Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1954-10-10 / 41. szám

XIX. ÉVFOLYAM 41. SZÁM. 1954. OKTÓBER 10. ' OR SZÁGÓ ÁRA: 1,40 FORINT OKSZAGOT ÉPÍTÜNK »A HAZAFIAS NÉPFRONT soraiba hívja az ország építőit, a hazá- jvlk jó sorsára vigyázó férfiakat és nőiket, a béke igaz, és őszinte híveit« —■ ezekkel a szavaikkal kezdődik az Országos Béketanács felhívása, amelyben a Hazafias Népfronthoz való csatlakozását nyilvánítja ki. »Amint száz­milliók ereje útját állja a háborús törekvéséknek, úgy a Hazafias Népfront zászlaja alatt álló népünk is még nagyobb erőfeszítésekre lesz Iképes hazánk építésében, békénk védelmében.« Békemunkánk és a Hazafias Népfront célkitűzései között szoros egyezés van. Mind a kettő a mi szívünk gondolatait, a magyar nép legnemesebb törekvéseit fejezi ki és foglalja keretbe akkor, amikor békében és jólétben élő országot épít. Féke te Sándor református esperes az Országos Béketanács ülésén az evangé­likus emberek gondolatainak is hangot adott, amikor ezt mondta: »A Hazafias Népfront hívó szava ellenállhatatlan, mert olyan új munkára, közösségvállalásra, olyan boldog élet megteremtésére szólít fel, amelyben személy szerint érdekelt mindenki, aSki csak nem lett hűtlen emberi mél­tóságához. Az a tapasztalatom, hogy a protestáns egyházak lelkészei és tagjai nemcsak hogy örömmel fogadtáSk a Hazafias Népfront ajtónyitását, hanem már be is léptek a küszöbön.« OR.SZÁGUNK ÉPÍTÉSE, békénk és jólétünk biztosítására való tö­rekvésünk visz bennünket is a Hazafias Népfront soraiba és ugyanez a törekvés állította be lelkészeinket és egy ház tagjainkat azok közé, akik lelkesen vettek részt a Békekölcsön jegyzésében, hogy a hazának kölcsön­adott forintokkal építsük országunkat. Egyházunk püspökei és lelkészei mindenütt az elsők között jegyeztek és jegyzésünk egész összege meg­haladja a tavalyit. Hazánlk népe örömmel üdvözölte ország építésünknek azt az új szakaszát, amely a kormányprogramra és az MDP harmadik kongresszusa célkitűzéseire alapozódik. Amikor az ötödik Békekölcsönt jegyeztük, erre az új szakaszra, erre az országépítésre adtuk nemcsak forintjainkat, hanem szavazatainkat is. Dolgozó népünk helyesléssel kí­séri hazánknak azt a programmját, hogy népünk életszínvonalát fokozottan emelje. Helyesük a lakásépítkezéseket, a mezőgazdaság fejlesztésének átfogó programmját és a könnyűipar termelésének emelését. Ezért volt annyira egy a kölcsön jegyzésében Budapest és a vidék, a munkásság, a parasztság és az értelmiség. Tudjuk, magunknak adtunk és ezért azt is tudjuk, hogy magunknak kell közreműködnünk a végrehajtásban is. A mi munkánk, a mi becsületünk, a mi embertársaink iránti szere­tetünk kérdése is ország építésünk új szakaszának tovább fejlődése, ered­ményessége és népünk — tehát saját magunk — jólétének emelése. EGYHAZUNK NÉPE tudja ezt és tudja azt is, hogy bennünket az emberi becsületünk és hazafiúi buzgóságunk mögött hazánk építésének munkájában fáradozásra serkent hitünk tanítása is. »A Hazafias Nép­frontban dolgozni nagy kitüntetés és tisztesség« — mondja az Országos Béketanács felhívása. A békéért, embertársaink javáért dolgozni leg­elemibb keresztyén kötelességünk — visszhangozza reá keresztyén hitünk, A MAGYAR KÖNYV Szórakoztat és tanít. Nevel és felüdít. Az idei könyvhét sátrai előtt hosszú sorok állnak. Voltak könyvek, melyek órák alatt elfogytak — amint az mostani könyvkiadásunkban egyébként is elég gyakori. Számos könyv nagy példányszámban jelent meg és a válogatás nem könnyű közöttük. A klasszikus magyar és külföldi irodalom drágakincsei, mai irodalmunk kiválóságai együtt vannak az életünket, munkánkat segítő különféle politikai és szakkönyvekkel, örömmel köszöntjük ezt a sok könyvet és örömmel köszöntjük azt a sok embert, aki szívére szorítva a drága kincset, viszi haza és olvassa a könyvet. Az idei könyvhét valóságos, őszinte öröm. Megszaporodtak a szép- irodalmi művek, megjelentek régen nem kapható irodalmi gyöngysze­mek, mint Jókai Mór Erdély aranykora, a Kőszívű ember fiai, Török világ Magyarországon című művei, Mikszáth Kálmántól a Szent Péter esernyője, Móricz Zsigmond Elbeszéléseinek most sorban kiadott IV. kö­tete és a Rokonok, Krúdy Gyula Hét bagoly-a, Móra Ferenctől az Arany- koporsó. Megvehetjük Aristophanes vígjátékait, Erenburg: Párizs bukása című új könyvét, Puskin Anyegin-jét. Ismét kapható Karinthy Frigyes legnépszerűbb könyve, az Így írtok ti és a Tanár úr kérem. Az új magyar írók közül ismét megjelent Darvas József Vízkereszttől szilveszterig, Szabó Pál: A nagy temető című müve, és Tamási Áron is örvendezteti a magyar olvasókat a Szegénység szárnyai című könyvvel. Az idei könyvnap nagyszerű eredménye Balassi Bálint összes versei, melyet az Akadémia jelentetett meg Balassi Bálint születésének 400. év­fordulójára. József Attilát gyönyörű bibliapapíron új kiadásban kapjuk és kapni lehet Batsányi János válogatott költeményeit is. Válogatott köte­tekkel jelentek meg Illyés Gyula, Juhász Gyula, Csokonai Vitéz Mihály, Benjámin László, Radnóti Miklós, Vajda János, Zelle Zoltán, Kónya Lajos. Robert Burns angol költő válogatott versei mellett albán, bolgár, román, lengyel költői antológiák képviselik a külföldet. De felhívjuk a figyelmet különösen az ifjúsági irodalomra. Megje­lent Jókai Mór: A nagyenyedi két fűzfa és más elbeszélések, Molnár Fe­renc: A Pál-utcai fiák, című műve, a külföldieket pedig gyermekkorunk legnépszerűbb könyvei képviselik: Kipling: A dzsungel könyve, Swift: Gulliver utazása LAliputban, Verne Gyula: A tizenötéves kapitány. Nagy­szerű könyvet adtak ki az ifjúság számára a szabadságharc csatáiról, és a gyermekek nagy örömére, furfangos képes nagy mesékönyv jelent meg, változtatható képekkel. A tisztuló, a magyar nemzeti öntudatot építő magyar könyvkiadás nagy örömet keltő aikalma ez a könyvhét. A magyar protestantizmus csillogó szemekkel tekint az idei könyvsátrakra. Vető Lajos püspök részt vett Németországban a Gustav Adolf Werk és a Keresztyén Demokrata Unió Nagygyűlésein Dr. Vető Lajos püspök, dir. Kádár Imre református konvonti főtaná­csos, teológiai akadémiai tanárral együtt visszaérkezett németországi útjáról. Eisenachban köszöntötte a Gustav Adolf Werk nagygyűlését, mely a mi Gyülekezeti Segélyünk­höz hasonlóan, a rászoruló evangé­likus egyházközségeket segélyezi a hívők adományai alapján. A Gus­tav Adolf Werk kilencvenagyedik évi nagygyűlését tartotta. Dibelius püspök, Haug stuttgarti püspök és Müller magdeburgi püspök végezte a megnyitó istentiszteleteket, Lau professzor a Gustav Adolf Werk elnöke és a nálunk is járt Paul Gennrich főtitkár évi beszámolóju­kat tartották meg s mindketten há­lás szavakkal köszönték meg Vető püspökön keresztül azt a szeretetet, mellyel a magyar evangélikus egy­ház Gennrich főtitkárt magyar- országi útja során fogadta. Ezután Vető püspök és dr. Kádár Imre professzor a Keresztyén De­mokrata Unió nagygyűléséin vett részt Weimarban. A megnyitó isten­tiszteletet Mitzenheim thüringiaí püspök végezte. A magyar protes­táns egyházak nevében Vető püs­pök köszöntötte a nagygyűlést. A nagygyűlés a párt elnökévé ismét Otto Nuschke mindszterelnökhelyet- fcest, főtitkárává Gerald Göttingert választotta. A gyűlés lelkesen fog­lalt állást Németország egysége, a tömegpusztító fegyverek betiltása s a vitás nemzetközi kérdések békés úton való rendezése mellett, Az Egyházak Világtanácsa evanstoni nagygyűlésének üzenete a magyar evangélikus gyülekezetekben Püspökeink közös körlevélben rendelték el, hogy valamennyi gyü­lekezetünkben főistentiszteleten ol­vassák fel az Egyházak Világtanácsa evanstoni második1 nagygyűlésének üzenetét. A rendelkezés úgy szólt, hogy a világkereszténység fontos közös bizonyságtételét október 26-án kell felolvasni a gyülekezetekben. Az üzenet felolvasását lelkészeink mindenütt elvégezték. A templomi gyülekezetek nagy figyelemmel hall­gatták az evanstoni üzenetet és mindenütt könyörögtek a vilig- keresztyénség jó szolgálataiért, az Egyházak Világtanácsa gyümölcsöző munkásságáért, a keresztyénség egységéért és az egyházak jó viszo­nyáért. Isten nevében megnyitották a Teológia új tanévét A teológia szép kápolnájában tan­évnyitó istentiszteletre gyűlt össze az Evangélikus Teológiai Akadémia tanári kara, ifjúsága s a szülők közül is többen. A reggeli istentiszteleten résztvett Dezséry László püspök is, a Teológia ügyeiben ezévben soros püspök, valamint GrünvaLszky Ká­roly egyetemes főtitkár is. Friedrich Lajos, a Lelkésznevelő Intézet igazgatója hirdette az igét, majd dr. Pálfy Miklós, a Teológia dékánja nyitotta meg a tanévet, idézve az evanstoni nagygyűlés fő­üzenetét: — »Krisztus a világ re­ménysége«. A megnyitó ünnepségen dr. Pálfy Miklós kézadással iktatta be az Akadémia új hallgatóit, Balázs Já­nost a szarvasi, Bárdossy Tibort a csöngei, Dedinszky Tamást a bé­késcsabai, Dorn Vilmost a győri, Fürst Ervint az orosházi, Harmathi Bélát az ősagárdi, Kecskés Gyulát az újmalomsokd, Lábossá Lászlót a nyíregyházi, Langer Károlyt a ceg­lédi, Lelkó Vilmost a rudabányai, Szilas Attilát a budahegyvidéki, Váczi Jánost a terónyi és Zászka- liczky Pált a fóti gyülekezet nevelt­jét. A Teológiának jelenleg 42 hallgatója van. Imádkozzunk az evangélikus lelkésznevelés ügyéért. Egyházunknak szilárdhitű Teológiá­ra van szüksége, mely mélyen gyö­kerezik az Isten igéjébe, hűségesen őrzi egyházi hitvallásainkat s prófé­tai lelkesedéssel keresi egyházunk jövő szolgálatainak útját. Az árvízkárosultakért Püspökeink felhívása nyomán or­szágszerte megmozdultak a gyüleke­zetek, hogy az árvízkárosultak ré­szére templomi offertóriumot ajánl­janak fel és így a kárt szenvedett honfitársak segítségére siessenek. La­punkban már több kiemelkedő offer­tóriumot közöltünk. Mai számiunk­ban ismertetjük a Déli Egyházkerü­let pénztárába befolyt és még eddig nem közölt offertóriumokat. Az Északi Egyházkerület offertóriumai- nak ismertetése következő számunk­ban lesz. A Déli Egyházkerületben az affér- tóriumok összege eddig: 26.916.09 Ft. Az egyes offertóriumok a követke­zők: Battonya 30, Gerendás 52, Gyo- ma 80, Gyula 30, Mezőberény I. 330, Mezőberény II. 330, Mezőhegyes 44, Nagybánhegyes 205, Csabacsüd 100, Csanádapáca 50, Csorvás 70, Oros­OK TOB — Majd ősz lesz — mondtam — és most itt az ősz, — Elmúlik a nyár — és kihűlt az égbolt. Gomoly felhőktől a hegyfok redős, a napsütés a folyó színén szétfolyt. Ágnes haja a vad szelekbe foszlott s ha látni vágyom, magam építem meg magamból a levélrajokba bomlott tájat, akár homokvárát a gyermek. Szappanbuborék, szivárványszínű, a légbefújom, szétpattan és vége: ez volt nyaram — magam vagyok, a hű mindahhoz, amit kékeres kezébe elémtartott, egy félpercre, a múzsa, másik félperc — és semmivé foszolt: homlokomat most avar koszorúzza s fejem fölött nem nap ragyog, de hold. Friedrich Hölderlin emlékének Csónak a kék tón, sikló messzeségek, Tihany foka, Somogy, zengő napok, szobám, hol pislafényű gyertya égett, tűnő csodák — én mindhöz hű vagyok. Nyomomban már az ősz rezdíti lombját a gesztenyéknek és szeme figyel, reszketve összehúzódik a dombhát, az ég sosem volt még ilyen közel ■— és sosem voltam közelebb az éghez: termékeny ősz gyümölcse, ős-zamat érik bennem. Lassan kiteltre érek a nyár után, a szürke ég alatt — itt feszül bennem minden, ami régi és minden ízből egy szemernyi él: én őrzök mindent, mint aki megérzi, egyszer mindez egy kis világnyit ér. Vidor Miklós háza 118, Rákóczitelep 35. Szente- tomya 60, Pusztaföldvár 100, Ámb- rózfalva 90, Hódmezővásárhely 52, Csépa-Nagyrév 73, Makó 198, Mező­túr 110, Nagymágócs 22, Szeged 197, Szentes 28, Szolnok 25, Tiszaföldvár 165, Apostag 51, Baja 50, Csengőd 75, Dumaegyháza 74, Kisapostag 91, Harka 463, Kecskemét 143, Kiskőrös 816, Bocsa 101, Ácsa 206, Alberti 678, Aszód 350, Bénye 100, Cegléd 200, Csömör 507, Csővár 224, Domony 458, Dunaiharaszti 177, Főt 1500, Gal- gagyörk 75, Gödöllő 130, Gyón 160, Gyömrő 150, Hévízgyörfe 110, Iklad 214, Irsa 326, Ócsa 25, Péteri 120, Tápiószele-Parmos 140, Tápiószent- márton 104, Budapest—Rákóczfl-út 41, Kispest 309, Cinkote 253, Zugló 330, Ferencváros 250, Pestújhely 25, Újpest 337, Balatonszárszó 190, Barcs 80, Banlahida 84, Bábonymegyer 99, Csurgó 40, Etseny 430, Iharo6berény 92, Kaposvár 240, Kötcse 202, Nagy­kanizsa 170, Nemespátró 60, Porrog- szentkiráűy 50, Pusztaszeniüászíló 220, Sand 158, Siófok 235, Somogydöröcs- ke 120, Somogyvámos 123, Zalaeger­szeg 106, Zalaistvánd 402, Zalaszenit- grót 100, Alsónána 50, Bikács 115, Bonyhád 341, Csikóstöttös 113, Dom­bóvár 270, Dunaföldvár 96, Egyhá- zaskozár 67, Felsőnána 50, Gyönk 179, Gyönköny 250, Hidas 73, Izmény 40, Kalaznó 50, Kaposszekcso 180, Keszőhidegkút 150, Kéty 24, Kölesd 100, Magyarbóly 130, Mágócs 138, Majos 129, Nagyszékely 35, Paks 266. Pálfa 30, Pécs 376, Sárszenfelőriinc 163, Siklós 102, Tengelic 33, Varsád 50, Vasas 20 forint. Meiser püspök levele Frings kardinálisho» Augusztus 31—szeptember 5-e kö­zött rendezték meg Fuldában a het- venhatodik német katolikus nagy­gyűlést. A nagygyűlésen egész Né­metország minden részéről vettek részt katolikusok, mintegy kétszáz­ezren. A Német Demokratikus Köz­társaságból 21 ezer részvevő érke­zett. A hat napon át tartó gyűlés főtémája: »-Lesztek nékem tanúim.« A német evangélikus Egyházi Na­pok vezetőjének, dr. Thadden Trieg- laffnak a nevében az Egyházi Na­pok alelnöke, Fr. Lahusen mondott üdvözletét. »Ismeretes mindnyájunk előtt egyházaink különbözősége. Ügy gondolom — mondotta •— hogy va­lamennyien állandóan fájlaljuk a szakadást. Ne szűnjünk meg azért Istent arra kérni, hogy kegyelmé­ből ajándékozzon meg bennünket azzal az egységgel, amelyet embe­rek nem tudnak létrehozni.« A va­sárnapi záróünnepség csúcspontja az a szertartás volt, amelynek kereté­ben Németországot és az egész- né­met népet Mária szeplőtelen szívé­nek ajánlotta fel Frings kardinális a következő szavakkal: »Hazánkat, amely a régi időkben valóban Má­ria országa volt és amely tele volt hintve a boldogságos Szűz tisztele­tére emelt templomokkal és kápol­nákkal, Mária különös oltalmába kívánjuk ajánlani.,.« Ezzel az eseménnyel kapcsolatban D. Meiser müncheni püspök, az Egyesült Németországi Evangélikus- Lutheri Egyházak elnöke, Frings kardinálishoz intézett levelében a következőket írta: »Ez a hír evan­gélikus körökben nagy nyugtalansá­got keltett. Mivel szívünkön visel­jük a felekezeti békességet, sajnál­koznunk kell afelett, hogy ez az esemény a lakosság evangélikus ré­szének vallásos érzéseit sérti. Mint evangélikus keresztyének, Isten igé­jéhez vagyunk kötve, ezért Isten és ember között nem ismerünk más közbenjárót, minit egyedül Jézus Krisztust.« A Die Kirche című egyházi heti­lap a következőket írja: »Az evan­gélikus öntudat számára Német­ország Máriának való felajánlása szorongató jel. A német és európai történelem minden ellenreformációs ténykedése Mária nevében történt és Mária-oszlopokat állítottak fel a városokban és vidéken mindenütt, ahol a reformációt tűzzel-vassal pusztították és az ellenreformációt juttatták diadalra. Németországnak Mária számára történt felajánlá­sával kapcsolatos állásfoglalásunkat három pontban foglalhatjuk össze: A pápai nyilatkozatok és a pápai rendelkezések az evangélikus ke­resztyének számára nem elkötele- zők. A német nép keleten és nyu­gaton túlnyomó többségében evan­gélikus. Márcsak ezért sem lehet Németország Mária számára történt felajánlása a német népre vonatko­zóan elkötelező jellegű.« „Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az éa szeretetemben“ (János 15, 10.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom