt ,8 Rimár Jenő, délután 4 Gádor András. Újpest délelőtt 10 Blázy Lajos, délután ’A? Matuz László. — Dunakeszi délelőtt 9 Matuz László. — Vas-u. 2,/c. délelőtt 11 Szimonidesz Lajos. — Rákospalota, MAV-telep délelőtt 729. — Rp: Nagytemplom délelőtt 10. J7, «P: Kistemplom délután 3. — Pestújhely délelőtt 10 Kürtösi Kálmán. — Rákoskeresztúr dél* előtt Vall. — Rákoshegy . délelőtt 9. •— Rákosliget délelőtt 10. — Rákoscsaba délelőtt 9 Békés József, délután '7*7 Békés József. — Cinkota délelőtt 9 (gyerm.), délelőtt 10, dél*» után V23. — Mátyásföld délelőtt VaÍ2. — Kerepes-Klstarcsa délelőtt '/ilO. — Pestlőrinc délelőtt 11, délután. 5. —- Pesterzsébet délelőtt 10. — Soroksár-Ujtelep délelőtt Va9. — Kispest délelőtt 9, délelőtt 1.0, délután 6-~ Wekerle-telep délelőtt 8. — Rákosszentmihály délelőtt Vall, délután 5. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarország! Evangélikus Egyetem«! Egyház Sajtóosztályának iapia Szerkesztóség és kiadóhivatal: Budapest. Vili., Puskln-u. 12. Telefon: 142-074 Szerkesztésért és kiadásért felel: Dezséry László szerkesztfl Budapest. III., Déva! Bírd Mátyáe-tér 1. Előfizetés! árak: Egy hóra 5— Ft negyedévre 15.— W, lélévro 30 — Ft egész évre 60i— W Csekkszámla: 20.412—VIII. 10.000 példányban nyomatott 2-540135. Athenaeum (F. V. Soproni Béta)