Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1954-11-14 / 46. szám

eVANGÉUlCIJS Ét,Eí 3 1600 éve szüiefeft Augusztinusz ß tesivéri segítés ksteisssége NOVEMBER 13-ÁN szüle- i tett Augusztinusz Észak-Af- rika földjén. Az ókori keresztyén egyháztörténetnek ő a legismertebb emibenarca. Nagyszámú művéből cso­dálatraméltó szellemi mimikája bon­takozik ki, amelyben kialakítja a nyugati latinnnyelvű keresztyénség sajátos teológiáját, s ezzel a legje­lentősebb nyugati egyházatyává vá­lik. »Vallomások« című művében Augusztinusz új irodalmi műfajjal ajándékozta meg a világot: imád­ságban mondja el egész élettörténe­tét. Isten színe előtt vall magiáról, őszintén és megdöbbentően, de ugyanakkor felemelöen és tanulságo­san. Szemléletes leírásából megele­venedik előttünk Augusztinusz élete s egészen közel érezzük őt ma­gunkhoz. Kitárul előttünk a ha­nyatló római birodalom kora, amely­ben még széleskörű a pogányság ha­tása, de már egyre erőteljesebben jelentkezik a keresztyénség is. Augusztinusz családi helyzete is en­nek a megosztottságnak a kifeje­zője, apja még pogány, de anyja, Monica hivő keresztyén, aki imád­ságában hordozza fia pályafutását. Az ifjú Augusztinusz elutasítja ma­gától a keresztyénsóget. Amint írja, »züllött szerelmek raja« veszi kö­rül az északaírikad Karthágóban. Kereső nyugtalansága Rámába vi­szi, az akkori világ fővárosába, majd onnan tovább megy Milánóba, ahol egyre gyakrabban hallgatja Isten igéjét Ambrosius püspök szószéke alatt. nem bujálikodásokbaii és fejlettsé­gekben, nem versengésben és irigy­ségben: hanem öltözzétek fel az Or Jézus Krisztust és a testet ne táp­láljátok a kívánságokra.« (Km. 13, 13—14.) Megkezdődött a nagy tusa Augusztiiniusz életében, ami azzal záródott le, hogy szakítva festett életével, 387 húsvétján magkeresz- telkedett Milánóban. Minden vágya az volt, hogy pappá legyen, és teljes erejéből Istent szolgálhassa. AZ ISTENBEN VALÓ ÖRÖM, Is­ten közelségének ez az élvezése, a hajtóereje Auguszitinusz hatalmas egyháziamtól életművének. Mint az északafriibai Hippo püspöke, nem­csak egyhiázkormányzati teendőit látja el, hanem hatalmas irodalmi munkásságot fejt ki, egymásután je­lennek meg másfél évezred távlatá­ból is rendkívüli értékű művei. Augusztinusz a maga életében tu­sa kodta végig mindazt, amit Pál apostol Rm. 7-ben az ó-ember és az új-ember beirtó harcáról leír. > Pál apostol bűnről és kegyelemről szóló tanítását Augusztinusz mélyen ma­gáiba szívta, hiszen mindkettőjük Isten-kereső élete megrendítő és vi­haros átalakulás között vezetett új emberük megszületéséhez. Ezer év múlva pedig az Augusztinuszról el­nevezett szerzetesrend legnagyobb tagja, Luther Márton küzdi végig a hit harcának útját és találja meg az oly forrón keresett kegyelmes Is­tent. Pál apostol, Augusztinusz és Luther egy vonalba kerülnek Isten megtalált kegyelmének magasztalá- sában! ISTEN IGÉJÉNEK ÉRINTÉSÉRE következett be döntő fordulat Augusztinusz életében. Különöskép­pen megragadta és egészen szemé­lyéhez intézett felszólítást olvasott ki abból az igéből, amely így szól: »Mint nappal, ékesen járjunk, nem dobzódásokban és részegségekben, A bűneivel tusafcodó és a kegye­lemhez megérkező Augusztinusz imádságos »Vallomásai« mindén idők keresztyén emberei szármára meg­ható és lenyűgöző olvasmányt jelen­tenek, s elévülhetetlenné teszik Augusztinusz nevét. O. E. A tolna-baranyai evangélikus egy­házmegye pécsi esperesi hivatalához a következő levél érkezett: »Esperes Űr! — Nem hivatalos fel­szólításra. de az örömmegosztás kényszerétől indíttatva jelentem, hogy vasárnap tartottuk meg a gyűj­tést a Gyülekezeti Segély javára, melynek eredménye együttesen: 1124 Ft. Az összeget csekken már fel is adtuk teljes egészében az egyház- megyei pénztár címére. 450 lélek adta össze ezt az ered­ményt. elgondolkoztam: mi lenne, ha átlagosan adnának a gyülekezetek ennyit? Kb. 800 ezer Ft-ot jelentene nagyon szerényen számítva. Óriási! Legalább 4 templomot lehetne, alap­jaitól kezdve belőle felépíteni éven­te! Egyáltalán nem csinált a gyüle­kezet hőstettet, csak — őszintén mondom — szerényen teljesítette a testvéri segítés kötelességét. Magam csak a délelőtti istentiszteleten pré­dikáltam ebbeli lcötellességünkről Is­ten előtt. Tehát még csak megeről­tető dolgot sem végeztünk, mégis ha csak egyházmegyei viszonylatban vé­geznénk ilyen eredménnyel, /maga az egyházmegye építhetné fel félbema­radt vasasi templomát egy év alatt és második évben paplakot Vasas­nak. Hátha még egy kicsikét meg is erőltetnénk magunkat! Egyrészt fájdalmasan gondolkoz­tam a dolgon, másrészt arra ösztö­kélt, hogy — megírjam Esperes Űr- nak azzal a kéréssel, hogy gondolja tovább a dolgot, ne engedje, hogy itt pont tétessék, hanem fejlessze — legalább egyházmegyei méretekig — erővé, igazsággá. De én nem aka­rom tovább szőni a dolgot, Esperes Űr jobban ért hozzá, csak azt kíván­nám szívből, hogy tovább szövődne Isten akarata szerint az ügy. Tihanyi János egyházaskozári lelkész külföld: egyházi hírek SZOVJETUNIÓ Megírtuk, hogy az Egyházak Vi­lágtanácsa evanstóni nagygyűlése határozatot fogadott el, amelyben állást foglal a hidrogénbomba hasz­nálata, a vele való kísérletezések folytatása és a fegyverkezési ver­seny ellen. A határozat felhívja az egyházakat, hogy minden eszközzel igyekezzenek enyhíteni a nemzet­közi feszültséget és mozdítsák elő a világpolitika égető kérdéseinek tárgyalások útján való megoldását, egyengessék a tartás béke és az igazságosságon alapuló nemzetközi együttműködés útját. Az Egyházak Világtanácsa köz­ponti bizottsága azt is kimondotta, hogy ezt a határozatot neme sale a tagegyházakhoz kell eljuttatni, ha­nem azokhoz az egyházakhoz is, amelyek nem tartanak kapcsolatot az Egyházak Világtanácsával, kife­jezetten beleértve a Szovjetunió egyházait is. A központi bizottság felkérte az egyházakat, mérlegeljék annak lehetőségét, hogy ezt a felhí­vást orszá-guk kormányához eljut­tassák. A döntés értékét emeli, hogy azt a központi bizottság kilencven sza­A Magyarországi Evangélikus Egy­ház és a Magyar Református Egy­ház vezetősége megbeszélést folyta­tott arról, miként folytassa a két egyház közös tanulmányi bizottsága az Egyházak Világtanácsa evansto- ni nagygyűlésén elfogadott iratok feldolgozását, hogyan tanulmányozza az ott felvetett teológiai kérdéseiket. A gyűlésen megállapodtak abban, hogy egyelőre tíz kérdést adnak ki a Magyarországi Egyházak ökume­nikus Tanácsának, mely albizottsá­gokban foglalkozik maja a tíz kér­déssel. A két egyház vezetősége ki­jelölte az albizottságok előadóit is. Valamennyi bizottságban egy evan­gélikus és egy református előadó ve­zetésével fognak tovább dolgozni az evanstóni témákon. Az evanstóni főtémát illetően az alábbi három kérdés előkészítéséhez fogtak hozzá: 1. Az eszhatologifcus és imma­nens reménység és ezek etikai kö­vetelményei. (Előadók: Pröhle Ká­roly evangélikus és Czeglédy Ist­ván református teológiai tanár.) 2. Izrael reménysége. (Előadók: Pákozdy László református és Pálfy Miklós evangélikus teológiai tanár.) 3. Természeti teológia és kozmi­kus válság. (Előadók: Török István református és Kamer Károly evan­gélikus teológiai tanár.) Az első melléktémával kapcso­latban két kérdés tanulmányozásá­hoz fogtak máris hozzá: 1. Az egy­házról szóló tan, mint ökuménjkus probléma. (Előadók: Nagy Bírnia református és Wiczián Dezső evangé­likus teológiai tanár.) — 2. Az ínterkommunio: (Előadók: Vető La­vazattal három ellenében, heves vita után hozta meg. A három nem­leges szavazatot Amerikában élő orosz emigráns püspökök képvisel­ték, akiknek gyűlölködő kifakadé- sait a gyűlés egyértelműen elutasí­totta. Berlinből jelentik, hogy az Egyhá­zak Világtanácsa képviseletében most Dibelius püspök, a VUágtonács egyik elnöke, Visser’t Hooft, a Vi- lágtanáes főtitkára és Grüber pré­post, a Német Evangéliumi Egyház­nak a Német Demokratikus Köz­társaság kormányához küldött meg­bízottja megjelent Borisz érseknél, a moszkvai orosz ortodox patriar­chátus berlini helytartójánál. A kül­döttség átadta az ortodox érseknek az Egyházak Világtanácsa nagygyű­lésének felhívását, valamint a nagy­gyűlésnek a nemzetközi kérdések­kel foglalkozó egyéb határozatait. A küldöttség megismételte az Egy­házak Világtanácsának azt a kí­vánságát, hogy együtt akar mun­kálkodni az orosz ortodox egyház­zal az igazi béke megvalósításán. Borisz érsek köszönetét mondott a látogatásért és megígérte, hogy az iratokat megküldi Moszkvába Alek- szij patriarchának. jós evangélikus püspök és Bodon- helyi József református teológiai ta­nár.) A második melléktémával kap­csolatban tanulmányozásira kitűzött kérdés: Az egyház engedelmessége, mint az evangélizáció fő kérdése. (Előadók: Béke fi Benő református teológiai tanár és Benczúr László evangélikus püspöki titkár.) A harmadik melléktémával (»A fe­lelős társadalom«) kapcsolatban ta­nulmányozásira kitűzték azokat a kérdéseket, amelyeket az Evans ton- ban elfogadott határozat az egyhá­zakhoz intéz. (Előadók: Péter János református és Dezséry László evan­gélikus püspök.) A nemzetközi kérdések mellék­témájával kapcsolatban az egyház nemzetközi felelősségének teológiai alapjait tűzték ki tanulmányozásra. (Előadók: Kádár Imre református és Nagy Gyula evangélikus teológiai tanár.) Az ötödik mellék témával kapcso­latban kitűzött kérdés így hangzik: Az egyház munkatársai a faji kér­dések megoldásáért való felelősség­ben. (Előadók: Varga Zsigmond re­formátus és Ottlyk Ernő evangéli­kus teológiai tanár.) A hatodik melléktémával kapcso­latos tanulmány címe: Az egyház­nak feladott kérdések a szekulari­záció folyamatában. (Előadók: Griin- valszky Károly evangélikus egyete­mes főtitkár és Farkas József re­formátus konventi missziói előadó.) Az előadók előzetes tanulmányai­kat az egyes albizottságok, elé ter­jesztik és az albizottságok tagjai­val együtt folytatják: A BRIT EGYHÁZAK TANÁCSA az összes nagybnitanniai protestáns egyházak tanácskozó testületé, meg­tárgyalta és elfogadta a Skót Egy­ház közgyűlésének azt a javaslatát, áínelybein felszólítják a Brit Egyhá­zak Tanácsát arra, hogy a viláigbéke ügyének érdekében vegyék fel a ba­ráti kapcsolatokat a Szovjetunió egyházaival. Ball chidhesteri püspök nagy örömmel csatlakozott a javas­lathoz s kiemelte aiíhak a ténynek a jelentőségét, hogy a brit egyházak hivatalos kapcsolatokat keresnek a Szovjetunió vezető egyházi emberei­vel. Az elnöklő Fischer canterbury érsek összefoglalójában hangsúlyoz­ta, hogy az anglikán egyház eddig is állandó kapcsolatban volt az orosz ortodox egyházzal. 00 A LETTORSZÁGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ ÉLETÉBŐL Hírt adtunk már arról, hogy Alekszij pátriárka meghívására a nyár elején német delegáció tartóz­kodott hosszabb ideig a Szovjetunió­ban. A delegációnak alkalma volt ta­lálkoznia az észtországi és lettországi evangélikus püspökökkel is. A lett evangélikus püspök: Turs, gazdag képanyagot adott át a lett evangéli­kus egyház életéről. Ebből a kép­anyagból hetet közöl a »Die Kirche« című németországi egyházi hetilap. Az egyik kép a rigai dóm hatalmas homlokzatát mutatja be. A következő fehér ruhás konfirmandusok temp­lomba vonuló nagy seregét. A har­madok kép egy falusi egyházi es­küvőt ábrázol. A negyedik kép egy vidéki templom ötvenéves jubileumának az ünnepségét mu­tatja be. A virággal feldíszített templomban nagyszámú gyülekezet énekel. Az orgonán virágból kirakva az ötvenes szám látható. Az ötödik kép az új énekeskönyv előkészítésén munkálkodó bizottságot mutatja be tárgyalás közben. Az új lett evangé­likus énekeskönyv, amely töbhszáz éneket tatralmaz, nem régen meg is jelent. Az utolsó két kép a lettországi evangélikus egyház 1948. május 14— 15-én tartott zsinatán készült. Ezen a zsinaton választották meg és ik­tatták be tisztébe Turs püspököt. Az egyik kép a püspökké szentelés ak­tusát mutatja be, a másik kép a lel­készek bevonulását az ünnepi isten- tiszteletre. Turs püspök mellett Kiivit, az észtországi evangélikus egyház püspöke áll. © NÉMETORSZÁGBAN végétért a németországi Egyesült Evangélikus Egyházak első egyetemes zsinatá­nak ülésszaka. Dr. Meiser eddigi vezető püspököt felkérték tisztségé­nek az új, egyetemes zsinatig való t ov ábbvise lésére. »Egyetlen cél, amiért érdemes élni az, hogy utánunk jobb emberek éljenek egy igazabb világban,« (Máté 7, 174 Tovább dolgozik a Magyar Ökumenikus Tanulmáiiyi Bizottság Készülj az ige hallgatására Jel. 2f, 6-8. AZ EGYHÁZI ESZTENDŐ VEGÉN, de kiváltképpen ezen a két utolsó vasárnapon tekintetűinket egyre inkább az »utolsó doigek« felé fordítjuk. Jézus Krisztus ítéletre való vissaajövatele, a feltámadás és az örök élet nagy kárdésej álltítanak mag. Persze nagy baj, ha csak ilyenkor gondolunk ezekre. Baj, ha az esztendőnek ©gy-két napján ne/hezedik\ mindez a szívünkre s azután igyekezünk mihamar elhessegetni e felelős­ségre intő gondolatokat. Az egész esztendő és egész életünk az örökké­valóság fényébe« keli, hogy álljon. Csak ebben a fényben nyeri el életünk minden napja s minden, cselekedetünk, egész sorsunk a maga értelmét. Éppen azért, hogy erről soha el ne feledkezzünk, e vasárnapok különös­képpen is figyelmeztetnek az »utolsó dolgokra«, hogy azok valójában a legelső helyet foglalhassák el szívünkben. »EMLÉKEZZÉL A HALÁLRA«, tanította a pogány bölcseség is. Isten igéje mást tanít. Emlékezzél arra, hogy Isten színe elé kell állanod! Az 0 kezében van az ítélet. 0 az életed eredete és a célja is. ö indított útnak s hozzá térsz meg. Haza. Ö a Teremtőd és Ö a Megváltód is. öit el nem ke­rülheted, elöbb-utóbb találkoznod kell vele, akarva-akaratlanul. Ez félel­metes, de örvendetes is. JANOS AFOSTOL MENNYEI JELENESEKRŐL SZŐLŐ KÖNYVE e látomás színgazdeg képeiben szól az ítéletről. Az üdvösség: örökség. Nem lehet megszerezni, Isten ajándékba adja azoknak, akik hívását el­fogadják, akik hűségesen kitartanak ebben az elhivatósban s 'így »győz­nek«. Akikor majd megismerjük, hogy mit is jelent valójában Isten gyer­mekének lenni. »Iszunk az élet vizéből«, abból a forrásból, slki maga Is­ten. Erre szomjazunk igazában valamennyien s egész életünkön át, ha nem is tudunk róla. »Nyugtalan a szívünk, amíg el nem pihenhet ben­ned«, vallotta boldog hazatalólással Augusztinusz egyházi atya. »Jöjjetek énhozzám mindnyájam...« mondotta Jézus, őbenne hív haza Isten, az örök hajlékckiba. VOLTAK, VANNAK, LESZNEK, akik nem hallgatnak erre a hí­vásra. Akik ellenkeznek az Atyával és szembefordulnak a Fiúval. Akik kitérnek a jó Pásztor kereső keze elől s járnak a maguk úitján. Ezek jut­nak a különféle vétkeikbe; tévelyeginek és egyik gyalázatból a másikba hullanak. Szánt szándékkal szakítják el Isten szereidének minden szá­lát, amivel magához akarja fűzni őket. így lesz részük az ítéletben a »má­sodik halál«. A végleges és teljes elszakadás Istentől, az élet forrásától. MI LESZ AZ ÉN SORSOM AZ ÍTÉLETBEN* Ez a kérdés bizonnyal nemcsak az egyházi esztendő utolsóelőtti vasárnapjának a kérdése hoz­zám. Ha arra gcndoldk, amit az életem mutat, meg kell rettennem. Nem uralkodnak-e bennem is az utálatos vétkek, nem kell-e magamra ismer­nem a »paráznák és gyilkosok, hazugok és gyávák« seregéiben? Győzel­mek helyett kudarcok kövezik ki az utamat. Mi vár reám? Ki vár reám? Jézus Krisztus, a kezdet és vég, az igaz Bíró. Előle nem menekülhetek — csak hozzá. Nincsen s nem is lelhet más reménységem, mint Ő maga. Az, hogy az én bíróm, irgalmas Megváltóm is. Nem lehet más imádságom, mint amit az egyház ősi értekében előttem járt bűnösök Krisztusban bízó serege énekelt: »Oh Jézus, ama nagy napon takarj be szent kezeddel. Én sorsomat reád hagyom, Büntetésem engedd el. Hozzád buzgón esedezem: Élet könyvébe írd nevem, moss tisztáira véreddel.« Groó Gyula A mi segítségünk az Űrtől van. — Zsolt. 126. Külön fel kell figyelnünk ebben a zsoltárban arra, hogy Isten népe hogyan viselkedik egy nagy nemzeti öröm idején. Életüket, dolgaikat, nemzetüket egyedül Isten kezében tudják. Ezt kell megtanulnunk ne­künk is. Minden segítségünk, életünk jó gyümölcstermése, elvégzett mun­kánk áldása az Ürtól van. Ezért mondja sok helyen a zsoltáiros: Tiéd Uram a dicsőség. Ez indítson hálára bennünket mindenkor. Tanítson meg Isten mind­nyájunkat sokkal több hálaadásra, minden dolgainkért. Még azért is, amit elvett az Isten, hiszen önmagával akar érte kárpótolni. Áldott legyen az O neve! ADJUNK HÄLÄT Istennek, hogy Ő Ura a történelemnek, s en­nek minden eseménye, történése, sorsfordulata valamiképpen az ő akaratát szolgálja. Adjunk hálát az 0 szabadHúsáért, melyet Krisz­tus adott nekünk, de mindennapi szabadításáért is, mely világosan tanúsítja, hogy hűséges egyházához. VALLJUK MEG, hogy éppen erről a hálaadásról feledkezünk meg legtöbbször. KÖNYÖRÖGJÜNK, hogy Isten ne vonja el tőlünk megtartó ke­gyelmét, naponkénti segítségét, ne engedje, hogy hálátlanságunk gyümölcsei utolérjenek minket. Tanítson hálás életre. Benne való hittel végzett munkára. SÖLYOM KAROLY HETI IGE: »Nekünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisz­tus ítélőszéke előtt, hogy kiki meg jutalmaztassák aszerint, amiket e test­ben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.« (2. Kor. 5, 10.) November 14, vasárnap: 2. Tessz. 1. 3—10. Krisztus ítélőszéke előtt egy dolog számit: Az evangélium elfogadása, vagy hitetlen elvetése. November 15, hétfő: Dán. 5, 1—30. Krisztus ítélőszéke előtt állva, az evangéliumi hit gyümölcsei is nyil­vánvalók. Ilyen elsősorban az alázatosság. Aki erejében, hatalmában, te­hetségében elbizakodva Istent megveti, az nem lehet részese az üdvnek. November 16, kedd: Zsid. 10, 26—31. A mi keresztyén életünk sokszor milyen fegyelmezetlen! Nem gon­dolunk arra, hogy a mi kötelességünk a megbocsátás, de Isten nem tett le arról a jogról, amely a kezében van, az ítéletről! November 17, szerda: Rm. 2, 1—11. Krisztus ítélőszéke elé való állásunk elé tekintve, gondolnunk kell arra a sok szeretetlen ítélgetésre, amely ajkunkon elhangzik. Gondoljuk meg: Mennyire méltatlanná tesz minket mindez Isten kegyelmére! CSak azt a mértéket kell alkalmazni velünk szemben, amit mi alkalmazunk másokkal szemben, és akkor máris elvestett emberek vagyunk. November 18, csütörtök: Lit. 21, 11—19. A Krisztus ítélőszéke elé kerülő ember ne azon gondolkozzék már itt előre, hogy mit felel majd védelmére, az őt kérdőre vonó Istennek. Ne rettegjen a földi számonkéréstől sem. Élje életét napról napra hitben: »Csak egy lépést mutass, s elég nekem.« November 19, péntek: Ez. 14, 12—23. Az egyházi év végén Isten ítélete áll elénk az igéből. Isten Krisz­tusban végtelen irgalmú, de az utolsó ítéletkor már nem nyújt többé lehetőséget a megtérésre. November 20, szombat: 1. Pét. 4, 1—7. Aki bűnben van, bár látszólag életben, de lelkileg valósággal a halál­ban van. A közeli végvárás mértékletességre, józanságra int, az élet min­denkori hátralévő részének Isten akarata szerinti eltöltésére. Bácskai Gusztáv

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom