Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1954-02-07 / 6. szám

Ökuménikus találkozók hazánkban ■ LIG NÉHÁNY NAPJA hagyta el hazánk határait Nyikoláj met- ropolita, hogy hazautazzék hatal­mas hazájába és ahogy ő mondta: testvéri beszámolót adjon Alexijnek, a moszkvai patriarchának arról a vendégbarátságról s a testvériség oly mélyen kifejezett szeretetéről, ame­lyet a magyar protestáns egyházak­nál tapasztalt itt Magyarországon. Ez a beszámoló Alexij patriarchá­nak nyilván azt jelenti, hogy be­számoló az orosz ortodox egyháznak. Testvéri beszámoló testvérek szere­tetéről. Ne felejtsük el: a Szovjet­unió ortodox egyházáról (magyar- országi fogalmak szerint »görög­keleti« egyházáról) van szó s a má­sik oldalon a magyar református egy­házról és a magyar evangélikus egy­házról. Ezt nem felejtve, gondoljunk vissza az akárcsak egy évtized előtti nemzetközi és egyházi helyzetre. Ha így gondolunk vissza, akkor tudjuk valójában áldani Istent az esemé­nyekért, amelyeket ö kegyelmesen megvalósított közöttünk. A félfeudá­lis, a hitleri rabságban nyögő Ma­gyarország protestánsai mit tudtak akkor a Szovjetunió egyházairól és ugyanakkor tudtunk-e egyáltalában olyan egyházi ökuménikus hitről és öntudatról, amely az ortodox egy­ház és a protestáns egyházak között oly mély ökuménikus valóságot tu­dott volna elképzelni, mint azok, akik a krutyicai és kolomnai met- ropolita magyarországi látogatása so­rán valamennyi, vagy csak vala­melyik egyházi esemény tanúi lehet­tek. Nagyot változott körülöttünk a vi­lág. De mondjuk ezt inkább így: nagyot változott bennünk a vi­lág. Isten kegyelmes keze mozgatja a ke­resztyéneket szerte a világon min­denütt, ahol keresztyének engedel­meskedni tudnak neki. Szerétetre, engedelmességre, egymás támoga­tására, igaz ügyekben való emberi együttmunkálkodásra mozgatja őket. A parancsok előtt pedig, amelyeket kiad számunkra, felkészíti a szívein­ket engedelmességre, a parancsok végrehajtására. Mi azt tanultuk a felszabadulás óta eltelt nyolc esz­tendő alatt, hogy a világ egyházairól vétkesen tájékozatlanok voltunk. Szinte nem is érdeklődtünk irántuk és éppen ezért tele voltunk előítéle­tekkel. Azután azt tanultuk, hogy a világ egyházai között elszakíthatat­lan kapcsolat van: a Jézus Krisz­tusban való hit köteléke. Boldog fel­ismerésként vettük ezt az elmúlt nyolc esztendőben s most már kezd­jük érteni az igét, amit Pál apostol jegyzett le: »ismeretlenek és mégis ismerősek«. Az egyházak ökumé­nikus kapcsolatai felől hitetlenek voltunk. Nem hittük a másik egyhá­zat egyháznak és nem hittük, hogy a másik egyházzal együtt vagyunk egyház. Ha belegondolunk, megijed­hetünk attól az ürességtől, amellyel felmondtuk istentiszteletről isten- tiszteletre az Apostoli Hitvallást: »Hiszek a Szentiélekben, egy keresz­tyén anyaszentegyházat, szenteknek közösségét.« Felekezeti gőgünkben és elfogultságunkban nem is enged­tük meg magunknak, hogy ezt a hit­vallást komolyan vegyük. De hatalmas Istenünk van és ir­galmas Istenünk. A történelem vas­kerekeivel támadt reánk, hogy esz- mélkedjünk és elkezdjük a saját dol­gainkat igazán komolyan venni, sa­ját hitünket őszintén hinni és hitünk szerint cselekedni. Nyikoláj metro- politának, az orosz ortodox egyház szent szinódusa tagjának a reformá­tus egyház teológiáján történt dísz- doktorrá avatása hatalmas jel Is­tentől. Ő a keresztyéneket, akiket ő az újszövetség vérével pecsételt egy sereggé, minden emberi terv és el­képzelés felett tudja együtt tartani és együtt felhasználni az emberiség ja­vára: D E HOGY ISTEN HATALMAS­SÁGÁNAK és irgalmasságának teljes örömében élhessünk, a ma­gyarországi protestantizmust most megajándékozza Isten egy másik nagy ökuménikus élménnyel. A hét végén Magyarországra ér­kezik George Bell chichesteri püspök, a brit anglikán egyház egyik fő­papja, aki egyben az Egyházak Vi­lágtanácsa egyik elnöke is. Az Egy­házak Világtariácsa központi bizott­ságának elnöke, az a püspök, aki az 1953 januárjában tartott lucknowi ökuménikus gyűlés elnöke volt s az Egyházak Világtanácsa evanstoni vi­lágzsinatának egyik előkészítője. Vele érkezik dr. Visser’t Hooft, az Egyházak Világtanácsa főtitkára, holland teológiai tanár, aki a külön­böző nem római katolikus felekeze­tek világot átfogó egyházi szerveze­tének genfi központját igazgatja s aki legutoljára 1947-ben járt Ma­gyarországon. Ez a látogatás az 1954 nyarán az Egyesült Államokbeli Evanstonban tartandó keresztyén vi­lágzsinat előtt igen jelentős és a ma­gyar református és evangélikus egy­háznak éppen a világzsinat elé kül­dött tanulmányi munkája elismeré­sének számít. Tudvalevő, hogy a magyar protes­táns egyházak igen számottevő tanul­mányi munkát fejtettek ki a világ­zsinat anyagához való magyar hoz­zászólásképpen. Ezt a magyar hoz­zászólást hetven magyar protestáns teológus alapos és nagy fáradságot igénylő együttes munkájával készí­tették és közölték az Egyházak Vi­lágtanácsa tanulmányi osztályával, valamint a tagegyházakkal. Soha magyar egyházi megnyilatkozás annyi elismerést nem kapott, mint ez a tanulmányi munka. A magyar protestáns egyházak mélyrehatóan vették szemügyre az Egyházak Vi­lágtanácsa evanstoni témáit, a Géni­ben kiadott tanulmányi anyaghoz bíráló és továbbfejlesztő módon szól­tak hozzá s ez a magyar tanulmányi munka most mindenütt az evanstoni keresztyén világzsinat egyik igen fontos hozzájárulásaként tárgyalta- tik. Bell püspök és Visser’t Hooft főtitkár útja Magyarországra nem­csak azt jelenti, hogy az Egyházak Világtanácsa ismét személyes kap­csolatot keres a magyar protestáns egyházakkal. Nemcsak azt jelenti, hogy a magyar protestáns egyházak szívesen látják a világkeresztyénség egységének két élvonalbeli munká­sát, hogy velük a világkeresztyénség dolgairól és problémáiról eszmét cse­réljenek. Igen erőteljesen azt jelenti, hogy ezekkel az egész világkeresz- tyénségre nézve befolyásos egyházi emberekkel a magyar protestáns egy­házak vezetőinek és teológusainak alkalma nyílik az evanstoni zsinat előtt mélyreható beszélgetést foly­tatni a világkeresztyénség felelőssé­géről. Miért felelős a mi mostani nem­zedékünkben a világkeresztyénség? Az egész emberiségért felelős. Jézus Krisztus azért teremtette az egyházat, hogy az ő szeretetének, megváltói művének, minden embe­rért való irgalmasságának hirdetője, szószólója és cselekvője legyen. A keresztyénséget Isten áldásként szánta az egész emberiségnek. Jó- és balsorsban, reménységek és ve­szedelmek között egyaránt Isten aka­ratának hírnökévé szentelte a maga egyházát. Az idők teljességének, vagyis a szorongató idők, a döntésre hívó idők, a nagyfelelősségű idők korszakainak különös felelősévé tette Isten az egyházat. Az egyháznak az a dolga, hogy a Szentlélek erejében legyen vigasztalóvá, tanácsolóvá, jó útra vezetővé az emberiség tanács- I talanságai idején és útvesztői he­lyén. Mit jelent ez különösképpen ma? F élreérthetetlen a köte­lezésünk. Most a háború és béke kérdéséről van szó. Az embe­riség nagy tömegmozgalmainak ide­jén élünk és kiáltó a szükség, amely­ben szólanunk kell. Az emberiség­nek jó tanácsot kell adnunk. A jó tanács Isten szavának, Isten er­kölcsi törvényének megfelelő tanács. Békét kell javasolnunk az emberi­ségnek. Milyen nagy áldás, hogy Is­ten a magyar protestantizmust ja­vaslattevőként használhatja fel. Ügy kell tekintenünk a magyar protes­tantizmus ma élő nemzedékének helyzetét, hogy azt Isten úgy épí­tette ki, hogy keletről és nyugatról egyaránt vendégeink lehessenek, ke­letről és nyugatról egyaránt lehet­séges legyen velünk az eszmecsere, ö tette lehetővé, hogy a bizonyság- tétel, melyben a szocializmusban helytálló és a békéért harcoló ke­leti egyházakkal oly igen egyetér­tünk, elhangozhassák nyugat felé is. A mi számunkra a vendéglátás nem öncél. Szolgálatvállalás ez és az egyetértés keresése egyházak és nemzetek között. Adja Isten, hogy a keleti vendéggel tapasztalt keresz­tyén légkör alakulhasson ki a nyu­gati vendégek ittléte idején is egy­házainkban. Adja Isten, hogy az Egy Anyaszentegyház valósulásának alkalma lehessen az Egyházak Vi­lágtanácsa egyik elnökének és fő­titkárának magyarországi látoga­tása s mint ilyen, lehessen ez a láto­gatás az emberiség iránti felelősség- vállalás és jó szolgálat alkalmává is. Február 7-én délután a Deák-téren prédikál az Egyházak Vilástanácsa egyik elnöke és főtitkára Február 6-án reggel Magyaror­szágra érkezik dr. George Bell chi­chesteri püspök, a brit anglikán egyház egyik püspöke és az Egyhá­zak Világtanácsa egyik elnöke. Vele érkezik Magyarországra dr. Visser’t Hooft holland református teológiai tanár, az Egyházak Világ­tanácsa főtitkára. Az Egyházak Vi­lágtanácsa vezetői Magyarországon egy ökuménikus tanulmánya konfe­rencián vesznek részt és a magyar protestáns egyházak vezetőivel ta­nácskoznak, elsősorban az Egyházak Világtanácsa második világzsinatá­nak anyagáról. A világzsinat 1954 nyarán lesz Evanstonban, Chicago külvárosában, az Amerikai Egyesült Államok területén. A világzsinatra a magyar református és evangélikus egyház püspökei készülnek kiutazni, mint egyházaik küldöttei. Dr. Bell és dr. Visser’t Hooft va­sárnap délelőtt 10 órakor a Kálvin- téri református templomban prédi­kál. Ugyanaznap, február 7-én, délután 5 órakor mindketten a Deák-téri evangélikus templom­ban prédikálnak. Az istentiszteleten a Lutheránia Énekkara hangversenyt ad. A Deák­téri evangélikus gyülekezet szeretet­tel várja Budapest evangélikusait erre az alkalomra. , Az Egyházak Világtanácsa végrehajtóbizottságának ülése Az Egyházak Világtanácsának végrehajtó bizottsága február 2-től 5-ig ül össze Frankfurtban. Az ülés főcélja, hogy kiegészítse az előkészü­leteket a tanács augusztusban Evanstonban tartandó második össz- gyűlése számára. így a bizottságnak az lesz a feladata, hogy kidolgozza végelges javaslatait, amelyek az össz- gyűlés programmjára vonatkoznak, hogy kijelölje az egyes osztá­lyok vagy bizottságok vezetőségét és kiválassza a tanácstagokat és megfigyelőket. Vizsgálat tárgyé­vá fogja tenni a tanács szerkeze­tére és működésére vonatkozó terve­ket a tanács következő szakában. A bizottság elé terjesztik a különleges tanácsadói bizottság jelentését az összgyűlés főtémájáról, s a bizottság fogja elhatározni, hogy milyen mó­don jutatja el a jelentést az össz- gyűlésnek. Az Egyházak VHágtaisácsa üzenete a négyhatalmi értekezlethez A Neue Zeit közlése szerint az Egyházak Világtanácsa dr. Frede­rick Nolde, a nemzetközi ügyek bizottsága igazgatójának aláírásával levelet intézett a Berlinben ülésező négyhatalmi értekezlethez. Üdvö­zölte a négy külügyminisztert és az Egyházak Világtanácsa Nemzet­közi Bizottsága nevében köszönetét fejezte ki nekik a berlini konfe­rencia összehívásáért. A levélben dr. Nolde kifejezi az Egyházak Világ­tanácsa azon reménységét, hogy a külügyminiszterek és a négy nagy­hatalom minden lehetőt megtesznek s minden erejüket arra fordítják, hogy az értekezleten konstruktív építő határozatok jöjjenek léire. . Az Egyházak Világtanácsa nemzetközi ügyekkel foglalkozó bizott­ságának ez az üzenete jóleső hír mindazon tagegyházak részére, akik hittel imádkoztak és dolgoztak a nagyhatalmak békés megegyezése érdekében a négyhatalmi értekezlet összehívásáért. Bízunk benne, hogy az Egyházak Világtanácsa tagegyházai mindig több erőfeszítést fejte­nek ki a világ békéjéért. Nyikoláj metropolisa üzenete egyházunk híveihez Nyikoláj metropolita magyarországi tartózkodása végén a következő üzenetet intézte evangélikus egyházunk híveihez: Krisztusban szeretett evangélikus Testvérek! Isten békessége, a testvérszeretet s a barátság öröme étjen közöt­tünk és közöltetek örökké! Az irániam való szeretet, melyet püspökeitek és a Teológiai Akadémia professzorai, nemkülönben lelkészeitek tanúsítottak irántam, kitörölhetet­lenül bevésődtek emlékezetembe és benneteket szerető szívembe. Az Cristen áldása legyen Mindnyájatokon! Budapest, 1954. január 30. NYIKOLÁJ, krutyicai és kolomnai metropolita. Nyikoláj metropolita látogatást tett az Egyetemes Egyháznál Nyikoláj krutyicai és kolomnai metropolita, a szovjetunióbeli orosz ortodox egyház Szent Szinódusának tagja egy hetet tartózkodott Ma­gyarországon, hogy átvegye a deb­receni Református Teológiai Aka­démia díszdoktori oklevelét. Nyiko­láj metropolita felhasználta ma­gyarországi tartózkodásának alkal­mát arra, hogy előadásokat tartson Debrecenben és Budapesten, áz orosz ortodox egyház életéről, az egyházi békeharc kérdéseiről és egyháza lelkészneveléséről. A dísz­doktori értekezésen kívül Nyikoláj metropolita előadást tartott Debre­cenben és Budapesten. Január 28-án az Állami Egyház­ügyi Hivatal elnöke: Horváth János ebédet adott a metropolita tisztele­tére, melyen a protestáns egyházak püspökei, világi vezetői is részt vet­tek, a magyarországi görögkeleti egyház vezetőivel együtt, majd az elnök az Állami Egyházügyi Hiva­talban fogadta a metropolitát, ugyancsak a református és evangé­likus püspökök, valamint közvet­len munkatársai jelenlétében. Az elnök ez alkalommal nyújtotta át a metropolitának az Állami Egyház­ügyi Hivatal ajándékát, egy stilizált ortodox templomot, melyet kiváló magyar ötvösök készítettek. A magyarországi református egy­ház Debrecenben nyújtotta át a metropolitának igen szép ajándé­kát, egy művészi plakettet, mely egyik felén a debreceni református nagytemplomot, másik felén a deb­receni ősi kollégiumod dombormű­ben ábrázolják, a feliratok a dísz­doktorrá avatás alkalmára emlé­keztetnek. Ugyancsak január 28-án ünnepé­lyes vendéglátást rendezett a refor­mátus Egyetemes Konvent, melyen csaknem száz protestáns vezető egy­házi férfiú vett részt. Január 29-én délután a metropo­lita látogatást tett a Magyarországi Evangélikus Egyház egyetemes iro­dájában, ahol őt dr. Vető Lajos püspök, zsinati lelkészelnök és Grünvalszky Károly egyetemes fő­titkárhelyettes fogadták. Jelen volt dr. Pálfy Miklós, a Teológiai Aka­démia dékánja is. Nyikoláj metropolita a magyar- országi görögkeleti egyház ügyeivel is foglalkozott magyarországi tar­tózkodása idején. Január 31-én a görögkeleti egyház Lendvay-utcai templomában ünnepi istentisztelet keretében, melyen dr. Kopolovics Iván adminisztrátor vezetésével több lelkész együtt szolgált vele a liturgiában, a metropolita lelkészt és diakónust szentelt fel. Az ün­nepi istentiszteleten protestáns püs­pökök és teloógiai tanárok is részt vettek. , Január 30-án megérkezett Buda­pestre dr. J. L. Hromádka profesz- szor is, a prágai Comenius-fakultás dékánja, aki részt vett már azon a protestáns lelkészértekezleten is, melyen Nyikoláj metropolita elő­adást tartott a Szovjetunió egyházi életéről. Nyikoláj metropolita utolsó ma­gyarországi szolgálatát templomi ünnepély keretében végezte ja­nuár 31-én, délután a Kálvin-téri református templomban. Itt dr. Bereczky Albert bevezető beszéde után előadást tartott, majd a hatal­mas gyülekezet Hromádka dékán beszédét és az egyházi hangversenyt hallgatta meg. A metropolita ja­nuár 31-én éjszaka utazott vissza hazájába: A harangok békét kérő imádságra szólították fel Berlin protestánsait A Berlin-brandenburgi evangélikus egyház vezetősége utasítást adott, hogy Kelet- és Nyugat-Berlin vala­mennyi templomának harangját szólaltassák meg január 24-én, va­sárnap déli tizenkettőkor, a négyha­talmi konferencia megkezdése előtti napon. Déli tizenkettőkor a gyüleke­zetek összegyűltek ezekben a temp­lomokban, hogy az istentiszteleteken egyesüljenek a békéért való imád­kozásban. (E. P. S.) „A ti hitetek reménység is Begyen Istenben“ (1. Péter 1, 21b.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom