Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1954-01-31 / 5. szám
t Országos tanácskozás egyházi sajtónkról Nyikoldj metropolitdt díszdoktorrd avatták Egyházunk előrehaladásának és egységének egyik legfontosabb szolgálója egyházi sajtónk. Az Evangélikus Elet és a Lelkipásztor rendszeres tájékoztatással, tanítással, az evangélikus hit erősítésével és az egyház népét a mában nevelve munkálkodik. Olvasóink keveset hallanak arról, hogyan is készül el hétről hétre az Evangélikus Elet és hogyan készül el hónapról hónapra a Lelki- pásztor. Két egyházi lapunknak tizenöt tagú állandó szerkesztőbizottsága általában hetente gyűlésezik, megbeszéli a megjelent számokat és előkészíti az újakat. Ezen állandó szerkesztőbizottságot az egyházmegyei sajtómegbízott lelkészek támogatják, akik egyházmegyénként lapjaink mögött állanak és a lelkészt munkaközösségekben, valamint a gyülekezetekben tartják ébren a figyelmet lapjaink szükségletei iránt. Igen jelentős segítség, különösen az Evangélikus Elet számára az olvasók széleskörű levelezése is. Sok-sok levél ad véleményt, tanácsot, javaslatot a szerkesztőségnek. Lapjaink egyik legfontosabb tervező műhelye mégis az évente tartott országos sajtóértekezlet. Ezen lapjaink belső munkatársai és az egyházmegyei sajtómegbízott lelkészek gyűlnek össze, szemlét tartanak az elmúlt esztendő sajtója felett, tervet készítenek az Evangélikus Elet és a Lelkipásztor számára, megvitatják egyházunk könyvkiadásának kérdéseit s megvitatják legfőképpen egyházi lapjaink irányvonalát, célkitűzéseit, egyházunk egyetemes állásfoglalásának megfelelően. EZ ÉVBEN január 21—22-én tartották Foton a kétnapos országos sajtóértekezletet. A sajtóértekezlet előtt ugyancsak Foton szintén kétnapos értekezletet tartottak az egyházi szépírók is, akik lapunk szép- irodalmi anyagát szokták írni vágy gyűjteni. Ennek a konferenciának gazdag eredményei is elősegítették az országos sajtóértekezlet sikerét. Az értekezleten elsősorban az egyházmegyei sajtómegbízott lelkészek beszámolóit hallgatták meg. Sorban beszéltek az egyházmegyei sajtóhelyzetről, megbírálták az egyházi lapokat és előterjesztették az egyházmegye lelkészeinek és gyülekezeteinek véleményét és javaslatait. Az előterjesztések alapján félnapos tanácskozást tartottak az Evangélikus Elet és a Lelkipásztor mondanivalóiról, irányzatáról és tisztázták egyházi lapjaink szolgálatának mostani feladatait. AZ ÉRTEKEZLET JELENTŐS HATÁROZATAI közül különösen az Evangélikus Életre vonatkozóan érdemes kiemelnünk néhányat. Az értekezlet megállapította, hogy az Evangélikus Elet az egy évvel ezelőtt tartott országos sajtóértekezlet kritikája alapján és határozata értelmében egyházunk országos közvéleménye szerint megjavult. A lap egyházunk egész életére kiterjedő figyelemmel van és magatartásával evangélikus egyházépítést végez, mert a mai magyar evangélikus emberek életkérdéseihez szól hozzá. A tolnabaranyai sajtómegbízott lelkész szerint a hívek szeretik az Evangélikus Eletet, mert »lüktet benne az egyházszeretet és nemzetünk szeretete, mert ez a kettő nem választható el«. A sajtómegbízottak kiemelték, hogy híveink sokra értékelik azt a követ- kezetességet, mellyel a lap egyházunk belső megújulását szolgálja úgy, hogy szem előtt tartja a világ- keresztyénség egyetemes kérdéseit és őszintén szolgál a magyar hazának, az emberiség békéjének is. Az értekezlet elhatározta, hogy az evangélikus egyházi sajtó e fenti szempontokat következetesen megvalósítva, tántoríthatatlanul menjen tovább az evangélikus egyház zsinata által elhatározott egyházi úton, erősítve, tanítva és nevelve egyházunk népét. EGYHÁZI SAJTÓNK A MÚLT ESZTENDŐBEN igen sok fontos egyházi kérdést népszerűsített a hívek széles rétegeiben s ezáltal egész egyházunk szolgálatát öntudatosította. Az értekezlet elhatározta, hogy a megkezdett jó úton továbbhaladva, minden eszközzel elősegíti azt, hogy egyházi sajtónk valóban a gyülekezetek életét segítse s az evangélikus emberek állásfoglalását tisztítva neveljen történelmi feladatainkhoz méltó, a magyar nemzetben hűségesen munkálkodó evangélikus népet. Szinte országosan egyöntetű vélemények, illetve javaslatok alapján az Evangélikus Elet bizonyos rovatait az értekezlet határozata szerint meg kell erősíteni. így elsősorban a tanító jellegű elmélkedések, az egyháztörténeti megemlékezések, életrajzok, a vallásos szépirodalom és az evangélikus családok otthoni ájtatosságát elősegítő írások kerülnek majd nagyobb számmal a lapba. Lapunk rovatainak őszinte vizsgálata közben nyilvánvalóvá lett, hogy gyülekezeteink és evangélikus népünk megkívánja, hogy egyházi életünk eseményeit s belső egyházi problémáinkat bíráljuk. Tárjuk fel őszintén az egyház életében mutatkozó hibákat és bajokat s ezzel népünket és gyülekezteinket helyes, időszerű életfolytatásra neveljük. Egész sor egyházmegyei sajtómegbízott lelkész kívánta továbbá, hogy időnként teljes, elhangzott prédikációkat közöljünk, mert ezeket népünk igen szívesen fogadja. Az értekezleten kitűnt, hogy az Evangélikus Elet igen nagy szolgálatot tesz a gyülekezetnek azáltal, hogy szinte naplószerű pontossággal követi a fontosabb egyházi eseményeket s azokról idejében hűséges tájékoztatást ad. Lapunknak ezt az erősen tájékoztató jellegét a továbbiakban is fenn kell tartanunk. Az országos sajtóértekezlet elhatározta azt is, hogy a szerkesztőséget arra kéri, szólítsa fel lapunk olvasóit arra, hogy leveleikben mondjanak véleményt az Evangélikus Életről, közöljék, hogy hogyan értik meg és hogyan teszik magukévá egyházunk állásfoglalásait úgy, amint azokról lapunk útján értesülnek. Az Evangélikus Elet szerkesztősége tehát hálásan veszi olvasói ilyen leveleit. Ez a levelezés bizonyára elősegíti majd nemcsak azt, hogy az olvasók és lapunk kapcsolatai erősödnek, hanem azt is, hogy egyházunk hitbeli egysége erősödik. Az országos sajtóértekezlet hálásan emlékezett meg Isten kegyelméről, aki megengedte, hogy egyházi sajtónk éppen zsinatunk állásfoglalásai alapján szolgálva, népünk szívéhez férkőzhetett. Lapunk olvasóinak előfizetésben hűsége, szeretete és egyházi sajtónkért elmondott sok imádsága a legfőbb bizonyíték erre. Tartsuk továbbra is Isten nagy ajándékának az egész Magyarországi Evangélikus Egyházat szolgáló, a gyülekezetek és hívek között a hitbeli kapcsolatokat erősítő egyházi sajtónkat! Dlbellus püspök elrendelte a gyülekezeti közbenjáró imádkozást a négyhatalmi tárgyalások idejére A Berlin-brandenburgi egyház konzisz tori urna rendeletet bocsátott ki egész Berlin és Brandenburg területén élő valamennyi gyülekezethez abból a célból, hogy vasárnaponként a gyülekezeti istentiszteleteken folytassanak könyörgéseket a négyhatalmi tárgyalások sikeréért. Különösen azért imádkozzanak, hogy a népek békés közössége alakuljon ki e tárgyalások nyomán, kölcsönös igazságosság és szabadságszeretet jegyében. A világ minden táján gyülekeznek a keresztyének, hogy forró imádságokban kérjék Istent, használja fel a berlini négyhatalmi találkozót is az emberiség békéjének helyreállítására. Egyháztörténelmi jelentőségű esemény történt a debreceni ősi református kollégium dísztermében január 25-én, amikor a debreceni református Teológiai Akadémia és a református zsinat határozata értelmében tiszteletbeli teológiai doktori oklevelet adtak át Nyikoláj krutyicai cs kolomnai metropolitának, az Orosz Orthodox Egyház Szent Szinódusa tagjának. Az ünnepségen megjelentek a református egyház püspökei, főgondnokai, esperesei, teológiai tanárai, missziói előadói és sajtó-előadói. Megjelentek a Szovjetunió magyarországi nagykövetsége képviselői, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke és küldöttsége, a Kossuth Lajos Tudományegyetem képviselői, Hajdu-Bihar megye Tanácsa és Debrecen város Tanácsa, az Országos Békeíanács küldöttei. Evangélikus egyházunkat D. dr. Vető Lajos püspök, D. Dezséry László püspök, Margócsy Emil egyházkerületi felügyelő, dr. Pálfy Miklós dékán. Grünvalszky Károly egyetemes főtitkárhelyettes és több lelkész képviselte. A többi egyház részéről a Katolikus Papok Békebizottságának, a magyarországi görögkeleti egyháznak, a metodista, baptista, izraelita felekezeteknek küldöttei jelentek meg. A Magyarországi Református Egyetemes Egyház Kon vent je és Zsinata nevében Győry Elemér, dunántúli református püspök méltatta Nyikoláj metropolita teológiai és egyházi működésének jelentőségét. Dr. Pákozdy László, prodékán előterjesztést tett a tiszteletbeli teológiai diploma adományozására. Dr. Tóth Endre, dékán latinnyelvű beszéd kertében adta át a doktori diplomát a metropolitának, majd a metropolita megtartotta doktori értekezését. Beszédét lapunk más helyén ismertetjük. A nagy teológiai eseményt jelentő előadás után Nyikoláj metropolitát üdvözölte D. Bereczky Albert, református püspök, a református zsinat és az egyetemes konvent lelkész! elnöke, Horváth János, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke. D. DR. VETŐ LAJOS PÜSPÖK az evangélikus egyház képviseletében szólt. Üdvözlő beszédében kiemelte az észt és lett evangélikus egyházak testvéri viszonyát a pravoszláv egyházzal, utalt Nyikoláj metropolita nyári finnországi útjára, amikor Salomies érsek Turkuban nagy beszédben juttatta kifejezésre őszinte érzéseit, amelyeket a finn evangélikus egyház az orosz pravoszláv egyház iránt érez. Az orosz pravoszláv egyházzal szeretettel érintkező testvéri evangélikus egyházak sorában jelenik meg most a magyarországi evangélikus egyház is. Majd Vető püspök a nap ökuménikus jelentőségére vonatkozólag a következőket mondotta: »A magyar protestáns egyházak ökumenikus munkája, mely egyre nagyobb figyelmet és érdeklődést kelt az ökumenikus mozgatómban részvevő egyházakban szerte az egész földön ismeretes. A magyar protestáns egyházak között, a testvéri együttmunkálkodás jelentkezik magyar hazánkban is. Ezt az teszi lehetővé, hogy mi, magyar protestánsok, kölcsönösen tiszteletben tartjuk egymás hitvallási alapjait és semmiképpen sem törekszünk a közöttünk lévő hitvallási határok elmosására. Az egyházak jellegzetességeinek, konfessziónális különbözőségeinek a tisztelet- bentartása teszi lehetővé közös munkálkodásunkat azokért a nagy célokért, amelyek ma népünk és az emberiség elé tornyosulnak, mindenek előtt a béke biztosítása és megszilárdítása vonalán. Jól tudjuk, hogy ön, mint a pravoszláv egyház kiváló fia és főpapja, mély evangéliumi szellemtől áthatott prédikációiban hű képviselője és híve egyházának, annak az orosz pravoszláv egyháznak, melyet éppen a régi örökségéhez és jellegzetességeihez való hűség jellemez. Az orosz pravoszláv egyháznak ezt a magatartását mi tiszteletben tartjuk és megértéssel fogadjuk, ugyanakkor azonban annál nagyobb az örömünk, hogy az emberiség nagy és életbevágó ügyeiért vívott küzdemünk- ben a legteljesebb egyetértésben és együttmunkálkodásban oly közel állunk egymáshoz, szinte példaképül a többi egyházak számára. Mi, hivő keresztyének, minderre csak azt tudjuk mondani, boldog örömmel és hálával, hogy: »Az Űrtől lett ez és csodálatos a mi szemeink előtt«. Az Űr neve legyen áldott ezért a mostani ünnepségért is, egyházainknak az emberiség megbékélése érdekében folytatott testvéri együttműködésért is.« Nyikoláj metropolitát ezután üdvözölte Nánási László, az Országos Béketanács alelnöke, dr. Beresztóczy Miklós, esztergomi érseki vikárius, a Katolikus Papok Békebizottságának országos elnöke, dr. Kopolovics Iván, a pravoszláv Pafriarchatus magyarországi adminisztrátora is. Az ünnepség PÉTER JÁNOS, TISZA VIDÉKI REFORMÁTUS PÜSPÖK zárószavaival ért véget, aki öt pontba foglalta össze ennek az ünnepélynek az egyházakhoz intézett üzenetét. A tételek így hangzanak: »Az elsőt így mondhatom: A Szovjetunióban az egyház Isten igéjének és Szent Lelkének gazdag áldásai között él, szabadon tevékenykedik és nagy hitbeli felelősség- tudatban tölti be szolgálatát az Isten dicsőségére, az emberi együttélés javára. Jó, ha az egyházak közös forrásból éjő, egymásért könyörgő ágazatai, ennek világos tudatában élnek. Ezzel függ össze az üzenet második tétele: Az egyház nincs társadalmi . rendszerekhez kötve. A társadalmi rendszerek jönnek, alakulnak, helyüket új rendszereknek adják át, az egyház közben él, szolgál az örölk Ige öröktől való és megújuló üzenetével. A népek együttélése területén az egyházak nem ilyen vagy olyan társadalmi rendszerbe vetik reménységüket, hanem akkor élnek jól, ha Uruk szavára figyelve a különböző rendszerek békés egymás mellett élését, az ember javát előbbre vivő alkotó versenyét munkálják. Az üzenet harmadik tétele ez: A különböző hitvallásban, de ugyanazon Űrből élő egyház ágazatai egymásra találhatnak és egymásra is kell találniok közös szolgálatban, a ma élő emberi nemzedék legnagyobb szükségének kielégítésében. A ma élő emberi nemzedék nagy leckéje az, hogy a háborús veszély elhárításával békés úton oldja meg kérdéseit. Olyan mértékig találnak igazán jól egymásra az egyházak különböző ágazatai, amilyen mértékig az emberi együttélésnek békés lehetőségét munkálják. Ennek a mai ünnepélynek az üzenetébe tehát az is beletartozik, hogy a Szovjetunió békét akar és békét munkál. A ma induló értekezlete a nagyhatalmak képviselőinek, ebből a békevállalkozásból jött létre. Kívánjuk, hogy a mai napnak az üzenete, a mi találkozónknak a híre is hatékony hozzájárulás legyen a béke győzelméhez. Ünnepünk üzenetének ötödik tétele az, hogy a keresztyén ember, bármely táján van is a világnak, akkor él igazán az Istennek és embernek egyszerre szolgáló hit igazi elkötelezésében, ha részt vesz a békés megoldásáért küzdő mozgalomban. Az ön személye jelképe lett a mai egyházi felelősségnek. Az a keresztyén tesz érvényesen bizonyságot arról, hogy Krisztus a világ reménysége, aki a mai világhelyzetre nézve nem háborúban, hanem békés megoldásban reménykedik és azt is munkálja. Az Egyházak Világtanácsa így lehetne munkatársává a Béke Világtanácsának, a népek mai együttélésének javára, ígéretet tehetek, hegy a magyar református egyház ennek a mai ünnepélynek ezt az üzenetét képviseli ezutáni szolgálataiban is az egyházak családjában.« Az ünnepség utáni díszebéden Kiss Roland, a református zsinat és egyetemes konvent világi elnöke köszöntötte Nyikoláj metropolitát. Erdei Ferenc, teazságügyminisz- ter, a tiszavidéki református egyház- kerület világi elnöke, üdvözlő szavaiban többek között ezeket mondotta: »Engedje meg, hogy ősi teológiánk megtisztelő címét úgy tekinthessük, mint népeink szilárd barátságának újabb erős zálogát. Kívánjuk, hogy teljes erőben és egészségben folytathassa szolgálatát a népek barátságának és a béke megvédésének javára.« NYIKOLÁJ METROPOLITA az üdvözlésekre való válaszképpen a keresztyének Krisztusban való testvériségéről a következőket mondotta: »Kedves Barátaim! Örülök, hogy így szólíthatom meg Önöket, hiszen ma olyan kedves pillanatokat éltem át, amelyek örökre bevésődtek szívembe, ma minden megtörtént, hogy mi igazán és mélyen találkozhassunk ezekben a felejthetetlen órákban a keresztyén testvériség jegyében. Ha a keresztyén egyházat fához hasonlítjuk, akkor ennek a legfőbb jellemzője az, hogy mindnyájan egy gyökérből táplálkozunk, a Krisztusba vetett hitből. Ez a hit köt össze minket Krisztusban testvéreket. Mi mindnyájan a közös evangéliumnak, az élő víznek a forrásából merítünk, és együtt, közösen isszuk az evangélium éltető és életet adó vizét. Lényegében Önök is és mi, pravoszlávok is a közös gyökérből és az élő víz közös forrásából táplálkozunk. A keresztyén testvériségnek, az örömnek és a békességnek az érzése fűz össze minket, akik testvérek vagyunk a Jézus Krisztusban. Ehhez még egy nagy erő járul. Ez az egybefűző erő abban rejlik, hogy a békeszerető magyar egyházak és a békeszerető magyar nép ugyanúgy a békéért dolgozik, mint a békeszerető pravoszláv egyház és a békeszerető szovjet nép. Mi, az egész haladó emberiséggel együtt azt akarjuk, hogy elkerüljük azt a viharos éjszakát, amely szétszórja a háború perzselő tüzét a világon. Mi világítani akarunk a világon, mint a világosság fiai. A békére való törekvés az az erő, amely összeköt minket a szeretet kötelékeivel és amely megteremtette ma is közöttünk a Lélek egységét. Az orosz pravoszláv egyház száz évvel ezelőtt élt híres metropolitája, Filaret mondotta: »Az embereket elválasztják egymástól a különféle dogmatikák korlátái, de ezek nem érnek az égig. ? Sokkal fontosabb az az összefűző erő, ami az egy igaz Isten felé való törekvésre nyilvánul meg, mint a különbségek szétválasztása.« „Csak háborúság lesz a kevélységből: azoknál pedig, akik a tanácsot beveszik, bölcsesés van" (Péld. 13, 10.)
