Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1954-10-10 / 41. szám

2 EVANGÉLIKUS ÉLET AZ ANGYALOKRÓL Szeptember 29-e a régi kalen­dáriumok szerint: Mihály főangyal névünnepe. A reformáció korá­ban s még azután is sokáig egy­házunk megünnepelte ezt a napot. Mindenesetre az egyházi év utolsó szakaszának sajátos veretet adott ez az ünnepnap: az egyház tekintete mindinkább az örökkévalóság, a mennyei világ, Isten eljövendő or­szága felé fordul. Ezért időszerűnek látszik, hogy éppen ebben az idő­szakban foglalkozzunk egyházi taní­tásunknak egy eléggé elhanyagolt, sok félreértéssel, tévedéssel elhomá­lyosított részével: az angyalokról szóló tanítással. Mindazt, amit a Szentírás erről a tárgyról mond, talán legmagvasab­ban a Zsidókhoz írott levél 1. ré­szének 14. verse foglalja össze. E versnek egy-egy mondatát állítjuk mondanivalóink élére. 1. SZOLGÁLÓ LELKEK Amikor az angyalokról szólunk, <j keresztyén hit és ismeret határte­rületein járunk. Egy lépés a határon túlra és felelőtlen okoskodások in- goványába merülünk. De ha túlzott óvatosságból elkerüljük ezt a terü­letet, — megcsonkítjuk hitünk gaz­dagságát, A Szentírás szűkszavú köz­léseihez kell magunkat tartanunk; többet nem mondhatunk, de keve­sebbet sem. Isten teremtette a földet és — o mennyet is. Ez utóbbin a Szentírás Isten teremtett világának a szá­munkra most még láthatatlan, hoz­záférhetetlen részét érti. Amit Is­tenről I. Tim. 6, 16. mond: hogy ö hozzáférhetetlen világosságban lako­zik, az áll az egész úgynevezett mennyei világra is. (Kol. 1, 16.). E mennyei világhoz tartoznak az an­gyalok. Nevük a Szentírásban néha csak egyszerűen a »mennyeiek« (Fii. 2. 10), néha a »szentek« (89. Zsolt. 6; Jób 5, 1), vagy »Isten fiai«, sőt »is­tenek« (Zsolt. 89, 7; Jób 1, 6; 2.1; Zsolt. 82, 1), vagy »Szeráfok« (Ezs. 6, 2), vagy »Kerutok« (I. Móz. 3, 24; I. Sám. 4, 4; II. Sám. 22. 11); vagy a »vének« (Jel, 4, 4—8), Név szerint kettőt említ a Biblia: Mihályt (Dán. 10, 13; 12, 1; Jel. 12, 7) és Gábrielt (Dán. 8, 16; 9, 21; Luk. 1, 19. 26). Számukról s egyéb viszonyaikról csak egy-két célzást találunk; a ka­rácsonyi történetben hallunk az an­gyalok seregeiről és — a getseirna- nei jelenetben említi Jézus az an­gyalok légióit. Egyébként azonban természetükről mit sem szól Isten igéje. Mintha ezzel is arra akarna bennünket inteni: ne kutassuk mi­voltukat, hanem inkább figyeljünk szolgálatukra! S ezt maga a Szent­írásban leggyakrabban előforduló »angyal« név fejezi ki a legtárgy- Bzerűbben. Angyal magyarul azt je­lenti: követ, küldött, hírvivő. Ebben van létezésük értelme, a szolgálatuk­ban s azon kívül nincsen is igazá­ban önálló létük. Nem szükséges róluk többet tudnunk, mint amit szolgálatuk végzése közben önma­gukból megmutatnak. Isten szolgái tehát ők, parancsának végrehajtá­sára. Amikor Isten az ember meg­mentésének művét végzi, e munká­jában néha szerszámai az angyalok. Isten útjában, mely Tőle hozzánk vezet, akaratának hordozói, üzeneté­nek vivői. Sohasem önállóan, soha­sem magukban tárgyai az angyalok valamely bibliai történetnek, hanem csak kísérőjelenségei annak a nagy drámának, ami a Szentírásnak egyet­len tárgya: Isten és az ember vi­szonyénak, a bűn és a megváltás ügyének. Van az angyalok szolgálatának egy befelé, a mennyei világ felé fordult része. Ez a »mennyei istentisztelet«, Istennek imádása és dicsőítése a mennyben, vagyis teremtett világá­nak azon a részén, amely már most feltétlenül és kizárólagosan az Ö egyedülvaló dicsőségét hirdeti. Ez azonban nem terelheti el figyelmün­ket arról, ami számunkra most az angyalok szolgálatából a legfonto­sabb és ami felé szemünket a Szent­írás bizonyságtevése is irányítja: a világ megmentése, az ember üdvö­zlése körül való szolgálatukról. Ami­kor arra gondolunk, hogy az angya­lok Isten szolgái, szolgáló lelkek, akkor elsősorban erre a szolgála­tukra gondolunk. G. Gy. Egyházzenei BCrónoka OKTÓBER 24-én,,-vasárnap este 6 óraikor a kelenföldi evangélikus temp lomban egyházzenei est lesz Peskó Zoltán orgonaművész, valamint a gyülekezet ének- és'zenekarit' közreműködésével. Vezényel Sulyok Imre. Műsoron: Bach: Erős vár korálelőjáték, — Kapy-Kráiik Jenő: Ünnepi ének, — Gárdonyi, 62. Zsoltár, — Händel: D-moll orgonaverseny, — Su­lyok: 28, Zsoltár (Bemutató előadás), — Kodály: A 114. genfi zsoltár, ( NOVEMBER 8-án, hétfőn este 8 órakor a Deák-téri templomban: a Lutheránia ötven éves Jubileumi estje. Műsoron: Bach J. S.. H-moll mise. Szólóénekesek: M. Molnár Éva, Sándor Judit, Tiszay Magda, Szabó Miklós, Litassy György. Lutheránia ének- és zenekar, vezényel: Weltler Jenő: Orgona: Zalánfy Aladár, 1954. október 10. — Szentháromság után 17. vasárnap — »A keresztyén egységről« — 1. Kor. 12, 12—26. — Jn. 17, 20—26. — Liturgikus szín: zöld. RÁDIÓS FÉLÓRA Október 10-én, vasárnap d. e. Vs9 órakor evangélikus vallásos félórát közvetít a Petőfi-rádió. Igét hirdet: Káldy Zoltán esperes. BUDAI EGYHÁZMEGYE Az egyházmegye lelkészi munka- közössége pályázatot hirdetett »A félelem szerepe a megtérésben« címmel. A pályázat első díját B,i- gya Géza aszódi és Mohr Gedeon menguszfalui (Csehszlovákia) lel­kész nyerte, a második díjat Gáncs Aladár nyíregyházi lelkész, a har­madik díjat Buthi Dénes siófoki lel­kész. Az egyházmegye akt. 9-én és 10-én, szombaton és vasárnap tartja őszi ifjúsági csendesnapját a Lelkész­nevelő Intézetben Várady Lajos esperes, továbbá Csonka Albert, Dóka Zoltán, Ferenczy Zoltán és Mezősi György segédlelkészek szol­gálatával. A csendesnapok össze­foglaló címe: Tovább! — Az össze­jövetelek szombaton d. u.* 4 óra­kor, vasárnap d. e, 10 órakor kez­dődnek. ANGYALFÖLD A gyülekezet október 10-én, d. u. 5 órai kezdettel tartja rendes havi műsoros szeratétvendéigsógét. Előadást tart: Danhauser László budahegyvidéki lelkész. A ezeretet- vendégségre a gyülekezet tagjait, barátait és az érdeklődőket ezúton is hívja és várja az egyházközség. PESTLŐRINC Október 7—10-ig minden este 7 órakor igehirdetés-sorozatot tart a templomban Scholz László zuglói lelkész. Október 7-én: Tégy bátran vallomást; 8-án: Légy gazdag Is­tenben; 9-én: Keresd az Isten or­szágát — címen. Az igehirdetés­sorozat 10-én, vasárnap d. e. 11 órakor úrvacsorái istentisztelettel fejeződik be. PESTÚJHELY Október 10-én d. u. 5 órakar gyü­lekezeti est lesz a templomban. Ez alkalommal a műsort a Teológia hallgatói adják. Igét hirdet Fried­rich Lajos lelkész, a Lelkésznevelő Intézet igazgatója. A gyülekezeti est után szeretetvendégség lesz, CSÖGLE A kicsiny gyülekezet presbiterei önkéntes felajánlással kétkezi mun­kával megjavították a templomud­var omladozó épületrészeit, konfir­mált leányok pedig Önként vállal­ták a templom takarítását és az oltár díszítését. KELET-BÉKÉSI EGYHÁZMEGYE A lelkészi munkaközösség szep­tember 23-án Békéscsabán tartotta első munkagyűlését. A lelkészek az új munkaév kezdetén testületileg járultak az Úr asztalához. Deme Károly mezőberónyi lelkész vezette be a homiletikai munkaközösség munkáját, majd Sztehló Gábor, a Diakóniai Osztály ügyvivő lelkésze tartott előadást a Diakóniai Osztály munkájáról, jelenlegi helyzetéről és jövő terveiről. Mekis Adám es­peres adott tájékoztatót az aktuális egyházi kérdésekről és események­ről, majd Fecske Pál sajtólelkész az egyházi sajtóról; továbbá felhívta a gyülekezetek figyelmét arra, hogy a még hátralévő időt alaposan hasz­nálják ki a Gyülekezeti Segély munkájának minél eredményesebbé tétele céljából, Az egyházmegye több gyülekeze­tében, így Békéscsabán, Mezőberény két gyülekezetében, Gyulán és Tót­komlóson nagyobbszabású tatarozás! munkák vannak folyamatban az egyházi épületeken, GYENESDIÁS Szeptember 16-án diakóniai érte­kezlet volt a Somogy-zalai egyház­megyében végzendő diakóniai szol­gálat kérdésedről. A szept. 20—21-iki lelkészértekezleten megbeszélték a diakóniai szolgálattal kapcsolatos gyülekezeti teendőket, a tervek ki­dolgozásával Lágler Béla egyház- megyei diakóniai lelkészt bízták meg. A lelkészek elhatározták a már korábban tervbevett körzeti presbiteri napoknak még az ősz fo­lyamán való megtartását. Előadás­sal szolgálták: dr. Pusztay László, Teke Zsigmond, Lágler Béla, Jakus Imre és Dubovay Géza lelkészek, igét hirdetett: Molnár Lajos és Hegyháti János, Úrvacsorát osztott; Loós János, TÓTKOMLÓS A tótkomlós! gyülekezet szeptem­ber 26-án vallásos estet rendezett a Gyülekezeti Segély javára, melyen Fecske Pál, a Gyülekezeti Segély egyházmegyei előadója szolgált ma­gyar nyelven, míg szlovákul Kop­pány János helyi lelkész. FÓT Belmissziói Otthon Asszonyok és leányok csendes* hete: november 4—8. Férfiak és fiúk csendeshete: no­vember 10—14. Alapfokú kántorképző és bél- missziói tanfolyam kezdődik no­vember 16-án férfiak és nők szá­mára. Részletes felvilágosítást ad az Otthon vezetősége. AJKA A gyülekezetnek sikerült egy 125 köbcentis »Csepel« motorkerékpárt vásárolnia 6733.— Ft-ért. Ezúton köszönik meg mindazoknak, akik a motor beszerzésében segítségükre voltak. GYÉKÉNYES A gyülekezetben október 11—17-e között igehirdetéssorozatot tarta­nak, melynek szolgálatát Pál Béla tápiószentmártoni lelkész végzi. Ugyanezen időben az egyháztanács tagjai számára előadássorozat is lesz, az előadássorozatot Rédey Pál egyházkerületi lelkész tartja. RÁKOSKERESZTÚR Október 3-án a gyülekezetben ál­dozati vasárnapot tartottak, MENCSHELY Szeptember 26-án adta át ren­deltetésének Halász Béla esperes a hivek áldozatkészségéből létesített gyülekezeti termet. Az ünnepségen részt vett Bácsi Sándor püspök- helyettes is, aki igehirdetéssel és a szeretetvendégségen előadással szol­gált. VÉSE Szeptember 5-én gyülekezeti nap keretében Dubovay Géza kaposvári lelkész szolgált a gyülekezetben, HÓDMEZŐVÁSÁRHELY Október 3-án a gyülekezetben a délelőtti istentisztelet igehirdetési szolgálatát Cserháti Sándor szegedi segédlelkész végezte^ GALGAGYÖRK Október 17-én a gyülekezetben ál­dozati vasárnapot tartanak, melynek bevétele a templomtető megjavítá­sát szolgálja, ESÜKVÖ Znonovlcs Imre és Csizmadia Ka­talin október 9-én tartják esküvő­jüket a rákospalotai templomban. Battonyán Benczúr Sámuel és Lankovlcs Eleonóra a gyülekezet, valamint gyermekeik és unokáik körében ünnepelték házasságköté­sük 50. évfordulóját. BOTTÁ ISTVÁN: BIBLIAI TÖRTÉNETEK az általános iskola I. és III. osztályú tanulói részére, Kb, 160 oldal Ara: 8,— Ft Evangélikus Egyetemes Sajtóosztály Bocskai István kihúzza a kardját HÁROMSZAZÖTVEN évvel ezelőtt indult meg a Bocskai István vezette nagy szabad­ságharc, a XVII. és XVIII. század vallás- és országszabadító felkeléseinek első szakasza. Jelentős volt ez a harc minden tekintetben s rányomta bélyegét nemcsak kortársaira, ha­nem kétszáz esztendőn át a magyar társa­dalom egész gondollkodására, útkeresésére, magatartásának és harcainak módszerére. Bocskai István úgy ugrott a történelembe, mint egy bozótból Htörő lovas, alkit senki sem vár. Azazhogy egy ember várta, akinek a szemében ott volt a nemzet ítélőképessége. Ez az ember: Bethlen Gábor volt, Erdély ké­sőbbi nagy fejedelme, Bocskai örökségének átvevője és gondozója. A bujdosók, a török­párti magyarok Bethlent választják meg fe­jedelemnek. Várakozással tekintenek a csodá­latos képességű fiatal emberre. Ó pedig azzal ejti ámulatba híveit, hogy rámutat a távol­ban nyugodtan élő bihari földesúrra: Erdély­nek most Bocsfkai Istvánra van szüksége, nem énrám, válasszátok meg Őt fejedelmetekül! S ez annál érdekesebb kijelentés volt, mi­velhogy Bocskai épp az ellenpártnak, a német­barát magyar pártnak a híve, amelyik halálos harcát vívja, ősi szokás szerint, a török-párt­tal. Hisz köztudomású, hogy a református bihari úr Rudolf császár híve, titkos taná­csosa, soká élt a különc császár prágai ud­varában. De ki tudja, mi lakozik a szívek­ben? Ki tudja, mivel telik meg a szem s mit mond szótlanul az agy, amikor felmerülnek a nagy kérdések: mi légyen a hazával? Bethlen a távolból, tapasztalat alapján, job­ban tudja bárkinél, mit gondol magában Bocskai István. Tudja, hogy önzetlen hazafi, akit csak Magyarország ügye érdekel. S Er­dély az a bástya, amellyel föltámasztható az egész magyar nemzet szabadsága. Az or­szág forr. A császár semmibe veszi a saját híveit is. Idegen vallon zsoldosai garázdál­kodnak az országban szörnyűbb csapásként, mint a török hadak. A császár !kapitányai le- lecsapnalc a földbirtokosokra, birtokaikat el­kobozzák s a birtokost magát csak óriási vált­ságdíj kifizetése után bocsátják szabadon. Roppant ügyes módszer. De a néppel még egyszerűbben bánnak el. Ha nem fizet, .nem szállít gabonát, marhát és takarmányt, fel­gyújtják a falut. De minderre még nem moz­dult meg Bocskai István. Még kellett más is ahhoz, hogy meginduljon, BELGIOJOSO, a császári hadsereg kassai kapitánya fennhéjázó, szemtelen mozdulattal üzen Bocskainak: Adj kölcsön húszezer fo­rintot, de azonnal! Bocskainak meg se rezzen a szeme, amikor visszaüzeni: Nincs, nem ad­hatok! Ettől kezdve a kassai parancsnok ha­lálos ellensége Bocskainak. Azon töri a fejét, hogyan tudná megbosszantani, hogy véghetet- len nyugalmát elveszítse az eretnek s kitör­jön. Katonáival Bocskai kiváltságos birtokain törvénytelenül behajtatja a tizedet s nagyot röhög, amikor Bocskai tiltakozik. Bánffi Dé­nesi, Bocskai unokaöccsét csellel elfogatja, birtokait menten elkobozza s magát a fiatal főurat csak többezer forintos váltságdíj kifi­zetése után engedi el. Ekkor írja meg Bethlen Gábor híres levelét Bocskainak s küldi el titkon az üzenetet: »az Istenre nézve elsőben, annakutána hazájának, nemzetének is utolsó veszedelmét látván elközelíteni, serkenjen fel és kösse fel az harangot.« Bocskai összehúzta a szemöldökét: a török pártjára álljon? Nem. Erre nem képes. Hite megingott a Habsbur­gokban, de nem fedezett fel biztonságot a szultánban. Bethlenek ajánlatát elutasítja, Hiányzott még egy lökés. Ezt is megkapta. 1604 kora őszén lóra kap s kevés kísérettel bejárja birtokait, Erdélyt. Három éve nem. látta szűkebb hazáját, mm mozdult Iki a várából. Most látnia kell, hogy a valóság minden hírnél sötétebb. Kővártól Szászvárosig nincs egy ép hely, Kolozsvár sem az. Kiégett romok fogadják. Gyulafehér­várt alig maradt valami a híres fejedelmi palotából. Ahol Erdély legelőkelőbb család­jai forogtak nemrég, most rablók és koldusok állingálnak s lesik a zsákmányt, mint a ke­selyű. Nincs kenyér, nincs hús, a nép éhezik. Ruhája rongy, erkölcse semmi, hite elvesző­ben. Mitévő legyen, aki önnön magánál tovább gondol s szíve van százezrekért? Rudolf csá­szárnak nemcsak a tisztjei, de mindahány zsoldosa volt, gyorsan és kíméletlenül rabolt, hogy legyen mit hazavinnie, nyugatra. Ezektől a vallon rablóktól várhatja-e hazája felsza­badítását? Keserűen legyintett. BETHLEN minderről tudomást szerzett. Mondják, hogy levelének hasonmását ő maga dolmányába dugta, a dolmányt lóra Ikötötte s a lovat Dampierre kapitány táborába ker­gette, A többi úgy pergett le, mint a film­kockákon. Belgiojoso örömében táncra per­dült, amikor a levelet lefordították neki. »Megvan, megvan Bocskai!« —kiáltott fel s legott diktálta a levelet a császárnak: a »hív« Bocskai immár a törökkel cimborái, elárulta urát és minden múltját, hatalmazza fel a császár, hogy rajtaüthessen s fogolyként hoz­hassa ítélőbírái elé. Máris látta, mekkora vagyonnal gyarapodik családi kincstára. S óvatosan, hogy a nemes vad szimatot ne kapjon, követett küldött Biharba, kérve, ke­resse fel Bocskai uram Kassán, de minél előbb. Bocskai útja végén, Szatmárban, értesült bizalmasan Belgiojoso cselvetéséről. Most derült ki, micsoda józan elme. Belátja, hogy Kassára nem mehet, tőrbecsalják. A törökhöz forduljon? Magyarország rendjeltől kérjen se­gítséget? Erdély országgyűlését keresse meg gyorsan s kérje, 'karolják fel? Magyarország rendjei messze voltak, Erdély ural gyűlölték Habsburg-pártisága miatt. Ügy döntött, hogy megvédi önmagát. Gyorsan megerősítette vá­rait, maga Sőlyomkő várába húzódott s üzent a bujdosóknak, Bethlen Gábornak, segítsék meg. Balgiojoso is gyorsan cselekedett, meg­indította csapatait az »áruló« ellen, rárohant Szentjóbra s bevette, aztán Kereki várát vette ostrom alá, de sikertelenül. Most már azon­ban Bocskai eldöntötte, mitévő legyey. Kar­dot húzott a karddk ellen. DE GYÖNGE VOLT MEG. Kereki vára körül ott tanyázott háromszáz hajdú. Faluju­kat felgyújtotta a török, kirabolta az osztrák, csapatokba verődve fosztogatták a vidéket, ott pihentek meg, ahol zsákmányra akadtak. Marcona alakok voltak, rongyosak és halál- raszántak a halálos csapások közt. Nem is­merték otthont, nem ismertek irgalmat, nem ismertek törvényt és Istent. A császár zsold- jában álltak. Bocskai nagy emberismerő volt, mert ebből a kétes hadból szervezte meg hires hajdú-sereg ériek magvát. Kapitányát, örvéndi Pált küldte közéjük. — Mondd meg nekik — oktatta a kapi­tányt, — hogy nem érdemes betyárkodni, amikor a haza, a közös otthon végveszélyben ván. Nézzenek körül és gondolkodjanak. A császár zsoldosainak egyetlen célja: Magyar- ország fennálló részeinek teljes tönkretevése, a magyar; nemzet kiirtása, a protestáns val­lás eltiprása. Ha velem tartanak, én győze­lemről győzelemre viszem őket. Ha megma­radnak az országgyilkosok kutyaszíján, őket is eléri a sors. En a felszabadító hadjárat után mind letelepítem őket, kapnak földet, házat, alapíthatnak tisztességesen családot a énekelhetik szabadon a zsoltárt. örvéndi Pál elment és visszatért a három­száz hajdúval. Mind esküdött, hűségesen ki­tart Bocskai mellett. Ezzel a háromszáz em­berrel Bocskai megszállta a Berettyó és az Er gázlóit és Székelyhíd községet, az átkelő­helyet. Jó stratéga volt, tudta, hol kell várni a támadást. Jött Belgiojoso és Dampierre, sőt egy harmadik sereg is, Pecz kapitány ve­zetésével. Három felöl rohantak rá Kereki várára. De Bocskai hajdúi, miként a farka­sok, rájuk törtek az átkelőhelyen, Álmosá­nál, kora hajnalban, 1604 Október 15-én a lekaszabolták Pecz seregét. Maga Pecz ka­pitány is fogságba esett. BOCSKAI JÖL SZÁMÍTOTT a továbbiak­ban is. Belgiojoso a hírtől úgy megrémült, hogy harc nélkül futott Nagyváradig, ahol először jutott lélekzethez. A császár hajdúi százával átállottak Bocskai hűségére. Látták, ki van a nép pártján s ki van ellene. Bocs­kai már hatezer hajdúval bevonul Debre­cenbe. Ettől Ikezdve nem bírja megállítani senki. A vallonok és kapitányaik gyáván megfutamodnak a hajdúk hírére is már. Bel­giojoso húszezer válogatott s kitűnően fel­szerelt zsoldossal fut Váradról Kassára. To­kajnál a hajdúik rárohannaJk a menetelő had­ra, Rakamaznái újból megszorongatják, le­kaszabolják a hátvédet s kergetik az osztrá­kot. Kassa kapuinál hiába könyörög Belgio­joso. Hiába ígéri, hogy visszaadja a dómot a protestánsdknalk. Kassa magyar evangélikusai és reformátusai nem mennek lépre. A szoron­gatott Belgiojoso kénytelen agy oncsig ázott hadával tovább futni. Mire azonban Szepea várához ér, alig marad száz embere a nagy seregből. Á többi elpusztult, megtizedelte a ragály, elvitte a félelem nyugat felé. Kassára november 12-én harangzúgás közepette Bocs­kai István vonult be, kis fekete lován, széles kardját kezében tartva, a hajdúk üdvrival­gásában s a kassaiak örömkönnyei közt. Most már vállalta a fejedelemséget. S aztán onnan tovább: Becs ellen indult. Ma háromszázöitven éve ennek. Szalatnai Rezső

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom