Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1954-10-10 / 41. szám

EVANGÉLIKUS ELET 3 n Hogy mindnyájan egyek legyenek •- Jn 17, 21. ­// Ezen a vasárnapon oltáraink előtt Krisztus főpapi imádságának a szavai hangzanak fel: »...hogy mind­nyájan egyek legyenek...« Gyülekezeteink és lelké­szeink mindenütt egyházunkban szívükön viselik a Főpapi imádságnak ezeket a szavait. Abban a felis­merésben vagyunk, hogy Isten tőlünk, magyar pro­testánsoktól példaadó szolgálatot vár az ökuménlkus munkában. A felszabadulás óta megújuló egyházaink egymásra találtak a testvéri szolgálatban, és így együt­tesen szolgáljuk az evangélium ügyét s a világ békes­ségét. Az ökuménlkus munkában az a célunk, hogy a közöttünk lévő egységet valóságossá tegyük protes­táns eleink szép hagyományai szerint a Krisztus anya- szentegyházának építésében, hazánk és népünk javá­nak munkálatában, és hogy elősegítsük az emberek és népek békés egymás mellett élését. Abból az alkalomból, hogy a most ránk következő vasárnap igehirdetései a keresztyén egységről szólnak, néhány lelkész az Evangélikus Elet számára rövid cikket írt ökuménlkus szolgálatunkról. Az egész emberiségért érzett felelősség Isten kegyelmét kell meglátnunk abban, hogy elindította az ökumé­nlkus mozgalmakat, ökumenikus szolgálatunk Isten igéjére épült és az egész emberiségért érzett fele­lősség határozza meg. Ezért jelen­tette ki 1948-ban Amszterdamban az EVT: Együtt akarunk maradni, — majd most Evanstonban: Nem elég­séges, hogy csupán együtt marad­junk, hanem előre kell haladnunk. Ez a felelősség szólal meg Evanston üzenetében: Minél inkább megvilá­gosodik előttünk Krisztusban való egységünk, annál elviselhetetlenebb számunkra az, hogy megosztva élünk. Evanston felismerte azokat az ellentéteket, amelyek elválaszt­ják egymástól az embereket. Faji, vallási és politikai ellentétek ezek. De rámutatott Krisztusra, aki a vi­lág reménysége. Mégse a félelem az uralkodó, hanem a reménység! Nagy kegyelem és nagy ajándék, hogy az EVT az egész emberiség érdekében szólaltathatta meg Isten igéjét. Is­ten van velünk ebben. Krisztus tes­tének tagjai vagyunk, ezért érezzük egymás és az egész emberiség örö­mét, gondját, fájdalmát és remény­ségét. Ha nem így lenne, nem len­nénk a Krisztus teste. Közös fel­adatunk és adományunk: mindnyá­jan egyek legyünk. Loós János, Pusztaszentlászló Istenéi legyünk A mi dolgunk az, hogy erősek le­gyünk, — a mi hivatásunk, hogy ne a sátánéi, hanem Istenéi legyünk. Hogy ezt az elhivaitásunkat betölt- hessük, tudnunk kell; ha egyma- gunkban állunk és nem akarunk testvéreinkre tekinteni, már nem vagyunk Istenéi. Amikor éppen azért veszítjük el testvéreinket, mert teher a velük való együttlét, már elveszítettük magát Istent és hatalmat adtunk a sátánnak ma­gunk felett. így kötelez bennünket az egyház egysége az embertár­sainkért. az egész emberiségért való szolgálatra. Ezért bátran mér­heti le ki-ki Istenhez való tartozá­sát azon, hogy milyen erősen tudja magát — ennek minden gyakorlati cselekvésével és áldozatvállalásával *— testvéri közösségben és egység­ben embertársainkkal, az egyház egységében, egyként urunknak vall­va Jézus Krisztust, aki a világ re­ménysége közel és távol, hajdan és most és az elkövetkezendő idők­ben, a ml gyülekezetünkben, egy­házunkban és az egész földkerek­ségen. Kari Béla, Majos imádkozzunk az egységért I A keresztyén egységet úgy moz­dítjuk elő, ha buzgón élünk az igé­vel és az úrvacsorával és könyörö­günk, hogy Isten szenteljen meg minket Krisztus követésében. Csak azok a keresztyének lehetnek iga­zán egyek, akikben Krisztus él, szól, cselekszik. A vele való egy­ségben tudunk igazán szeretni. A vele való egységben tudjuk szeré­téiben szolgálná embertársainkat, népünket, és az emberiséget. Hat­hatósan szolgálhatjuk a keresztyén egységet azzal is, ha rendszeresen imádkozunk érte. Kedves imádsága Istennek, amit biztosan meg is hall­gat, hiszen ugyanazt kérjük, amiért az ő szent Fia olyan buzgón esede­zett. Erezzünk felelősséget embertár­sainkért! Legyünk azon, hogy mi­nél több ember, mindenütt a vilá­gon megismerkedhess ék Isten leg­drágább ajándékaival: az örök' élettel, a békességgel. Munkálkod­junk ezen szóval, tettel, de «leg­inkább szeretettel és Imádsággal. Benes Miklós, Budapest Szolgáljunk a világban Kriszti is testének nemcsak szója van, hárem keze is, hogy a szere­tet munkáját végezze e világban minden ember felé. Az egyház egy ségét az munkálja igazán, aki meg értette, hogy isten hívja őt magá­hoz és nyomban visszaküldi e vi­lágba —- szolgálni! Az egyház nem templomba zárt és ott elrejtett, vagy csak ott fénylő drágakő, ha­nem a Krisztus teste, só, kovász és gyertya. Azt jelenti ez nekünk, akik az egyház egységét keressük, hogy egyházunk hitében megerősödjünk és élő lelki-ismerettel fokozzuk belső pásztori munkánkat tiszta tanítás­sal és igehirdetéssel és szolgálatun­kat a békességért és az emberek megértéséért a világban. Minél több bennünk az eleven, munkál­kodó hit, annál erőteljesebben ér­ződik meg a keresztyénség egysége, a szeretet melege, szolgálatunk ál­dása. Ponicsán Imre, Kiskőrös Az egység-építés Miért van bennünk vágy az egy­ség után? Mert a megosztottság, az ellentétek, testvér és testvér szem­befordulása szomorú és kétségbe­ejtő. Az élet küzdelem, vagy vala­minek az elérésére, vagy valaminek a leküzdésére. Ez utóbbi a megosz­tottságnak, az előbbi pedig az egy­ségnek a küzdelme. A megosztott­ság pusztulás, rombolás, az egység pedig a válit vádnak vetve történő épí­tés. Az egység szó jólesőin éri a meg­osztottságban élő embereket, össze­gyűjti és együt tartja őket. Nemcsak közös érdekeiket és feladatukat is­merik fel benne, hanem az egyetlen Jó pásztor önmagát odaadó szere- tetét is. Ezt kell megtalálnia a vi­lágnak az egyházban. Előttünk áll a Megváltó szavai -nyomán az egy­ség legtökéletesebb példája: Jézus­nak az Atyával való egysége. Egy­ségben, életegység életközeisógében lenni, milyen szép feladata ez a mi keresztyén hivatásunknak! A megosztott emberiség békés egysé­géért munkálkodni, milyen szép feladata ez a mi keresztyén min­dennapjainknak. Valaki azt mondta, hogy ez az egy bibliai vers, Jn. 17, 21. maga is ele­gendő Isten szeretetónek megmuta­tására, a világ megváltására. Mert ez az evangélium. Igaza volt. Bácskai Gusztáv, Szarvas Aki hisz Krisztusban, hisz az egyház egységében is Az egyház egysége, az egységbe vetett hitünk, egész keresztyén éle­tünk egyik pillére. Az Apostoli Hitvallás, amelyet vasárnapról vasárnapra közösen mondunk el istentiszteleteinken, a harmadik hit­ágazatban erről szól. Az egyház egységébe vetett hitünk ugyan­olyan fontos, mint. Jézus Krisztusba vetett hitünk. Az egyház történeté­ben talán soha sem volt olyan égető feladat ezt a hitünket megvallani és megvalósítani, mint éppen ma. A világ megosztottságában békél­tető szolgálata van az egyház egy­ségének. Ezt a lehetőséget minden egyháznak meg kell ragadnia. Kö­zös Urunk, közös imádságunk és közös szentségeink határozott és szilárd alapja kötelez erre. Ezért a magam részéről minden alkalmat megragadok arra, hogy személyes beszélgetésben s a gyü­lekezet előtt is beszéljek erről. Gyü­lekezeti munkatervünkbe foglaltuk az evanstoni nagygyűlés munkájá­nak és üzenetének megbeszélését is. Muncz Frigyes, Budapest Az egyház egysége gyülekezeti kérdés Az egyház egységének kérdése ma már nem elsősorban teológiai, hanem gyülekezeti, gyakorlati kér­dés, melynek megoldásán éppen szolgálatunk érdekében nagyon lel­kiismeretesen kell »»fáradoznunk.« Természetesen nem nekünk, embe­reknek kell helyreáliítani ezt az egységet, hanem nekünk, emberek­nek kell hinnünk ebben az egység­ben, mivel az egyház egysége nem szervezeti, hanem hitkérdés. A fele­kezetek az emiberi gyarlóság és sok­szor konok hitetlenség következmé­nyei, az igazi hit azonban mindig az egy Krisztusban bizakodó hit. Ha kÓZÖS Karínról troli— Doktor Luther Márton KIS KÁTÉJA 3,—Ft Evangélikus Egyetemes Sajtó- osztály Karner: Bevezetés a teológiába Fűzve: 35,—, kötve 43,— Ft Evangélikus Egyetemes Sajtó- osztály Egyházi könyvek, iralterjeszlés Evangélikus Egyetemes Sajtó- osztály, Budapest, VIII, Puskin- utca 12. Csekkszámlaszám: 220—278 Egyház Ura iránt, mely nemcsak az egyház életét és jövőjét munkálja, hanem jó szolgálatot tesz a békéire vágyó emberiségnek is. A Szentlé­lek Isten gyújtson hitet szívünkben, hogy ezt a szolgálatunkat jól be- tölthessük. Csizmazia Sándor, Ostffyasszonyfa — Központi fűtőt keres az Evan­gélikus Teológiai Akadémia a no­vember 1-től március 31-ig terjedő időre. Az érdeklődők forduljanak a gondnoki hivatalhoz (Budapest, VI., Lendvay*u. 28, a délelőtti órák­ban. Távbeszélő: 128—952). Eladó szivattyús kút, kerekes, közvetlen lefolyóval, távnyomáshoz csatlakozással, bronz alkatrészekkel. Bpest, XIV., Róna-u. 197. Gazda­sági hivatal. Nyugdíjas, középkorú, gyermek­telen özvegy ember, — aki vidéki városban háztulajdonos; korcs gaz­dacsaládból való, fiatalabb gondo­zónőt (főzőmindenest). »Élettérsat keresek« jeligére a kiadó-hivatalba. öt oktávos, nyolc változattal, régi, jó gyártmányú harmonium eladó. Filadelfi Béla, Dióegyőrvasgyár. Ir- ma-utca 3. Pesttől hatvan »kilométeres kör­zetben kántori állást vállalnék. Cím a kiadóban. Készülj az ige hallgatására — I. Kor. 12,12—26. — AZ EGYHÁZ A KRISZTUS TESTE, összetartozik az egész egyház és összetartozik az egyes gyülekezet is. Ma az egyház összetartozása homloktérben áll. Nemrég volt az amerikai Evanstonban a világ leg­különbözőbb egylházainak és keresztyén közösségeinek a világzs-inata, de vajjón érezzük-e a mi magyarországi evangélikus egyházunknak az egy­ségét és szerves egész-e a saját gyülekezetünk? A gyülekezethez tartozás, a gyülekezet tagjaknak összetartozása sok helyütt meggyengült. Ez első­sorban a fővárosi gyülekezetekre vonatkozik, de vidéken is tapasztal­ható. Híveink nem érzik szükségét annak, hogy valamelyik gyülekezethez tartozzanak. Sokan vannak, akik részt vesznek egy-egy evangélikus gyülekezet életében s ugyanakkor járnak más keresztyén közösségek összejöveteleire is. Vannak több evangélikus gyülekezet életébem^ rend­szeresen részvevő hívek és vannak olyanok, akik rendszeresen látogat­ják valamelyik evangélikus gyülekezet — esetleg nem is a saját evangé­likus gyülekezetük — és valamelyik más keresztyén csoport összejöve­teleit. Az ilyen hívek azonban egyaránt nem érzik magukat teljesen egy­nek egyik gyülekezetükkel sem. Az ige hallgatására való készülés közben vizsgálja meg ki-ki, mennyire érzi a gyülekezethez való tartozását és mennyire vallja a gyülekezet összetartozásának a kötelezését. VALÓBAN KRISZTUS TESTE-E AZ EGYHÁZ, ezt a kérdést az egy­ház hivatalos szolgáinak is fel kell vetni. Vájjon az egyház minden meg­nyilvánulása, szolgálatunk minden része ezt tanúsitja-e? Nekünk lelki- pásztoroknak és híveknek- mindent meg kell tennünk a tekintetben, hogy egyházunk egységét szolgáljuk, hiszen ezzel az igének engedelmeskedünk. Az Ige iránti engedelmességben hassunk azért oda, hogy mindenki helyre­állítsa a maga gyülekezetéhez való kapcsolatát. A GYÜLEKEZET EGYSÉGÉT, ÖSSZETARTOZÁSÁT ISTEN SZENTLELKE MUNKÁLJA. Nem a magunk jószándéka, elhatározása és akarata teremti meg a gyülekezet egységét, (hanem Isten Szentjeikének a munkája, ameiy kifejezésre j-ut az igében és a szentségekben. A mi részünkről az Ige iránti engedelmesség kívántatik meg. Nekünk az igével és a szentségekkel való élésre van szükségünk. Fel kell tennünk azért a kérdést, hogy a magunk vágya és kívánsága szerint futkározzunk-e össze-vissza a különböző keresztyén közösségek közöt-t, vagy pedig enge­delmes szívvel Isten igéjére h-allgatva, élve a szentség drága kegyelmi ajándékával, engedjük-e, hogy Isten Szentlelke beépítsen minket a gyü­lekezet közösségébe és egy testté tegyen minket mindnyájunkat. A GYÜLEKEZET TAGJAI EGYMÁSÉRT VANNAK, egymás szol­gálatára rendeltettek. Vájjon nem élvező keresztyének vagyunk-e csu­pán s nem ezért szaladgálunk-e össze-vissza? Nem az-e a magatartásunk, hogy mi mindig csak mindenkitől várunk és kívánunk valamit, hogy mindig új meg új hangulatokban és élményekben ringassuk magunkat, de semmiféle kötelességet és elkötelezést nem érzünk s arról meg esetleg hallani sem akarunk, hogy szolgálat vár ránk a saját gyülekezetünkben. A mutatós szolgálatot csak elvállalják egyesek, de Isten azt várja tő-lünk, hogy mi hivő engedelmességgel elvégezzük a ránk váró szolgálatot, még ha nem is mutatós az, vagy senki sem szerez róla tudomást és csak O tudja, hogy hivő engedelmességgel szolgálunk. Gyöngyösi Vilmos Isten igazságot oszt. — 75. zsoltár 5—8. KERKEDES, hivalkodás, femnhéjázás, mások lenézése, kisebbítése, meg sem látni a kisebbeket, semmibe sem venni embertársainkat, olyan ki­rívó és lerívó emberi tulajdonság, amit nem éreznek bűnnek az emberek, ha önmagukról van szó, de másban annál inkább utálják. ISTEN jelenvalóságának, igazságosságának bizonyítéka, hogy maga teremt rendet, ha már tűrhetetlen a bűnös ember kevélykedése. ISTEN hosszútűrése egyszeresek véget ér .és lesújt felemelt karja. Az emberek ajkáról ds. hányszor halljuk azt, hogy »úgy kell neki«. Ezzel a szólással Is csak azt tanúsítják, hogy győzött az igazság. Vegyük hát észre magunkat. A nagy »én«, az önösség, önzés minden­ki-ben meghúzódik, még a legszerényebbekben is. ADJUNK HALAT Istennek, hogy igéjével erre rámutat, amikor meg-megaláz, de lesújtott állapotunkból fel is emel, sőt fel is ma­gasztal. VALLJUK BE, hogy bűnös önzéstink mennyi keserűségei oko­zott másoknak és hány embert taszíthatott .szomorúságba és hát­rányba velünk szemben, aki pedig éppen úgy Isten képmását hor­dozza, mint mi. KÖNYÖRÖGJÜNK, hogy Isten bocsássa meg mindezt és Jézus Krisztusban olyan öntudatos alázatosságot adjon, mely nem képmuta­tás, hanem szívből és szere tétből fakadó szerénység. Gyimesy Károly HETI IGE: Megjelentette néked, ó ember, mi légyen a jó és mit kíván az Ür tetőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot és hogy alázatosan járj a te Isteneddel. Mikeás 6,8. Október 10. Vasárnap — Ef. 4,1—6. A Krisztussal való élő közösségre hivattam el. Ehhez pedig az illik, hogy az ö alázatos, szelíd és türelmes szerzetében járjak, békességben szolgálva mindenkinek, aki az egy keresztség által tagja lett az egy Űr testének, ligy lelhetek eszköze mindenek munkálkodó Atyjának. Október 11. Hétfő — Rm. 13,8—10. Isten egyet akar: szeretetet. Ez az Ö legmélyebb titka, amelyet meg­mutatott és ajándékul kínál a Keresztrefeszítettben mindenkinek. Nekem is. Bár csak minden ügyemben leolvashatnák az életemről a körülöttem élők Istennek e2t az ajándékát! Október 12. Kedd — Mt. 15,1—0. Mindig környékez a kísértés, hogy a magam kegyességének ápot- gatása közben elfeledkezzem Isten parancsáról: a mások iránti «zeretet- ről. Ha elbukom ebben, rám is éli Jézus megszégyenítő ítélete: »hiába tisztelsz...!* Október 13. Szerda — Mt. 17,24—27. Jézus által én is Istennek a törvény külső kényszerétől szabad gyer­meke vagyok. Ebben a szabadságban viszont mindig a szeretőt belső »kényszere« ve2et és bi2tat, hogy szabadságommal sóba senkit még ne botránkoztaásak. Október 14, Csütörtök — I. Kor. 9,19—23. Keresztyén szabadságomnak egy nagy végső cél szolgálatában -kell állnia: minél többen megismerjék szavam és életem bizonyságtétel« által az üdvözítő evangéliumot. Október 15. Péntek — A mész 5,11—15. Isten népe szeretet nélkül — ez a -legnagyobb és Üegszőrnyöbb ellent­mondás. Nem a szájunkkal, hanem "Cselekedettel és valósággal* kell megtérnünk, hogy megkegyelmezzen az Ür és el né kárhozzunk. Október 16. Szombat — Zsld. 4,9—13, Hiszek ón igazán a Jézus Krisztus Atyjában?! Lázas buzgóságom és kegyességem nem csak takarója hitetlen szívemnek?! Isten előtt nyilván vagyok s O engem se enged be az üdvösség nyugodalmába hit nélkül. Dóka Zoltán A múlt heti számunkhox esekklapot mellékeltünk; melyen adakoznilehet a „Két templomért»» 1954“ szent céljára* Kérjük olvasóinkat, küldjék el szeretetteljes adományaikat! Az egyház szétszakadozottsága, az egyház nyomorúsága. Mély seb, melyen keresztül évszázadok óta vérzik. Egyben az egyház bűne is, meghazudtolása a Krisztus testének is bizonytalanná tétele az egyház aizonysag tételének. Legfőképpen pe­dig Krisztus akaratával való szem- behelyezkedés. Ezért az egység ke­resése az egyház lényegéből fakadó Krisztus-szolgálat. Engedelmesség az Az egyház lényegéből fakadó Krisztus-szolgálat juk Pál apostollal, hogy »egy az Ur, egy a hit, egy a keresz'tség, ?gy az Isten és mindeneknek Atyja, aki mindeneknek felette van és mindenek által és mindnyájatokban munkálkodik« <Ef. 4, 5—6), mellé­kessé válik a felekezeti különbség, mert egy testté lettünk a Krisztus­sal, a Fővel. Ez a meggyőződés és ez a tanítás a mi ökuménicitásunk lényege! Fekete István, Hévízgyörk Tíz esztendeje Székesfehérvár, 1944 szeptember 19. Kedd este, VslO óra. Éppen tíz esztendeje! Borzalmas bombatáma- dás zúg végig a városon. Mint egy kis magyar falu lakossága, annyi a halott az állomáson és környékén. Égő városrész, lángoló utcák, mene­külő, kétségbeesett emberek. Ro­mok, romok mindenütt. Segítek tü­zet oltani. Mentünk embereket és otthonokat. Egy támadás közben lenn vagyok az óvóhelynek nevezett pincében. Férfiak, nők, idősek, gye­rekek ..; evangélikusok, katoliku­sok, reformátusok ... Hangosan imádkozom. Jólesik a lelkűknek. Lenn mondjuk az imát, fenn föl- detrázóan robbannak a bombák. Kiáltásunk mégis magasabbra megy, mint a szilánk, a füst és a porfelhő. Együtt imádkozzuk a Miatyánkot. Evangélikus, katolikus és reformá­tus... Ki hogyan tudja. Aztán együtt hangosan a Hiszekegyet is. Ki ahogy tanulta. A szöveg több helyen nem egyezik, de a Krisz­tusban bízó hit — igen! Valamit nagyon megéreztem ak­kor ebből az értünk is mondott imádságból: »»hagy mindnyájan egyek legyenek!« Máskor és máshol — mindenben — miért ne tudnánk ebben a hit­ben élni? Siimeghy József, Vadosfa

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom