Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1954-11-28 / 48. szám

Advent: Már most — még nem

A Z AZ ADVENT, amelyben most élünk Jézus Krisztus második,

immár dicsőséges visszajövetelére való várakozás ideje. Vagyis ez az ádvent nem csupán karácsonyra város — amely a földi 'karácsony elér- kezésével beteljesedik —, hanem a végső beteljesedésre, Jézus Krisztusban elérkező teljes váltságra való szent várakozás. Az évenként visszatérő ádventi időszak nem azért van, hogy hangulatot készítsen karácsonyra, hanem, hogy egyre hangosabban figyelmeztessen bennünket Jézus vissza- jövetelére, a teljes váltság napjába.

Mire is várunk Jézus Krisztus diadalmas eljövetelével, a teljes váltság napjával 'kapcsolatban? Várunk a feltámadásra: »feltámadnak először, akik megholtak volt a Krisztusban« (I. Tessz. 4, 17.). Várunk a nagy szétválasztásra: »elébegyűjtetnek mind a népek és elválasztja őket egymástól, mint a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől«. (Mt. 25, 32.) Várunk a megváltották egybegyűjtésére: »ímé egy nagy sokaság, amelyet senki meg nem számlálhatott, minden nemzetből és ágazatból és népből és nyelvből, és a királyi szék előtt és a Bárány előtt állnak vala.K (Jel. 7, 9.) Várunk Jézus Krisztus diadalmas uralkodására; amikor »minden az Ö lábai alá vettetik.« (I. Kor. 15, 27.) Várunk egy új világot: »új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt vala.« (Jel. 21, 1.)

Minderre Isten ígéreteire támaszkodva várunk. Mindezek még nem történtek meg.

Miközben erre a végső nagy kibontakozásra, a teljes váltság napjára irányítjuk tekintetünket, egy pillanatra sem szabad elfelednünk, hogy Jézus Krisztus első eljövetele és feltámadása óta nemcsak várunk erre a végső időre, hanem abban már most benne is vagyunk, hiszen a Szentírás bizonyságtétele szerint Jézus Krisztus feltámadásával megkezdődött a végső idő. Azért mindaz, amit mi Jézus Krisztusban második eljövetelével kapcsolatban várunk, mint annak első pár üteme már most folyik és bizonyos vonatkozásban már most a mienk.

Ezért ádvent idején nemcsak azt látjuk, ami még nem a mienk, hanem azt is, ami már most nekünk ajándékoztatik.

Már most folyik a nagy szétválasztás. Éspedig nem úgy, hogy Jézus szemmelláthatólag megjelenik közöttünk angyalainak kíséretében, és dicsőségének királyi székébe ülve mindenki számára láthatóan !két csoportra osztja az ember éket: hívőkre és hitetlenekre, hanem úgy, hogy hir- detteli ebben a világban az Ö igéjét és a hirdetett igén keresztül végzi a szétválasztást. Amikor az emberek !közül egyesek meghallják az igét és engednek annak, másdk viszont ellentmondanak, máris megtörtént a szétválasztás. Ügy mint az utolsó napon, itt is nem ember, hanem maga Krisztus választ szét. Ezért egyesek már most — egyelőre láthatatlan — királyi széknek a jobb oldalán, mások a bal oldalán állnak. Ez azt jelenti, hogy az egyház és a világ határát nem lehet elmosni.

Viszont mivel a teljes váltság napja nem érkezett el, azért a szétválasztás előttünk még nem nyilvánvaló. De nem is szabad semmit tennünk azért, hogy a hívőket a hitetlenéktől elválasszuk. Ha ezt megtennénk, az utolsó napra Krisztus számára fenntartott bírói munkát magunk számára foglalnánk le.' *

Már most elhangzott sokak felé az eljövendő ítélet felmentő szava, melynek nyomán örök életük van. »Ahol bűnbocsánat van, ott élet és üdvösség is van« — mondja Luther. Már itt! Vagyis nem kell várni arra, hogy az utolsó napon az üdvösséget elnyerik, mert a Jézus Krisztusban való hit áltál ezt már is elnyerték. »Aki hisz a Fiúban, örök élete van.«

De ez még nem a teljes üdvösség: az Istennek szinről-színre látása, a halál megsemmisítése és a megdicsőült test elnyerése. Ennék csak a reménységében és nem biztonságában élhetünk, tudva: »aki mindvégig állhatatos marad az idvezül.«

Már most összegyűjti Isten az övéit. Szerte a világon »a földön élő anyaszentegyházat hívja, gyűjti«. Az ige hallgatására és a szentség vételére összegyülekezett nép a végső nagy összegyűjtésnek előképe és első részlege. Egy-egy nagy keresztyén világkonferenciára összejött minden fajta és minden nyelvű nép nem a végső nagy összegyűjtés kiábrázolója-e, akármilyen halványan is?

Azonban ez még nem a teljes váltság napján történő nagy összegyűjtése Isten népének. Itt még sok minden elválaszthatja egymástól azokat, akik Jézus Krisztusban vannak. Zavarhat bennünket a sok felekezet, a keresztyénség megosztottsága, de ha megtanulunk a végső nagy összegyűjtés fényében egymásra nézni, akikor másképpen hordozzuk a »még nem« idején egymást.

Már most dolgozik közöttünk és bennünk a feltámadás ereje. Elsősorban a keresztségben. Ezért mondhatja el Pál: »minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal és együtt feltámasztott« (Ef. 2, 5—6). A bűn halálából az örök életre feltámadott új ember előhírnöke a teljes váltság napjának, amikor Isten mindent újjátesz. Az új ember békessége, öröme, szeretető és szelídsége már most hirdeti — mégha halkan is —, hogy milyen is lesz az az új ember, aíki az örökkévalóságban szemtöl-szemben dicséri majd Megváltóját.

De a bűn testéből feltámadt ember még nem a megdicsőült ember. Még nem tökéletes. Egyszerre bűnös és egyszerre megigazult. Naponként kell harcolnia, hogy ó-embere meg ne fojtsa az új embert. Ezért kell magában újra meg újra legyőznie »hívő gőgjét«, elbizakodottságát és beképzeltségét.

Már most Jézus Krisztus az egész világnak Ura. Már most igaz, hogy Isten »mindent az ő lábai alá vetett«. Tehát nemcsak az anya- szentegyháznak, hanem az egész világnak is Ura. Azért hát ne nézzünk, úgy e világra, mint amit Isten talán »albérletbe« kiadott a Sátánnak, hanem úgy nézzünk arra, mint amely felett végső sorban Isten az Űr. Ezért ne akarjunk hátatfordítani ennek a világnak, vagy ne akarjunk valami »lelki gettóba« vonulni a világból, hanem szolgáljunk abban meny- nyei erővel Jézus Krisztusnak, aki annak is Ura.

De még nem nyilvánvaló előttünk, hogy Jézus Krisztus a vilá!gnak is Ura. A földi életünkben még nagy ereje van a gonosznak. Ezért ne higy- gyük, hogy itt meg tudjuk valósítani »Isten országát«. Ez felülről fog eljönni. Mi csak kérhetjük: »jöjjön el a Te országod.«

Isten áldja meg az Ö népét olyan ádventtel, amelyben már most él a teljes váltság napjának sok drága kincsével és örvendezve, bizonyos reménységgel megy afféle, ami még nem az övé, de kegyelemből az övé jgS2 _______________________ Káldy Zoltán

D. D

ezsérv László püspök evanstoni beszámolója Békéscsabán

Vezessétek egymást!

Békéscsaba városi béfeebizottsága és a Hazafias Népfront megyei bizottsága november 18-án, csütörtökön este a békéscsabai kultúrihéaban jólsikerült bakegyűlést tartott. Az Országos Béketanács felkérésére D. De- zséry László püspök az összegyűlt

hatalmas tömeg előtt beszámolót tartott az EVT evanstoni világgyűlése alkalmából tett amerikai útjáról. A lelkes hangulatú nagygyűlés mindvégig feszült figyelemmel és nagy érdeklődéssel hallgatta a püspök más- félórás előadását:

„Igaz és Szabadító Ő‘4

Részletek Luther: Mt. 21, 1—9 alapján tartott ádventi prédikációjából.

A Jézus neve: »Justus et Salvator« Igaz és Szabadító! Nem gazdag és hatalmas király, hanem Üdvözítő, aki igazságot és üdvösséget hoz magával, aki a bűnnek ellensége és a halálnak eltiprója, mert ő azért jön. hogy mindazokat, akik benne hisznek, a bűntől és a haláltól megszabadítsa. Erre tanít minket Zakariás próféta, aki Igaznak és Szabadiénak nevezi őt. Krisztus nemcsak egy bűntől, hanem minden bűnömtől megszabadít és nem csupán az én bűnömet, hanem az egész világ bűnét törli el. Jön, hogy elvegye a halált is, éspedig nemcsak ream, hanem az egész világra nézve is.

Az okoskodó ész csupán igénytelen és nyomorúságos külsőjét tekinti, amint koldusként, szamárhátán ülve, nyereg és sarkantyú nélkül jön — és megbotránkozik rajta. De hogy bűneinket elveszi, a halált eltörli, örök szentséget, igazságot és boldogságot közöl velünk, azt nem veszi észre. Azért kell tehát prédikálni és igét hirdetni, hogy az emberek azt hallják és annak nyomán higgyenek. Ezért szól így az ige: »Mondjátok meg Sión leányának!« Miért? Azért, hogy tudja meg, miért jön Jézus, és ne ütközzék meg rajta, ne forduljon fel tőle, ha szegényesnek tartja is jövetelét, és ha a kereszthez vezet is az útja, mert minden értünk történik, rajtunk akar segíteni, Üdvözítőként ion, hogy az ördög és halál hatalmát elvegye, minket megszenteljen és bűneinktől megtisztítson.

A benne való hitben vigasztalást nyerhetünk a bűn és halál ellen s elmondhajtuk: íme megsegít engem Jézus Krisztus, az Igaz és a Szabadító, mert ő azért jött szegény és alázatos formában, azért ment keresztre, hogy engem megigazítson és megszenteljen, bűnömet és halálomat elvette, tőle nyerem meg- igazulásomat, a halál és pokol fölötti diadalmat, ő adja nekem Szentlelkét, hogy segítségének biztos zálogát hordhassam szívemben. Ö ezzel vigasztal minket: Add nekem bűneidet és vedd cserébe az én igazságomat és szentségemet, vetkőzd le halálodat és oltsd magadra az én életemet! Ebben áll tulajdonképpen Krisztus Urunk uralkodása, munkája nem más, mint hogy minket a bűntől és haláltól naponkint megszabadít és az ő szentségébe és életébe öltöztet bennünket.

Azért mindenki, aki keresztyén nevére érdemes akar lenni, fogadja szíves örömest ezt a beszédet s zárja azt hálás szívébe és kérje Istent lelke mélyéből, hogy benne erős hitet ébresszen, akkor a kívánt jó gyümölcs sem marad el, napról- napra alázatosabb, engedelmesebb, szeretetteljesebb, erkölcsösebb lesz, mert ennek a tudománynak az a természete, hogy tisztaéletű, istenfélő, kegyes és Istennek engedelmeskedő emberekké tesz minket. Azok, akik őt szívükbe zárták, akaratát követték, tőle örök életet és dicsőséget nyernek!

Az árvízkárok helyreállítására alakult kormánybizottság tájékoztatót tett közzé az árvízsujtottak megsegítésére megnyilvánult széles nemzeti összefogás eredményeinek fel- használásáról. A közlemény szerint november 15-ig újjáépítettek, illetve helyreállítottak 1875 lakóházat s ilymódon valamennyi árvízkárosult család részére megfelelő lakást biztosítottak. Megindultak a mező- gazdasági munkák, újra helyreállították a megrongálódott utakat, hidakat és a gátakat is.

A pénzösszegek felhasználása a következőképpen oszlik meg:

Épülethelyreállítási segélyekre 42,728.359.43 A kitelepített lakosság élelmezésére és a visszatelepítés költségeire 5,400.000.—

Lakosság részére készpénzsegélyek 6.152.751.77 Természetben! takarmánysegélyekre 4,372.974.13

Advent első vasárnapja az új egyházi esztendő kezdete. Evangélikus gyülekezeteinkben lelkészek és hívek előtt ismét

feltárul Isten embermentő története, a Szentlélek gyülekezetei toborzó munkája.

Üjra végigvezet bennünket Isten igéje a nagy isteni dráma döntő pillanatain és naponként felteszi a kérdést: Ember, hol vagy és hol kellene lenned!? Mindaz, ami elhangzik az új egyházi esztendő igehirdető alkalmain, a szabadító Isten harca lesz a bűnös emberrel, az újjáteremtett, a megszabadított emberért. Tehát éritünk! S mindezt ebben

az új egyházi esztendőben úgy akarja elvégezni Isten, hogy az Ószövetségből vett alapigékben tartja elénk az Ige tükrét

és belenézeti elsősorban a lelkészeket!

Azért, hogy az Otestámentom is belekerüljön a prédikációra-készü- léskor a lelkész igével viaskodó óráiba! Hogy az Otestámentom is odakerüljön a helyére: a szószékre! Ho'gy a lelkészek is megtanulják belőle az igehirdetésre készülés komoly óráiban a prófétai prédikáció és küldetés gerincességét és életes- ségát! Hogy megtanuljanak

minden az életből adódó lelkipásztori és igehirdető feladatot a teljes Szentírás: törvény és evangélium szoros egységében és mégis jól elhatárolt egymásutánjában megérteni és híveinkkel megértetni!

Hogy megmutassák azt a szívós harcot, amelyet Isten akkor is, ma is folytat gyülekezetének a megnöveléséért és megmentéséért a Jézus Krisztusban. Hogy megszívleljék elsősorban a lelkészek: »A teljes

A nyugatbékési egyházmegye lelkészei szeptemberi diakóniai értekezletükön határozták el, hogy a Szarvasi Árvaház megsegítése érdekében diakóniai körútra kérik fel Sztehló Gábor ügyvivő lelkészt. Az árvaház a szarvasi gyülekezet és a Diakóniai Osztály áldozatos támogatása ellenére is sok gonddal küzdött. Most szükségessé vált a bővítés s ennek érdekében határozták el ezt a körutat. Az egyházmegye kölcsönéből az építkezést már is megkezdték és e hó közepére el is készült az új csukott veranda és egy új szoba, hatalmas búboskemencével.

Csabacsüdre, Nagyszénásra és Kisszénásra Sztehló Gáborral ment Bácskai Gusztávné Glatz Anna veGyümölcsfák pótlására 1,500.000.—

Begyűjtött termények szállítására 151.000.— Tartalék későbbi elszámolásra 4,061.831.38

A társadalmi gyűjtés összered- ménye november I5-ig 64,366,916.71 forint. Ezenkívül az árvízkárok helyreállítására és a károsultait megsegítésére az állami költség- vetésből több mint 100 millió forint, valamint a Szovjetunió, a népi demokráciák és néhány nyugati állam adományai is rendelkezésre állottak.

A társadalmi gyűjtésben az evangélikus gyülekezetek offertóriumai összesen 62,996,72 forintot tesznek ki, melyből a Déli Egyházkerület egyházközségei offertóriumainak összege 31,388.41, és Északi Egyház- kerület egyházközségei offertóriumainak összege pedig 31,608.31 forint.

Írás Istentől ihletett« — annak a teremtő és szabadító, megtartó és megváltó Istennek az Igéje, aki nekünk, az Űjtestámentom gyülekezetének, szerető mennyei Atyánk a Jézus Krisztusban. Ebbe az ótestámentomi Igébe nézesse bele azután a lelkész a

gyülekezetét!

azért, hogy tudjon teremtettségéről és bűnbeesettségéről! Hogy tudjon elesettségéről és szomjuhozzék állandóan az egy szükséges dolog után! Hogy az Otestámentom gyülekezetének a gyengeségén és menthetet- lenségén felismerje saját »szegény magát«. Hogy az Otestámentom gyülekezetének a dacosságán és ke- ménynyakúságán rádöbbenjen saját engedetlenségére! Hogy a sorozatos isteni ítéletek mögött felismerje a szerető Istent! A haragos Isten valóságában meglássa a szabaditó Istent. Hogy

tudjon az igazi, választott nép, »én népem« lenni — itt a földön, ahol élnie kell a teremtő és szabadító Isten akaratából!

Hogy lelkészével együtt benne maradjon abban a világban, amely minden kísértés és elbukás ellenére is annak az Istennek az üdvösségre rendelt világa, aki neki a Jézus Krisztusban, a próféták által meghirdetett Messiásban, szerető meny- nyei Atyja!

Lelkész és gyülekezet

vezessétek el egymást ebben az új egyházi esztendőben az ótestámentomi alapigék intő és biztató, hívogató és ígéreteket prédikáló, ítéletet és szabadítást hirdető Igéjével ahhoz a Krisztushoz, aki elhordozta a kereszten a mi bűneinket: tanúinak és tanítványainak a sok bűnét és — az egész világnak a sok bűnét is!

Dr. Pálfy Miklós

zetésével 15 kis árvaházi gyermek is, hogy az ügyvivő lelkész igehirdetéséhez énekkel, szavalattal járuljanak hozzá. A kis árvák örömmel szolgáltak és a kirándulás nagy élmény volt számukra, a gyülekezetek pedig örömmel fogadták őket, mert megismerhették azokat, akiket az ő szeretetük tüze melegít.

Az ügyvivő lelkész prédikált még Kondoroson, Szentetomyán, Orosházán, Pusztaföldváron, Csanád- apácán és Csorváson is. — A körút mindenütt eredményes volt. A gyülekezetek felindultak a hitben, a szeretetszolgálat támogatására és mindenütt komoly pénzbeli és természetbeni adományokkal bocsátották útnak az ügyvivő lelkészt.

A nógrádi egyházmegyében is felkeresett 9 gyülekezetét Sztehló Gábor lelkész, s ezek offertoriumai a Diakónáai Osztályt erősítik. A többi gyülekezeteket Tarjáni Gyula, Kovács Gyula, Sztehló Mátyás és Babka Tivadar lelkészek keresik fel, hogy a balassagyarmati szeretetotthon számára kérjenek offertóriu- mot. Ezekben a napokban pedig a Bács-Kiskún egyházmegyében tesz körutat a diakóniaj ügyvivő.

A diakónia országos egyházi ügyünk. Ezt az együvé tartozást fejezi ki zsinati törvényünk azzal, hogy az egyes szeretetintézmények fenntartójává tesz minden egyes egyházközséget: »A Magyarországi Evangélikus Egyház abban mutatja meg szeretetben való egységét, hogy minden egyházközsége részt vállal a fennálló és működő evangélikus szeretetintézmények fenntartásában.« E szeretetben való egységünk megbizonyításának lesz áldott alkalma a következő vasárnapi offertórium!

Jelentés az árvízkárosultaknak gyűjtött pénzadományok felhasználásáról

Szeretetben való egységünk megbizonyítása

A következő vasárnapon, ádvent második vasárnapján, az igehirdetésekben szó esik majd az egyházi szeretetszolgálatról, mint egyházunk , hitének természetes velejárójáról. Gyülekezeteink pedig ezen a napon országszerte offertóriumokat adakoznak azért, hogy ezen a módon is támogassák országos diakóniánkat és a gyülekezeti szeretetintézménye- ket. Ebből az alkalomból közöljük az alábbi cikket:

ja.éjszaka elmúlt, a nap pedig elközelgett; vessük el azért a sötétségnek cselekedeteit és Sltözziik lel a világesság fegyvereit“ i«m. n, 12.)