Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1954-11-14 / 46. szám

% KISKŐRÖS Ennek a tízezer lelkes nagy al­földi gyülekezetnek a templomát vasámapról-vasáimapra ezer ember tölti meg. Megkapó képet jelent a templomot megtöltő gyülekezet lát­ványa. Erőteljesen zeng az ének a fekete ünneplő ruhába öltözött fér­fiak és asszonyok ajkán. A lányok színpcmpós népviseletben állják kö­rül az oltárt. A javarészt földmű­velőikből álló gyülekezet nyugodt biztonságot és kiegyensúlyozott, evangélikus kegyességet sugároz magából. A gyülekezet múltja. Kiskőrös szorgalmas, dolgos né­péről ad képet a múlt. A török ki­verése utáni időben csaknem lakat­lan volt a N agyai öld. Nemcsak a török, hanem a nyomában járó Habsburg császári csapatok is ki­fosztották és tönkretették ezt az or­szágrészt. Ahogy Békéscsabára, Szarvasra telepítettek a Felvidékről szlovák jobbágyokat, úgy Kiskő­rösre is megérkeztek 1718-ban a jobb megélhetési viszonyokat kereső szlo­vák evangélikus parasztok, hogy a semmiből otthont teremtsenek ma­guknak. Kéj év múlva, 1720-ban már papjuk is van Bartholomaidesz Ad ám szemé­lyében, aki megkezdi az anya­könyvezést is. 1722-ben a szor­galmas nép felépíti első fa­templomát. A gyülekezet öröme azonban nem sokáig tartott, mert 1733-ban a Habsburg királyi biztosi tisztséget Is betöltő kalocsai érsek biztatására jezsuiták jelentek meg a színevan­gélikus Kiskőrösön s felgyújtották a fatemplomot. Ugyanakkor a lelkészt is elűzték hivatalából. 1784-ig, fél­évszázadon át lelkész nélkül élt a gyülekezet. Csak a felvilágosodás hatására létrejött II. József-féle Tü­relmi Rendelet tette lehetővé a lel­készt állás betöltését és új templom építését. Egyházunk gondjai azon­ban még ekkor sem szűntek meg. A templomépítésre kijelölt telek mocsár volt, előbb azt kellett meg­feszített munkával lecsapolni, és erős, időt álló fundamentumot biz­tosítani a templomnak. A hívek egy­házszere tétéből azonban mindez megvalósult s ma is azon az egy­kori mocsaras területen áll, a ha­talmas és szép templom, a kiskő­rösi gyülekezet büszkesége. A gyülekezet öröme. Á hívek áldozatkészsége és egy- házszeretete már nap alatt ásták ki. Később sem lan­kadt a gyülekezet tagjainak buz­galma. Ha kellett,, napi 30—40 fuva­ros dolgozott. A hívek pedig utcán­ként beosztva sorban vették ki ré­szüket a munkából. Több alkalom­mal haza kellett küldeni az önként jelentkezőkből, mert már nem ju­tott volna nekik munka, olyan so­kan voltak. 1949 pünkösdjén szen­telték fel az imaházat, de még fo­lyik az épület további rendbehoza­talának munkája, amelyre a hívek eddig 30.090 Ft-of adtak össze. Ez az ámaház a gyülekezet öröme! Benne van a hívek áldozatkészsége, egyházszeretete és hitből fakadó ereje! Petőfi emléke. Minden kiskőrösi evangélikus büszke arra, hogy az ő egyházköz­sége anyakönyvében áll Petőfi Sándor kcresztelésének bejegyzése 1823. január elsejei kelettel. Az eredeti latin nyelvű anyakönyvi bejegyzés fényképmásolata ott áll a kiskőrösi lelkész! hivatalban, de a kiskőrösi Petőfi-múzeumban is. Az egyházközség külön szekrényben őrzi azt a keresztelő kannát, amely­ből Petőfit annakidején Martini Mihály lelkész, a kiskőrösi temp­lomban megkeresztelte. A kiskőrösi Petőfi-múzeum abban a szalmafetíeles kis parasztházban van berendezve, amelyben Petőfi élt gyermekkorában. A ház bejára­ténál Petőfi kézírásának felnagyí­tott fényképmásolata fogadja a be­lépőt, a Palota és kunyhó című ver­séből: Szent a küszöb, melyen beléptem én, Óh, szent a szalmakunyhók küszöbe! Mert itt születnek a nagyok, az ég A Megváltókat ide küldi be. A Petőfi-múzeum gazdag anyaga egészen közel hozza a látogatóhoz a nagy költő személyét. Látható az asztal, amelyen írni tanult, az a lá­da, amelyhez az »Anyám tyúkja« című költeménye fűződik. Láthatók világhírűvé vált verseinek eredeti kéziratai; mindig sok látogató veszi körűi a Nemzeti dal kéziratát. Van, aki öntudatosan szavalja Petőfi ap­róbetűs kézírása felett: »Föltáma- dott a tenger, a népek tengere«. A sok Petőfi-kézárat mellett Láthatók azok a könyvek, amelyeket külön­böző országokban, idegen nyelven adtak ki Petőfi műveiből. Így pél­dáiul finn, kínai, orosz, román, len­gyel, cseh, olasz, francia, német nyelven. 1954. november 14. — Az egyházi esztendő utolsó előtti vasárnapja. — »Az Eljövendő felé« — Jel 2, G—8 — Jn 5, 28—30. — Liturgikus szín. zöld. Ez a szerény imaterem nem kevésbé templom, mint a fényes székesegyházak — mondotta D. dr. Vető Lajos püspök Pomáson A Tanácsok megválasztására •— készül az ország. Mindenütt je­lölő gyűlésekre jöttek össze az embe­rek, hogy kiválasszák azt a közülük való honfitársat, aki alkalmas és méltó arra, hogy őket és az országot képviselje a helyi tanácsban. A jelölő gyűléseken részt venni hazafias kö­telesség, de egyben nagy élmény is volt. Népünk országvezetésre való érettsége, o dolgokat alaposan meg­gondoló bölcsesége mutatkozik meg ezeken a gyűléseken. Komolyan meg­beszélik a jelölt személyét. Mit tett eddig és mire van remény, hogy megválasztása után megtesz utajd a község vagy a város és rajtuk ke­resztül az egész ország népe érdeké­ben. Az új tanácsválasztási törvény sóik­kal közelebb hozza egymáshoz a ta­nácsokat és a népet, mint az előző négy esztendőben, bár a régi állam- igazgatáshoz képest a most véget ért tanács-ciklus is óriási változást ho­zott. A megkezdett helyes úton a mostani választások még újabb nagy lépéseket tesznek. Mindenekelőtt az az előrehaladás, hogy az egyes vá­lasztó-körzetek nem előttük többé- kevésbbé ismeretlen jelöltek hosszú listájára szavaznak, hanem egy em­berre, aki éppen az ő körzetük kül­dötte lesz a helyi vagy felsőbb ta­nácsban. A továbbiakban ennek az is következménye, hogy az ilymódon megválasztott tanácstag szoros kap­csolatot tarthat választóival és azok valóban ellenőrizhetik, hogy a neki adott bizalomnak megfelel-e. A tanácsok mindenekelőtt az ál­lamhatalom helyi szervei. Kor­mányzatunk intézkedései nyomán egyre nagyobb és nagyobb lesz hatás­körük és bennük egyre inkább erő­södik hazánk demokratikus állam­berendezkedése, a nép részvétele az államigazgatásban. A jövőben a ta­nácsaik az országgyűléssel és az El­nöki Tanáccsal lesznek kapcsolatban és a minisztériumoknak csak a Ta­nácsok Végrehajtó Bizottságai lesz­nek alárendeltjei. Ezek a végrehajtó bizottságok egyben a helyi tanácsok szervei is lesznek és ebben a kettős irányításban fog érvényesülni a de­mokratikus rendszer. A döntő súly a választójpolgárok által közvetlenül létrehozott állam- hatalmi szerveken van, azaz a helyi, járási és megyei tanácsokon. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a tanácsok emberekből állanak, a munkájuk, eredményeik vagy kudar­caik, a tekintélyük és megbecsültsé­gük attól függ, hogy a tanácstagok dolgoznak-e, eredményeket érnek-e el? A tanácsválasztásra készülők sorá­ban ott van egyházunk népe is. A je­löltek között is, de a jelölők között is. Mi, evangélikusaik öntudatosan élünk ezzel a hazafiúi jogunkkal és kötelességeinkkel, mert tudjuk, hogy keresztyén életünkhöz hozzá tartozik a nép, a mi szeretett magyar népünk javáért való szorgoskodás, a köz­ügyekben való részvétel, ŐSZI Oh isteni nagy bölcseségi Igen szoros az egyesség, Melyet hatalmad kötözött A tél, tavasz, nyár, ősz között; Megölelik egymást szívesen, Futásukat végzik rendesen. ősszel a természet háza, Mely minden élők tárháza, Megérett gyümölcseivel, Kínál rakott kebelivel; Édes must csorog a hegyeken, Áldás folydogál a völgyeken. (Régi református énekeskönyv 1930-tól kezdve létre akarta hozni egy másik istentiszteleti helynek, imaháznak az építését. A szép terv azonban csak 1948- ban valósulhatott meg, amikor a gyülekezet tagjai saját ere­jükből megkezdték az építkezést. A lelkészek és egyházi alkalmazot­tak jártak jó példával a hívek előtt. A híveknek a munkában való töme­ges részvételére jellemző, hogy a hatalmas épület alapját egyetlen ÉNEK Részt vettünk mi már sok jóban; Most is bennünket valóban A természet nagy bőséggel Tetéz sok gyönyörűséggel; Ezeket javunkra intézi Az Űr s vétkeinket nem nézi. Adjad, Uram, hogy mind ezek, Mint megannyi erős kezek, Minket tehozzád vonjanak, Haladásra indítsanak: Te jó kedvedből ne essék ki Ezután is közülünk senki. EVANGÉLIKUS ÉLET Petőfi nyomán. Amiért Petőfi küzdött, amiről ha­zafias költészetében énekelt, az so­kára lett valósággá. De az a nép, amelynek a számárai szabadságjogo­kat követelt Petőfi, az ország ura és gazdája lett. A nemzeti erők egy­ségének és összefogásának a Haza­fias Népfront mozgalmában kibon­takozó célkitűzéséről Ponicsán Imre kiskőrösi igazgató-lelkész a követ­kezőket mondotta az Evangélikus Élet számára: »örömmel vettem tudomásul, hogy a Hazafias Népfront tár­sadalmi, vallási, világnézeti kü­lönbség nélkül ölel magába min­denkit, aki népét, magyar ha­záját, és az emberiség békéjét igazán szereti. Ebben az orszá­gos megmozdulásban kell, hogy aktívan és építő munkával len­düljön bele az egyház népe. Mi ezért az egységért nemcsak imádkozni, hanem dolgozni is kívánunk!« Elmúlt idők drága egyházi és ha­zafias hagyományai így válnak élet­té Kiskőrös jelenében! Így vagyunk méltóak evangélikus őseink egy­ház- és hazaszeretetéhez! Ottlyk Ernő Angyalföldön november 29-től, de­cember 5-ig ádventi igehirdetés-soro­zat lesz, esténkint 7 órakor Danhau­ser László, budahegyvidéki lelkész szolgálatával. A HAJDÜSZABOLCSI EGYHÁZ­MEGYE Ielkészi munkaközössége november 3-án és 4-én ülésezett Kölesén. Előadást tartottak: Ralczó András nyíregyházi lelkész a munka teológiai értékeléséről, Joéb Olivér nyíregyházi lelkész evanstemi dele­gációnk beszámolói nyomán az Egy­házak Világtanácsa nagygyűléséről, Zsigmondy Árpád olcsvai segédlel­kész a törvény és evangélium vi­szonyáról, Megyer Lajos esperes és dr. Ottiyk Ernő teológiai tanár pe­dig aktuális kérdésekről számoltak be. A jelenlévő lelkészek vallásos est keretében szolgáltak a kölesei gyülekezetben. Nagy baráton október 31-én vették használatiba a kijavított és villamo­sított orgonát. Ez alkalommal Fo­dor Kálmán zeneiskolai igazgató művészi játékéval emelte a hívők áhítatát. Az esti gyülekezeti ünne- . pályán Weltler Rezső esperes tar­tott előadást, Fodor Kálmán orgo­náit. Nagyszámú gyülekezet _ jött össze Nagybarátról, Kisbarátról és Ménfőcsanakról. Az ünnepély után az esperes a presbiterekkel folyta­tott megbeszélést időszerű kérdések­ről. November 7-én délelőtt, istentisz­telet keretében avatta fel D. Dr. Vető Lajos püspök a szentendrei szórvány- gyülekezet renovált pomázi imaiter- mét. A püspököt sz imaház, előtt Kozma Sándor felügyelő köszöntötte a presbiterek élén, D. Dr. Vető Lajos püspök igehirde­tésében a Samái iái Asszonyról be­szélt. »Jézus egy emberrel is leült ledkipászitori beszélgetésre, miért egy lélek is dráiga kincs az Isten orszá­gában. Egyházunk az utóbbi időben egyre inkább odafordul szórványai felé. Nem titok, hogy magyarországi evangélikus egyházunk szórvámyagy- ház. Magam is szórvány lelkész vol­tam éveken keresztül — mondotta a püspök —, s ezért tudom, mit jelent a szórványgyülekezet. Az az ének, amit istentiszteletünk kezdetén éne­keltünk: Ne csüggedj el kicsiny se­reg ;.., Isten üzenete hozzánk., Ez a szerény imaterem nem kevésbé templom, mint a fényes székesegyhá­zak. Ez a kicsiny nyáj, amely most zsúfolásig megtölti a padsorokat, nem kevésbé egyház, mint a sok­ezres gyülekezetek. Egész evangéli­kus egyházunk szeretetét hozom ide közétek s ezzel a szerzettel öleli az egyház magához szórványait. Az Űr Jézustól tanultuk meg, hogy nekünk minden egyes lélek drága.« Istentisztelet után a református egyházközség lelkipásztora, Demeter József köszöntötte a püspököt pres­bitereivel. »Hosszú idő óta — mon­dotta — jó hagyomány nálunk a kőt testvéregyház valóban testvéri együttműködése. A közösen megtar­tott egyetemes imahét, a reformációi ünnepélyek, ádventi, nagyheti közös szolgálatok beszédes bizonyságai en­nék. Ez az épület a református egy­ház tulajdona. A helyiséget az evan­gélikus gyülekezet használja. Az aj­BEKESCSABÁN a reformáció­heti sorozatban dr. Gubcsó András, Boras Károly, Benkő István, Deme Károly, Fabók Ferenc, Kun-Kaiser József szolgált. Október 30-án jól sikerült zene esten Cséke Sándor operaénekes és Peskó György zene- akadémiai hallgató működött közre. Október 31-én zenés áhítat volt. Koppányi Gyula. református lelkész hirdette az igét, Peskó György or­gonáit, Cséke Sándor énekelt. Körmenden az október 31-1 ünne­pélyen dr. Mihály Sándor egyházme­gyei felügyelő mondott ünnepi be­szédet, az írásmaigyarázatot Pethő Antal református lelkész tartotta. Énekkel és szavalattal iéözreműkö- dött még: Eles Gusztáv, Pethő Antal, Siklós Gabriella, Németh-Fa» rádi Mihályné és Mihály András. HEGYESHALMON a reformáció emlékünnepéin a reformátusok és a levéli evangélikusok részvételével vallásos est volt az evangélikus templomban. Előadást tartott dr. Kiss Jenő ny. egyetemi tanár. Sza­valtak: Knausz Éva, Szabó Anna, Takács Vilmos és Mayer János. Re­formáció korabeli kórusokat énekelt a gyermekkar. Képes családi biblia eladó. Tel.: 314-273. Fonyó, Bp. XIII., Panno- nia-u. 14. táján olvasható felirat: »Református gyülekezeti otthon — Evangélikus imaház« jelkép is és önmagában be­szédes bizonyság.« — Válaszában Vető Lajos püspök arról beszólt, hogy Evanstónban az egyházak vezetői ta­lálkoztak és lépéseket tetteik az Öku­mene útján. Ez a példa, amit itt lá­tok, arról győz meg, hogy gyülekeze­teink meg tudják érteni Jézus Krisztus főpapi imáját a keresatyén- ség egységéért. Az ökumenét nem­csak gyűléseken, konferenciákon kéül hirdetni, hanem a mindennapi gyü­lekezeti életben élni is kell. Ebben nekünk, magyar protestánsoknak év­százados gazdag tapasztalatunk van és gyümölcsöző •gyakorlatunk. Az imaterem kőműves- és festő­munkálatait a gyü-lékezet tagjai vé­gezték s abban a református gyüle­kezet egyik tagja is közreműködött. A csontszínű falakat Piatay László és felesége, Ittzés Mária egyfháaművé- szek díszítették kékszínű betűkkel, igen ízlésesen festett bibliai feliratok­kal és szimbólumokkal. A gyülekezet papnéja kerámia keresztet és alfla- omega betűket készített ugyanebben a színben falidíszül. Meleg hangulatú szerctotvendég- ség fejezte be az ünnepi délelőttöt, melyen a püspökinek alkalma volt hosszasan elbeszélgetni a két gyüle­kezet elöljáróival és tagjaival. A po- rnázáak sokáig emlékezni fognak erre a felemelő ünnepségre. BACH: Manuál-korálelőjátékok Orgonára és harmóniumra való regisztrálással, és frazeálással ellátta ZALANFY ALADÄR Ara: 30.— Ft 252.sz. dicsérete.) KÉT KÖLTŐ HALÁLÁRA TÍZ ESZTENDEJE ÖLTEK MEG RADNÓTI MIKLÓST a fasiszták lágerében. A Nyugat második nemzedékének kiváló költőjét akkor szakította ki közülünk az emberhez méltatlan halál, mikor a szabadulás karnyújtásnyira volt ■már. »Nem bírta hát«, mint ő maga írta a nagy kortárs-festőről, Dési Huber Istvánról, utolsó esztendejében. A pusztulás közelében tágult szélesre a »Sze­gedi Fiatalok« közül, Juhász Gyula mellől in­dult Radnóti költői világa. Verseinek szelíd bánata, az elmúlást annyiszor megidéző sejte­lem itt vált valósággá s itt nyílt rá szeme a végső kérdésekre. A barbarizmus korában élt költői emlékeiben kibomlanák a múltbaveszett képek, megelevenedik barátság és szerelem, otthoni táj, emberség és szabadság immár meg­értett álma. Ugyan mi foghatná le a költő kezét, ha már leszámolt az élettel? A végső mezsgyékről visz- szacsengő, gyönyörű, férfias búcsú ez a költé­szet, emlékező és emlékeztető izenet. Annak a hangja zendülhet csak ilyen közvetlenül, ilyen bátran, aki tiszta lelkiismerettel megy a sorsa elébe, akármit hoz is, mert tudja: igaz ügyért harcolt, igaz oldalon állt, amikor a kisemmi­zett, elnyomott nép hangját kiáltotta világgá. S az ismeretlen tömegsírba fulladt hang mesz­szebbre, sokkal messzebbre hallik az állig föl­fegyverzett pribékeik ordításánál. Tiszta ember és tiszta költő fejezte be életét a Bor körüli pokolban. Harmincöt évet élt, de koránál jóval többet értett meg a végzetes esztendők tanulságából. Mély, érett bölcseség- gel cseng ítélete csodálatosan nemes Eclogiá- ban. Józan ésszel aligha bízhatott megmenekü­lésében, de testnél erősebb lelke az utolsó le­heletig nem adta föl a reményt. Ezt hirdetik kétségbeesett !körülmények között született so­rai — sokszor csak a töredékekig futotta ere­jéből — a szörnyűségeken át is az otthonhoz, a hitveshez, a szülőhazához kapaszkodott vissza ernyedő, zsibbadó akarata. A férfílélék hűsége, rendíthetetlen hite zengett meg bátor énekét, ez röpíti magasba egész költészetét, a legna­gyobb kortárs, József Attila közelébe. Ö is ugyanannak a küzdelemnek volt katonája: az emberhez méltó jövőt dalolta akkor is, mikor neki magának a megűzött vad sorsa jutott ki. Egy szégyenletes kor minden bűne ott kísért Radnóti Miklós korai pusztulásában. Eleven vádként cseng neve fülünkbe. De szelleme túl­emelkedik végzetén s tanúságot tesz a letiport emberi méltóság, a haladás, a minden barbár­ságon túllépő élet mellett. Népünk azok között jelölte ki helyét, akik életükkel pecsételték meg hozzá való hűségüket. S a mi világunk immár szabadon kiálthatja vissza válaszát Radnóti Miklós síron túli izenet éré. NAGY LAJOS, AZ ÍRÓ, ELMENT KÖ­ZÜLÜNK ezekben a verőfényes őszi napok­ban. Egyszerű, szegény ember volt. Olyan, mint hőseinek legjava. A Nagy Lajos-novellák, regények alakjai pedig az ismeretlenség, el- nyomottság, a győzhetetlennek látszó szegény­ség szürke foglyai, kisemberek, akiket szoron­gat a hivatal, a házbér, az adó, saját .szűk éle­tük recsegő-ropogó keretei. Semmi pátosz, semmi hangos kiáltás, dühödt jejszó nem hal­lik ki ezekből az írásokból. Pontos, helyen­ként %zinte leltárszerűen hibátlan képet ka­punk csak a nyomorúságról. lm lássátok: így kelnek és nyugszanak, így járnák dolgaik után, így esznek vagy koplalnak a szegények. *De épp ebből a tárgyilagossá fogott hangból ér­zett ki legerősebben az író becsületes, kemény tiltakozása a régi Magyarország ellen. Alakjai nemcsak szívéből, de sorsából szakadtak ki nem egyszer. Vallomássá melegedő önéletraj­zából tudjuk, hogy keserű megaláztatáson át vezetett útja az apátián vidéki szegénygyerek- neíc, míg a maga emberségéből íróvá nőtt. Igazi íróvá, olyanná, akinek nemcsajt mes­tersége, de rangja, becsülete, életformája ez. Aki hűségesen számot ad arról a világról, amely elküldte őt, hogy mindvégig a szegények szemével lásson. A tiszta, mocsoktalan toll ma­radt egyetlen kincse élete végéig. De az meg­tartotta, és hisszük, meg is tartja nevét. Legszebb írásaiban, a »Kiskunhalam«-ban, az »1919. május«-ban s eszkeztelenségükben mesteri elbeszéléseiben a szegények igazát, jo­gát védte, hirdette. Bölcs, meleg mosolyában az emberi részvét és szánalom fénylett. A gyöngék oldalára állott, amint az az igazán erősek törvénye. A Nyugat egyik utolsó nagyjától búcsúzunk Nagy Lajosban. Ady és Móricz harcostársától, akit hetvennégy éves korában a haladás zász­laja mellől szólított el a halál. Amellől a lo­bogó mellől, melyre ifjúságában esküdött. So­hasem vált hűtlenné hozzá. VIDOR MIKLÓS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom