Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1954-11-21 / 47. szám

EVANGÉLIKUS ELET I A TELJESSÉG FELÉ HITÜNKBEN minden az eljövendő világ teljessége jelé mutat, melyet Jézus Krisztus hoz el dicsőséges el­jövetelekor. Ha ennek az eljövendő teljességnek a várása elhomályosodik és háttérbe szorul, akikor a hit lelki életünk élettelen díszévé lesz és el­veszíti hitelét és erejét egyaránt. Erre a teljességre várunSk. most, mikor még bűneinIfc között vergődve hiszünk a bűnbocsánatban, Isten új­ra meg újra lehajtó kegyelmében. »Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten« (Zsolt. 51, 12) — imádkozzuk talán naponta, mégis életünk' végéig küszködnünk kell a bűnnel s mindig rászorulunk Isten kegyelmére. Re­ménytelen és hiábavaló volna ez a harcunk, ha nem tudnánk: nem tart örökké bűnünk ereje. Eljön majd a teljesség, Krisztus országa, ahová mér nem törhet be a bűn mindent meg rontó hatalma, ahol mér nem sza­kíthatja szét Istennel való kapcsola­tunkat a vétek. Eljön a teljesség, s akikor Isten színe elé kerülnek azok, akik megmosták és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében (Jel. 7. H). A teljességre várunk most, mikor még szétszakadozottságunkban hisz- szük az egységet, a szenteli közössé­gét. Mennyi minden elválaszt és el­szakít minket egymástól! De tudják, hogy Isten teljesíti Fiának kérését és eljövendő országában valóban eggyé tesz bennünket. A teljességnek ez a várása visz előre az egységért való fáradozásunk ban. A teljességre várunk most, mikor még koporsók mellett hisszük a jel­támadást. Valljuk, hogy aki Jézus­ban hisz. örök élete van annak és nem megy kárhozatra, hanem áltál- ment a halálból az életre (Jn. 5, 24). De szemünk csak könnyet és gyászt November 18-án kezdődik Stock­holmban a Béke Világtanács hete­dik ülésszaka, mely nagyjelentősé­gűnek Ígérkezik és rendkívül né­pes, kibővített tanácskozás lesz. Az ülés foglalkozik az európai bizton­ság kérdésével, az ázsiai és délame­rikai helyzettel, a leszerelésért és a tömegpusztító fegyverek betiltásáért folyó küzdelemmel, valamint elő­li. Dr. EIVIND BERGGRAV, az ökumenikus mozgalom és a világ- Jutlieranizmus egyik legjelentősebb személyisége október 25-én töltötte be 70. életévét. Berggrav püspök je­lenleg nyugállományban él Oszló­ban, 1937-től 1950-ig Oslo püspöke és a Norvég Lutheránus Egyház prímása volt. A keresztyén diák­mozgalmakban már korán tevékeny­kedett, 1950-től 1954-ig az Egyházak Világtanácsa egyik elnöke. 1940 áp­rilisától — Norvégia német megszál­lása idején — Berggrav püspök ve­zette az egyház ellenállását a meg­szálló hatalmak és a norvég nemzeti szocialisták ellen. 1942-től 1945-5g internálva volt. A háború óta a né­pek megbékéléséért küzd. INDONÉZIÁBAN a 600.000 lelkes Batak egyház szumatrai Siantar- ban egyetemet létesített. Az L. J. Nommensen dán misszionáriusról, a »batakok apostoláról« elnevezett egyetem az evangélium terjesztésé­nek missziói célja mellett Indonézia részére olyan vezetőket akar ké­pezni, akik »szellemben fiatalok, hajlandók kísérletezni és új dolgo­kat megpróbálni«, NÉMETORSZÁGBAN Dr. Heine- mann, volt bonni belügyminiszter, a német hitvalló egyházban Niemöl- ler Márton társelnöke, az össznémet néppárt jelenlegi elnöke, Mannheim- ben a Mozart-teremben tartott egyik gyűlésen a következőket jelentette ki: »A német kérdés békés meg­oldására csak a tárgyalások útja ma­rad. Tanácsos azonnal erre az útra lépni, ahelyett, hogy milliárdokat költenénk esztelen felfegyverzési programmba: ezzel az összeggel megjavíthatnák a nép szociális hely­zetét.« MONACO, a túlnyomórészt kato­likus lakosságú hercegség négy címletű Schweitzer Albert bélyeg­sorozatot készül kibocsátani, amely a híres »őserdők doktora« ardképén kívül az ajrikai Lambrane-ban lévő munkahelyét is ábrázolja. ÍRORSZÁGBAN 80 év után ismét lelkészt kapott az ottani evangéli­kus gyülekezet. Nagy-Britannia és Írország lutheránus tanácsának fel­hívására H. B. Mittorp, eddigi west- fáliai lelkész áll szolgálatba Dublin- ban. Első kötelessége a teljesen el­pusztult Abdimghofi ősi templom újjátépítése. lát s szívünk tele van fajdalommal. A halál mellett az életről mégis azért beszélhetünk, mert tudjuk: a teljesség felé tart utunk! Az eljövendő világ felé haladunk, ahol nan lesz többé gyász s ahol letöröl Isten a szemünk­ről minden könnyet és meggyógyítja szívünk minden fájdalmát, mert mint utolsó ellenség, a halál is eltöröltetik, s a feltámadás hatalmas csodájában örök élettel ajándékozza meg Isten a Benne hívőket. Míg ránk nehezedik hitünk befeje- zetlenségének minden terhe —, az el­jövendő világ teljességére várunk. Pál mondja: maguk a Lélek zsengéjé­nek birtokosai, mi magunk is johász- kodunk magunkban, várván a fiúsá- got, a mi testünk megváltását (Rm. 8, 23). Ha nem érezzük hitünknek ezt a befejezetlenségét, gőgös és önelé­gült szentek vagyunk, akik csak ma­gukat mutogatják, ahelyett, hogy el­jövendő Mesterükről tennének bi­zonyságot. Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, és nem várjuk az eljövendő világ teljessé­gét, minden embernél szánandóbbak vagyunk. (1. Kor. 15, 19). A teljesség Jelé vezet útunk. Ezen az úton vezet bennünket Isten, aki nem hagy soha félbe semmit, hanem elvégzi a megváltás hatalmas mun­káját csodálatos tervei szerint (Fii. 1, 6). — Ne gondoljuk, hogy elértük már a célt, vagy hpgy eljutottunk már a teljességre, de egyet cseleked­jünk: azokat, amik hátunk mögött vannak, elfeledve, azoknak pedig, amik előttünk vannak, nekik dőlve célegyenest igyekezzünk, hogy eljus­sunk a teljességre, amit Isten ígért nekünk a Jézus Krisztusban (Fii. 3, készíti a béke erői képviselőinek 1955 első felében megtartandó ta­lálkozóját A hattagú magyar küldöttséggel Péter János református püspök, a BVT tagja is elutazott Stockholmba. Elutazása előtt az MTI munkatár­sának nyilatkozott a stockholmi ülés jelentőségéről, LATIN-AMERIKÁBAN a spa­nyol nyelvű luteránus egyházak kü­lönféle egyháztestekben élnek. Az amerikai Nemzeti Lutheránus Ta­nács most bizottságot állított fel, hogy egységesítse a latin-amerikai spanyolnyelvű lutheránus irodal­mat. Az amerikai befolyás növeke­dését jelentő új bizottság minden­esetre egyúttal segíti majd ezeknek az egyházaknak az egybehangolt munkáját és egységét is. A VATIKÁNBAN közzétették az »Ad Coeli Reginam« kezdetű en- ciklikát, amelyben a pápa meghir­deti Mária Királynő új ünnepét. Az Október 11-én, Mária Istevanya ün­nepén kelt pásztorlevélben XII. Pilis ezt az ünnepet a Mária-hónap utolsó napjára, május 31-re rögzíti. Az encikUkában elmondja a pápa, hogy az ünnep nem hoz újítást. Már az első évszázadokban az egyház az Istenanyát mint királynőt tisztelte. A pápa emlékeztet Szent Damasce- nus János liturgiájára, az egyház­atyákra, az ősi »Salve Reginá«-ra és a húsvéti imádságra »Regina Coeli, laetare, alleluja.« Az új ünnepről a Katolikus Nemzetközi Sajtóügynök­ség október 23-án azt írja, hogy az »megkoronázó következménye a Mária testi mennybevitele dogmájá­nak, amelyet az 1950-ik szent évben hirdettek ki és megkoronázó követ­kezménye a jelenlegi Mária-évnek, amely a Szeplőtelen Fogantatás dog­májának centenáriuma alkalmából manapság Jolyik.« — Mialatt a pro­testáns keresztyenség arra törek­szik, hogy elmélyítse Krisztusban, a világ egyetlen reménységében való hitét, addig Róma a protestantiz­mustól őt elválasztó szakadék elmé­lyítésével Krisztus dicsőségét csök­kenti a »társmegváltó« előtérbe ho­zásával. NYUGATNÉMETORSZÁG-ban ok­tóber 29-én hirtelen meghalt D. dr. Hermann Ehlers, egyházi főtaná­csos, a Nyugatnémet parlament el­nöke. Egész Németország evangé­likus zsinatának tagja volt és amint annakidején, 1934-től a Hitvalló Egyház küzdelmeinek legelső front­ján állott, úgy volt jelentős alakja most Í3 a Nómeotrszóg békés egye­sítéséért vívott küzdelemnek. Poli­tikai tevékenységéiben az élet min­den területére kiterjedő keresztyén hitbeli engedelmesség vezette, TISZTÍTÓ ÍTÉLET Mai. 3, I—7/o. íme elküldöm, követemet és ő utat készít előttem, s legott eljő templomába az ŰR, akit ti kerestek, és a szövetség követe, akit ti kívántok — bizonnyal eljön, így szól a Seregek URa. Ámde kicsoda szenvedheti el eljövetelének idejét? Megjelenéseltör vájjon ki állhat meg?l Hiszen ő olyan, mint az ötvös tüze. vagy mint a kallósok lúgja Olyan lesz, mint aki ezüstöt olvaszt és tisztít — meg is tisztítja Lévi jiait: mint az aranyat és az ezüstöt, nemessé teszi őket, s akkor igazoltan visznek áldozatot az: ŰRnaik! Akkor elfogadja az ÜR Júda és Jeruzsálem áldozatát, mint az ősidőkben, mint enne kelőt le! ítéletre megyek hozzátok és gyors tanú leszek varázslók, paráznáik, hamisan esküvők ellen, azok ellen, akik leszorítják a munkabért, s elnyomnak özvegyet, árvát, jövevényt: nem félnek engem — ezt mondotta a Seregek URa. Mert én, <jz ÜR, meg nem 'változom, ámde ti sem értetek még célhoz, JáIkób fiai! Atyáitok idejétől fogva eltértetek rendeléseimtől s nem őriztétek meg azokat Térjetek meg hozzám s hozzátok térek! — ezt mondotta a Seregek URa. Fordította : BODROG MIKLÓS »Hiszek a szabadságban« Sokan csak úgy ismertük, mint jól sikerült filmek főszereplőjét, a »nagy sztárt«. Az Országos Béketanács most megjelenő lás füzete megismer­tet bennünket Chaplinnel, az ember­rel. Ez a legszebb, amit mondhatunüc róla, aki elindult London nyomorúsá­gos külvárosából, csámpás bakancs­ban, dinnycímlapban és görbe bam­buszbottal síkra szállt az embereiéért, akik közül jött és a filmvásznon ne­kik akart világot hódítani. Nem fo­gadta el az amerikai állampolgársá­got és a mindig újra szemébe vá­gott kérdésre: »Bolsevik Un?« — nyu­godtan felelte: »Nem vágyók kommu­nista. Én csak a béke uszítója va­gyok.« A magyar rádióban gyakran halljuk »Két kicsiny balettcipő« c. új dalát, melynek szövegét és zenéjét is ő szerezte, s melyben benne dobog mélyen érző emberi szive. Kevés az, ha nagy s-.íncsznek mondjuk. Nagy ember ő, aki a miénk, akit szeretünk a művészetéért és emberségéért. Hősi emberi életéért kapta, ezidén a Nem­zetközi Békedíjat. Megérdemelte. Ístentisz£s9eti rend 1954 november hd 21-én, vasárnap, Budapesten Deák-tér délelőtt 9 Hafenscher Károly, dél­előtt 11 Madocsai Miklós, délután 7 Hafenscher Károly. — Fasor délelőtt fél 10 Gyöngyösi Vilmcn, délelőtt 11 (úrv.) Gyön­gyösi Vilmos, délután 6 Juhász Géza; dél­után 7 Orgonahangverseny. — Dózsa Gy.-út 7. délelőtt fél 10 Juhász Géza. — ÜUői-út 24. délelőtt fél 10, délelőtt 11 (úrv.), délután 5 Szeretetvendégség. — Rákóczi-út 57/b. dél­előtt 10 (szlovák) Szilády Jenő dr., délelőtt háromnegyed 12. — Karácsony S.-u. 31. dél­előtt 10 (úrv.). — Thaly K.-u. 28. délelőtt 11 Bonnyai Sándor, délután 6 Bonnyai Sándor. — Kőbánya délelőtt 10 Sárkány Tibor. — V'ajda P.-u. 33. délelőtt fél 12 Korén Emil. — Utász-u. 7. délelőtt 9 Koren Emil. — Zugló délelőtt 11 (úrv.) Scholz László, délután 6 Scholz László. — G)'arnrit-u. 14. délelőtt fél 10 Muntág Andor. — Rákosfalva délelőtt fél 12 (úrv.) Muntág Andor. — Fót:-út 22. dél­előtt 11 (úrv.) Rimái Jenő, délután 7 Gádor Andrá-s. — Váci-út 129. délelőtt 8 Rimár Jenő. — Újpest délelőtt 10 (presbiter-iktatás) D. Dezsérv László, (úrv.) Blázy Lajos, délután fél 7 Blázy Lajos. — Dunakeszi délelőtt 9 Matuz László, délután 4 (presbiter-iktatás) D. Dezséry László, fél 5 Szeretetvendég­ség Benczúr László. — Vas-u. 2/c. délelőtt 11 Szimonidesz L,ajos. — Pesterzsébet délelőtt 10. — Soroksár-Újtelep délelőtt fél 9. — Rákospalota MAV-te;ep délelőtt fél 9. — Rp. Nagytemplom délelőtt 10. — Pp. Kistemplom délután 3. — Pestújhely délelőtt 10. — Rákoskeresztúr délelőtt fél 11. — Rákoshegy délelőtt 9. — Rákosiidét délelőtt 10. — Rákos­csaba délelőtt 9. délután fél 7. — Cinkota délelőtt 9 (gyerm.í, délelőtt 10. délután fél 3. — Mátyásföld délelőtt fél 12. Bécsi kapu-tér délelőtt 9 Pethő István, dél­előtt 11 Várady Lajos, délután 7 Dóka Zol­tán. — Toroczkő-tér délelőtt 8 Várady Lajos. — Óbuda délelőtt 9 Komjáthy Lajos, délelőtt 10 Komjáthy Lajos, délután 5 Mezősi György. — XII., Tarcsay V.-u. 11. délelőtt 9 Zutauf Henrik, délelőtt 11 Zulauf Henrik, délután 7 Danhauser László. — Hűvösvölgy, Lelkész- nevelő Intézet délelőtt 10 Ruttkay Elemér. — Szabadsághegy, Diana-út 17. délelőtt fél 9. — Kelenföld délelőtt 3 Rezessy Zoltán dr., dél­előtt 11 Rezessy Zoltán dr.. délután 6 Szere- tetintézmények ünnepélye. Prőhle Károly. — Németvölgyi-út 138. délelőtt 9 Bottá István. — XI., Bartók B.-út Í58. déli 12 Bottá István. — Csepel délelőtt 11. délután 7. — Budafok dél­előtt 10 Bodrog Miklós. — Nagytétény dél­előtt 8 Bodrog Miklós. — Kelenvölgv délelőtt 9 Visontai Róbert. — Albertfalva délelőtt fél 11 Visontai Róbert. — Csillaghegy délelőtt léi 10, délután 7. 12—14). Madocsai Miklós R Béke Válágtcmáes stockholmi ülésépe elutazott Péter János református püspök Készülj az ige hallgatására — Jel. 21, 1—5. — »ŰJ! ŰJ! Imé mindent újjá teszek...« »Űj ég és új föld, ez Isten utolsó szava az egyházi esztendő utolsó vasárnapján hozzánk. Ez utolsó szava a világhoz, az emberiséghez is. Nem halál, nem katasztrófa, nem pusztulás és ítélet, — minden bizonnyal ezek is, — ám ezeken keresztiül Isten szeretetének győzelme, világot megújító akaratának beteljesedése. Elet, kegyelem, új világ, ez az Isten végső szava, — hogy ás lehetne ez másként?! Hiszen Isten az élőknek s nem a holtaknak az Istene, alti nem gyönyörködik a bűnös halálában, hanem azt akarja, hogy megtér­jen és éljen. A ■»világ vége« igazán nem a vége a világnak, Isten terem­tett világának, hanem inkább kezdete valami újnak, az új teremtésnek. A régi, a megavult, bűníben megfáradt s megromlott csak azért múlik el, hogy helyet adjon az újnak. A MENNYEI JERUZSÁLEM: az Isten népe, a hívők serege. Ez a megújult egyház, a »Bárány menyasszonya« (9. és köv. versek). Vájjon mi is ott vagyunk, ezek között, mi bűnösök és tisztátalanok? Igen, mert hiszen a »régiek elmúltak«. Isten maga tisztít meg és ékesít fel minket (Ef. 5, 25—27), — mert ugyan mi. lehetne rajtunk és bennünk ékesség és dicsőség, ami magunktól való? Isten új teremtésének csodája éppen az, hegy így megújít és felókesít minket (1. Jn. 3, 1—2). Tőle, a menny­ből száll alá mindén jó adomány és tökéletes ajándék, az én új életem is, az új ember és az új egyház. ES ITT MEGTAGUL A LATOKOR. Minden emberi várakozást és reménységet messze túlszárnyal az apostol látomása. Gh, milyen szűkek és szegényesek is a mi reménységeink, milyen öinzőek és kicsinyesek. »Isten sátora az emberekkel van...« Hallod? Az emberekkel, minden emberrel akar Isten lakozni! Éltető, boldogító jelenlétével mindnyá­junkat meg akar ajándékozni. Amit karácsonykor elkezdett, amikor a Fiú, az Ige emberré lett és közöttünk lakozott (Jn. 1, 14), azf "teljesíti itt ki, világot átfogó méretekben. Isten üdvösségtervének egyik ellent­mondások látszatába elrejtőzött titkával állunk itt szemben. »Az írás­nak azok a helyei, amelyekben a »kicsiny seregről«, »kicsiny nyájról«, a kevesekről s a szoros kapuról meg keskeny útról szólanak, vigyázásra és imádkozásra intenek bennünket. Azok pedig, amelyekben a menny az egész világ és minden népek számára nyílik meg, reménységre és szeretetre« (Lüthi). MERT ISTEN LESZ VELÜNK s mi az övéi leszünk, azért nem lesz többé sirás és gyász, fájdalom és halál. Mert Isten elsírta az ő irgalmas és szánó szeretetének könnyeit a Jézus Krisztusban a Lázár sírja felett (Jn. 11), azért felszáradnák a mi könnyeink, már most is és akkor vég­képpen. Mert Jézus Krisztus felöltözte a mi halandó testünket (Rm. 7, 24—25), azért öltözhetjük mi fel az Ö romolhabatlan testét, már most hitünkben és akkor nyilvánvalóan. Mert Ö fájdalmak férfija lett éret­tünk. (Ezs. 53. r.), azért telik meg a mi szívünk örvendezéssel, már most reménységben és akkor elvehetetlenüL Jesu tibí gloria (Jézus néked dicsőség qui natus de virgine ki szűztől születtél cum Patre et almc spiritv az Atyával a Szentlélekkel in sempiterno saecule. mindörökké, amen.) Groó Gyula Isten népe reménységben él. — És. 35, 3—10. A reménytelen ember elvesztette jövendőjét. A keresztyén nép Ézsaiás szava szerint nem lehet reménytelen, mert Krisztusban van jövendője. A Krisztus evangéliuma biztatás a lankadóknak, új erő az erőtlennek, biztos út a bizonytalankodónak. Isten igéje, az evangélium mindig remény­séget ajándékoz, mert Krisztust adja. Ebben a reménységben kell látnunk magunk s egyházunk útját. Aggodalmaskodás helyett lássuk meg remény­ségünket: Krisztust, Öt, aki a világ reménysége. A jövő reménysége, az örökélet reménysége minden emberé, aki meg­ismerte Jézust, a világ egyetlen igazi reménységét és hiszi, hogy az ő keresztje a mi bűneinkből való szabadulásunk. ADJUNK HALAT Istennek, hogy Ö az evangéliummal erősíti és biztatja népét és reménységben vezet. Tudjunk örvendezni ezen! VALLJUK MEG, hogy minden csüggedésiink, tántorgásunk, bi­zonytalanságunk cka, hogy nőm bízunk igazán Istenben. KÖNYÖRÖGJÜNK, hogy Isten igéje töltsön meg benne való re­ménységgel, adjon hálás, örvendező szívet, hogy ebben a reménység­ben szeretettel szolgáljunk. Sólyom Károly HETI IGE: »Legyenek derekaitok felövezve és szövétnekeitek meg­gyújtva.« (Lk. 12, 35.) November 21, vasárnap. — 2. Pét. 3, 3—14. Isten hosszútűrése nem ok arra, hogy kétségeskedjünk. A kételke­dőket hamis látszat vezeti félre. November 22, hétfő. — 1. Tessz. 5, 1—11. , Isten evangéliuma nem ok arra, hogy elkényelmeskedljünk. A teg­napi ige a tévtanítók ellen szólt, a mai a téves életfolytatás ellen küzd» löt, szeretet és remény a mi isteni öltözetünk, mely Pálnál már itt lát­ható együtt. Ez azt is jelenti, hegy vigyázó lelket kíván az Isten. November 23, kedd. — Zsid. 12, 12—17. Isten kegyelme nem ck arra, hogy elkeseredjünk, sőt ellenkezőleg: int életszentségre, céltudatosságra és határozottságra. Isten kegyelmé­nek elvesztése, az abból való kiesés megvettetésre vezet, mely köny- nyen jóvátehetetlenné váló veszedelem. November 24, szerda. — Mk. 13, 33—37. Isten megbízása nem ok arra, hogy a vigyázásban meglankadjunk. Mint Urukat váró szolgáik, hűségesen megmaradva a kapott parancs teljesítésében, engedelmességben járunk. Nem tudjuk, hogy mikor hang­zik fel Istennek minket számonkérő szava, ezért mindenkor várunk arra. November 25, csütörtök. — Mt. 25, 14—30. Isten ajándékai nem arra valók, hogy elássuk azokat, hanem, hogy éljünk velük és rendeltetésszerűen használjuk fel őket. Erre kell, hogy indítson a számadásra való elkötelezettség tudata is. de ugyanakkor sa­ját jól felfogott érdekünk is. November 26, péntek. — Zsid. 10, 32—39. ■ Isten ígérete szilárd, megbízható és hű. Nem ad lehetőséget két­ségre vagy bizonytalanságra. Erőt jelent a megpróbáltatásban és a szenvedésekben vagy boldogtalanságban. Ugyanakkor annak biztos tu­data, hogy nem késik el az ítélettel az Ür. November 27, szombat. — Zsid. 12, 22—29. Isten városa, a mennyei Jeruzsálem, »nem e világból való«. Mégis valóság, mert a kinyilatkoztatás által már most hozzá járulhatunk, sőt már hozzá. is járultunk és járulunk újra, valahányszor csak hitben Jé­zusnál vagyunk. A mindent megemésztő tűz az Isten ítéletét jelentíj ugyanakkor magával hozza a Mennyei Jeruzsálem dicsőségét, mozdítha­tatlan ország elnyerését. Bácskai Gusztáv ♦

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom